Contents tagged with hadihajózás
-
Ukrajna, Oroszország, Észak-Korea és a felborult hadihajó esete
2025. május 21-én igyekeztek vízrebocsátani Észak-Korea második CHOE HYON-osztályú rakétás rombolóját. A művelet során azonban baleset történt, a hajó részlegesen a sólyatéren maradva felborult, ám június 2-án sikerült ismét függőleges helyzetbe állítani, s június 5-én úszóképessé tenni. A rendhagyó művelet kapcsán azt vizsgáljuk, hogyan volt lehetséges végrehajtani a feladatot, netán manpiulált felvételeket tettek közzé erről, s, ha kivitelezhető volt a feladat, akkor a hajó szenvedhetett-e helyrehozhatatlan sérüléseket. Dömel Vilmossal, Magyarország egyik legtekintélyesebb veterán hajóépítő mérnökével, a MAGYAR tengeri nagyvitorlás iskolahajó tervezőjével egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás beszélgetett.
Elöljáróban néhány szó a flottáról és a hajótípusról:
A Koreai Néphadsereg Haditengerészete nyugaton a Sárga- keleten a Japán-tenger között oszlik meg és hagyományosan ún.. "barnavízi" (folyami) flottának teintik, mivel a flotta nem képes elhagyni az 50 mérföldes tilalmi zónát, így a nyugati és a keleti parti hajóknak még békeidőben sincs lehetősége az egymással való tényleges kapcsolatfelvételre. A flotta általános hatékonyságát az elöregedő rendszerek, a rossz karbantartás és a technológiai hiányosságok tovább korlátozzák.
A flotta az ismert adatok szerint 964 egységet számlál (forrás: itt). A felszín alatti erőket 70 db YONO- és SANG-O típusú törpetengeralattjáró, illetve 20 db 1957-1961 között gyártott szovjet ROMEO-osztályú dízel-elektromos tengeralattjáró alkotja. A felszíni flotta zömmel kisebb egységekből áll: 30 aknamentesítő hajó, 30 rakétás- és 114 torpedónaszád, valamint 187 járőrhajó, továbbá 140 légpárnás- és 360 hagyományos partraszállító jármű alkotja.
A felszíni "csapásmérő" erők száma jóval csekélyebb: csupán 3 db - a szovjet KOLA-osztály tervei alapján az 1970-es években épült - 1 600 tonnás NAJIN-osztályú fregatt és 8 db korvett áll rendelkezésre (ebből 2 db 2023-ban épült AMNOK- és 2 db 2013-ban épült NAMPO-osztályú korszerű rakétás egység, a többi súlyosan elavult 4 db SARIWON-osztályú – az 1938-ban gyártott szovjet TRAL-osztályba tartozó, Észak-Koreának 1953-ban átadott – korvett).
Ehhez a hajóállományhoz csatlakozott 2025. április 27-én az ország tengerészeti erőinek legmodernebb egysége, a CHOE HYON-osztály 5 000 tonnás rakétás rombolója, amely a folyamatban lévő "második krími háború" (amelyben ezúttal Ukrajna és Ororszország küzd nemcsak a félsziget, de egyúttal egész Ukrajna hovatartozásáért) "gyümölcse" abban az értelemben, hogy a háború az észak-koreai flottafejlesztésre is hatást gyakorolt, amennyiben az észak-koreai lőszerszállításokért cserébe nyújtott orosz műszaki szakértői-, tanácsadási- és technológiatranszfer-tevékenység hozzájárult Észak-Korea tengerészeti modernizációs programja megvalósításához.
1. ábra: A CHOE HYON-osztály első, névadó egységének jellegrajza (forrás: itt). A többcélú hajó 1 db, kialakítását tekintve az OTO Melara tervéhez hasonló 127/130 mm-es orrfedélzeti főágyúval és számos – irányított rakétákat kiszolgáló – függőleges rakétaindító rendszerrel (VLS) rendelkezik az orr- (közvetlenül a főágyú mögött) és a tatfedélzeten, melyek az orosz 3M22 Zircon (SS-N-33) sugárhajtású, nukleáris töltettel szerelhető hiperszonikus cirkálórakéta indítóállásaira hasonlítanak. A hajó az orosz KARAKURT-osztályú korvetteken találhatóhoz hasonló, a felépítménybe integrált fix panelű, fázisvezérelt radarrendszerrel rendelkezik. A hajó 1 db Pantsir-ME és 2 db 30 mm-es AK-630 közelkörzeti fegyverrendszerrel (CIWS), valamint 74 különböző méretű irányított rakétákhoz való VLS-cellával rendelkezik (44 az orr- 30 a tatfedélzeten, melyek közül 32 db kis-, 12 db közepes-, 20 db nagy- és 10 db extra-nagy méretű cella, utóbbiak valószínűleg cirkálórakéták és ballisztikus rakéták befogadására alkalmasak). A rombolónak 4 db – látszólag az észak-koreai fejlesztésű Bulsae-4 páncéltörő irányított rakéták számára készült – négycellás tornya is van, amelyek alkalmasak lehetnek rövid hatótávolságú irányított rakéták, tengeralattjáró-elhárító töltetek kilövésére, esetleg öngyilkos drónok indítására. A hajóközépen lévő zárt felépítmény tetején hajók elleni cirkálórakéták számára készült 2 db négyes indítóállás látható. A hajó két oldalán pedig 2 db 533 mm-es DTA-53 ikercsöves torpedóvető van. A hajóosztály a nevét Choe Hyon (1907-1981) tábornokról kapta, aki az 1937. június 4-i pocsomboi csatában győzelemre vezette a japán megszállók ellen harcoló koreai gerillákat.
A baleset, s a felborut hajó felállítása és úszóképessé tétele:
B.T.: Az első híradások a hajó oldalirányú vízrebocsátását, s az ilyen művelettel kapcsolatos észak-koreai szaktudás hiányát jelölték meg a baleset okaként, mellyel öszefüggésben három hajógyári tisztviselőt, köztük a hajógyár főmérnökét és egy magas rangú tisztviselőt letartóztattak azután, hogy Kim Dzsongun bűncselekménynek minősítette a történteket. Vajon mi és hogyan siklott félre?
D.V.: A hajótestek vízrebocsátására több különböző eljárás létezik:1) A legmodernebb eljárás az építődokkban történő hajóépítés. Az építődokk egy daruzott medence, amelyben a hajót építik. Egyik végén kapuval elzárható összeköttetésben áll a természetes vízfelülettel: amikor a kapu zárva van, a medence kiszivatyúzott állapotban, szárazon áll, lehetővé téve az építkezést. Amikor a hajó elkészül, a medencét vízzel töltik fel, a kaput kinyiták, s a kész hajó azon keresztül elhagyja a dokkot.
2) Az építődokk helyett alkalmazott tradicionális építési helyszín a víz felé lejtő, ferde sólyapálya és az annak helyet adó sólyatér területén történő építkezés. A sólya lehet a vízfelületre merőleges (hosszirányú vízrebocsátásnál) és azzal párhuzamos.(keresztirányú vízrebocsátásnál). A hosszirányú vízrebocsátás régóta elterjedt, ám nem szeretik, mert egyrészt nagy a helyigénye (akkora szabad vízfelületre van szükség hozzá, hogy a sólyáról a vízbe futó hajótest akár a teljes hossza többszörösének megfelelő utat is akadálytalanul megtehessen), másrészt, ha a megindított hajótest valamiért megáll a sólyán, a hajó eltörhet.
3) A keresztirányú vízrebocsátás biztonságosabb, ráadásul kisebb a helyigénye is (Magyarország folyó mellé települt hajógyáraiban, de még Balatonfüreden is ezt a megoldást alkalmazták). Ilyenkor a vízrebocsátás alatt álló hajó víz felőli oldalára ellenállás hat, melynek nagysága határozza meg a vízbe ért hajótest átlengésének amplitúdóját. Erre tekintettel az ellenállás előzetes számítására nagy hangsúlyt fektetnek a balesetek megelőzése érdekében. Az ellenállás nagyságát a vízbe sikló hajótest sebessége, azt pedig a tömege és a sólyapálya lejtőszöge befolyásolja. Eszerint az oldalirányú vízrebocsátásnak több fajtája létezik:
a) Normál lejtőszögnél nincs szükség különleges műszaki megoldásokra, csak az előzetes ellenállásszámítást kell jól elvégezni.
b) Meredek lejtőszög esetén – amikor a hajógyár környezetében lévő vízfelületen olyan kevés a hely (annyira közeli a túlpart), hogy a sólyatér vagy csak túlságosan nagy lejtőszöggel, vagy csak normál lejtéssel, de a szükségesnél rövidebben megépíthető – két további lehetőség kínálkozik:- Az egyik az ún.: statikus vízrebocsátás, amelyről akkor beszélünk, ha a túl meredek sólyapályáról kábelekkel, lassan eresztik vízre a hajót, nehogy túlzottan nagy lendületet vegyen.
- A másik pedig az ún.: dobásos vízrebocsátás, amelyről akkor beszélünk, ha a túl rövid sólyapályáról a víz felé lejtő sólyatér víz felőli függőleges partfalán, a parttal párhuzamosan, csuklósan felszerelt (billenthető) sólyapontonok segítségével történik a vízretétel.
A sólyapontonokat úgy kell elképzelni, mint egy, a sólyagerendák folytatásában a partfal szélére szerelt mérleghintához hasonló billenőkarokat, melyeknek a partról a víz fölé nyúló szabad végét úszók támasztják alá (ezek az úszók a tulajdonképpeni sólyapontonok). Amikor a vízrebocsátás megkezdődik, a sólyagerendákra helyezett sólyakocsik (ezeken nyugszik a vízrebocsátandó hajótest) elindulnak a lejtőn lefelé, a víz felé, s az útjuk végéhez közeledve elérik a sólyagerendák végét, majd az azok folytatásában elhelyezett, a víz felőli végükön a sólyapontonokkal alátámasztott billenthető gerendaszakaszokat Amikor az összes sólyakocsi egyszerre átfut ezekre a billenthető gerendavégekre, s elérik azoknak a lebegő sólyapontonokkal alátámasztott külső végét, a hajótest súlya a víz alá nyomja a levegővel teli pontonokat, a hajótestet így mintegy beleejtve a vízbe.
2. ábra: A főbb vízrebocsátási módok: 1) építődokkban, 2) sólyáról hosszirányban, 3) sólyáról keresztirányban, 4) meredek sójáról statikusan, 5) rövid sólyáról dobásos vízrebocsátással (forrás: Dr. Balogh Tamás gyűjteménye).
B.T.: Mindezt figyelembe véve hogyan történhetett a baleset?
D.V.: A cshongdzsin-i hajógyárról és a baleset helyszínéről készült műholdfelvételek szerint a sólyatér az utóbbi típusba tartozott (ezt teljesen egyértelművé teszi a partfal mellett húzódó árnyék, ami azt mutatja, hogy a sólyapálya nem ér a vízbe, hanem egy függőleges partfal választja el attól). Erre tekintettel a balesetet az okozhatta, hogy a víz felé lejtő ferde sólyapálya gerendáin lévő (a hajótest alá helyezett és a siklását biztosító) sólyakocsik nem egyszerre indultak el, ahogy kellett volna, hanem csak a tatrész alattiak. Így a hajó tatja a vízbe ért, az orra viszont a sólyatéren maradt.
3. ábra: A romboló felborulásának valószínű folyamata (forrás: itt).
A hajótestek vízrebocsátása során a vízbe sikló hajótestre szokásosan három erő hat: 1) a hajótest szerkezetének tömegéből eredő súlyerő, amely lefelé hat (a hajó súlypontjában), 2) a partról a vízresiklás közben egyre nagyobb terjedelmével a vízbe jutó hajóra ható felhajtóerő, amely felfelé hat (a vízbe került rész mindenkori mértani középpontjában), és végül 3) a reakcióerő – a súlyerő és a felhajtóerő különbsége –, amely szintén felfelé hat és annál kisebb, minél nagyobb része van vízben a hajónak. Az ezen erőhatások által együttesen létrehozott nyomaték határozza meg a hajó mozgását a vízrebocsátás közben. Amíg a súlyerő fel nem borítja a hajót a másik két erő ellenében, addig a hajó – bármennyire billenjen is meg a vízbeérkezés közben – fel fog egyenesedni. Ez igaz arra az esetre is, ha a vízrebocsátás során baleset történik és a hajó felborul: ha nem dől meg 90o-nál jobban, akkor visszabillenthető, illetve felállítható.
4. ábra: A romboló a vízrebocsátás előtt a sólyán (forrás: itt).
5. ábra: A felborult romboló a részletes műholdkép-készítést akadályozó ponyvákkal letakarva (forrás: itt).
B.T.: Most is sikerülhetett felállítani a hajót?
D.V.: Minden bizonnyal. Különös tekintettel arra, hogy minden vízrebocsátás előtt tengerállóvá tétel (ún.: „Seefest”-elés) történik, vagyis a hajó minden nyílását vízmentesen lezárják. Így nem juthat víz a hajóba akkor sem, ha valami nem úgy sikerül a vízrebocsátás során, mint ahogyan várják. A hadihajók ráadásul különlegesen erős felépítésű hajótesttel rendelkeznek. Szerkezetük szilárdságát a viszonylag ritkán elhelyezett keretbordákon nyugvó, egymáshoz közeli - sűrű osztású - hosszmerevítőkkel biztosítják, vagyis hajótestük ún.: "hossz-szerkezetű" (nem pedig keresztválaszfalas, mint a kereskedelmi hajóké). Ez a megoldás extrém nagy hosszirányú szilárdságot eredményez, hajlításra, csavarásra egyaránt (a hajótestet lényegében úgy foghatjuk fel, mint egy kábelköteget). Ez sokkal jobb megoldás, mivel a deformálódásra - maradandó alakváltozásra - kevésbé hajlamos hajótestet eredményez.
A hajó felállítása a bemutatott műhold-felvételek alapján több lépésben történt:
1) Először is a hajóorrnak az orrtőke, illetve az orrcsúcs felé összeszűkülő alakja lehetővé tette, hogy az oldalán fekvő hajó alá az orr felől emelőballonokat helyezzenek (a ballonok jól láthatók a vízretétel után üresen maradt sólyán ott, ahol korábban a hajó orra feküdt).
2) Ezeket azután levegővel töltötték fel, így sikerülhetett a hajót a vízszintes 90o-os dőlésszögből kimozdítani és újra a függőlegeshez közelíteni. Másként nem történhetett, mivel a környéken lévő (illetve a műholdfelvételeken látható) úszódaruk túlságosan kis teherbírásúak ahhoz, hogy az oldalán fekvő 5 000 tonnás hajót felemeljék, nagyobb úszódarunak pedig a felvételeken nyoma sincs.
3) Azt követően, hogy a hajó ismét egyenesen állt, egy vontató a hajó tatjához rögzített vontatókábellel a hajótest hossztengelye irányában haladva lassan levontatta a sólyatérről (az ezt ábrázoló kép szitén egyértelmű: a vontató és a két hajót összekötő vontatókábel világosan kivehető a képen). Ez fontos részlet, mivel csak így lehetett a hajót sérülésmentesen (illetve legfeljebb minimális sérülésekkel) levontatni a sólyatérről: ha az orránál rögzítették volna a vontatókábelt és az orrát igyekeztek volna oldalra - a vízbe - húzni, a hajó vélhetően annak ellenére is jobban megsérült volna, hogy csak rövidebb utat kellett volna megtennie.
6. ábra: A felállított romboló orra mellett jól látszik a hajótest alá helyezett emelőballonnak a hajó alól kikandikáló része, a hajó mögött - a kép felső szélén középen - pedig jól látható a vontató és az azt a rombolóval összekapcsoló, megfeszült vontatókábel (forrás: itt).
7. ábra: A felállított és immár úszóképes állapotban a hajógyárral szemben lévő part közelébe vontatott romboló (forrás: itt).
B.T.: Összességében tehát kijelenthető, miszerint nincs ok arra gyanakodni, hogy a felborult hadihajó felállításáról és úszóképessé tételéről bemutatott felvételeket esetleg manipulálták?
D.V.: Véleményem szerint kijelenthető, hogy az ismertetett módon a felborult hajdihajót lehetséges volt felállítani és úszóképessé tenni. Szerkezete már hivatkozott nagy szilárdsága pedig azt is lehetővé teszi, hogy az úszási tulajdonságait károsan befolyásoló maradandó alakváltozás nélkül élje túl az incidenst (ne feledjük: ezeket a hajótesteket torpedók robbanásának elviselésére tervezik).
B.T.: Köszönjük a beszélgetést!
D.V.: Köszönöm a lehetőséget!
8. ábra: A most szerencsétlenül járt romboló idősebb testére a CHOE HYON rakétaindítás közben (forrás: itt). -
A drónháború hatásai a tengeri hadviselésre és a hadihajó-tervezésre
A Hyundai Heavy Industries - Dél-Korea és a világ egyik vezető hajógyára - és a Hanhwa Ocean a 2025. május 28-án kezdődött 4 napos vonszani (más néven: puszani) Madex Tengerészeti Védelmi Ipari Kiállításon, Keletázsia egyik legtekintélyesebb ilyen típusú ipari szakkiállításán bemutatta drónhordozó hadihajóinak terveit és modelljét. A bemutatott koncepció jelzi, amit a 2014-től tartó, 2022-ben teljes körű invázióvá szélesedő orosz-ukrán háború - nevezzük nyugodtan a második krími háborúnak - tapasztalatai alapján a legtöbb ország hadereje megtanult: a hadviselés korábbi taktikai és stratégiai elvei és gyakorlatai elavultak, újfajta hadviselésre kell felkészülni, a tengeren is.
Útkeresés a hadihajó-tervezésben:
Jelenleg a hadiflották és a haditengerészeti tervezők egyaránt keresik - s a változó körülmények között igyekeznek megtalálni - a haditengerészeti egységek legfontosabb feladatait, rendeltetését. Ebből a szempontból az utóbbi évtized és a második krími háború időszaka az útkeresés időszaka, amely legalább annyira intenzív, mint az 1880-as évektől 1905-ig - a Jeune École-tól a DREADNOUGHT-ig - tartó, kísérletezéssel teli periódus a hadihajó-tervezésben, s a haditengerészeti stratégia és taktika első világháború előtti utolsó nagy átalakulása idején.
1. ábra: A török védelmi elektronikai cég, az ASELSAN által bemutatott tengeri rendszer-technológiai demonstrációs koncepció, a török gyártmányú ATMACA hajóelhárító- és HISAR hajó-levegő rakétákkal felszerelt TF-2023, egy 120 m hosszú, 4000 t vízkiszorítású hajó, amely a 2019-ben építeni kezdett francia közepes méretű fregattok általános elrendezése ihletett, s amelyet a 14. Török Nemzetközi Védelmi Ipari Kiállításon mutattak be Isztambulban, 2019. április 30-május 3. között (IDEF 2019). Bár a modell elsődleges szerepe nem egy jövőbeli hadihajó, hanem csupán a gyár elektronikai termékeinek bemutatása volt egy hadihajóra szerelve - a működési logika, a vezérlés és a rendszerek közötti együttműködés demonstrációjának céljával - ennek ellenére a hajótest és a felszerelés még a második krími háború előtti klasszikus elképzeléseket tükrözi:
A hajót ennek megfelelően felszerelték egyebek között:1) az AHTAPOT és KIRLANGIC elektro-optikai (E-O) rendszerekkel, amelyek nagy teljesítményű kameráival, infravörös és lézeres távmérőkkel, illetve célkijelölőkkel az automatikus célészlelés és a földrajzi helyzetmeghatározás, a többcélú keresés és más haditengerészeti rendszerekkel való integráció (pl.: barát-ellenség felismerő rendszerek, stb.) feladatait látja el;
2) a felszíni hadihajókhoz tervezett HIZIR torpedó-elhárító rendszerrel (amely az érkező torpedók korai előrejelzését követően elemzi a fenyegetést és a rendelkezésre álló adatbázisból kiválasztja a helyzethez képest leghatékonyabb - az akusztikus vagy vontatott csalik és a torpedók irányítórendszere elleni zavaráson alapuló -ellenintézkedéseket);
3) ASRLS tengeralattjáró elhárító rakéta-rendszerrel (a modellen a kémény mögött, a felépítmény tetején, hátul, két oldalt) és torpedóvető-rendszerrel (a modellen a kémény mögött, a felépítmény oldalában);
4) GOKDENIZ közel-körzeti fegyverrendszerrel (a modellen a híd előtt és a kémény mögött a hajótest hossztengelyére állítva);
5) A mozgó és álló tengeri célpontok, valamint fix szárazföldi célpontok elleni harcra tervezett nagy hatótávolságú precíziós csapásmérő ATMACA föld-föld cirkálórakétákkal (a modellen az orrfedélzeti csöves tüzérség mögött a hajótestbe süllyesztett függőleges rakétaindító VLS-konténereiben);
6) 12,7 mm-es STAMP típusú - automatikus célészleléssel és -követéssel, automatikus röppályaszámítással rendelkező, távirányítású stabilizált tüzérségi rendszerrel (a modellen a felépítmény sarkain);
7) 25 mm-es STOP típusú távirányítású stabilizált haditengerészeti ágyúrendszerrel;
8) 76 mm-es tengerészeti ágyú- és tűzvezető-rendszerrel (GFCS), amely különféle érzékelőket használ a célpontok felderítésére, azonosítására és nyomkövetésére, a fenyegetések kiértékelésére, s az ahhoz képest megfelelő fegyverek kiválasztására (a modellen a hajó orrfedélzetén lévő ágyútoronyban);
9) ATMACA hajóelhárító- és HISAR hajó-levegő rakétákkal (a modellen a radarárboc és a kémény között, a felépítmény tetején).
A fenti klasszikus - a rakétarendszereken és a fejlett elektronikán alapuló - elképzelésektől való elmozdulást az jelezte először, amikor 2024. novemberében Párizsban bejelentették, hogy a második krími háború tapasztalatait is felhasználva immár kifejezetten új generációs európai hadihajó fejlesztésébe kezdenek (további információ: itt).
Az igényt azonban egyelőre könnyebb volt megfogalmazni, mint teljesíteni. A tervezést övező kihívások összetettségét és jelentőségét jól jellemzi Sebastian Bruns, a Kieli Egyetem Védelem-politikai Intézete Haditengerészeti Stratégia és Biztonság Központjának vezetője 2017-es tanulmánya, amelyben Lewis Carroll Alice csodaországban c. művéből idézett:
„- Lenne szíves megmondani, merre kell mennem?
- Az attól függ, hová akarsz jutni - felelte a Fakutya.
- Ó, az egészen mindegy - mondta Alice.
- Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy - mondta a Fakutya.”
A lényeg: a hadihajók szerepe elválaszthatatlanul összefonódik azzal, hogy mi a haditengerészet szerepe (mit várunk a flottáktól és az azokban tevékenykedő hadihajóktól), lényegében az erre a kérdésre adható válaszok tartalma határozza meg a tervezés alapvető kereteit és célkitűzéseit.
A hidegháború vége és a bipoláris világrend összeomlása átmenetileg azt az (azóta tévesnek bizonyult) elképzelést erősítette, hogy a továbbiakban nincs szükség a korábbiakkal összemérhető nagyságú és erejű haditengerészetekre, ezért lehetséges – sőt kívánatos – a tengeri erő méretének általános csökkentése. Olyan érvek is akadtak, miszerint „a tengeri erőknek önmagukban nincs értéke, de a szárazföldi hadműveletek szükséges kiegészítőjének kell tekinteni őket” (forrás), vagy, hogy „a légierő más szolgálatok segítsége nélkül is képes háborút nyerni” (forrás).
Ebből a szempontból az 1990-es évek után sokáig úgy tűnt, hogy a politikai célokat kiszolgáló hagyományos haditengerészeti intézkedések - úgy, mint a blokád, a lobogómutatás, az erőkivetítés és az elrettentés - jelentősége csökken a szárazföld- és légierő-központú hipotézisekkel szemben. Különösen az olyan extrém drága eszközök, mint a repülőgép-hordozók költség-haszon elemzése generált súlyos vitákat.
E viták középpontjában az a kérdés állt, hogy ha egy hajót elsődlegesen közlekedési eszköznek tekintünk, akkor a hadihajót egy platformként kell felfogni, ami a hadviselés eszközeinek közlekedését biztosítja, vagyis olyan jármű, ami a hadihajó működési képességeit az alkalmazás helyére juttatja. A történelem folyamán a hadihajók működési képességei többször változtak, hol ágyúkat, hol repülőgépeket, hol rakétákat szereltek a hajótestek által biztosított platformokra. Így aligha meglepő, hogy a kérdés aktuálisan megint csak a következő: mit hordozzon a hadihajó?
A válaszadást végül is az egyre kifinomultabb technológiák - a drónok és a pilóta nélküli járművek megjelenése és az alkalmazási tapasztalataikról rendelkezésre álló, egyre bővülő ismeretek mind alaposabb elemzése - segítette, felgyorsítva a koncepcionális változást, így a 2024-ben még inkább csak vázlatos stratégiai-műveleti elvárások mára jóval kiforrottabbá, körvonalasabbá váltak, amit az idei koreai szakkiállítás eredményei jól mutatnak.
Új tapasztalatok a hadviselésben:
A Genfi Biztonságpolitikai Központ, amelyet a svájci kormány hozott létre 1995-ben a Békepartnerségi folyamathoz történő hozzájárulás érdekében, a minap nyilvánosságra hozott jelentésében 10 pontban foglalta össze a második krími háború tanulságait, elsősorban arra fókuszálva, hogy - mint írták - minden háború egyben a terroristák nyílt forráskódú laboratóriuma is (ezzel utalva arra, hogy a jelenleg Ukrajnában zajló hadműveletek tanulságait nemcsak az államok fegyveres erői, de az ellenük küzdő terrorista csoportok is levonják majd). E tanulságok szerintük a következők:
1) Nem lehet többé háborút vívni szoftverhálózatok nélkül: Minden egyes katona mélyen beépült a hírszerzést, a felderítést, a hadműveleti tervezést, a harctéri kommunikációt, a bevetés-irányítást, a kiber-hadviselést és a kiértékelést lefedő szoftverhálózatokba (Starlink, stb.).
2) A háborút egyre nagyobb arányban mesterséges intelligenciát is alkalmazó autonóm gépek vívják: A teljes körű drón-háború újraértelmezi a hadviselést a levegőben, a tengeren és a szárazföldön egyaránt. A hagyományos hadseregek katonáival szemben a drónok helytakarékosak és se enni se fizetést nem kérnek.
3) Szinte korlátlanul bővíthető a kettős felhasználású termékekből házilag barkácsolt fegyverek arzenálja: A könnyen tervezhető - mobiltelefonról is futtatható - szoftverek, a kereskedelmi forgalomban kapható eszközök, a 3D nyomtatás széleskörű elterjedése megengedi a fegyveres erők olcsó és rugalmas bővítését.
4) Jellemző a kognitív hadműveletek (propaganda, pszichológiai hadviselés) kiterjedt alkalmazása: A szankciós erőforrás-háború rávilágított a diplomáciai és szövetségesi kapcsolatok folyamatos fenntartásának szükségességére a támogatás fenntartása érdekében az elhúzódó konfliktus során. Az ellenséges befolyásolási erőfeszítések ezt támadják a közvélemény.és azon keresztül a kormányok manipulálásával.
5) A harcoló állami és nem állami szereplők folyamatos nemzetközi tudásmegosztást végeznek: A drón-hadviselés a közösségi médiában valós időben követhető, s a drón-készítés és -használat minden szükséges információja elsajátítható (a 3D-nyomtatástól, a szoftver-módosításon át, a felhasználó-képzésig, stb.)
6) Az új fajta aszimmetrikus háború új győzelmi feltételeket alakított ki: Az okos-telefonoktól a drónokig terjedő olcsó, kettős felhasználású, könnyen és tömegesen beszerezhető / előállítható eszközök hullámainak bevetése közepette az győz, aki gyorsabban adaptálódik az "innovációs háború" gyorsan változó feltételrendszeréhez.
7) Egyre nehezebb a mesterséges intelligenciát alkalmazó katonai technológiák titokban tartása: A mesterséges intelligencia tovább demokratizálta a kettős felhasználású technológiai innovációkhoz való hozzáférést.
8) A mesterséges intelligencia katonai felhasználása növekvő kihívás: Az MI-vezérelt célzórendszerekbe és autonóm fegyverekbe történő befektetések növekedése csökkenti a felelősségérzetet (a nagyobb kockázatot is könnyebben vállalják), ugyanakkor a gépektől való nagyobb függést eredményez a kritikus döntéshozatal során.
9) Reális veszéllyé vált a terroristák autonóm fegyverekhez jutása: Az aszimmetrikus háborúk megvívásához ideális drón-rajok könnyű elérhetősége és a generatív mesterséges intelligenciához való hozzáférés együtt új fegyvereket és új hadviselési módokat hoz létre, melyek bármely rosszindulatú szereplő számára világszerte elérhetők, s ez új globális fenyegetést jelent.
10) A világ egyre átláthatóbb: Ez pedig csökkenti a rosszindulatú személyek / csoportok lehetséges búvóhelyeinek számát a valós és a virtuális térben egyaránt (ami nagyon fontos a fenti, de különösen az 1)-es, 6)-os és 9)-es pontokkal összefüggésben).
2. ábra: A jövőbeni harctéri műveletek koncepciója, amelyben a harc megvívásának módja a szárazföldi, a tengeri / tenger alatti, a légi és az űrbeli elektromágneses és hálózatos eszközök egyre inkább összekapcsolt - több alkalmazási környezetű és többplatformos - használatán alapuló harcmodorrá alakul (forrás: itt).
Vajon hogyan érinti mindez a haditengerészeti erőket? Van-e/lehet-e létjogosultsága a hadiflottáknak a drónok korában? A fenti tapasztalatok segítségével megtanulható lecke az, hogy nagyon is, amint azt Joshua C. Huminski "Az ukrajnai tengeri háború helyes tanulságai" c. 2024. nyarán közölt tanulmányában találóan összegezte:
"Mind a rossz leckékből fakadó helytelen következtetések levonásának elkerülése, mind a helyesek megtanulása elválaszthatatlanul összefügg a haditengerészeti és tengeri hadműveletek politikai természetével, sőt magával a háború természetével. A politikusok azzal érvelhetnek, hogy a sebezhető flottákra költeni milliárdokat nem hatékony, ha a költségek töredékéért drónokkal is lehet hadat viselni, ám ez azért van, mert nem érzékeljük pontosan a tengeri erő értékét és hasznosságát. Az Oroszország és Kína által támasztott próbatétel, valamint a felvetődő egyéb kihívások – mint például a Vörös-tengeren végrehajtott huthi támadások – arra utalnak, hogy továbbra is nagy hadiflottára van szükség a haditengerészeti diplomácia (a kikötő-látogatások, a közös gyakorlatok és a hajózási útvonalak szabadsága) fenntartására, ami megköveteli a rendszeres hadihajózást; Az erőkivetítés, s a műveleti precizitás olyan jelenlétet igényel, amelyet csak a tengeri erő képesek tartósan és fenntartható módon biztosítani. Amennyiben a drón-fenyegetéstől való félelemmel összefüggésben a hadiflották tovább zsugorodnának, az ahhoz vezetne, hogy a haditengerészeti erők túlságosan elvékonyodnának, ami biztos út a stratégiai eljelentéktelenedés felé.” (forrás)
E felismerés jelentőségét a Nagy-Britannia mögött Európa második legnagyobb tengeri haderejét fenntartó Franciaország tengerészeti vezetői így hangsúlyozták 2024 novemberében, rávilágítva egyúttal a szükségszerűen fenntartandó haditengerészeti erők élettartamát érintő egyik legfontosabb kérdésre, az adaptációs képességekre: "A haditengerészet már nem számíthat arra, hogy a hajók 40 éves élettartamuk alatt végig relevánsak maradnak, mivel a fegyverrendszerek drámai mértékben megváltoznak egy ilyen hosszú időszak alatt." – mondta a francia haditengerészet vezérkari főnöke, Nicolas Vaujour a Párizsban tartott EuroLine Ipari Konferencián. - "Lehetséges, hogy a fegyverrendszereket éves gyakorisággal kell átalakítani, ez pedig olyan hajó-architektúrát igényel, ami lehetővé teszi az új rendszerek csatlakoztatását és szükség szerinti cseréjét" – mondta Vaujour. (forrás)
Ez a szabványos fegyverrendszerek modulárisan változtatható, szabványos hajótestekbe történő beépítésének koncepciója, amelyet az 1980-as évek elején fejlesztett ki a német haditengerészet a ThyssenKrupp és az Embraer együttműködésében (akkor még csak a karbantartás egyszerűsítése és a költségek csökkentése érdekében), a MEKO, azaz Mehrzweck Kombination (vagyis Többcélú Kombináció) nevű romboló-terve megvalósítása során. A koncepció lényege az, hogy a hosszú élettartamú hajótestekbe épített minden fegyverrendszer szabványos befoglalóméretekkel és csatlakozási lehetőségekkel készül, így bármilyen fejlesztés eredménye jelentős átépítés nélkül azonnal alkalmazásba vehető, ehhez elegendő csupán az elavult eszközt kiemelni, s az újat a helyére tenni. (Maga az alapötlet egyébként jó 50 évvel korábbi, amikor a londoni tengerészeti fegyverzetkorlátozási egyezmény előírásai miatt Japán úgy döntött, hogy az általa építhető 12 nehézcirkálót cserélhető lövegtornyokkal nehézcirkálóvá alakítható könnyűcirkálókkal egészíti ki, s az előírt súlykorlátozás kijátszása - nagyobb űrméretű, nehezebb fegyverzet hordozására képes, vagyis nagyobb hajótestek előállítása - érdekében a MOGAMI és a TONE-osztály hajóit egységesen 155 mm-es háromcsövű lövegtornyokkal szereli fel, amelyeket szükség esetén a nehézcirkálókra jellemző 203 mm-es űrméretű ikercsövű lövegtornyokra cserélhetnek). A 11 altípusban gyártott MEKO-hajókból 1981-2022 között 15 országban 93 egységet állítottak szolgálatba, s a konstrukció tökéletesítése és korszerűsítése folyamatos.
3. ábra: A moduláris főtüzérséget bevezető második világháborús japán cirkálók konstrukciós elgondolását jelentősen továbbfejlesztő, a modularitást a hajó szinte valamennyi fegyverrendszerére kiterjesztő MEKO koncepció 1981-ben (fent, forrás: itt). A színekkel jelölt szabványos alkatrészek részben egymással is csereszabatosak (a csöves tüzérséget befogadó szerkezeti egységekbe például igény esetén rakétaindítók is telepíthetők). Lent a koncepció legújabb korszerűsített egysége 2022-ből (forrás: itt).
Fókuszban a drónok - újra írják a hadviselés szabályait:
A fenti 10 tényező közül a legtöbb figyelem a drónokra irányul. Nem véletlenül:
- Olcsón előállítható, magas precizitású csapásmérésre képes, több tíz kilométer hatótávolságú egységeik tömeges bevetése hatékonyan kezeli a fronton kialakult eszköz- és élőerőhiányt (egyben feleslegessé és kivitelezhetetlenné is teszi a korábbi tömeges élőerő- és műszaki eszköz-felhasználással az egyes kritikus frontszakaszokon megvalósított lokális erő-koncentrációt).
- A korábbi gyakorlattal ellentétben immár a drónok képesek megvalósítani - a saját erők decentralizálásának fenntartása mellett sűrű rajokban bevetve - a hatalmas tűzerő-koncentrációt a front meghatározott szakaszán, megvalósítva ezzel egyfajta "túlterheléses támadást" és helyettesítve a korábbi élőerővel és harcjárművekkel megvalósított lokális erő-koncentrációt.
- A drón(raj)ok úgy okoznak érzékeny veszteségeket, hogy közben lehetővé teszik a saját erők közvetlen harccselekményekből való kivonását (már egy 500 dolláros drón is képes megsemmisíteni egy 30 000 000 dolláros harckocsit, miközben egy nagy hatótávolságú 25 000 dolláros drón semlegesítéséhez egy 250 000 dolláros rakéta szükséges).
- A száloptikát használó drón-változatok elektronikus zavarással nem megállíthatók A sűrű rajokban támadó drónok ellen pedig nem lehet védekezni: már 15 percnyi szabadban tartózkodás biztos halálhoz vezet. A védők ugyanakkor nem támaszkodhatnak többé a hagyományos, erődített búvóhelyekre sem: a modern védelem ettől kezdve szükségszerűen egy decentralizált és mélységben tagolt álláshálózat, nagyszámú drón-csalival és hamis pozícióval, aminek a kialakítása és a fenntartása jóval költségesebb. Ez vezet oda, hogy a frontok mára megmerevedtek, mint az első világháború nyugati frontján, a lövészárok-háború idején.
- A frontvonal mindkét oldalán 20-20 km mélységben a gyors mozgású, decentralizált és szükség esetén az ellenséges vonalak mögé is beszivárgó drón-vezérlő alakulatok által irányított drónok uralta "kis repülési tér" a meghatározó. Ebben a 40 km-es zónában a harcoló felek légiereje - s az általuk esetlegesen kivívott légifölény - nem számít.
- A drónoknak máris számtalan típusa kialakult a háborúban, a felderítő drónoktól a különböző nagyságrendű és hatótávolságú csapásmérésre képes, illetve drón-rajokat vezérlő, vagy a tengeralattjárók elleni műveletekben alkalmazható drónokon át a tűzfegyverekkel vagy hálóvetőkkel felszerelt drón-elfogó- és drón-szállító drónokig.
Utóbbi speciális felhasználási területtel áll összefüggésben a Vonszanban most bemutatott két hadihajóterv is. Hiszen a fenti tapasztalatok birtokában egyre több hadseregben alapvető felismeréssé válik az, hogy a drónokat a hadsereg minden egységébe integrálni kell, mivel ezek ma körülbelül úgy változtatják meg a hadviselést, mint ahogyan a harckocsizók és a légierő elterjedése változtatta meg a mindaddig a gyalogság és a lovasság alkalmazásának kombinációjára épülő hadviselést 110 évvel ezelőtt.
A haditengerészeti (légi)erők drón-képességei:
A drónok tengerfelszíni változatait, s a háborúban történő alkalmazásukat, valamint ennek eredményét egyesületünk elnöke már alaposan elemezte a "Haditenchnika" c. folyóirat hasábjain. A tengerfelszíni drón-egységek mellett azonban egyre nagyobb figyelem irányul a drónoknak a haditengerészeti légierőbe történő integrálására is. A drón-hordozóként működő hadihajók ugyanis
a) a drónokkal megvalósítható erőkivetítés eszközei lehetnek (a drónhordozók hosszú távú jelenlétet tarthatnak fenn a célterületen anélkül, hogy szükség lenne a nagy és csak jóval drágábban üzemeltethető repülőgép-hordozókra),
b) az ellenséges partraszálló-műveletek megakadályozása érdekében hozzájárulhatnak az érintett partszakaszok és az azok feletti légtér védelméhez,
c) a flották és a kétéltű (partraszálló) műveletek számára is biztosíthatják a drónok bevetésétől remélhető előnyöket (azaz mobil platformot biztosítanak a különféle küldetésekben szolgáló pilóta nélküli légi járművek - UAV - indításához és fogadásához, beleértve a hírszerzést, a megfigyelést és a támadást, pl.: a célpontok elleni precíziós csapásmérést, stb.).
A fenti előnyökre tekintettel Irán haditengerészete 2025. februárjában már szolgálatba is állította az első haditengerészeti drón-hordozóját, amelyet egy kereskedelmi hajó célszerű átépítésével állítottak elő, s amely egyaránt alkalmas légi, tengeri és tengeralatti drónok indítására és fogadására, valamint hajók elleni cirkálórakétákkal és helikopterekkel is rendelkezik.
A Madex-kiállításon bemutatott dél-koreai hajótervek ehhez képest az első - eleve a célnak megfelelően tervezett és épített - hadihajók tervei, két (egy egytörzsű és egy trimarán) változatban. Az ország már két éve tervezi drón-hordozó hadihajók rendszerbe állítását. A most bemutatott két modell - a Hyundai 'HCX-23 Plus' drón-hordozója, és a Hanwha Ocean 'GHOST COMMANDER' nevű drón-hordozó drónhajója (további információk: itt) - ezek prototípusa.
A mesterséges intelligenciával támogatott drón-harcra optimalizált HCX-23 Plus tervezői a koreai repülőgéphordozó-tervekből indultak ki (a Daewoo gyár projektjét a trieszti Fincantieri Hajógyár fejlesztő mérnökei támogatják), de a tervezés során megszüntették a hagyományos szigetfelépítményeket, s egy mesterséges intelligencia általi vezérlést támogató parancsnoki híddal helyettesítették azt. A terv érdekessége, hogy a hajó megjelenése és működési koncepciója némileg hasonlít az 1930-as évekből származó régi japán KAGA repülőgép-hordozóra. Modellje alaposan megfigyelhető itt.
4. ábra: A HCX-23 Plus koncepció pilóta nélküli rendszereket üzemeltető parancsnoki és irányítóhajója (fent) és az IJN KAGA repülőgép-hordozó modellje (lent).
A drón-harcra való alkalmasságot ugyanakkor a kisebb, hagyományos felszíni egységektől - a rombolóktól, fregattoktól, stb. - is elvárják, ezért a fegyverzetüket már légi és tengeri drónok hozzáadásával tervezik. A nem merev-szárnyú drónokkal felszerelt drón-hordozó hadihajók fejlesztésének fő iránya - ha általánosan követetté válik - a „hajóosztály” ma ismert fogalmának eltűnéséhez vezet, mivel a mai korvetteket, fregattokat és rombolókat a 2030-as évekre valószínűleg egyetlen hajóosztályban, a felszíni harcidrón-anyahajók típusában egyesítik, amelyek számos különféle küldetést képesek végrehajtani (az aknatelepítési és aknamentesítési feladatoktól, a kutató-mentő feladatokig a flotta és a kétéltű műveletek légtérvédelméig, valamint a szárazföldi-, légi, tengeri és tengeralatti célok elleni csapásmérésig).
5. ábra: A HCX-25 Plus koncepció modellje a hagyományos tüzérségi eszközök és rakéták mellett légi és tengeri drónokkal, valamint MI alapú navigációs rendszerrel.
6. ábra: A HCX-25 Plus koncepció helikopter-fedélzete a hangárral (balra) és alatta a hajó tatrészén kialakított USV-hangár, amely a 2019-ben debütált HCX-19 koncepció továbbfejlesztett változata (jobbra).
7. ábra: A Madex 2025. kiállításon bemutatott tengerfelszíni és felszín alatti támadó öngyilkos drónok. Némelyikük a korai távirányítású torpedókat idézi (balra lent, bővebben: itt), vagy egészen olyan, mint az olasz MAS-naszádok (jobbra lent).
A drónképességek flotta-szintű és összhaderőnemi integrációja:
Azt, hogy a tengerészeti drónképességek fejlesztése nemcsak az egyes haditengerészeti egységek szintjén, de - a fentiekkel összhangban és a már hivatkozott módon - magasabbegység-, sőt flotta-szinten is feladat, illetve összhaderőnemi szinten az egyes hederőnemek együttműködése keretében is megvalósítandó, a német Bundesmarine is felismerte, amely 2024-ben sikeresen tesztelte az izraeli fejlesztésű BlueWhale nevű pilóta nélküli víz alatti többcélú járművet, melynek tapasztalatai alapján jelenleg is zajlik az a beszerzési folyamat, amellyel egy újabb pilóta nélküli - ezúttal felszíni - járműtípus (USV) bevezetését készítik elő. A fejleszésért és a beszerzésért felelős Jan Christian Kaack altengernagy szerint a Future Combat Surface System (FCSS) lesz a 2025. év kiemelt német haditengerészeti projektje.
Azt, hogy a németek komolyan veszik a haditengerészeti drónok integrációját, a 2025. május 28-án bemutatott „Kurs Marine” című stratégiai dokumentum igazolja, amelyből kitűnik, hogy a flotta hosszú távú működési koncepciója a pilóta nélküli és a pilóta által irányított rendszerek együttes használatára voantkozó előírások gyakorlati végrehajtása.
8. ábra: A drónhaderő összhaderőnemi integrációja és a német haditengerészet. A 2035-ig tartó időszakra előirányzott fejlesztési tervben a kék színnel kitölött ikonok a közvetlen emberi irányítással működtetett meglévő, a fehér színnel kitöltött ikonok a pilóta nélküli rendszereket szemléltetik. Az elgondolás a MEKO-rendszerhez hasonló moduláris felépítést követ, melynek ideális esetében nagy előnye lehet a megnövelt alkalmazkodóképesség és a rendelkezésre álló erők megsokszorozása (in: Kurs der Marine 38-39. o., forrás: itt).
A fő cél, hogy az integrált irányítási rendszer lehetővé tegye a drónrajos támadásokat, s hogy a pilóta nélküli felszíni hajók a K130 típusú korvettekkel együttműködhessenek (minden korvettet két ilyen pilóta nélküli egység kísérne). Ezzel összefüggésben a szükséges operatív kísérletek (OPEX), tengeri próbák előkészítése már meg is kezdődött, s a Bundeswehr tervezőirodája (BAAINBw) kiírta a kapcsolódó pályázati felhívást, melyek alapján az első próbákra 2025. szeptember 15. és október 5. között kerül sor Eckernförde térségében.
A kísérletek céljai a követketzők:
1) A jelenleg ismert USV-k korlátainak és képességeinek azonosítására, az általános helyzethez való hozzájárulásuk értékelése a minél nagyobb akciórádiuszú használatot biztosító operatív forgatókönyvek kidolgozása érdekében.
2) A távirányítású, esetleg autonóm (illetve különböző autonómiafokozatú) USV-k használata a tengeri forgalomban való biztonságos részvételük engedélyezése érdekében.
3) A vészhelyzeti rendszerek működésének, valamint az ellátás, javítás és szükség esetén a tengeren történő mentés lehetségeinek tesztelése.
4) Az USV-k helyzetfelismerési hozzájárulásának és feladatvégrehajtásának integrálása a tengeri csatairányítási rendszerekbe (mBMS, taktikai-operatív helyzetfelismerés).
5) Az első végrehajtók (first effector) távvezérelt, esetleg autonóm használata. (Első végrehajtó az a kezdeti rendszer, vagy eszköz, amely a fegyvert, más műveletet a kívánt hatás eléréséhez a célba juttaja. Ez az „érzékelő-döntéshozó-végrehajtó” ciklus azon része, amely közvetlenül kölcsönhatásba lép a célponttal. Bár az „első végrehajtó” kifejezés nem általánosan használt, kiemeli a lánc kezdeti elemének fontosságát, amely a döntéseket és a cselekvéseket fizikai eredményekké alakítja.)
A nyolc napos kísérletek balti-tengeri helyszíne egyértelműen tükrözi az aktuális német haditengerészeti gondolkodást, amely - az első és a második világháborús stratégiai elképzelésekkel szemben - kevéssé koncentrál a nagy nyílt tengeri műveletekre (a szövetségesi együttműködési kötelezettségek teljesítésén túl), elsősorban abból indul ki, hogy a NATO keleti szárnyán Németország a balti-tengeri védelem erősítéséhez biztosíthatja a legnagyobb hozzáadott értéket (az atlanti oldalon - az Északi-tenger felől - a hagyományosan legerősebb haditengerészet, Nagy-Britannia és Franciaország európai dominanciája kétségtelen, s annak megfelelően a 2025.05.19-i EU-UK csúcson a felek meg is erősítették elkötelezettségüket a tengeri védelmi együttműködés iránt).
Állandóság a változásban:
Érdekes megfigyelni, hogy bár az alkalmazott eszközök és anyagok újak, a célok (a harceszközöket bevetési helyzetbe juttatni és ott megvédeni), valamint a formák (a felszíni hajók esetén az erőteljesen hátrafelé dőlő orrtőke, a csekély szabadoldal-magassággal párosuló alacsony fedélzet, s a rajta hosszan végighúzódó magas felépítmény, a felszín alatti egységeknél pedig a vízszint fölé emelkedő jelfogó berendezés) bizonyos mértékig alig változtak az elmúlt évszázadok során.
Ebben az értelemben - ahogy arra a HCX-23 Plus koncepció, s az IJN KAGA hasonlósága is utal - a számtalan változás ellenére is sok olyan bevált műszaki és formatervi megoldás van, ami lényegében továbbra is változatlan.
9. ábra: A 2025-ös HCX-25 koncepció (fent) általános elrendezése alapján például könnyű az 1885-ös ARA PATAGONIA védett cirkálóra asszociálni (lent). Utóbbi egység az Osztrák-Magyar Monarchia első exportra gyártott hadihajója volt, amelyet Argentína részére tervezett a trieszti Stabilimento Technico Triestino hajógyárban dolgozó haditengerészeti tervezőmérnök, Theodor von Schunk, aki két évvel később e hajó tervei alapján készítette el a KAISER FRANZ JOSEF és a KAISERIN ELISABETH védett cirkálók terveit.
S hogy mikorra lehet valóság a 2025-ben bemutatott koncepciókból? Maguk a tervezők a 2030-as évek közepére várják terveik megvalósítását, ami nem is csoda, hiszen az ez idő szerinti legkorszerűbb francia tervezésű közepes védelmi és intervenciós fregattok (Frégate de Défense et d'Intervention) legutóbbi példánya a 2015-ben megkezdett tervezőmunka eredményeként 2025. májusában állt szolgálatba (további információk: itt).
Jelenleg ezek a francia tervezésű hajók, s a német MEKO A200-asok a legkorszerűbb felszíni közepes méretű védelmi és támadó-egységek, amelyek a Koreában most bemutatott legújabb elképzelések megvalósításáig biztosan uralják a tengereket.
10. ábra: A német MEKO A200-asok (fent, forrás: itt) és a francia FDI-k (lent, forrás: itt). -
Az orosz-ukrán tengeri háború eseményei és értékelésük
Az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői által 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított támadó hadműveletekben az orosz Fekete-tengeri Flotta feladata lett volna az ukrán ellenállás megtörése délen, az Odessza, Mikolajiv, Herszon irányában indított orosz támadás megkönnyítése érdekében. Mára egyértelművé vált, hogy ennek a feladatnak az orosz Fekete-tengeri Flotta nem tudott megfelelni. A háború menete fontos tapasztalatokkal szolgál arra nézve, hogy miért és hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, s bizonyos mértékig a tengeri hadviselés egésze szempontjából releváns következtetésekre is alapot ad.2024.08.12-én a magyar hadtudományi/katonai-műszaki szakirodalomban elsőként egyesületünk elnöke, Dr Balogh Tamás elemezte az orosz-ukrán háború haditengerészeti műveleteit, és világított rá annak jelentőségére, hogy egy gyakorlatilag klasszikus tengeri haderő nélküli ország képes volt megtagadni a tengerek feletti uralmat a rá támadó, túlerőben lévő ellenség flottájától és a hadműveleti területtől távoli bázisaira visszakényszeríteni azt.
Tanulmányát a legtekintélyesebb magyar hadtudományi/katonai-műszaki szakfolyóiratok egyike, a "Haditenchnika" szerkesztősége közlésre kérte, mivel - mint említették - ezt a fontos kérdést előtte gyakorlatilag nem méltatta szakszerű figyelemre senki Magyarországon. A tanulmány három részre bontva 2025. februárjától kezdődően jelenik meg a folyóiratban (a lap megjelenési ütemterve szerint a 2025/1-es szám megjelenése február 21-én, a 2025/2-es számé április 25-én és a 2025/3-as számé június 20-án esedékes).A háromrészes cikksorozat a tengeri háború előzményeit, eseményeit és tapasztalatait, valamint a levonható következtetéseket tekinti át, első – bevezető – részében a Fekete-tengerre, az ottani orosz–ukrán erőviszonyok alakulására, s a tengerészeti stratégia és taktika legfontosabb kérdéseire, második részében a 2022–2024 közötti fekete-tengeri hadműveletekre, a felek veszteségeire és az alkalmazott eszközökre, a harmadik részben pedig a történtek átfogó értékekésére vállalkozva.
2022. április 20-án szintén Dr. Balogh Tamás közölte magyar nyelven a legelső teljes körűségre törekvő - a vonatkozó nemzetközi szakirodalomban megjelent értékelések fordítását is közreadó - elemzést az orosz-ukrán tengeri háború leglátványosabb eseménye, a MOSZKVA cirkáló elsüllyesztése részleteiről (a cikk elérhető itt). -
A magyar honvéd folyami hadihajózás csapatünnepére emlékezünk
Csapatünnepe alkalmából ezúton köszöntjük partnerünk, a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred parancsnokságát és teljes állományát!
1. ábra: A korábbi FRANZ I. utasszállító átépítésével létrehozott MÉSZÁROS hadigőzös a teljes Duna-folyam első géperejű folyami hadihajója, egyben egész Európa legelső felfegyverzett folyami gőzöse volt. 1848. július 25-én történt - átalakítást követő - átadásával kezdődött a magyar dunai géperejű hadihajózás története (rajz: Dr. Balogh Tamás © 2024).
A magyar hadihajós alakulat nemcsak a történetére lehet büszke, hiszen a jelene és a jövője is komoly eredményekre képesíti: a NATO európai szövetségesei körében fontos szakosodott és résképesség, mivel a Dunán, Európa második legnagyobb folyóján Magyarországtól felfelé sehol sincs rendszerben hadihajós alakulat, vagyis a felvízi NATO-tagországok területén átfolyó Duna-szakasz fegyveres védelmére is jelenleg egyedül Magyarország lehetne képes.A MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred hadihajós alosztálya a Duna teljes szakaszán - a román Dunaflottillán kívül - az egyetlen olyan vízi fegyveres erő az Európai Unióban, amely a folyó védelmére rendelkezésre áll. Hiszen a németek, az osztrákok és a szlovákok is felszámolták a dunai hadihajós alakulataikat (Szerbia tekintélyes erővel rendelkezik, de nem EU-tag). Így az a kiáltó ellentmondás alakult ki, hogy a Duna egyfelől az európai közlekedési miniszterek 1994. évi krétai konferenciája óta kiemelt jelentőségű transzkontinentális fő közlekedési útvonal, másfelől szinte teljesen védtelen.
A magyar hadihajós alakulat tovább-fejlesztésével, valamint az Al-Duna fegyveres védelmét ellátó román fegyveres erőkkel való együttműködési képességek kialakításával azonban ez az ellentmondás feloldható lenne, s a magyar hadihajózás egy, a NATO és az EU keretén belül kifejezetten a Duna felső és középső szakaszának fegyveres védelmére létrehozott alakulattá válhatna, lehetővé téve a Duna - mint Európai nemzetközi fő közlekedési vízi út és a rajta bonyolódó kereskedelmi forgalom - biztonságának és védelmének garantálását.
A budapesti székhelyű NEMZETKÖZI DUNA BIZOTTSÁG mintájára (akár annak részeként, alárendeltségében) erre a célra egy DUNAI VÉDELMI TANÁCS létrehozása is lehetséges lenne, amelyben a Dunamenti államok, mint a közös dunai véderő fenntartói - donorállamai - vennének részt. Egy ilyen projektnek az lehetne a célja, hogy megalapozza egy közös dunai véderő fenntartásához szükséges közös infrastruktúra stratégiai, kommunikációs, utánpótlási, stb. elemeket (nem fegyverzet-beszerzést, illetve korszerűsítést - ezt továbbra is a tagállamok végeznék részben saját védelmi költségvetésük, részben a donorállamok felajánlásai, részben a tulajdonos tagállamok NATO szövetségesi felajánlási keretei terhére).
A magyar hadihajók külföldi útjainak az európai víziút-rendszer felhasználásával történő újra bevezetése az ehhez szükséges fizikai és képzési (navigációs, stb.) képességek rendelkezésre állását demonstrálná. Az ilyen típusú nemzetközi együttműködésnek így nemzetbiztonsági, biztonságpolitikai és nemzetgazdasági (diplomáciai, katonadiplomáciai és gazdaságdiplomáciai) szempontból előnyös hatásai is lehetnének, hiszen az EU-n belül a Duna-térségben közös katasztrófa- egyéb veszély-elhárítási műveletekben részt vevő alakulatok együttes munkája révén terjesztené a kölcsönös megértés szellemét, a javasolt alakulat létrehozása esetén pedig több szövetséges állam is érdekelt lehet a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred jelenlegi hadihajóinak korszerűsítéséhez, élettartamuk meghosszabbításához, védelmi képességük fokozásához szükséges fejlesztések végrehajtásában vagy az ilyen fejlesztésekkel összefüggő hazai gyártókapacitások kialakításában (pl.: a franciák, akik a magyar hadihajózásnál rendszeresített NESTIN típusú aknamentesítő naszádok eredetijét gyártották). A Honvédségi eszközök felújításába (kormányzati döntés esetén) a szövetségesek bevonása a kapcsolatépítésen túl olyan haditechnikát, de főleg olyan gyártókapacitást is az országba vonzhat, amivel jelenleg nem rendelkezünk. A hadihajós alakulat rendszeres európai utazásai pedig "lobogómutatásként" szolgálhatnak, az évszázados katonai tradícióknak megfelelően (a magyar trikolór újra megjelenhetne Európa vizein - s azt magyar hadihajók hordoznák körbe).
Bővebben az alakulat és elődei történetéről:
A következő videóban: itt.
A következő tablósoron: itt.
A következő kiadványunk 62.-75. oldalán: itt.
A XIX.-XX. század fordulóján és az első világháborúban a LEITHA/LAJTA monitor kapcsán: itt.
A két világháború között és a második világháborúban: itt.
2. ábra: Az ország legszebb MÉSZÁROS-modellje, tagtársunk, Bechler József modellező mester alkotása, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum Duna Múzeumában, Esztergomban. További részletek: itt. -
Koszorúzás a Hadikikötőben
A MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred a társadalmi partnereivel közösen koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Hadikikötőben a magyar haditengerészekre és hősi halált halt tengerészekre emlékezve 2024. május 15-én.
Az eseményre a tradícióknak megfelelően a haditengerészek hagyományos emléknapján, az 1917-ben lefolyt otrantói ütközet évfordulóján került sor. Az eseményen az alakulat parancsnokságának meghívására a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubjának Hadihajós Tagozata (elnök: Hajdú Gábor ny.á. ezredes, az alakulat korábbi parancsnoka), a Magyar Tengerészek Egyesülete (elnök.: Rácz Zoltán tengerész gépüzemvezető) és a Személyhajósok Szövetsége (főtitkár: Figler Zoltán), a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság (Csobay Balázs a rendőrkapitányság vezető-helyettese, a Közlekedéstudományi Egyesület Hajózási Tagozatának elnöke) mellett Egyesületünk képviselői (dr. Balogh Tamás elnök távollétében dr. Ákos György, a Hajózástörténeti Tagozat vezetője és dr. Margitay-Becht András a Hagyományőrző Tagozat tagja) vettek részt és helyezték el az emlékezés koszorúit. Az esemény ugyanakkor nemcsak az emlékezés, de az ismeretátadás célját is szolgálta, amennyiben a koszorúzást követően a honvéd kadétok is betekintést nyerhettek a tűzszerész és hadihajós katonák feladataiba.
További információk: itt és itt.
Fent: A megemlékezés résztvevői (fotó: dr. Ákos György) -
Új év, új kiállítás
A Honvédelmi Miniszter 55/2022. (XII. 28.) HM utasítása szerint 2023. január 1-től a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred neve MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezredre (rövid neve: MH 1. tűsz. és foő. e.) módosult. A rendelkezés nyomán az alakulat 2023. március 1-én - a jogelőd alakulat, a m. kir. Folyamőrség megalakulásának 102. évfordulóján - ünnepi ezredsorakozót tart, melyen első ízben lesz látható Egyesületünknek az alakulattal együttműködésben kialakított új vándorkiállítása, amely "A Magyar Királyi Folyamőrség és a m. kir. Honvéd Folyamerők" címet viseli. Az új kiállítás bemutatása nemcsak az alakulat névváltozása kapcsán idézi fel a történelmi előzményeket, de egyúttal az idén 175. éves magyar honvéd folyami hadihajózás hagyományai előtt is tiszteleg.
A kiállítás anyaga több egyedi tárgyi emlék, archív képanyag és papírrégiség segítségével eleveníti fel a két világháború közötti átmeneti korszakot és a második világháború pusztító dúlását. Ennek során bemutatja az alakulat keletkezésének körülményeit, kitér a köznyelvben gyakran összemosott két alakulat - a Folyamőrség és a Folyamerők - rendeltetésének, szervezetének és működésének hasonlóságaira és különbségeire, bepillantást enged a két alakulat hétköznapjaiba és a folyamerők háborús alkalmazásába.
A kiállítást kísérő egyedi tablósor az áttekintést megkönnyítő olyan összeállításokat is közöl, amelyek a gyakran változó összetételű hadihajós alakulatok elnevezését és fennállásának idejét, a tengeri és a folyami hadihajózás viszonyát, illetve a folyamőrség és a folyamerők tagozódását szemléltetik, s eddig még nem voltak láthatók.
A tárlaton a MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred Egyesületünk közreműködésével kialakított csapattörténeti gyűjteménye tárgyai és modellezőink alkotásai mellett megtekinthetők a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe tartozó olyan egyes becses relikviák is, mint például a DEBRECEN (ex-LACHS) őrnaszád parancsnoki lengője, amelyet az 1944. november 25-én a Csepel-szigeten előretörő szovjet páncélosokkal vívott ütközetben viselt, amikor is találatot kapott, s az 1620 fkm-szelvényben megfeneklett és kiégett.
A 2023. március 1-én megnyíló tárlat vándorkiállításként - a tervek, s a korábbi évek gyakorlata szerint - az ország több pontján is bemutatkozik. A bemutatók helyszínéről és időpontjáról a szervezőkkel való egyeztetés eredményei alapján rendszeresen tájékoztatjuk az érdeklődőket.
-
Együtt hajózó generációk
A magyar honvédség alapításának 170. évfordulójára emlékező rendezvénysorozat részeként a Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubja, Hadihajós Tagozata szervezésében 2018. május 30-án a Honvéd Kulturális Központ, Stefánia Palota Ovál termében került sor a generációk közötti interaktív vetélkedőre, amelyen ifjak és veteránok mérhették össze tudásukat különböző elméleti és gyakorlati feladatokban.
1848 július 25.-én az ORSZÁGOS HADIGŐZÖS MÉSZÁROS vízrebocsátásával vette kezdetét a Dunán, a szervezett magyar honvéd folyami hadihajózás. A Magyar Honvédség Budapesti Nyugállományúak Klubjának Hadihajós Tagozata ebből az alkalomból, együttműködve az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel, mint jogutód alakulattal és a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülettel, e jeles évforduló tiszteletére interaktív történelmi vetélkedőt rendezett, amelynek résztvevői feldolgozták a Magyar Honvédség legrégebbi szakcsapatának gazdag történelmi örökségét a kezdetektől napjainkig, a hazai hadihajós hagyományok ápolása és az alakulatra vonatkozó ismeretek terjesztése érdekében.
A vetélkedőn a honvéd hadihajózással kapcsolatban álló fővárosi kerületek - Óbuda, Újpest, Újpalota és Csepel -középiskolás tanulói, a cs. és kir. Dunaflottilla világháborús parancsnoka, Luchich Károly hamvait őrző Erdőbénye település és a MH Budapesti Nyugállományúak Klubja öt tagozata által kiállított 4 fős csapatok vettek részt. Felkészülésüket március és április folyamán két előadás, a Lajta monitor és az alakulat hadikikötőjének bemutatása segítette. A vetélkedő első három helyezettje hadihajós utazásra szóló meghívást és a többi résztvevőkkel együtt értékes könyv-jutalmat, ajándéktárgyakat, illetve emléklapot kapott.
A vetélkedő Hajdú Gábor ny.á. ezredes, a tagozat vezetője által összeállított programtervnek megfelelően az alakulat történetére, fontosabb harctevékenységeire vonatkozó 28 kvíz kérdést, valamint a Duna és a hadihajós rutin általános ismeretére vonatkozó gyakorlati feladatokat (vaktérkép-feldolgozást, kódlobogó-fejtést, egyenruha- és hadihajó-felismerést, stb.) foglalt magába. Legnépszerűbb feladatként a "hajóvezetést" gyakorolhatták a résztvevők a Gulyás József vezette csepeli modellezők által a rendszerben álló hadihajók parancsnoki hídjának M = 1:1 méretarányú élethű modellje felhasználásával készített kormányállásban (a kormánykerék és a gépvezénylő mozgásának egy rádiótávvezérlésű önjáró hajómodellel történt összehangolása révén). A kérdések helyes megválaszolásával a csapatok egy kirakós darabjait kapták, amelyből a verseny végére csapatonként összeállt egy kép. Az ábrázolt harceszköz, hajó, esemény, stb. pontos azonosításáért a csapatok plusz pontokat kaptak.
A versenyt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, Kovács Vilmos ezredes vezette zsűri (zsűritagok: Dr. Balogh Tamás, TIT HMHE, elnök, Dr. Margitay-Becht-András, TIT HMHE tag, Szilágyi Zsolt ezredes, MH. 1 HTHE, parancsnok) értékelése alapján a MH. Budapesti Nyugállományúak Klubja Kódoló Tagozatának csapata nyerte, a feladatok megoldását kísérő jó hangulatban és vidámságban azonban minden résztvevő osztozott. A rendezvény lebonyolításában egyesületünk részéről közreműködött Ákos György, Balogh Tamás, Bauer József, Dezsény Zoltán, Füzesi József, Hocza István, Margitay-Becht András, Pichler Norbert és Székely László. Köszönjük a részvételt, gratulálunk a résztvevőknek és a szervezőknek!
További képek a rendezvényről egyesületünk Facebook-oldalán.
További információk a 170. évfordulóhoz kapcsolódó rendezvényekről:
https://honvedelem.hu/cikk/109208_mult_es_jelen_egyutt_alakitjak_a_jovot
http://hajosnep.blog.hu/2018/05/15/170_eves_a_magyar_honved_folyami_hadihajozas
https://honvedelem.hu/cikk/110295_170_ev_a_magyar_hadihajozas_tortenelmebol
https://170.honvedseg.hu/cikk/110326_mohacson_horgonyoz_a_lajta
-
Könyvajánló
A HM Zrínyi Kiadó a magyar honvéd folyami hadihajózás megalakulásának 168. évfordulóján megjelenő új ünnepi kiadvánnyal folytatja fegyvernemi sorozatát, s a tűzszerész- és aknakutató, a páncélos-, valamint a tüzérségi alakulatok, a magyar légierő, a katonai ejtőernyőzés, és a katonai légtérellenőrző és radarrendszer történetének feldolgozása után most a magyar (illetve magyar részvételű) tengeri és folyami hadihajózás történetét mutatja be.
Forrás: http://www.hmzrinyi.hu/termek/Hajozni_szukseges
A „Hajózni muszáj” című kötet arra vállalkozik, hogy alaposan adatolva és színvonalasan illusztrálva, szemléletesen mutassa be az egykori cs. (és) kir. Haditengerészet, s a Dunaflottilla gazdag örökségét őrző és folytató, ma elsősorban a Duna zavartalan és biztonságos hajózásának biztosításáért felelős magyar hadihajós alakulatok történetét. A kötet érdekessége, hogy ahhoz kapcsolódóan a kiadó a magyar hadtörténelemben a XVI. századtól napjainkig (elsősorban a folyamon, de 1914-1918 és 1941-1945 között a tengeren is) használt hadihajótípusokat bemutató poszter megjelentetését is tervezi.
Bár – amint azt az egyesületünk által közzétett, Illés András által 2005-ben készített bibliográfiában (http://kriegsmarine.hu/mhb.html) szereplő 721 mű is szemlélteti – a magyar részvételű tengeri és folyami hadihajózás történetének létezik hazai feldolgozása, a hadihajós fegyvernem történetét teljes körűen, önállóan és monografikus jelleggel bemutató munka eddig mégsem született.
Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt a cs. kir. Hadügyminisztérium ugyan 1882-ben elkezdett egy nagyszabású haditengerészet-történeti sorozatot, ám a háború kitörése miatt a sorozat csonkán maradt, egyes kötetei pedig csak az azon dolgozó tengerésztisztek (és örököseik) jóvoltából csak jóval később jelenhettek meg:
Rechberger von Rechkron, Josef: Österreichs Seewesen in dem Zeitraume von 1500-1797. Wien, 1882.;
Lehnert, Josef von: Geschichte der österreichisch-venetianischen Kriegsmarine während der Jahre 1797 bis 1802. Wien, 1891.;
Khuepach, Arthur von: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1802 bis 1814. Wien, 1942.;
Khuepach, Arthur von. Bayer, Heinrich von Bayersburg: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1814-1847. Graz, 1966.;
Benko von Boinik, Jerolim: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1848 und 1849. Wien, 1884.;
Fleischer, Josef: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während des Krieges im Jahre 1866. Wien, 1906.
Ez a sorozat azonban – bár (befejezetlensége ellenére) kivételes adatgazdagsága miatt máig megkerülhetetlen – elsősorban haditengerész tisztek, nem pedig képzett történészek munkája, így a haditengerészet történetét sem minden esetben képes mélyebb történelmi összefüggésekbe helyezni, s az események hátterének megvilágítása mellett olykor egy-egy kellemetlen tény bemutatásával is adós marad, ráadásul elsősorban összbirodalmi, illetve osztrák szempontból értékeli az eseményeket.
A magyar (részvételű) tengeri és folyami hadihajózás egy-egy korszakának alaposabb történeti feldolgozását elődszervezetünk, a Magyar Adria Egyesület az első világháború előtt és alatt megkezdte (https://www.antikvarium.hu/kiado/magyar-adria-egyesulet-9028#konyv611099).
A kutatás a két világháború között is folytatódott, majd a rendszerváltást megelőző és követő évtizedekben is szép számmal születtek hazánkban elsősorban népszerűsítő kiadványok és szakcikkek, ám továbbra is csak egy-egy kisebb-nagyobb témakör bemutatására koncentrálva.
A teljes magyar fegyvernemi feldolgozás így máig váratott magára. Első népszerűsítő feldolgozására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felkérésére 2009-2010 fordulóján, majd a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felkérésére 2013-ban került sor, amikor kiállítást rendező elnökünk, Balogh Tamás igyekezett teljes körű feldolgozását adni a történetnek (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/haditengereszetunk-emlekei; https://www.facebook.com/media/set/?set=a.536520779706502.123617.167321909959726&type=3).
A korábbi különálló próbálkozások folytatásaként 2014. novemberében megkezdett munka eredménye a Zrínyi Kiadó által most megjelentetett kötet, amely így lényegében az első szakmunka a teljes történet – honfoglalástól napjainkig tartó – feldolgozására. A 260 oldalas könyvet 238 db kép, térkép és táblázat illusztrálja (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumból, a HM 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Csapattörténeti Gyűjteményéből, valamint egyesületünk és a szerzők archívumából).
Jó szívvel ajánljuk minden érdeklődőnek.