Contents tagged with tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület

• Egyesületünk a Honvédelem napja és a Gyermeknap alkalmából rendezett tárlaton

  Tags: kiállítás, tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, MH_1_Honvéd_Tűzszerész_és_Folyamőr_Ezred

  2025. május 25., vasárnap 21:12:09

  A Magyar Honvédelem Napja és a Gyermeknap alkalmából a budapesti Városligetben 2025. május 24.-25-én rendezett időszaki kiállítást Hocza István, egyesületünk titkára, a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred honvédelmi alkalmazottja az Egyesületünk által az alakulat számára létrehozott csapattörténeti gyűjtemény anyagából, mellyel a Magyar Honvédség hadihajós alakulatai történetéből és mindennapjaiból adott ízelítőt az érdeklődőknek.
  
  
  1. ábra: Bemutatkozik a hadihajós alakulat.
  
  
  A kiállítás a 2024-ben tartott hasonló rendezvény mintájára került megtervezésre. Szűcs Dániel kép-etüdje az Egyesületünk közreműködésével megvalósult kiállításról itt látható.
  .
  
  2. ábra: 1848-tól 1918-ig: Háttérben a Kossuth-kormány MÉSZÁROS hadigőzöse, bal szélen a LEITHA monitor.
  
  
  
  3. ábra: A KÖRÖS és a BODROG, az átépített LEITHA, valamint a BOSNA és az ENNS monitorok, illetve az el nem készült Duna-Dreadnought.

• Rádióadás a DEBRECEN (ex-KASSA) Duna-tengerjáróról

  Tags: debrecen, tit, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, duna_tengerjáró, magyar_tengerészek_egyesülete, rádió_és_televízió, garadnai_andrás

  2025. május 21., szerda 21:04:08

  A Magyar Rádió KOSSUTH adójának "A Hely" c. műsorának 2025. május 20-i adása az utolsó fennmaradt magyar folyam-tengeri áruszállító hajó, a DEBRECEN (ex-KASSA) történetét idézte fel Garadnai András, a Magyar Tengerészek Egyesületének tagja és korábbi elnöke, a Közlekedéstudományi Egyesület Hajózási Tagozatának elnökségi tagja, az egykori MAHART Hajójavító igazgatója és Dr. Balogh Tamás, egyesületünk elnöke, valamint Horváth Balázs, a KASSA Kulturális Tér üzemeltetője közreműködésével (műsorvezető: Burkert Rudolf, Szerkesztő: Vágner Mária).
  
  A hajó rendhagyó történetének felelevenítése felidézte a hely, s azon keresztül a magyar tengerhajózás szellemét. Nem véletlenül: a világ hajós nemzeteinek fővárosaiban, tengerparti nagyvárosaiban általában horgonyoz legalább egy olyan híres történelmi hajó, amely azt hirdeti, hogy mivel járult hozzá az adott ország és nemzet a hajózás egyetemes történetéhez. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy két ilyen hajója is van. Egyrészt maga a DEBRECEN (ex-KASSA), amely egyike a világ legkorábbi folyam-tengerjáró hajótípusainak (ezt a hajótípust Magyarország adta a világnak). Másrészt a LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a világ legelső, tisztán folyami monitorhajója. Ez utóbbi hajó azonban 2010-ben történt felújítását követően sajnálatos módon már hosszú ideje nem látogatható, s a hivatalban lévő honvédelmi miniszter még azt a miniszteri utasítást is hatályon kívül helyezte, amely a hajó helyreállítását követően a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánította (pontosan azért, hogy soha ne kerülhessen ilyen állapotba). Bár a történelmi hadihajó a Hadtörténeti Intézet és Múzeum műtárgy-nyilvántartásában szerepel, mint múzeumhajó, fenntartási, karbantartási és állagmegóvási munkákat a múzeum a gyűjteményébe tartozó műtárgyon nem végez. Így jelenleg ténylegesen a DEBRECEN (ex-KASSA) a magyar kulturális örökség egyetlen olyan védett tárgya, amely - mint történelmi hajó - az ország és a nemzet hajózási örökségét, s a világ egyetemes hajózási örökségéhez való hozzájárulását valamiképpen reprezentálhatja (bár sajnos a közösségi térként, előadó- és szórakozóhelyként használt hajónak ilyen funkciója - pontosabban ennek a funkciónak alárendelt helyisége, történelmi szempontból hiteles megjelenése, stb. - jelenleg nincs). Az említett okokból azonban ennek ellenére is fontos ismerni és ragaszkodni hozzá, hiszen ez a hajó legalább még megvan, így végső soron a lehetőség is adott, hogy a nemzet hajózási örökségének méltó reprezentánsává válhasson. Addig is némi megnyugvást jelenthet, hogy egykori raktereiben ma színházi előadásoknak és zenei produkcióknak ad helyet, így tulajdonképpeni "rakományává" ténylegesen a kultúra vált. Ennél szebbet pedig aligha kívánhatnánk ennek a vén dunai obsitosnak. Erről és még sok egyéb másról is szól ez a műsor, amely meghallgatható: itt. Köszönjük a lehetőséget!
  
  
  
  
  További információk a Duna-tengerjáró hajókról:
  
  Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerhajózás története, Budapest 2013: itt.
  Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerhajózás rekorderei, Budapest, 2013: itt.
  Dr. Balogh Tamás: A Duna-tengerjárók és a magyar hajógyártás, 2011: itt.
  
  Portérműsor Garadnai Andrással a "Közlekedő Ember" sorozatban: itt.
  
  A Hely c. műsor DEBRECEN (ex-KASSA) Duna-tengerjáróval foglalkozó epizódjának beharangozója és képei: itt.
  
  Képes beszámoló a hajón 2010-ben rendezett hajózástörténeti kiállításunkról Hírlevelünk 25.-30. oldalán: itt.
  Képes beszámoló a hajón 2009-ben rendezett hajózástörténeti kiállításunkról Hírlevelünk 8.-13. oldalán: itt.

• Évfordulók - 70 éve halt meg Wulff Olaf Richárd

  Tags: haditengerészet, évfordulók, haditengerészetünk_emlékei, haditengerészetünk, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hagyományőrző_tagozat, Wulff_Olaf, Wulff_Olaf_Richárd

  2025. május 20., kedd 11:35:51

  
  2025. június 12-én lesz Wulff Olaf Richárd (1877-1955) néhai m. kir. honvéd vezérfőkapitány halálának 70. évfordulója. Az időponthoz közeledve, a Magyar Honvédelem Napja alkalmából teljes katonai tiszteletadás mellett hajtják végre hamvainak újratemetését Budapesten, a Nemzeti Díszsírkert 52. parcellájában. Ebből az alkalomból foglaljuk össze és osztjuk meg az érdeklődőkkel pályafutásának főbb állomásait.
  
  
  
  1. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány Hoffmann Géza által 1939-ben készített portréja (forrás: itt).
  
  
  1877.02.08.: Wulff Olaf Richárd megszületik Budapesten. Atyja Wulff Emil (1812-1882) vízépítő mérnök, aki a magyar kormány meghívására a Béga-csatorna és a Száva-folyó szabályozási munkálatait vezeti, édesanyja Doterre Augusta Elisabeth Wulff (1845-1940). A család két fiúgyermeke - Olaf és Hagbart (1871-1908) - nevelésére a szülők Norvégiát jelölik ki, de amikor ottani elemi iskolába akarják küldeni őket, az akkor már csak magyarul beszélő fiúk visszaszöknek Budapestre.
  
  1891.: A gimnáziumi tanulmányok után beiratkozik a cs. és kir. Haditengerészeti Akadémiára.
  
  1895.06.01.: Tanulmányai végeztével haditengerészeti szolgálatba lép, mint II. osztályú tengerész-hadapród. Ebben a minőségében vett részt a SAIDA korvett másfél évig tartó Föld körüli útján.
  
  1899.: Sorhajózászlós.
  
  1902.: Elvégzi a torpedó-távírótiszti tanfolyamot és Tullnban a lovassági távírótiszti, majd Pozsonyban a folyami aknásztiszti tanfolyamokat.
  
  1908.10.29.: Harminchét éves korában meghal testvére, Hagbart. 
  
  1909.: Behajózik a PANTHER cirkálóra (parancsnok: Theodor Skerl Edler von Schmidtheim), amellyel kelet-ázsiai utat tesz Kínába, ahol átveszi a pekingi osztrák-magyar követség védelmére 1901-ben kirendelt tengerészkülönítmény parancsnokságát.
  
  1910/11.: Sorhajóhadnaggyá léptetik elő. A pekingi tengerészkülönítmény parancsnoka.
  
  1912.: Hazatér a SZIGETVÁR cirkálóval.
  
  1913.: Különböző hadihajókon teljesített Adriai és Földközi-tengeri szolgálatát, valamint az 1901/02, 1908/09 és 1912/13 folyamán a budapesti tengerészkülönítménynél teljesített szolgálatát követően felső tüzérségi tanfolyamra vezénylik, miután a Dunaflottillához kerül, ahol mint beosztott tiszt, monitorparancsnok, majd a flottilla törzsfőnöke.
  
  1914.09.19.: Átveszi a cs. és kir. Dunaflottilla - a haditengerészet dunai részlege - parancsnokságát. s az első világháborúban ezután végig a dunai hadszíntéren szolgál. Legfontosabb haditettei közé tartozik a monitorokkal való áttörés a Dunáról a Szávára szeptember 28-án a belgrádi szerb tüzérség részleges megsemmisítése mellett, és a fennálló aknazár ellenére. Az áttörés lehetővé teszi, hogy a Krauss hadseregcsoport átkeljen a Száva szerb oldalára. Ezért a fegyvertényét megkapja a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.
  
  1914.10.01.: A cs. és kir. Dunaflottilla parancsnoki beosztásában Lucich Károly fregattkapitány váltja fel. Wulff Olaf ekkor átveszi a TEMES I. monitor parancsnokságát, amelyet a hónap 23. napjáig tölt be.
  
  1915.06.29.: Átveszi a TEMES II. monitor parancsnokságát.
  
  1915.05.01.: Korvettkapitánnyá léptetik elő, június 15-én pedig az 1. Monitorosztály parancsnokává nevezik ki. Parancsnoki lengőjét a TEMES II. árbocán vonja fel.
  
  
  2. ábra: Wulff Olaf Richárd korvettkapitány a cs. és kir. Dunaflottillánál az SMS TEMES monitor fedélzetén a monitor lövegtornyánál és a hajó tatfedélzetén szárazföldi tisztek fogadásán (forrás: itt, itt és itt).
  
  
  
  1917.: Az I. monitorosztállyal Boszniában tevékenykedik. Az év végéig befejezi és kiadja az "Österreichisch-Ungarische Donauflottille in den Kriegsjahren 1914-1917" c. művét, amely a háború kitörésétől 1916 végéig dolgozza fel a Dunaflottilla hadieseményeit.
  
  1918.03.03.: Az Oroszországgal folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokon a cs. és kir. haditengerészet képviselője. A békével a katonai vereség miatt a fronton és a forradalmak miatt a hátországban egyaránt kritikusan meggyengült Oroszország kilépett a háborúból Kelet-Európában hatalmas területekről lemondva Németország és  az Osztrák-Magyar Monarchia, a Kaukázusban pedig Törökország javára.
  
  1918.04.01.: Megtervezi és végrehajtja az extrém alacsony szabadoldal-magasságú monitorokkal (BOSNA, BODROG, KÖRÖS, SZAMOS) és őrnaszádokkal (BARSCH, WELS) és folyami hajókkal (ODEASSA, BESARABEC), valamint néhány folyami tankuszállyal történő átkelést a Fekete-tengeren annak érdekében, hogy a dél-orosz és ukrán területeken műveletező szárazföldi erőkkel együttműködve biztosítsa az ukrajnai orosz kikötők (Ogyessza, Herszon, Nyikolájev) megszállását, s az ukrán gabona eljuttatását Közép-Európába.
  
  
  3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla hadműveletei 1878-1919 között. A LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén berendezett állandó kiállítás számára készült térképen az első világháború Fekete-tengeri és dél-ukrajnai hadműveletei is feltüntetésre kerültek (forrás: Dr. Balogh Tamás © 2011).
  
  
  1918.09.29.: Összeomlik a bolgár front. A balkáni osztrák-magyar erők védhetetlen helyzetbe kerülnek, a hátbatámadás elkerülésére rendezett visszavonulásuk szükséges, amelyet a Dunaflottilla egységei támogatnak.
  
  1918.11.01.: Előléptetik fregattkapitánnyá. November 3-án pedig ismételten kinevezik a Dunaflottilla parancsnokává. A vezénylete alatt álló hadihajók fedezik a visszavonuló osztrák-magyar és német csapatok folyamátkeléseit. A műveletek során összetartja a Dunaflottillát és Budapestre vezényli, ahol november 6-án -  a Monarchia utolsó harcoló alakulataként - bevonja a császári és királyi hadi lobogót.
  
  1919.: A Tanácsköztársaság alatt letartóztatják, de egykori  matrózai segítségével megszökik és Bécsbe menekül.
  
  1920.: Budapest révkapitánya. A hadsereg létszámát és felszereltségét jelentősen korlátozó – a hadihajózást is felszámoló – Trianoni békeszerződés kijátszására megszervezi a névleg a Belügyminisztériumnak alárendelt, folyamrendészeti feladatokat ellátó (valójában katonai képességekkel rendelkező) Folyamőrséget.
  
  1920.03.14.: Budapesten feleségül veszi a felvidéki családból származó Losonczy Edinát, akinek ez a harmadik házassága (első férje az 1872-ben született Füleki Stefani Ervin, akitől leánygyermeke, az 1985-ben elhunyt Magda születik, második férje az 1848-ban született és 1908-ban elhunyt Borhek Viktor).
  
  1921.03.01.: A Folyamőrség első parancsnoka.
  
  

  
  4. ábra: Balra fent: Wulff Olaf korvettkapitány (3-as számmal) a breszt-litovszki béketárgyalásokon, az osztrák-magyar Pokorny Hermann alezredes és a német Max Hoffmann tábornok társaságában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 93.150). Jobbra fent: Wulff Olaf főtörzskapitány szemléz az óbudai folyamőr laktanyában, 1920‒1922 (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 141.1). Lent: Wulff Olaf (a képen balra) a két világháború között a Duna-Tengerhajózási Rt. egyensapkájában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 92589).
  
  
  1922.06.27.: 1914-es belgrádi áttöréséért a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével tüntetik ki.
  
  1925.05.01.: Vezérkapitánnyá (a szárazföldi haderőben a vezérőrnagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
  
  1929.05.01.: Vezérfőkapitánnyá (a szárazföldi haderőben az altábornagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
  
  1933.03.01.: Nyugállományba helyezik, de tovább dolgozik a magyar hajózás érdekében. A nemzetközi Duna-bizottság szakértője, a m. kir. Folyam-Tengerhajózási Rt. és a m. kir. Duna-tengerhajózási Rt. elnöke, a m. kir. Tengerésztisztképző Intézet igazgatóságának tagja, s a Hajózási és Kikötőügyi Tanács elnöke.
  
  1934.: Bécsben és Lipcsében megjelenik az 1917-es kiadású munkája tovább-dolgozásával elkészült "Die österreichish-ungarische Donauflottille im Weltkriege 1914-18". című könyve, amelyet később magyar nyelven  is kiadnak Budapesten "Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban 1914-1918." címen. Ez a szakmunka a monitorok első világháborús tevékenységének máig legjobb összefoglalója.
  
  
  5. ábra: Wulff Olaf Richárd könyvének borítója és szennycímlapja, s a szerző dedikálása a kötetben.
  
  

  

  
  6. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány (forrás: itt és itt). Kitüntetései a jobb oldali fényképen: nyakba akasztva a Magyar Érdemrend második fokozata; a gomblyukban: a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje; a rendjelsávon balról jobbra: az Osztrák Lipót-rend lovagkeresztje, az Osztrák Vaskorona-rend harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt szalagján a Katonai Érdemérem, a Katonai Érdemérem az Osztrák Ferenc József-rend szalagján, a Magyar Katonai Szolgálati Kereszt a II. osztályú tisztek számára (30 év szolgálatért) és a Bolgár Bátorságért Érdemrend harmadosztálya; a zubbonyzseben az első osztályú Vaskereszt látható.
  
  
  1935.: Horthy Miklós kormányzó segédtisztje.
  
  1944.: Decemberben elhagyja az országot és Costa Ricába menekül.
  
  1955.06.12.: Wulff Olaf halála. Felesége a következő évben követi. Mindkettejüket a Costa ricai fővárostól, San Josétól 100 km-re fekvő kis hegyi falu, Volcan temetőjében helyezik örök nyugalomra.
  
  2018.: A Horthy Mikós földi maradványainak 1993. évi hazahozatalát is kezdeményező Magyar Tengerészek Egyesülete felveti a hamvak hazahozatalának gondolatát, hogy az elhunytak hazai földben, a Fiumei úti Díszsírkertben kialakított „Hősök Parcellájában” találjanak végső nyugalomra. A  Honvédelmi Minisztérium befogadta és támogatta az ötletet, a család úgyszintén, de a COVID19-világjárvány miatt a terv akkor nem valósulhatott meg.
  
  2025.05.19.: Wulff Olaf és hitvese Losonczy Edina maradványait - exhumálásukat és a csontok elhamvasztását követően - Costa Ricából Magyarországra szállítják (a kecskeméti légibázisra, ahonnan autóval Budapestre, a Bálna Honvédelmi Központba, onnan pedig a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred hadihajóján a HM Hadikikötőbe viszik). Tagtársunk, Dr. Margitay-Becht András által a megemlékezésen tartott - elsősorban a történet érzelmi töltetét hangsúlyozó - beszéde elérhető innen.
  
  2025.05.21.: Katonai tiszteletadás mellett megtörténik a hamvak újratemetése.
  
  

  
  7. ábra: Balra Wulff Olaf Richárd utolsó fényképe, három hónappal a halála előtt. Wulff Olaf a kép jobb szélén látható, míg a kép bal szélén veje, Ferdinand Anton von Herold-Schmidt és az ő felesége, Wulff Olaf nevelt lánya, Magda von Stefani látható. Az ő házasságukból született Károly Róbert von Herold-Stefani (1931-2012), akinek hat gyermeke közül az egyik a most Budapestre látogatott Ferdinand von Herold-Duarte. Jobbra Wulff Olaf és hitvese közös sírja Costa Ricában (forrás: itt és itt).
  
  
  
  További információk:
  
  A cs. és kir. Dunaflottilla, a m. kir. Folyamőrség és a m. kir. Honvéd Folyamerők történetéről:
  
  Dr. Balogh Tamás: A cs. és kir. Dunaflottilla története - in.: Haditengerészetünk emlékei, 68-69. o., Forrás: itt.
  Dr. Balogh Tamás: A Magyar Királyi Folyamőrség és a M. Kir. Folyamerők, Budapest, 2023., Forrás: itt.
  Dr. Hardy Kálmán: Dunai flottillánk a világháborúban, - in.: Hadtörténelmi Közlemények 32/1. 195-229. o. Budapest, 1931. Forrás: itt.
  
  A magyar hadisírgondozásról és a hadisírgondozás nemzetközi standardjairól:
  
  Sz.N.: A magyar hadisírgondozás története. Forrás: itt.
  41/2021 (VIII. 13.) HM utasítás. Forrás: itt.
  Tóth Zsolt: War Grave Excavation Methods: Survey, Results and Suggestions, Forrás: itt.
  Sz.N.: Are casualties from the World Wars still found? Forrás: itt.
  A Commonwealth War Graves brit hadisírgondozó szervezet szakmai protokolljai: itt, itt és itt.
  Ezekből kiderül, hogy lehet-e/szabad-e (mikor lehet) egy hadisírt áthelyezni, ennek során lehet-e/szabad-e a meglévő csontokat elhamvasztani, stb. Hasonló, nyilvánosan elérhető szakmai protokollok a magyar hadisírgondozásban - a hadisírgondozási koncepció készítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség ellenére - sajnálatos módon nem léteznek.
  
  
  Források:
  
  Arnoldo Rivera: La búsqueda del héroe perdido, Forrás: itt.
  Bálint Ferenc: Wulff Olaf hazatér - in.: A nagy háború, Forrás: itt.
  Halmos B. Ágnes Wulff Olaf vezérfőkapitány - in.: Honédelem.hu, Forrás: itt.
  Hubertus Schumacher: Die k. u. k. Donauflottille im Ersten Weltkrieg Karl Wettstein, Offizier und Schiffsreeder, Böhlau Verlag Wien Köln Weimar, 2018.
  Leonyid Kirillash: Kicsoda Wulff Olaf? - in.: Ausztria-Magyaroszág, forrás: itt.
  Dr. Margitay-Becht András: Tank a Dunán, Budapets, 2016.
  Dr. Margitay-Becht András: A LAJTA Monitor és a többiek.Budapest, 2007,

• Hajókatasztrófákról a TITANIC-tól a BAYESIAN-ig - interjú az InfoRádióban

  Tags: inforádió, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, rádió_és_televízió, herzeg_zsolt

  2025. május 17., szombat 16:39:38

  A szerkesztőség meghívására egyesültünk elnöke adott interjút az InfoRádió Aréna c. műsorában 2025. május 16-án.

  Dr. Balogh Tamás összefoglalta a 2024-ben elsüllyedt BAYESIAN jacht és a 2023-ban elsüllyedt TITAN merülőhajó balesetének körülményeit vizsgáló hatóságok eljárásának legfrisebb eredményeit. Az interjú érintette a TITANIC és a LUSITANIA óceánjárók roncsainak kutatását, a UNITED STATES óceánjáró szomorú sorsát és az orosz-ukrán háború haditengerészeti vonatkozásait és néhány előkészületben lévő új projektet.
  
  Az interjú meghallgatható: itt.
  Az InfoRádió számára korábban adott nyilatkozatok elérhetők: itt.
  Egyesületünk tagjainak 2021-2025 közötti rádiós és televíziós szereplései elérhetők: itt.
  
  

  
  
  
  
  

• A LUSITANIA-kutatás újabb eredményei - előadás Gyulán

  Tags: víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, hajózástörténeti_tagozat, Lusitania, rms_titanic_magyar_kutatócsoport

  2025. május 14., szerda 19:35:13

  2025. május 16-án, 18:00 órai kezdettel kerül sor Szent László Baráti Kör rendezvénye keretében a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban az 1915-ben elsüllyesztett brit LUSITANIA óceánjáró magyar részvétellel zajló kutatásának idén elért eredményeit bemutató előadásra.
  
  

  
  

   

  Az expedíciós beszámolót egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás és kutatótársa, Könczöl Péter - mindketten az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjai - tartják majd, akik a National Geographic Magyarország Magazin weboldalán hatrészes cikksorozatban foglalták össze a részvételükkel 2018 óta intenzíven zajló (2022 óta a roncsok helyszíni kutatását is magában foglaló) LUSITANIA-kutatás eddigi legfontosabb eredményeit.

  Az összefoglalóból kiderül egyebek közt az is, hogy milyen körülmények járultak hozzá a LUSITANIA rendkívül gyors elsüllyedéséhez, illetve hogyan változott az elsüllyedése óta eltelt évtizedekben, s változik jelenleg is a roncs általános állapota, ami a további kutatás lehetőségeit is befolyásolja. Ízelítőként az alábbiakban megtekinthető egy erről készült animált szekvencia, melynek nagy felbontású, magyarázatokkal ellátott változata az előadásban is szerepel majd.
  
  

  

  
  Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
  

  További információk:

  A LUSITANIA-val kapcsolatos összes blog-bejegyzésünk: itt.

• Könyvbemutatóval egybekötött kiállításunk Keszthelyen

  Tags: kiállítás, könyvajánló, haditengerészet, tit, haditengerészetünk, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, hajómodellező_tagozat, első_világháború_centenáriuma, huvos_ferenc

  2025. május 12., hétfő 22:46:44

  2025. május 13-án, keddem 17:00 órai kezdettel Keszthelyen mutatjuk be a cs. és kir. Haditengerészet első világháboús történetét feldoglozó vándorkiállításunkat Szekér Imre Tibor felkérésére "Az Adria foglyai – Zalai haditengerészek áldozatvállalása az első világháborúban" című kötetének bemutatója alkalmából a kötetben szereplő hadihajók makettjeivel, melyet modellező társunk, dr. Hűvös Ferenc készített.

  

  A cs.és kir. Haditengerészet története iránt érdeklődők egyesületünk tagajainak munkáiból már jól ismerhetik az egykori flotta történetének több aspektusát, a Vasi k.u.k Matrózok Alapítvány kiadványaiból pedig az egykori tengerészek útleírásaiba, naplóiba, személyes közléseibe is betekintést nyerhettek. Ezt a sort egészíti ki, illetve bővíti tovább Szekér Imre Tbor most megjelenő új könyve, amely a császári és királyi Haditengerészetnél az első világháborúban és azt megelőzően szolgált 215 ismert zalai haditengerésznek kíván emléket állítani.

  A könyvbemutató kísérőrendezvényeként megvalósuló kiállításunk a cs. és kir. haditengerészet világháborús teljesítményét feldolgozó országjáró vándorkiállításunk anyagából került összeállításra, melynek első nyilvános bemutatójára 2016-ban került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem "Ludovika" központi épületének kiállító termében egyesületünk első világháborús centenráiumi programsorozata keretében. Az emlékévekben a kiállítás országszerte több helyszínen bemutatkozott, most pedig Keszthelyre látogat.

  Gyakorlati információk:
  Helyszín: Fejér György Városi Könyvtár, 8360 Keszthely, Zeppelin tér 3.
  Időpont: 2025.05.13., kedd, 17:00 óra
  Az esemény FB-linkje: itt.

  A kiállítás a könyvbemutató ideje alatt látogatható. Szántóné Palánki Edit fotói a megnyitóról megtekinthetők itt.
  
  Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

  További információk:
  Egyesületünk első világháború centenáriumával kapcsoaltos tevékeynégéről: itt
  Az első világháború Egyesületünk elnöke által összeállított tengerészeti kronológiájűról: itt
  A cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményének értékekéséről: itt.

• A RUMIJA jacht elleni cs. és kir. hadműveletek, s a hajó roncsainak feltárása

  Tags: konferencia, haditengerészet, tit, víz_alatti_kulturális_örökség, búvárrégészet, roncskutatás, kuk_kriegsmarine, haditengerészetünk, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, navigare_necesse_est_konferencia, Rumija

  2025. május 10., szombat 1:02:50

  2025. március 2-án 110 éve történt a RUMIJA – a montenegrói királyi jacht – elsüllyesztése a cs. és kir. Haditengerészet által. Ebből az alkalomból egyesületük elnöke, Dr. Balogh Tamás dolgozta fel a hajó és az akció történetét, amelyet az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhelye, valamint "Az első világháború napról napra" portál együttműlödésében 2025. május 8-án megrendezett "Navigare necesse est..." című konferencián ismertetett az érdeklődőkkel. Az alábbiakban közreadjuk az előadás szerkesztett változatát.
  
  

  A RUMJIA történetéről dióhéjban:

  1900-1905: A hajó brit tulajdonban.

  1904-1905: A török szultán vásárolja meg a montenegrói királynak, jóindulatú semlegessége fejében.

  1912-1913: A Balkán-háborúkban tengeri utánpótlási és hadiszállítási feladatokat lát el. Együttműködik a medovai szárazföldi erőkkel, s görög hajókról szállít hadianyagot és szerb sereget a partra.

  1914-1915: Montenegró egyetlen tengeri gőzhajójaként kulcsszerepet játszik a hadianyag-szállításában. A szövetségesek által Szerbiának szánt ellátmányt gyakran kisebb vitorlások szállítják. Ezeket szélcsendben a RUMIJA vontatja a montenegrói Antivari (ma Bar) kikötőjébe. Elsüllyesztése így megbénítja a Montenegrón keresztül Szerbiába irányuló hadiszállításokat, s lehetetlenné teszi a Cattarói-öböl (ma: Boka Kotorska) osztrák-magyar tengerészeti bázisa zavarására a montenegrói hegyekbe telepített francia tüzérség további ellátását. Ez lehetővé teszi a Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar csapatok behatolását a területre, s a montenegrói sereg legyőzését.

  1967-1972: A roncsokat azonosítják és merülik. Felvetődik kiemelésük gondolata. Végül a lelőhelyet védetté nyilvánítják és bójával jelölik meg.

  1992-2003: A lelőhelyet kifosztják.

  2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot rontja, 2016 óta a filmkészítés szinte lehetetlen.

   

  Az előadás jelentőségéről vázlatosan:

  A jelen előadás az elvégzett kiterjedt – brit, török, montenegrói, olasz és osztrák forrásokra kiterjedő – kutatás eredményeként

  - első ízben egyesíti a hajóról fennmaradt összes ismert korabeli ábrázolást (ezeket eddig együtt soha, sehol nem mutatták be);

  - első ízben végzi el több – mindeddig tévesen a RUMIJA-nak tulajdonított – kép helyes azonosítását, megnevezve a képeken valóban látható hajókat;

  - első ízben tisztázza azt a kérdést, hogy a RUMIJA tekinthető-e ténylegesen hadihajónak, illetve mi igaz az ezzel összefüggő korábbi híresztelésekből, hogyan kell helyesen értékelni ezeket a híreszteléseket és – ha van – mi a valóságalapjuk (melyik az a hajó, amely egy ideig tényleg jachtként szolgált Montenegróban, majd később haditengerészeti szolgálatot teljesített);

  - első ízben teszi közzé a hajó oldal- és felülnézeti, illetve általános elrendezési rajzának terv-rekonstrukcióját, amelyet a készítésük óta elveszett (vagy lappangó) eredeti tervek hiányában kellett újra-alkotni;

  - első ízben ad képet a hazai közönség számára (amely eddig csak a hajó elleni 1915-ös hadműveletekről szerezhetett a részleteket mellőző, átfogó ismereteket) a hajó elleni haditengerészeti akció részleteiről és a roncsok állapotáról, azok változásait is beleértve.

   

  Ezek után bemutatjuk a hajó és tulajdonosai történetét az alábbiak szerint:
  
  

  Brit tulajdonban:

  1900.08.11.: 313-as gyártmányszámmal a skóciai Glasgow-ban, John Reid és Társa Whiteinch-i Jordanvale Hajógyárában vízrebocsátják a „ZAZA” névre keresztelt gőzjachtot, amely Sir William Beardmore (1856-1936) brit iparmágnás, hajógyár-tulajdonos megrendelésére épült. A hajó hossza 47,78 m, szélessége 6,12 m, merülése 3,47 m, térfogata 185 tonna. Az acélból épült csavargőzöst két árboccal is felszerelik, amelyeken hossz- és tarcsvitorlákat hord. A hajó egyetlen csavarját egy a Muir & Houston Ltd. gyárában épített 65 lóerős, háromhengeres expanziós gőzgép hajtja (30,48, 48,76 és 81,28 cm-es hengerátmérővel). A hajót 111289 regisztrációs számmal lajstromozzák a Királyi Northumberland Jacht Klubnál (Royal Northumberland Yacht Club – R.N.Y.C.). A hajó honi kikötője az északkelet-angliai Blyth.
  
  
  1. ábra: A ZAZA gőzjacht a Nápolyi-öbölben. Antonio de Simone festménye. A kép a hajót az eredeti felfestésével ábrázolja (forrás: itt).
  
  
  2. ábra: A ZAZA gőzjacht korabeli fényképe (forrás: itt) és első tulajdonosa, Sir William Beardmore (forrás itt).
  
  

  1903: Július folyamán Sir William Beardmore és vendégei tengeri kirándulást tesznek Norvégiába a ZAZA fedélzetén. A hajóútról írásos beszámolót hagy hátra az utazás egyik résztvevője R. H. Beaumont (1865-1952) „Rövid beszámoló az S.S. »ZAZA« – R.N.Y.C. – útjáról” címmel az alábbiak szerint: „Az utazás nyugat-skóciai vizeken kezdődött William Beardmore iparmágnás, a későbbi Lord Invernairn jachtján. Mrs. Beardmore és nővére, Nell Tullis is a fedélzeten tartózkodott. A hajó az Orkney-szigetekre, majd Norvégiába ment, mielőtt Skye-on keresztül visszatért volna a Clyde-folyóhoz.” A leíráshoz két fényképet is csatolnak a skóciai elindulás (vagy az oda történő megérkezés) idejéről és a norvégiai fjordokból. Előbbi képen azonosítható Sir William Beardmore, Mrs. Elspeth Beardmore, R. H. Beaumont és Miss Nell Tullis.
  
  
  
  3. és 4. ábra: A ZAZA gőzjacht 1903 júliusi útja Norvégiába (térkép: Dr. Balogh Tamás), és az úton készült fotók (forrás: itt).
  
  

  1904: Az Oszmán Birodalom londoni nagykövete vételi ajánlattal jelentkezik Sir. William Beardmore képviselőjénél a ZAZA megvásárlása érdekében.
  
  

  Török tulajdonban:

  A hajó török tulajdonlásához kapcsolódó események előtt célszerű áttekinteni az ahhoz vezető eseményeket, s egyáltalán a jachtok diplomáciai szerepét a török-montenegrói állami kapcsolatokban. 

  1866: Abdul-Aziz (1830-1846) szultán Isztambulban fogadja Montenegró küldöttségét és II. Miklós Petrovics-Njegos (1861-1921) – Nikita, egyes forrásokban Nikola – montenegrói herceget (aki névleg az Oszmán Birodalom hűbérese, gyakorlatilag önálló államfő) és egy gőzhajót készíttet elő Nikita herceg számára. A SILISTRE nevű gőzjachtot 1867 szilveszterén ajándékozták Montenegró hercegének. A gesztus az uralkodó jutalma egy vazallusának a hűségéért cserébe.

  1896: II. Abdul-Hamid (1842-1918) szultán uralkodása idejére Montenegró ténylegesen függetlenné vált Nikita herceg vezetésével. Ezért a montenegrói herceg második isztambuli látogatásának előkészítésekor Abdul-Hamid parancsára egy újabb – a Bojana-folyón és a Skodrai-tavon közlekedni képes – kisméretű gőzjacht építésébe kezdtek a Tersane-i Âmire császári hajógyárban. A Skodrai-tó sekély vízviszonyai miatt úgy gondolják, hogy nagy hajót nem lehetne megfelelően vitorlázni, ezért a tervezett 60 láb (18,28 m) hosszú gőzös építését félbehagyják, s az egyik kisebb – vízrebocsátásra készen, immár a csúsztatón várakozó – 45 lábas (13,71 m) egységet választják, hogy a tó és a folyó partjain mindenhol kiköthessen, s elég kicsi legyen ahhoz, hogy szükség esetén egy másik hajóra helyezve lehessen a Shkodrai-tóhoz szállítani.

  1897: A kiszemelt gőzös felszerelése csúszik, ezért egy másik gőzhajót, az ADANA gőzöst készítik elő ideiglenes használatra. Miután belső díszítését elkészítették, 1897-ben elküldték Nikita hercegnek.

  1899: Az eredetileg ajándékba szánt jacht felszerelését csak 1899.01.23-án sikerült befejezni. A 9.000 török líra (196.175 korona, mai árfolyamon 2.014.907 EUR, azaz 814.643.019,36 HUF) értékű jachtot a barátság jeleként küldik Montenegróba, elismerve Nikita herceg Oszmán Birodalommal ápolt kapcsolatai jó minőségét. A TIMSAH (Krokodil) nevű jacht Montenegróban a „ZMAJ” (Sárkány) nevet kapja. Pristanban (később: Antivari, ma: Bar) adják át a montenegrói hatóságoknak. Nikita herceg megköszönte a szultánnak az értékes ajándékot, de mivel kiépített rakpart hiányában nehéz volt kikötni, Nikita arra kérte II. Abdul-Hamid szultánt, hogy a hajóhoz küldjön egy bóját is.
  
  
  5. ábra: A TIMSAH gőzjacht török lobogó alatt (forrás: itt) és II. Abdul-Hamid szultán (forrás: itt).
  
  
  
  6. ábra: A TIMSAH gőzjacht Montenegróban (forrás: itt) és II. Miklós herceg (forrás: itt). Az internet legtöbb forrása a hajóról készült ezt a képet a RUMIJA-ról készült képként azonosítja, azonban az előfedélzet két oldalán - az előárboccal egyvonalban - megfigyelhető két fedélzeti ház (valószínűsíthetően illemhely) a RUMIJA-n nem létezett, a TIMSAH-on viszont igen. Ezek és az orrszobor egyértelműen azonosítják a hajót, amelyet ezért nem lehet a RUMIJA-nak tekinteni, ahogyan a képet sem lehet a RUMIJA illusztrálására felhasználni .
  
  

  1900: A TIMSAH gőzös legénységéből két oszmán tengerésztiszt Pristanban marad, hogy emelt fizetés és juttatások mellett kiképezzék a montenegrói gépészeket a gőzhajó kezelésére. Nikita herceg később kitüntetéseket adományoz a kapitánynak, a tiszteknek és teljes legénységnek.

  1901: Az Olaszországban lerobbant ZMAJ gőzös a lehető leggyorsabb javításra szorul, mivel Elena (1873-1952), a montenegrói herceg hatodik gyermeke és ötödik lánya – az olasz trónörökössel, a későbbi III. Viktor-Emánuellel 1896-ban kötött házassága révén 1900 óta olasz királyné – Cetinjéből Rómába kíván utazni, hogy terhességét olasz orvosok felügyeljék, s a leendő olasz királyt Rómában hozhassa a világra. Abdul-Hamid szultán, akit tájékoztatnak a helyzetről, parancsot ad a hajó javítására Genovában. Abdul-Hamid tehát nemcsak ajándékba adta a hajót, de az üzemeltetésével kapcsolatos problémákat is megoldotta. Beavatkozásával elnyerni az olasz király jóindulatát (ami azért nem tartja vissza attól, hogy 10 év elteltével háborút indítson a szultán ellen, az Oszmán Birodalom afrikai területeinek megszerzése érdekében).

  1902: Tárgyalások kezdődnek a ZMAJ jacht felváltásáról. Bár a gőzös tengerálló hajó volt, nyílt tengeri alkalmasságát Nikita herceg vitatta. Noha Isztambulból Antivari felé menet megfelelően tesztelték és megbízhatónak tartották, Nikita herceg mégis kijelentette, hogy a jacht túl kicsi a nyílt tengeren várható viharos időjárási körülményekhez képest, ezért azt kérdezte a szultántól, hogy nem építtetne-e egy nagyobbat a számára. Kérését a Porta az ottomán Haditengerészeti Minisztériumhoz továbbította, amely válaszában hangsúlyozta a jacht tartósságát és megfelelőségét. Egy új hajó építésének lehetősége mindazonáltal már 1899 augusztusában felvetődött, amikor Nikita herceg Abdul-Hamid szultán meghívására Isztambulba érkezett és megköszönte neki az ajándékba kapott gőzöst, mire a szultán így válaszolt: „A TIMSAH jó, de túl kicsi. Szeretnék egy nagyobbat építeni. Így kényelmesebben utazhat a családjával.” Abdul-Hamid tehát már ekkor felajánlotta egy nagyobb hajó építését anélkül, hogy Nikita hercegtől ilyen kérést kapott volna.

  1902: Az ottomán haditengerészet SAMSUN rombolóját küldik az ismét meghibásodott ZMAJ (ex-TIMSAH) gőzösért, amely az isztambuli Dersaadet-be vontatja 1902.05.28-án. A jachtot ekkor ismét a TIMSAH névre keresztelik, s a felújítását követően az ottomán haditengerészetben, mint a flottaparancsnok jachtját állítják szolgálatba.

  1903: Nikita hercegnek ezután egy angol gőzhajó, az akkor már 10 éves FROHAT? nevű jacht tetszett meg. Ám mivel ez a hajó épp’ Amerikában volt, az ajánlattétel nehézségekbe ütközött (egyrészt sokáig kellett volna várni az átadásra, másrészt a hosszú visszaút szinte biztosan megviselte volna a gőzhajót). Az oszmán állam bécsi nagykövete ezért inkább egy elfogadható áron beszerezhető új gőzhajó építését javasolta legfeljebb 19.500 font (467.406 korona, mai árfolyamon 4.798.708 EUR, azaz 1.940.177.628,25 HUF) értékben, a FROHAT?-hoz hasonló, de tökéletesített hajótesttel és főgéppel. Érdeklődésére 1902.11.20-án kapott írásos ajánlatot, melynek értékelését követően 1903.11.03-án jelentette Isztambulba, hogy a montenegrói hercegnek szánt jacht az egyéb költségekkel együtt 20 ezer líra (436.008 korona, mai árfolyamon 4.476.354 EUR, azaz 1.809.859.305,69 HUF) fejében beszerezhető.

  1904: Nikita herceg azonban ekkorra ismét meggondolta magát és feladta az új gőzhajó építésének gondolatát, mivel felfedezte, hogy a ZAZA jacht épp’ eladó Londonban. Üzenetet küldött Abdul-Hamid szultánnak, kérve, hogy vásárolja meg és ajándékozza neki a hajót. A londoni oszmán nagykövet kapcsolatba lépett a ZAZA tulajdonosa, Sir William Beardore megbízottjával, akitől megtudta, hogy a brit mágnás 13.750, de legalább 13.200 angol fontért lenne készt megválni a hajótól, amelyet egy hónapon belül szállít Isztambulba a szén és a legénység költségeinek kifizetését követően. Némi árengedmény után Abdul-Hamid elfogadta a feltételeket és utasítást adott a jacht megvásárlására. A 12.610 angol font (13.870 török líra, 302.084 korona, mai árfolyamon 3.102.192 EUR, azaz 1.254.287.576,02 HUF) haladéktalan átutalását követően Londonban átvett jacht 1904 november elején érkezett meg Ausztria-Magyarország déli hadikikötőjébe, Cattaróba (ma: Kotor, Montenegró), majd Antivari kikötőjében átadták a montenegrói hatóságoknak 1904.11.19-én.
  
  
  7. ábra: A ZAZA gőzjacht 1904. novemberi útja Montenegróba (térkép: Dr. Balogh Tamás).
  
  

  Montenegrói tulajdonban:

  A jacht török tulajdonlásához kapcsolódó események ismertetését megelőző áttekintéshez hasonlóan a hajó montenegrói tulajdonba vételét követő események bemutatását megelőzően célszerű összefoglalni a történet montengrói vonatkozásainak főbb előzményeit. Ezek az alábbiak: 

  Előzmények:

  1504: Vavila, a szerb ortodox egyház Zétai metropolitája világi fejedelemséget alakít ki püspöksége területén, ahol világi szuverénként uralkodik, mint hercegérsek.

  1516: A Skodrai-tó és a Cattarói-öböl közti tengerparti-hegyvidéki hercegérsekség (vladike) területén élő törzseket az oszmán hódítók elleni harcra egyesítő, Njegušiból származó Danilo Šćepčević cettinjei püsök családjában örökletessé teszi a hercegérseki címet (I. Danilo Petrović-Njegoš).

  1813: II. Péter Petrović-Njegoš, költő, filozófus lerakja a modern montenegrói állam alapjait (egyebek között rendszeres adókat vezet be és küzd a crnagoracok iszlamizációja ellen). Az összes szerb egy államban történő egyesítése és a szerbség pátriárkája cím fejében kész lenne lemondani világi hatalmáról, ezzel megteremti a jugoszlávizmus elvi alapjait (híres gondolata: "barbárok közt fejedelem vagyok, fejedelmek közt barbár").

  1851: II. Danilo Petrović-Njegoš az utolsó vladika, országát 1852-től teokratikus fejedelemségből világi hercegséggé alakítja, amihez megszerzi Bécs és Moszkva támogatását és Montenegró nemzetközi elismerését, melynek így első ízben jelölik ki a határait. 1853-ban és 1858-ban döntő vereséget mér a török seregekre, ezzel tényleges függetlenségre tesz szert, bár a szultán főségét névlegesen továbbra is elismeri. Megszervezi az első népszámlálást és létrehozza az első montenegrói földtörvényt (amelyet a törzsi hagyományokban gyökerező szokásjogi alapjai miatt az ország első alkotmányának is tekintenek). Az egyoldalú orosz függést és Ausztria nyomasztó közelségét a Franciaországhoz való közeledéssel igyekszik enyhíteni. III. Napóleon évi 200.000 frankkal segélyezi Montenegrót. Sikertelenül udvarol a budapesti Lánchíd építését finanszírozó báró hodosi és kizdiai Sina György unokájának, Anasztáziának, így végül a trieszti szerb hajótulajdonos, Gopcevic Spiridione (az IMPLACABILE magyar hadibrigg eredeti tulajdonosa) unokatestvérével, Darinka Kvekić-csel köt házasságot. 1860-ban Todor Kadić, az albán eredetű montenegrói Bjelopavlići klán tagja Cattaróban meggyilkolja az 1856-os adóreformnak való ellenállás miatt a klánt súlytó büntetések miatt. Utóda az unokaöccse – a nagynénje javaslatára épp a párizsi Lycée Louis-le-Grand-ban tanuló – Nikola herceg.

  1860: Nikola herceg II. Miklós néven trónra lép. Ő Montenegró utolsó hercege, amennyiben neki sikerül véghezvinni nagybátyja álmát és királysággá alakítani az országot, melynek I. Mikós néven első – és utolsó – királya lesz. Számos reformot hajt végre az államigazgatás, a hadseregszervezés és a közoktatás terén. A törökökkel vívott háborúk során 1862-1878 között minden irányban kiterjeszti az ország határait (a török háborúkat a középkori szerb államot megsemmisítő 1389-es rigómezei vereség miatti bosszúnak tekinti). A Petar Vukotić vajda lányával, Milénával kötött házasságából 1864-1889 között 12 gyermek születik.

  1876: Tengerpartot szerez Montenegrónak Antivarinál (ma: Bar), bár fő célját – Cattaro annektálását – nem sikerül elérnie.

  1878: A berlini kongresszus végleg elismeri Montenegró függetlenségét az Oszmán Birodalomtól. A következő néhány évtizedben a kis hegyi fejedelemség a körülményekhez képest jelentős virágzásnak indul. Területileg is gyarapszik: 1913-ig a kis ország területe a négyszeresére nő. A herceg politikai ambíciói között szerepel egy szerb-montenegrói unió az ő királysága alatt.
  
  
  8. és 9. ábra: Balra az Oszmán Birodalom 1878-1912 közt (forrás: itt), jobbra Montenegró területi változásai 1711-1913 közt (forrás: itt).
  
  
  
  10.-11. és 12. ábra: Balra a Cattarói-öböl velencei erőssége, a Castel San Giovanni, a hegyeken át Montenegróba vezető szerpentint őrző erőd egy XIX. század eleji litográfián (forrás: itt), jobbra a szerpentin ma légifelvételen (forrás: itt), középen pedig Miléna, II. Miklós herceg hiitvese (forrás: itt). Montenegró tengerparti hegyei közül az 1.750 méteres Lovčen a legmagasabb. Hatalmas tömbje a Cattarói-öböl, sőt messze a dél-Adriai partvidék legmarkánsabb tájékozódási pontja. Az erőd bal oldala mellől induló régi, évszázados szerpentin szűk fordulóit és meredek kaptatóit már nem használja senki, mégis máig jól láthatók a hegy oldalába marva. Eredetileg a montenegrói kereskedők és parasztok használták, akik ezen az úton ereszkedtek le hegyvidéki otthonaikból a tengerpartra, hogy a cattarói városfalak előtti ún.: „montenegrói bazárban” értékesítsék áruikat. A szerpentin egymást követő cikk-cakkjai a magasból hatalmas „M”-betűket formáznak, s a regényes képzeletű montenegróiak szerint nem véletlenül: úgy tartják, hogy az utat tervező osztrák-magyar útépítő mérnök reménytelenül szerelmes volt Miklós herceg hitvesébe, Miléna királynéba, s ezzel próbálta a közömbös asszony érdeklődését felkelteni.
  
  

  1883-1898: Gyermekei orosz, német, olasz és szerb dinasztikus házasságai révén erősíti Montenegró nemzetközi helyzetét. Ausztria-Magyarország felé azonban eredménytelenül keres kapcsolatot, bár a császári és királyi diplomácia távolságtartó hűvös eleganciával fogadja, a sajtóban durva élcek céltáblája a „szatócs-király” (aligha véletlen, ha a „Cigánybáró” hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzsóvár kupece – Zsupán – karakterében valaki Nikita hercegre ismer).
  
  
  13. ábra: A montenegrói uralkodócsalád és rokonsága (forrás: itt).
  
  
  1903: Szerbiában katonai puccs dönti meg a Habsburg-barát Obrenovics dinasztiát és a katonatisztek a pánszláv eszmék iránt lelkesedő Karađorđević családot ültetik trónra. Ettől kezdve vámháborúk és területi viták terhelik az egyre ellenségesebbé váló osztrák-magyar és szerb kapcsolatokat. Amikor Szerbia bejelenti igényét az 1878 óta osztrák-magyar igazgatás alatt álló Bosznia-Hercegovinára, a Monarchia 1908-ban megszállja Boszniát. A szerbek ekkor Montenegró felé próbálkoznak, s felvetetik a két ország egyesülésének lehetőségét. Az egyesülést a Monarchia úgy akadályozta meg, hogy a boszniai megszállást a két országot elválasztó oszmán tartományra, a Novi Pazar-i szandzsákra is kiterjeszti.
  
  
  
  14.-17. és 18.-21. ábra: Fent montenegrói események a nemzetközi sajtóban: fent balra a Corriere della Serra olasz napilap illusztrált melléklete, a La Domenica del Corriere 1913. május 4. és 11. közötti számában azt mutatta be, amint a montenegrói uralkodó bejelenti hadseregének Cetinjében, hogy a törökök átadták Scutari városát a montenegróiaknak 1913. április 22-én (forrás: itt), míg fent jobbra a Le Petit Journal mutatja be a hadba induló sereget bíztató uralkodópárt (forrás: itt), középen pedig Montenegró címere és az uralkodó portéjával díszített postabélyege látható (forrás: itt és itt). Lent balra Miklós herceg egy Suchard-csokoládé papírján (forrás: itt) és a Balkán-háború idején 1912-ben a Le Petit Journal címlapján (forrás: itt), középen a montenegrói fizetőeszköz, a perper (váltópénze a para) egy 10 perper névértékű aranyérméje (forrás: itt).
  
  
  1905-1909 között: Miklós herceg létrehozza országa első valódi alkotmányát, s bevezeti a nyugat-európai jellegű sajtószabadságot és törvénykezést. Kereskedelmi kiváltságokat ad a Giuseppe Volpi és Piero Foscari vezette velencei tőkés-csoportnak az ország gazdasági erőforrásainak kiaknázására, az ipari tevékenységek megnyitására és a közlekedési infrastruktúra kiépítésére.

  - Létrehozzák a dohánymonopóliumot és modern dohányfeldolgozó üzemet építenek Podgoricában.

  - Olasz kormánytámogatással megalapítják az Antivari Társaságot, amely 1906-1908 között megépíti az ország első vasútját, egy 44 km hosszú keskeny nyomközű vonalat Bar és Virpazár közt, 1909-re pedig egy modern nagyvasutat Antivariból.

  - Az öbölben vámszabadterület, a kikötő mellett pedig – a régi Pristan helyén – új város épül olasz mérnökök tervei szerint.

  - A Shkodrai-tavon megszervezik a tó közlekedését és mólókat építenek Virpazarban, Crnojevićában és Plavnicában.

  - Guglielmo Marconi rádióállomást létesít a Volovica-fokon, mely a San Cataldo állomással kommunikál az itáliai Bariban. 

  1906: Perper néven bevezeti az állam saját valutáját (váltópénze a para).

  1910: II. Miklós herceg felveszi a királyi címet és, mint király, I. Miklós néven uralkodik.

  1912: Katonai szövetségre lép Bulgáriával, Görögországgal, Szerbiával és Romániával a törökök Európából való kiűzésére. 

  1914: A világháború kitörésekor sereget küld Szerbia támogatására, hogy közösen vessenek véget a balkáni osztrák-magyar jelenlétnek.
  
  
  
  
  
  22.-25. ábra: A haladás korabeli jelképeinek megjelenését Montenegróban az olaszokkal történtő gazdasági együttműködés biztosította. Fent a Pristan helyén épült modern kikötő, Antivari, s a Rumija-hegységen keresztül az ország belsejébe vezető, a Shkodrai-tóig húzódó keskeny nyomközű vasúti pálya terve, a fotókon pedig a kikötőt a tenger felől védő körgát létesítési munkálatai, a felépült vasút és az uralkodó automobilja - érdemes megfigyelni a király kezeihez szerkesztett tülköt, amellyel személyesen utasíthatja rendre az utat illetlenül elfoglalókat (forrás: itt és itt).
  
  
   A hajó története a montenegrói átvételét követően: 

  1905.01.01.: A ZAZA megérkezik Pristanba, a későbbi Antivari (ma: Bar) kikötőjébe, ahol két nappal később átveszi Niko Janković kapitány és a montenegrói legénység, s 15 t szénnel rakodva a Cattaroi-öbölben fekvő Meljinébe viszik. Az első két hónapban a királyi család szállítására használják Meljinéből Albániába (Nikita további területeket remél a Bojana-torkolatánál fekvő Kastrati-síkságon és Szkutari városának bekebelezésével, ezért gyakori jelenlétével igyekszik nyomatékosítani az igényét).

  1905.03.23.: A ZAZA fedélzetén Nikita herceg ünnepséget tart, Antivari kikötőépítési munkálatainak megkezdése alkalmából. A körgát létesítésével hivatalosan kezdetét veszi Montenegró fő kikötőjének építése.

  1905.04.22.: Mivel az osztrák-magyar hadvezetés úgy értesül, hogy a ZAZA 2 db 47 mm-es ágyúval is felszerelhető, a Monarchia haditengerészetének február 22. óta tartó 11 hetes adriai hadgyakorlatán résztvevő készenléti hajóraj TB-36 számú torpedónaszádja azt a feladatot kapja, hogy a hercegi jachtnak álcázva hajtson végre imitált torpedótámadást a Téli Hajóraj hazatérő egységei ellen. Az álcázott egység a hajnali szürkületben 300 m-re megközelíti a HABSBURG csatahajót majd kilő rá egy vészrakétát, jelezve, hogy „megtorpedózta”. A harcszerű gyakorlat során alkalmazott csel tapasztalatai beépülnek a kiképzésbe.

  1907.12.01.: Mirko herceg és Natalija Konstantinović két, halálos beteg kisfia, Stefan (1903-1908) és Stanislav (1905-1908) hercegek utolsó napjaikat a Cattaróban horgonyzó ZAZA fedélzetén töltik. Stanislav 1908. január 4-én a jachton hal meg, testvére, Stevan alig két hónappal később a franciaországi Cannes-ban követi.

  1908.07.28.: Danilo trónörökös a Bojana-folyón hajózva a ZAZA átkereszteléséről dönt. A hajó új neve RUMIJA, a Bojana-torkolat közelében található, a tenger és a Skodrai-tó közt fekvő hegyvonulat után. A montenegróiak hegyek iránti szeretete eredetmondáikon alapul. A legenda szerint, amikor Isten a világot teremtette, a zsák, amelyben a hegyek voltak, kiszakadt, és a hegyek őrült összevisszaságban kiestek belőle arra a helyre, amely aztán a hazájukká vált (II. Péter vladika "Gorski vijenac" – "Hegykoszorú" – című epikus költeménye Szerbia és Montenegro nemzeti eposza).

  1912.01.14.: A hajó új parancsnokot kap Ivo Đokic kapitány személyében.
  
  
  
  
  
  
  26.-30. ábra: A  RUMIJA és második, egyben utolsó parancsnoka (fent), valamint a hajóról fennmaradt korabeli fotók és filmhíradó-részletek (forrás: itt, itt, itt, itt és itt)..
  
  
  

  
  
  30. ábra: I. Miklós portréja (forrás: itt). A „szatócs-király” nem épp hízelgő ragadványnevét annak köszönhette, hogy – amint a korabeli sajtó fogalmazott „nyíltan és szemérmetlenül árulta politikai jóindulatát azoknak a nagyhatalmaknak, amelyeknek érdekei voltak a Balkánon. A monarchia külügyi kormányától rendes évjáradékot húzott, Oroszországot állandóan pumpolta, … ágyúparkját és munícióját hitelre vásárolta Franciaországtól, - de az árával örökre adós maradt…”. Népszerűségét az osztrák csekkhamisítási botrányban játszott állítólagos szerepe sem növelte. Udvarának egyik megélhetési forrása ugyanis az Ausztria-Magyarországgal kötött váltó- és hitel-megállapodás volt: a montenegrói postakincstár rendszeresen utalt át tetemes summákat Bécsbe látogató rokonainak; a Cettinjében feladott utalványokról azonban a két ország közötti féléves elszámolás alkalmával kiderült, hogy nincs mögöttük fedezet. Addigra azonban a montenegrói tartozás már meghaladta az 500.000 koronát! Aligha véletlen tehát, hogy a fenti kép alá a következő felirat került a Tolnai Világlapja egyik 1913. évi számában: „A vén Nikita – Olaszország apósa – aki minden európai nagyhatalmat végigpumpolt, háborúban és békében egyaránt. A melle is tele van mindenhonnan összekoldult rendjelekkel”. Pedig ugyanez az újság 1909-ben még lelkendezve számolt be arról, hogy a szigorú apa száműzte leányát, Xénia hercegnőt (Karađorđević Péter, a későbbi szerb király feleségét), amiért az részt vett egy Monarchia-ellenes tüntetésen.

   

  A bevetés:

  A RUMIJA elsüllyesztése előtt az ahhoz vezető okok láncolatát célszerű megismerni. Hogyan vált ellenségessé a Monarchia és Montenegró viszonya, miért válhatott katonai célponttá a hajó? Ezekre a kérdések válaszolunk elsőként. 

  1913.03.19.: Az európai Törökország eltűnését és Albánia létrejöttét eredményező első Balkán-háborúban Montenegró a formálódó új állammal szemben bejelen-tette igényét a Shkodrai-tó egészére, magára Shkodra (az egykori török Szkutari) városára, és a Bojana-folyó torkolatától délre és keletre elterülő, a Drin-folyóig terjedő nagy kiterjedésű síkságra. A területi vita nyomán hevesen fellángoltak a harcok, amikor a tengerpartra vágyó Szerbia hadserege megszállta Albániát, s a megszállókhoz a montenegróiak is csatlakoztak. A konfliktust aggodalommal szemlélő osztrák-magyar haditengerészet Maximilian Njegovan ellentengernagy parancsnoksága alatt megalakította az I. Hajóhad-osztályt, amelyet a nemzetközi helyzetre tekintettel március 21-én a Cattarói-öbölbe, Meljinébe vezényeltek. A balkáni válság megoldására a nagyhatalmak felszólították Szerbiát és Montenegrót Albánia kiürítésére és Szkutari ostromának beszüntetésére. Mivel Montenegró a felszólításnak nem tett eleget, a nagyobb nyomaték kedvéért nemzetközi flottatüntetést rendeltek el, melynek gyors végrehajtását a hadműveleti területhez közeli fekvése miatt csak az osztrák-magyar haditengerészettől várhatták. A cs. és kir. hadihajók így csakhamar megjelentek a montenegrói tengerparton Antivari előtt és a Bojana-torkolatnál.
  
  
  31. ábra: A Balkán-háborúk területi következményei: az európai Törökország felosztása Bulgária, Görögország, Montenegró, és Szerbia között, valamint Albánia megalakítása Szerbia tengerhez jutásának, s Montenegró Szkutari irányú terjeszkedésének megakadályozására (térkép: Dr. Balogh Tamás).
  
  
  1913.04.23.-10.20.: Nemzetközi haditengerészeti rendfenntartó erők Szkutarinál és a Bojana-torkolatban. A folyón a postaforgalmat osztrák-magyar és olasz egységek felváltva tartják fenn.

  1914.08.05.: Montenegró hadat üzen a Monarchiának.

  1914.08.08.: A ZENTA és a SZIGETVÁR cirkáló – az USKOKE torpedóromboló, valamint a TB-72 torpedónaszád kíséretében – támadást intézett Antivari ellen, s szétlőtte a rádió-állomást és a vasúti berendezéseket. Ezek voltak a világháború első lövései az Adrián. A hadművelet elsődleges célja annak a drótnélküli távíróállomásnak a szétrombolása volt, amelyen keresztül Montenegró kapcsolatot tarthatott a szövetségeseivel.
  
  
  32. ábra: A Volovica-fokon berendezett rádióállomás Antivari előtt (forrás: Itt).
  
  
  1914.08.10.: Ausztria-Magyarország hadikövet útján közölte Montenegróval partjainak blokád alá vételét, egyidejűleg a Külügyminiszter magához kérette a Bécsbe akkreditált diplomatákat és a blokádot nemzetközileg is deklarálta. A RUMIJA jacht elsődleges katonai célponttá válik, mivel fegyveres erő és hadianyag, illetve egyéb ellátmány szállítására használják.

  1915.02.14.: Osztrák-magyar tengerészeti repülők egy kisebb kisebb vitorláshajó vontatása közben észlelik a RUMIJA-t Dulcigno (ma: Ulcinj) közelében Antivari felé haladtában. A cs. és kir. Haditengerészet cattarói bázisán riasztják a TB-15 és a TB-68 torpedónaszádokat, hogy az 1905-ös hadgyakorlat tapasztalatainak megfelelően fogják el a jachtot. A montenegrói köteléket Antivari előtt érik utol, ahol a RUMIJA a montenegrói parti ütegek lőtávolába húzódik. Az Erwin Wallner sorhajóhadnagy vezette kötelékből a TB-68 torpedónaszád azonban az ellenséges tűzzel mit sem törődve behatol a kikötőbe, hogy elzsákmányolja a jachtot és az általa vontatott vitorlásokat. Az Antivari mólófejtől mintegy 2,0 km-re északra fekvő Ratac-foki Šušan-üteg azonban végül elűzi.
  
  
  33. ábra: A RUMIJA jacht egy vitorlás szállítóhajót vontat (forrás: itt).
  
  
  1915.02.21.: A második osztrák-magyar kísérlet a RUMIJA zsákmányul ejtésére. A jacht 87 montenegrói önkéntessel hajózik Medovából Antivari felé ezúttal is két kisebb vitorlást vontatva. A Bojana-torkolat magasságában azonban Ivo Đokic kapitány észleli a Dulcigno előtt járőröző osztrák-magyar kötelék füstjét, ezért az albán partok közelébe húzódva igyekszik elrejtőzni, ahol - a hajó orrával a parti fövenyre kifutva - biztosította az önkéntesek partraszállását, majd az éj leple alatt visszatért Medovába.
  
  
  34. ábra: A RUMIJA montenegrói katonákkal (forrás: itt).
  
  
  1915.03.01.: A RUMIJA Medovából Antivariba indul, ahová még pirkadat előtt megérkezik és kiköt a kikötő körgátja mellé. A délután folyamán itt észleli a Cattaróból felszállt osztrák-magyar légifelderítés, melynek jelentése nyomán a tengerészeti parancsnokság elrendeli az újabb rajtaütést. A hadművelet célja a RUMIJA elfogása vagy elsüllyesztése, a kikötői infrastruktúra rombolása, a parton tárolt élelem- és lőszerellátmány megsemmisítése. Az akció végrehajtását a CSIKÓS, a STREITER és az ULAN rombolókra, valamint a TB-57 (Albert Heinz-Erian shgy.), TB-66 (Guido Magerl von Kufheim shgy.) és TB-67 (Johann Ressel shgy.) torpedónaszádokra bízzák, amelyek éjfélkor hagyják el a cattarói bázist Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt.  A rajtaütést a naszádoknak kellett végrehajtani a rombolók fedezete alatt, amelyeknek elsősorban a parti ütegekkel kellett felvenni a tűzharcot, magukra vonva a tüzérség figyelmét, amíg a torpedónaszádok behatolnak a kikötőbe.

  02:30:00.: Erős széllökésekkel nehezített viharos, esős éjszakai út végén az osztrák-magyar hadihajók hajnalban megérkeznek Antivari elé, ahol a kibontakozik a hadművelet:

  - A Volovica-foktól 1000 m-re a CSIKÓS, tőle 2000 m-re északnyugatra a STREITER, nyugatra ugyanilyen távra pedig az ULAN vesz fel tüzelőállást a parti ütegekkel szemben, melyek néhány perccel később tüzet nyitnak a hajókra, amelyek fényszóróikkal igyekeznek elvakítani a montenegrói tüzéreket.

  - A három osztrák-magyar torpedónaszád ezalatt a Crni Rat-fok irányából szorosan a partok közelében teljes gőzzel előre törve megkezdi a behatolást a kikötőbe, kihasználva az erősödő vihar nyújtotta fedezéket. Amint a hajók a kikötőbe értek, az eső eláll, s a szél eloszlatja a felhőket, miközben a holdfény erősen és tisztán megvilágítja a kikötőt. A TB-57 ekkor három torpedót indít a móló irányába. Ezek a parttól a teljes hossza kb. harmadánál találják el a mólót, teljesen átszakítva azt.

  - A montenegrói parti ütegek ekkor a nyílt tengeren lévő rombolókról a kikötőben lévő naszádokra helyezik át a tüzüket, melyet azok a rendelkezésükre álló 47 mm-es ágyúkkal igyekeznek viszonozni. A királyi nyári lak, a Topolica-palota közelében felállított könnyű üteg is bekapcsolódik a tűzpárbajba, magára vonva a naszádok tüzét.

  - A TB-66 ezalatt megközelíti a parthoz közeli épen maradt móló-szakaszt, ahol robbantó-különítménye a másik két naszád géppuskásainak fedezete alatt partra száll, hogy végrehajtsa a feladatát. A szabotázs-csoport kihelyez három tengeri aknát a parti tárházak vonalában, majd betör a raktárakba, ahol nagy mennyiségű gabonát talál, amit felgyújt, majd veszteség nélkül visszatér a naszádra.

  - A TB-57 parancsnokhelyettese, Paul Meixner hadnagy ezalatt átszállt a RUMIJA-ra, amelyről a saját legénysége már korábban elmenekült. A hajót elkötik a parttól, de a horgonyát nem tudják felvonni, mivel a hajó kazánjai nincsenek felfűtve, így a horgony gőzcsörlőjét nem lehet üzembe helyezni. A horgonyláncot ezért gránáttal szétrobbantják, mire a horgonyáról elszabadult hajó géperő nélkül sodródni kezd északkelet, azaz a part irányába, a montenegrói ágyúk felé.
  
  
  35. ábra: A RUMIJA elleni hadművelet résztvevő egységei, a CSIKÓS romboló (fent) és a TB-68 jelű torpedónaszád, valamint a bevetés térképvázlata (forrás: itt, és itt, térkép: Theodor Braun, in.:Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918 II. 103. o.).
  
  
  03:25:00: A jachtot megközelítő torpedónaszád vontatókötelet dob át, de azt a heves viharban nem sikerül rögzíteni. Mivel a mozgástér gyorsan csökken, a RUMIJA elvontatásának esélye is elenyészik. Albert Heinz-Erian sorhajóhadnagy ezért visszatérésre utasítja az embereit, az őket átvevő TB 57-nek pedig megparancsolja a jacht megtorpedózását.

  03:45:57: Az osztrák-magyar zsákmánylegénységet átvevő TB-57 eltávolodik és 200 m-ről torpedót lő ki a RUMIJA-ra, amely a hajóközépen, valamivel a kémény előtt találja el a hajót, amelyet kettétép a robbanás ereje, így azonnal elsüllyed.

  04:00:00: A cs. és kir. torpedónaszádok megfordulnak, s a kikötőből kifutnak a nyílt tengerre, ahol csatlakoznak a rombolókhoz. Bár a művelet befejező szakaszában a dühösen tüzelő montenegrói ágyúk lövedékei már igen közel hullanak a hajókhoz, közvetlen találatot nem érnek el, csupán repeszek zuhannak a fedélzetre, de személyi sérülést, anyagi kárt nem okoznak.

  04:05:00: A montenegróiak egyetlen sikere a TB-57-es csónakjának megsemmisítése, amelyről a RUMIJA horgonyláncát elszakítani hivatott robbanóanyagot helyezték ki, de a felélénkülő tűzharcban nem volt idő újra a fedélzetre venni. A TB-66 igyekszik kivontatni a kikötőből, de az egyik montenegrói üteg telitalálatot ér el rajta, szilánkokra forgácsolva az üres csónakot.

  04:15:00: A naszádok a kikötőn kívül egyesülnek a rombolókkal, majd északnyugat felé elhajóznak. A RUMIJA elsüllyesztése kulcsfontosságú volt az osztrák–magyar hadsereg számára, hogy előnyre tegyen szert az első világháborúban. Ez végül óriási problémákhoz vezetett Montenegró hadseregének és polgári lakosságának ellátásában 1915-16 őszén és telén. A RUMIJA elvesztése végül katonai vereséghez és a Montenegrói Királyság 1916 januári kapitulációjához vezetett. A Kövessházi Kövess Hermann vezette osztrák-magyar megszálló erők benyomulásakor I. Miklós király igyekezett fegyverszünetet kérni, de az osztrák-magyar főparancsnokság a harcok folytatására adott utasítást, így a montenegrói udvarnak menekülnie kellett. Végül sikerült eljutniuk Olaszországba, ahol a király veje, III. Viktor Emánuel védelme alá helyezték magukat. Többé nem térhettek vissza.
  
  
  36. ábra: Fent a Montenegró osztrák-magyar megszállása után olaszországi, majd francia emigrációba vonult I. Miklós király és veje, az olasz király találkozásának karikaturisztikus ábrázolása az 1848-1944 között kiadott "Kadderadatsch" című politikai-szatírikus magazinban és fotón a valóságban. Lent az uralkodó pár két gyermekével, Xénia és Vjera hercegnőkkel a franciaországi Neuillyben. Bár az első világháborút Montenegró végülis a győztesek oldalán fejezte be, az ország kényszerűen beolvadt Jugoszláviába, amely végül nem a montenegrói, hanem a szerb királyi család jogara alatt egyesült, mivel a Karađorđevićek pont a Petrović-Njegošokkal kötött házasságukra hivatkozva tartottak igényt erre, felróva I. Miklósnak, hogy Mirkó fiát a háború alatt Bécsbe küldte, egyesek szerint azért, hogy az osztrák-magyar birodalommal kötendő különbékét elősegítse (forrás: itt, itt és itt).

   

  A roncsok és a lelőhely története:

  1918-1967: A következő évtizedekben Antivari – immár Bar - kötőjét tovább-építik és bővítik. A RUMIJA mindössze 8,3-12,5 m mélyen fekvő roncsai gyakran akadályozzák ezeket az erőfeszítéseket, ennek ellenére nem tesznek kísérletet a roncsok kiemelésére (noha a francia DAGUE romboló maradványait a felszínre hozzák). Végül a Montenegrói Kulturális Örökségvédelmi Hivatal védett kulturális örökségként veszi nyilvántartásba és épségének biztosítására kibójázza a helyét.
  
  
  
  
  36. ábra: Fent a Bari kikötő napjainkban (a roncs pozíciója piros nyíllal jelölve), középen a kikötő hajózási térképe a roncs jelzésével, lent pedig a roncs helyzetét mutató részlet és a maradványokról készült első SONAR-felvétel (forrás: itt, itt és itt)
  
  

  1972.05.01: A „Pobjeda” c. lap a kikötő mélységének növelésére irányuló kotrási munkákkal összefüggésben felveti a roncs feldarabolásának és áthelyezésének lehetőségét (az érdekesnek ítélt részek múzeumi hasznosítását) I. Miklós király palotájának parkjában, de nem tesznek semmit a terv valóra váltása érdekében.

  1972-1990: A kikötői vízterület közepén, csekély mélységben fekvő roncsot az évek során a Bar kikötőjébe érkező nagy hajók részéről különböző károk érik, amikor ezek ráfutnak és nekiütköznek a maradványoknak.

  1992-2003: A lelőhelyet különféle búvárok nagyrészt kifosztják. A királyi jacht harangja ma egy magángyűjteményben van, Újvidéken. A hajó modellje a spliti Horvát Tengerészeti Múzeum kiállításának része. A TB-67 torpedónaszád fedélzeti torpedóvető csövét, amelyből a mólót elpusztító torpedót kilőtték, az olaszországi Rovereto Hadtörténeti Múzeumában őrzik.

  1993, 1994: Dušan Varda tapasztalt búvár és dokumentumfilm-rendező vezetésével Tvsorozat készül a roncsokról Montenegró víz alatti világa („Podvodni svijet Crne Gore”) és a Dél-tenger titkai („Tajne južnog mora”) címmel.
  
  
  37. ábra: A RUMIJA roncsairól készíült dokumentumfilm DVD-borítója (forrás: itt).
  
  

  2003-2025: A NATO-szankciók megszűntével a kikötői tevékenység felélénkül, a még megmaradt roncsokat lényegében széttapossák a kikötőbe érkező nagyhajók. A növekvő szennyezettség a láthatóságot is rontja, 2016 óta a filmkészítés lehetetlen.

  2024.12.01.: A Montenegrói Hidrometeorológiai és Szeizmológiai Intézet Hidrográfiai és Óceanográfiai Tanszéke a kotori Montenegrói Egyetem Tengerészeti Régészeti Laboratóriumával együttműködésben, Luka Ćalić és Radovan Kandić hidrográfusok, valamint Darko Kovačević víz alatti régész közreműködésével befejezi a roncsok korszerű, NORBIT iWBMS (Integrated Wideband Multibeam System) többnyalábos szonárral végzett elektronikus feltérképezését.
  
  
  
  
  38.-40. ábra: A RUMIJA lelőhelyének 2024. decemberi ábrázolása (forrás: itt).
  
  
  A jacht roncsairól mára kialakult kép a következő:

  - A maradványok kelet-nyugati irányban, a fő hullámtörőtől 80 méterre, 18 méteres mélységben találhatók egy – az időközben a környezetében végrehajtott kotrások által kialakított mesterséges víz alatti „dombon”.

  - A hajótest az orrnál nagyjából az egykori vízvonalig, a tatnál kevésbé (a hajócsavar kilátszik) belesüpped a medert borító iszapba.

  - A torpedó robbanásakor kettétört hajótest két fele az elsüllyedése óta eltelt időben a lelőhelyet háborgató külső beavatkozások nyomán bizonyos mértékben elmozdult és el is távolodott egymástól. Az orr-rész egyértelműen rosszabb állapotú, mint a tat.

  - A hajó teljes felépítménye megsemmisült, csak a hajótest héjazata, a horgonylánc és a hajócsavar látható.

  - A hajótest oldalába vágott ökörszem-ablakok nyílásában a bronz ablakkeretek még sokáig láthatók maradtak, de mára már ezek sincsenek meg.

  - A látható részek közül a leglátványosabb a hajó kormánylapátja, a törött orrárboc csonkja és a horgonycsörlő.

  Összességében a RUMIJA mára egy széttaposott konzervdobozra hasonlít, az egykor pompás gőzüzemű vitorlás jacht felidézéséhez ma már komoly képzelőerő szükséges.

  „Mindenki a tankhajókra mutogat, pedig ők kevés kárt okoztak a jachtot kifosztó víz alatti kalózokhoz képest. Mára a víz alatti értéktárgyakkal kereskedő orrgazdáknak sem maradt itt semmi eladni való. Az állam nem foglalkozik vele, a törvényeket meg senki sem tiszteli. A RUMIJA már nem kulturális emlék, vagy legalábbis már nem néz ki annak.” – Dušan Varda.
  
  
  

  
  41.-42. ábra: A RUMIJA felszínre hozott harangja az inzertben és a lelőhely SONAR-felmérésének vizualizációja (forrás: itt és itt).
  
  
  A jacht terveinek rekonstrukciója: 

  2025.03.23.: Princz Ágoston, az Alma Matters Production Kreatív Producere Dr. Balogh Tamáshoz, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnökéhez és a Magyar Búvár Szakszövetség Tudományos Alelnökéhez fordult azzal a megkereséssel, hogy a Montenegróban bejegyzett Era creatıve GROUP DOO. munkatársai, a török Ahmet Küçükkayalı rendező és a szerb Selma Babajic producer keresnek magyar szakértőt a hajó történetét érintő osztrák-magyar vonatkozások megfelelő reprezentációjához a török Umay Production fővállalkozásában Deniz Umay Şahin producer és Umay Kök rendező együttműködésében a RUMIJA roncsairól készülő dokumentumfilmhez, amely a hajó történetének török kutatója, a Törökországban és Montenegróban élő Bengiz Özdereli munkáját is bemutatja.

  2025.03.23-05.06.: Mivel a dokumentumfilmben szeretnék felhasználni a hajó 3D digitális modelljét, el kellett készíteni a hajó terveinek megbízható – hiteles – rekonstrukcióját. Tekintve, hogy ezek nem maradtak fenn (vagy, ha mégis, akkor egyelőre lappanganak), a rekonstrukciót a skót hajógyárak tervanyagából kiválasztott hasonló gyártmányok analógiáinak felhasználásával, valamint a roncsok és a fennmaradt eredeti fotók alapján lehetett elvégezni.
  
  
  43. ábra: A korabeli skót hajógyárak gyártmányai közül a RUMIJA terveinek rekonstrukciójához analógiaként figyelembe vett minták (forrás: itt, itt, itt és itt).
  
  
  

  
  
  44 -45. ábra: A RUMIJA rekonstruált főnézeti és általnos elrendezési rajzai (készítette: Dr. Balogh Tamás).
  
  
  
  Források:
  
  A hajó brit tulajdonban töltött időszakához:
  - Caledonian Maritime Research Trust: Scottish built ships (forrás: itt)
  - R.H.Beaumont Diary Account of cruise on the SS Zaza; 1903, in: eHive, 02/020 (forrás: itt)
  
  A hajó ottomán tulajdonban töltött időszakához:
  - Uğur Özcan: II. Abdülhamid Dönemi Osmanlı Karadağ Siyasi İlişkileri TTK Yayınları (forrás: itt),
  - Jovan Muhadinović: Posjeta knjaza Nikole Ccarigradu 1899. godine (forrás: itt)
  
  A hajó montenegrói tulajdonban tölött időszakához:
  - Željko Milović: Rumija kao zgnječena konzerva (forrás: itt)
  - Vladimir Đurić Đura: Iz našeg ugla: Famozna jahta (forrás: itt)
  
  A bevetéshez:
  - Hans Hugo Sokol: Österreich-Ungarns Seekrieg 1914-1918, Amalthea Verlag 1929., 101.-103. o.
  - Siniša Luković: The Austro-Hungarians stole "Rumija" right in front of the Montenegrins. (forrás: itt).
  
  A roncsok történetéhez:
  - Siniša Luković: Kako je uništen najveći crnogorski brod u Prvom svjetskom ratu – jahta kralja Nikole “Rumija” (forrás: itt)
  - Siniša Luković: Kao "Rumiju" kralja Nikole na marku stavili jahtu Benita Musolinija (forrás: itt).
  - Dragan Gačević: Stotinu i jedna godina od potapanja jahte Rumija (forrás: itt)
  - Siniša Luković: Royal yacht "Rumija" mapped: Digitized state of the wreck of the historic ship (forrás: itt)
  - ZHMS: Detektovana olupina kraljevske jahte ”Rumija” u akvatorijumu Luke Bar (forrás: itt)

   

   

   

• Gyászhír utólag...

  Tags: gyászhír, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, simén_andrás

  2025. április 30., szerda 21:17:53

  Egyesültünk csak most, halála után csaknem két évvel értesült róla, hogy 2023. május 24-én elhunyt egykori tagtársunk, az egyesületünkben 2010-2015 között aktív Simén András, aki - számtalan civil szervezeti tevékenységei között ellátta egyebek mellett a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület kapcsolattartói-titkársági feladatait is. Bár csak öt évig élvezhettük társaságát, számos programunknak, elsősorban a LAJTA Monitor Múzeumhajó helyreállítását támogató önkéntes munkavégzésnek, észak-magyarországi és szlovákiai kiállításaink szervezésének és berendezésének volt fontos és tevékeny résztvevője. A kései tudomásszerzés okán akkor nem állt módunkban elbúcsúzni tőle, most mégis felidézzük emlékét, mert hálásak vagyunk érte, hogy ismerhettük.
  

  Simén András 1947-ben született Óbudán. Kun származású nagyanyja és morva származású nagyapja nevelték. Iskoláit elvégezve villamosmérnökként dolgozott a világszerte telepített szovjet gyártmányú atomerőművek műszaki biztonságával és karbantartásával összefüggő feladatokban közreműködő hazai anyagvizsgáló csoportban.

  Munkája mellett jelentős feladatot jelentett életében a túrázás és a civil közösségépítés. 1963-ban magyar nyelvű tankönyveket vitt Temesvárra, ott élő szász rokonainak. Az 1970-es évektől a felvidéki honismereti kerékpártúra mozgalom aktív tagja. A felvidéki magyarság identitásának megőrzéséért tevékenyskedő Rákóczi Szövetség Egyesület 1988-as szervezésének kezdetekor az öt alapító egyike, 1991-1997 között a kárpát-medencei szórvány-magyarság tagjai számára a szövetség által biztosított közösségi programok, a Gloria Victis vetélkedők, stb. szervezője, a szövetség mindenes-titkára. Számos erdélyi, felvidéki és kárpátaljai segítő kezdeményezés résztvevője és megvalósítója volt a Mocsáry Lajos Alaptvány tagjaként is. A Szalézi Társaságnál szerzett rutinja nagy gyakorlatot biztosított számára a rászorulók szükségleteinek gyors és hatékony felmérésében.

  Az Óbudai Hegyvidéki Egyesületben helytörténettel is foglalkozott, s az északkeleti Kárpátokban bebarangolta a második világháború alatt épült Árpád-vonalat, az arról készült kötet adatait pontosítva (a könyv új kiadása már az ő észrevételei figyelembevételével jelent meg). Csendes, pontos és fegyelmezett munkamorálja minden feladata ellátása során jellemezte. 2018-ban bekapcsolódott a budapesti unitárius egyházközösség életébe, ahol haláláig gyermektáborokat szervezett 

  Egyesületünkhöz 2010-ben, a LAJTA Monitor Múzeumhajó felúításához nyújtott önkéntes munkáink során csatlakozott, Bicskei János néhai titkárunk ösztönzésére. A két műszaki ember könnyen és gyorsan megértette egymást, András így hamarosan János "jobbkezévé" vált a monitor gőzgépének rekonstrukciós munkálataiban. 2011-ben résztvevője volt a monitor első országjárásának, a fedélzeten egyesületünk tagjai által tartott tárlatvezetéseknek, s ugyanebben az évben ő alapozta meg a szakmai kapcsolatot egyesületünk elnöke és a Múzeumi Szakma Kocsmája akkori vezetője, néhai KIss Imre között, akinek kölcsönös nagyrabecsülésen alapuló őszinte barátságát így tulajdonképpen neki köszönhetjük. 2012-ben ő állította össze az azóta is a legjobb egyesületi tag- és partner-nyilvántartásunkat, 2013-ban egyesületünk párkányi és füleki, 2015-ben pedig sárospataki kiállításainak megvalósításában segédkezett. 2018-ra már megritkultak kapcsolataink, a COVID 19 pandémiát követően pedig már nem is álltak helyre. Így fordulhatott elő, hogy András halálhíre csak most jutott az egyesület tudomására.

  Részben e késedelem miatt, részben pedig azért, mivel Andrásnak nem volt családja, részvétünk kifejezése helyett a közösen átélt szép emlékekkel búcsúzunk. Isten veled, András, mindent köszönünk!

  Simén András búcsúztatása közösségeiben: itt és itt.

• Hajózástörténeti hétvége a Duna mentén

  Tags: tit, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hocza_istván, hagyományőrző_tagozat, hajózástörténeti_tagozat, hajómodellező_tagozat, zebegényi_hajózási_múzeum, Esztergom, ákos_györgy, Mosonmagyaróvár, Mosonshow, Farkas_Judit, veretán_jármű_expo

  2025. április 27., vasárnap 21:27:51

  2025. április 26-27-én Mosonmagyaróváron és Esztergomban is jeles hajózástörténeti kötődésű programokra került sor, melyekben egyesületünk is érdekelt volt. Mosonmagyaróváron ezen a hétvégén tartották a XXVII. "Mosonshow" nemzetközi makettkiállítást és versenyt, Esztergomban pedig a XII. "Akkor és Most Jármű Expo"-t, azaz a Veterán és Új Járművek Kiállítását. Képriportunk következik.

   

  MOSONMAGYARÓVÁR:

  

   

  Az 1999. óta működő mosonmagyaróvári nemzetközi modellkiállítás és verseny zsűrijében Egyesületünk eddig 2009-2010, 2012-2013, 2015-2016 és 2024. folyamán közreműködött. A szervezők felkérésére idén is bekapcsolódhattunk a vitorláshajó kategóriában nevehzett alkotások zsűrijébe, de sajnos programütközés miatt idén nem élhettünk a felkínált lehetsőéggel. A nagyszabású versenyről így az Egyesületünkkel együttműködő R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagja, Veit András készített képes beszámolót, amelyet nagy örömmel osztunk meg az érdeklődőkkel. Összefoglalóként a legfontosabb adatok: 

  Míg 2009-ben 38 országból 2 700 alkotást, 2024-ben 47 országból érkezett 975 alkotó 3 025 makettjét neveztek a versenybe, addig a 2025. évi MOSONHOW 10 figura- és járműcsoportjában - a kiemelt kategóriákkal együtt összesen 89 kategóriában - 42 országból több mint 700 makettező, 2 200 alkotását mutatták be. A versenyzők közt olyan egzotikus országok alkotói is képviseltették magukat, mint Japán, Kína, vagy Brazília, illetve idén először Pakisztán és Venezuela. Míg tavaly kereken 100 hajót neveztek a versenybe, addig idén csak mintegy 40 hajómakett és modell vett részt a megmérettetésen
  .

  

  
  1. ábra: Portugal karakk, a SAO GRABIEL makettje (a Revell egy régebbi M=1:100 méretarányú műanyag kitje látványosan feljavítva). Alkotója a műanyag árbocokat és fröccsöntött vitorkákat fa, és textil anyagúra cserélte, ahogy a műanyagból fröccsöntött csarnakokat és hágószálakat is valódi kötéllel helyettesítette. Mindez a műanyagot látszatra meghökkentő eredetiségűű fává változtató festéssel együtt igen szép modellé avatta a kis műanyag-készletet.
  
  
  
  2. ábra: Kínai dzsunka Cseng-Ho flottájából. Bár nagyméretű, látványos modellről van szó, a főárboc sudarán elhelyezett keresztvitorla és az árbocok közötti kötélzetre kifeszített háromszögletű tarcsvitorlák alkalmazása ezeken a hajókon még aligha volt szokás, mivel ezek a tipikusan európai jellegzeességek a kínai hajókon csak a protugál hódítást követően az 1550-es években jelentek meg.
  

   

  
  3. ábra: Spanyol galleon, a SAN JUAN de BAUTISTA modellje. A D'Agostini építőkészletéből készült M=1:50 méreatarányú modell kialakítása biztos anyagismeretre és szerszámhasználatra utal, a készlet olyan gyengeségeit azonban, mint az oda nem illő fém tengeri csikót, a barokk korlátbábokat, stb. az alkotó bátran kor- és anyaghű (fa) faragványokra cserélhette volna. Ennek ellenére ez egy igényesen összeállított modell, amelynek külön erénye az orrvitorlarúdon a vakvitorla felett elhelyezett kasvitorla szép bemutatása.

   

  
  4. ábra: A brit ROYAL CAROLINE jacht saját építésű fa modellje, Roland Vlahovic alkotása (fent) és a THERMOPYLAE klipper M=1:220 méretarányú Revell műanyag kitje, valamint a SAN JUAN de BAUTISTA metszetmodellje.
  

   

  
  5. ábra: A német SCHARNHORST páncélos cirkáló modellje.
  

   

  
  
  6. ábra: A német SCHLESWIG HOLSTEIN csatahajó (fent) az eredeti konfigurációja szerint és a DERFLINGER csatacirkáló (lent).

   

  
  
  7. és 8. ábra: A brit HMS AGINCOURT dreadnought típusú csatahajó - a világ valaha volt legtöbb ágyútoronnyal felszerelt csatahajója.
  
  

  
  9. ábra: Az osztrák-magyar SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú Trumpeter műanyag kitje, a VIRIBUS UNITIS-ből átalakítva. Sajnálatos, hogy a máskülönben szép és izgalmas maketten a modellező a torpedóvédő hálót tartó rudazatot is megjelenítette, amelyet a SZENT ISTVÁN-ra sohasem szereltek fel. A maketten az alkotó a hajóelhagyás előtt a fedélzeten gyülekező legénység azon tagait is elhelyezte, akik a korabeli filmfelvételek tanúsága szerint a lövegtornyokból felhozott lőszert a tengerbe vetették, ám ezeket a tengerészeket sajnos a torpedótalálatoktól megdőlt hajó magas oldalára állította, miközben a fennmaradt archív anyagokból egyértelműen tudható, hogy a műveletre a másik oldalon került sor.  A makett ennek ellenére kifejezetten látványos alkotás.

   

  
  10. ábra: A brit HMS RODNEY csatahajó (fent) és az amerikai USS ALASKA csatahajó (lent). Utóbbi víz alatti részén a lerakódásokat érzékeltető festés pazar kidolgozottsága az alkotó tudásának egyértelmű  dícsérete.

   

  
  11. ábra: A brit HMS COLOMBO könnyűcirkáló (fent) M=1:350 méretarányú műanyag kitje a Trumpetertől, valamint a japán IJN JAMASHIRO csatahajó és az IJN KONGO csatacirkáló makettje a két hadihajó második világháborús konfigurációját bemutató elrendezéssel.

   

  
  12. ábra: A japán IJN FUSO csatahajó és az IJN JUKIKAZE romboló M=1:350 méreatarányú műanyag kitje igen gazdag feljavítással.

   

  
  13. ábra: A japán IJN NAGATO csatahajó (fent és középen), valamint az IJN nehézcirkáló (lent) M=1:350 méretarányú makettje.

   

  
  14. ábra: A japán IJN AGAKI (fent) és IJN TAIHO (lent) repülőgéphordozók makettjei diorámaként és asztali modellként kialakítva.

   

  
  15. ábra: A német DKM GRAF ZEPPELIN repülőgéphordozó és a DKM KÖNIGSBERG könnyűcirkáló makettje (fent), valamint a brit HMS FORMIDABLE repülőgéphordozó makettje.
  

   

  
  16. ábra: A brit HMS ARK ROYAL repülőgéphordozó makettje (fent, a háttérben) és a szovjet ARKTYIKA jégtörő makettje (fent az előtérben), valamint az amerikai USS MANILA BAY kísérő repülőgéphordozójának makettje (lent).

   

  
  17. ábra: Az olasz RM M.A.S. 563 jelű torpedónaszád (fent), valamint a német DKM U-295 jelű tengeralattjáró (lent az előtérben) és az amerikai USS BOXER kétéltű partraszállító hajó M=1:700 méretarányú műanyag makettje (HobbyBoss).

   

  
  18. ábra: Az orosz PJOTR VELIKIJ rakétás csatacirkáló műanyag makettje fent M=1:350 (Trumpeter) és lent M=1:700 méretarányban (Dragon, Zvezda).

   

  ESZTERGOM:

  

  Az Esztergomi Rugby Kft. 2013 óta rendezi meg az esztergomi Nagy-Duna sétánynál található Rugby Club területén az immár hagyománnyá vált Fesztiválsziget rendezvénysorozatot, melynek szerves részét képezi a kétnapos járműkiállítás, ahol egyebek között az esztergomi székhelyű Magyar Suzuki Zrt. teljes termékportfóliója is megtekinthető az autóktól a motorkerékpárokon át a hajó- és csónakmotorokig. Az „Akkor és most járműexpo – veterán és új járművek kiállítása” című rendezvényen 2016 óta lóvontatású járműveket, kerékpárokat, motorokat, veterán személygépjárműveket, repülőgép maketteket és hajózással kapcsolatos tárgyakat is bemutatnak – utóbbiakat egyesületünk tagszervezete, a zebegényi Hajózási Múzeum, amely 2017 óta állandó résztvevője a rendezvénynek (2017-ben az előző évben Budapesten bemutatott kalóz-tematikájú vándorkiállítással, 2018-ban egyesületünk első világháborús vándorkiállításával, 2019-ben a hajógőzgépek történetével, 2022-ben a tengeri navigáció történetével, 2023-ban a m. kir. folyamerők történetét bemutató álandó kiállításunkból összeállított kamarakiállítással, 2024-ben pedig a Zebegényi Hajózási Múzeum alapításának 40. évfordulójára emlékező tárlattal). A Múzeum egyesületünkkel közösen megvalósított idei tematikáját a tengerészeti és hajós egyenruházat bemutatása határozta meg arra tekintettel, hogy az járműgyártás múltjának és jelenének találkozását biztosító rendezvény közpnti témája idén a rendvédelmi fegyveres testületek története jelentette, a XVIII. századi csendőrségi felszerelésektől a lovas, motoros és autós rendőri egységek relikviáin át a hadsereg tábori rendfenntartó/rendészeti feladatokat ellátó egységeinek felszereléséig. A rendezvényről az alábbiakban Dr. Ákos György és Hocza István tagtársunk fényképei segítségével adunk ízelítőt.
  
  

  
  19. ábra: A Zebegényi Hajózási Múzeum egyesületünk tagjai által berendezett standja Esztergomban, a 2025. évi veteránjármű-expón. Külön öröm, hogy a rendezvény szervezői dén nemcsak figyelműkkel, de a Komárom-Esztergom Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara (KEMKIK) közönségdíját reprezentáló emléktárgyával is kitűntették standunkat, amelyet a szervező Magyar Suzuki Zrt. és a Neuzer Kft. oklevelével is elismertek.

   

  
  20. ábra: A hajómodellek mellett a szervezők idén vasútmodelleket is bemutattak.
  

   

  

  21. ábra: S természetesen a megszokott oldtimerek sem maradhattak el (az első három képen), ahogyan a legkorszerűbb autókat is megtekinthették az érdeklődők (az utolsó képen).

   

  
  22. ábra: A Zebegényi Hajózási Múzeum és Egyesületünk csapata: balról jobbra Dr. Ákos György, egyesületünk Hajózástörténeti Tagozatának vezetője, Farkas Judith, a Zebegényi Hajózási Múzeum tulajdonosa és igazgatója, Egyesületünk Felügyelő Bizottságának tagja, Szalay Gábor, egyesületünk Hagyományőrző Tagozatának tagja és Hocza István, egyesületünk titkára.

• Hajózástörténeti konferencia

  Tags: konferencia, tit, balogh_tamás, tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület, tit_hmhe, hajózástörténeti_tagozat, navigare_necesse_est_konferencia

  2025. április 23., szerda 22:18:07

  A második világáború befejezésének 80. évfordulójára emlékezve 2025. május 8-án hajózástörténeti konferenciára kerül sor az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, az ELTE BTK Hadtörténeti Műhelye, valamint "Az első világháború napról napra" portál együttműlödésében.

  A 2021 óta negyedik alkalommal megrendezésre kerülő "Navigare necesse est..." című konferencián egyesületünk részéről ezúttal dr. Balogh Tamás elnök immár harmadik alkalommal ad elő, idén az első világháború haditengerészeti eseményeinek egyik mára csaknem teljesen elfeledett epizódja, a RUMIJA gőzhajó - a montenegrói király jachtja - 2025. március 2-án 110 éve történt elsüllyesztését bemutatva.

  
  
  Az eredetileg gőzjachtnak épített RUMIJA az első világháborúban – Montenegró egyetlen tengeri gőzhajójaként – döntő szerepet játszott a hadianyag-szállításban. A szövetségesek által Szerbiába küldött hadianyagot ugyanis akkoriban gyakran kisebb vitorlás hajókon szállították, s ezeket a vitorlásokat szélcsendes időben csakis a RUMIJA volt képes bevontatni a montenegrói Antivari (ma: Bar) kikötőjébe. Elsüllyesztése ezért megbénította a Montenegrón keresztül Szerbiába szánt antant hadiszállításokat (amelyeket ezután csak a délebbre fekvő, jórészt kiépítetlen és gőzvontatási lehetőséggel sem rendelkező albán kikötőkön keresztül kísérelhettek meg célba juttatni), lehetetlenné téve a Cattarói-öbölben (ma: Boka Kotorska) lévő osztrák-magyar haditengerészeti bázison állomásozó hadihajók forgalmának megzavarására a montenegrói hegyekbe telepített francia tüzérség (az ún.: Lovčen-ütegek) további ellátását. Így az osztrák-magyar csapatok bevonulhattak Montenegróba, s legyőzhették annak hadseregét.

  Az előadás keretében egyebek között első ízben nyer nyilvános beutatást a RUMIJA jacht terveinek rekonstrukciója (az eredeti tervek nem maradtak fenn), melyet az ehhez szükséges kutatással együtt egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás végzett el - aki felkérést kapott arra, hogy a hajó roncsainak feltárását bemutató török-montenegrói koprodukcióban készülő dokumentumfilm történeti-műszaki szakértőjeként közreműködjön - valamint a hajó roncsainak aktuális állapota, melynek elemző bemutatását a hazai közönség ugyancsak most láthatja első alkalommal.

  A konferencia részletes programjára és a helyszínére vonatkozó információk elérhetők itt.

  Az esemény FB-linkje: itt.