Contents tagged with tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület

• Évfordulók - 70 éve halt meg Wulff Olaf Richárd

  Tags: haditengerészet, évfordulók, haditengerészetünk_emlékei, haditengerészetünk, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hagyományőrző_tagozat, Wulff_Olaf, Wulff_Olaf_Richárd

  2025. május 20., kedd 11:35:51

  
  2025. június 12-én lesz Wulff Olaf Richárd (1877-1955) néhai m. kir. honvéd vezérfőkapitány halálának 70. évfordulója. Az időponthoz közeledve, a Magyar Honvédelem Napja alkalmából teljes katonai tiszteletadás mellett hajtják végre hamvainak újratemetését Budapesten, a Nemzeti Díszsírkert 52. parcellájában. Ebből az alkalomból foglaljuk össze és osztjuk meg az érdeklődőkkel pályafutásának főbb állomásait.
  
  
  
  1. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány Hoffmann Géza által 1939-ben készített portréja (forrás: itt).
  
  
  1877.02.08.: Wulff Olaf Richárd megszületik Budapesten. Atyja Wulff Emil (1812-1872) vízépítő mérnök, aki a magyar kormány meghívására a Béga-csatorna és a Száva-folyó szabályozási munkálatait vezeti, édesanyja Doterre Augusta Elisabeth Wulff (1845-1940). A család két fiúgyermeke - Olaf és Hagbart (1871-1908) - nevelésére a szülők Norvégiát jelölik ki, de amikor ottani elemi iskolába akarják küldeni őket, az akkor már csak magyarul beszélő fiúk visszaszöknek Budapestre.
  
  1891.: A gimnáziumi tanulmányok után beiratkozik a cs. és kir. Haditengerészeti Akadémiára.
  
  1895.06.01.: Tanulmányai végeztével haditengerészeti szolgálatba lép, mint II. osztályú tengerész-hadapród. Ebben a minőségében vett részt a SAIDA korvett másfél évig tartó Föld körüli útján.
  
  1899.: Sorhajózászlós.
  
  1902.: Elvégzi a torpedó-távírótiszti tanfolyamot és Tullnban a lovassági távírótiszti, majd Pozsonyban a folyami aknásztiszti tanfolyamokat.
  
  1908.10.29.: Harminchét éves korában meghal testvére, Hagbart. 
  
  1909.: Behajózik a PANTHER cirkálóra (parancsnok: Theodor Skerl Edler von Schmidtheim), amellyel kelet-ázsiai utat tesz Kínába, ahol átveszi a pekingi osztrák-magyar követség védelmére 1901-ben kirendelt tengerészkülönítmény parancsnokságát.
  
  1910/11.: Sorhajóhadnaggyá léptetik elő. A pekingi tengerészkülönítmény parancsnoka.
  
  1912.: Hazatér a SZIGETVÁR cirkálóval.
  
  1913.: Különböző hadihajókon teljesített Adriai és Földközi-tengeri szolgálatát, valamint az 1901/02, 1908/09 és 1912/13 folyamán a budapesti tengerészkülönítménynél teljesített szolgálatát követően felső tüzérségi tanfolyamra vezénylik, miután a Dunaflottillához kerül, ahol mint beosztott tiszt, monitorparancsnok, majd a flottilla törzsfőnöke.
  
  1914.09.19.: Átveszi a cs. és kir. Dunaflottilla - a haditengerészet dunai részlege - parancsnokságát. s az első világháborúban ezután végig a dunai hadszíntéren szolgál. Legfontosabb haditettei közé tartozik a monitorokkal való áttörés a Dunáról a Szávára szeptember 28-án a belgrádi szerb tüzérség részleges megsemmisítése mellett, és a fennálló aknazár ellenére, aknakutató hajók nélkül. Az áttörés lehetővé teszi, hogy a Krauss hadseregcsoport átkeljen a Száva szerb oldalára. Ezért a fegyvertényét megkapja a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.
  
  1914.10.01.: A cs. és kir. Dunaflottilla parancsnoki beosztásában Lucich Károly fregattkapitány váltja fel. Wulff Olaf ekkor átveszi a TEMES I. monitor parancsnokságát, amelyet a hónap 23. napjáig tölt be.
  
  1915.06.29.: Átveszi a TEMES II. monitor parancsnokságát.
  
  1915.05.01.: Korvettkapitánnyá léptetik elő, június 15-én pedig az 1. Monitorosztály parancsnokává nevezik ki. Parancsnoki lengőjét a TEMES II. árbocán vonja fel.
  
  
  2. ábra: Wulff Olaf Richárd korvettkapitány a cs. és kir. Dunaflottillánál az SMS TEMES monitor fedélzetén a monitor lövegtornyánál és a hajó tatfedélzetén szárazföldi tisztek fogadásán (forrás: itt, itt és itt).
  
  
  
  1917.: Az I. monitorosztállyal Boszniában tevékenykedik.
  
  1918.03.03.: Az Oroszországgal folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokon a cs. és kir. haditengerészet képviselője. A békével a katonai vereség miatt a fronton és a forradalmak miatt a hátországban egyaránt kritikusan meggyengült Oroszország kilépett a háborúból Kelet-Európában hatalmas területekről lemondva Németország és  az Osztrák-Magyar Monarchia, a Kaukázusban pedig Törökország javára.
  
  1918.04.01.: Megtervezi és végrehajtja az extrém alacsony szabadoldal-magasságú monitorokkal (BOSNA, BODROG, KÖRÖS, SZAMOS) és őrnaszádokkal (BARSCH, WELS) és folyami hajókkal (ODEASSA, BESARABEC), valamint néhány folyami tankuszállyal történő átkelést a Fekete-tengeren annak érdekében, hogy a dél-orosz és ukrán területeken műveletező szárazföldi erőkkel együttműködve biztosítsa az ukrajnai orosz kikötők (Ogyessza, Herszon, Nyikolájev) megszállását, s az ukrán gabona eljuttatását Közép-Európába.
  
  
  3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla hadműveletei 1878-1919 között. A LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén berendezett állandó kiállítás számára készült térképen az első világháború Fekete-tengeri és dél-ukrajnai hadműveletei is feltüntetésre kerültek (forrás: Dr. Balogh Tamás © 2011).
  
  
  1918.09.29.: Összeomlik a bolgár front. A balkáni osztrák-magyar erők védhetetlen helyzetbe kerülnek, a hátbatámadás elkerülésére rendezett visszavonulásuk szükséges, amelyet a Dunaflottilla egységei támogatnak.
  
  1918.11.01.: Előléptetik fregattkapitánnyá. November 3-án pedig ismételten kinevezik a Dunaflottilla parancsnokává. A vezénylete alatt álló hadihajók fedezik a visszavonuló osztrák-magyar és német csapatok folyamátkeléseit. A műveletek során összetartja a Dunaflottillát és Budapestre vezényli, ahol november 6-án -  a Monarchia utolsó harcoló alakulataként - bevonja a császári és királyi hadi lobogót.
  
  1919.: A Tanácsköztársaság alatt letartóztatják, de egykori  matrózai segítségével megszökik és Bécsbe menekül.
  
  1920.: Budapest révkapitánya. A hadsereg létszámát és felszereltségét jelentősen korlátozó – a hadihajózást is felszámoló – Trianoni békeszerződés kijátszására megszervezi a névleg a Belügyminisztériumnak alárendelt, folyamrendészeti feladatokat ellátó (valójában katonai képességekkel rendelkező) Folyamőrséget.
  
  1920.03.14.: Budapesten feleségül veszi a felvidéki családból származó Losonczy Edinát, akinek ez a harmadik házassága (első férje az 1872-ben született Füleki Stefani Ervin, akitől leánygyermeke, az 1985-ben elhunyt Magda születik, második férje az 1848-ban született és 1908-ban elhunyt Borhek Viktor).
  
  1921.03.01.: A Folyamőrség első parancsnoka.
  
  

  
  4. ábra: Balra fent: Wulff Olaf korvettkapitány (3-as számmal) a breszt-litovszki béketárgyalásokon, az osztrák-magyar Pokorny Hermann alezredes és a német Max Hoffmann tábornok társaságában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 93.150). Jobbra fent: Wulff Olaf főtörzskapitány szemléz az óbudai folyamőr laktanyában, 1920‒1922 (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 141.1). Lent: Wulff Olaf (a képen balra) a két világháború között a Duna-Tengerhajózási Rt. egyensapkájában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 92589).
  
  
  1922.06.27.: 1914-es belgrádi áttöréséért a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével tüntetik ki.
  
  1925.05.01.: Vezérkapitánnyá (a szárazföldi haderőben a vezérőrnagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
  
  1929.05.01.: Vezérfőkapitánnyá (a szárazföldi haderőben az altábornagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
  
  1933.03.01.: Nyugállományba helyezik, de tovább dolgozik a magyar hajózás érdekében. A nemzetközi Duna-bizottság szakértője, a m. kir. Folyam-Tengerhajózási Rt. és a m. kir. Duna-tengerhajózási Rt. elnöke, a m. kir. Tengerésztisztképző Intézet igazgatóságának tagja, s a Hajózási és Kikötőügyi Tanács elnöke.
  
  1934.: Bécsben és Lipcsében megjelenik "Die österreichish-ungarische Donauflottille im Weltkriege 1914-18". című könyve, amelyet később magyar nyelven  is kiadnak Budapesten "Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban 1914-1918." címen. Ez a szakmunka a monitorok első világháborús tevékenységének máig legjobb összefoglalója.
  
  
  5. ábra: Wulff Olaf Richárd könyvének borítója és szennycímlapja, s a szerző dedikálása a kötetben.
  
  

  

  
  6. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány (forrás: itt és itt). Kitüntetései a jobb oldali fényképen: nyakba akasztva a Magyar Érdemrend második fokozata; a gomblyukban: a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje; a rendjelsávon balról jobbra: az Osztrák Lipót-rend lovagkeresztje, az Osztrák Vaskorona-rend harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt szalagján a Katonai Érdemérem, a Katonai Érdemérem az Osztrák Ferenc József-rend szalagján, a Magyar Katonai Szolgálati Kereszt a II. osztályú tisztek számára (30 év szolgálatért) és a Bolgár Bátorságért Érdemrend harmadosztálya; a zubbonyzseben az első osztályú Vaskereszt látható.
  
  
  1935.: Horthy Miklós kormányzó segédtisztje.
  
  1944.: Decemberben elhagyja az országot és Costa Ricába menekül.
  
  1955.06.12.: Wulff Olaf halála. Felesége a következő évben követi. Mindkettejüket a Costa ricai fővárostól, San Josétól 100 km-re fekvő kis hegyi falu, Volcan temetőjében helyezik örök nyugalomra.
  
  2018.: A Horthy Mikós földi maradványainak 1993. évi hazahozatalát is kezdeményező Magyar Tengerészek Egyesülete felveti a hamvak hazahozatalának gondolatát, hogy az elhunytak hazai földben, a Fiumei úti Díszsírkertben kialakított „Hősök Parcellájában” találjanak végső nyugalomra. A  Honvédelmi Minisztérium befogadta és támogatta az ötletet, a család úgyszintén, de a COVID19-világjárvány miatt a terv akkor nem valósulhatott meg.
  
  2025.05.19.: Wulff Olaf és hitvese Losonczy Edina maradványait - exhumálásukat és a csontok elhamvasztását követően - Costa Ricából Magyarországra szállítják (a kecskeméti légibázisra, ahonnan autóval Budapestre, a Bálna Honvédelmi Központba, onnan pedig a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred hadihajóján a HM Hadikikötőbe viszik).
  
  2025.05.21.: Katonai tiszteletadás mellett megtörténik a hamvak újratemetése.
  
  

  
  7. ábra: Balra Wulff Olaf Richárd utolsó fényképe, három hónappal a halála előtt. Wulff Olaf a kép jobb szélén látható, míg a kép bal szélén veje, Ferdinand Anton von Herold-Schmidt és az ő felesége, Wulff Olaf nevelt lánya, Magda von Stefani látható. Az ő házasságukból született Károly Róbert von Herold-Stefani (1931-2012), akinek hat gyermeke közül az egyik a most Budapestre látogatott Ferdinand von Herold-Duarte. Jobbra Wulff Olaf és hitvese közös sírja Costa Ricában (forrás: itt és itt).
  
  
  
  További információk:
  
  A cs. és kir. Dunaflottilla, a m. kir. Folyamőrség és a m. kir. Honvéd Folyamerők történetéről:
  
  Dr. Balogh Tamás: A cs. és kir. Dunaflottilla története - in.: Haditengerészetünk emlékei, 68-69. o., Forrás: itt.
  Dr. Balogh Tamás: A Magyar Királyi Folyamőrség és a M. Kir. Folyamerők, Budapest, 2023., Forrás: itt.
  Dr. Hardy Kálmán: Dunai flottillánk a világháborúban, - in.: Hadtörténelmi Közlemények 32/1. 195-229. o. Budapest, 1931. Forrás: itt.
  
  A magyar hadisírgondozásról és a hadisírgondozás nemzetközi standardjairól:
  
  Sz.N.: A magyar hadisírgondozás története. Forrás: itt.
  41/2021 (VIII. 13.) HM utasítás. Forrás: itt.
  Tóth Zsolt: War Grave Excavation Methods: Survey, Results and Suggestions, Forrás: itt.
  Sz.N.: Are casualties from the World Wars still found? Forrás: itt.
  A Commonwealth War Graves brit hadisírgondozó szervezet szakmai protokolljai: itt, itt és itt.
  Ezekből kiderül, hogy lehet-e/szabad-e (mikor lehet) egy hadisírt áthelyezni, ennek során lehet-e/szabad-e a meglévő csontokat elhamvasztani, stb. Hasonló, nyilvánosan elérhető szakmai protokollok a magyar hadisírgondozásban - a hadisírgondozási koncepció készítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség ellenére - sajnálatos módon nem léteznek.
  
  
  Források:
  
  Arnoldo Rivera: La búsqueda del héroe perdido, Forrás: itt.
  Bálint Ferenc: Wulff Olaf hazatér - in.: A nagy háború, Forrás: itt.
  Halmos B. Ágnes Wulff Olaf vezérfőkapitány - in.: Honédelem.hu, Forrás: itt.
  Hubertus Schumacher: Die k. u. k. Donauflottille im Ersten Weltkrieg Karl Wettstein, Offizier und Schiffsreeder, Böhlau Verlag Wien Köln Weimar, 2018.
  Leonyid Kirillash: Kicsoda Wulff Olaf? - in.: Ausztria-Magyaroszág, forrás: itt.
  Dr. Margitay-Becht András: Tank a Dunán, Budapets, 2016.
  Dr. Margitay-Becht András: A LAJTA Monitor és a többiek.Budapest, 2007,

• Hajókatasztrófákról a TITANIC-tól a BAYESIAN-ig - interjú az InfoRádióban

  Tags: inforádió, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, rádió_és_televízió, herzeg_zsolt

  2025. május 17., szombat 16:39:38

  A szerkesztőség meghívására egyesültünk elnöke adott interjút az InfoRádió Aréna c. műsorában 2025. május 16-án.

  Dr. Balogh Tamás összefoglalta a 2024-ben elsüllyedt BAYESIAN jacht és a 2023-ban elsüllyedt TITAN merülőhajó balesetének körülményeit vizsgáló hatóságok eljárásának legfrisebb eredményeit. Az interjú érintette a TITANIC és a LUSITANIA óceánjárók roncsainak kutatását, a UNITED STATES óceánjáró szomorú sorsát és az orosz-ukrán háború haditengerészeti vonatkozásait és néhány előkészületben lévő új projektet.
  
  Az interjú meghallgatható: itt.
  Az InfoRádió számára korábban adott nyilatkozatok elérhetők: itt.
  Egyesületünk tagjainak 2021-2025 közötti rádiós és televíziós szereplései elérhetők: itt.
  
  

  
  
  
  
  

• A LUSITANIA-kutatás újabb eredményei - előadás Gyulán

  Tags: víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, hajózástörténeti_tagozat, Lusitania, rms_titanic_magyar_kutatócsoport

  2025. május 14., szerda 19:35:13

  2025. május 16-án, 18:00 órai kezdettel kerül sor Szent László Baráti Kör rendezvénye keretében a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban az 1915-ben elsüllyesztett brit LUSITANIA óceánjáró magyar részvétellel zajló kutatásának idén elért eredményeit bemutató előadásra.
  
  

  
  

   

  Az expedíciós beszámolót egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás és kutatótársa, Könczöl Péter - mindketten az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjai - tartják majd, akik a National Geographic Magyarország Magazin weboldalán hatrészes cikksorozatban foglalták össze a részvételükkel 2018 óta intenzíven zajló (2022 óta a roncsok helyszíni kutatását is magában foglaló) LUSITANIA-kutatás eddigi legfontosabb eredményeit.

  Az összefoglalóból kiderül egyebek közt az is, hogy milyen körülmények járultak hozzá a LUSITANIA rendkívül gyors elsüllyedéséhez, illetve hogyan változott az elsüllyedése óta eltelt évtizedekben, s változik jelenleg is a roncs általános állapota, ami a további kutatás lehetőségeit is befolyásolja. Ízelítőként az alábbiakban megtekinthető egy erről készült animált szekvencia, melynek nagy felbontású, magyarázatokkal ellátott változata az előadásban is szerepel majd.
  
  

  

  
  Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
  

  További információk:

  A LUSITANIA-val kapcsolatos összes blog-bejegyzésünk: itt.

• Könyvbemutatóval egybekötött kiállításunk Keszthelyen

  Tags: kiállítás, könyvajánló, tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, hajómodellező_tagozat, első_világháború_centenáriuma, huvos_ferenc

  2025. május 12., hétfő 22:46:44

  2025. május 13-án, keddem 17:00 órai kezdettel Keszthelyen mutatjuk be a cs. és kir. Haditengerészet első világháboús történetét feldoglozó vándorkiállításunkat Szekér Imre Tibor felkérésére "Az Adria foglyai – Zalai haditengerészek áldozatvállalása az első világháborúban" című kötetének bemutatója alkalmából a kötetben szereplő hadihajók makettjeivel, melyet modellező társunk, dr. Hűvös Ferenc készített.

  

  A cs.és kir. Haditengerészet története iránt érdeklődők egyesületünk tagajainak munkáiból már jól ismerhetik az egykori flotta történetének több aspektusát, a Vasi k.u.k Matrózok Alapítvány kiadványaiból pedig az egykori tengerészek útleírásaiba, naplóiba, személyes közléseibe is betekintést nyerhettek. Ezt a sort egészíti ki, illetve bővíti tovább Szekér Imre Tbor most megjelenő új könyve, amely a császári és királyi Haditengerészetnél az első világháborúban és azt megelőzően szolgált 215 ismert zalai haditengerésznek kíván emléket állítani.

  A könyvbemutató kísérőrendezvényeként megvalósuló kiállításunk a cs. és kir. haditengerészet világháborús teljesítményét feldolgozó országjáró vándorkiállításunk anyagából került összeállításra, melynek első nyilvános bemutatójára 2016-ban került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem "Ludovika" központi épületének kiállító termében egyesületünk első világháborús centenráiumi programsorozata keretében. Az emlékévekben a kiállítás országszerte több helyszínen bemutatkozott, most pedig Keszthelyre látogat.

  Gyakorlati információk:
  Helyszín: Fejér György Városi Könyvtár, 8360 Keszthely, Zeppelin tér 3.
  Időpont: 2025.05.13., kedd, 17:00 óra
  Az esemény FB-linkje: itt.

  A kiállítás a könyvbemutató ideje alatt látogatható. Szántóné Palánki Edit fotói a megnyitóról megtekinthetők itt.
  
  Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

  További információk:
  Egyesületünk első világháború centenáriumával kapcsoaltos tevékeynégéről: itt
  Az első világháború Egyesületünk elnöke által összeállított tengerészeti kronológiájűról: itt
  A cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményének értékekéséről: itt.

• A RUMIJA jacht elleni cs. és kir. hadműveletek, s a hajó roncsainak feltárása

  Tags: konferencia, tit, víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, kuk_kriegsmarine, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, navigare_necesse_est_konferencia, Rumija

  2025. május 10., szombat 1:02:50

  2025. március 2-án 110 éve történt a RUMIJA – a montenegrói királyi jacht – elsüllyesztése a cs. és kir. Haditengerészet által. Ebből az alkalomból egyesületük elnöke, Dr. Balogh Tamás dolgozta fel a hajó és az akció történetét, amelyet az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhelye, valamint "Az első világháború napról napra" portál együttműlödésében 2025. május 8-án megrendezett "Navigare necesse est..." című konferencián ismertetett az érdeklődőkkel. Az alábbiakban közreadjuk az előadás szerkesztett változatát.
  
  

  A RUMJIA történetéről dióhéjban:

  1900-1905: A hajó brit tulajdonban.

  1904-1905: A török szultán vásárolja meg a montenegrói királynak, jóindulatú semlegessége fejében.

  1912-1913: A Balkán-háborúkban tengeri utánpótlási és hadiszállítási feladatokat lát el. Együttműködik a medovai szárazföldi erőkkel, s görög hajókról szállít hadianyagot és szerb sereget a partra.

  1914-1915: Montenegró egyetlen tengeri gőzhajójaként kulcsszerepet játszik a hadianyag-szállításában. A szövetségesek által Szerbiának szánt ellátmányt gyakran kisebb vitorlások szállítják. Ezeket szélcsendben a RUMIJA vontatja a montenegrói Antivari (ma Bar) kikötőjébe. Elsüllyesztése így megbénítja a Montenegrón keresztül Szerbiába irányuló hadiszállításokat, s lehetetlenné teszi a Cattarói-öböl (ma: Boka Kotorska) osztrák-magyar tengerészeti bázisa zavarására a montenegrói hegyekbe telepített francia tüzérség további ellátását. Ez lehetővé teszi a Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar csapatok behatolását a területre, s a montenegrói sereg legyőzését.

  1967-1972: A roncsokat azonosítják és merülik. Felvetődik kiemelésük gondolata. Végül a lelőhelyet védetté nyilvánítják és bójával jelölik meg.

  1992-2003: A lelőhelyet kifosztják.

  2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot rontja, 2016 óta a filmkészítés szinte lehetetlen.

   

  Az előadás jelentőségéről vázlatosan:

  A jelen előadás az elvégzett kiterjedt – brit, török, montenegrói, olasz és osztrák forrásokra kiterjedő – kutatás eredményeként

  - első ízben egyesíti a hajóról fennmaradt összes ismert korabeli ábrázolást (ezeket eddig együtt soha, sehol nem mutatták be);

  - első ízben végzi el több – mindeddig tévesen a RUMIJA-nak tulajdonított – kép helyes azonosítását, megnevezve a képeken valóban látható hajókat;

  - első ízben tisztázza azt a kérdést, hogy a RUMIJA tekinthető-e ténylegesen hadihajónak, illetve mi igaz az ezzel összefüggő korábbi híresztelésekből, hogyan kell helyesen értékelni ezeket a híreszteléseket és – ha van – mi a valóságalapjuk (melyik az a hajó, amely egy ideig tényleg jachtként szolgált Montenegróban, majd később haditengerészeti szolgálatot teljesített);

  - első ízben teszi közzé a hajó oldal- és felülnézeti, illetve általános elrendezési rajzának terv-rekonstrukcióját, amelyet a készítésük óta elveszett (vagy lappangó) eredeti tervek hiányában kellett újra-alkotni;

  - első ízben ad képet a hazai közönség számára (amely eddig csak a hajó elleni 1915-ös hadműveletekről szerezhetett a részleteket mellőző, átfogó ismereteket) a hajó elleni haditengerészeti akció részleteiről és a roncsok állapotáról, azok változásait is beleértve.

   

  Ezek után bemutatjuk a hajó és tulajdonosai történetét az alábbiak szerint:
  
  

  Brit tulajdonban:

  1900.08.11.: 313-as gyártmányszámmal a skóciai Glasgow-ban, John Reid és Társa Whiteinch-i Jordanvale Hajógyárában vízrebocsátják a „ZAZA” névre keresztelt gőzjachtot, amely Sir William Beardmore (1856-1936) brit iparmágnás, hajógyár-tulajdonos megrendelésére épült. A hajó hossza 47,78 m, szélessége 6,12 m, merülése 3,47 m, térfogata 185 tonna. Az acélból épült csavargőzöst két árboccal is felszerelik, amelyeken hossz- és tarcsvitorlákat hord. A hajó egyetlen csavarját egy a Muir & Houston Ltd. gyárában épített 65 lóerős, háromhengeres expanziós gőzgép hajtja (30,48, 48,76 és 81,28 cm-es hengerátmérővel). A hajót 111289 regisztrációs számmal lajstromozzák a Királyi Northumberland Jacht Klubnál (Royal Northumberland Yacht Club – R.N.Y.C.). A hajó honi kikötője az északkelet-angliai Blyth.
  
  
  1. ábra: A ZAZA gőzjacht a Nápolyi-öbölben. Antonio de Simone festménye. A kép a hajót az eredeti felfestésével ábrázolja (forrás: itt).
  
  
  2. ábra: A ZAZA gőzjacht korabeli fényképe (forrás: itt) és első tulajdonosa, Sir William Beardmore (forrás itt).
  
  

  1903: Július folyamán Sir William Beardmore és vendégei tengeri kirándulást tesznek Norvégiába a ZAZA fedélzetén. A hajóútról írásos beszámolót hagy hátra az utazás egyik résztvevője R. H. Beaumont (1865-1952) „Rövid beszámoló az S.S. »ZAZA« – R.N.Y.C. – útjáról” címmel az alábbiak szerint: „Az utazás nyugat-skóciai vizeken kezdődött William Beardmore iparmágnás, a későbbi Lord Invernairn jachtján. Mrs. Beardmore és nővére, Nell Tullis is a fedélzeten tartózkodott. A hajó az Orkney-szigetekre, majd Norvégiába ment, mielőtt Skye-on keresztül visszatért volna a Clyde-folyóhoz.” A leíráshoz két fényképet is csatolnak a skóciai elindulás (vagy az oda történő megérkezés) idejéről és a norvégiai fjordokból. Előbbi képen azonosítható Sir William Beardmore, Mrs. Elspeth Beardmore, R. H. Beaumont és Miss Nell Tullis.
  
  
  
  3. és 4. ábra: A ZAZA gőzjacht 1903 júliusi útja Norvégiába (térkép: Dr. Balogh Tamás), és az úton készült fotók (forrás: itt).
  
  

  1904: Az Oszmán Birodalom londoni nagykövete vételi ajánlattal jelentkezik Sir. William Beardmore képviselőjénél a ZAZA megvásárlása érdekében.
  
  

  Török tulajdonban:

  A hajó török tulajdonlásához kapcsolódó események előtt célszerű áttekinteni az ahhoz vezető eseményeket, s egyáltalán a jachtok diplomáciai szerepét a török-montenegrói állami kapcsolatokban. 

  1866: Abdul-Aziz (1830-1846) szultán Isztambulban fogadja Montenegró küldöttségét és II. Miklós Petrovics-Njegos (1861-1921) – Nikita, egyes forrásokban Nikola – montenegrói herceget (aki névleg az Oszmán Birodalom hűbérese, gyakorlatilag önálló államfő) és egy gőzhajót készíttet elő Nikita herceg számára. A SILISTRE nevű gőzjachtot 1867 szilveszterén ajándékozták Montenegró hercegének. A gesztus az uralkodó jutalma egy vazallusának a hűségéért cserébe.

  1896: II. Abdul-Hamid (1842-1918) szultán uralkodása idejére Montenegró ténylegesen függetlenné vált Nikita herceg vezetésével. Ezért a montenegrói herceg második isztambuli látogatásának előkészítésekor Abdul-Hamid parancsára egy újabb – a Bojana-folyón és a Skodrai-tavon közlekedni képes – kisméretű gőzjacht építésébe kezdtek a Tersane-i Âmire császári hajógyárban. A Skodrai-tó sekély vízviszonyai miatt úgy gondolják, hogy nagy hajót nem lehetne megfelelően vitorlázni, ezért a tervezett 60 láb (18,28 m) hosszú gőzös építését félbehagyják, s az egyik kisebb – vízrebocsátásra készen, immár a csúsztatón várakozó – 45 lábas (13,71 m) egységet választják, hogy a tó és a folyó partjain mindenhol kiköthessen, s elég kicsi legyen ahhoz, hogy szükség esetén egy másik hajóra helyezve lehessen a Shkodrai-tóhoz szállítani.

  1897: A kiszemelt gőzös felszerelése csúszik, ezért egy másik gőzhajót, az ADANA gőzöst készítik elő ideiglenes használatra. Miután belső díszítését elkészítették, 1897-ben elküldték Nikita hercegnek.

  1899: Az eredetileg ajándékba szánt jacht felszerelését csak 1899.01.23-án sikerült befejezni. A 9.000 török líra (196.175 korona, mai árfolyamon 2.014.907 EUR, azaz 814.643.019,36 HUF) értékű jachtot a barátság jeleként küldik Montenegróba, elismerve Nikita herceg Oszmán Birodalommal ápolt kapcsolatai jó minőségét. A TIMSAH (Krokodil) nevű jacht Montenegróban a „ZMAJ” (Sárkány) nevet kapja. Pristanban (később: Antivari, ma: Bar) adják át a montenegrói hatóságoknak. Nikita herceg megköszönte a szultánnak az értékes ajándékot, de mivel kiépített rakpart hiányában nehéz volt kikötni, Nikita arra kérte II. Abdul-Hamid szultánt, hogy a hajóhoz küldjön egy bóját is.
  
  
  5. ábra: A TIMSAH gőzjacht török lobogó alatt (forrás: itt) és II. Abdul-Hamid szultán (forrás: itt).
  
  
  
  6. ábra: A TIMSAH gőzjacht Montenegróban (forrás: itt) és II. Miklós herceg (forrás: itt). Az internet legtöbb forrása a hajóról készült ezt a képet a RUMIJA-ról készült képként azonosítja, azonban az előfedélzet két oldalán - az előárboccal egyvonalban - megfigyelhető két fedélzeti ház (valószínűsíthetően illemhely) a RUMIJA-n nem létezett, a TIMSAH-on viszont igen. Ezek és az orrszobor egyértelműen azonosítják a hajót, amelyet ezért nem lehet a RUMIJA-nak tekinteni, ahogyan a képet sem lehet a RUMIJA illusztrálására felhasználni .
  
  

  1900: A TIMSAH gőzös legénységéből két oszmán tengerésztiszt Pristanban marad, hogy emelt fizetés és juttatások mellett kiképezzék a montenegrói gépészeket a gőzhajó kezelésére. Nikita herceg később kitüntetéseket adományoz a kapitánynak, a tiszteknek és teljes legénységnek.

  1901: Az Olaszországban lerobbant ZMAJ gőzös a lehető leggyorsabb javításra szorul, mivel Elena (1873-1952), a montenegrói herceg hatodik gyermeke és ötödik lánya – az olasz trónörökössel, a későbbi III. Viktor-Emánuellel 1896-ban kötött házassága révén 1900 óta olasz királyné – Cetinjéből Rómába kíván utazni, hogy terhességét olasz orvosok felügyeljék, s a leendő olasz királyt Rómában hozhassa a világra. Abdul-Hamid szultán, akit tájékoztatnak a helyzetről, parancsot ad a hajó javítására Genovában. Abdul-Hamid tehát nemcsak ajándékba adta a hajót, de az üzemeltetésével kapcsolatos problémákat is megoldotta. Beavatkozásával elnyerni az olasz király jóindulatát (ami azért nem tartja vissza attól, hogy 10 év elteltével háborút indítson a szultán ellen, az Oszmán Birodalom afrikai területeinek megszerzése érdekében).

  1902: Tárgyalások kezdődnek a ZMAJ jacht felváltásáról. Bár a gőzös tengerálló hajó volt, nyílt tengeri alkalmasságát Nikita herceg vitatta. Noha Isztambulból Antivari felé menet megfelelően tesztelték és megbízhatónak tartották, Nikita herceg mégis kijelentette, hogy a jacht túl kicsi a nyílt tengeren várható viharos időjárási körülményekhez képest, ezért azt kérdezte a szultántól, hogy nem építtetne-e egy nagyobbat a számára. Kérését a Porta az ottomán Haditengerészeti Minisztériumhoz továbbította, amely válaszában hangsúlyozta a jacht tartósságát és megfelelőségét. Egy új hajó építésének lehetősége mindazonáltal már 1899 augusztusában felvetődött, amikor Nikita herceg Abdul-Hamid szultán meghívására Isztambulba érkezett és megköszönte neki az ajándékba kapott gőzöst, mire a szultán így válaszolt: „A TIMSAH jó, de túl kicsi. Szeretnék egy nagyobbat építeni. Így kényelmesebben utazhat a családjával.” Abdul-Hamid tehát már ekkor felajánlotta egy nagyobb hajó építését anélkül, hogy Nikita hercegtől ilyen kérést kapott volna.

  1902: Az ottomán haditengerészet SAMSUN rombolóját küldik az ismét meghibásodott ZMAJ (ex-TIMSAH) gőzösért, amely az isztambuli Dersaadet-be vontatja 1902.05.28-án. A jachtot ekkor ismét a TIMSAH névre keresztelik, s a felújítását követően az ottomán haditengerészetben, mint a flottaparancsnok jachtját állítják szolgálatba.

  1903: Nikita hercegnek ezután egy angol gőzhajó, az akkor már 10 éves FROHAT? nevű jacht tetszett meg. Ám mivel ez a hajó épp’ Amerikában volt, az ajánlattétel nehézségekbe ütközött (egyrészt sokáig kellett volna várni az átadásra, másrészt a hosszú visszaút szinte biztosan megviselte volna a gőzhajót). Az oszmán állam bécsi nagykövete ezért inkább egy elfogadható áron beszerezhető új gőzhajó építését javasolta legfeljebb 19.500 font (467.406 korona, mai árfolyamon 4.798.708 EUR, azaz 1.940.177.628,25 HUF) értékben, a FROHAT?-hoz hasonló, de tökéletesített hajótesttel és főgéppel. Érdeklődésére 1902.11.20-án kapott írásos ajánlatot, melynek értékelését követően 1903.11.03-án jelentette Isztambulba, hogy a montenegrói hercegnek szánt jacht az egyéb költségekkel együtt 20 ezer líra (436.008 korona, mai árfolyamon 4.476.354 EUR, azaz 1.809.859.305,69 HUF) fejében beszerezhető.

  1904: Nikita herceg azonban ekkorra ismét meggondolta magát és feladta az új gőzhajó építésének gondolatát, mivel felfedezte, hogy a ZAZA jacht épp’ eladó Londonban. Üzenetet küldött Abdul-Hamid szultánnak, kérve, hogy vásárolja meg és ajándékozza neki a hajót. A londoni oszmán nagykövet kapcsolatba lépett a ZAZA tulajdonosa, Sir William Beardore megbízottjával, akitől megtudta, hogy a brit mágnás 13.750, de legalább 13.200 angol fontért lenne készt megválni a hajótól, amelyet egy hónapon belül szállít Isztambulba a szén és a legénység költségeinek kifizetését követően. Némi árengedmény után Abdul-Hamid elfogadta a feltételeket és utasítást adott a jacht megvásárlására. A 12.610 angol font (13.870 török líra, 302.084 korona, mai árfolyamon 3.102.192 EUR, azaz 1.254.287.576,02 HUF) haladéktalan átutalását követően Londonban átvett jacht 1904 november elején érkezett meg Ausztria-Magyarország déli hadikikötőjébe, Cattaróba (ma: Kotor, Montenegró), majd Antivari kikötőjében átadták a montenegrói hatóságoknak 1904.11.19-én.
  
  
  7. ábra: A ZAZA gőzjacht 1904. novemberi útja Montenegróba (térkép: Dr. Balogh Tamás).
  
  

  Montenegrói tulajdonban:

  A jacht török tulajdonlásához kapcsolódó események ismertetését megelőző áttekintéshez hasonlóan a hajó montenegrói tulajdonba vételét követő események bemutatását megelőzően célszerű összefoglalni a történet montengrói vonatkozásainak főbb előzményeit. Ezek az alábbiak: 

  Előzmények:

  1504: Vavila, a szerb ortodox egyház Zétai metropolitája világi fejedelemséget alakít ki püspöksége területén, ahol világi szuverénként uralkodik, mint hercegérsek.

  1516: A Skodrai-tó és a Cattarói-öböl közti tengerparti-hegyvidéki hercegérsekség (vladike) területén élő törzseket az oszmán hódítók elleni harcra egyesítő, Njegušiból származó Danilo Šćepčević cettinjei püsök családjában örökletessé teszi a hercegérseki címet (I. Danilo Petrović-Njegoš).

  1813: II. Péter Petrović-Njegoš, költő, filozófus lerakja a modern montenegrói állam alapjait (egyebek között rendszeres adókat vezet be és küzd a crnagoracok iszlamizációja ellen). Az összes szerb egy államban történő egyesítése és a szerbség pátriárkája cím fejében kész lenne lemondani világi hatalmáról, ezzel megteremti a jugoszlávizmus elvi alapjait (híres gondolata: "barbárok közt fejedelem vagyok, fejedelmek közt barbár").

  1851: II. Danilo Petrović-Njegoš az utolsó vladika, országát 1852-től teokratikus fejedelemségből világi hercegséggé alakítja, amihez megszerzi Bécs és Moszkva támogatását és Montenegró nemzetközi elismerését, melynek így első ízben jelölik ki a határait. 1853-ban és 1858-ban döntő vereséget mér a török seregekre, ezzel tényleges függetlenségre tesz szert, bár a szultán főségét névlegesen továbbra is elismeri. Megszervezi az első népszámlálást és létrehozza az első montenegrói földtörvényt (amelyet a törzsi hagyományokban gyökerező szokásjogi alapjai miatt az ország első alkotmányának is tekintenek). Az egyoldalú orosz függést és Ausztria nyomasztó közelségét a Franciaországhoz való közeledéssel igyekszik enyhíteni. III. Napóleon évi 200.000 frankkal segélyezi Montenegrót. Sikertelenül udvarol a budapesti Lánchíd építését finanszírozó báró hodosi és kizdiai Sina György unokájának, Anasztáziának, így végül a trieszti szerb hajótulajdonos, Gopcevic Spiridione (az IMPLACABILE magyar hadibrigg eredeti tulajdonosa) unokatestvérével, Darinka Kvekić-csel köt házasságot. 1860-ban Todor Kadić, az albán eredetű montenegrói Bjelopavlići klán tagja Cattaróban meggyilkolja az 1856-os adóreformnak való ellenállás miatt a klánt súlytó büntetések miatt. Utóda az unokaöccse – a nagynénje javaslatára épp a párizsi Lycée Louis-le-Grand-ban tanuló – Nikola herceg.

  1860: Nikola herceg II. Miklós néven trónra lép. Ő Montenegró utolsó hercege, amennyiben neki sikerül véghezvinni nagybátyja álmát és királysággá alakítani az országot, melynek I. Mikós néven első – és utolsó – királya lesz. Számos reformot hajt végre az államigazgatás, a hadseregszervezés és a közoktatás terén. A törökökkel vívott háborúk során 1862-1878 között minden irányban kiterjeszti az ország határait (a török háborúkat a középkori szerb államot megsemmisítő 1389-es rigómezei vereség miatti bosszúnak tekinti). A Petar Vukotić vajda lányával, Milénával kötött házasságából 1864-1889 között 12 gyermek születik.

  1876: Tengerpartot szerez Montenegrónak Antivarinál (ma: Bar), bár fő célját – Cattaro annektálását – nem sikerül elérnie.

  1878: A berlini kongresszus végleg elismeri Montenegró függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. A következő néhány évtizedben a kis hegyi fejedelemség a körülményekhez képest jelentős virágzásnak indul. Területileg is gyarapszik: 1913-ig a kis ország területe a négyszeresére nő. A herceg politikai ambíciói között szerepel egy szerb-montenegrói unió az ő királysága alatt.
  
  
  8. és 9. ábra: Balra az Oszmán Birodalom 1878-1912 közt (forrás: itt), jobbra Montenegró területi változásai 1711-1913 közt (forrás: itt).
  
  
  
  10.-11. és 12. ábra: Balra a Cattarói-öböl velencei erőssége, a Castel San Giovanni, a hegyeken át Montenegróba vezető szerpentint őrző erőd egy XIX. század eleji litográfián (forrás: itt), jobbra a szerpentin ma légifelvételen (forrás: itt), középen pedig Miléna, II. Miklós herceg hiitvese (forrás: itt). Montenegró tengerparti hegyei közül az 1.750 méteres Lovčen a legmagasabb. Hatalmas tömbje a Cattarói-öböl, sőt messze a dél-Adriai partvidék legmarkánsabb tájékozódási pontja. Az erőd bal oldala mellől induló régi, évszázados szerpentin szűk fordulóit és meredek kaptatóit már nem használja senki, mégis máig jól láthatók a hegy oldalába marva. Eredetileg a montenegrói kereskedők és parasztok használták, akik ezen az úton ereszkedtek le hegyvidéki otthonaikból a tengerpartra, hogy a cattarói városfalak előtti ún.: „montenegrói bazárban” értékesítsék áruikat. A szerpentin egymást követő cikk-cakkjai a magasból hatalmas „M”-betűket formáznak, s a regényes képzeletű montenegróiak szerint nem véletlenül: úgy tartják, hogy az utat tervező osztrák-magyar útépítő mérnök reménytelenül szerelmes volt Miklós herceg hitvesébe, Miléna királynéba, s ezzel próbálta a közömbös asszony érdeklődését felkelteni.
  
  

  1883-1898: Gyermekei orosz, német, olasz és szerb dinasztikus házasságai révén erősíti Montenegró nemzetközi helyzetét. Ausztria-Magyarország felé azonban eredménytelenül keres kapcsolatot, bár a császári és királyi diplomácia távolságtartó hűvös eleganciával fogadja, a sajtóban durva élcek céltáblája a „szatócs-király” (aligha véletlen, ha a „Cigánybáró” hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzsóvár kupece – Zsupán – karakterében valaki Nikita hercegre ismer).
  
  
  13. ábra: A montenegrói uralkodócsalád és rokonsága (forrás: itt).
  
  
  1903: Szerbiában katonai puccs dönti meg a Habsburg-barát Obrenovics dinasztiát és a katonatisztek a pánszláv eszmék iránt lelkesedő Karađorđević családot ültetik trónra. Ettől kezdve vámháborúk és területi viták terhelik az egyre ellenségesebbé váló osztrák-magyar és szerb kapcsolatokat. Amikor Szerbia bejelenti igényét az 1878 óta osztrák-magyar igazgatás alatt álló Bosznia-Hercegovinára, a Monarchia 1908-ban megszállja Boszniát. A szerbek ekkor Montenegró felé próbálkoznak, s felvetetik a két ország egyesülésének lehetőségét. Az egyesülést a Monarchia úgy akadályozta meg, hogy a boszniai megszállást a két országot elválasztó oszmán tartományra, a Novi Pazar-i szandzsákra is kiterjeszti.
  
  
  
  14.-17. és 18.-21. ábra: Fent montenegrói események a nemzetközi sajtóban: fent balra a Corriere della Serra olasz napilap illusztrált melléklete, a La Domenica del Corriere 1913. május 4. és 11. közötti számában azt mutatta be, amint a montenegrói uralkodó bejelenti hadseregének Cetinjében, hogy a törökök átadták Scutari városát a montenegróiaknak 1913. április 22-én (forrás: itt), míg fent jobbra a Le Petit Journal mutatja be a hadba induló sereget bíztató uralkodópárt (forrás: itt), középen pedig Montenegró címere és az uralkodó portéjával díszített postabélyege látható (forrás: itt és itt). Lent balra Miklós herceg egy Suchard-csokoládé papírján (forrás: itt) és a Balkán-háború idején 1912-ben a Le Petit Journal címlapján (forrás: itt), középen a montenegrói fizetőeszköz, a perper (váltópénze a para) egy 10 perper névértékű aranyérméje (forrás: itt).
  
  
  1905-1909 között: Miklós herceg létrehozza országa első valódi alkotmányát, s bevezeti a nyugat-európai jellegű sajtószabadságot és törvénykezést. Kereskedelmi kiváltságokat ad a Giuseppe Volpi és Piero Foscari vezette velencei tőkés-csoportnak az ország gazdasági erőforrásainak kiaknázására, az ipari tevékenységek megnyitására és a közlekedési infrastruktúra kiépítésére.

  - Létrehozzák a dohánymonopóliumot és modern dohányfeldolgozó üzemet építenek Podgoricában.

  - Olasz kormánytámogatással megalapítják az Antivari Társaságot, amely 1906-1908 között megépíti az ország első vasútját, egy 44 km hosszú keskeny nyomközű vonalat Bar és Virpazár közt, 1909-re pedig egy modern nagyvasutat Antivariból.

  - Az öbölben vámszabadterület, a kikötő mellett pedig – a régi Pristan helyén – új város épül olasz mérnökök tervei szerint.

  - A Shkodrai-tavon megszervezik a tó közlekedését és mólókat építenek Virpazarban, Crnojevićában és Plavnicában.

  - Guglielmo Marconi rádióállomást létesít a Volovica-fokon, mely a San Cataldo állomással kommunikál az itáliai Bariban. 

  1906: Perper néven bevezeti az állam saját valutáját (váltópénze a para).

  1910: II. Miklós herceg felveszi a királyi címet és, mint király, I. Miklós néven uralkodik.

  1912: Katonai szövetségre lép Bulgáriával, Görögországgal, Szerbiával és Romániával a törökök Európából való kiűzésére. 

  1914: A világháború kitörésekor sereget küld Szerbia támogatására, hogy közösen vessenek véget a balkáni osztrák-magyar jelenlétnek.
  
  
  
  
  
  22.-25. ábra: A haladás korabeli jelképeinek megjelenését Montenegróban az olaszokkal történtő gazdasági együttműködés biztosította. Fent a Pristan helyén épült modern kikötő, Antivari, s a Rumija-hegységen keresztül az ország belsejébe vezető, a Shkodrai-tóig húzódó keskeny nyomközű vasúti pálya terve, a fotókon pedig a kikötőt a tenger felől védő körgát létesítési munkálatai, a felépült vasút és az uralkodó automobilja - érdemes megfigyelni a király kezeihez szerkesztett tülköt, amellyel személyesen utasíthatja rendre az utat illetlenül elfoglalókat (forrás: itt és itt).
  
  
   A hajó története a montenegrói átvételét követően: 

  1905.01.01.: A ZAZA megérkezik Pristanba, a későbbi Antivari (ma: Bar) kikötőjébe, ahol két nappal később átveszi Niko Janković kapitány és a montenegrói legénység, s 15 t szénnel rakodva a Cattaroi-öbölben fekvő Meljinébe viszik. Az első két hónapban a királyi család szállítására használják Meljinéből Albániába (Nikita további területeket remél a Bojana-torkolatánál fekvő Kastrati-síkságon és Szkutari városának bekebelezésével, ezért gyakori jelenlétével igyekszik nyomatékosítani az igényét).

  1905.03.23.: A ZAZA fedélzetén Nikita herceg ünnepséget tart, Antivari kikötőépítési munkálatainak megkezdése alkalmából. A körgát létesítésével hivatalosan kezdetét veszi Montenegró fő kikötőjének építése.

  1905.04.22.: Mivel az osztrák-magyar hadvezetés úgy értesül, hogy a ZAZA 2 db 47 mm-es ágyúval is felszerelhető, a Monarchia haditengerészetének február 22. óta tartó 11 hetes adriai hadgyakorlatán résztvevő készenléti hajóraj TB-36 számú torpedónaszádja azt a feladatot kapja, hogy a hercegi jachtnak álcázva hajtson végre imitált torpedótámadást a Téli Hajóraj hazatérő egységei ellen. Az álcázott egység a hajnali szürkületben 300 m-re megközelíti a HABSBURG csatahajót majd kilő rá egy vészrakétát, jelezve, hogy „megtorpedózta”. A harcszerű gyakorlat során alkalmazott csel tapasztalatai beépülnek a kiképzésbe.

  1907.12.01.: Mirko herceg és Natalija Konstantinović két, halálos beteg kisfia, Stefan (1903-1908) és Stanislav (1905-1908) hercegek utolsó napjaikat a Cattaróban horgonyzó ZAZA fedélzetén töltik. Stanislav 1908. január 4-én a jachton hal meg, testvére, Stevan alig két hónappal később a franciaországi Cannes-ban követi.

  1908.07.28.: Danilo trónörökös a Bojana-folyón hajózva a ZAZA átkereszteléséről dönt. A hajó új neve RUMIJA, a Bojana-torkolat közelében található, a tenger és a Skodrai-tó közt fekvő hegyvonulat után. A montenegróiak hegyek iránti szeretete eredetmondáikon alapul. A legenda szerint, amikor Isten a világot teremtette, a zsák, amelyben a hegyek voltak, kiszakadt, és a hegyek őrült összevisszaságban kiestek belőle arra a helyre, amely aztán a hazájukká vált (II. Péter vladika "Gorski vijenac" – "Hegykoszorú" – című epikus költeménye Szerbia és Montenegro nemzeti eposza).

  1912.01.14.: A hajó új parancsnokot kap Ivo Đokic kapitány személyében.
  
  
  
  
  
  
  26.-30. ábra: A  RUMIJA és második, egyben utolsó parancsnoka (fent), valamint a hajóról fennmaradt korabeli fotók és filmhíradó-részletek (forrás: itt, itt, itt, itt és itt)..
  
  
  

  
  
  30. ábra: I. Miklós portréja (forrás: itt). A „szatócs-király” nem épp hízelgő ragadványnevét annak köszönhette, hogy – amint a korabeli sajtó fogalmazott „nyíltan és szemérmetlenül árulta politikai jóindulatát azoknak a nagyhatalmaknak, amelyeknek érdekei voltak a Balkánon. A monarchia külügyi kormányától rendes évjáradékot húzott, Oroszországot állandóan pumpolta, … ágyúparkját és munícióját hitelre vásárolta Franciaországtól, - de az árával örökre adós maradt…”. Népszerűségét az osztrák csekkhamisítási botrányban játszott állítólagos szerepe sem növelte. Udvarának egyik megélhetési forrása ugyanis az Ausztria-Magyarországgal kötött váltó- és hitel-megállapodás volt: a montenegrói postakincstár rendszeresen utalt át tetemes summákat Bécsbe látogató rokonainak; a Cettinjében feladott utalványokról azonban a két ország közötti féléves elszámolás alkalmával kiderült, hogy nincs mögöttük fedezet. Addigra azonban a montenegrói tartozás már meghaladta az 500.000 koronát! Aligha véletlen tehát, hogy a fenti kép alá a következő felirat került a Tolnai Világlapja egyik 1913. évi számában: „A vén Nikita – Olaszország apósa – aki minden európai nagyhatalmat végigpumpolt, háborúban és békében egyaránt. A melle is tele van mindenhonnan összekoldult rendjelekkel”. Pedig ugyanez az újság 1909-ben még lelkendezve számolt be arról, hogy a szigorú apa száműzte leányát, Xénia hercegnőt (Karađorđević Péter, a későbbi szerb király feleségét), amiért az részt vett egy Monarchia-ellenes tüntetésen.

   

  A bevetés:

  A RUMIJA elsüllyesztése előtt az ahhoz vezető okok láncolatát célszerű megismerni. Hogyan vált ellenségessé a Monarchia és Montenegró viszonya, miért válhatott katonai célponttá a hajó? Ezekre a kérdések válaszolunk elsőként. 

  1913.03.19.: Az európai Törökország eltűnését és Albánia létrejöttét eredményező első Balkán-háborúban Montenegró a formálódó új állammal szemben bejelen-tette igényét a Shkodrai-tó egészére, magára Shkodra (az egykori török Szkutari) városára, és a Bojana-folyó torkolatától délre és keletre elterülő, a Drin-folyóig terjedő nagy kiterjedésű síkságra. A területi vita nyomán hevesen fellángoltak a harcok, amikor a tengerpartra vágyó Szerbia hadserege megszállta Albániát, s a megszállókhoz a montenegróiak is csatlakoztak. A konfliktust aggodalommal szemlélő osztrák-magyar haditengerészet Maximilian Njegovan ellentengernagy parancsnoksága alatt megalakította az I. Hajóhad-osztályt, amelyet a nemzetközi helyzetre tekintettel március 21-én a Cattarói-öbölbe, Meljinébe vezényeltek. A balkáni válság megoldására a nagyhatalmak felszólították Szerbiát és Montenegrót Albánia kiürítésére és Szkutari ostromának beszüntetésére. Mivel Montenegró a felszólításnak nem tett eleget, a nagyobb nyomaték kedvéért nemzetközi flottatüntetést rendeltek el, melynek gyors végrehajtását a hadműveleti területhez közeli fekvése miatt csak az osztrák-magyar haditengerészettől várhatták. A cs. és kir. hadihajók így csakhamar megjelentek a montenegrói tengerparton Antivari előtt és a Bojana-torkolatnál.
  
  
  31. ábra: A Balkán-háborúk területi következményei: az európai Törökország felosztása Bulgária, Görögország, Montenegró, és Szerbia között, valamint Albánia megalakítása Szerbia tengerhez jutásának, s Montenegró Szkutari irányú terjeszkedésének megakadályozására (térkép: Dr. Balogh Tamás).
  
  
  1913.04.23.-10.20.: Nemzetközi haditengerészeti rendfenntartó erők Szkutarinál és a Bojana-torkolatban. A folyón a postaforgalmat osztrák-magyar és olasz egységek felváltva tartják fenn.

  1914.08.05.: Montenegró hadat üzen a Monarchiának.

  1914.08.08.: A ZENTA és a SZIGETVÁR cirkáló – az USKOKE torpedóromboló, valamint a TB-72 torpedónaszád kíséretében – támadást intézett Antivari ellen, s szétlőtte a rádió-állomást és a vasúti berendezéseket. Ezek voltak a világháború első lövései az Adrián. A hadművelet elsődleges célja annak a drótnélküli távíróállomásnak a szétrombolása volt, amelyen keresztül Montenegró kapcsolatot tarthatott a szövetségeseivel.
  
  
  32. ábra: A Volovica-fokon berendezett rádióállomás Antivari előtt (forrás: Itt).
  
  
  1914.08.10.: Ausztria-Magyarország hadikövet útján közölte Montenegróval partjainak blokád alá vételét, egyidejűleg a Külügyminiszter magához kérette a Bécsbe akkreditált diplomatákat és a blokádot nemzetközileg is deklarálta. A RUMIJA jacht elsődleges katonai célponttá válik, mivel fegyveres erő és hadianyag, illetve egyéb ellátmány szállítására használják.

  1915.02.14.: Osztrák-magyar tengerészeti repülők egy kisebb kisebb vitorláshajó vontatása közben észlelik a RUMIJA-t Dulcigno (ma: Ulcinj) közelében Antivari felé haladtában. A cs. és kir. Haditengerészet cattarói bázisán riasztják a TB-15 és a TB-68 torpedónaszádokat, hogy az 1905-ös hadgyakorlat tapasztalatainak megfelelően fogják el a jachtot. A montenegrói köteléket Antivari előtt érik utol, ahol a RUMIJA a montenegrói parti ütegek lőtávolába húzódik. Az Erwin Wallner sorhajóhadnagy vezette kötelékből a TB-68 torpedónaszád azonban az ellenséges tűzzel mit sem törődve behatol a kikötőbe, hogy elzsákmányolja a jachtot és az általa vontatott vitorlásokat. Az Antivari mólófejtől mintegy 2,0 km-re északra fekvő Ratac-foki Šušan-üteg azonban végül elűzi.
  
  
  33. ábra: A RUMIJA jacht egy vitorlás szállítóhajót vontat (forrás: itt).
  
  
  1915.02.21.: A második osztrák-magyar kísérlet a RUMIJA zsákmányul ejtésére. A jacht 87 montenegrói önkéntessel hajózik Medovából Antivari felé ezúttal is két kisebb vitorlást vontatva. A Bojana-torkolat magasságában azonban Ivo Đokic kapitány észleli a Dulcigno előtt járőröző osztrák-magyar kötelék füstjét, ezért az albán partok közelébe húzódva igyekszik elrejtőzni, ahol - a hajó orrával a parti fövenyre kifutva - biztosította az önkéntesek partraszállását, majd az éj leple alatt visszatért Medovába.
  
  
  34. ábra: A RUMIJA montenegrói katonákkal (forrás: itt).
  
  
  1915.03.01.: A RUMIJA Medovából Antivariba indul, ahová még pirkadat előtt megérkezik és kiköt a kikötő körgátja mellé. A délután folyamán itt észleli a Cattaróból felszállt osztrák-magyar légifelderítés, melynek jelentése nyomán a tengerészeti parancsnokság elrendeli az újabb rajtaütést. A hadművelet célja a RUMIJA elfogása vagy elsüllyesztése, a kikötői infrastruktúra rombolása, a parton tárolt élelem- és lőszerellátmány megsemmisítése. Az akció végrehajtását a CSIKÓS, a STREITER és az ULAN rombolókra, valamint a TB-57 (Albert Heinz-Erian shgy.), TB-66 (Guido Magerl von Kufheim shgy.) és TB-67 (Johann Ressel shgy.) torpedónaszádokra bízzák, amelyek éjfélkor hagyják el a cattarói bázist Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt.  A rajtaütést a naszádoknak kellett végrehajtani a rombolók fedezete alatt, amelyeknek elsősorban a parti ütegekkel kellett felvenni a tűzharcot, magukra vonva a tüzérség figyelmét, amíg a torpedónaszádok behatolnak a kikötőbe.

  02:30:00.: Erős széllökésekkel nehezített viharos, esős éjszakai út végén az osztrák-magyar hadihajók hajnalban megérkeznek Antivari elé, ahol a kibontakozik a hadművelet:

  - A Volovica-foktól 1000 m-re a CSIKÓS, tőle 2000 m-re északnyugatra a STREITER, nyugatra ugyanilyen távra pedig az ULAN vesz fel tüzelőállást a parti ütegekkel szemben, melyek néhány perccel később tüzet nyitnak a hajókra, amelyek fényszóróikkal igyekeznek elvakítani a montenegrói tüzéreket.

  - A három osztrák-magyar torpedónaszád ezalatt a Crni Rat-fok irányából szorosan a partok közelében teljes gőzzel előre törve megkezdi a behatolást a kikötőbe, kihasználva az erősödő vihar nyújtotta fedezéket. Amint a hajók a kikötőbe értek, az eső eláll, s a szél eloszlatja a felhőket, miközben a holdfény erősen és tisztán megvilágítja a kikötőt. A TB-57 ekkor három torpedót indít a móló irányába. Ezek a parttól a teljes hossza kb. harmadánál találják el a mólót, teljesen átszakítva azt.

  - A montenegrói parti ütegek ekkor a nyílt tengeren lévő rombolókról a kikötőben lévő naszádokra helyezik át a tüzüket, melyet azok a rendelkezésükre álló 47 mm-es ágyúkkal igyekeznek viszonozni. A királyi nyári lak, a Topolica-palota közelében felállított könnyű üteg is bekapcsolódik a tűzpárbajba, magára vonva a naszádok tüzét.

  - A TB-66 ezalatt megközelíti a parthoz közeli épen maradt móló-szakaszt, ahol robbantó-különítménye a másik két naszád géppuskásainak fedezete alatt partra száll, hogy végrehajtsa a feladatát. A szabotázs-csoport kihelyez három tengeri aknát a parti tárházak vonalában, majd betör a raktárakba, ahol nagy mennyiségű gabonát talál, amit felgyújt, majd veszteség nélkül visszatér a naszádra.

  - A TB-57 parancsnokhelyettese, Paul Meixner hadnagy ezalatt átszállt a RUMIJA-ra, amelyről a saját legénysége már korábban elmenekült. A hajót elkötik a parttól, de a horgonyát nem tudják felvonni, mivel a hajó kazánjai nincsenek felfűtve, így a horgony gőzcsörlőjét nem lehet üzembe helyezni. A horgonyláncot ezért gránáttal szétrobbantják, mire a horgonyáról elszabadult hajó géperő nélkül sodródni kezd északkelet, azaz a part irányába, a montenegrói ágyúk felé.
  
  
  35. ábra: A RUMIJA elleni hadművelet résztvevő egységei, a CSIKÓS romboló (fent) és a TB-68 jelű torpedónaszád, valamint a bevetés térképvázlata (forrás: itt, és itt, térkép: Theodor Braun, in.:Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918 II. 103. o.).
  
  
  03:25:00: A jachtot megközelítő torpedónaszád vontatókötelet dob át, de azt a heves viharban nem sikerül rögzíteni. Mivel a mozgástér gyorsan csökken, a RUMIJA elvontatásának esélye is elenyészik. Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy ezért visszatérésre utasítja az embereit, az őket átvevő TB 57-nek pedig megparancsolja a jacht megtorpedózását.

  03:45:57: Az osztrák-magyar zsákmánylegénységet átvevő TB-57 eltávolodik és 200 m-ről torpedót lő ki a RUMIJA-ra, amely a hajóközépen, valamivel a kémény előtt találja el a hajót, amelyet kettétép a robbanás ereje, így azonnal elsüllyed.

  04:00:00: A cs. és kir. torpedónaszádok megfordulnak, s a kikötőből kifutnak a nyílt tengerre, ahol csatlakoznak a rombolókhoz. Bár a művelet befejező szakaszában a dühösen tüzelő montenegrói ágyúk lövedékei már igen közel hullanak a hajókhoz, közvetlen találatot nem érnek el, csupán repeszek zuhannak a fedélzetre, de személyi sérülést, anyagi kárt nem okoznak.

  04:05:00: A montenegróiak egyetlen sikere a TB-57-es csónakjának megsemmisítése, amelyről a RUMIJA horgonyláncát elszakítani hivatott robbanóanyagot helyezték ki, de a felélénkülő tűzharcban nem volt idő újra a fedélzetre venni. A TB-66 igyekszik kivontatni a kikötőből, de az egyik montenegrói üteg telitalálatot ér el rajta, szilánkokra forgácsolva az üres csónakot.

  04:15:00: A naszádok a kikötőn kívül egyesülnek a rombolókkal, majd északnyugat felé elhajóznak. A RUMIJA elsüllyesztése kulcsfontosságú volt az osztrák–magyar hadsereg számára, hogy előnyre tegyen szert az első világháborúban. Ez végül óriási problémákhoz vezetett Montenegró hadseregének és polgári lakosságának ellátásában 1915-16 őszén és telén. A RUMIJA elvesztése végül katonai vereséghez és a Montenegrói Királyság 1916 januári kapitulációjához vezetett. A Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar megszálló erők benyomulásakor I. Miklós király igyekezett fegyverszünetet kérni, de az osztrák-magyar főparancsnokság a harcok folytatására adott utasítást, így a montenegrói udvarnak menekülnie kellett. Végül sikerült eljutniuk Olaszországba, ahol a király veje, III. Viktor Emánuel védelme alá helyezték magukat. Többé nem térhettek vissza.
  
  
  36. ábra: Fent a Montenegró osztrák-magyar megszállása után olaszországi, majd francia emigrációba vonult I. Miklós király és veje, az olasz király találkozásának karikaturisztikus ábrázolása az 1848-1944 között kiadott "Kadderadatsch" című politikai-szatírikus magazinban és fotón a valóságban. Lent az uralkodó pár két gyermekével, Xénia és Vjera hercegnőkkel a franciaországi Neuillyben. Bár az első világháborút Montenegró végülis a győztesek oldalán fejezte be, az ország kényszerűen beolvadt Jugoszláviába, amely végül nem a montenegrói, hanem a szerb királyi család jogara alatt egyesült, mivel a Karađorđevićek pont a Petrović-Njegošokkal kötött házasságukra hivatkozva tartottak igényt erre, felróva I. Miklósnak, hogy Mirkó fiát a háború alatt Bécsbe küldte, egyesek szerint azért, hogy az osztrák-magyar birodalommal kötendő különbékét elősegítse (forrás: itt, itt és itt).

   

  A roncsok és a lelőhely története:

  1918-1967: A következő évtizedekben Antivari – immár Bar - kötőjét tovább-építik és bővítik. A RUMIJA mindössze 8,3-12,5 m mélyen fekvő roncsai gyakran akadályozzák ezeket az erőfeszítéseket, ennek ellenére nem tesznek kísérletet a roncsok kiemelésére (noha a francia DAGUE romboló maradványait a felszínre hozzák). Végül a Montenegrói Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védett kulturális örökségként veszi nyilvántartásba és épségének biztosítására kibójázza a helyét.
  
  
  
  
  36. ábra: Fent a Bari kikötő napjainkban (a roncs pozíciója piros nyíllal jelölve), középen a kikötő hajózási térképe a roncs jelzésével, lent pedig a roncs helyzetét mutató részlet és a maradványokról készült első SONAR-felvétel (forrás: itt, itt és itt)
  
  

  1972.05.01: A „Pobjeda” c. lap a kikötő mélységének növelésére irányuló kotrási munkákkal összefüggésben felveti a roncs feldarabolásának és áthelyezésének lehetőségét (az érdekesnek ítélt részek múzeumi hasznosítását) I. Miklós király palotájának parkjában, de nem tesznek semmit a terv valóra váltása érdekében.

  1972-1990: A kikötői vízterület közepén, csekély mélységben fekvő roncsot az évek során a Bar kikötőjébe érkező nagy hajók részéről különböző károk érik, amikor ezek ráfutnak és nekiütköznek a maradványoknak.

  1992-2003: A lelőhelyet különféle búvárok nagyrészt kifosztják. A királyi jacht harangja ma egy magángyűjteményben van, Újvidéken. A hajó modellje a spliti Horvát Tengerészeti Múzeum kiállításának része. A TB-67 torpedónaszád fedélzeti torpedóvető csövét, amelyből a mólót elpusztító torpedót kilőtték, az olaszországi Rovereto Hadtörténeti Múzeumában őrzik.

  1993, 1994: Dušan Varda tapasztalt búvár és dokumentumfilm-rendező vezetésével Tvsorozat készül a roncsokról Montenegró víz alatti világa („Podvodni svijet Crne Gore”) és a Dél-tenger titkai („Tajne južnog mora”) címmel.
  
  
  37. ábra: A RUMIJA roncsairól készíült dokumentumfilm DVD-borítója (forrás: itt).
  
  

  2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a még megmaradt roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot is rontja, 2016 óta a filmkészítés lehetetlen.

  2024.12.01.: A Montenegrói Hidrometeorológiai és Szeizmológiai Intézet Hidrográfiai és Óceanográfiai Tanszéke a kotori Montenegrói Egyetem Tengerészeti Régészeti Laboratóriumával együttműködésben, Luka Ćalić és Radovan Kandić hidrográfusok, valamint Darko Kovačević víz alatti régész közreműködésével befejezi a roncsok korszerű, NORBIT iWBMS (Integrated Wideband Multibeam System) többnyalábos szonárral végzett elektronikus feltérképezését.
  
  
  
  
  38.-40. ábra: A RUMIJA lelőhelyének 2024. decemberi ábrázolása (forrás: itt).
  
  
  A jacht roncsairól mára kialakult kép a következő:

  - A maradványok kelet-nyugati irányban, a fő hullámtörőtől 80 méterre, 18 méteres mélységben találhatók egy – az időközben a környezetében végrehajtott kotrások által kialakított mesterséges víz alatti „dombon”.

  - A hajótest az orrnál nagyjából az egykori vízvonalig, a tatnál kevésbé (a hajócsavar kilátszik) belesüpped a medert borító iszapba.

  - A torpedó robbanásakor kettétört hajótest két fele az elsüllyedése óta eltelt időben a lelőhelyet háborgató külső beavatkozások nyomán bizonyos mértékben elmozdult és el is távolodott egymástól. Az orr-rész egyértelműen rosszabb állapotú, mint a tat.

  - A hajó teljes felépítménye megsemmisült, csak a hajótest héjazata, a horgonylánc és a hajócsavar látható.

  - A hajótest oldalába vágott ökörszem-ablakok nyílásában a bronz ablakkeretek még sokáig láthatók maradtak, de mára már ezek sincsenek meg.

  - A látható részek közül a leglátványosabb a hajó kormánylapátja, a törött orrárboc csonkja és a horgonycsörlő.

  Összességében a RUMIJA mára egy széttaposott konzervdobozra hasonlít, az egykor pompás gőzüzemű vitorlás jacht felidézéséhez ma már komoly képzelőerő szükséges.

  „Mindenki a tankhajókra mutogat, pedig ők kevés kárt okoztak a jachtot kifosztó víz alatti kalózokhoz képest. Mára a víz alatti értéktárgyakkal kereskedő orrgazdáknak sem maradt itt semmi eladni való. Az állam nem foglalkozik vele, a törvényeket meg senki sem tiszteli. A RUMIJA már nem kulturális emlék, vagy legalábbis már nem néz ki annak.” – Dušan Varda.
  
  
  

  
  41.-42. ábra: A RUMIJA felszínre hozott harangja az inzertben és a lelőhely SONAR-felmérésének vizualizációja (forrás: itt és itt).
  
  
  A jacht terveinek rekonstrukciója: 

  2025.03.23.: Princz Ágoston, az Alma Matters Production Kreatív Producere Dr. Balogh Tamáshoz, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökéhez és a Magyar Búvár Szakszövetség Tudományos Alelnökéhez fordult azzal a megkereséssel, hogy a Montenegróban bejegyzett Era creatıve GROUP DOO. munkatársai, a török Ahmet Küçükkayalı rendező és a szerb Selma Babajic producer keresnek magyar szakértőt a hajó történetét érintő osztrák-magyar vonatkozások megfelelő reprezentációjához a török Umay Production fővállalkozásában Deniz Umay Şahin producer és Umay Kök rendező együttműködésében a RUMIJA roncsairól készülő dokumentumfilmhez, amely a hajó történetének török kutatója, a Törökországban és Montenegróban élő Bengiz Özdereli munkáját is bemutatja.

  2025.03.23-05.06.: Mivel a dokumentumfilmben szeretnék felhasználni a hajó 3D digitális modelljét, el kellett készíteni a hajó terveinek megbízható – hiteles – rekonstrukcióját. Tekintve, hogy ezek nem maradtak fenn (vagy, ha mégis, akkor egyelőre lappanganak), a rekonstrukciót a skót hajógyárak tervanyagából kiválasztott hasonló gyártmányok analógiáinak felhasználásával, valamint a roncsok és a fennmaradt eredeti fotók alapján lehetett elvégezni.
  
  
  43. ábra: A korabeli skót hajógyárak gyártmányai közül a RUMIJA terveinek rekonstrukciójához analógiaként figyelembe vett minták (forrás: itt, itt, itt és itt).
  
  
  

  
  
  44 -45. ábra: A RUMIJA rekonstruált főnézeti és általnos elrendezési rajzai (készítette: Dr. Balogh Tamás).
  
  
  
  Források:
  
  A hajó brit tulajdonban töltött időszakához:
  - Caledonian Maritime Research Trust: Scottish built ships (forrás: itt)
  - R.H.Beaumont Diary Account of cruise on the SS Zaza; 1903, in: eHive, 02/020 (forrás: itt)
  
  A hajó ottomán tulajdonban töltött időszakához:
  - Uğur Özcan: II. Abdülhamid Dönemi Osmanlı Karadağ Siyasi İlişkileri TTK Yayınları (forrás: itt),
  - Jovan Muhadinović: Posjeta knjaza Nikole Ccarigradu 1899. godine (forrás: itt)
  
  A hajó montenegrói tulajdonban tölött időszakához:
  - Željko Milović: Rumija kao zgnječena konzerva (forrás: itt)
  - Vladimir Đurić Đura: Iz našeg ugla: Famozna jahta (forrás: itt)
  
  A bevetéshez:
  - Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918, Amalthea Verlag 1929., 101.-103. o.
  - Siniša Luković: The Austro-Hungarians stole "Rumija" right in front of the Montenegrins. (forrás: itt).
  
  A roncsok történetéhez:
  - Siniša Luković: Kako je uništen najveći crnogorski brod u Prvom svjetskom ratu – jahta kralja Nikole “Rumija” (forrás: itt)
  - Siniša Luković: Kao "Rumiju" kralja Nikole na marku stavili jahtu Benita Musolinija (forrás: itt).
  - Dragan Gačević: Stotinu i jedna godina od potapanja jahte Rumija (forrás: itt)
  - Siniša Luković: Royal yacht "Rumija" mapped: Digitized state of the wreck of the historic ship (forrás: itt)
  - ZHMS: Detektovana olupina kraljevske jahte ”Rumija” u akvatorijumu Luke Bar (forrás: itt)

   

   

   

• Gyászhír utólag...

  Tags: gyászhír, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, simén_andrás

  2025. április 30., szerda 21:17:53

  Egyesültünk csak most, halála után csaknem két évvel értesült róla, hogy 2023. május 24-én elhunyt egykori tagtársunk, az egyesületünkben 2010-2015 között aktív Simén András, aki - számtalan civil szervezeti tevékenységei között ellátta egyebek mellett a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület kapcsolattartói-titkársági feladatait is. Bár csak öt évig élvezhettük társaságát, számos programunknak, elsősorban a LAJTA Monitor Múzeumhajó helyreállítását támogató önkéntes munkavégzésnek, észak-magyarországi és szlovákiai kiállításaink szervezésének és berendezésének volt fontos és tevékeny résztvevője. A kései tudomásszerzés okán akkor nem állt módunkban elbúcsúzni tőle, most mégis felidézzük emlékét, mert hálásak vagyunk érte, hogy ismerhettük.
  

  Simén András 1947-ben született Óbudán. Kun származású nagyanyja és morva származású nagyapja nevelték. Iskoláit elvégezve villamosmérnökként dolgozott a világszerte telepített szovjet gyártmányú atomerőművek műszaki biztonságával és karbantartásával összefüggő feladatokban közreműködő hazai anyagvizsgáló csoportban.

  Munkája mellett jelentős feladatot jelentett életében a túrázás és a civil közösségépítés. 1963-ban magyar nyelvű tankönyveket vitt Temesvárra, ott élő szász rokonainak. Az 1970-es évektől a felvidéki honismereti kerékpártúra mozgalom aktív tagja. A felvidéki magyarság identitásának megőrzéséért tevékenyskedő Rákóczi Szövetség Egyesület 1988-as szervezésének kezdetekor az öt alapító egyike, 1991-1997 között a kárpát-medencei szórvány-magyarság tagjai számára a szövetség által biztosított közösségi programok, a Gloria Victis vetélkedők, stb. szervezője, a szövetség mindenes-titkára. Számos erdélyi, felvidéki és kárpátaljai segítő kezdeményezés résztvevője és megvalósítója volt a Mocsáry Lajos Alaptvány tagjaként is. A Szalézi Társaságnál szerzett rutinja nagy gyakorlatot biztosított számára a rászorulók szükségleteinek gyors és hatékony felmérésében.

  Az Óbudai Hegyvidéki Egyesületben helytörténettel is foglalkozott, s az északkeleti Kárpátokban bebarangolta a második világháború alatt épült Árpád-vonalat, az arról készült kötet adatait pontosítva (a könyv új kiadása már az ő észrevételei figyelembevételével jelent meg). Csendes, pontos és fegyelmezett munkamorálja minden feladata ellátása során jellemezte. 2018-ban bekapcsolódott a budapesti unitárius egyházközösség életébe, ahol haláláig gyermektáborokat szervezett 

  Egyesületünkhöz 2010-ben, a LAJTA Monitor Múzeumhajó felúításához nyújtott önkéntes munkáink során csatlakozott, Bicskei János néhai titkárunk ösztönzésére. A két műszaki ember könnyen és gyorsan megértette egymást, András így hamarosan János "jobbkezévé" vált a monitor gőzgépének rekonstrukciós munkálataiban. 2011-ben résztvevője volt a monitor első országjárásának, a fedélzeten egyesületünk tagjai által tartott tárlatvezetéseknek, s ugyanebben az évben ő alapozta meg a szakmai kapcsolatot egyesületünk elnöke és a Múzeumi Szakma Kocsmája akkori vezetője, néhai KIss Imre között, akinek kölcsönös nagyrabecsülésen alapuló őszinte barátságát így tulajdonképpen neki köszönhetjük. 2012-ben ő állította össze az azóta is a legjobb egyesületi tag- és partner-nyilvántartásunkat, 2013-ban egyesületünk párkányi és füleki, 2015-ben pedig sárospataki kiállításainak megvalósításában segédkezett. 2018-ra már megritkultak kapcsolataink, a COVID 19 pandémiát követően pedig már nem is álltak helyre. Így fordulhatott elő, hogy András halálhíre csak most jutott az egyesület tudomására.

  Részben e késedelem miatt, részben pedig azért, mivel Andrásnak nem volt családja, részvétünk kifejezése helyett a közösen átélt szép emlékekkel búcsúzunk. Isten veled, András, mindent köszönünk!

  Simén András búcsúztatása közösségeiben: itt és itt.

• Hajózástörténeti hétvége a Duna mentén

  Tags: tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, hagyományőrző_tagozat, hajózástörténeti_tagozat, hajómodellező_tagozat, zebegényi_hajózási_múzeum, Esztergom, ákos_györgy, Mosonmagyaróvár, Mosonshow, Farkas_Judit, veretán_jármű_expo

  2025. április 27., vasárnap 21:27:51

  2025. április 26-27-én Mosonmagyaróváron és Esztergomban is jeles hajózástörténeti kötődésű programokra került sor, melyekben egyesületünk is érdekelt volt. Mosonmagyaróváron ezen a hétvégén tartották a XXVII. "Mosonshow" nemzetközi makettkiállítást és versenyt, Esztergomban pedig a XII. "Akkor és Most Jármű Expo"-t, azaz a Veterán és Új Járművek Kiállítását. Képriportunk következik.

   

  MOSONMAGYARÓVÁR:

  

   

  Az 1999. óta működő mosonmagyaróvári nemzetközi modellkiállítás és verseny zsűrijében Egyesületünk eddig 2009-2010, 2012-2013, 2015-2016 és 2024. folyamán közreműködött. A szervezők felkérésére idén is bekapcsolódhattunk a vitorláshajó kategóriában nevehzett alkotások zsűrijébe, de sajnos programütközés miatt idén nem élhettünk a felkínált lehetsőéggel. A nagyszabású versenyről így az Egyesületünkkel együttműködő R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagja, Veit András készített képes beszámolót, amelyet nagy örömmel osztunk meg az érdeklődőkkel. Összefoglalóként a legfontosabb adatok: 

  Míg 2009-ben 38 országból 2 700 alkotást, 2024-ben 47 országból érkezett 975 alkotó 3 025 makettjét neveztek a versenybe, addig a 2025. évi MOSONHOW 10 figura- és járműcsoportjában - a kiemelt kategóriákkal együtt összesen 89 kategóriában - 42 országból több mint 700 makettező, 2 200 alkotását mutatták be. A versenyzők közt olyan egzotikus országok alkotói is képviseltették magukat, mint Japán, Kína, vagy Brazília, illetve idén először Pakisztán és Venezuela. Míg tavaly kereken 100 hajót neveztek a versenybe, addig idén csak mintegy 40 hajómakett és modell vett részt a megmérettetésen
  .

  

  
  1. ábra: Portugal karakk, a SAO GRABIEL makettje (a Revell egy régebbi M=1:100 méretarányú műanyag kitje látványosan feljavítva). Alkotója a műanyag árbocokat és fröccsöntött vitorkákat fa, és textil anyagúra cserélte, ahogy a műanyagból fröccsöntött csarnakokat és hágószálakat is valódi kötéllel helyettesítette. Mindez a műanyagot látszatra meghökkentő eredetiségűű fává változtató festéssel együtt igen szép modellé avatta a kis műanyag-készletet.
  
  
  
  2. ábra: Kínai dzsunka Cseng-Ho flottájából. Bár nagyméretű, látványos modellről van szó, a főárboc sudarán elhelyezett keresztvitorla és az árbocok közötti kötélzetre kifeszített háromszögletű tarcsvitorlák alkalmazása ezeken a hajókon még aligha volt szokás, mivel ezek a tipikusan európai jellegzeességek a kínai hajókon csak a protugál hódítást követően az 1550-es években jelentek meg.
  

   

  
  3. ábra: Spanyol galleon, a SAN JUAN de BAUTISTA modellje. A D'Agostini építőkészletéből készült M=1:50 méreatarányú modell kialakítása biztos anyagismeretre és szerszámhasználatra utal, a készlet olyan gyengeségeit azonban, mint az oda nem illő fém tengeri csikót, a barokk korlátbábokat, stb. az alkotó bátran kor- és anyaghű (fa) faragványokra cserélhette volna. Ennek ellenére ez egy igényesen összeállított modell, amelynek külön erénye az orrvitorlarúdon a vakvitorla felett elhelyezett kasvitorla szép bemutatása.

   

  
  4. ábra: A brit ROYAL CAROLINE jacht saját építésű fa modellje, Roland Vlahovic alkotása (fent) és a THERMOPYLAE klipper M=1:220 méretarányú Revell műanyag kitje, valamint a SAN JUAN de BAUTISTA metszetmodellje.
  

   

  
  5. ábra: A német SCHARNHORST páncélos cirkáló modellje.
  

   

  
  
  6. ábra: A német SCHLESWIG HOLSTEIN csatahajó (fent) az eredeti konfigurációja szerint és a DERFLINGER csatacirkáló (lent).

   

  
  
  7. és 8. ábra: A brit HMS AGINCOURT dreadnought típusú csatahajó - a világ valaha volt legtöbb ágyútoronnyal felszerelt csatahajója.
  
  

  
  9. ábra: Az osztrák-magyar SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú Trumpeter műanyag kitje, a VIRIBUS UNITIS-ből átalakítva. Sajnálatos, hogy a máskülönben szép és izgalmas maketten a modellező a torpedóvédő hálót tartó rudazatot is megjelenítette, amelyet a SZENT ISTVÁN-ra sohasem szereltek fel. A maketten az alkotó a hajóelhagyás előtt a fedélzeten gyülekező legénység azon tagait is elhelyezte, akik a korabeli filmfelvételek tanúsága szerint a lövegtornyokból felhozott lőszert a tengerbe vetették, ám ezeket a tengerészeket sajnos a torpedótalálatoktól megdőlt hajó magas oldalára állította, miközben a fennmaradt archív anyagokból egyértelműen tudható, hogy a műveletre a másik oldalon került sor.  A makett ennek ellenére kifejezetten látványos alkotás.

   

  
  10. ábra: A brit HMS RODNEY csatahajó (fent) és az amerikai USS ALASKA csatahajó (lent). Utóbbi víz alatti részén a lerakódásokat érzékeltető festés pazar kidolgozottsága az alkotó tudásának egyértelmű  dícsérete.

   

  
  11. ábra: A brit HMS COLOMBO könnyűcirkáló (fent) M=1:350 méretarányú műanyag kitje a Trumpetertől, valamint a japán IJN JAMASHIRO csatahajó és az IJN KONGO csatacirkáló makettje a két hadihajó második világháborús konfigurációját bemutató elrendezéssel.

   

  
  12. ábra: A japán IJN FUSO csatahajó és az IJN JUKIKAZE romboló M=1:350 méreatarányú műanyag kitje igen gazdag feljavítással.

   

  
  13. ábra: A japán IJN NAGATO csatahajó (fent és középen), valamint az IJN nehézcirkáló (lent) M=1:350 méretarányú makettje.

   

  
  14. ábra: A japán IJN AGAKI (fent) és IJN TAIHO (lent) repülőgéphordozók makettjei diorámaként és asztali modellként kialakítva.

   

  
  15. ábra: A német DKM GRAF ZEPPELIN repülőgéphordozó és a DKM KÖNIGSBERG könnyűcirkáló makettje (fent), valamint a brit HMS FORMIDABLE repülőgéphordozó makettje.
  

   

  
  16. ábra: A brit HMS ARK ROYAL repülőgéphordozó makettje (fent, a háttérben) és a szovjet ARKTYIKA jégtörő makettje (fent az előtérben), valamint az amerikai USS MANILA BAY kísérő repülőgéphordozójának makettje (lent).

   

  
  17. ábra: Az olasz RM M.A.S. 563 jelű torpedónaszád (fent), valamint a német DKM U-295 jelű tengeralattjáró (lent az előtérben) és az amerikai USS BOXER kétéltű partraszállító hajó M=1:700 méretarányú műanyag makettje (HobbyBoss).

   

  
  18. ábra: Az orosz PJOTR VELIKIJ rakétás csatacirkáló műanyag makettje fent M=1:350 (Trumpeter) és lent M=1:700 méretarányban (Dragon, Zvezda).

   

  ESZTERGOM:

  

  Az Esztergomi Rugby Kft. 2013 óta rendezi meg az esztergomi Nagy-Duna sétánynál található Rugby Club területén az immár hagyománnyá vált Fesztiválsziget rendezvénysorozatot, melynek szerves részét képezi a kétnapos járműkiállítás, ahol egyebek között az esztergomi székhelyű Magyar Suzuki Zrt. teljes termékportfóliója is megtekinthető az autóktól a motorkerékpárokon át a hajó- és csónakmotorokig. Az „Akkor és most járműexpo – veterán és új járművek kiállítása” című rendezvényen 2016 óta lóvontatású járműveket, kerékpárokat, motorokat, veterán személygépjárműveket, repülőgép maketteket és hajózással kapcsolatos tárgyakat is bemutatnak – utóbbiakat egyesületünk tagszervezete, a zebegényi Hajózási Múzeum, amely 2017 óta állandó résztvevője a rendezvénynek (2017-ben az előző évben Budapesten bemutatott kalóz-tematikájú vándorkiállítással, 2018-ban egyesületünk első világháborús vándorkiállításával, 2019-ben a hajógőzgépek történetével, 2022-ben a tengeri navigáció történetével, 2023-ban a m. kir. folyamerők történetét bemutató álandó kiállításunkból összeállított kamarakiállítással, 2024-ben pedig a Zebegényi Hajózási Múzeum alapításának 40. évfordulójára emlékező tárlattal). A Múzeum egyesületünkkel közösen megvalósított idei tematikáját a tengerészeti és hajós egyenruházat bemutatása határozta meg arra tekintettel, hogy az járműgyártás múltjának és jelenének találkozását biztosító rendezvény közpnti témája idén a rendvédelmi fegyveres testületek története jelentette, a XVIII. századi csendőrségi felszerelésektől a lovas, motoros és autós rendőri egységek relikviáin át a hadsereg tábori rendfenntartó/rendészeti feladatokat ellátó egységeinek felszereléséig. A rendezvényről az alábbiakban Dr. Ákos György és Hocza István tagtársunk fényképei segítségével adunk ízelítőt.
  
  

  
  19. ábra: A Zebegényi Hajózási Múzeum egyesületünk tagjai által berendezett standja Esztergomban, a 2025. évi veteránjármű-expón. Külön öröm, hogy a rendezvény szervezői dén nemcsak figyelműkkel, de a Komárom-Esztergom Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara (KEMKIK) közönségdíját reprezentáló emléktárgyával is kitűntették standunkat, amelyet a szervező Magyar Suzuki Zrt. és a Neuzer Kft. oklevelével is elismertek.

   

  
  20. ábra: A hajómodellek mellett a szervezők idén vasútmodelleket is bemutattak.
  

   

  

  21. ábra: S természetesen a megszokott oldtimerek sem maradhattak el (az első három képen), ahogyan a legkorszerűbb autókat is megtekinthették az érdeklődők (az utolsó képen).

   

  
  22. ábra: A Zebegényi Hajózási Múzeum és Egyesületünk csapata: balról jobbra Dr. Ákos György, egyesületünk Hajózástörténeti Tagozatának vezetője, Farkas Judith, a Zebegényi Hajózási Múzeum tulajdonosa és igazgatója, Egyesületünk Felügyelő Bizottságának tagja, Szalay Gábor, egyesületünk Hagyományőrző Tagozatának tagja és Hocza István, egyesületünk titkára.

• Hajózástörténeti konferencia

  Tags: konferencia, tit, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, navigare_necesse_est_konferencia

  2025. április 23., szerda 22:18:07

  A második világáború befejezésének 80. évfordulójára emlékezve 2025. május 8-án hajózástörténeti konferenciára kerül sor az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhelye, valamint "Az első világháború napról napra" portál együttműlödésében.

  A 2021 óta negyedik alkalommal megrendezésre kerülő "Navigare necesse est..." című konferencián egyesületünk részéről ezúttal dr. Balogh Tamás elnök immár harmadik alkalommal ad elő, idén az első világháború haditengerészeti eseményeinek egyik mára csaknem teljesen elfeledett epizódja, a RUMIJA gőzhajó - a montenegrói király jachtja - 2025. március 2-án 110 éve történt elsüllyesztését bemutatva.

  
  
  Az eredetileg gőzjachtnak épített RUMIJA az első világháborúban – Montenegró egyetlen tengeri gőzhajójaként – döntő szerepet játszott a hadianyag-szállításban. A szövetségesek által Szerbiába küldött hadianyagot ugyanis akkoriban gyakran kisebb vitorlás hajókon szállították, s ezeket a vitorlásokat szélcsendes időben csakis a RUMIJA volt képes bevontatni a montenegrói Antivari (ma: Bar) kikötőjébe. Elsüllyesztése ezért megbénította a Montenegrón keresztül Szerbiába szánt antant hadiszállításokat (amelyeket ezután csak a délebbre fekvő, jórészt kiépítetlen és gőzvontatási lehetőséggel sem rendelkező albán kikötőkön keresztül kísérelhettek meg célba juttatni), lehetetlenné téve a Cattarói-öbölben (ma: Boka Kotorska) lévő osztrák-magyar haditengerészeti bázison állomásozó hadihajók forgalmának megzavarására a montenegrói hegyekbe telepített francia tüzérség (az ún.: Lovčen-ütegek) további ellátását. Így az osztrák-magyar csapatok bevonulhattak Montenegróba, s legyőzhették annak hadseregét.

  Az előadás keretében egyebek között első ízben nyer nyilvános beutatást a RUMIJA jacht terveinek rekonstrukciója (az eredeti tervek nem maradtak fenn), melyet az ehhez szükséges kutatással együtt egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás végzett el - aki felkérést kapott arra, hogy a hajó roncsainak feltárását bemutató török-montenegrói koprodukcióban készülő dokumentumfilm történeti-műszaki szakértőjeként közreműködjön - valamint a hajó roncsainak aktuális állapota, melynek elemző bemutatását a hazai közönség ugyancsak most láthatja első alkalommal.

  A konferencia részletes programjára és a helyszínére vonatkozó információk elérhetők itt.

  Az esemény FB-linkje: itt.  

  

   

• 85 éve halt meg Dr. Lengyel Árpád

  Tags: titanic, évfordulók, tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, dr_lengyel_árpád

  2025. április 14., hétfő 22:05:19

  1912. április 14-ről 15-re virradó éjjel jéghegynek ütközött és elsüllyedt kora legnagyobb óceánjáró hajója, a brit R.M.S. TITANIC. Rádión keresztül az éterbe küldött vészjelzései nyomán az R.M.S. CARPATHIA óceánjáró sietett a hajótöröttek segítségére. A CARPATHIA fedélzetén szolgálatot teljesítő magyar orvos, Dr. Lengyel Árpád életét, s a TITANIC és a CARPATHIA történetét a doktor unokája, Völgyi Péterné Dr. Reich Márta és egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás által a centenáriumra közösen írt könyv mutatta be az érdeklődőknek 2012-ben. 2025-ben, a doktor halálának 85. és unokája születésének 80. évében közreadjuk a doktor élettörténetének első teljes kronológiáját, melyet a könyv elkészítéséhez, s az azóta végzett további kutatások eredményeinek felhasználásával Dr. Balogh Tamás állított össze, s a Völgyi Péterné Dr. Reich Márta jóvoltából biztosított képek illusztrálnak.

   

  1883.08.21.: A Szabolcs vármegyei Kisvárdáról származó Wiesz Ede kereskedő és az Esztergom vármegyei Dömösről származó Gutfreund Matild házasságot kötnek és letelepednek Pilismaróton (Esztergom vármegye).

  1886.03.19.: Megszületik Weiss Ede és Gutfreund Matild három gyermeke közül a második, Árpád (idősebb testvére, József, született: 1884.11.24., húga Róza, született: 1889.03.01.).

   

  1. ábra: Dr. Lengyel Árpád születési anyakönyvi kivonatának elő- és hátlapja (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 22.-23. o.).

   

  1894.09.01.: Az év elején Budapestre, a Vadász utca 14. szám alá költözött családból Weisz Árpád a Lipót téri (ma Szent István téri) iskola tanulójaként kezdi meg az elemi iskola harmadik osztályát (az elő két osztályt valószínűleg magántanulóként még vidéken teljesítette).

  1900.09.01.: „Dicséretes magaviseletű, ernyedetlen szorgalmú, kitűnő diákként” Weisz Árpád felvételt nyer az akkori egyik legjobb budapesti iskolába, a VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumba (Tavaszmező utcai Főreál). Dr. Demkó Kálmán igazgató és Horváth József osztályfőnök felügyelete mellett abban a tanévben 69 tanuló kezdheti meg tanulmányait a gimnázium I. B osztályában.

  1901.06.06.: Az izraelita vallású Weisz Ede a vezetéknevét Belügyminisztériumi engedéllyel Lengyelre magyarosítja (felesége édesanyja, Lengyel Jozefa leánykori neve alapján, a családi összetartozás erősítésére).

  Ahogyan Sarkadi Zsolt írta: „A magyarság kultúrfölényét hirdető, a Kárpát-medencében csak a magyar nemzet létét elismerő állami asszimilációs politika a zsidóságban talált szövetségest. A 13,72 milliós országban valójában a lakosság felét sem adták ki a magyarok, sokan úgy gondolták, az országban élő több százezer zsidó elmagyarosításával kerülhetnek számszerű többségbe a kisebbségek felett. Ez volt az alapja a Karády Viktor szociológus által „emancipációs alkunak” nevezett egyezségnek, aminek lényege, hogy amennyiben a zsidók biztosítják a magyar többséget a többi etnikum felett, és tőkeerejükkel hozzájárulnak a magyar kapitalizmus építéséhez, akkor szabadon juthatnak társadalmi, gazdasági és kulturális pozíciókhoz. Magyar szempontból az alkut az is vonzóbbá tette, hogy a Kárpát-medence többi kisebbségével ellentétben a zsidók nem jelentek meg saját nemzetiségi érdekeikkel a politikában, nem voltak olyan, származási alapon szerveződő pártjaik és politikai mozgalmaik, mint Lengyelországban vagy Romániában. A zsidók oldaláról pedig az adhatott okot bizalomra, hogy a liberális magyar kormány határozottan fellépett az 1870-es években már a magyar országgyűlésben is megjelenő politikai antiszemitizmussal és a zsidóellenes összeesküvés-elméletekkel szemben.”

  1904.06.20.: Lengyel Árpád utolsó éve a gimnáziumban. Az esztendő végén kapott bizonyítvány jeles és jó érdemjegyeit sikeres érettségi követte, mely után kézhez veheti „A követelményeknek jól megfelelvén: érett” minősítésű érettségi bizonyítványát. 

  1904.09.01.: Lengyel Árpád a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karára jelentkezik, ahová felvételt nyer. A választható fakultatív tárgyak közül a gégészetet veszi fel.

  A fül-orr-gégészet külön szakként való oktatása 1858-ban kezdődött, s 1893-ban a Magyar Gége- és Fülorvosok Egyesülete is megalakult. Az összekapcsolódó gyógyítás és oktatás helyszíne 1887-től a Szent Rókus Kórház lett. Az itteni belgyógyászati osztály fiókjaként jött létre a fülbeteg osztály, két kórteremmel. Az osztályt 1902-ben fülgyógyászati tanszékké minősítették, amely az orvosi egyetem képző- és oktató intézményeként működött 1933-ig, amikor is az egyetemi oktatás visszakerült a klinika épületébe.

  1905.11.01.: Lengyel Árpád még egyetemi hallgatóként belép a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületbe (B.Ö.M.E.), ahol mentőápolóként kezd dolgozni.

   

  

  2. ábra: Dr. Lengyel Árpád a B.Ö.M.E. kötelékébe történő belépési nyilatkozata és törzslapja (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 30. o.).

   

  1907.04.01.: Katonai szolgálatra jelentkezik Bécsben (vadászönkéntes) az egyéves önkéntes szolgálat első hathavi kiképzési szakaszára.

  A véderőről szóló 1889. évi VI. törvény szerint a sorkötelesek 8 hét alapkiképzést követően időszaki fegyvergyakorlatokra voltak behívhatók, a közös alakulatokba pedig a három legfiatalabb sorköteles évfolyam tényleges katonai szolgálatra visszatartható volt, hogy így biztosítsák a békeidőben egybefüggő, hároméves tényleges sorkatonai szolgálatot (a Magyar Honvédség és a Landwehr alakulatoknál azonban csak a 8 hét alapkiképzésre és az időszakos fegyvergyakorlatokra történt a behívás).

  A 3 éves katonai szolgálat teljesítésének sajátos lehetősége volt az egyéves önkéntesi szolgálat, amellyel a tartalékos tiszti és tisztviselői utánpótlást biztosították, előbb csak a cs. és kir. haderő, majd 1882-től a m. kir. honvédség számára is. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a humán- és állatorvosok, valamint a gyógyszerészek éltek. Az egyéves önkéntes szolgálat féléves katonai kiképzéssel és féléves csapatszolgálattal járt, s a képzés végén a jelentkezők segédorvos-helyettesi rendfokozatot kaptak. Dr. Lengyel Árpád 1907-ben kezdődött katonai szolgálata is a tartalékos segédorvossá minősítésével állt összefüggésben, amennyiben ilyen kinevezést csak azok az orvosi oklevéllel rendelkezők kaphattak, akik egyévi tényleges szolgálatuknak az egyéves önkéntes szolgálat teljesítésével eleget tettek. Az egyévi önkéntes orvosnövendékeknek fél évet kellett szolgálni katonai állományban, fél évet pedig az orvosi oklevél megszerzése után, valamely egészségügyi intézetben segédorvos-helyettesi minőségben. Ez alatt kötelességük volt a részükre megszabott előadásokat és gyakorlatokat látogatni és az előírt vizsgákat letenni. Az egyéves önkéntes orvosnövendékek katonai állományban teljesítendő féléves szolgálatukat április 1-jén kezdték meg, de legkésőbb abban az évben, amelyben 25. életévüket betöltötték. Az orvosi minőségben teljesítendő gyakorlati szolgálatot pedig vagy április 1-jétől, vagy október 1-jétől kezdődően tölthették le.

  A hadsereg tisztikarába törekvő orvosoknak létezett egy további képzési forma is, mégpedig az 1901-ben bécsi testvérintézménye mintájára alapított budapesti m. kir. honvédorvosi alkalmazóiskola, amelyet el kellett végezni mindenkinek, aki legalább II. osztályú ezredorvosi rendfokozatban kívánt szolgálni a hadseregben háború esetén. A tudományegyetemek magasabb képzésre törekvő diákjainak igényeihez igazított ez az iskola egyéves képzést adott, ám a bekerülés feltételeként itt 4 éves – a helyőrségi kórházban teljesítendő – szolgálatot kellett vállalni.

   

  

  3. ábra: Dr. Lengyel Árpád azonosító űrlapja és az űrlap sárgaréz védőtokja, a modern „dögcédula” elődje a cs. és kir. hadseregben (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta gyűjteménye, Dr. Balogh Tamás felvétele).

   

  1909.06.03.: Lengyel Árpád sikeresen befejezi egyetemi tanulmányait. Végbizonyítványát dr. Kétly Károly rektor írta alá. Az okmány a következőket tartalmazza:

  „Mi, a budapesti kir. magy. Tudományegyetem Rectora és orvostudományi karának Dékánja ezennel bizonyítjuk, hogy Lengyel Árpád úr, aki Pilismaróton, Esztergom megyében 1886. évi március hó 19-én született, a budapesti VIII. ker. állami főgymnasiumtól 1904. évi június hó 20án 507/183. szám alatt kiállított érettségi bizonyítvány alapján az orvostudományi kar hallgatói közé felvétetett, mint rendes hallgató az 1904/5. tanév I. szakától az 1908/9. tanév II. szakának végéig terjedő időben a budapesti királyi magyar tudományegyetemen az orvostud. kari tanfolyamot bevégezte, s a fennálló szabályok követelményeinek mindenben eleget tett. Az első orvosi szigorlatot kitűnő jelzéssel letette. Lengyel Árpád úrnak egyetemi magaviselete ellen az egyetemi hatóság előtt kifogás nem fordult elő. Melynek hiteléül ezen végbizonyítványt aláírtuk és egyetemünk kisebb pecsétjével megerősítettük.

  Kiadatott Budapesten, 1909. évi június hó 3-án.”

  Ugyanekkor szigorló orvosként (egyetemi tanulmányai utolsó évét töltő orvostanhallgatóként) Lengyel Árpád primariusi (gyakorlati) vizsgát tesz a B.Ö.M.E. kötelékében, ahol ettől kezdve rendszeres szolgálatot lát el. Az év közepén sikeresen teljesíti egyetemi tanulmányait is és végbizonyítványt szerez.

  A Habsburg Birodalom területén 1769-ben Mária Terézia adott ki rendeletet az elsősegélynyújtásról, amelyben előírta, hogy a rögtöni segítségnyújtás kötelező legyen. Az előírás még nem jelentette a szervezett mentést, erre csak az 1800-as években került sor. 1863. október 26-án Henry Dunant, svájci üzletember társaival Genfben megalapította a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát. Ezért a tevékenységéért ő kapta a világon az első Nobel-díjat. Magyarországon dr. Kresz Géza budapesti tisztiorvos állt a mentési mozgalom élére. Szervezőmunkája eredményeként 1887. május 10-én megkezdte működését az adományokból fenntartott Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (B.Ö.M.E.). Orvosokat, jól képzett medikusokat állítottak szolgálatba, akik közül sokan, mint pályája elején Dr. Lengyel Árpád is, kosztért és kvártélyért – mint úgynevezett „lakótanyás orvosok” – vállalták az azonnali riszthatósággal járó ügyeleti szolgálatot, de civil önkéntesek is részt vettek a mentésben (Ausztriában azóta is ebben a rendszerben működik a mentés). A munka mellett oktatási tevékenységet is vállaltak, elsősegélynyújtó tanfolyamokat szerveztek egymásnak és a lakosság számára.

   

   

  

  4. ábra: Fent: Dr. Lengyel Árpád végbizonyítványának előlapja és belíve (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 24.-25. o.), lent: Dr. Lengyel Árpád egyetemi diplomája (forrás).

   

  1910: Lengyel Árpád a B.Ö.M.E. székházból a Teréz körút 36. szám alá költözik, ahol lakást bérel. Az év folyamán belép Budapesti Királyi Orvosegyesületbe, annak rendes tagjaként.

  Az 1837-ben, Pesten alakult első hazai orvostársaság a tudományos önképzést tartotta legfőbb céljának. Az 1900-as évek elején már több szakosztálya volt, pl. Magyar Seborvosok Társasága, Magyar Gyermekorvosok Társasága stb. Az egyesület tagjának lenni megtiszteltetés volt. Az Orvosegyesületen belül a társaságok heti előadó- és bemutatóesteket tartottak, tisztikarukat meghatározott időre választották, saját vagyonnal és könyvtárakkal rendelkeztek, jutalomdíjakat alapítottak. 

  1910.04.01.: Az egyéves önkéntes katonai kiképzés befejezése az orvosi minőségben teljesítendő hathónapos gyakorlati szolgálat megkezdésével.

  1910.11.01.: Az egyéves önkéntes katonai szolgálat befejezése.

  1911.03.06.: A katonai szolgálat végén – a feltételek teljesítésének igazolásával – Dr. Lengyel Árpád előterjeszti a segédorvos-helyettesi minősítés megszerzésére irányuló kérelemét a katonai hatóságok előtt (a kérelemhez csatolt aláírás-hitelesítő nyilatkozatot Gaszner Béla közjegyző teszi meg). A kérelem alapján tartalékos segédorvossá nevezik ki az I. cs. és kir. Gyalogezred 13. Hadtáphadtestnél.

   

  

  5. ábra: Dr. Gaszner Béla közjegyző jegyzőkönyve Dr. Lengyel Árpád saját kezű aláírása hitelességéről (forrás: Budapest Főváros Levéltára, valamint Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 18. o.). 

   

  1911.03.28.: Dr. Lengyel Árpád előadást tart az Orr-Gége Szakosztály ülésén „Choanalis polypus operált esete” címmel, ami jól jelzi a 25 éves orvos szakmájában való elmélyedését.

  1911: Az év őszén Dr. Lengyel Árpádot gégeklinikai gyakornoknak nevezik ki a Szent Rókus Kórházba, ahol a szakvizsgájára készül a nagyhírű Ónody Adolf professzornál, s a gyakornokság mellett másodállást is vállal, az Országos Munkás-betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (OMBP) VII. kerületi betegsegélyző pénztárának segédorvosaként.

  Az OMBP ekkor 487 orvost foglalkoztat, akik fejenként 3.600 korona fizetést kapnak, valamint 1.300 korona lakpénzt. Hatáskörükbe tartozik a táppénzek megítélése, a családtagok segélye, szülészeti támogatás, temetési segély kiutalása, kórházi ápolás vagy szanatóriumi elhelyezés szükségességének megítélése, gyógyfürdőbe utalás, gyógyászati segédeszközök, kötszerek, fogpótlás segélyezése.

  Önkéntes mentőorvosi szolgálatát is tovább folytatja, ettől az évtől már, mint ellenőrző orvos. A mentősök szigorú beosztás szerint éltek. 24 órás szolgálatot láttak el, ami 17 órától másnap 17 óráig tartott. Az esetekről kimutatást, mentősnaplót kellett vezetniük, amelyben feltüntették a kivonulás időpontját, helyszínét, a balesetet szenvedők nevét, az ellátás fajtáját. Erre azért is szükség volt, mert a későbbiekben ők szolgáltattak látleleteket is a rendőrségnek, illetve peres ügyekben.

  1912.03.09.: Dr. Lengyel Árpád egy újsághirdetésre jelentkezve elszegődik hajóorvosnak a kor ismert angol–magyar kivándorlóhajója, a CARPATHIA fedélzetén.

   

  

  6. ábra: Dr. Lengyel Árpád saját kezű aláírása a CARPATHIA személyzeti jegyzékében, szolgálati viszonyának adataival, s a vonatkozó részek nagyításával a be- és a kilépési oldalon (forrás: The National Archives, UK, Kew, Richmond). 

   

  Bár Ausztria-Magyarország a kor egyik nagyhatalma, a vagyoni viszonyokat alapul véve az óceáni átkelés akkoriban egyáltalán nem tartozott a hazai polgárság hétköznapi elfoglaltságai közé: Európából általában még mindig csak azok vállalkoztak rá, hogy átszeljék az óceánt, akiknek muszáj volt, noha az amerikai közönségben már jóval többen akadtak, akik az utazást kedvtelési célú szabadidős tevékenységként, kikapcsolódásként is megengedhették maguknak. A 26 éves Dr. Lengyel Árpád egyáltalán nem tartozott közéjük. Bár mindent megtett – elsősorban szorgalmasan és kitűnően tanult – annak érdekében, hogy jövedelmező állásokat biztosíthasson magának, még a pályája elején járt, így (bár kétségkívül hazája társadalmi elitjéhez tartozott), egyelőre nem rendelkezett akkora vagyon felett, hogy utasként szállhasson fel egy transzatlanti óceánjáróra. Egy effajta kéjutazás áráról sokat elmond az a tény, hogy a szerény körülmények közt utazó kivándorlóknak mennyit kellett fizetni egy-egy jegyért: a 12 éven felüli felnőtteknek 180 korona (mai áron 500 000 Ft), a 12 éven aluliaknak 90 korona volt a viteldíj. Hajóorvosként ehhez képest 180 korona kiadás helyett mintegy 270 korona (csaknem 700 000 Ft) bevételre számíthatott díjazásként ugyanazon a hajóúton. A világot látni vágyó, egyedülálló fiatalembernek így aligha eshetett nehezére dönteni.

  A Fiumében horgonyzó hajón, Arthur Henry Rostron kapitány előtt aláírásával igazolt nyilatkozatot tesz a legénység tagjai közé való belépéséről, amely a brit Országos Levéltár (National Archives) kereskedelmi tengerészet személyzetére vonatkozó „Hajózási és tengerész-lajstrom: szerződések és személyzeti listák” (Registry of Shipping and Seamen: Agreements and Crew Lists) rekordjának CARPATHIA fondjában megtalálható, a BT 100/156/63 jelzet alatt. A hajó még aznap kifut Fiuméből. Dr. Lengyel Árpád, aki az ekkor már széles körben terjedő fényképezés nagy rajongója, a fényképezőgépét is magával viszi az útra, hogy az indulás előtt és az utazás közben készítsen felvételeket, melyekkel emlékezetessé teheti világjáró tengeri kalandját.

  1912.03.14.: A CARPATHIA horgonyt vet Nápolyban, ahol a legénységhez csatlakozik Ráth Gusztáv létszámon felüli – ún.: „ötödik” – tiszt (a hajó magyar tisztje, akit csak a magyar állam és a Cunard táraság között a magyar kivándorlók szállítására kötött szerződés előírásai miatt kell a hajón foglalkoztatni), s aki a járatban előzőleg ott járt Cunard-hajó, a FRANCONIA tisztikarából áthelyezéssel érkezik. 

  1912.04.04.: A CARPATHIA New Yorkba ér (mivel a Fiume-New York út általában 17 napot vesz igénybe, most viszont 26 napig tart, a 9 napos késedelem hátterében egy nagy óceáni vihart kell sejteni).

  1912.04.11.: A CARPATHIA egy hétig tartó kikötői tartózkodást követően New Yorkból Fiume felé indul.

   

  

  7. ábra: A CARPATHIA menetrendjének Dr. Lengyel Árpád birtokában lévő példánya, a hajó New York-i indulásának jelzésével(forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 54. o.).

   

  1912.04.14.: Késő éjjel a CARPATHIA rádióstisztje, Harold Thomas Cottam, fogja a süllyedő TITANIC vészjelzéseit. Bár az Európa felé haladó CARPATHIA már maga mögött hagyta az Amerikába tartó TITANIC-ot ért baleset helyszínét, Rostron kapitány habozás nélkül megfordítja a hajót és indul segíteni. Riasztják a hajó legénységének szolgálaton kívüli (a pihenőidejüket töltő) tagjait, köztük a hajóorvosokat is, akik – a betegeknek a használaton kívüli fertőzőbeteg-kórházba történő átköltöztetésével, az élénkítő-, nyugtató- és egyéb gyógyszerek, takarók előkészítésével, illetve a konyha leves-, kávé- és teafőzésre utasításával – megkezdik a felkészülést a várhatóan nagy számban érkező menekülők ellátására. 

  1912.04.15.: Hajnalban a CARPATHIA a TITANIC vészjelzésében megadott helyre ér, ám a bajba jutott óriáshajó helyett már csak annak mentőcsónakjait találja a hajótörés helye körül szétszóródva az óceánon. Dr. Lengyel Árpádot – aki a hajó három osztályát kiszolgáló három hajóorvos közül az egyetlen, akinek tömegszerencsétlenségek ellátásánál is alkalmazható mentőorvosi tapasztalata van – közvetlenül a CARPATHIA beszállóhalljában állítják szolgálatba, ahol elvégezheti az oldalajtóknál posztoló számvevők által közvetlenül hozzá kísért túlélők gyors szemrevételezésen alapuló első vizsgálatát, melyet követően az állapotuk szempontjából megfelelő elsősegély-helyre irányíthatja őket. A mentőhajóvá alakult CARPATHIA a TITANIC túlélőivel a fedélzetén reggel fél kilenckor visszafordul New York felé. A fedélzetre vett utastöbbletre tekintettel a CARPATHIA közösségi helyiségeit szükség-hálóhelyekké alakítják át, a személyzet tagjai pedig átadják saját fekvőhelyeiket a rászorulóknak. A közös kabinban elszállásolt Dr. Lengyel Árpád (a magyar anyanyelvű utasok orvosa) és Dr Vittorio Risicato (az olasz anyanyelvű utasok orvosa) két nőnek engedi át a kabinját, míg ők maguk az éjszakákat egyenruhástól a beszállóhall egyik padján fekve töltik.

  1912.04.18.: Este fél tízkor a CARPATHIA New Yorkba ér. A TITANIC túlélőivel a tengeren töltött négy nap gyötrelmes megpróbáltatásokat tartogatott a CARPATHIA teljes személyzete és személy szerint Dr. Lengyel Árpád számára is, aki orvosként kénytelen volt végignézni, hogy minden tudománya és alapos felkészültsége ellenére sem tudja enyhíteni a túlélők hozzátartozóik elvesztése miatt érzett, csillapíthatatlan fájdalmát. Az egyedül maradt kisgyermekek szomorú sorsa, s a nyelvi akadályok (a se angolul, se németül nem beszélő túlélőkkel való kommunikáció nehézségei) miatt csak nehezen azonosítható tünetekkel küzdő lelki betegek közül kiemelkedik egy fiatal francia nő, akit Dr. Lengyel Árpád megjelenése folyton a tengeren odaveszett férjére emlékeztetett. „…nemcsak a szemmel látható sérülésekkel bírók voltak betegek, hanem sokkal többen olyanok, akiket a súlyos idegrázkódtatás tett beteggé. … Meg vagyok róla győződve, hogy bizonyára sokan lesznek olyanok, akiknek egész életére ki fog hatni ez az esemény” – írta még a hajón, a történtek hatása alatt a testvérének papírra vetett levelében.

  Amint a menőhajó kiköt, a TITANIC túlélői és a CARPAHTIA utasai partra szállnak. A Cunard-hajó egyik elsőosztályú utasa, James A. Kent – a chicagói F. W. Wright automobil-kereskedő vállalat alkalmazottja – a partraszálláskor a cége fejléces papírjára írt üzenettel búcsúzik:

  „New York, 1912. április 18. Kedves Doktor Úr!

  Mivel úgy vélem, hogy Ön személyesen is nagyban kivette a részét a mentésben, szeretném megküldeni szívélyes gratulációmat Önnek, a kapitánynak és a CARPATHIA tisztjeinek a rendkívül gáláns munkáért, amit a CARPATHIA nyújtott a halálra ítélt TITANIC szerencsétlenül járt szerencsés utasainak mentésében.

  Amennyiben lehetséges, volna szíves tájékoztatni, hogy találkozhatok­e ismét Önnel egy következő út során, és ha igen, mikor.

  A legszívélyesebb üdvözleteim küldöm, őszinte tisztelettel: J. A. Kent”

  Az utasok partraszállását követően újságírók lepik el a hajót. Minden laptól csak négy riportert engednek fel a fedélzetre, és csak azután, ha már az összes túlélő kiszállt. A The New York Times főszerkesztője Carr Vattel van Anda – aki az összes hírlap körül a világon elsőként közölte tényként a TITANIC elsüllyedését még április 15-én (amikor minden más orgánum csak nagyon óvatos közléseket mert megkockáztatni a történtek végkimeneteléről) – őrjöngve konstatálja, hogy a történet minden részletét a CARPATHIA 21:30-as érkezése és a másnap 00:30-as első kiadás közötti alig három órában kellene összegyűjteni, legépelni és megszerkeszteni. Mégis készen áll rá, hogy a lap csaknem egész pénteki számát a TITANIC-nak szentelje.

   

  

  8. ábra: James A. Kent, a CARPATHIA első osztályú utasának levele Dr. Lengyel Árpádhoz, a New York-i érkezés estéjén (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 86. o.).

   

  Először is kibérel egy egész szállodai emeletet a CARPATHIA kikötőhelyéhez közel, ahová négy telefont telepít, amelyek a Times leíróirodájához csatlakoznak. Majd 16 riportert küld a Cunard-mólóhoz mindössze 4 sajtóigazolvánnyal, a fedélzetre lépni nem jogosult 12 riporternek meghagyva, hogy a dokkokban dolgozzanak és kerüljenek a lehető legközelebb a partra szálló túlélőkhöz. A belépési engedéllyel rendelkező 4 riporterre pedig rábízza a történet négy legfontosabb témáját: egy általános leírást a CARPATHIA érkezéséről, egyet-egyet a túlélők mentéséről és a részükre történt segítségnyújtás érdekében tett intézkedésekről, egyet pedig a hajóra várakozó tömegről. Van Anda további riportereket küld ki a befutó CARPATHIA-t kísérő vontatókra, a New York-i szállodákba, hogy elérjék azokat a túlélőket, akiket a mólon nem sikerülne megszólaltatni, végül a rendőri intézkedések összefoglalására.

  A Times számára kulcsfontosságú ember Harold Bride, a TITANIC egyetlen túlélő rádiótávírásza, aki az összes fontos belső információ birtokosa. Van Anda Guglielmo Marconihoz, a Bride-ot foglalkoztató távközlési vállalat tulajdonosához fordul, s, amikor a riporterét szerencsésen összetévesztik a Marconi Vállalat igazgatójával, feljut a CARPATHIA-ra, ahol kikérdezheti a visszaúton a mentőhajó egyetlen, túlterhelt rádiósának segítő, kimerült Bride-ot a korszak legnagyobb hatású történetéről. A Times pénteki száma a 24 oldalából 15-öt szentel a TITANIC és a CARPATHIA történetének. Visszafogott sorai kizárólag a tényeket közlik, de olyan mélységben engedve bepillantást a részletekbe – ráadásul első kézből származó információk segítségével – hogy az egyszerűen előadott, szikár tények leírhatatlan érzelmi hatást gyakoroltak, miközben a többi újság alacsony hangnemben, drámai túlzásokkal igyekszik eladni magát.

  A CARPATHIA-ra feljutott Times-riporterek több kulcs-szereplővel is interjút készítenek aznap este, köztük Dr. Lengyel Árpáddal. A lapban másnap megjelent beszámoló alábbi részlete híven tükrözi a megrendültséget és a döbbenetet:

  „New York Times, 1912. április 19. – Lengyel Árpád, a CARPATHIA hajó orvosa a múlt éjszakai megérkezésükkor az alábbiakat nyilatkozta a Times riporterének:

  Az előző éjszaka sötét és ködös volt, de a katasztrófa éjszakáján nagyon tiszta, gyönyörű volt az idő. A kabinomból a fedélzetre jöttem Rostron kapitány hívására, aki a szörnyűség hírére minden segítő kezet a fedélzetre parancsolt, az addig sötét hajót fényár borította el. Megtettük az előkészületeket minden lehetséges elsősegélyhelyzetre. A fedélközbe voltam beosztva, amelyik a befogadóhely volt. A kapitány elrendelte, hogy készítsenek 1 000 főre kávét, mi pedig a teljes műtős ruházatot és mindenféle felszerelést kikészítettünk a jól felszerelt orvosi készletből.

  Az emberek, akik az első mentőcsónakban ültek, annyira át voltak fagyva, hogy tehetetlen állapotban emeltük őket a fedélzetre a fedélzetmester székének segítségével. Néhányuknak kávét, másoknak konyakot, átmelegítő masszázst adtunk. Bár orvos vagyok, aki hozzá van szokva szörnyű helyzetekhez és látványokhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam.

  Borzalmas volt, még az én számomra is. Néhányan estélyi ruhát viseltek, néhányan pizsamát, de mindannyian sokkos állapotban voltak, mint Mr. Daniel, egy philadelphiai bankár, akinek saját öltönyömet adtam oda. Sokan sebesültek voltak, feltehetőleg ugrás közben szerezték a sérüléseket. Mivel fertőzéses eset nem fordult elő a hajón, a nagyszámú megmentett sebesült és gyengélkedő miatt megnyitottuk az izolációs kórtermet, és több kabint is átalakítottunk kórteremmé.

  Sok olyan gyereket mentettünk ki a mentőcsónakokból, akiknek nem voltak ott a szüleik. Négy esetben történt meg az, hogy a gyermekek és anyák külön mentőcsónakban menekültek meg, és akkor találtak egymásra, amikor egyesítettük a menekülteket a fedélzeten. Találtunk négy férfit, akik 2­3 órát úsztak a jeges vízben. Ketten tengerészek voltak, egy utas és a negyedik a másodtávírász volt. Bár ezek a férfiak automatikusan úsztak, és tartották ki a fejüket a felszín fölé, mentálisan azonban eszméletlenné váltak attól a felismeréstől, hogy megmenekültek.

  Amikor a fedélzetre emeltük őket, úgy tűntek, mintha halottak volnának. Levágtam róluk a ruháikat, és befektettem őket egy meleg luxuskabinba, ahol nagyjából 12 óra múltán tértek magukhoz.”

   

  

  9. ábra: Sajtótörténeti jelentőségű lapszámok a TITANIC és a CARPATHIA történetéből: fent balra a TITANIC elsüllyedéséről tudósító legelső híradás 1912.04.15-éről, fent jobbra a tengeri rádióforgalmazáson alapuló első részletes híradás 1912.04.16-áról, lent pedig a CARPATHIA befutását követő legelső lapszám 1912.04.19-ről, címlapon a Bride-interjúval. Ez utóbbi lapszám 5. oldalán közölték a Dr. Lengyel Árpáddal készült fenti interjút (forrás: itt, itt és itt).

   

  1912.04.19.: Míg Rostron kapitány tanúvallomást tesz az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt, a helyi lapok és filmhíradó-vállalatok újságírói ostromolják a CARPATHIA-t. A Gaumont társaság tulajdonában álló „Animated Weekly” filmiroda nevéhez köthető az első olyan filmhíradó – a „TITANIC Wreck Special” –, amely a CARPATHIA New Yorkba érkezését követő eseményeket is bemutatta. A 900 láb (azaz a TITANIC hosszát is meghaladó) hosszúságú filmszalag Rostron kapitányt ábrázoló 11. és a TITANIC túlélő utasait bemutató 13. jelenetében a mosolygó, illetve az egyik riporternek magyarázó Dr. Lengyel Árpád is feltűnik. Jelenlegi ismereteink szerint ezek az egyetlen fennmaradt mozgókép-felvételek a magyar orvosról. Rostron kapitány visszatérését követően, miután pótolták a gyógy- és kötszereket, a szétosztogatott fehérneműket és feltöltötték a hajó szénkészletét, a CARPATHIA újra – ugyanazon az útján immár másodszor is – elhagyja New Yorkot, hogy elinduljon vissza Fiumébe. Az eredetileg a visszaútra jegyet váltott utasok közül tíz magyar család New Yorkban marad, mert a TITANIC tragédiája annyira megrémíti őket, hogy nem vállalkoznak újabb tengeri útra.

   

   

  10. ábra: A CARPATHIA tiszti karának néhány tagja a parancsnoki hídon. Hátsó sor balról jobbra: Dr. Vittorio Risicato másodosztályú hajóorvos (és az olasz nyelvű utasok orvosa), James Gordon Partridge Bisset második tiszt, Ráth J. Gusztáv ötödik tiszt, A.B. Johnston, főgépész, Horace J. Dean első tiszt, C.W. Bairnson harmadik steward, Ernest G.F. Brown számvevő, Dr. Lengyel Árpád harmadosztályú hajóorvos (és a magya rnyelvű utasok orvosa). Középső sor: Thomas W. Hankinson főtiszt, Arthur H. Rostron kapitány, Dr. Frank E. McGhee első osztályú hajóorvos. Első sor: Eric Rees harmadik tiszt, Geoffrey Barnish negyedik tiszt (forrás).

   

  

  11. ábra: Filmtörténeti jelentőségű mozgókép-felvételek Dr. Lengyel Árpádról (x) a CARPATHIA fedélzetén New Yorkban (forrás). 

   

  1912.04.20.: A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület közlönye, a Mentők Lapja – a korabeli magyar elsősegély-irodalom egyik legelső folyóirata, a főváros mentőinek havi rendszerességgel megjelenő szaklapja – 1912. 10. évf. 4. (áprilisi) számában közli az első magyarországi híradást Dr. Lengyel Árpád közreműködéséről.

  Dr. Kovách Aladár igazgató főorvos, a lap felelős szerkesztője a következőket írja: „Megdöbbenéssel értesültünk a Titanic tragédiájáról, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a Carpathián a mentés és a betegek kezelése körüli tisztnek legnagyobb részét hazánkfia és mentőorvos barátunk, a BÖME orvosa és kipróbált harcosa, dr. Lengyel Árpád végezte el.”

   

  

  12. ábra: A B.Ö.M.E. közlönye, a Mentők Lapja korabeli címoldalának fejléce (forrás). 

   

  1912.05.07.: A CARPATHIA megérkezik Fiumébe, ahol Dr. Lengyel Árpád kilép a legénységből.

  A szerződés-nyilvántartó könyvben a hajó elhagyásának okaként a szokásosan alkalmazott „transferred” (áthelyeztetett, rövidítve „transf.”), „deserted” (dezertált, rövidítve „dese.”) és „discharged” (elbocsáttatott, rövidítve „dis.”) bejegyzések közül a középső olvasható. A dezertálás Dr. Lengyel Árpád esetében nyilván képletesen értendő, mivel kifizették a járandóságát (teljes keresménye 268 korona 80 fillér, 2023-as árfolyamon 637 862 Ft volt), ezért a bejegyzés inkább úgy értelmezhető, hogy "elhagyta a szolgálatot”, ami megerősíti annak a valószínűségét, hogy eredetileg alighanem hosszabb időre, egynél több útra szerződtek vele. Akárhogy is: a bejegyzés megmutatja, hogy a másik oldal – a munkaadó – hogyan élte meg a hirtelen kiszállást: dezertálásként.

  A történtek ilyen szigorú megítélésén azonban bizonyára sokat és jelentősen enyhített az a tény, hogy dr. Lengyel Árpád időközben magyar celebritássá vált, ennek megfelelően Capellói gróf Wickenburg István (1959-1931) fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzó, császári és királyi kamarás, belső titkos tanácsos ünnepélyes fogadtatásban részesítette Rostron kapitányt és a személyzetet a fiumei kormányzói palotában.

  1912.05.10.: A magyarországi ünneplés folytatódik, amikor a CARPATHIA delegációját a magyar fővárosba invitálják, ahol a CARPATHIA személyzete és az Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) futballcsapata barátságos labdarúgó-mérkőzést játszik. A mérkőzést az MTK 3:2-re nyerte.

  A TITANIC katasztrófa világszerte különféle jótékonysági akciókat hívott létre, amelyek a túlélő özvegyeket és gyermekeiket célozták. A leghíresebb ezek közül a TITANIC Segélyalap (TITANIC Relief Fund), melyen belül egyedül csak a londoni főpolgármester London’s Mansion House alapjában több mint 414 000 fontnyi adomány gyűlt össze, amelyet az áldozatok eltartottjai közt osztottak szét (egyes családok heti rendszeres jövedelemkiegészítést, mások tandíjtámogatást kaptak). A kezdeményezéshez a világ sportklubjai is csatlakoztak, mérkőzéseik jegybevételének a rászorulók számára történő felajánlásával. Az első ilyen jótékonysági mérkőzést 1912. április 21-én tartották az Egyesült Államokban a Yankees és a Giants baseball-csapatának sportolói, április 29-én pedig az első futball-meccset is megrendezték az Egyesült Királyságban a Woolwich Arsenal és a Tottenham Hotspur csapata között. Ebbe a gyakorlatba illeszkedett a magyar fővárosban az MTK segítő kezdeményezése.

   

  

  13. ábra: A Tolnai Világlapja 1912. május 26-i száma így tudósított a rendkívüli sporteseményről (forrás: Dr. Balogh Tamás).

   

  Az este folyamán Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg (1872-1965), József nádor unokája és a hitvese, Auguszta főhercegasszony a budai Királyi Palotában audiencián, s a fogadást követő vacsorán látja vendégül a teljes tisztikart. A rendezvényre a következő szövegű meghívókat küldték szét: „Alulírott tisztelettel tudatja, hogy József Főherceg Úr és Auguszta Főhercegasszony Ő császári és királyi Fenségeik Nagyságodat pénteken, 1912. május hó 10-én 7 óra 30 perckor vacsorára kéretik. Szapáry főudvarmester” Az eseményen megjelenik Lukács László miniszterelnök is, aki állami kitüntetést adományoz Rostron kapitánynak.

   

  

  14. ábra: A Királyi Palotába szóló meghívó (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 83. o.).

   

  

  15. ábra: Dr. Lengyel Árpád előadásának nyomtatott kiadása (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).

    

  1912.05.17.: A Budapesti Orvosi Kaszinó rendkívüli ülésén Dr. Lengyel Árpád előadást tart „TITANIC és CARPATHIA” címmel. Az előadás nyomtatásban történő kiadásáról a Mentők Lapja főszerkesztője, Dr. Kovách Aladár kir. tanácsos, a B.Ö.M.E. igazgató főorvosa gondoskodik. Dr. Lengyel Árpád az egyesület által adható legmagasabb kitűntetést, „Vas érdemérmet” kap.

  1912.05.29.: A TITANIC tragédiája és a túlélők mentése után következő első útján a CARPATHIA New Yorkba érkezik, ahol a TITANIC túlélőiből alakult segélybizottság tagjai kiosztják a mentőhajó legénységének a mentésben részt vett tagjai számára köszönetképpen készített emlékérmeket. Dr. Lengyel Árpád példányát a segélybizottság postán juttatja el a részére.

  A CARPATHIA túlélőkkel New Yorkba vezető útján a TITANIC egyik első osztályú amerikai utasa, Margaret Tobin Brown kezdeményezésére alakult kilenc fős segélybizottság a TITANIC túlélőiből, még 1912.04.16-án. A bizottság egyrészt segélyalapot képzett a szegény sorsú túlélők és a TITANIC személyzete, másrészt megfelelő formát keresett a túlélők köszönetének kifejezésére a mentőhajó parancsnoka és személyzete számára. Ez utóbbi célból rendeltek meg egy azonos megjelenésű, de különböző anyagú és színű éremsorozatot. Az elkészült 304 érem közül azonban a CARPATHIA következő útján csak 250-et tudtak helyben kiosztani, mivel a mentésben részt vett személyzet egy része már más hajókon szolgált, vagy kiszállt, mint Dr. Lengyel Árpád is, akinek a helyére egyik honfitársa, Dr. Munk Artúr lépett. A maradék 54 érmet így postai úton juttatták el a tulajdonosaikhoz. Az érmek átadására a CARPATHIA tisztikarának 6 fős küldöttsége jelenlétében, a hajó fedélzetén került sor, éppen akkor, amikor a CARPATHIA szolgálati jegyzéke szerint Munk Artúr is a hajón volt, annak 1912. május 11.-június 22. közötti Fiume-New York-Fiume útján. Így nagy valószínűséggel ő volt az egyetlen tiszt a hajón, aki nem kapott az éremből (hiszen nem volt jogosult rá), miközben végig kellett néznie, hogy a tiszttársai, sőt a hajón rajta kívül mindenki, aki a személyzet tagja, hogyan örül neki és büszkélkedik vele. Ráadásul – mivel a mentőhajó és legénysége iránti kitüntető figyelem nem csökkent – minden bizonnyal ő is a riporterek kereszttüzébe került, akiknek fogalma sem lehetett róla, hogy ő a hajót híressé tevő előző úton nem volt ott. Talán ennek az élménynek a hatása alatt Munk Artúr később arról számolt be, hogy ő maga is részese volt a TITANIC-túlélők mentésének. Történetét még egy medállal is igazolta, amihez könnyen hozzájuthatott, mivel a legénység tagjai közül utóbb többen is túladtak a magukén némi készpénz ellenében.

   

  

  16. ábra: Balra: Dr. Lengyel Árpád méltatása a Tolnai Világlapja 1912. május 26-i számában (forrás: Dr. Balogh Tamás).

  Középen és jobbra: 1912. május 29-én aranyérmet kap Rostron kapitány és a tisztek (14 db), ezüstérmet az altisztek és mérnökök (110 db), bronzérmet pedig a legénység tagjai (180 db). Az érmeket az 1898-ban alapított, és a New York-i John Street 20. szám alatt működő Dieges & Clust neves arany- és ezüstműves vállalat készítette (a Kongresszusi Érdemérmek hivatalos gyártója). Minden érem egységes megjelenésű volt (csak anyagukban és szalagjuk színében különböztek egymástól: az aranyérmek vörös szalagon, az ezüstérmek zöld szalagon, a bronzérmek szilvakék szalagon függtek). A szabálytalan alakú érem előlapját két delfinből álló keretben egy Neptunusz-fej díszítette (középen felül) szakállal, lent egy keresztbe fektetett horgonnyal és látcsővel, a keretben a CARPATHIA és a feléje közeledő mentőcsónakok képével, az érem hátoldalán a következő felirattal: "Presented to the officiers and crew R.M.S. „Carpathia” in recognition of gallant and heroic services from the survivors of the S. S. „Titanic” April 15. 1912." („A Carpathia királyi postagőzös kapitányának, tisztjeinek és a legénységnek a Titanic gőzhajó túlélőitől a hősies és bátor mentésért, 1912. április 15.”). Rostron kapitány egy 40 cm magas gravírozott ezüstserleget is kapott (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).

    

  1912.06.21.: József főherceg – 1905 decemberétől a B.Ö.M.E. fővédnöke – magánkihallgatásra és vacsorára kéreti Dr. Lengyel Árpádot, ahol személyesen gratulál a kiváló mentőtisztnek áldozatos munkájához. A Dr. Lengyel Árpádnak szóló újabb meghívás: „Alulírott főudvarmester tisztelettel tudatja, hogy József Főherceg Úr és Auguszta Főhercegasszony Ő császári és királyi Fenségeik Nagyságodat pénteken, 1912. június hó 21-én 4 óra 30 perckor kihallgatásra kéretik. – Szapáry”.

  1912.07.11.: A TITANIC megmentettjeitől további köszönőlevelek érkeznek. Robert Williams Daniel bankár hálásan köszöni Dr. Lengyel Árpádnak a tőle kölcsönkapott öltönyt, ígérve, hogy visszajuttatja.

  „Philadelphia, 1912. július 11. Kedves Doktor Úr! Az elmúlt két hónapban rendkívül sokat gondolok Önre, és nagy csalódottságot éreztem, hogy nem tudtam Önnel találkozni New Yorkban. Később megtudtam, hogy elhagyta a Carpathiát. Remélem, megérti, milyen nagyra értékelem az első találkozásunkkor felém irányuló kedvességét és figyelmét. Gondosan félretettem a kabátját, amit visszaküldök Önnek a megbecsülésem néhány jelképével együtt, ami majd emlékezteti rám. Megtartom a címét, és az első alkalommal, hogy Budapestre tudok utazni, meglátogatom Önt. Örülök, hogy praktizál, sok sikert és boldogságot kívánok Önnek. Nagyon örülnék, ha ismét hallhatnék Önről. Legszívélyesebb üdvözlettel, őszinte híve: Robert W. Daniel”

  Robert Williams Daniel ükapja Virginia hetedik brit kormányzója, s az Egyesült Államok első főügyésze volt, dédapja pedig a Legfelsőbb Bíróság helyettes bírája. Ő maga kezdeti vasúti, majd biztosítói karriert követően 1906-ban saját biztosítótársaságot alapít, 1911-től pedig a londoni irodával is rendelkező Shillard-Smith, Daniel & Co. banki brókercég társtulajdonosa. Ettől kezdve gyakran átkel az óceánon, Így vált jegyet a TITANIC-ra is, melynek első osztályán utazik. Az utolsók közt vízbe ugorva hagyja el a süllyedő hajót pizsamában és hálókabátban, s rövid úszás után az A jelű összecsukható csónak veszi fel a kihűlés tüneteivel.

   

  

  17. ábra: Robert Williams Daniel levele Dr. Lengyel Árpádhoz (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 87. o.).

   

  Megismerkedésük nem mindennapi körülményeire Dr. Lengyel Árpád később így emlékezett:

  „Sokan hálóköntösben voltak, minden felsőruha nélkül, s egyeseknek még a cipőjét sem volt ideje fel-húzni. Egy Daniel nevű fiatal bankár, ki egy összeszakadt piros hálókabátban menekült, folyton azt hangoztatta, hogy ő maga is orvos, s természetes, hogy kollégámat nem akartam ruha nélkül hagyni, s odaadtam neki a magamét. Midőn másnap szóltam hozzá, nem tudott rá visszaemlékezni, hogy – valószínűleg delíriumában – hamis foglalkozást mondott nekem.”

  Robert Williams Daniel végül soha nem járt Budapesten. Két évvel később feleségül vette sorstársát, a TITANIC tragédiájakor megözvegyült Eloise Smith-t (aki férje, Lucien Phillip Smith társaságában és a közös gyermeküket várva utazott a szerencsétlenül járt óceánjárón). Smith és Daniel az egyedüli TITANIC-túlélők, akik korábban nem is ismerték egymást, de a katasztrófa után összeházasodtak. Daniel a megmenekülését egy, az életre szóló második esélynek tekintette. Talán ezzel áll összefüggésben, hogy a mindaddig takarékos bankár ezután többet áldozott a luxusra: versenylovakat vett és hajót, és később egy vidéki birtokot. A kölcsön kapott öltöny helyett pedig végül „megbecsülése néhány jelképét” küldte el Dr. Lengyel Árpádnak: egy bőr cigarettatárcát, s egy sétapálcát, melynek a markolatába órát építettek a legutóbbi New York-i divat szerint… 

  1912.08.25.: Az Amerikából érkező köszönőlevelek sorában a következőt Robert Douglas Spedden, egy hétéves kisfiú írja (pontosabban az édesanyja, aki a kisfia gondolatait veti papírra). Dr. Lengyel Árpád és a Spadden-család a CARPATHIA fedélzetén barátkoztak össze azután, hogy a magyar doktor segített a betegeskedő kisfiún a mentőcsónakban töltött fagyos éjszaka viszontagságait követően.

  „Kedves Doktor bácsi! Köszönöm a fényképet, amelyet tőled kaptam! Be fogom keretezni. Van egy vicces, hosszú lábú hernyóm, éppen az ingemen üldögél. Beteszem egy dobozba, hogy pillangóvá tudjon változni. Bárcsak itt lennél, hogy lásd! Nagyon jól érzem magam a többi gyerekkel, játszunk a sziklákon, néha teázunk és labdázni is szoktunk. Egyszer kimentünk motorcsónakkal, izgalmas volt. Láttunk egy tintahalat a sziklák között, de elkezdett esni az eső és haza siettünk. Nagy örömmel nézegetem a Budapestről szóló képeskönyvet. Bárcsak egyszer elmehetnék oda! Muddy, Papi, Mami a legkedvesebb jókívánságaikat én pedig egy nagy ölelést küldök. Szerető kis barátod: Robert Douglas Spedden.”

  A levél érdekes fényt vet Dr. Lengyel Árpád amatőr fotós lelkesedésére is, amivel egyáltalán nem volt egyedül akkoriban: A kisfiút Francis Brown jezsuita szerzetes – szintén amatőr fotorgáfus – le is fotózta a TITANIC fedélzetén Southamptontól Queenstownig tartó utazásán, amikor ő és a világkörüli utazásról Amerikába hazatérő Spadden-család utastársak voltak az új óceánjáró első osztályán. A Lengyel Árpádtól kapott fényképre vonatkozó utalás azt sejteti, hogy a CARPATHIA fedélzetén is valami hasonló történhetett.

   

  

   

  18. ábra: Robert Douglas Spadden saját kezű aláírása Dr. Lengyel Árpádnak címzett levelén. A levélben említett „Muddy” Elizabeth Boons, a gyakran beteg kisfiú ápolónője, aki a TITANIC-ra is elkísérte (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta). 

   

  

  19. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a CARPATHIA második árbocának baloldali csarnakzatán. Nem tudjuk, hogy ki exponálta a távolba kémlelő orvos képét, de valószínű, hogy a kép a doktor saját kamerájával készült, amelyet magával vitt. A szüleihez és a testvéreihez írott levelében ugyanis megemlíti, hogy a TITANIC túlélőinek felvétele után sok fényképet készített, ám ezek sajnos nem maradtak fenn, ezt az egyet kivéve. Ki tudja, talán épp ez az, amelyet Robert Douglas Spadden a doktorhoz írott levelében említ. Mindenesetre, ha így volt, akkor azt sem lehet kizárni, hogy ezt a képet épp a Spadden család valamelyik tagja – az apa, Frederic Oakley Spedden, vagy az anya, Margaretta Spadden – készítette (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, borító). 

   

  A kis Robert édesanyja, Margaretta (becenevén „Daisy”) Corning Spedden (született Stone) 1913 karácsonyára egy saját maga által írt és illusztrált mesekönyvben dolgozta fel a kisfiúval és a családjával a TITANIC elsüllyedésekor átélt megpróbáltatásokat, „Sarki, a titáni medve” (Polar, the Titanic bear) címmel, amely 1994-ben nyomtatásban is megjelent (a Madison Press Books kiadásában és a kanadai Laurie McGaw akvarelljeivel). A történet egy játékmackó szemével meséli el a család európai utazásait, a TITANIC elsüllyedését és az azt követő mentést. A jégheggyel történt összeütközés után Muddie ébresztette a már alvó Robertet azzal, hogy most felmennek a fedélzetre "csillagokat nézni". Miután csónakba szálltak, Robert szerencsésen átaludta az éjszakát, s amikor hajnalban felébredt és meglátta a jéghegyeket, izgatottan felkiáltott: „Ó, Muddie, nézd a gyönyörű Északi-sarkot, ahol nincsen Mikulás". A szülei szerető gondoskodásával körbevett Robert Douglas Spedden végül sosem juthatott el Budapestre: kilencéves korában, 1915. augusztus 6-án balesetet szenvedett, elütötte egy autó Grindstone Neckben, Winter Harborban, a család maine-i nyári tábora közelében. Két nappal később belehalt az agyrázkódásba. A New York-i brooklyni Greenwood temetőben helyezték örök nyugalomra. Szülei sosem heverték ki az elvesztését.

  1912. ... . ... .: A legkülönösebb levelet Sophie Hole, New York City 345. W. 70. utcai lakos (nem TITANIC-túlélő) írta Dr. Lengyel Árpádhoz, szinte szerelmesen faggatva az akkor még nőtlen orvost: „Nem jár-e hajójával megint Amerika felé, hogy találkozzanak”, és még azzal is csábítgatta, hogy „előkelő szabónőjével divatos mentőövet varratott estélyi ruhájára”.

  1912.10.09.: Dr. Lengyel Árpád értesítést kap a Cunard Társaságtól, melyben tájékoztatják, hogy a Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága (Liverpool Shipwreck and Human Society) ezüst tengeri mentési érmét és díszoklevelét kézbesítik neki: „Kedves Uram! Folyó hó 4-én kelt levelére hivatkozva küldjük folyó hó 12-én induló LYCIA gőzhajónkkal a kitüntetést, mellyel a Liverpool Shipwerk and Human Society a TITANIC elvesztésekor nyújtott szolgálatait díjazza. Reméljük, épségben eljut Önhöz. Őszinte híve – a Cunard Gőzhajózási Társaság.”

   

  

  20. ábra: A liverpooli oklevél és a hozzá tartozó ezüst tengeri mentési érem (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta).

   

  

  21. ábra: Az adományozásról tájékoztató levél (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 85. o.).

   

  A Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága 1839-ben alakult meg, egy, az Ír-tengeren két napig tomboló nagy hurrikánt követően, amikor felismerték, hogy a tengeri mentés, illetve az azt követő segélyezés és nyomorenyhítés addigi gyakorlata (amelyet jellemzően kizárólag a partközeli plébániák, majd 1824-től a Királyi Országos Mentőcsónak Intézet – Royal National Lifeboat Institution – R.N.L.I. mentőállomásai végeztek) önmagában nem elegendő, ezért az emberéleteket fenyegető (a Liverpoolban lajstromozott hajókat érintő hajótörés, tűzvész és más) közvetlen veszélyből mentő, mások mentése érdekében a saját életüket és biztonságukat önként kockáztató emberek odaadásának elismerésére, valamint a mentési módszerek és technikák terjesztésére díjat alapítottak. A napjainkban is működő szervezet 1839-1939 között összesen 6 589, s 1940-2016 között további 2 694 érmet ítélt oda.

  Az angol tiszti ezüstérem peremébe a következő angol nyelvű szöveget vésték: „To Dr. Arpad Lengyel S.S. „Carpathia” for Praiseworthy and Humane Service 15. april 1912” (A Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága dr. Lengyel Árpádnak a „Carpathián” nyújtott segítőkészségéért.) Az érem előlapján a „Lord, save us we perish”, hátlapján pedig a „Liverpool Shipwerk and Humane Society 1839” szöveg olvasható.

  Az ezüstéremhez egy 35 x 45 cm-es díszoklevelet is mellékeltek a következő szöveggel: „Liverpool Shipwerk And Humane Society Instituted Jan. 9th 1839. Incorporated Nov. 21th 1888. At a Meeting of the Committee of the Liverpool Shipwerk and Humane Society. Held at the Underwriters Room, Exchange Buildings, Liverpool, on the forth day of July 1912. It was Resolved Unanimously That the best thanks of the Committee Be Presented to Doctor Arpad Lengyel Of the S. S. „Carpathia”, for Praiseworthin An Humane service to the survivors of the R. M. S. „Titanic” Which foundered on april 15th 1912.” (Az 1839. jan. 9-én alapított, 1888. november 21-én bejegyzett Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága Liverpoolban 1912. július negyedik napján a Váltópénztár Épület alulírott termében tartott bizottsági ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy a bizottság legkiválóbb köszönetét nyilvánítja a Carpathia gőzhajón szolgálatot teljesítő dr. Lengyel Árpádnak azért a dicséretre méltó humanitárius szolgálatáért, amelyet az 1912. április 15-én elsüllyedt Titanic királyi postagőzös túlélői számára nyújtott.) 

  1913.04.25.: A Mentők lapja a 11. évfolyama 4. számában közli Dr. Lengyel Árpád visszaemlékezését a TITANIC-katasztrófa egyéves évfordulóján „Emlékezés a TITANIC katasztrófájára” címmel. Ez az írás annyiban különbözik az első magán közlésektől, illetve a Mentők lapja különkiadásaként megjelent egy évvel korábbi cikktől, hogy inkább a személyes helytállásra helyezi a hangsúlyt. Míg az 1912. májusi írás főleg az orvosi segítségnyújtást, az odaadó mentési munkát helyezi a középpontba, ebben az írásban megjelennek az egyéni, családi tragédiák, a hősies önfeláldozás példás esetei is.

  1913.09.09.: Dr. Lengyel Árpád részt vesz a Bécsben megrendezett II. Nemzetközi Mentésügyi és Balesetvédelmi Kongresszuson, ahol a fő témák között az elsősegélynyújtás és azon belül a tengeri életmentés is szerepel. A kongresszus ezzel összefüggésben két olyan határozatot hoz, melyeket – egyéb határozatok mellett – az 1913. november 23. és 1914. január 20. között Londonban 13 ország részvételével ülésező, a tengeri életbiztonság tárgyában összehívott nemzetközi konferencia zárójegyzőkönyve is becikkelyez: 1) mindenki köteles a Marconi-híreket haladéktalanul továbbítani, 2) minden 80 személynél többet szállító hajón legyen szikratávíró készülék.

   

  

  22. ábra: Az 1913-as „Emlékezés…” kéziratának első oldala – részlet (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 93. o.).

   

  A doktor ekkoriban tovább dolgozik a B.Ö.M.E. mentőtisztjeként és ellenőrző orvosaként, s a kerületi betegsegélyző pénztár segédorvosi tisztét is ellátja, ugyanakkor a munkája új feladatkörrel bővül: képesített iskolaorvos és egészségtantanár lesz. Az iskolaegészségügyi szolgálat 1885 óta működik Magyarországon, elsődlegesen azzal a céllal, hogy az iskola közegészségügyi állapotát (a tisztaságot, a fűtést, a szellőztetést, a vízellátást, az iskolapadok meglétét és alkalmasságát, az iskola környezetének, az udvaroknak és a parkoknak a rendezettségét) az iskolaorvosok ellenőrizzék, valamint félévente kétszer a tanulók látását, tüdejét, szívét, gerincét is megvizsgálják és a szükséges orvosi intézkedéseket megtegyék. A kiképzett mentőorvosok ebben alapvető szerepet vállaltak, mivel az orvosi pályára készülő diákokból szerveztek mentőőrséget, amely az iskola-egészségügyi szolgálatot támogatta vészjelzés alkalmával a kivonulás rendjének biztosításával, s gondoskodott arról is, hogy iskolai kirándulásokon mentőtáskával rendelkezzenek, amelyben gyógyszerek, kötszerek voltak. Az iskolaorvosok az önként jelentkező tanárok számára is elsősegélynyújtó tanfolyamokat tartottak, ezzel iskolánként nagy számban növelve a segítségnyújtásra alkalmas emberek számát. 

  1913.11.10.: A Mentők lapja 11. évfolyam 21. számában Dr. Lengyel Árpád cikke mutatja be a rádiós tengeri életmentés legújabb eredményét, az 1913.10.09-én fedélzeti tűzvésszel sújtott VOLTURNO gőzös utasainak mentésére indult hajók erőfeszítéseinek sikerét. A VOLTURNO leadott S.O.S. jelzésére válaszolva 10 hajó indult a helyszínre segíteni, és azokon kívül, akik ijedtükben mentőöv nélkül a tengerbe ugrottak, mindenkit sikerült kimenteni. Dr. Lengyel Árpád a mentésről szóló cikkét így zárja: „Örökké emlékezetes legyen, hogy a TITANIC 705 és a VOLTURNO 521 lelkét Marconi – a mentők fejedelme – mentette meg.”

  1914.07.27.: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének a trónörökös-pár Szerbia által támogatott szerb nemzetiségű osztrák-magyar állampolgárságú merénylők által a Monarchiához tartozó Szarajevóban történt meggyilkolása miatt Szerbia elleni mozgósítása során Dr. Lengyel Árpád is behívót kap. 

  1914.07.28.-1918.11.11.: Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia elleni támadásával kitör az első világháború. Dr. Lengyel Árpádot – aki 1907. áprilisától (még az egyetemi évei alatt) egyéves önkéntesként tett eleget a katonai kiképzési feladatainak és 1911-től az I. cs. és kir. Gyalogezred 13. Hadtáphadtest 4. századának tartalékos segédorvosa – harctéri szolgálatra osztják be.

  A hadsereg egészségügyi szolgálatának rendszere – csakúgy, mint a harctéri cselekmények – a) a hadműveleti területen, b) az ellátási körzetben és c) a hátországban végzett ellátási cselekmények hármas tagozódására épülnek. Ennek megfelelően Dr. Lengyel Árpád is különböző alakulatoknál teljesít egészségügyi szolgálatot a háború évei alatt 1914-től főorvosi, 1917-től ezredorvosi minőségben.

   

  

  23. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a katona a cs. és kir. közös hadsereg társasági egyenruhájában 1912-ben (forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 90.-95. o.).

   

  

  24. ábra: Dr. Lengyel Árpád, a katona a cs. és kir. közös hadsereg gyakorló egyenruhájában a bevonuláskor 1914.07.27-én (balra) és a fronton 1914.08.07-én (középen), illetve a frontra is magával vitt saját gépével készített felvételén 1915.03.10-én (jobbra). (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 96.-97. o.).

   

  Dr. Lengyel Árpád előbb gyalogsági, később tüzérségi és lovas-(fogatolt) tüzérségi alakulatoknál teljesít frontszolgálatot, majd 1916-tól kórházvonaton szolgál, végül a Mária Terézia által 1741-ben alapított, 1873-tól Budapest „házi ezredeként” működő 32-es gyalogezredhez vezénylik, mellyel 1918.11.18-án tér haza. A kórházvonat-szolgálat különösen érdekes, amennyiben a B.Ö.M.E. (ahol békeidőben Dr. Lengyel Árpád is önkéntes mentőszolgálatot teljesít) fővédnöke az a József főherceg, aki 1912.05.10-én vacsorán fogadta a CARPATHIA magyar hősét. Míg a főherceg a Monarchia orosz, szerb/román és olasz frontjain szolgál, addig hitvese, Auguszta főherceg asszony a B.Ö.M.E. közreműködésével mentővonatot szerel fel, amely 1915.02.14.-1918.10.31. között végzi a sebesült- és betegszállító frontszolgálatát, eleinte a harctérhez közeli báziskórházakból a fővárosba szállítva, majd a frontvonalak között közlekedvén összegyűjtve a rászorulókat. A mentővonat különlegessége a közönséges kórházvonatokhoz képest abban áll, hogy nemcsak betegszállítást, de elsősegélynyújtást és műszaki mentést is végez. Olykor német területen is bevetik. 10-15 pótkocsival kiegészítve akár 800 személy ellátására is képes.

   

  

  25. ábra: Dr. Lengyel Árpád lóháton. A kép bal szélén a távolodó trén-szekerek (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 98. o.).

   

  

  26. ábra: Dr. Lengyel Árpád háborús kitűntetései viselésére vonatkozó jogcímeit azonosító igazoló jegy. Dr. Lengyel Árpád a háború alatt összesen négy kitűntetésben részesül. Megkapja a kiváló vezetésért, illetve a hősies vagy eredményes magatartásáért adományozható katonai érdemérem (a Signum Laudis) bronz fokozatát, a kitüntetés szalagján a kardokkal (1916), a ezüst katonai érdemérmet a kardokkal (1917), a Vöröskereszt tiszti díszjelvényét a hadiszalaggal (1917), a legalább 12 heti egybefüggő frontszolgálatot teljesítők elismerésére alapított Károly csapatkeresztet (1918). (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 100. o.).

   

  A háború után hazatérve Dr. Lengyel Árpád újra munkába áll a mentőknél, ahol megpályázza, és meg is kapja az egyik ellenőrző orvosi állást. A mentőszolgálat mellett tovább folytatja munkáját a kerületi betegsegélyző pénztárnál is, a Mária téri rendelőintézet gégészorvosaként. Közben belép a Budapesti Orvosegyesületbe és az Országos Orvosszövetségbe, ahol többször is felkérik szakmai tanácsadásra.

  1919.03.25.: A 33 éves Dr. Lengyel Árpád házasságot köt a 26 éves Berger Margittal. A veszprémi Berger családnak Csopakon van nyaralója, ahonnan gyakran átjárnak a szomszédos Balatonfüredre. A fiatalok itt találkoznak egy baráti társaságban. Berger Margit a veszprémi Angol Kisasszonyok iskolájában tanult, művelt, nyelveket beszélő, zenét szerető fiatal lány, akivel rövid ismerkedés után kölcsönösen úgy érzik, hogy a másikban életre szóló társra találtak.

   

  

   

  27. ábra: Az ifjú házasok (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 104.-105. o.)

   

  

   

  28. ábra: A doktor Baross utcai rendelője. Balra fent a „Liverpooli oklevél”, s a doktor a rendelőjében (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 106. o.).

    

  1919.12.30.: Dr. Lengyel Árpád és Berger Margit első gyermeke, Lengyel Bálint István születése.

  A család ekkor a Budapest VIII. kerület Baross utca 4. számú házba költözik (Dr. Lengyel Árpád addig többször is lakóhelyet változtat: 1911-es Teréz körúti lakásából még 1912-ben a Podmaniczky utca 9., majd a háború után a Honvéd utcába költözik). A Baross utcai lakás már az orvosi magánpraxis kialakítását is segíti, amikor az első emeleti négyszobás lakás lakószobaként használt két szobája mellett a másik két szobát rendelővé és váróvá alakítják. A család élete ezután két helyszínen folyik tovább: szeptembertől májusig Budapesten, júniustól augusztus végéig a veszprémi nagyszülők csopaki házában. Dr. Lengyel Árpád a nyár közepéig Pesten marad és dolgozik, s csak a hétvégeken látogat Csopakra, de egy hónapot így is együtt töltenek. Mindkét helyszínen élénk társasági életet élnek.

  1920.10.27.: Hatályba lép a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvény, azaz a numerus clausus törvény végrehajtására a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott 123.033. számú miniszteri rendelet, amely az egyes "nemzetiségek és népfajok" összlakossághoz viszonyított arányszámához és a „nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság” szempontjához kötötte az adott etnikumból a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát, a mindaddig vallásfelekezetként nyilvántartott zsidóságot is nemzetiséggé nyilvánítva, így 6 %-ban maximálva a felvehető zsidók arányát. A "nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság" megállapítását a gyakran szélsőjobboldali befolyás alatt álló egyetemi vezetőségekre bízzák.

  A törvény célja az, hogy a berendezkedő új rezsim – a Horthy-rendszer – a trianoni békeszerződés által elcsatolt magyar területekről a megmaradt csonka országba özönlő nem zsidó értelmiségnek kedvezzen a zsidók kárára, ezzel szélesítve társadalmi bázisát. A törvény az első világháború utáni világ legelső antiszemita indíttatású jogfosztó törvénye, amelyet bár nem sikerült végrehajtani (mivel  zsidók aránya a magyar egyetemeken nem csökkent 8 % alá), alapvetően hozzájárult a magyar állampolgárok egymás ellen történő rosszhiszemű kijátszásához, ezzel az egyik eleme annak, a holokauszthoz vezető folyamatnak, amelyben az ország lakosságának valamely – az akkori jog szerinti – értelemben zsidónak minősülő részét jogfosztottá tették, majd megfosztották a vagyonától, a lakóhelyétől, a személyi szabadságától és végül az esetek több mint felében az életétől is (az Auschwitz-Birkenauban meggyilkolt zsidók közül minden harmadik magyar állampolgár volt).

  1924.05.22.: Megszületik a család második gyermeke, Lengyel Anna Gizella. Dr. Lengyel Árpád négy jelentősebb orvosi előadást tart az év folyamán, melyek közül kettő különböző orvosi szaklapokban is megjelenik.

  1925.02.14., 10.15., 11.19.: Dr. Lengyel Árpád három szakmai tanulmányt közöl az Orvosi Hetilapban.

   

  

   

  29. ábra: Bálinttal és Annával (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 108. o.).

   

  1926.11.09.: Újabb szakcikk az Orvosi Hetilap számára. 

  1927.02.26.: Lengyel Bálint István halála.

  A halál oka diftéria (torokgyík). Bár 1901 óta ellenszérum, 1923 óta pedig védőoltás is rendelkezésre állt a betegséggel szemben (utóbbi akkor még csak az Egyesült Államokban), a fertőzés lehetséges szövődményei – mint a szívizom-, ideg- és tüdőgyulladás – miatt akkoriban veszélyes betegségnek számított, amely hirtelen szívmegállást, fulladást okozhatott. A gégeszakorvos Dr. Lengyel Árpád számára különös tragédia, hogy gyermeke az ő orvosi szakterületéhez tartozó betegség áldozatává válhatott. Az orvos ezután magába zárkózik és mérhetetlen bánatát egyre több munkába folytja.

  1928.05.01.: A B.Ö.M.E. elsősegélynyújtó továbbképzést szervez, amelynek tananyagát és tanítási módszereit Dr. Lengyel Árpád dolgozza ki.

  A növekvő motorizáció közepette egyre több a közlekedési baleset, a kibontakozó gazdasági válság nehézségeivel összefüggésben pedig egyre több a lelki állapottal összefüggő megbetegedés és öngyilkossági kísérlet. Mindkét körülmény az elsősegélynyújtási ismeretek széleskörű terjesztését indokolja. Dr. Lengyel Árpád ekkor 8 különböző iskolában és közintézményben kezd rendszeres előadás-sorozatba, valamint magánszemélyek számára is vállal elsősegélynyújtó felkészítést, összesen 470 esetben. 

  1929.03.01.: Szakcikk a Magyar Orvos c. folyóiratban.

  1930.07.09.: Dr. Lengyel Árpád az I. világháború befejezésének 10. évfordulójára 1929-ben kibocsátott Háborús Emlékérem mellett megkapja a B.Ö.M.E. legmagasabb szakmai elismerését, a Mentős Aranyérmet.

   

  

  30. ábra: Dr. Lengyel Árpád (az első sorban jobból a második) a mentős aranyérem átadásakor. (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 111. o.).

    

  1931.06.20.: Liber Endre alpolgármester ünnepi beszéd keretében adja át Dr. Lengyel Árpádnak a belügyminiszter által adományozott, 25 évi mentő- és tűzoltó szolgálat jutalmazásául alapított díszérmet.

  1931.11.30.: Szakcikk a Mentők Lapjában. 

  1932.09.30.: Dr. Lengyel Árpád három tanulmányt publikál két különböző szaklapban. Ezek egyike a visszaemlékezése „TITANIC” címmel a Mentők Lapja különkiadásában a hajószerencsétlenség huszadik évfordulója alkalmából. A tanulmányt előadás formájában a Magyar Rádióban is megtartja.

  1933.: Dr. Lengyel Árpád a kisebb műtétek gazdaságossági kérdéseinek a biztosítók szempontjából vett fontosságáról értekezik. 

  1933.03.01.: A család a Baross utcából a Rákóczi út 11. számú házba költözik.

  1934.: Gyógyszerkészítmény terápiás hatásoságáról számol be.

  1935.: Dr. Lengyel Árpádot kitüntetik az Osztrák Háborús Emlékéremmel (melynek magyarországi viselését csak egyedi kormányzói engedéllyel hagyják jóvá).

  1937.10.31.: Dr. Lengyel Árpád három tanulmányt publikál a Mentők Lapjában. Ezek egyike egy újabb visszaemlékezés „A TITANIC elsüllyedése” címmel, a hajószerencsétlenség huszonötödik évfordulója alkalmából. A tanulmány a Magyar Rádióban április 16-án tartott emlékbeszédének leirata (a hangfelvétel sajnos nem maradt fenn).

  1938.05.29.: Hatályba lép a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatásosabb biztosításáról szóló 1938. évi XV. törvénycikk, - vagyis az első zsidótörvény -, amely az Orvosi Kamarai tagok között 20%-ban maximálta a törvényalkotó által zsidónak tekintett személyek számát (miközben ekkor az ország települései közül egyedül csak Budapesten közel 68 % a zsidónak tekintett orvosok aránya).

  Noha a rövid – mindössze 10 §-ból álló – törvény csupán egyetlen egyszer használja a „zsidó” kifejezést, a törvény terjedelmes  indoklásából mégis teljesen egyértelmű, hogy a magyar állam az egész jogszabályt kizárólag (az ekkor még vallási és nem faji közösségnek tekintett) zsidósághoz tartozó saját polgárai ellen alkotta. A törvény végrehajtására kiadott rendelet ugyanakkor nem írta elő a törvényben megállapított százalékos arányok létszámcsökkentés és jogviszony-megszűntetés (tömeges elbocsájtások) útján történő elérését, ehelyett a törvényi előírásokra támaszkodva úgy rendelkezett, hogy amíg a nem zsidó kamarai tagok aránya a 80%-ot el nem éri, addig új zsidó tagokat legfeljebb 5%-ban lehet felvenni az Orvosi Kamarába. A törvény elfogadása idején már kamarai tag zsidó vallású orvosok szakmagyakorlásának folytatását tehát a törvény nem zárta ki (nem is tehette volna, hiszen akkor az egészségügyi ellátás a hirtelen kialakuló létszámhiány miatt alighanem egyik napról a másikra összeomlott volna, viszont a bizalmatlanság és a rosszhiszeműség megbélyegző hatásával előre megfontolt szándékkal és aljas indokból – politikai és gazdasági nyereségvágyból – éket vert az állam különböző vallási csoportokhoz tartozó, egymással addig békében élő polgárai közé, előkészítve a későbbi tömeges emberírtás tragédiáját).

  Az antiszemita környezeteben, s az 1920 óta hatályban lévő numerus claususra tekintettel Lengyel Anna udvarlója, a nála 4 évvel idősebb Reich Ferenc – bár leendő apósához hasonlóan orvosnak készül és kitűnő érettségit tesz – nem adhatja be a felvételi kérelmét az orvosegyetemre, ezért úgy dönt, hogy szakmai képzettséget szerez és látszerész lesz, az orvostudományok határterületén, ahol (legalább közvetve) szemészettel is foglalkozhat.

  1938.07.18.: Mivel a törvény szerint a 20%-os korlátozással érintett személyi körbe nem lehet beleszámítani az ún.: „Tűzharcosokat” (az első világháborúban legalább 12 hetes egybefüggő tényleges frontszolgálat teljesítéséért Károly csapatkereszttel kitűntetetteket), Dr. Lengyel Árpád intézkedik tűzharcos minőségének hatósági igazolása érdekében, amelyet a házassági anyakönyvi kivonat „Utólagos bejegyzések” rovatában tűntetnek fel.

  1938.11.02.: Átadják a II. kerületben Medgyaszay István építészmérnök tervei alapján épült korszerű Kapás utcai Rendelőintézet, amelyben a Mária téri rendelő – Dr. Lengyel Árpád addigi munkahelye – teljes személyzetét költöztetik. Dr. Lengyel Árpád a fül-orr-gége szakrendelést végző osztály első osztályvezető főorvosa lesz. 

  1939.03.23.-04.04.: A magyar-szlovák „kis háború”. Az első világháború végén Magyarországgal szembeni igazságtalan (3,3 millió magyart idegen országok fennhatósága alá helyező) amerikai-brit-francia politikusok által oktrojált trianoni béke német támogatással végrehajtott revízióját jelentő első bécsi döntés (1938) a csehszlovák igazgatás alá került magyarlakta vidékeket visszaadja Magyarországnak. A magyar hadsereg azonban nem áll meg, hanem a döntéssel kijelölt határvonalat átlépve bevonul az ukránok lakta Kárpátaljára is (amely 1918-ig Magyarországhoz, 1918-1938 között Csehszlovákiához tartozott). A Magyar Honvédség 20 év utáni első harctevékenységeihez kapcsolódóan a tartalékos orvosok – köztük Dr. Lengyel Árpád – is behívót kapnak.

  1939.05.05.: Hatályba lép a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvénycikk, vagyis a második zsidótörvény. A már nyíltan antiszemita jogszabály

  1939.09.01.: Európában a Lengyelország elleni német támadással, s az ezt követő brit és francia hadüzenettel kitör a második világháború (Ázsiában már a második kínai-japán háborúval kitört 1937.07.07-én).

  1940.01.09.: A zsidótörvények hatására a család a konvertálás mellett dönt: Dr. Lengyel Árpád és hitvese az állam által rájuk (és hozzájuk hasonlóan minden izraelita vallású honfitársukra) kényszerített életveszélyes fenyegetések hatására őseik hitének elhagyására kényszerülnek és a római katolikus hitet választva a budapesti Józsefvárosi Plébánián kikeresztelkednek.

   

  

  31. ábra: A Dr. Lengyel Árpád és Berger Margit házassági anyakönyvi kivonatán olvasható bejegyzés a férj „Tűzharcos” minősítéséről és a házaspár kikeresztelkedéséről (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 103. o.)

   

  

  32. ábra: A Dr. Lengyel Árpád az 1930-as évek derekán civilben, ünneplőben és otthon a család „Zsuzsi” kutyájával (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 117., 119., 122. o.).

   

  1940.08.28.: Magyarország egyelőre távol marad az ellenségeskedésekről, ám a háború előszele Budapesten is mindenkit megérint. A tartalékos orvosoknak a magyar-szlovák „kis háború” óta rendszeres katonai szolgálatra kötelezték, de esténként még hazajárhatnak. Dr. Lengyel Árpád így számol be erről az időszakról levelében a Szegeden nyaraló lányának:

  „Nekem sajnos nincs sok dolgom. Schmidt tanárnak a te általad ismert betege óta csak a kis Bárkányi Tomi volt, amiről szintén tudsz, s azóta privát orrműtét sajnos nem volt. Közben engem is sürgősen behívtak a helyőrségi kórházba, de már másnap elengedtek azzal, hogy –  ha a háború megkezdődik – telefonon fognak behívni a Vöröskereszt kórházába osztályvezetőnek.”

  A levélből két következtetés kínálkozik: 1) Dr. Lengyel Árpád magánpraxisában ekkor már egyre fogytak a páciensek. Ez talán a zsidótörvényeket megalkotó és elfogadó politikusok által a társadalom tagjai között mesterségesen felszított antiszemita gyűlölet eredménye (egyre kevesebben akartak a bűnösnek, megbízhatatlannak kikiáltott zsidó orvosokhoz fordulni). 2) A doktornak jelentős távon kellett közlekedni a városban a Rákóczi úti lakása és a Helyőrségi (ma Honvéd) Kórház között, ügyeletet tartva a hűvösebb esti órákban is. Ez utóbbi körülmény az egészségére is hatást gyakorolhatott.

  1940.09.08.: Dr. Lengyel Árpád halála. A halál oka: tüdőgyulladás és szívkoszorúér-elzáródás.

   

  

  33.-34. ábra: Dr. Lengyel Árpád halotti anyakönyvi kivonata és temetése a Főváros által adományozott díszsírhelyre a Kerepesi úti temetőben (Forrás: Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012, 120.-121. o.).

   

  1940.09.30.: A Mentők Lapja 38. évfolyam 9. számában búcsúzik a B.Ö.M.E. néhai bajtársától:

  „Meghalt váratlan hirtelenséggel dr. Lengyel Árpád, egyesületünk főorvosa, aki 1906. május hó 6-tól teljesített egyesületünkben szolgálatot. Több katonai, mentő és polgári kitüntetés tulajdonosa volt. 1912-ben mint a CARPATHIA hajóorvosa vett részt a TITANIC hajótöröttjeinek megmentésén. Ezért az angol tiszti ezüst tengeri mentési érmet és az amerikai arany TITANIC érmet kapta. A mentés eszméjét mindig hűségesen szolgálta, lelkes és igazi jó bajtárs volt.”

   

  Források:

  Balogh Tamás, Könczöl Péter, Tanító Kálmán: Hol volt, hol nem volt? Dr. Munk Artúr és a CARPATHIA, R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport, 2016. május 21., https://m.blog.hu/ha/hajosnep/image/munk_artur_20160521.pdf

  BT 100 - Registry of Shipping and Seamen: Agreements and Crew Lists, Series III, BT 100/156 - CARPATHIA.

  Layth Yousif: REWIND - On this day in 1912 Arsenal played Spurs to raise money for the Titanic Relief Fund, 2024.04.22. https://www.onlinegooner.com/articles/view/5045

  Leighton H. Coleman III.: Polar, the Titanic bear, https://www.polarthetitanicbear.com/

  Randy Bryan Bigham, Richard Edwards, Brandon White: A Titanic Mystery: Exploring the Escape of Robert W. Daniel – The rescue of one of the Titanic disaster's most prominent first-class survivors, Encyclopedia Titanica, 2024.04.17. https://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-mystery-exploring-escape-robert-daniel.html

  Sal Endre: Egy alig ismert magyar hős története, aki a Titanic túlélőit mentette. in. Mandiner, 2022.02.22. https://mandiner.hu/hirek/2022/02/egy-alig-ismert-magyar-hos-tortenete-aki-a-titanic-tuleloit-mentette

  Sz.n.: Titanic Relief Fund Cheque, Titanic Museum, White Star Heritage LTD., https://www.titanicmuseum.org/artefacts/titanic-relief-fund-cheque/

  Tom Schieber: A Benefit Game for Survivors of the Titanic, 2012.04.12., https://baseballresearcher.blogspot.com/2012/04/benefit-game-for-survivors-of-titanic.html

  Völgyi Péterné Dr. Reich Márta, Dr. Balogh Tamás: A TITANIC árnyékában, Budapest, 2012.

• Egyesületünk újabb elismerése

  Tags: tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, TIT, díjak_elismerések

  2025. március 17., hétfő 17:14:45

  A március 15-i állami ünnepség alkalmából ezúttal Hocza István, egyesületünk titkára részesült a honvédelmi miniszter elismerésében, aki a Honvédelemért Kitűntető cím II. fokozatát adományozta tagtársunknak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség kiemelten fontos feladatai megvalósításának támogatásáért.

  

  Hocza Isván immár csaknem 17 éve, még mint a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred törzsőrmestere csatlakozott egyesületünkhöz, melynek működését személyes közreműködésével támogatja, 2017 óta - egyesületünk korábbi titkára, Bicskei János halála óta - pedig a titkársági feladatokat is ellátja. Ennek keretében évről évre fáradhatatlanul hozza-viszi az egyesület rendszeres és alkalmi időszaki kiállítási - egyebek közt a Budapest Boat Show, vagy épp a Bicskei János Elékverseny - helyszínei között a modellező tagok alkotásait, melyeket maga is nívós alkotásokkal gyarapít, elnyerve több hazai és nemzetközi verseny zsűrijének rangos elismerését.

  Alkotásai közül kiemelkedik a világ első teljességre törekvő monitor- és korai páncéloshajó-gyűjteménye, melyben bemutatja a korai folyami és tengeri páncélosokat - az első vasba öltözött hajókat (ironclads) - a legelső rögzített (merev) és forgatható lövegtoronnyal szerelt toronyhajókat, s persze az európai és amerikai folyami és tengeri monitorokat, illetve a háborúkban rögtönzött - sebtében átépített, vagy épp forradalmian új - hadihajó-konstrukciókat a legkorábbi kezdetleges berendezésektől a második világháborús folyami nehézpáncélosokon át a vietnámi háborúban harcolt amerikai monitorokig.
  
  Igazán kiérdemelt elismerésről van szó tehát, ezért örömünkre szolgál, hogy ez a tény az adományáozásra felterjesztő honvédségi partnereink figyelmét is megragadta, akiknek ezúton mondunk köszönetet azért, hogy immár évtizedek óta értő figyelemmel tüntetik ki szervezetünket, s annak tagjait, akik közül ennek köszönhetően már többen részesülhettek hasonló elismerésben az elmúlt évtizedekben. Nagy öröm, hogy 2025-ben Hocza István is csatlakozhatott az állam által is elismert egyesületi tagok közösségéhez. Szívből gratulálunk!