Friss hírek, bejelentések blogunkból

A drónháború hatásai a tengeri hadviselésre és a hadihajó-tervezésre

Tags: hadihajózás, orosz_ukrán_háború

2025. június 1., vasárnap 0:33:35

A Hyundai Heavy Industries - Dél-Korea és a világ egyik vezető hajógyára - és a Hanhwa Ocean a 2025. május 28-án kezdődött 4 napos vonszani (más néven: puszani) Madex Tengerészeti Védelmi Ipari Kiállításon, Keletázsia egyik legtekintélyesebb ilyen típusú ipari szakkiállításán bemutatta drónhordozó hadihajóinak terveit és modelljét. A bemutatott koncepció jelzi, amit a 2014-től tartó, 2022-ben teljes körű invázióvá szélesedő orosz-ukrán háború - nevezzük nyugodtan a második krími háborúnak - tapasztalatai alapján a legtöbb ország hadereje megtanult: a hadviselés korábbi taktikai és stratégiai elvei és gyakorlatai elavultak, újfajta hadviselésre kell felkészülni, a tengeren is.

Útkeresés a hadihajó-tervezésben:

Jelenleg a hadiflották és a haditengerészeti tervezők egyaránt keresik - s a változó körülmények között igyekeznek megtalálni - a haditengerészeti egységek legfontosabb feladatait, rendeltetését. Ebből a szempontból az utóbbi évtized és a második krími háború időszaka az útkeresés időszaka, amely legalább annyira intenzív, mint az 1880-as évektől 1905-ig - a Jeune École-tól a DREADNOUGHT-ig - tartó, kísérletezéssel teli periódus a hadihajó-tervezésben, s a haditengerészeti stratégia és taktika első világháború előtti utolsó nagy átalakulása idején.

1. ábra: A török védelmi elektronikai cég, az ASELSAN által bemutatott tengeri rendszer-technológiai demonstrációs koncepció, a török gyártmányú ATMACA hajóelhárító- és HISAR hajó-levegő rakétákkal felszerelt TF-2023, egy 120 m hosszú, 4000 t vízkiszorítású hajó, amely a 2019-ben építeni kezdett francia közepes méretű fregattok általános elrendezése ihletett, s amelyet a 14. Török Nemzetközi Védelmi Ipari Kiállításon mutattak be Isztambulban, 2019. április 30-május 3. között (IDEF 2019). Bár a modell elsődleges szerepe nem egy jövőbeli hadihajó, hanem csupán a gyár elektronikai termékeinek bemutatása volt egy hadihajóra szerelve - a működési logika, a vezérlés és a rendszerek közötti együttműködés demonstrációjának céljával - ennek ellenére a hajótest és a felszerelés még a második krími háború előtti klasszikus elképzeléseket tükrözi:

A hajót ennek megfelelően felszerelték egyebek között:

1) az AHTAPOT és KIRLANGIC elektro-optikai (E-O) rendszerekkel, amelyek nagy teljesítményű kameráival, infravörös és lézeres távmérőkkel, illetve célkijelölőkkel az automatikus célészlelés és a földrajzi helyzetmeghatározás, a többcélú keresés és más haditengerészeti rendszerekkel való integráció (pl.: barát-ellenség felismerő rendszerek, stb.) feladatait látja el;

2) a felszíni hadihajókhoz tervezett HIZIR torpedó-elhárító rendszerrel (amely az érkező torpedók korai előrejelzését követően elemzi a fenyegetést és a rendelkezésre álló adatbázisból kiválasztja a helyzethez képest leghatékonyabb - az akusztikus vagy vontatott csalik és a torpedók irányítórendszere elleni zavaráson alapuló -ellenintézkedéseket);

3) ASRLS tengeralattjáró elhárító rakéta-rendszerrel (a modellen a kémény mögött, a felépítmény tetején, hátul, két oldalt) és torpedóvető-rendszerrel (a modellen a kémény mögött, a felépítmény oldalában);

4) GOKDENIZ közel-körzeti fegyverrendszerrel (a modellen a híd előtt és a kémény mögött a hajótest hossztengelyére állítva);

5) A mozgó és álló tengeri célpontok, valamint fix szárazföldi célpontok elleni harcra tervezett nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő ATMACA föld-föld cirkálórakétákkal (a modellen az orrfedélzeti csöves tüzérség mögött a hajótestbe süllyesztett függőleges rakétaindító VLS-konténereiben);

6) 12,7 mm-es STAMP típusú - automatikus célészleléssel és -követéssel, automatikus röppályaszámítással rendelkező, távirányítású stabilizált tüzérségi rendszerrel (a modellen a felépítmény sarkain);

7) 25 mm-es STOP típusú távirányítású stabilizált haditengerészeti ágyúrendszerrel;

8) 76 mm-es tengerészeti ágyú- és tűzvezető-rendszerrel (GFCS), amely különféle érzékelőket használ a célpontok felderítésére, azonosítására és nyomkövetésére, a fenyegetések kiértékelésére, s az ahhoz képest megfelelő fegyverek kiválasztására (a modellen a hajó orrfedélzetén lévő ágyútoronyban);

9) ATMACA hajóelhárító- és HISAR hajó-levegő rakétákkal (a modellen a radarárboc és a kémény között, a felépítmény tetején).

A fenti klasszikus - a rakétarendszereken és a fejlett elektronikán alapuló - elképzelésektől való elmozdulást az jelezte először, amikor 2024. novemberében Párizsban bejelentették, hogy a második krími háború tapasztalatait is felhasználva immár kifejezetten új generációs európai hadihajó fejlesztésébe kezdenek (további információ: itt).

Az igényt azonban egyelőre könnyebb volt megfogalmazni, mint teljesíteni. A tervezést övező kihívások összetettségét és jelentőségét jól jellemzi Sebastian Bruns, a Kieli Egyetem Védelem-politikai Intézete Haditengerészeti Stratégia és Biztonság Központjának vezetője 2017-es tanulmánya, amelyben Lewis Carroll Alice csodaországban c. művéből idézett:

„- Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
- Az attól függ, hová akarsz jutni - felelte a Fakutya.
- Ó, az egészen mindegy - mondta Alice.
- Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy - mondta a Fakutya.”

A lényeg: a hadihajók szerepe elválaszthatatlanul összefonódik azzal, hogy mi a haditengerészet szerepe (mit várunk a flottáktól és az azokban tevékenykedő hadihajóktól), lényegében az erre a kérdésre adható válaszok tartalma határozza meg a tervezés alapvető kereteit és célkitűzéseit.

A hidegháború vége és a bipoláris világrend összeomlása átmenetileg azt az (azóta tévesnek bizonyult) elképzelést erősítette, hogy a továbbiakban nincs szükség a korábbiakkal összemérhető nagyságú és erejű haditengerészetekre, ezért lehetséges – sőt kívánatos – a tengeri erő méretének általános csökkentése. Olyan érvek is akadtak, miszerint „a tengeri erőknek önmagukban nincs értéke, de a szárazföldi hadműveletek szükséges kiegészítőjének kell tekinteni őket” (forrás), vagy, hogy „a légierő más szolgálatok segítsége nélkül is képes háborút nyerni” (forrás).

Ebből a szempontból az 1990-es évek után sokáig úgy tűnt, hogy a politikai célokat kiszolgáló hagyományos haditengerészeti intézkedések - úgy, mint a blokád, a lobogómutatás, az erőkivetítés és az elrettentés - jelentősége csökken a szárazföld- és légierő-központú hipotézisekkel szemben..Különösen az olyan extrém drága eszközök, mint a repülőgép-hordozók költség-haszon elemzése generált súlyos vitákat.

E viták középpontjában az a kérdés állt, hogy ha egy hajót elsődlegesen közlekedési eszköznek tekintünk, akkor a hadihajót egy platformként kell felfogni, ami a hadviselés eszközeinek közlekedését biztosítja, vagyis olyan jármű, ami a hadihajó működési képességeit az alkalmazás helyére juttatja. A történelem folyamán a hadihajók működési képességei többször változtak, hol ágyúkat, hol repülőgépeket, hol rakétákat szereltek a hajótestek által biztosított platformokra. Így aligha meglepő, hogy a kérdés aktuálisan megint csak a következő: mit hordozzon a hadihajó?

A válaszadást végül is az egyre kifinomultabb technológiák - a drónok és a pilóta nélküli járművek megjelenése és az alkalmazási tapasztalataikról rendelkezésre álló, egyre bővülő ismeretek mind alaposabb elemzése - segítette, felgyorsítva a koncepcionális változást, így a 2024-ben még inkább csak vázlatos stratégiai-műveleti elvárások mára jóval kiforrottabbá, körvonalasabbá váltak, amit az idei koreai szakkiállítás eredményei jól mutatnak.

Új tapasztalatok a hadviselésben:

A Genfi Biztonságpolitikai Központ, amelyet a svájci kormány hozott létre 1995-ben a Békepartnerségi folyamathoz történő hozzájárulás érdekében, a minap nyilvánosságra hozott jelentésében 10 pontban foglalta össze a második krími háború tanulságait, elsősorban arra fókuszálva, hogy - mint írták - minden háború egyben a terroristák nyílt forráskódú laboratóriuma is (ezzel utalva arra, hogy a jelenleg Ukrajnában zajló hadműveletek tanulságait nemcsak az államok fegyveres erői, de az ellenük küzdő terrorista csoportok is levonják majd). E tanulságok szerintük a következők:

1) Nem lehet többé háborút vívni szoftverhálózatok nélkül: Minden egyes katona mélyen beépült a hírszerzést, a felderítést, a hadműveleti tervezést, a harctéri kommunikációt, a bevetés-irányítást, a kiber-hadviselést és a kiértékelést lefedő szoftverhálózatokba (Starlink, stb.).

2) A háborút egyre nagyobb arányban mesterséges intelligenciát is alkalmazó autonóm gépek vívják: A teljes körű drón-háború újraértelmezi a hadviselést a levegőben, a tengeren és a szárazföldön egyaránt. A hagyományos hadseregek katonáival szemben a drónok helytakarékosak és se enni se fizetést nem kérnek.

3) Szinte korlátlanul bővíthető a kettős felhasználású termékekből házilag barkácsolt fegyverek arzenálja: A könnyen tervezhető - mobiltelefonról is futtatható - szoftverek, a kereskedelmi forgalomban kapható eszközök, a 3D nyomtatás széleskörű elterjedése megengedi a fegyveres erők olcsó és rugalmas bővítését.

4) Jellemző a kognitív hadműveletek (propaganda, pszichológiai hídviselés) kiterjedt alkalmazása: A szankciós erőforrás-háború rávilágított a diplomáciai és szövetségesi kapcsolatok folyamatos fenntartásának szükségességére a támogatás fenntartása érdekében az elhúzódó konfliktus során. Az ellenséges befolyásolási erőfeszítések ezt támadják a közvélemény.és azon keresztül a kormányok manipulálásával.

5) A harcoló állami és nem állami szereplők folyamatos nemzetközi tudásmegosztást végeznek: A drón-hadviselés a közösségi médiában valós időben követhető, s a drón-készítés és -használat minden szükséges információja elsajátítható (a 3D-nyomtatástól, a szoftver-módosításon át, a felhasználó-képzésig, stb.)

6) Az új fajta aszimmetrikus háború új győzelmi feltételeket alakított ki: Az okos-telefonoktól a drónokig terjedő olcsó, kettős felhasználású, könnyen és tömegesen beszerezhető / előállítható eszközök hullámainak bevetése közepette az győz, aki gyorsabban adaptálódik az "innovációs háború" gyorsan változó feltételrendszeréhez.

7) Egyre nehezebb a mesterséges intelligenciát alkalmazó katonai technológiák titokban tartása: A mesterséges intelligencia tovább demokratizálta a kettős felhasználású technológiai innovációkhoz való hozzáférést.

8) A mesterséges intelligencia katonai felhasználása növekvő kihívás: Az MI-vezérelt célzórendszerekbe és autonóm fegyverekbe történő befektetések növekedése csökkenti a felelősségérzetet (a nagyobb kockázatot is könnyebben vállalják), ugyanakkor a gépektől való nagyobb függést eredményez a kritikus döntéshozatal során.

9) Reális veszéllyé vált a terroristák autonóm fegyverekhez jutása: Az aszimmetrikus háborúk megvívásához ideális drón-rajok könnyű elérhetősége és a generatív mesterséges intelligenciához való hozzáférés együtt új fegyvereket és új hadviselési módokat hoz létre, melyek bármely rosszindulatú szereplő számára világszerte elérhetők, s ez új globális fenyegetést jelent.

10) A világ egyre átláthatóbb: Ez pedig csökkenti a rosszindulatú személyek / csoportok lehetséges búvóhelyeinek számát a valós és a virtuális térben egyaránt (ami nagyon fontos a fenti, de különösen az 1)-es, 6)-os és 9)-es pontokkal összefüggésben).

2. ábra: A jövőbeni harctéri műveletek koncepciója, amelyben a harc megvívásának módja a szárazföldi, a tengeri / tenger alatti, a légi és az űrbeli elektromágneses és hálózatos eszközök egyre inkább összekapcsolt - több alkalmazási környezetű és többplatformos - használatán alapuló harcmodorrá alakul (forrás: itt).

Vajon hogyan érinti mindez a haditengerészeti erőket? Van-e/lehet-e létjogosultsága a hadiflottáknak a drónok korában? A fenti tapasztalatok segítségével megtanulható lecke az, hogy nagyon is, amint azt Joshua C. Huminski "Az ukrajnai tengeri háború helyes tanulságai" c. 2024. nyarán közölt tanulmányában találóan összegezte:

"Mind a rossz leckékből fakadó helytelen következtetések levonásának elkerülése, mind a helyesek megtanulása elválaszthatatlanul összefügg a haditengerészeti és tengeri hadműveletek politikai természetével, sőt magával a háború természetével. A politikusok azzal érvelhetnek, hogy a sebezhető flottákra költeni milliárdokat nem hatékony, ha a költségek töredékéért drónokkal is lehet hadat viselni, ám ez azért van, mert nem érzékeljük pontosan a tengeri erő értékét és hasznosságát. Az Oroszország és Kína által támasztott próbatétel, valamint a felvetődő egyéb kihívások – mint például a Vörös-tengeren végrehajtott huthi támadások – arra utalnak, hogy továbbra is nagy hadiflottára van szükség a haditengerészeti diplomácia (a kikötő-látogatások, a közös gyakorlatok és a hajózási útvonalak szabadsága) fenntartására, ami megköveteli a rendszeres hadihajózást; Az erőkivetítés, s a műveleti precizitás olyan jelenlétet igényel, amelyet csak a tengeri erő képesek tartósan és fenntartható módon biztosítani. Amennyiben a drón-fenyegetéstől való félelemmel összefüggésben a hadiflották tovább zsugorodnának, az ahhoz vezetne, hogy a haditengerészeti erők túlságosan elvékonyodnának, ami biztos út a stratégiai eljelentéktelenedés felé.” (forrás)

E felismerés jelentőségét a Nagy-Britannia mögött Európa második legnagyobb tengeri haderejét fenntartó Franciaország tengerészeti vezetői így hangsúlyozták 2024 novemberében, rávilágítva egyúttal a szükségszerűen fenntartandó haditengerészeti erők élettartamát érintő egyik legfontosabb kérdésre, az adaptációs képességekre: "A haditengerészet már nem számíthat arra, hogy a hajók 40 éves élettartamuk alatt végig relevánsak maradnak, mivel a fegyverrendszerek drámai mértékben megváltoznak egy ilyen hosszú időszak alatt." – mondta a francia haditengerészet vezérkari főnöke, Nicolas Vaujour a Párizsban tartott EuroLine Ipari Konferencián. - "Lehetséges, hogy a fegyverrendszereket éves gyakorisággal kell átalakítani, ez pedig olyan hajó-architektúrát igényel, ami lehetővé teszi az új rendszerek csatlakoztatását és szükség szerinti cseréjét" – mondta Vaujour. (forrás)

Ez a szabványos fegyverrendszerek modulárisan változtatható, szabványos hajótestekbe történő beépítésének koncepciója, amelyet az 1980-as évek elején fejlesztett ki a német haditengerészet a ThyssenKrupp és az Embraer együttműködésében (akkor még csak a karbantartás egyszerűsítése és a költségek csökkentése érdekében), a MEKO, azaz Mehrzweck Kombination (vagyis Többcélú Kombináció) nevű romboló-terve megvalósítása során. A koncepció lényege az, hogy a hosszú élettartamú hajótestekbe épített minden fegyverrendszer szabványos befoglalóméretekkel és csatlakozási lehetőségekkel készül, így bármilyen fejlesztés eredménye jelentős átépítés nélkül azonnal alkalmazásba vehető, ehhez elegendő csupán az elavult eszközt kiemelni, s az újat a helyére tenni. (Maga az alapötlet egyébként jó 50 évvel korábbi, amikor a londoni tengerészeti fegyverzetkorlátozási egyezmény előírásai miatt Japán úgy döntött, hogy az általa építhető 12 nehézcirkálót cserélhető lövegtornyokkal nehézcirkálóvá alakítható könnyűcirkálókkal egészíti ki, s az előírt súlykorlátozás kijátszása - nagyobb űrméretű, nehezebb fegyverzet hordozására képes, vagyis nagyobb hajótestek előállítása - érdekében a MOGAMI és a TONE-osztály hajóit egységesen 155 mm-es háromcsövű lövegtornyokkal szereli fel, amelyeket szükség esetén a nehézcirkálókra jellemző 203 mm-es űrméretű ikercsövű lövegtornyokra cserélhetnek). A 11 altípusban gyártott MEKO-hajókból 1981-2022 között 15 országban 93 egységet állítottak szolgálatba, s a konstrukció tökéletesítése és korszerűsítése folyamatos.

3. ábra: A moduláris főtüzérséget bevezető második világháborús japán cirkálók konstrukciós elgondolását jelentősen továbbfejlesztő, a modularitást a hajó szinte valamennyi fegyverrendszerére kiterjesztő MEKO koncepció 1981-ben (fent, forrás: itt). A színekkel jelölt szabványos alkatrészek részben egymással is csereszabatosak (a csöves tüzérséget befogadó szerkezeti egységekbe például igény esetén rakétaindítók is telepíthetők). Lent a koncepció legújabb korszerűsített egysége 2022-ből (forrás: itt).

Fókuszban a drónok - újra írják a hadviselés szabályait:

A fenti 10 tényező közül a legtöbb figyelem a drónokra irányul. Nem véletlenül:

- Olcsón előállítható, magas precizitású csapásmérésre képes, több tíz kilométer hatótávolságú egységeik tömeges bevetése hatékonyan kezeli a fronton kialakult eszköz- és élőerőhiányt (egyben feleslegessé és kivitelezhetetlenné is teszi a korábbi tömeges élőerő- és műszaki eszköz-felhasználással az egyes kritikus frontszakaszokon megvalósított lokális erő-koncentrációt).

- A korábbi gyakorlattal ellentétben immár a drónok képesek megvalósítani - a saját erők decentralizálásának fenntartása mellett sűrű rajokban bevetve - a hatalmas tűzerőt koncentrációt a front meghatározott szakaszán, megvalósítva ezzel egyfajta "túlterheléses támadást" és helyettesítve a korábbi élőerővel és harcjárművekkel megvalósított lokális erő-koncentrációt.

- A drón(raj)ok úgy okoznak érzékeny veszteségeket, hogy közben lehetővé teszik a saját erők közvetlen harccselekményekből való kivonását (már egy 500 dolláros drón is képes megsemmisíteni egy 30 000 000 dolláros harckocsit, miközben egy nagy hatótávolságú 25 000 dolláros drón semlegesítéséhez egy 250 000 dolláros rakéta szükséges).

- A száloptikát használó drón-változatok elektronikus zavarással nem megállíthatók A sűrű rajokban támadó drónok ellen pedig nem lehet védekezni: már 15 percnyi szabadban tartózkodás biztos halálhoz vezet. A védők ugyanakkor nem támaszkodhatnak többé a hagyományos, erődített búvóhelyekre sem: a modern védelem ettől kezdve szükségszerűen egy decentralizált és mélységben tagolt álláshálózat, nagyszámú drón-csalival és hamis pozícióval, aminek a kialakítása és a fenntartása jóval költségesebb. Ez vezet oda, hogy a frontok mára megmerevedtek, mint az első világháború nyugati frontján, a lövészárok-háború idején.

- A frontvonal mindkét oldalán 20-20 km mélységben a gyors mozgású, decentralizált és szükség esetén az ellenséges vonalak mögé is beszivárgó drón-vezérlő alakulatok által irányított drónok uralta "kis repülési tér" a meghatározó. Ebben a 40 km-es zónában a harcoló felek légiereje - s az általuk esetlegesen kivívott légifölény - nem számít.

- A drónoknak máris számtalan típusa kialakult a háborúban, a felderítő drónoktól a különböző nagyságrendű és hatótávolságú csapásmérésre képes, illetve drón-rajokat vezérlő, vagy a tengeralattjárók elleni műveletekben alkalmazható drónokon át a tűzfegyverekkel vagy hálóvetőkkel felszerelt drón-elfogó- és drón-szállító drónokig.

Utóbbi speciális felhasználási területtel áll összefüggésben a Vonszanban most bemutatott két hadihajóterv is. Hiszen a fenti tapasztalatok birtokában egyre több hadseregben alapvető felismeréssé válik az, hogy a drónokat a hadsereg minden egységébe integrálni kell, mivel ezek ma körülbelül úgy változtatják meg a hadviselést, mint ahogyan a harckocsizók és a légierő elterjedése változtatta meg a mindaddig a gyalogság és a lovasság alkalmazásának kombinációjára épülő hadviselést 110 évvel ezelőtt.

A haditengerészeti (légi)erők drón-képességei:

A drónok tengerfelszíni változatait, s a háborúban történő alkalmazásukat, valamint ennek eredményét egyesületünk elnöke már alaposan elemezte a "Haditenchnika" c. folyóirat hasábjain. A tengerfelszíni drón-egységek mellett azonban egyre nagyobb figyelem irányul a drónoknak a haditengerészeti légierőbe történő integrálására is. A drón-hordozóként működő hadihajók ugyanis

a) a drónokkal megvalósítható erőkivetítés eszközei lehetnek (a drónhordozók hosszú távú jelenlétet tarthatnak fenn a célterületen anélkül, hogy szükség lenne a nagy és csak jóval drágábban üzemeltethető repülőgép-hordozókra),

b) az ellenséges partraszálló-műveletek megakadályozása érdekében hozzájárulhatnak az érintett partszakaszok és az azok feletti légtér védelméhez,

c) a flották és a kétéltű (partraszálló) műveletek számára is biztosíthatják a drónok bevetésétől remélhető előnyöket (azaz mobil platformot biztosítanak a különféle küldetésekben szolgáló pilóta nélküli légi járművek - UAV - indításához és fogadásához, beleértve a hírszerzést, a megfigyelést és a támadást, pl.: a célpontok elleni precíziós csapásmérést, stb.).

A fenti előnyökre tekintettel Irán haditengerészete 2025. februárjában már szolgálatba is állította az első haditengerészeti drón-hordozóját, amelyet egy kereskedelmi hajó célszerű átépítésével állítottak elő, s amely egyaránt alkalmas légi, tengeri és tengeralatti drónok indítására és fogadására, valamint hajók elleni cirkálórakétákkal és helikopterekkel is rendelkezik.

A Madex-kiállításon bemutatott dél-koreai hajótervek ehhez képest az első - eleve a célnak megfelelően tervezett és épített - hadihajók tervei, két (egy egytörzsű és egy trimarán) változatban. Az ország már két éve tervezi drón-hordozó hadihajók rendszerbe állítását. A most bemutatott két modell - a Hyundai 'HCX-23 Plus' drón-hordozója, és a Hanwha Ocean 'GHOST COMMANDER' nevű drón-hordozó drónhajója (további információk: itt) - ezek prototípusa.

A mesterséges intelligenciával támogatott drón-harcra optimalizált HCX-23 Plus tervezői a koreai repülőgéphordozó-tervekből indultak ki (a Daewoo gyár projektjét a trieszti Fincantieri Hajógyár fejlesztő mérnökei támogatják), de a tervezés során megszüntették a hagyományos szigetfelépítményeket, s egy mesterséges intelligencia általi vezérlést támogató parancsnoki híddal helyettesítették azt. A terv érdekessége, hogy a hajó megjelenése és működési koncepciója némileg hasonlít az 1930-as évekből származó régi japán KAGA repülőgép-hordozóra. Modellje alaposan megfigyelhető itt.

4. ábra: A HCX-23 Plus koncepció pilóta nélküli rendszereket üzemeltető parancsnoki és irányítóhajója (fent) és az IJN KAGA repülőgép-hordozó modellje (lent).

A drón-harcra való alkalmasságot ugyanakkor a kisebb, hagyományos felszíni egységektől - a rombolóktól, fregattoktól, stb. - is elvárják, ezért a fegyverzetüket már légi és tengeri drónok hozzáadásával tervezik. A nem merev-szárnyú drónokkal felszerelt drón-hordozó hadihajók fejlesztésének fő iránya - ha általánosan követetté válik - a „hajóosztály” ma ismert fogalmának eltűnéséhez vezet, mivel a mai korvetteket, fregattokat és rombolókat a 2030-as évekre valószínűleg egyetlen hajóosztályban, a felszíni harcidrón-anyahajók típusában egyesítik, amelyek számos különféle küldetést képesek végrehajtani (az aknatelepítési és aknamentesítési feladatoktól, a kutató-mentő feladatokig a flotta és a kétéltű műveletek légtérvédelméig, valamint a szárazföldi-, légi, tengeri és tengeralatti célok elleni csapásmérésig).

5. ábra: A HCX-25 Plus koncepció modellje a hagyományos tüzérségi eszközök és rakéták mellett légi és tengeri drónokkal, valamint MI alapú navigációs rendszerrel.

6. ábra: A HCX-25 Plus koncepció helikopter-fedélzete a hangárral (balra) és alatta a hajó tatrészén kialakított USV-hangár, amely a 2019-ben debütált HCX-19 koncepció továbbfejlesztett változata (jobbra).

7. ábra: A Madex 2025. kiállításon bemutatott tengerfelszíni és felszín alatti támadó öngyilkos drónok. Némelyikük a korai távirányítású torpedókat idézi (balra lent, bővebben: itt), vagy egészen olyan, mint az olasz MAS-naszádok (jobbra lent).

Állandóság a változásban:

Érdekes megfigyelni, hogy bár az alkalmazott eszközök és anyagok újak, a célok (a harceszközöket bevetési helyzetbe juttatni és ott megvédeni), valamint a formák (a felszíni hajók esetén az erőteljesen hátrafelé dőlő orrtőke, a csekély szabadoldal-magassággal párosuló alacsony fedélzet, s a rajta hosszan végighúzódó magas felépítmény, a felszín alatti egységeknél pedig a vízszint fölé emelkedő jelfogó berendezés) bizonyos mértékig alig változtak az elmúlt évszázadok során.

Ebben az értelemben - ahogy arra a HCX-23 Plus koncepció, s az IJN KAGA hasonlósága is utal - a számtalan változás ellenére is sok olyan bevált műszaki és formatervi megoldás van, ami lényegében továbbra is változatlan.

8. ábra: A 2025-ös HCX-25 koncepció (fent) általános elrendezése alapján például könnyű az 1885-ös ARA PATAGONIA védett cirkálóra asszociálni (lent). Utóbbi egység az Osztrák-Magyar Monarchia első exportra gyártott hadihajója volt, amelyet Argentína részére tervezett a trieszti Stabilimento Technico Triestino hajógyárban dolgozó haditengerészeti tervezőmérnök, Theodor von Schunk, aki két évvel később e hajó tervei alapján készítette el a KAISER FRANZ JOSEF és a KAISERIN ELISABETH védett cirkálók terveit.

S hogy mikorra lehet valóság a 2025-ben bemutatott koncepciókból? Maguk a tervezők a 2030-as évek közepére várják terveik megvalósítását, ami nem is csoda, hiszen az ez idő szerinti legkorszerűbb francia tervezésű közepes védelmi és intervenciós fregattok (Frégate de Défense et d'Intervention) legutóbbi példánya a 2015-ben megkezdett tervezőmunka eredményeként 2025. májusában állt szolgálatba (további információk: itt).

Jelenleg ezek a francia tervezésű hajók, s a német MEKO A200-asok a legkorszerűbb felszíni közepes méretű védelmi és támadó-egységek, amelyek a Koreában most bemutatott legújabb elképzelések megvalósításáig biztosan uralják a tengereket.

9. ábra: A német MEKO A200-asok (fent, forrás: itt) és a francia FDI-k (lent, forrás: itt).
Egyesületünk a Honvédelem napja és a Gyermeknap alkalmából rendezett tárlaton

Tags: kiállítás, tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, MH_1_Honvéd_Tűzszerész_és_Folyamőr_Ezred

2025. május 25., vasárnap 21:12:09

A Magyar Honvédelem Napja és a Gyermeknap alkalmából a budapesti Városligetben 2025. május 24.-25-én rendezett időszaki kiállítást Hocza István, egyesületünk titkára, a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred honvédelmi alkalmazottja az Egyesületünk által az alakulat számára létrehozott csapattörténeti gyűjtemény anyagából, mellyel a Magyar Honvédség hadihajós alakulatai történetéből és mindennapjaiból adott ízelítőt az érdeklődőknek.

1. ábra: Bemutatkozik a hadihajós alakulat.

A kiállítás a 2024-ben tartott hasonló rendezvény mintájára került megtervezésre. Szűcs Dániel kép-etüdje az Egyesületünk közreműködésével megvalósult kiállításról itt látható.
.

2. ábra: 1848-tól 1918-ig: Háttérben a Kossuth-kormány MÉSZÁROS hadigőzöse, bal szélen a LEITHA monitor.

3. ábra: A KÖRÖS és a BODROG, az átépített LEITHA, valamint a BOSNA és az ENNS monitorok, illetve az el nem készült Duna-Dreadnought.
Rádióadás a DEBRECEN (ex-KASSA) Duna-tengerjáróról

Tags: debrecen, tit, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, duna_tengerjáró, magyar_tengerészek_egyesülete, rádió_és_televízió, garadnai_andrás

2025. május 21., szerda 21:04:08

A Magyar Rádió KOSSUTH adójának "A Hely" c. műsorának 2025. május 20-i adása az utolsó fennmaradt magyar folyam-tengeri áruszállító hajó, a DEBRECEN (ex-KASSA) történetét idézte fel Garadnai András, a Magyar Tengerészek Egyesületének tagja és korábbi elnöke, a Közlekedéstudományi Egyesület Hajózási Tagozatának elnökségi tagja, az egykori MAHART Hajójavító igazgatója és Dr. Balogh Tamás, egyesületünk elnöke, valamint Horváth Balázs, a KASSA Kulturális Tér üzemeltetője közreműködésével (műsorvezető: Burkert Rudolf, Szerkesztő: Vágner Mária).

A hajó rendhagyó történetének felelevenítése felidézte a hely, s azon keresztül a magyar tengerhajózás szellemét. Nem véletlenül: a világ hajós nemzeteinek fővárosaiban, tengerparti nagyvárosaiban általában horgonyoz legalább egy olyan híres történelmi hajó, amely azt hirdeti, hogy mivel járult hozzá az adott ország és nemzet a hajózás egyetemes történetéhez. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy két ilyen hajója is van. Egyrészt maga a DEBRECEN (ex-KASSA), amely egyike a világ legkorábbi folyam-tengerjáró hajótípusainak (ezt a hajótípust Magyarország adta a világnak). Másrészt a LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a világ legelső, tisztán folyami monitorhajója. Ez utóbbi hajó azonban 2010-ben történt felújítását követően sajnálatos módon már hosszú ideje nem látogatható, s a hivatalban lévő honvédelmi miniszter még azt a miniszteri utasítást is hatályon kívül helyezte, amely a hajó helyreállítását követően a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánította (pontosan azért, hogy soha ne kerülhessen ilyen állapotba). Bár a történelmi hadihajó a Hadtörténeti Intézet és Múzeum műtárgy-nyilvántartásában szerepel, mint múzeumhajó, fenntartási, karbantartási és állagmegóvási munkákat a múzeum a gyűjteményébe tartozó műtárgyon nem végez. Így jelenleg ténylegesen a DEBRECEN (ex-KASSA) a magyar kulturális örökség egyetlen olyan védett tárgya, amely - mint történelmi hajó - az ország és a nemzet hajózási örökségét, s a világ egyetemes hajózási örökségéhez való hozzájárulását valamiképpen reprezentálhatja (bár sajnos a közösségi térként, előadó- és szórakozóhelyként használt hajónak ilyen funkciója - pontosabban ennek a funkciónak alárendelt helyisége, történelmi szempontból hiteles megjelenése, stb. - jelenleg nincs). Az említett okokból azonban ennek ellenére is fontos ismerni és ragaszkodni hozzá, hiszen ez a hajó legalább még megvan, így végső soron a lehetőség is adott, hogy a nemzet hajózási örökségének méltó reprezentánsává válhasson. Addig is némi megnyugvást jelenthet, hogy egykori raktereiben ma színházi előadásoknak és zenei produkcióknak ad helyet, így tulajdonképpeni "rakományává" ténylegesen a kultúra vált. Ennél szebbet pedig aligha kívánhatnánk ennek a vén dunai obsitosnak. Erről és még sok egyéb másról is szól ez a műsor, amely meghallgatható: itt. Köszönjük a lehetőséget!

További információk a Duna-tengerjáró hajókról:

Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerhajózás története, Budapest 2013: itt.
Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerhajózás rekorderei, Budapest, 2013: itt.
Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerjárók és a magyar hajógyártás, 2011: itt.

Portérműsor Garadnai Andrással a "Közlekedő Ember" sorozatban: itt.

A Hely c. műsor DEBRECEN (ex-KASSA) Duna-tengerjáróval foglalkozó epizódjának beharangozója és képei: itt.

Képes beszámoló a hajón 2010-ben rendezett hajózástörténeti kiállításunkról Hírlevelünk 25.-30. oldalán: itt.
Képes beszámoló a hajón 2009-ben rendezett hajózástörténeti kiállításunkról Hírlevelünk 8.-13. oldalán: itt.
Évfordulók - 70 éve halt meg Wulff Olaf Richárd

Tags: haditengerészet, évfordulók, haditengerészetünk_emlékei, haditengerészetünk, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hagyományőrző_tagozat, Wulff_Olaf, Wulff_Olaf_Richárd

2025. május 20., kedd 11:35:51

2025. június 12-én lesz Wulff Olaf Richárd (1877-1955) néhai m. kir. honvéd vezérfőkapitány halálának 70. évfordulója. Az időponthoz közeledve, a Magyar Honvédelem Napja alkalmából teljes katonai tiszteletadás mellett hajtják végre hamvainak újratemetését Budapesten, a Nemzeti Díszsírkert 52. parcellájában. Ebből az alkalomból foglaljuk össze és osztjuk meg az érdeklődőkkel pályafutásának főbb állomásait.

1. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány Hoffmann Géza által 1939-ben készített portréja (forrás: itt).

1877.02.08.: Wulff Olaf Richárd megszületik Budapesten. Atyja Wulff Emil (1812-1882) vízépítő mérnök, aki a magyar kormány meghívására a Béga-csatorna és a Száva-folyó szabályozási munkálatait vezeti, édesanyja Doterre Augusta Elisabeth Wulff (1845-1940). A család két fiúgyermeke - Olaf és Hagbart (1871-1908) - nevelésére a szülők Norvégiát jelölik ki, de amikor ottani elemi iskolába akarják küldeni őket, az akkor már csak magyarul beszélő fiúk visszaszöknek Budapestre.

1891.: A gimnáziumi tanulmányok után beiratkozik a cs. és kir. Haditengerészeti Akadémiára.

1895.06.01.: Tanulmányai végeztével haditengerészeti szolgálatba lép, mint II. osztályú tengerész-hadapród. Ebben a minőségében vett részt a SAIDA korvett másfél évig tartó Föld körüli útján.

1899.: Sorhajózászlós.

1902.: Elvégzi a torpedó-távírótiszti tanfolyamot és Tullnban a lovassági távírótiszti, majd Pozsonyban a folyami aknásztiszti tanfolyamokat.

1908.10.29.: Harminchét éves korában meghal testvére, Hagbart.

1909.: Behajózik a PANTHER cirkálóra (parancsnok: Theodor Skerl Edler von Schmidtheim), amellyel kelet-ázsiai utat tesz Kínába, ahol átveszi a pekingi osztrák-magyar követség védelmére 1901-ben kirendelt tengerészkülönítmény parancsnokságát.

1910/11.: Sorhajóhadnaggyá léptetik elő. A pekingi tengerészkülönítmény parancsnoka.

1912.: Hazatér a SZIGETVÁR cirkálóval.

1913.: Különböző hadihajókon teljesített Adriai és Földközi-tengeri szolgálatát, valamint az 1901/02, 1908/09 és 1912/13 folyamán a budapesti tengerészkülönítménynél teljesített szolgálatát követően felső tüzérségi tanfolyamra vezénylik, miután a Dunaflottillához kerül, ahol mint beosztott tiszt, monitorparancsnok, majd a flottilla törzsfőnöke.

1914.09.19.: Átveszi a cs. és kir. Dunaflottilla - a haditengerészet dunai részlege - parancsnokságát. s az első világháborúban ezután végig a dunai hadszíntéren szolgál. Legfontosabb haditettei közé tartozik a monitorokkal való áttörés a Dunáról a Szávára szeptember 28-án a belgrádi szerb tüzérség részleges megsemmisítése mellett, és a fennálló aknazár ellenére. Az áttörés lehetővé teszi, hogy a Krauss hadseregcsoport átkeljen a Száva szerb oldalára. Ezért a fegyvertényét megkapja a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.

1914.10.01.: A cs. és kir. Dunaflottilla parancsnoki beosztásában Lucich Károly fregattkapitány váltja fel. Wulff Olaf ekkor átveszi a TEMES I. monitor parancsnokságát, amelyet a hónap 23. napjáig tölt be.

1915.06.29.: Átveszi a TEMES II. monitor parancsnokságát.

1915.05.01.: Korvettkapitánnyá léptetik elő, június 15-én pedig az 1. Monitorosztályparancsnokává nevezik ki. Parancsnoki lengőjét a TEMES II. árbocán vonja fel.

2. ábra: Wulff Olaf Richárd korvettkapitány a cs. és kir. Dunaflottillánál az SMS TEMES monitor fedélzetén a monitor lövegtornyánál és a hajó tatfedélzetén szárazföldi tisztek fogadásán (forrás: itt, itt és itt).

1917.: Az I. monitorosztállyal Boszniában tevékenykedik. Az év végéig befejezi és kiadja az "Österreichisch-Ungarische Donauflottille in den Kriegsjahren 1914-1917" c. művét, amely a háború kitörésétől 1916 végéig dolgozza fel a Dunaflottilla hadieseményeit.

1918.03.03.: Az Oroszországgal folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokon a cs. és kir. haditengerészet képviselője. A békével a katonai vereség miatt a fronton és a forradalmak miatt a hátországban egyaránt kritikusan meggyengült Oroszország kilépett a háborúból Kelet-Európában hatalmas területekről lemondva Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia, a Kaukázusban pedig Törökország javára.

1918.04.01.: Megtervezi és végrehajtja az extrém alacsony szabadoldal-magasságú monitorokkal (BOSNA, BODROG, KÖRÖS, SZAMOS) és őrnaszádokkal (BARSCH, WELS) és folyami hajókkal (ODEASSA, BESARABEC), valamint néhány folyami tankuszállyal történő átkelést a Fekete-tengeren annak érdekében, hogy a dél-orosz és ukrán területeken műveletező szárazföldi erőkkel együttműködve biztosítsa az ukrajnai orosz kikötők (Ogyessza, Herszon, Nyikolájev) megszállását, s az ukrán gabona eljuttatását Közép-Európába.

3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla hadműveletei 1878-1919 között. A LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén berendezett állandó kiállítás számára készült térképen az első világháború Fekete-tengeri és dél-ukrajnai hadműveletei is feltüntetésre kerültek (forrás: Dr. Balogh Tamás © 2011).

1918.09.29.: Összeomlik a bolgár front. A balkáni osztrák-magyar erők védhetetlen helyzetbe kerülnek, a hátbatámadás elkerülésére rendezett visszavonulásuk szükséges, amelyet a Dunaflottilla egységei támogatnak.

1918.11.01.: Előléptetik fregattkapitánnyá. November 3-án pedig ismételten kinevezik a Dunaflottilla parancsnokává. A vezénylete alatt álló hadihajók fedezik a visszavonuló osztrák-magyar és német csapatok folyamátkeléseit. A műveletek során összetartja a Dunaflottillát és Budapestre vezényli, ahol november 6-án - a Monarchia utolsó harcoló alakulataként - bevonja a császári és királyi hadi lobogót.

1919.: A Tanácsköztársaság alatt letartóztatják, de egykori matrózai segítségével megszökik és Bécsbe menekül.

1920.: Budapest révkapitánya. A hadsereg létszámát és felszereltségét jelentősen korlátozó – a hadihajózást is felszámoló – Trianoni békeszerződés kijátszására megszervezi a névleg a Belügyminisztériumnak alárendelt, folyamrendészeti feladatokat ellátó (valójában katonai képességekkel rendelkező) Folyamőrséget.

1920.03.14.: Budapesten feleségül veszi a felvidéki családból származó Losonczy Edinát, akinek ez a harmadik házassága (első férje az 1872-ben született Füleki Stefani Ervin, akitől leánygyermeke, az 1985-ben elhunyt Magda születik, második férje az 1848-ban született és 1908-ban elhunyt Borhek Viktor).

1921.03.01.: A Folyamőrség első parancsnoka.

4. ábra: Balra fent: Wulff Olaf korvettkapitány (3-as számmal) a breszt-litovszki béketárgyalásokon, az osztrák-magyar Pokorny Hermann alezredes és a német Max Hoffmann tábornok társaságában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 93.150). Jobbra fent: Wulff Olaf főtörzskapitány szemléz az óbudai folyamőr laktanyában, 1920‒1922 (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 141.1). Lent: Wulff Olaf (a képen balra) a két világháború között a Duna-Tengerhajózási Rt. egyensapkájában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 92589).

1922.06.27.: 1914-es belgrádi áttöréséért a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével tüntetik ki.

1925.05.01.: Vezérkapitánnyá (a szárazföldi haderőben a vezérőrnagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.

1929.05.01.: Vezérfőkapitánnyá (a szárazföldi haderőben az altábornagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.

1933.03.01.: Nyugállományba helyezik, de tovább dolgozik a magyar hajózás érdekében. A nemzetközi Duna-bizottság szakértője, a m. kir. Folyam-Tengerhajózási Rt. és a m. kir. Duna-tengerhajózási Rt. elnöke, a m. kir. Tengerésztisztképző Intézet igazgatóságának tagja, s a Hajózási és Kikötőügyi Tanács elnöke.

1934.: Bécsben és Lipcsében megjelenik az 1917-es kiadású munkája tovább-dolgozásával elkészült "Die österreichish-ungarische Donauflottille im Weltkriege 1914-18". című könyve, amelyet később magyar nyelven is kiadnak Budapesten "Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban 1914-1918." címen. Ez a szakmunka a monitorok első világháborús tevékenységének máig legjobb összefoglalója.

5. ábra: Wulff Olaf Richárd könyvének borítója és szennycímlapja, s a szerző dedikálása a kötetben.

6. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány (forrás: itt és itt). Kitüntetései a jobb oldali fényképen: nyakba akasztva a Magyar Érdemrend második fokozata; a gomblyukban: a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje; a rendjelsávon balról jobbra: az Osztrák Lipót-rend lovagkeresztje, az Osztrák Vaskorona-rend harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt szalagján a Katonai Érdemérem, a Katonai Érdemérem az Osztrák Ferenc József-rend szalagján, a Magyar Katonai Szolgálati Kereszt a II. osztályú tisztek számára (30 év szolgálatért) és a Bolgár Bátorságért Érdemrend harmadosztálya; a zubbonyzseben az első osztályú Vaskereszt látható.

1935.: Horthy Miklós kormányzó segédtisztje.

1944.: Decemberben elhagyja az országot és Costa Ricába menekül.

1955.06.12.: Wulff Olaf halála. Felesége a következő évben követi. Mindkettejüket a Costa ricai fővárostól, San Josétól 100 km-re fekvő kis hegyi falu, Volcan temetőjében helyezik örök nyugalomra.

2018.: A Horthy Mikós földi maradványainak 1993. évi hazahozatalát is kezdeményező Magyar Tengerészek Egyesülete felveti a hamvak hazahozatalának gondolatát, hogy az elhunytak hazai földben, a Fiumei úti Díszsírkertben kialakított „Hősök Parcellájában” találjanak végső nyugalomra. A Honvédelmi Minisztérium befogadta és támogatta az ötletet, a család úgyszintén, de a COVID19-világjárvány miatt a terv akkor nem valósulhatott meg.

2025.05.19.: Wulff Olaf és hitvese Losonczy Edina maradványait - exhumálásukat és a csontok elhamvasztását követően - Costa Ricából Magyarországra szállítják (a kecskeméti légibázisra, ahonnan autóval Budapestre, a Bálna Honvédelmi Központba, onnan pedig a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred hadihajóján a HM Hadikikötőbe viszik). Tagtársunk, Dr. Margitay-Becht András által a megemlékezésen tartott - elsősorban a történet érzelmi töltetét hangsúlyozó - beszéde elérhető innen.

2025.05.21.: Katonai tiszteletadás mellett megtörténik a hamvak újratemetése.

7. ábra: Balra Wulff Olaf Richárd utolsó fényképe, három hónappal a halála előtt. Wulff Olaf a kép jobb szélén látható, míg a kép bal szélén veje, Ferdinand Anton von Herold-Schmidt és az ő felesége, Wulff Olaf nevelt lánya, Magda von Stefani látható. Az ő házasságukból született Károly Róbert von Herold-Stefani (1931-2012), akinek hat gyermeke közül az egyik a most Budapestre látogatott Ferdinand von Herold-Duarte. Jobbra Wulff Olaf és hitvese közös sírja Costa Ricában (forrás: itt és itt).

További információk:

A cs. és kir. Dunaflottilla, a m. kir. Folyamőrség és a m. kir. Honvéd Folyamerők történetéről:

Dr. Balogh Tamás: A cs. és kir. Dunaflottilla története - in.: Haditengerészetünk emlékei, 68-69. o., Forrás: itt.
Dr. Balogh Tamás: A Magyar Királyi Folyamőrség és a M. Kir. Folyamerők, Budapest, 2023., Forrás: itt.
Dr. Hardy Kálmán: Dunai flottillánk a világháborúban, - in.: Hadtörténelmi Közlemények 32/1. 195-229. o. Budapest, 1931. Forrás: itt.

A magyar hadisírgondozásról és a hadisírgondozás nemzetközi standardjairól:

Sz.N.: A magyar hadisírgondozás története. Forrás: itt.
41/2021 (VIII. 13.) HM utasítás. Forrás: itt.
Tóth Zsolt: War Grave Excavation Methods: Survey, Results and Suggestions, Forrás: itt.
Sz.N.: Are casualties from the World Wars still found? Forrás: itt.
A Commonwealth War Graves brit hadisírgondozó szervezet szakmai protokolljai: itt, itt és itt.
Ezekből kiderül, hogy lehet-e/szabad-e (mikor lehet) egy hadisírt áthelyezni, ennek során lehet-e/szabad-e a meglévő csontokat elhamvasztani, stb. Hasonló, nyilvánosan elérhető szakmai protokollok a magyar hadisírgondozásban - a hadisírgondozási koncepció készítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség ellenére - sajnálatos módon nem léteznek.

Források:

Arnoldo Rivera: La búsqueda del héroe perdido, Forrás: itt.
Bálint Ferenc: Wulff Olaf hazatér - in.: A nagy háború, Forrás: itt.
Halmos B. Ágnes Wulff Olaf vezérfőkapitány - in.: Honédelem.hu, Forrás: itt.
Hubertus Schumacher: Die k. u. k. Donauflottille im Ersten Weltkrieg Karl Wettstein, Offizier und Schiffsreeder, Böhlau Verlag Wien Köln Weimar, 2018.
Leonyid Kirillash: Kicsoda Wulff Olaf? - in.: Ausztria-Magyaroszág, forrás: itt.
Dr. Margitay-Becht András: Tank a Dunán, Budapets, 2016.
Dr. Margitay-Becht András: A LAJTA Monitor és a többiek.Budapest, 2007,
Hajókatasztrófákról a TITANIC-tól a BAYESIAN-ig - interjú az InfoRádióban

Tags: inforádió, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, rádió_és_televízió, herzeg_zsolt

2025. május 17., szombat 16:39:38

A szerkesztőség meghívására egyesültünk elnöke adott interjút az InfoRádió Aréna c. műsorában 2025. május 16-án.

Dr. Balogh Tamás összefoglalta a 2024-ben elsüllyedt BAYESIAN jacht és a 2023-ban elsüllyedt TITAN merülőhajó balesetének körülményeit vizsgáló hatóságok eljárásának legfrisebb eredményeit. Az interjú érintette a TITANIC és a LUSITANIA óceánjárók roncsainak kutatását, a UNITED STATES óceánjáró szomorú sorsát és az orosz-ukrán háború haditengerészeti vonatkozásait és néhány előkészületben lévő új projektet.

Az interjú meghallgatható: itt.
Az InfoRádió számára korábban adott nyilatkozatok elérhetők: itt.
Egyesületünk tagjainak 2021-2025 közötti rádiós és televíziós szereplései elérhetők: itt.
A LUSITANIA-kutatás újabb eredményei - előadás Gyulán

Tags: víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, hajózástörténeti_tagozat, Lusitania, rms_titanic_magyar_kutatócsoport

2025. május 14., szerda 19:35:13

2025. május 16-án, 18:00 órai kezdettel kerül sor Szent László Baráti Kör rendezvénye keretében a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban az 1915-ben elsüllyesztett brit LUSITANIA óceánjáró magyar részvétellel zajló kutatásának idén elért eredményeit bemutató előadásra.

Az expedíciós beszámolót egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás és kutatótársa, Könczöl Péter - mindketten az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjai - tartják majd, akik a National Geographic Magyarország Magazin weboldalán hatrészes cikksorozatban foglalták össze a részvételükkel 2018 óta intenzíven zajló (2022 óta a roncsok helyszíni kutatását is magában foglaló) LUSITANIA-kutatás eddigi legfontosabb eredményeit.

Az összefoglalóból kiderül egyebek közt az is, hogy milyen körülmények járultak hozzá a LUSITANIA rendkívül gyors elsüllyedéséhez, illetve hogyan változott az elsüllyedése óta eltelt évtizedekben, s változik jelenleg is a roncs általános állapota, ami a további kutatás lehetőségeit is befolyásolja. Ízelítőként az alábbiakban megtekinthető egy erről készült animált szekvencia, melynek nagy felbontású, magyarázatokkal ellátott változata az előadásban is szerepel majd.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

További információk:

A LUSITANIA-val kapcsolatos összes blog-bejegyzésünk: itt.
Könyvbemutatóval egybekötött kiállításunk Keszthelyen

Tags: kiállítás, könyvajánló, haditengerészet, tit, haditengerészetünk, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, hajómodellező_tagozat, első_világháború_centenáriuma, huvos_ferenc

2025. május 12., hétfő 22:46:44

2025. május 13-án, keddem 17:00 órai kezdettel Keszthelyen mutatjuk be a cs. és kir. Haditengerészet első világháboús történetét feldoglozó vándorkiállításunkat Szekér Imre Tibor felkérésére "Az Adria foglyai – Zalai haditengerészek áldozatvállalása az első világháborúban" című kötetének bemutatója alkalmából a kötetben szereplő hadihajók makettjeivel, melyet modellező társunk, dr. Hűvös Ferenc készített.

A cs.és kir. Haditengerészet története iránt érdeklődők egyesületünk tagajainak munkáiból már jól ismerhetik az egykori flotta történetének több aspektusát, a Vasi k.u.k Matrózok Alapítvány kiadványaiból pedig az egykori tengerészek útleírásaiba, naplóiba, személyes közléseibe is betekintést nyerhettek. Ezt a sort egészíti ki, illetve bővíti tovább Szekér Imre Tbor most megjelenő új könyve, amely a császári és királyi Haditengerészetnél az első világháborúban és azt megelőzően szolgált 215 ismert zalai haditengerésznek kíván emléket állítani.

A könyvbemutató kísérőrendezvényeként megvalósuló kiállításunk a cs. és kir. haditengerészet világháborús teljesítményét feldolgozó országjáró vándorkiállításunk anyagából került összeállításra, melynek első nyilvános bemutatójára 2016-ban került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem "Ludovika" központi épületének kiállító termében egyesületünk első világháborús centenráiumi programsorozata keretében. Az emlékévekben a kiállítás országszerte több helyszínen bemutatkozott, most pedig Keszthelyre látogat.

Gyakorlati információk:
Helyszín: Fejér György Városi Könyvtár, 8360 Keszthely, Zeppelin tér 3.
Időpont: 2025.05.13., kedd, 17:00 óra
Az esemény FB-linkje: itt.

A kiállítás a könyvbemutató ideje alatt látogatható. Szántóné Palánki Edit fotói a megnyitóról megtekinthetők itt.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

További információk:
Egyesületünk első világháború centenáriumával kapcsoaltos tevékeynégéről: itt
Az első világháború Egyesületünk elnöke által összeállított tengerészeti kronológiájűról: itt
A cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményének értékekéséről: itt.
Inspirációk - Összeállítani a kirakóst, nyomozás egy félbehagyott projekt részletei után

Tags: Inspirációk, Óceánjárók_enciklopédiája, Oceanic, Eric_Okanume

2025. május 12., hétfő 20:47:39

Ma az a megtiszteltetés ért, hogy egy korábbi, a tervezett OCEANIC III óceánjáróról még 2023 végén írt tanulmányom részletét megosztották a hajó történetére vonatkozó információk első számú internetes forrásaként működő honlapon, amelyet Eirc Okanume, az OCEANIC Historical Society alapítója hozott létre és üzemeltet. Amilyen kellemesen érintett, hogy a munkámat ilyen módon is értékelik, éppen olyan magától értetődőnek tartom, hogy alaposabban bemutassam annak az embernek a tevékenységét, aki mindezt lehetővé tette.

1. ábra: Tanulmányom Lord Kylsant-re vonatkotó része az Oceanic Historical Society honlapján. Eric Okanume külön figyelmet fordított rá, hogy a honlapon közölt részlet forrását - magát a teljes eredeti tanuilmányt - is az érdeklődők figyelmébe ajánlja, ami igen ritka, de számomra annál becsesebb gesztus.

Eric Okanume a mai óceánjáró-közösség egyik fontos szereplője, amennyiben kitartó érdeklődése és fáradhatatlan tettvágya segít életben tartani - mi több: új és még újabb információkkal gazdagítani - a híres White Star Line Hajótársaság utolsó nagy óceánjárója, a megtervezett, gyártásba vett, de végül fel nem épült OCEANIC III történetét.

2019 nyarán vettük fel egymással a kapcsolatot és jól emlékszem arra, hogy már akkor fáradhatatlanul elemezte a hajóhoz különböző időpontokban készült terv-változatokat, gépészeti és formatervezési megoldásokat, s elemzései eredményét a hajó törtnetének szentelt első honlapján is megosztotta az érdeklődőkkel.

A 2019-tól 2023-ig tartó időben Eric rendkívül sok kutatást végzett, sok-sok forrást tekintett át és elemzett, s eredményei bemutatására egyre bővülő és egyre látványosabb újabb honlapot készített, mígnem tavaly bemutatta a legújabb, immár a harmadik honlapját, amely az eddigiek közül a leginkább alkalmas az összegyűjtött ismeretek átadására.

Mindeközben a vizualizációt segítő látványos új technikákat sajátított el önképzés révén és így nemcsak kedvenc hajójáról szóló magas minőségű 3D képek készítésére vált képessé, de a legkorszerűbb 3D-tervezési és nyomtatási eljárások használatára is kiképezte magát, így ma már sorozatban gyártja a hajó különböző léptékű modelljeit is, melyek gyártási technológiáját folyton tökéletesíti.

Eric kitartását dicséri, hogy eredményeit orvostudományi tanulmányai mellett és Brazíliából az Egyesült Államokba költözését követően érte el, miközben egy az addig megszokottól több szempontból is jelentősen különböző, számára új közegben kellett helytállnia. Eric ráadásul az OCEANIC III történetével kapcsolatos önként vállalt munkát a téma ismerőivel létesített együttműködésben végzi, annak tudatában, hogy ez a fajta nyitottság megsokszorozhatja a kutató- és ismeretterjesztő tevékenység hatékonyságát.

A munka következő fázisában Eric a legfontosabb archívumokban őrzött, de tudományosan még nem feldolgozott dokumentumok elemzésével kívánja kiegészíteni az eddigi eredményeket, amelyeket a közeljövőben kiváló honlapja után a hajónak és a tervezésén, építésén dolgozó szakembereknek méltó emléket állító könyvben tervez közreadni.

Köszönöm, hogy együtt dolgozhatunk Eric, örülök a kölcsönös inspirációnak!

2. ábra: Eric Okanume és Sheridan Finnegan digitális "festménye" a „Szuper-Oceanic”-ről (forrás). A kép harmincas évekbeli filmfelvevővel készített mozgóképet imitáló változata szintén elérhető itt.
Inspirations - Solving the puzzle, investigating the details of an abandoned project

Tags: Inspirations, Eric_Okanume, RMMV_Oceanic

2025. május 12., hétfő 20:46:10

Eirc Okanume, founder of the OCEANIC Historical Society, has honored me by sharing excerpts from an earlier study I wrote about the planned ocean liner OCEANIC III, on the website he created and operates as the premier online source of information on the history of the ship, it's building and demolition. Pleasantly touched that my work recognized in this way, so I seize the opportunity to take a closer look at the work of the person who made it all possible.

Fig. 1.: The part of my study concerning Lord Kylsant is on the Oceanic Historical Society website. Eric Okanume took special care to offer the source of the detail published on the website - the entire original study itself - to the attention of those interested, which is a very rare but, for me, an all the more precious gesture from his side.

Eric Okanume is an important figure in today’s oceanliner community, as his persistent interest and tireless drive help to keep alive – and indeed enrich with new and even more information – the story of the last great ocean liner of the famous White Star Line, the planned, ordered, but ultimately unfinished OCEANIC III.

We first got in touch in the summer of 2019, and I remember well that he tirelessly analyzed the plan-variants, mechanical and design solutions made for the ship at different times, and shared the results of his analyses with those interested on his first website dedicated to the history of the ship.

Between 2019 and 2023, Eric conducted an enormous amount of research, reviewed and analyzed many, many sources, and created an ever-expanding and increasingly spectacular new websites to present his results, until last year he presented his latest, now third, website, which is the most suitable for sharing the knowledge he has gathered so far.

Meanwhile, Eric has mastered spectacular new visualization techniques through self-education, and thus has become capable not only of creating high-quality 3D images of his favorite ship, but has also trained himself in the use of the most modern 3D design and printing processes, so that he now produces series of models of the ship in various scales, the production technology of which he is constantly improving.

Eric's perseverance is commendable for achieving his results alongside his medical studies and after moving from Brazil to the United States, while having to cope with a new environment that was significantly different from what he was used to in many ways. Moreover, Eric carries out his voluntary work on the history of OCEANIC III in fair cooperation with other experts in the subject, aware that this kind of openness can multiply the effectiveness of research and educational activities.

In the next phase of the work, Eric intends to supplement the results he realized so far with the analysis of documents preserved in the most important archives but not yet scientifically processed, which he plans to publish in the near future, not only on his excellent website, but in a book that will be a worthy memorial to the ship and the professionals who worked on its design and construction.

Thank you for working together, Eric, and for the mutual inspiration!

Fig. 2.: Digital painting of the ’Super-Oceanic’ by Eric Okanume and Sheridan Finnegan (source). A version of the image imitating a motion picture taken with a 1930s film camera is also available here.
A RUMIJA jacht elleni cs. és kir. hadműveletek, s a hajó roncsainak feltárása

Tags: konferencia, haditengerészet, tit, víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, kuk_kriegsmarine, haditengerészetünk, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, navigare_necesse_est_konferencia, Rumija

2025. május 10., szombat 1:02:50

2025. március 2-án 110 éve történt a RUMIJA – a montenegrói királyi jacht – elsüllyesztése a cs. és kir. Haditengerészet által. Ebből az alkalomból egyesületük elnöke, Dr. Balogh Tamás dolgozta fel a hajó és az akció történetét, amelyet az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhelye, valamint "Az első világháború napról napra" portál együttműlödésében 2025. május 8-án megrendezett "Navigare necesse est..." című konferencián ismertetett az érdeklődőkkel. Az alábbiakban közreadjuk az előadás szerkesztett változatát.

A RUMJIA történetéről dióhéjban:

1900-1905: A hajó brit tulajdonban.

1904-1905: A török szultán vásárolja meg a montenegrói királynak, jóindulatú semlegessége fejében.

1912-1913: A Balkán-háborúkban tengeri utánpótlási és hadiszállítási feladatokat lát el. Együttműködik a medovai szárazföldi erőkkel, s görög hajókról szállít hadianyagot és szerb sereget a partra.

1914-1915: Montenegró egyetlen tengeri gőzhajójaként kulcsszerepet játszik a hadianyag-szállításában. A szövetségesek által Szerbiának szánt ellátmányt gyakran kisebb vitorlások szállítják. Ezeket szélcsendben a RUMIJA vontatja a montenegrói Antivari (ma Bar) kikötőjébe. Elsüllyesztése így megbénítja a Montenegrón keresztül Szerbiába irányuló hadiszállításokat, s lehetetlenné teszi a Cattarói-öböl (ma: Boka Kotorska) osztrák-magyar tengerészeti bázisa zavarására a montenegrói hegyekbe telepített francia tüzérség további ellátását. Ez lehetővé teszi a Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar csapatok behatolását a területre, s a montenegrói sereg legyőzését.

1967-1972: A roncsokat azonosítják és merülik. Felvetődik kiemelésük gondolata. Végül a lelőhelyet védetté nyilvánítják és bójával jelölik meg.

1992-2003: A lelőhelyet kifosztják.

2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot rontja, 2016 óta a filmkészítés szinte lehetetlen.

Az előadás jelentőségéről vázlatosan:

A jelen előadás az elvégzett kiterjedt – brit, török, montenegrói, olasz és osztrák forrásokra kiterjedő – kutatás eredményeként

- első ízben egyesíti a hajóról fennmaradt összes ismert korabeli ábrázolást (ezeket eddig együtt soha, sehol nem mutatták be);

- első ízben végzi el több – mindeddig tévesen a RUMIJA-nak tulajdonított – kép helyes azonosítását, megnevezve a képeken valóban látható hajókat;

- első ízben tisztázza azt a kérdést, hogy a RUMIJA tekinthető-e ténylegesen hadihajónak, illetve mi igaz az ezzel összefüggő korábbi híresztelésekből, hogyan kell helyesen értékelni ezeket a híreszteléseket és – ha van – mi a valóságalapjuk (melyik az a hajó, amely egy ideig tényleg jachtként szolgált Montenegróban, majd később haditengerészeti szolgálatot teljesített);

- első ízben teszi közzé a hajó oldal- és felülnézeti, illetve általános elrendezési rajzának terv-rekonstrukcióját, amelyet a készítésük óta elveszett (vagy lappangó) eredeti tervek hiányában kellett újra-alkotni;

- első ízben ad képet a hazai közönség számára (amely eddig csak a hajó elleni 1915-ös hadműveletekről szerezhetett a részleteket mellőző, átfogó ismereteket) a hajó elleni haditengerészeti akció részleteiről és a roncsok állapotáról, azok változásait is beleértve.

Ezek után bemutatjuk a hajó és tulajdonosai történetét az alábbiak szerint:

Brit tulajdonban:

1900.08.11.: 313-as gyártmányszámmal a skóciai Glasgow-ban, John Reid és Társa Whiteinch-i Jordanvale Hajógyárában vízrebocsátják a „ZAZA” névre keresztelt gőzjachtot, amely Sir William Beardmore (1856-1936) brit iparmágnás, hajógyár-tulajdonos megrendelésére épült. A hajó hossza 47,78 m, szélessége 6,12 m, merülése 3,47 m, térfogata 185 tonna. Az acélból épült csavargőzöst két árboccal is felszerelik, amelyeken hossz- és tarcsvitorlákat hord. A hajó egyetlen csavarját egy a Muir & Houston Ltd. gyárában épített 65 lóerős, háromhengeres expanziós gőzgép hajtja (30,48, 48,76 és 81,28 cm-es hengerátmérővel). A hajót 111289 regisztrációs számmal lajstromozzák a Királyi Northumberland Jacht Klubnál (Royal Northumberland Yacht Club – R.N.Y.C.). A hajó honi kikötője az északkelet-angliai Blyth.

1. ábra: A ZAZA gőzjacht a Nápolyi-öbölben. Antonio de Simone festménye. A kép a hajót az eredeti felfestésével ábrázolja (forrás: itt).

2. ábra: A ZAZA gőzjacht korabeli fényképe (forrás: itt) és első tulajdonosa, Sir William Beardmore (forrás itt).

1903: Július folyamán Sir William Beardmore és vendégei tengeri kirándulást tesznek Norvégiába a ZAZA fedélzetén. A hajóútról írásos beszámolót hagy hátra az utazás egyik résztvevője R. H. Beaumont (1865-1952) „Rövid beszámoló az S.S. »ZAZA« – R.N.Y.C. – útjáról” címmel az alábbiak szerint: „Az utazás nyugat-skóciai vizeken kezdődött William Beardmore iparmágnás, a későbbi Lord Invernairn jachtján. Mrs. Beardmore és nővére, Nell Tullis is a fedélzeten tartózkodott. A hajó az Orkney-szigetekre, majd Norvégiába ment, mielőtt Skye-on keresztül visszatért volna a Clyde-folyóhoz.” A leíráshoz két fényképet is csatolnak a skóciai elindulás (vagy az oda történő megérkezés) idejéről és a norvégiai fjordokból. Előbbi képen azonosítható Sir William Beardmore, Mrs. Elspeth Beardmore, R. H. Beaumont és Miss Nell Tullis.

3. és 4. ábra: A ZAZA gőzjacht 1903 júliusi útja Norvégiába (térkép: Dr. Balogh Tamás), és az úton készült fotók (forrás: itt).

1904: Az Oszmán Birodalom londoni nagykövete vételi ajánlattal jelentkezik Sir. William Beardmore képviselőjénél a ZAZA megvásárlása érdekében.

Török tulajdonban:

A hajó török tulajdonlásához kapcsolódó események előtt célszerű áttekinteni az ahhoz vezető eseményeket, s egyáltalán a jachtok diplomáciai szerepét a török-montenegrói állami kapcsolatokban.

1866: Abdul-Aziz (1830-1846) szultán Isztambulban fogadja Montenegró küldöttségét és II. Miklós Petrovics-Njegos (1861-1921) – Nikita, egyes forrásokban Nikola – montenegrói herceget (aki névleg az Oszmán Birodalom hűbérese, gyakorlatilag önálló államfő) és egy gőzhajót készíttet elő Nikita herceg számára. A SILISTRE nevű gőzjachtot 1867 szilveszterén ajándékozták Montenegró hercegének. A gesztus az uralkodó jutalma egy vazallusának a hűségéért cserébe.

1896: II. Abdul-Hamid (1842-1918) szultán uralkodása idejére Montenegró ténylegesen függetlenné vált Nikita herceg vezetésével. Ezért a montenegrói herceg második isztambuli látogatásának előkészítésekor Abdul-Hamid parancsára egy újabb – a Bojana-folyón és a Skodrai-tavon közlekedni képes – kisméretű gőzjacht építésébe kezdtek a Tersane-i Âmire császári hajógyárban. A Skodrai-tó sekély vízviszonyai miatt úgy gondolják, hogy nagy hajót nem lehetne megfelelően vitorlázni, ezért a tervezett 60 láb (18,28 m) hosszú gőzös építését félbehagyják, s az egyik kisebb – vízrebocsátásra készen, immár a csúsztatón várakozó – 45 lábas (13,71 m) egységet választják, hogy a tó és a folyó partjain mindenhol kiköthessen, s elég kicsi legyen ahhoz, hogy szükség esetén egy másik hajóra helyezve lehessen a Shkodrai-tóhoz szállítani.

1897: A kiszemelt gőzös felszerelése csúszik, ezért egy másik gőzhajót, az ADANA gőzöst készítik elő ideiglenes használatra. Miután belső díszítését elkészítették, 1897-ben elküldték Nikita hercegnek.

1899: Az eredetileg ajándékba szánt jacht felszerelését csak 1899.01.23-án sikerült befejezni. A 9.000 török líra (196.175 korona, mai árfolyamon 2.014.907 EUR, azaz 814.643.019,36 HUF) értékű jachtot a barátság jeleként küldik Montenegróba, elismerve Nikita herceg Oszmán Birodalommal ápolt kapcsolatai jó minőségét. A TIMSAH (Krokodil) nevű jacht Montenegróban a „ZMAJ” (Sárkány) nevet kapja. Pristanban (később: Antivari, ma: Bar) adják át a montenegrói hatóságoknak. Nikita herceg megköszönte a szultánnak az értékes ajándékot, de mivel kiépített rakpart hiányában nehéz volt kikötni, Nikita arra kérte II. Abdul-Hamid szultánt, hogy a hajóhoz küldjön egy bóját is.

5. ábra: A TIMSAH gőzjacht török lobogó alatt (forrás: itt) és II. Abdul-Hamid szultán (forrás: itt).

6. ábra: A TIMSAH gőzjacht Montenegróban (forrás: itt) és II. Miklós herceg (forrás: itt). Az internet legtöbb forrása a hajóról készült ezt a képet a RUMIJA-ról készült képként azonosítja, azonban az előfedélzet két oldalán - az előárboccal egyvonalban - megfigyelhető két fedélzeti ház (valószínűsíthetően illemhely) a RUMIJA-n nem létezett, a TIMSAH-on viszont igen. Ezek és az orrszobor egyértelműen azonosítják a hajót, amelyet ezért nem lehet a RUMIJA-nak tekinteni, ahogyan a képet sem lehet a RUMIJA illusztrálására felhasználni .

1900: A TIMSAH gőzös legénységéből két oszmán tengerésztiszt Pristanban marad, hogy emelt fizetés és juttatások mellett kiképezzék a montenegrói gépészeket a gőzhajó kezelésére. Nikita herceg később kitüntetéseket adományoz a kapitánynak, a tiszteknek és teljes legénységnek.

1901: Az Olaszországban lerobbant ZMAJ gőzös a lehető leggyorsabb javításra szorul, mivel Elena (1873-1952), a montenegrói herceg hatodik gyermeke és ötödik lánya – az olasz trónörökössel, a későbbi III. Viktor-Emánuellel 1896-ban kötött házassága révén 1900 óta olasz királyné – Cetinjéből Rómába kíván utazni, hogy terhességét olasz orvosok felügyeljék, s a leendő olasz királyt Rómában hozhassa a világra. Abdul-Hamid szultán, akit tájékoztatnak a helyzetről, parancsot ad a hajó javítására Genovában. Abdul-Hamid tehát nemcsak ajándékba adta a hajót, de az üzemeltetésével kapcsolatos problémákat is megoldotta. Beavatkozásával elnyerni az olasz király jóindulatát (ami azért nem tartja vissza attól, hogy 10 év elteltével háborút indítson a szultán ellen, az Oszmán Birodalom afrikai területeinek megszerzése érdekében).

1902: Tárgyalások kezdődnek a ZMAJ jacht felváltásáról. Bár a gőzös tengerálló hajó volt, nyílt tengeri alkalmasságát Nikita herceg vitatta. Noha Isztambulból Antivari felé menet megfelelően tesztelték és megbízhatónak tartották, Nikita herceg mégis kijelentette, hogy a jacht túl kicsi a nyílt tengeren várható viharos időjárási körülményekhez képest, ezért azt kérdezte a szultántól, hogy nem építtetne-e egy nagyobbat a számára. Kérését a Porta az ottomán Haditengerészeti Minisztériumhoz továbbította, amely válaszában hangsúlyozta a jacht tartósságát és megfelelőségét. Egy új hajó építésének lehetősége mindazonáltal már 1899 augusztusában felvetődött, amikor Nikita herceg Abdul-Hamid szultán meghívására Isztambulba érkezett és megköszönte neki az ajándékba kapott gőzöst, mire a szultán így válaszolt: „A TIMSAH jó, de túl kicsi. Szeretnék egy nagyobbat építeni. Így kényelmesebben utazhat a családjával.” Abdul-Hamid tehát már ekkor felajánlotta egy nagyobb hajó építését anélkül, hogy Nikita hercegtől ilyen kérést kapott volna.

1902: Az ottomán haditengerészet SAMSUN rombolóját küldik az ismét meghibásodott ZMAJ (ex-TIMSAH) gőzösért, amely az isztambuli Dersaadet-be vontatja 1902.05.28-án. A jachtot ekkor ismét a TIMSAH névre keresztelik, s a felújítását követően az ottomán haditengerészetben, mint a flottaparancsnok jachtját állítják szolgálatba.

1903: Nikita hercegnek ezután egy angol gőzhajó, az akkor már 10 éves FROHAT? nevű jacht tetszett meg. Ám mivel ez a hajó épp’ Amerikában volt, az ajánlattétel nehézségekbe ütközött (egyrészt sokáig kellett volna várni az átadásra, másrészt a hosszú visszaút szinte biztosan megviselte volna a gőzhajót). Az oszmán állam bécsi nagykövete ezért inkább egy elfogadható áron beszerezhető új gőzhajó építését javasolta legfeljebb 19.500 font (467.406 korona, mai árfolyamon 4.798.708 EUR, azaz 1.940.177.628,25 HUF) értékben, a FROHAT?-hoz hasonló, de tökéletesített hajótesttel és főgéppel. Érdeklődésére 1902.11.20-án kapott írásos ajánlatot, melynek értékelését követően 1903.11.03-án jelentette Isztambulba, hogy a montenegrói hercegnek szánt jacht az egyéb költségekkel együtt 20 ezer líra (436.008 korona, mai árfolyamon 4.476.354 EUR, azaz 1.809.859.305,69 HUF) fejében beszerezhető.

1904: Nikita herceg azonban ekkorra ismét meggondolta magát és feladta az új gőzhajó építésének gondolatát, mivel felfedezte, hogy a ZAZA jacht épp’ eladó Londonban. Üzenetet küldött Abdul-Hamid szultánnak, kérve, hogy vásárolja meg és ajándékozza neki a hajót. A londoni oszmán nagykövet kapcsolatba lépett a ZAZA tulajdonosa, Sir William Beardore megbízottjával, akitől megtudta, hogy a brit mágnás 13.750, de legalább 13.200 angol fontért lenne készt megválni a hajótól, amelyet egy hónapon belül szállít Isztambulba a szén és a legénység költségeinek kifizetését követően. Némi árengedmény után Abdul-Hamid elfogadta a feltételeket és utasítást adott a jacht megvásárlására. A 12.610 angol font (13.870 török líra, 302.084 korona, mai árfolyamon 3.102.192 EUR, azaz 1.254.287.576,02 HUF) haladéktalan átutalását követően Londonban átvett jacht 1904 november elején érkezett meg Ausztria-Magyarország déli hadikikötőjébe, Cattaróba (ma: Kotor, Montenegró), majd Antivari kikötőjében átadták a montenegrói hatóságoknak 1904.11.19-én.

7. ábra: A ZAZA gőzjacht 1904. novemberi útja Montenegróba (térkép: Dr. Balogh Tamás).

Montenegrói tulajdonban:

A jacht török tulajdonlásához kapcsolódó események ismertetését megelőző áttekintéshez hasonlóan a hajó montenegrói tulajdonba vételét követő események bemutatását megelőzően célszerű összefoglalni a történet montengrói vonatkozásainak főbb előzményeit. Ezek az alábbiak:

Előzmények:

1504: Vavila, a szerb ortodox egyház Zétai metropolitája világi fejedelemséget alakít ki püspöksége területén, ahol világi szuverénként uralkodik, mint hercegérsek.

1516: A Skodrai-tó és a Cattarói-öböl közti tengerparti-hegyvidéki hercegérsekség (vladike) területén élő törzseket az oszmán hódítók elleni harcra egyesítő, Njegušiból származó Danilo Šćepčević cettinjei püsök családjában örökletessé teszi a hercegérseki címet (I. Danilo Petrović-Njegoš).

1813: II. Péter Petrović-Njegoš, költő, filozófus lerakja a modern montenegrói állam alapjait (egyebek között rendszeres adókat vezet be és küzd a crnagoracok iszlamizációja ellen). Az összes szerb egy államban történő egyesítése és a szerbség pátriárkája cím fejében kész lenne lemondani világi hatalmáról, ezzel megteremti a jugoszlávizmus elvi alapjait (híres gondolata: "barbárok közt fejedelem vagyok, fejedelmek közt barbár").

1851: II. Danilo Petrović-Njegoš az utolsó vladika, országát 1852-től teokratikus fejedelemségből világi hercegséggé alakítja, amihez megszerzi Bécs és Moszkva támogatását és Montenegró nemzetközi elismerését, melynek így első ízben jelölik ki a határait. 1853-ban és 1858-ban döntő vereséget mér a török seregekre, ezzel tényleges függetlenségre tesz szert, bár a szultán főségét névlegesen továbbra is elismeri. Megszervezi az első népszámlálást és létrehozza az első montenegrói földtörvényt (amelyet a törzsi hagyományokban gyökerező szokásjogi alapjai miatt az ország első alkotmányának is tekintenek). Az egyoldalú orosz függést és Ausztria nyomasztó közelségét a Franciaországhoz való közeledéssel igyekszik enyhíteni. III. Napóleon évi 200.000 frankkal segélyezi Montenegrót. Sikertelenül udvarol a budapesti Lánchíd építését finanszírozó báró hodosi és kizdiai Sina György unokájának, Anasztáziának, így végül a trieszti szerb hajótulajdonos, Gopcevic Spiridione (az IMPLACABILE magyar hadibrigg eredeti tulajdonosa) unokatestvérével, Darinka Kvekić-csel köt házasságot. 1860-ban Todor Kadić, az albán eredetű montenegrói Bjelopavlići klán tagja Cattaróban meggyilkolja az 1856-os adóreformnak való ellenállás miatt a klánt súlytó büntetések miatt. Utóda az unokaöccse – a nagynénje javaslatára épp a párizsi Lycée Louis-le-Grand-ban tanuló – Nikola herceg.

1860: Nikola herceg II. Miklós néven trónra lép. Ő Montenegró utolsó hercege, amennyiben neki sikerül véghezvinni nagybátyja álmát és királysággá alakítani az országot, melynek I. Mikós néven első – és utolsó – királya lesz. Számos reformot hajt végre az államigazgatás, a hadseregszervezés és a közoktatás terén. A törökökkel vívott háborúk során 1862-1878 között minden irányban kiterjeszti az ország határait (a török háborúkat a középkori szerb államot megsemmisítő 1389-es rigómezei vereség miatti bosszúnak tekinti). A Petar Vukotić vajda lányával, Milénával kötött házasságából 1864-1889 között 12 gyermek születik.

1876: Tengerpartot szerez Montenegrónak Antivarinál (ma: Bar), bár fő célját – Cattaro annektálását – nem sikerül elérnie.

1878: A berlini kongresszus végleg elismeri Montenegró függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. A következő néhány évtizedben a kis hegyi fejedelemség a körülményekhez képest jelentős virágzásnak indul. Területileg is gyarapszik: 1913-ig a kis ország területe a négyszeresére nő. A herceg politikai ambíciói között szerepel egy szerb-montenegrói unió az ő királysága alatt.

8. és 9. ábra: Balra az Oszmán Birodalom 1878-1912 közt (forrás: itt), jobbra Montenegró területi változásai 1711-1913 közt (forrás: itt).

10.-11. és 12. ábra: Balra a Cattarói-öböl velencei erőssége, a Castel San Giovanni, a hegyeken át Montenegróba vezető szerpentint őrző erőd egy XIX. század eleji litográfián (forrás: itt), jobbra a szerpentin ma légifelvételen (forrás: itt), középen pedig Miléna, II. Miklós herceg hiitvese (forrás: itt). Montenegró tengerparti hegyei közül az 1.750 méteres Lovčen a legmagasabb. Hatalmas tömbje a Cattarói-öböl, sőt messze a dél-Adriai partvidék legmarkánsabb tájékozódási pontja. Az erőd bal oldala mellől induló régi, évszázados szerpentin szűk fordulóit és meredek kaptatóit már nem használja senki, mégis máig jól láthatók a hegy oldalába marva. Eredetileg a montenegrói kereskedők és parasztok használták, akik ezen az úton ereszkedtek le hegyvidéki otthonaikból a tengerpartra, hogy a cattarói városfalak előtti ún.: „montenegrói bazárban” értékesítsék áruikat. A szerpentin egymást követő cikk-cakkjai a magasból hatalmas „M”-betűket formáznak, s a regényes képzeletű montenegróiak szerint nem véletlenül: úgy tartják, hogy az utat tervező osztrák-magyar útépítő mérnök reménytelenül szerelmes volt Miklós herceg hitvesébe, Miléna királynéba, s ezzel próbálta a közömbös asszony érdeklődését felkelteni.

1883-1898: Gyermekei orosz, német, olasz és szerb dinasztikus házasságai révén erősíti Montenegró nemzetközi helyzetét. Ausztria-Magyarország felé azonban eredménytelenül keres kapcsolatot, bár a császári és királyi diplomácia távolságtartó hűvös eleganciával fogadja, a sajtóban durva élcek céltáblája a „szatócs-király” (aligha véletlen, ha a „Cigánybáró” hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzsóvár kupece – Zsupán – karakterében valaki Nikita hercegre ismer).

13. ábra: A montenegrói uralkodócsalád és rokonsága (forrás: itt).

1903: Szerbiában katonai puccs dönti meg a Habsburg-barát Obrenovics dinasztiát és a katonatisztek a pánszláv eszmék iránt lelkesedő Karađorđević családot ültetik trónra. Ettől kezdve vámháborúk és területi viták terhelik az egyre ellenségesebbé váló osztrák-magyar és szerb kapcsolatokat. Amikor Szerbia bejelenti igényét az 1878 óta osztrák-magyar igazgatás alatt álló Bosznia-Hercegovinára, a Monarchia 1908-ban megszállja Boszniát. A szerbek ekkor Montenegró felé próbálkoznak, s felvetetik a két ország egyesülésének lehetőségét. Az egyesülést a Monarchia úgy akadályozta meg, hogy a boszniai megszállást a két országot elválasztó oszmán tartományra, a Novi Pazar-i szandzsákra is kiterjeszti.

14.-17. és 18.-21. ábra: Fent montenegrói események a nemzetközi sajtóban: fent balra a Corriere della Serra olasz napilap illusztrált melléklete, a La Domenica del Corriere 1913. május 4. és 11. közötti számában azt mutatta be, amint a montenegrói uralkodó bejelenti hadseregének Cetinjében, hogy a törökök átadták Scutari városát a montenegróiaknak 1913. április 22-én (forrás: itt), míg fent jobbra a Le Petit Journal mutatja be a hadba induló sereget bíztató uralkodópárt (forrás: itt), középen pedig Montenegró címere és az uralkodó portéjával díszített postabélyege látható (forrás: itt és itt). Lent balra Miklós herceg egy Suchard-csokoládé papírján (forrás: itt) és a Balkán-háború idején 1912-ben a Le Petit Journal címlapján (forrás: itt), középen a montenegrói fizetőeszköz, a perper (váltópénze a para) egy 10 perper névértékű aranyérméje (forrás: itt).

1905-1909 között: Miklós herceg létrehozza országa első valódi alkotmányát, s bevezeti a nyugat-európai jellegű sajtószabadságot és törvénykezést. Kereskedelmi kiváltságokat ad a Giuseppe Volpi és Piero Foscari vezette velencei tőkés-csoportnak az ország gazdasági erőforrásainak kiaknázására, az ipari tevékenységek megnyitására és a közlekedési infrastruktúra kiépítésére.

- Létrehozzák a dohánymonopóliumot és modern dohányfeldolgozó üzemet építenek Podgoricában.

- Olasz kormánytámogatással megalapítják az Antivari Társaságot, amely 1906-1908 között megépíti az ország első vasútját, egy 44 km hosszú keskeny nyomközű vonalat Bar és Virpazár közt, 1909-re pedig egy modern nagyvasutat Antivariból.

- Az öbölben vámszabadterület, a kikötő mellett pedig – a régi Pristan helyén – új város épül olasz mérnökök tervei szerint.

- A Shkodrai-tavon megszervezik a tó közlekedését és mólókat építenek Virpazarban, Crnojevićában és Plavnicában.

- Guglielmo Marconi rádióállomást létesít a Volovica-fokon, mely a San Cataldo állomással kommunikál az itáliai Bariban.

1906: Perper néven bevezeti az állam saját valutáját (váltópénze a para).

1910: II. Miklós herceg felveszi a királyi címet és, mint király, I. Miklós néven uralkodik.

1912: Katonai szövetségre lép Bulgáriával, Görögországgal, Szerbiával és Romániával a törökök Európából való kiűzésére.

1914: A világháború kitörésekor sereget küld Szerbia támogatására, hogy közösen vessenek véget a balkáni osztrák-magyar jelenlétnek.

22.-25. ábra: A haladás korabeli jelképeinek megjelenését Montenegróban az olaszokkal történtő gazdasági együttműködés biztosította. Fent a Pristan helyén épült modern kikötő, Antivari, s a Rumija-hegységen keresztül az ország belsejébe vezető, a Shkodrai-tóig húzódó keskeny nyomközű vasúti pálya terve, a fotókon pedig a kikötőt a tenger felől védő körgát létesítési munkálatai, a felépült vasút és az uralkodó automobilja - érdemes megfigyelni a király kezeihez szerkesztett tülköt, amellyel személyesen utasíthatja rendre az utat illetlenül elfoglalókat (forrás: itt és itt).

A hajó története a montenegrói átvételét követően:

1905.01.01.: A ZAZA megérkezik Pristanba, a későbbi Antivari (ma: Bar) kikötőjébe, ahol két nappal később átveszi Niko Janković kapitány és a montenegrói legénység, s 15 t szénnel rakodva a Cattaroi-öbölben fekvő Meljinébe viszik. Az első két hónapban a királyi család szállítására használják Meljinéből Albániába (Nikita további területeket remél a Bojana-torkolatánál fekvő Kastrati-síkságon és Szkutari városának bekebelezésével, ezért gyakori jelenlétével igyekszik nyomatékosítani az igényét).

1905.03.23.: A ZAZA fedélzetén Nikita herceg ünnepséget tart, Antivari kikötőépítési munkálatainak megkezdése alkalmából. A körgát létesítésével hivatalosan kezdetét veszi Montenegró fő kikötőjének építése.

1905.04.22.: Mivel az osztrák-magyar hadvezetés úgy értesül, hogy a ZAZA 2 db 47 mm-es ágyúval is felszerelhető, a Monarchia haditengerészetének február 22. óta tartó 11 hetes adriai hadgyakorlatán résztvevő készenléti hajóraj TB-36 számú torpedónaszádja azt a feladatot kapja, hogy a hercegi jachtnak álcázva hajtson végre imitált torpedótámadást a Téli Hajóraj hazatérő egységei ellen. Az álcázott egység a hajnali szürkületben 300 m-re megközelíti a HABSBURG csatahajót majd kilő rá egy vészrakétát, jelezve, hogy „megtorpedózta”. A harcszerű gyakorlat során alkalmazott csel tapasztalatai beépülnek a kiképzésbe.

1907.12.01.: Mirko herceg és Natalija Konstantinović két, halálos beteg kisfia, Stefan (1903-1908) és Stanislav (1905-1908) hercegek utolsó napjaikat a Cattaróban horgonyzó ZAZA fedélzetén töltik. Stanislav 1908. január 4-én a jachton hal meg, testvére, Stevan alig két hónappal később a franciaországi Cannes-ban követi.

1908.07.28.: Danilo trónörökös a Bojana-folyón hajózva a ZAZA átkereszteléséről dönt. A hajó új neve RUMIJA, a Bojana-torkolat közelében található, a tenger és a Skodrai-tó közt fekvő hegyvonulat után. A montenegróiak hegyek iránti szeretete eredetmondáikon alapul. A legenda szerint, amikor Isten a világot teremtette, a zsák, amelyben a hegyek voltak, kiszakadt, és a hegyek őrült összevisszaságban kiestek belőle arra a helyre, amely aztán a hazájukká vált (II. Péter vladika "Gorski vijenac" – "Hegykoszorú" – című epikus költeménye Szerbia és Montenegro nemzeti eposza).

1912.01.14.: A hajó új parancsnokot kap Ivo Đokic kapitány személyében.

26.-30. ábra: A RUMIJA és második, egyben utolsó parancsnoka (fent), valamint a hajóról fennmaradt korabeli fotók és filmhíradó-részletek (forrás: itt, itt, itt, itt és i tt)..

30. ábra: I. Miklós portréja (forrás: itt). A „szatócs-király” nem épp hízelgő ragadványnevét annak köszönhette, hogy – amint a korabeli sajtó fogalmazott „nyíltan és szemérmetlenül árulta politikai jóindulatát azoknak a nagyhatalmaknak, amelyeknek érdekei voltak a Balkánon. A monarchia külügyi kormányától rendes évjáradékot húzott, Oroszországot állandóan pumpolta, … ágyúparkját és munícióját hitelre vásárolta Franciaországtól, - de az árával örökre adós maradt…”. Népszerűségét az osztrák csekkhamisítási botrányban játszott állítólagos szerepe sem növelte. Udvarának egyik megélhetési forrása ugyanis az Ausztria-Magyarországgal kötött váltó- és hitel-megállapodás volt: a montenegrói postakincstár rendszeresen utalt át tetemes summákat Bécsbe látogató rokonainak; a Cettinjében feladott utalványokról azonban a két ország közötti féléves elszámolás alkalmával kiderült, hogy nincs mögöttük fedezet. Addigra azonban a montenegrói tartozás már meghaladta az 500.000 koronát! Aligha véletlen tehát, hogy a fenti kép alá a következő felirat került a Tolnai Világlapja egyik 1913. évi számában: „A vén Nikita – Olaszország apósa – aki minden európai nagyhatalmat végigpumpolt, háborúban és békében egyaránt. A melle is tele van mindenhonnan összekoldult rendjelekkel”. Pedig ugyanez az újság 1909-ben még lelkendezve számolt be arról, hogy a szigorú apa száműzte leányát, Xénia hercegnőt (Karađorđević Péter, a későbbi szerb király feleségét), amiért az részt vett egy Monarchia-ellenes tüntetésen.

A bevetés:

A RUMIJA elsüllyesztése előtt az ahhoz vezető okok láncolatát célszerű megismerni. Hogyan vált ellenségessé a Monarchia és Montenegró viszonya, miért válhatott katonai célponttá a hajó? Ezekre a kérdések válaszolunk elsőként.

1913.03.19.: Az európai Törökország eltűnését és Albánia létrejöttét eredményező első Balkán-háborúban Montenegró a formálódó új állammal szemben bejelen-tette igényét a Shkodrai-tó egészére, magára Shkodra (az egykori török Szkutari) városára, és a Bojana-folyó torkolatától délre és keletre elterülő, a Drin-folyóig terjedő nagy kiterjedésű síkságra. A területi vita nyomán hevesen fellángoltak a harcok, amikor a tengerpartra vágyó Szerbia hadserege megszállta Albániát, s a megszállókhoz a montenegróiak is csatlakoztak. A konfliktust aggodalommal szemlélő osztrák-magyar haditengerészet Maximilian Njegovan ellentengernagy parancsnoksága alatt megalakította az I. Hajóhad-osztályt, amelyet a nemzetközi helyzetre tekintettel március 21-én a Cattarói-öbölbe, Meljinébe vezényeltek. A balkáni válság megoldására a nagyhatalmak felszólították Szerbiát és Montenegrót Albánia kiürítésére és Szkutari ostromának beszüntetésére. Mivel Montenegró a felszólításnak nem tett eleget, a nagyobb nyomaték kedvéért nemzetközi flottatüntetést rendeltek el, melynek gyors végrehajtását a hadműveleti területhez közeli fekvése miatt csak az osztrák-magyar haditengerészettől várhatták. A cs. és kir. hadihajók így csakhamar megjelentek a montenegrói tengerparton Antivari előtt és a Bojana-torkolatnál.

31. ábra: A Balkán-háborúk területi következményei: az európai Törökország felosztása Bulgária, Görögország, Montenegró, és Szerbia között, valamint Albánia megalakítása Szerbia tengerhez jutásának, s Montenegró Szkutari irányú terjeszkedésének megakadályozására (térkép: Dr. Balogh Tamás).

1913.04.23.-10.20.: Nemzetközi haditengerészeti rendfenntartó erők Szkutarinál és a Bojana-torkolatban. A folyón a postaforgalmat osztrák-magyar és olasz egységek felváltva tartják fenn.

1914.08.05.: Montenegró hadat üzen a Monarchiának.

1914.08.08.: A ZENTA és a SZIGETVÁR cirkáló – az USKOKE torpedóromboló, valamint a TB-72 torpedónaszád kíséretében – támadást intézett Antivari ellen, s szétlőtte a rádió-állomást és a vasúti berendezéseket. Ezek voltak a világháború első lövései az Adrián. A hadművelet elsődleges célja annak a drótnélküli távíróállomásnak a szétrombolása volt, amelyen keresztül Montenegró kapcsolatot tarthatott a szövetségeseivel.

32. ábra: A Volovica-fokon berendezett rádióállomás Antivari előtt (forrás: Itt).

1914.08.10.: Ausztria-Magyarország hadikövet útján közölte Montenegróval partjainak blokád alá vételét, egyidejűleg a Külügyminiszter magához kérette a Bécsbe akkreditált diplomatákat és a blokádot nemzetközileg is deklarálta. A RUMIJA jacht elsődleges katonai célponttá válik, mivel fegyveres erő és hadianyag, illetve egyéb ellátmány szállítására használják.

1915.02.14.: Osztrák-magyar tengerészeti repülők egy kisebb kisebb vitorláshajó vontatása közben észlelik a RUMIJA-t Dulcigno (ma: Ulcinj) közelében Antivari felé haladtában. A cs. és kir. Haditengerészet cattarói bázisán riasztják a TB-15 és a TB-68 torpedónaszádokat, hogy az 1905-ös hadgyakorlat tapasztalatainak megfelelően fogják el a jachtot. A montenegrói köteléket Antivari előtt érik utol, ahol a RUMIJA a montenegrói parti ütegek lőtávolába húzódik. Az Erwin Wallner sorhajóhadnagy vezette kötelékből a TB-68 torpedónaszád azonban az ellenséges tűzzel mit sem törődve behatol a kikötőbe, hogy elzsákmányolja a jachtot és az általa vontatott vitorlásokat. Az Antivari mólófejtől mintegy 2,0 km-re északra fekvő Ratac-foki Šušan-üteg azonban végül elűzi.

33. ábra: A RUMIJA jacht egy vitorlás szállítóhajót vontat (forrás: itt).

1915.02.21.: A második osztrák-magyar kísérlet a RUMIJA zsákmányul ejtésére. A jacht 87 montenegrói önkéntessel hajózik Medovából Antivari felé ezúttal is két kisebb vitorlást vontatva. A Bojana-torkolat magasságában azonban Ivo Đokic kapitány észleli a Dulcigno előtt járőröző osztrák-magyar kötelék füstjét, ezért az albán partok közelébe húzódva igyekszik elrejtőzni, ahol - a hajó orrával a parti fövenyre kifutva - biztosította az önkéntesek partraszállását, majd az éj leple alatt visszatért Medovába.

34. ábra: A RUMIJA montenegrói katonákkal (forrás: itt).

1915.03.01.: A RUMIJA Medovából Antivariba indul, ahová még pirkadat előtt megérkezik és kiköt a kikötő körgátja mellé. A délután folyamán itt észleli a Cattaróból felszállt osztrák-magyar légifelderítés, melynek jelentése nyomán a tengerészeti parancsnokság elrendeli az újabb rajtaütést. A hadművelet célja a RUMIJA elfogása vagy elsüllyesztése, a kikötői infrastruktúra rombolása, a parton tárolt élelem- és lőszerellátmány megsemmisítése. Az akció végrehajtását a CSIKÓS, a STREITER és az ULAN rombolókra, valamint a TB-57 (Albert Heinz-Erian shgy.), TB-66 (Guido Magerl von Kufheim shgy.) és TB-67 (Johann Ressel shgy.) torpedónaszádokra bízzák, amelyek éjfélkor hagyják el a cattarói bázist Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt. A rajtaütést a naszádoknak kellett végrehajtani a rombolók fedezete alatt, amelyeknek elsősorban a parti ütegekkel kellett felvenni a tűzharcot, magukra vonva a tüzérség figyelmét, amíg a torpedónaszádok behatolnak a kikötőbe.

02:30:00.: Erős széllökésekkel nehezített viharos, esős éjszakai út végén az osztrák-magyar hadihajók hajnalban megérkeznek Antivari elé, ahol a kibontakozik a hadművelet:

- A Volovica-foktól 1000 m-re a CSIKÓS, tőle 2000 m-re északnyugatra a STREITER, nyugatra ugyanilyen távra pedig az ULAN vesz fel tüzelőállást a parti ütegekkel szemben, melyek néhány perccel később tüzet nyitnak a hajókra, amelyek fényszóróikkal igyekeznek elvakítani a montenegrói tüzéreket.

- A három osztrák-magyar torpedónaszád ezalatt a Crni Rat-fok irányából szorosan a partok közelében teljes gőzzel előre törve megkezdi a behatolást a kikötőbe, kihasználva az erősödő vihar nyújtotta fedezéket. Amint a hajók a kikötőbe értek, az eső eláll, s a szél eloszlatja a felhőket, miközben a holdfény erősen és tisztán megvilágítja a kikötőt. A TB-57 ekkor három torpedót indít a móló irányába. Ezek a parttól a teljes hossza kb. harmadánál találják el a mólót, teljesen átszakítva azt.

- A montenegrói parti ütegek ekkor a nyílt tengeren lévő rombolókról a kikötőben lévő naszádokra helyezik át a tüzüket, melyet azok a rendelkezésükre álló 47 mm-es ágyúkkal igyekeznek viszonozni. A királyi nyári lak, a Topolica-palota közelében felállított könnyű üteg is bekapcsolódik a tűzpárbajba, magára vonva a naszádok tüzét.

- A TB-66 ezalatt megközelíti a parthoz közeli épen maradt móló-szakaszt, ahol robbantó-különítménye a másik két naszád géppuskásainak fedezete alatt partra száll, hogy végrehajtsa a feladatát. A szabotázs-csoport kihelyez három tengeri aknát a parti tárházak vonalában, majd betör a raktárakba, ahol nagy mennyiségű gabonát talál, amit felgyújt, majd veszteség nélkül visszatér a naszádra.

- A TB-57 parancsnokhelyettese, Paul Meixner hadnagy ezalatt átszállt a RUMIJA-ra, amelyről a saját legénysége már korábban elmenekült. A hajót elkötik a parttól, de a horgonyát nem tudják felvonni, mivel a hajó kazánjai nincsenek felfűtve, így a horgony gőzcsörlőjét nem lehet üzembe helyezni. A horgonyláncot ezért gránáttal szétrobbantják, mire a horgonyáról elszabadult hajó géperő nélkül sodródni kezd északkelet, azaz a part irányába, a montenegrói ágyúk felé.

35. ábra: A RUMIJA elleni hadművelet résztvevő egységei, a CSIKÓS romboló (fent) és a TB-68 jelű torpedónaszád, valamint a bevetés térképvázlata (forrás: itt, és itt, térkép: Theodor Braun, in.:Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918 II. 103. o.).

03:25:00: A jachtot megközelítő torpedónaszád vontatókötelet dob át, de azt a heves viharban nem sikerül rögzíteni. Mivel a mozgástér gyorsan csökken, a RUMIJA elvontatásának esélye is elenyészik. Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy ezért visszatérésre utasítja az embereit, az őket átvevő TB 57-nek pedig megparancsolja a jacht megtorpedózását.

03:45:57: Az osztrák-magyar zsákmánylegénységet átvevő TB-57 eltávolodik és 200 m-ről torpedót lő ki a RUMIJA-ra, amely a hajóközépen, valamivel a kémény előtt találja el a hajót, amelyet kettétép a robbanás ereje, így azonnal elsüllyed.

04:00:00: A cs. és kir. torpedónaszádok megfordulnak, s a kikötőből kifutnak a nyílt tengerre, ahol csatlakoznak a rombolókhoz. Bár a művelet befejező szakaszában a dühösen tüzelő montenegrói ágyúk lövedékei már igen közel hullanak a hajókhoz, közvetlen találatot nem érnek el, csupán repeszek zuhannak a fedélzetre, de személyi sérülést, anyagi kárt nem okoznak.

04:05:00: A montenegróiak egyetlen sikere a TB-57-es csónakjának megsemmisítése, amelyről a RUMIJA horgonyláncát elszakítani hivatott robbanóanyagot helyezték ki, de a felélénkülő tűzharcban nem volt idő újra a fedélzetre venni. A TB-66 igyekszik kivontatni a kikötőből, de az egyik montenegrói üteg telitalálatot ér el rajta, szilánkokra forgácsolva az üres csónakot.

04:15:00: A naszádok a kikötőn kívül egyesülnek a rombolókkal, majd északnyugat felé elhajóznak. A RUMIJA elsüllyesztése kulcsfontosságú volt az osztrák–magyar hadsereg számára, hogy előnyre tegyen szert az első világháborúban. Ez végül óriási problémákhoz vezetett Montenegró hadseregének és polgári lakosságának ellátásában 1915-16 őszén és telén. A RUMIJA elvesztése végül katonai vereséghez és a Montenegrói Királyság 1916 januári kapitulációjához vezetett. A Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar megszálló erők benyomulásakor I. Miklós király igyekezett fegyverszünetet kérni, de az osztrák-magyar főparancsnokság a harcok folytatására adott utasítást, így a montenegrói udvarnak menekülnie kellett. Végül sikerült eljutniuk Olaszországba, ahol a király veje, III. Viktor Emánuel védelme alá helyezték magukat. Többé nem térhettek vissza.

36. ábra: Fent a Montenegró osztrák-magyar megszállása után olaszországi, majd francia emigrációba vonult I. Miklós király és veje, az olasz király találkozásának karikaturisztikus ábrázolása az 1848-1944 között kiadott "Kadderadatsch" című politikai-szatírikus magazinban és fotón a valóságban. Lent az uralkodó pár két gyermekével, Xénia és Vjera hercegnőkkel a franciaországi Neuillyben. Bár az első világháborút Montenegró végülis a győztesek oldalán fejezte be, az ország kényszerűen beolvadt Jugoszláviába, amely végül nem a montenegrói, hanem a szerb királyi család jogara alatt egyesült, mivel a Karađorđevićek pont a Petrović-Njegošokkal kötött házasságukra hivatkozva tartottak igényt erre, felróva I. Miklósnak, hogy Mirkó fiát a háború alatt Bécsbe küldte, egyesek szerint azért, hogy az osztrák-magyar birodalommal kötendő különbékét elősegítse (forrás: itt, itt és itt).

A roncsok és a lelőhely története:

1918-1967: A következő évtizedekben Antivari – immár Bar - kötőjét tovább-építik és bővítik. A RUMIJA mindössze 8,3-12,5 m mélyen fekvő roncsai gyakran akadályozzák ezeket az erőfeszítéseket, ennek ellenére nem tesznek kísérletet a roncsok kiemelésére (noha a francia DAGUE romboló maradványait a felszínre hozzák). Végül a Montenegrói Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védett kulturális örökségként veszi nyilvántartásba és épségének biztosítására kibójázza a helyét.

36. ábra: Fent a Bari kikötő napjainkban (a roncs pozíciója piros nyíllal jelölve), középen a kikötő hajózási térképe a roncs jelzésével, lent pedig a roncs helyzetét mutató részlet és a maradványokról készült első SONAR-felvétel (forrás: itt, itt és itt)

1972.05.01: A „Pobjeda” c. lap a kikötő mélységének növelésére irányuló kotrási munkákkal összefüggésben felveti a roncs feldarabolásának és áthelyezésének lehetőségét (az érdekesnek ítélt részek múzeumi hasznosítását) I. Miklós király palotájának parkjában, de nem tesznek semmit a terv valóra váltása érdekében.

1972-1990: A kikötői vízterület közepén, csekély mélységben fekvő roncsot az évek során a Bar kikötőjébe érkező nagy hajók részéről különböző károk érik, amikor ezek ráfutnak és nekiütköznek a maradványoknak.

1992-2003: A lelőhelyet különféle búvárok nagyrészt kifosztják. A királyi jacht harangja ma egy magángyűjteményben van, Újvidéken. A hajó modellje a spliti Horvát Tengerészeti Múzeum kiállításának része. A TB-67 torpedónaszád fedélzeti torpedóvető csövét, amelyből a mólót elpusztító torpedót kilőtték, az olaszországi Rovereto Hadtörténeti Múzeumában őrzik.

1993, 1994: Dušan Varda tapasztalt búvár és dokumentumfilm-rendező vezetésével Tvsorozat készül a roncsokról Montenegró víz alatti világa („Podvodni svijet Crne Gore”) és a Dél-tenger titkai („Tajne južnog mora”) címmel.

37. ábra: A RUMIJA roncsairól készíült dokumentumfilm DVD-borítója (forrás: itt).

2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a még megmaradt roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot is rontja, 2016 óta a filmkészítés lehetetlen.

2024.12.01.: A Montenegrói Hidrometeorológiai és Szeizmológiai Intézet Hidrográfiai és Óceanográfiai Tanszéke a kotori Montenegrói Egyetem Tengerészeti Régészeti Laboratóriumával együttműködésben, Luka Ćalić és Radovan Kandić hidrográfusok, valamint Darko Kovačević víz alatti régész közreműködésével befejezi a roncsok korszerű, NORBIT iWBMS (Integrated Wideband Multibeam System) többnyalábos szonárral végzett elektronikus feltérképezését.

38.-40. ábra: A RUMIJA lelőhelyének 2024. decemberi ábrázolása (forrás: itt).

A jacht roncsairól mára kialakult kép a következő:

- A maradványok kelet-nyugati irányban, a fő hullámtörőtől 80 méterre, 18 méteres mélységben találhatók egy – az időközben a környezetében végrehajtott kotrások által kialakított mesterséges víz alatti „dombon”.

- A hajótest az orrnál nagyjából az egykori vízvonalig, a tatnál kevésbé (a hajócsavar kilátszik) belesüpped a medert borító iszapba.

- A torpedó robbanásakor kettétört hajótest két fele az elsüllyedése óta eltelt időben a lelőhelyet háborgató külső beavatkozások nyomán bizonyos mértékben elmozdult és el is távolodott egymástól. Az orr-rész egyértelműen rosszabb állapotú, mint a tat.

- A hajó teljes felépítménye megsemmisült, csak a hajótest héjazata, a horgonylánc és a hajócsavar látható.

- A hajótest oldalába vágott ökörszem-ablakok nyílásában a bronz ablakkeretek még sokáig láthatók maradtak, de mára már ezek sincsenek meg.

- A látható részek közül a leglátványosabb a hajó kormánylapátja, a törött orrárboc csonkja és a horgonycsörlő.

Összességében a RUMIJA mára egy széttaposott konzervdobozra hasonlít, az egykor pompás gőzüzemű vitorlás jacht felidézéséhez ma már komoly képzelőerő szükséges.

„Mindenki a tankhajókra mutogat, pedig ők kevés kárt okoztak a jachtot kifosztó víz alatti kalózokhoz képest. Mára a víz alatti értéktárgyakkal kereskedő orrgazdáknak sem maradt itt semmi eladni való. Az állam nem foglalkozik vele, a törvényeket meg senki sem tiszteli. A RUMIJA már nem kulturális emlék, vagy legalábbis már nem néz ki annak.” – Dušan Varda.

41.-42. ábra: A RUMIJA felszínre hozott harangja az inzertben és a lelőhely SONAR-felmérésének vizualizációja (forrás: itt és itt).

A jacht terveinek rekonstrukciója:

2025.03.23.: Princz Ágoston, az Alma Matters Production Kreatív Producere Dr. Balogh Tamáshoz, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökéhez és a Magyar Búvár Szakszövetség Tudományos Alelnökéhez fordult azzal a megkereséssel, hogy a Montenegróban bejegyzett Era creatıve GROUP DOO. munkatársai, a török Ahmet Küçükkayalı rendező és a szerb Selma Babajic producer keresnek magyar szakértőt a hajó történetét érintő osztrák-magyar vonatkozások megfelelő reprezentációjához a török Umay Production fővállalkozásában Deniz Umay Şahin producer és Umay Kök rendező együttműködésében a RUMIJA roncsairól készülő dokumentumfilmhez, amely a hajó történetének török kutatója, a Törökországban és Montenegróban élő Bengiz Özdereli munkáját is bemutatja.

2025.03.23-05.06.: Mivel a dokumentumfilmben szeretnék felhasználni a hajó 3D digitális modelljét, el kellett készíteni a hajó terveinek megbízható – hiteles – rekonstrukcióját. Tekintve, hogy ezek nem maradtak fenn (vagy, ha mégis, akkor egyelőre lappanganak), a rekonstrukciót a skót hajógyárak tervanyagából kiválasztott hasonló gyártmányok analógiáinak felhasználásával, valamint a roncsok és a fennmaradt eredeti fotók alapján lehetett elvégezni.

43. ábra: A korabeli skót hajógyárak gyártmányai közül a RUMIJA terveinek rekonstrukciójához analógiaként figyelembe vett minták (forrás: itt, itt, itt és itt).

44 -45. ábra: A RUMIJA rekonstruált főnézeti és általnos elrendezési rajzai (készítette: Dr. Balogh Tamás).

Források:

A hajó brit tulajdonban töltött időszakához:
- Caledonian Maritime Research Trust: Scottish built ships (forrás: itt)
- R.H.Beaumont Diary Account of cruise on the SS Zaza; 1903, in: eHive, 02/020 (forrás: itt)

A hajó ottomán tulajdonban töltött időszakához:
- Uğur Özcan: II. Abdülhamid Dönemi Osmanlı Karadağ Siyasi İlişkileri TTK Yayınları (forrás: itt),
- Jovan Muhadinović: Posjeta knjaza Nikole Ccarigradu 1899. godine (forrás: itt)

A hajó montenegrói tulajdonban tölött időszakához:
- Željko Milović: Rumija kao zgnječena konzerva (forrás: itt)
- Vladimir Đurić Đura: Iz našeg ugla: Famozna jahta (forrás: itt)

A bevetéshez:
- Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918, Amalthea Verlag 1929., 101.-103. o.
- Siniša Luković: The Austro-Hungarians stole "Rumija" right in front of the Montenegrins. (forrás: itt).

A roncsok történetéhez:
- Siniša Luković: Kako je uništen najveći crnogorski brod u Prvom svjetskom ratu – jahta kralja Nikole “Rumija” (forrás: itt)
- Siniša Luković: Kao "Rumiju" kralja Nikole na marku stavili jahtu Benita Musolinija (forrás: itt).
- Dragan Gačević: Stotinu i jedna godina od potapanja jahte Rumija (forrás: itt)
- Siniša Luković: Royal yacht "Rumija" mapped: Digitized state of the wreck of the historic ship (forrás: itt)
- ZHMS: Detektovana olupina kraljevske jahte ”Rumija” u akvatorijumu Luke Bar (forrás: itt)