Contents tagged with haditengerészetünk_emlékei
-
Évfordulók - 70 éve halt meg Wulff Olaf Richárd
2025. június 12-én lesz Wulff Olaf Richárd (1877-1955) néhai m. kir. honvéd vezérfőkapitány halálának 70. évfordulója. Az időponthoz közeledve, a Magyar Honvédelem Napja alkalmából teljes katonai tiszteletadás mellett hajtják végre hamvainak újratemetését Budapesten, a Nemzeti Díszsírkert 52. parcellájában. Ebből az alkalomból foglaljuk össze és osztjuk meg az érdeklődőkkel pályafutásának főbb állomásait.
1. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány Hoffmann Géza által 1939-ben készített portréja (forrás: itt).
1877.02.08.: Wulff Olaf Richárd megszületik Budapesten. Atyja Wulff Emil (1812-1882) vízépítő mérnök, aki a magyar kormány meghívására a Béga-csatorna és a Száva-folyó szabályozási munkálatait vezeti, édesanyja Doterre Augusta Elisabeth Wulff (1845-1940). A család két fiúgyermeke - Olaf és Hagbart (1871-1908) - nevelésére a szülők Norvégiát jelölik ki, de amikor ottani elemi iskolába akarják küldeni őket, az akkor már csak magyarul beszélő fiúk visszaszöknek Budapestre.
1891.: A gimnáziumi tanulmányok után beiratkozik a cs. és kir. Haditengerészeti Akadémiára.
1895.06.01.: Tanulmányai végeztével haditengerészeti szolgálatba lép, mint II. osztályú tengerész-hadapród. Ebben a minőségében vett részt a SAIDA korvett másfél évig tartó Föld körüli útján.
1899.: Sorhajózászlós.
1902.: Elvégzi a torpedó-távírótiszti tanfolyamot és Tullnban a lovassági távírótiszti, majd Pozsonyban a folyami aknásztiszti tanfolyamokat.
1908.10.29.: Harminchét éves korában meghal testvére, Hagbart.
1909.: Behajózik a PANTHER cirkálóra (parancsnok: Theodor Skerl Edler von Schmidtheim), amellyel kelet-ázsiai utat tesz Kínába, ahol átveszi a pekingi osztrák-magyar követség védelmére 1901-ben kirendelt tengerészkülönítmény parancsnokságát.
1910/11.: Sorhajóhadnaggyá léptetik elő. A pekingi tengerészkülönítmény parancsnoka.
1912.: Hazatér a SZIGETVÁR cirkálóval.
1913.: Különböző hadihajókon teljesített Adriai és Földközi-tengeri szolgálatát, valamint az 1901/02, 1908/09 és 1912/13 folyamán a budapesti tengerészkülönítménynél teljesített szolgálatát követően felső tüzérségi tanfolyamra vezénylik, miután a Dunaflottillához kerül, ahol mint beosztott tiszt, monitorparancsnok, majd a flottilla törzsfőnöke.
1914.09.19.: Átveszi a cs. és kir. Dunaflottilla - a haditengerészet dunai részlege - parancsnokságát. s az első világháborúban ezután végig a dunai hadszíntéren szolgál. Legfontosabb haditettei közé tartozik a monitorokkal való áttörés a Dunáról a Szávára szeptember 28-án a belgrádi szerb tüzérség részleges megsemmisítése mellett, és a fennálló aknazár ellenére. Az áttörés lehetővé teszi, hogy a Krauss hadseregcsoport átkeljen a Száva szerb oldalára. Ezért a fegyvertényét megkapja a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.
1914.10.01.: A cs. és kir. Dunaflottilla parancsnoki beosztásában Lucich Károly fregattkapitány váltja fel. Wulff Olaf ekkor átveszi a TEMES I. monitor parancsnokságát, amelyet a hónap 23. napjáig tölt be.
1915.06.29.: Átveszi a TEMES II. monitor parancsnokságát.
1915.05.01.: Korvettkapitánnyá léptetik elő, június 15-én pedig az 1. Monitorosztályparancsnokává nevezik ki. Parancsnoki lengőjét a TEMES II. árbocán vonja fel.
2. ábra: Wulff Olaf Richárd korvettkapitány a cs. és kir. Dunaflottillánál az SMS TEMES monitor fedélzetén a monitor lövegtornyánál és a hajó tatfedélzetén szárazföldi tisztek fogadásán (forrás: itt, itt és itt).
1917.: Az I. monitorosztállyal Boszniában tevékenykedik. Az év végéig befejezi és kiadja az "Österreichisch-Ungarische Donauflottille in den Kriegsjahren 1914-1917" c. művét, amely a háború kitörésétől 1916 végéig dolgozza fel a Dunaflottilla hadieseményeit.
1918.03.03.: Az Oroszországgal folytatott breszt-litovszki béketárgyalásokon a cs. és kir. haditengerészet képviselője. A békével a katonai vereség miatt a fronton és a forradalmak miatt a hátországban egyaránt kritikusan meggyengült Oroszország kilépett a háborúból Kelet-Európában hatalmas területekről lemondva Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia, a Kaukázusban pedig Törökország javára.
1918.04.01.: Megtervezi és végrehajtja az extrém alacsony szabadoldal-magasságú monitorokkal (BOSNA, BODROG, KÖRÖS, SZAMOS) és őrnaszádokkal (BARSCH, WELS) és folyami hajókkal (ODEASSA, BESARABEC), valamint néhány folyami tankuszállyal történő átkelést a Fekete-tengeren annak érdekében, hogy a dél-orosz és ukrán területeken műveletező szárazföldi erőkkel együttműködve biztosítsa az ukrajnai orosz kikötők (Ogyessza, Herszon, Nyikolájev) megszállását, s az ukrán gabona eljuttatását Közép-Európába.
3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla hadműveletei 1878-1919 között. A LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén berendezett állandó kiállítás számára készült térképen az első világháború Fekete-tengeri és dél-ukrajnai hadműveletei is feltüntetésre kerültek (forrás: Dr. Balogh Tamás © 2011).
1918.09.29.: Összeomlik a bolgár front. A balkáni osztrák-magyar erők védhetetlen helyzetbe kerülnek, a hátbatámadás elkerülésére rendezett visszavonulásuk szükséges, amelyet a Dunaflottilla egységei támogatnak.
1918.11.01.: Előléptetik fregattkapitánnyá. November 3-án pedig ismételten kinevezik a Dunaflottilla parancsnokává. A vezénylete alatt álló hadihajók fedezik a visszavonuló osztrák-magyar és német csapatok folyamátkeléseit. A műveletek során összetartja a Dunaflottillát és Budapestre vezényli, ahol november 6-án - a Monarchia utolsó harcoló alakulataként - bevonja a császári és királyi hadi lobogót.
1919.: A Tanácsköztársaság alatt letartóztatják, de egykori matrózai segítségével megszökik és Bécsbe menekül.
1920.: Budapest révkapitánya. A hadsereg létszámát és felszereltségét jelentősen korlátozó – a hadihajózást is felszámoló – Trianoni békeszerződés kijátszására megszervezi a névleg a Belügyminisztériumnak alárendelt, folyamrendészeti feladatokat ellátó (valójában katonai képességekkel rendelkező) Folyamőrséget.
1920.03.14.: Budapesten feleségül veszi a felvidéki családból származó Losonczy Edinát, akinek ez a harmadik házassága (első férje az 1872-ben született Füleki Stefani Ervin, akitől leánygyermeke, az 1985-ben elhunyt Magda születik, második férje az 1848-ban született és 1908-ban elhunyt Borhek Viktor).
1921.03.01.: A Folyamőrség első parancsnoka.
4. ábra: Balra fent: Wulff Olaf korvettkapitány (3-as számmal) a breszt-litovszki béketárgyalásokon, az osztrák-magyar Pokorny Hermann alezredes és a német Max Hoffmann tábornok társaságában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 93.150). Jobbra fent: Wulff Olaf főtörzskapitány szemléz az óbudai folyamőr laktanyában, 1920‒1922 (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 141.1). Lent: Wulff Olaf (a képen balra) a két világháború között a Duna-Tengerhajózási Rt. egyensapkájában (forrás: HM HIM, Fotóarchívum HTM 92589).
1922.06.27.: 1914-es belgrádi áttöréséért a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjével tüntetik ki.
1925.05.01.: Vezérkapitánnyá (a szárazföldi haderőben a vezérőrnagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
1929.05.01.: Vezérfőkapitánnyá (a szárazföldi haderőben az altábornagynak megfelelő rendfokozat) léptetik elő.
1933.03.01.: Nyugállományba helyezik, de tovább dolgozik a magyar hajózás érdekében. A nemzetközi Duna-bizottság szakértője, a m. kir. Folyam-Tengerhajózási Rt. és a m. kir. Duna-tengerhajózási Rt. elnöke, a m. kir. Tengerésztisztképző Intézet igazgatóságának tagja, s a Hajózási és Kikötőügyi Tanács elnöke.
1934.: Bécsben és Lipcsében megjelenik az 1917-es kiadású munkája tovább-dolgozásával elkészült "Die österreichish-ungarische Donauflottille im Weltkriege 1914-18". című könyve, amelyet később magyar nyelven is kiadnak Budapesten "Az osztrák-magyar dunai hajóhad a világháborúban 1914-1918." címen. Ez a szakmunka a monitorok első világháborús tevékenységének máig legjobb összefoglalója.
5. ábra: Wulff Olaf Richárd könyvének borítója és szennycímlapja, s a szerző dedikálása a kötetben.
6. ábra: Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány (forrás: itt és itt). Kitüntetései a jobb oldali fényképen: nyakba akasztva a Magyar Érdemrend második fokozata; a gomblyukban: a katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje; a rendjelsávon balról jobbra: az Osztrák Lipót-rend lovagkeresztje, az Osztrák Vaskorona-rend harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt harmadosztálya, a Katonai Érdemkereszt szalagján a Katonai Érdemérem, a Katonai Érdemérem az Osztrák Ferenc József-rend szalagján, a Magyar Katonai Szolgálati Kereszt a II. osztályú tisztek számára (30 év szolgálatért) és a Bolgár Bátorságért Érdemrend harmadosztálya; a zubbonyzseben az első osztályú Vaskereszt látható.
1935.: Horthy Miklós kormányzó segédtisztje.
1944.: Decemberben elhagyja az országot és Costa Ricába menekül.
1955.06.12.: Wulff Olaf halála. Felesége a következő évben követi. Mindkettejüket a Costa ricai fővárostól, San Josétól 100 km-re fekvő kis hegyi falu, Volcan temetőjében helyezik örök nyugalomra.
2018.: A Horthy Mikós földi maradványainak 1993. évi hazahozatalát is kezdeményező Magyar Tengerészek Egyesülete felveti a hamvak hazahozatalának gondolatát, hogy az elhunytak hazai földben, a Fiumei úti Díszsírkertben kialakított „Hősök Parcellájában” találjanak végső nyugalomra. A Honvédelmi Minisztérium befogadta és támogatta az ötletet, a család úgyszintén, de a COVID19-világjárvány miatt a terv akkor nem valósulhatott meg.
2025.05.19.: Wulff Olaf és hitvese Losonczy Edina maradványait - exhumálásukat és a csontok elhamvasztását követően - Costa Ricából Magyarországra szállítják (a kecskeméti légibázisra, ahonnan autóval Budapestre, a Bálna Honvédelmi Központba, onnan pedig a MH. 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred hadihajóján a HM Hadikikötőbe viszik). Tagtársunk, Dr. Margitay-Becht András által a megemlékezésen tartott - elsősorban a történet érzelmi töltetét hangsúlyozó - beszéde elérhető innen.
2025.05.21.: Katonai tiszteletadás mellett megtörténik a hamvak újratemetése.
7. ábra: Balra Wulff Olaf Richárd utolsó fényképe, három hónappal a halála előtt. Wulff Olaf a kép jobb szélén látható, míg a kép bal szélén veje, Ferdinand Anton von Herold-Schmidt és az ő felesége, Wulff Olaf nevelt lánya, Magda von Stefani látható. Az ő házasságukból született Károly Róbert von Herold-Stefani (1931-2012), akinek hat gyermeke közül az egyik a most Budapestre látogatott Ferdinand von Herold-Duarte. Jobbra Wulff Olaf és hitvese közös sírja Costa Ricában (forrás: itt és itt).
További információk:
A cs. és kir. Dunaflottilla, a m. kir. Folyamőrség és a m. kir. Honvéd Folyamerők történetéről:
Dr. Balogh Tamás: A cs. és kir. Dunaflottilla története - in.: Haditengerészetünk emlékei, 68-69. o., Forrás: itt.
Dr. Balogh Tamás: A Magyar Királyi Folyamőrség és a M. Kir. Folyamerők, Budapest, 2023., Forrás: itt.
Dr. Hardy Kálmán: Dunai flottillánk a világháborúban, - in.: Hadtörténelmi Közlemények 32/1. 195-229. o. Budapest, 1931. Forrás: itt.
A magyar hadisírgondozásról és a hadisírgondozás nemzetközi standardjairól:
Sz.N.: A magyar hadisírgondozás története. Forrás: itt.
41/2021 (VIII. 13.) HM utasítás. Forrás: itt.
Tóth Zsolt: War Grave Excavation Methods: Survey, Results and Suggestions, Forrás: itt.
Sz.N.: Are casualties from the World Wars still found? Forrás: itt.
A Commonwealth War Graves brit hadisírgondozó szervezet szakmai protokolljai: itt, itt és itt.
Ezekből kiderül, hogy lehet-e/szabad-e (mikor lehet) egy hadisírt áthelyezni, ennek során lehet-e/szabad-e a meglévő csontokat elhamvasztani, stb. Hasonló, nyilvánosan elérhető szakmai protokollok a magyar hadisírgondozásban - a hadisírgondozási koncepció készítésére vonatkozó jogszabályi kötelezettség ellenére - sajnálatos módon nem léteznek.
Források:
Arnoldo Rivera: La búsqueda del héroe perdido, Forrás: itt.
Bálint Ferenc: Wulff Olaf hazatér - in.: A nagy háború, Forrás: itt.
Halmos B. Ágnes Wulff Olaf vezérfőkapitány - in.: Honédelem.hu, Forrás: itt.
Hubertus Schumacher: Die k. u. k. Donauflottille im Ersten Weltkrieg Karl Wettstein, Offizier und Schiffsreeder, Böhlau Verlag Wien Köln Weimar, 2018.
Leonyid Kirillash: Kicsoda Wulff Olaf? - in.: Ausztria-Magyaroszág, forrás: itt.
Dr. Margitay-Becht András: Tank a Dunán, Budapets, 2016.
Dr. Margitay-Becht András: A LAJTA Monitor és a többiek.Budapest, 2007, -
Évfordulók: 1918. október 31. - Amikor bevonták a lobogót
1918. október végén az osztrák-magyar uralkodó - Ausztriában I., Magyarországon IV. - Károly császár és király egy utolsó kísérletet tett a birodalom megmentésére: felhívást intézett a Monarchia népeihez, hogy alakítsák meg Nemzeti Tanácsaikat annak érdekében, hogy együttesen állapítsák meg az Ausztria-Magyarország helyén létrehozandó új, nemzeti etnikai alapú szövetségi állam alkotmányát. Az uralkodó különböző gesztusokkal igyekezett a birodalomban maradásra bírni az egyes nemzetiségeket: október 31-én a teljes flottát átadta a délszlávoknak. A gesztusokat azonban már nem méltányolta senki: az uralkodó nemes, de elhibázott proklamációja által legitimált Nemzeti Tanácsok ahelyett, hogy a császár szándéka szerint összegyűltek volna Bécsben, sorra mondták ki a Monarchiától való elszakadást. Az évfordulóra emlékezve Balizs Dániel írását közöljük.
Balizs Dániel 1986-ban született egy kis faluban az ország közepén. Hosszú ideig élt Szegeden, majd sokáig Budapesten, jelenleg Százhalombattán. A BME-n tanít és kutat, utazik és utazásokat tervez, közben verset ír. Publikált már többek között a Nyugat Plusz-ban, a Szófán, a Napút-on, az Opus-ban és a Nyitott mondatban. 2023 januárja óta a Litera-Túra Művészeti Magazin szerkesztője, ahol "Maszk mögött" című rovatában hetente egy-egy vers, próza vagy más művészeti alkotás keletkezésének hátterébe és titkaiba nyújt betekintést.A lobogó bevonása előtt
"- Italia.
- Ilirska.
- Jugoslavia.
- Magyar.
- Deutsch.
A tengernagy a fejét vakarja. Amikor előző nap megkapta Bécs válaszát, hogy a legénység döntse el, mi legyen a flotta sorsa, azt hitte, lerúghatja magáról a felelősséget, ha szavaztat. A tengerészek harmada horvát, de akad köztük olasz, szerb, osztrák és magyar is bőven. Tudhatta volna, hogy ez lesz.
Aki eddig a Monarchiáért lapátolt, pucolta a fedélzetet, ágyúcsövet töltött, ürítette a latrinát, most mind-mind saját magát akarja úrnak. Akinek ez nem tetszik, döntse el hamar, mit tesz. Marad és szolgál tovább, vagy hazamegy. Bele is vetheti magát a kikötő vizébe, ha nem akar egy Monarchia nélküli világban élni. De azt is szaporán.
A tengerészek egymás szavába vágva kiabálják saját országuk nevét, egyre nagyobb a lárma. Ekkor megjelenik a tisztiszolga, táviratot hoz.
„A bécsi kormányzat a flottát haladéktalanul az újonnan megalakult jugoszláv kormánynak adja át. Vonatkozik ez minden felszíni és felszín alatti egységre, azok teljes felszerelésével együtt. A döntés azonnal hatályba lép.”
A tengernagyból nagy sóhaj szakad ki, ennek első fele elvesztett állásának és hatalmának szól, a második, nagyobbik része a megkönnyebbülésnek. Nem szeret dönteni, és csak ha nagyon muszáj, akkor teszi. Akkor is lassan.
Megfordul, és a horvátok éljenzése, a szerbek mohó pillantásai és a többiek dühös ordítása közben egy pillanatra megáll, nekidől a hajóhídra vezető lépcső korlátjának. A birodalom, amit eddig szolgált, nincs többé. Hitt benne, az utolsó percig, ahogy a császárban is. Hitt abban, hogy aki úr és aki szolga, annak úrnak és szolgának kell lennie örökké. Mert így van jól. És ennek most valahogy, valamiért vége.
Hirtelen azon kezd tépelődni, hogy hogyan és miért. De nem talál választ. Az események oly szikáran és súlyosan kapcsolódtak össze és duzzadtak észrevétlenül óriási áradattá, ahogy a folyam veszi fel egymás után a hozzá siető ereket és patakokat. Senki nem emlékszik az egymásutániság pontos sorrendjére, és nem is jut rá idő, hiszen itt a torkolat, és a hömpölygő víz mindent beránt a tengerbe.
- Hajde! - kiáltják a horvátok a fedélzet túlsó végéből. Azt nem lehet tudni, hogy éppen hová akarnak menni, de nem kizárt, hogy a magyarokra, németekre. Aztán valamelyik magyar, akinek az elméjét a düh és a rémület hirtelen kiélesítette, elkezdi magyarázni, hogyha ezentúl a délszlávok az urak, akkor itt mindenki más e perctől fogva vendégnek számít. Márpedig a vendégnek tisztelet jár, különösen a balkáni vidéken. Ettől mindenki visszahőköl. Váratlan csend szakad a fedélzetre. Lehet. A horvátok és a szerbek, akik eddig egymást is bizalmatlanul méregették, némi pusmogás után egyet kezdenek érteni. Megindulnak lassan, és egymás után megveregetik a vállakat.
Egy perc múlva már a tengernagy elé járulnak, és ugyan a tisztelgés elmarad, de leveszik a tengerészsapkát. Megkérik alássan, hogy ossza el a matrózok között a hajó maradék készleteit, mert mégis ki tudná ezt jobban. Kétheti zsold, tucatnyi konzerv és egy durva szövésű pokróc mindenkinek. Ennyi maradt és ennyi jár négyévnyi szolgálatért. A tengernagy megkönnyebbül. Már csak a lobogó bevonásán kell átesni. Ha minden más el is veszett, ha ország és eszme nincs is többé, a rang és tekintély megmaradt. Mégiscsak ez a fő."
1. ábra: "A lobogó bevonása" - Alex Kircher festménye.
Az átadási ceremóniára Polában, a „Viribus Unitis” flotta-vezérhajó fedélzetén került sor, ahol a császár és király képviseletében a flotta főparancsnoka, Horthy Miklós altengernagy írta alá az átadási jegyzőkönyvet. Bár a délszláv nemzeti Tanács küldöttei mohón sürgették, Horthy ragaszkodott hozzá, hogy a lobogó bevonására aznap is csak az előírt időben, napnyugtakor kerülhet sor, ami akkor 16:45 órakor következett be. Ezt követően a haditengerészet hajóin a délszláv tengerésztisztek vették át az irányítást (akik a német és a magyar tengerészeknek azonnal megtiltották, hogy a hajókra lépjenek, ezzel a hajók – legénységük mintegy felét elveszítve – harcképtelenné váltak), majd sietve felvonták az új jugoszláv „lobogót” (a hajók lobogókészletében talált piros, fehér és kék jelzőlobogókból sietve összeeszkábált piros-fehér-kék trikolórt). IV. Károly utolsó gesztusként Horthy Miklóst előléptette altengernaggyá.
Hogy a flotta megsemmisítését szimbolikusan is teljessé tegyék, másnap hajnalban olasz búvárok tapadóbombákkal elsüllyesztették az időközben – horvát legénysége javaslatára „Frankopan”-ra átkeresztelt – „Viribus Untis”-t. Giovanni Raffaele Rosetti és Raffaele Paolucci a hadbalépés óta arra vágytak, hogy az egyik ellenséges flottabázison végrehajtott látványos akcióval írják be a nevüket a történelembe. Tudták: ha valóban sikerül elsüllyeszteniük egy hajót a saját támaszpontján, az nemcsak az ellenséges hajók számát csökkenti, hanem az ellenfél harci morálján is végzetes sebet üthet. (a sors fintora, hogy már csak a „földön fekvő oroszlánba” tudtak belerúgni). 1918. október 31-én éjjel Rosetti és társa, Raffaele Paolucci, a MAS 94, 95 jelű naszádokon 1 000 méterre megközelítette a polai hadikikötőt. A magukkal vitt mágneses tapadóaknákat a kikötő közelében kirakva, úszva közelítették meg a „Viribus Unitis”-t. Ahhoz, hogy bejussanak a kikötőbe, három torpedóelhárító acélhálón kellett átverekedni magukat. Drótvágóval dolgozva csak éjfél után vágták át a harmadik hálót is, majd november 1-én hajnali egy órakor végeztek az aknák rögzítésével. Mindkettőt a hajó oldalán, mélyen a vízvonal alatt helyezték el. Amikor végeztek már hajnalodott. Az őrség közben észrevette az átvágott hálókat a kikötő bejáratánál és keresni kezdte a békaembereket. Mindenfelé fényszórók pásztáztak és végül egy motorcsónak észrevette és elfogta a menekülő olaszokat, akiket a vezérhajó fedélzetére vitték, ahol az elkerülhetetlen vég tudatában, büszkén közölték Janko Vukovic de Podkapelsy sorhajókapitánnyal, hogy aknákat helyeztek el a hajó oldalán. Azonnal megkezdték a kiürítést, de az aknák csak nem akartak felrobbanni. A legénység már éppen visszakapaszkodott a fedélzetre, amikor – az időzítő-szerkezet hibája miatt csaknem háromórás késéssel – 04:45-kor bekövetkezett az első detonáció.
2. ábra: Fent: a VIRIBUS UNITIS elsüllyesztése (forrás). Középen: a hajó roncsainak a bontás előtti felmérése az olasz Armando Andri haditengerészeti búvár által (forrás). Lent pedig a roncsok kitermelése után visszamaradt törmelékmező SONAR-képe napjainkban a felborult hajótest ágyútornyai által a mederben okozott benyomódással (forrás).Cattaróban – a parancstovábbítás lassúsága miatt – csak aznap reggel 08:00 órakor került sor az osztrák-magyar-jugoszláv lobogócserére. Az öbölben még nem volt bent az összes hajó, néhány tengeralattjáró még bevetésen volt. Az „U14”-es is éppen hazafelé bukdácsolt a tengeren felszíni menetben, a biztonságot jelentő saját flottatámaszpont, Cattaró felé. Ők voltak az utolsók, akik az előző napi bevetésről hazatértek. A fáradt és torzonborz tengerészek már negyedik éve harcoltak kitartóan. Mögöttük állt az egész háború, amelyben soha sem győzték le őket, felettük az árbocon pedig a piros-fehér-piros hadilobogó lengett, amely a hazájukat, Ausztria-Magyarországot szimbolizálta. A part felé közeledve egymás után tűntek fel a jól ismert tájékozódási pontok, először a Rondoni-fok, majd a Mamula-sziget a kerek és lapos Fort Bourgignon-nal, végül az öböl bejáratában a Prevlaka-félsziget a felséges Punta d’Ostro erőddel. Az üdvözlésükre előszaladó bajtársak megszokott üdvrivalgása helyett azonban ezúttal csak a zászlófelvonásra szólító kürtjel utolsó foszlányait sodorta feléjük a partról fújó gyenge szél. Ahogy beljebb hatoltak az öböl belsejében horgonyzó anyahajójuk, a „Gäa” felé, egyre nyomasztóbbá vált a csendesség. A levett sapkával ácsorgó néma matrózok felett egy addig sohasem látott piros-fehér-kék trikolórt lengetett a szél…
További információk: itt.
-
170 éves a magyar honvéd folyami hadihajózás
1848. július 25-én lesz 170 éve annak, hogy az „Országos Hadigőzös Mészáros” névre keresztelt hajó - Európa első gőzüzemű felfegyverzett folyami hadihajója - vízre bocsátásával kezdetét vette a Honvédség intézményi keretei között végzett folyami hadihajózás (nem tévesztendő össze a magyar hadihajózással, amely a tengereken IV. Béláig, a folyókon pedig lényegében a magyar államalapításig visszavezethető intézményi gyökerekkel rendekezik).
A Magyar Honvédség hadihajósai az évfordulót fegyvernemi napjukként ünneplik. Az alakulattal együttműködő egyesületünk pedig ezúttal is közös kiállítás megszervezésével vesz részt az ünneplésben.
A kiállítás két fő részből áll: Első részében ezúttal is bemutatjuk a tengeri háborúban való osztrák-magyar részvétel eseményeit (ez alkalomból készített kiállításunk 2016-ban debütált). A kiállítás második részében pedig felelevenítjük a magyar honvéd folyami hadihajózás 170 éves történetét. A kiállítást a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület modellező mestereinek alkotásai - Dr. Csák Zsolt (1 db), Hocza István (1 db), Dr. Hüvös Ferenc (8 db), Kecskeméti József (3 db), Varga János (2 db) - és a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred csapatmúzeumának gyűjteménye teszi teljessé.
A kiállítás ebben az évben országszerte több helyszínen bemutatkozik. 2018. május 15-én - a győzelmes Otrantói tengeri ütközet évfordulóján - Budapesten nyit, majd június 10-én Veszprémbe, végül november 11-én Erdőbényére látogat. A helyszínek kiválasztását több körülmény indokolta: a veszprémi bemutatóra a SZENT ISTVÁN csatahajó elsüllyedésének, az erdőbényei megemlékezésre pedig az első világháború befejezésének és a cs. és kir. Haditengerészet megszűnésének századik évfordulóján kerül sor.
A rendezvény az első világháború centenáriuma alkalmából 2014-ben meghírdetett négy éves programsorozatunkhoz illeszkedik, melynek keretében egyesületünk egyebek között a LAJTA Monitor Múzeumhajó második országjáró körútját is utazó kiállítás és tárlatvezetésben közreműködő egyesületi tagok rendelkezésre bocsátásával támogatta.
A LAJTA Monitor Múzeumhajó bemutatásában közreműködő tagtársaink, Pichler Norbert egyesületünk egyenruhás hagyományőrző alakulatának tagja és Székely László hö. sorhajóhadnagy, a Hagyományőrző Tagozat vezetője.
-
ÖSSZEFOGÁSSAL AZ EMLÉKEZÉSÉRT
A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülete, mint az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület jogutódja - s ekként a legrégebbi alapítású és ma is működő hajózástörténeti civil szervezet – a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának századik évfordulója alkalmából 2014. január 17-én mutatja be a nyilvánosságnak az első világháború haditengerészeti eseményeinek közelgő centenáriumára partnereivel közösen 2014-2018 között megvalósítani tervezett programsorozatát.A négy éves rendezvénysorozatban az országjáró ismeretterjesztő kiállításoktól és szakmai előadás-sorozatoktól az elsüllyedt hadihajók roncsainak kutatásán és bemutatásán át a különböző tengerészeti hagyományőrző tevékenységekig (a szükség szerinti hadszíntér- és hadisír-kutatásig, a tengerészeti emlékhelyek azonosításáig és emléktáblával történő megjelöléséig), sőt a sporteseményekig a legváltozatosabb rendezvényekre kerül sor.
A változatos programok kialakítását a különböző hajózást szerető és hagyományait tisztelő szervezetek összefogása tette lehetővé, amelyek közé tevékenysége és eddigi eredményei révén egyesületünk is tartozik, úgymint a Magyar Búvár Szakszövetség, a Zebegényi Hajózási Múzeum és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány, stb.
A rendezvények megvalósításába való bekapcsolódásra a Magyar Honvédség számára is lehetőséget biztosítunk, hiszen mind a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal, mind az egykori haditengerészet mai jogutódának számító MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredével hosszú, eredményes múltra visszatekintő szakmai kapcsolatokat ápol a katonai – ezen belül – a haditengerészeti hagyományápolás terén.
A program nyilvános bemutatásának helye és ideje:
2014. január 17. péntek, 12:00-13:00 óra. KOSSUTH Múzeumhajó (a Lánchíd pesti hídfőjénél, a 2-es villamos Eötvös téri megállójával szemben)A rendezvénysorozatról bővebben tájékozódhat a honlapunkról letölthető brosúrából.
A cs. és kir. haditengerészet első világháborús teljesítményének összefoglalása és áttekintő leírása megismerhető az alábbi linkekre kattintva:
- Haditengerészetünk a világháborúban: a Monarchia hajóhada 1914-1918 között
- Haditengerészetünk a világháborúban 2
A tervek szerint 2014 márciusában a Kossuth tér rekonstrukciója keretében az Országgyűlés épülete mellett bemutatni tervezett utolsó fennmaradt és felújított cs. és kir. hadihajó, a LEITHA Monitor Múzeumhajó kezelője, a Zoltán Gőzös közhasznú Alapítvány kérésére, a hajó kikötőpontonján a korhű megjelenésű felvételi épület Egyesületünk elnöke által készített látványtervei pedig letölthetők honlapunkról (külön az épület látványterve itt).
-
A LAJTA Emlékév bajai képei
Honlapunkra felkerültek a LAJTA Emlékév bajai állomásának képei. Látható a Lajta Monitor Múzeumhajó, a Honvédség AM hajója és a TIT HMHE Haditengerészetünk Emlékei című kiállítása. -
Véget értek a LEITHA Emlékév rendezvényei
.jpg)
Tisztelt Érdeklődők, Kedves Barátaink!
2011.06.01-én a bajai programok zárásával hivatalosan is véget értek a LEITHA emlékév ünnepi programjai (a képek elérhetők Facebook oldalunkon).
Ezúton is köszönjük azoknak, akik munkájukkal, anyagi vagy erkölcsi támogatásukkal, a szervezésben való személyes közreműködésükkel vagy éppen érdeklődésükkel, látogatásukkal tisztelték meg az idén 140. éves monitor hajót!
Az emlékév rendezvényei alkalmával Egyesületünk - a LEITHA Emlékév Szervező Bizottságában közreműködő többi állami- és civil szervezet, magánszemély támogatásával - a hajó bemutatása mellett az alábbi tevékenységeket végezte, illetve az alábbi eredményeket érte el:
1) Komáromban: A Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. szervezésében az Emlékév nyitányaként tudományos hadtörténeti tárgyú konferencián vettünk részt tagjaink és a társzervezetek tagjainak hadihajózási tárgyú előadásaival a Monostori Erődben - a "Duna Gibraltárjában" - abból az alkalomból, hogy az erőd a monitorral éppen egy időben ünnepelte szintén a 140. születésnapját.
2) Szobon: A helyi önkormányzat támogatásával a Duna-kanyar települései számára nagyszabású bemutatót - az ifjúság érzékenyítésére iskolai csoportoknak szervezett szakszerű ingyenes tárlatvezetést - és haditengerészeti tárgyú (a LEITHA monitorról, az osztrák-magyar Dunaflottilláról, stb. szóló) előadásokat tartottunk, egyúttal az Argonauta Kutatócsoporttal közösen bejelentettük a Szobon létesülő Európai Folyami Örökség Központ megalakítását.
3) Budapesten: A MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel (az egykori cs. és kir. Dunaflottilla mai örökösével) közösen, napra pontosan a hajó 140. születésnapján a középiskolák 9-12. évfolyamos tanulói számára rendezett, a magyar hadihajózás nagy témaköreit feldolgozó tanulmányi versenyt és honvédségi nyílt napot rendeztünk, haditengerészeti vetélkedőkkel, játékos ismeretterjesztő ügyességi feladatokkal a hadikikötőben és hajózástörténeti tárgyú geocaching-gel Budapesten.
4) Baján: A Havária Katasztrófa-elhárító Közhasznú Egyesülettel, az Eötvös József Főiskolával, a Duna Hotellel és Baja Városával közösen monstre osztrák-magyar haditengerészeti kiállítást rendeztünk, amelyet a kultúráért is felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium közigazgatási államtitkára nyitott meg. A város fontos helyszin, hiszen 1919-ben ide menekült a LAJTA monitor társaival és hősi halottaival (Csicsery Lászlóval és Mahr Jenővel). A halottakat a várost megszállva tartó angolok és szerbek eltemették, a tiszteket a Nemzeti Szállóba zárták. Az angolok a saját pénzükön sírkövet állítottak a két magyar tiszt nyughelyére. Most megterveztük és a HM támogatásával újraállítottuk ezt a sírkövet, a szálló falára pedig emléktáblát helyeztünk.
Külön köszönet a Honvédelmi Minisztériumnak és a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezrednek, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapitványnak, a Magyar Hajózásért Egyesületnek, a Cs. és Kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesületnek, Komárom, Szob és Baja városának, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht-nak, a Ferryboat-nak, a Havária Katasztrófaelháritó Közhasznú Egyesületnek, az Eötvös József Főiskola vezetőinek és lelkes diákjainak, a Duna Vendéglátó Kft-nek, valamint Pálvölgyi Józsefnek, Tóth János Attilának, Zelenák Józsefnek, Némethy Georginának és Dr. Csonkaréti Károlynak! Segitségükkel sokakban sikerült felébreszteni a magyar hajózás iránti érdeklődést, ami az Emlékév és a LAJTA monitor legnagyobb eredménye.
Kívánjuk, hogy legyenek büszkék rá és a hajóra, amely egyedülálló a világon (csupán 6 másik létezik) és amelyet - reményeink szerint - immár az ország lakosságának nagyobb része is a magáénak érezhet!
A TIT HMHE Elnöksége és a LEITHA Emlékbizottság nevében:
Dr. Balogh Tamás,
TIT HMHE Elnök, az Emlékév ötletgazdája és egyik szervezője
-
Új videó: A Haditengerészetünk emlékei kiállítás és megnyitója
Ismét Pásztor Róbert tagtársunk jóvoltából került fel egy új videó. A "A Haditengerészetünk emlékei kiállítás és megnyitója" egyesületünk eddigi legnagyobb hajózástörténeti kiállítását és annak megnyitóját - ami Dr. Balogh Tamás: A "piros-fehér-piros" a Sárga-tengeren - A Kaiserin Elisabeth cirkáló története című könyvének a bemutatója is volt - ismerteti.
-
Folytatódik a "Haditengerészetünk emlékei" kiállítás
A nagy sikerre való tekintettel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum vezetése eleget tett kérésünknek és 2010. március 31-ig meghosszabbította a "Haditengerészetünk Emlékei" c. osztrák-magyar haditengerészet-történeti kiállításunk nyitva tartását.
A meghosszabbított nyitva tartást ismét felhasználjuk a tengerészeti ismeretterjesztés céljaira, amennyiben a következő előadásokra kerül sor:
2010. március 13. szombat 14:30-16:00 óráig:Balogh Tamás: A "Szent István" csatahajó története és a 2008-as roncskutató expedició legújabb eredményei2010. március 16. kedd 13:00-16:00 óráig:Balogh Tamás: Erődtúrák Dalmáciában - a haditengerészeti erődök történetePásztói Róbert: Hajózástörténeti kisfilmek - Pola, a Monarchia hadikikötője2010. március 18. csütörtök 13:00-16:00 óráig:Balogh Tamás: A KAISER FRANZ JOSEF I. cirkáló történeteJánosi Gergely: Hajózástörténeti kisfilmek - A császár cirkálója2010. március 20. szombat 13:00-16:00 óráig:Ákos György: A Földközi-tengeri kalózkodás és az osztrák-magyar haditengerészetAngi Györgyi - Csepregi Oszkár: A "Szent István" csatahajóval kapcsolatos legendák születése és következményeik2010. március 23. kedd 15:00-16:00 óráig:Horváth József: A KELET gőzös tragédiája2010. március 25. csütörtök 15:00-16:00 óráig:Krámli Mihály: A megerősitett TEGETTHOFF-osztályú csatahajók2010. március 27. szombat, 15:00-16:00:Dezsény Miklós: Az osztrák-magyar tengerészeti repülés