Contents tagged with gyászhír
-
Gyászhír utólag...
Egyesültünk csak most, halála után csaknem két évvel értesült róla, hogy 2023. május 24-én elhunyt egykori tagtársunk, az egyesületünkben 2010-2015 között aktív Simén András, aki - számtalan civil szervezeti tevékenységei között ellátta egyebek mellett a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület kapcsolattartói-titkársági feladatait is. Bár csak öt évig élvezhettük társaságát, számos programunknak, elsősorban a LAJTA Monitor Múzeumhajó helyreállítását támogató önkéntes munkavégzésnek, észak-magyarországi és szlovákiai kiállításaink szervezésének és berendezésének volt fontos és tevékeny résztvevője. A kései tudomásszerzés okán akkor nem állt módunkban elbúcsúzni tőle, most mégis felidézzük emlékét, mert hálásak vagyunk érte, hogy ismerhettük.
Simén András 1947-ben született Óbudán. Kun származású nagyanyja és morva származású nagyapja nevelték. Iskoláit elvégezve villamosmérnökként dolgozott a világszerte telepített szovjet gyártmányú atomerőművek műszaki biztonságával és karbantartásával összefüggő feladatokban közreműködő hazai anyagvizsgáló csoportban.Munkája mellett jelentős feladatot jelentett életében a túrázás és a civil közösségépítés. 1963-ban magyar nyelvű tankönyveket vitt Temesvárra, ott élő szász rokonainak. Az 1970-es évektől a felvidéki honismereti kerékpártúra mozgalom aktív tagja. A felvidéki magyarság identitásának megőrzéséért tevékenyskedő Rákóczi Szövetség Egyesület 1988-as szervezésének kezdetekor az öt alapító egyike, 1991-1997 között a kárpát-medencei szórvány-magyarság tagjai számára a szövetség által biztosított közösségi programok, a Gloria Victis vetélkedők, stb. szervezője, a szövetség mindenes-titkára. Számos erdélyi, felvidéki és kárpátaljai segítő kezdeményezés résztvevője és megvalósítója volt a Mocsáry Lajos Alaptvány tagjaként is. A Szalézi Társaságnál szerzett rutinja nagy gyakorlatot biztosított számára a rászorulók szükségleteinek gyors és hatékony felmérésében.
Az Óbudai Hegyvidéki Egyesületben helytörténettel is foglalkozott, s az északkeleti Kárpátokban bebarangolta a második világháború alatt épült Árpád-vonalat, az arról készült kötet adatait pontosítva (a könyv új kiadása már az ő észrevételei figyelembevételével jelent meg). Csendes, pontos és fegyelmezett munkamorálja minden feladata ellátása során jellemezte. 2018-ban bekapcsolódott a budapesti unitárius egyházközösség életébe, ahol haláláig gyermektáborokat szervezett
Egyesületünkhöz 2010-ben, a LAJTA Monitor Múzeumhajó felúításához nyújtott önkéntes munkáink során csatlakozott, Bicskei János néhai titkárunk ösztönzésére. A két műszaki ember könnyen és gyorsan megértette egymást, András így hamarosan János "jobbkezévé" vált a monitor gőzgépének rekonstrukciós munkálataiban. 2011-ben résztvevője volt a monitor első országjárásának, a fedélzeten egyesületünk tagjai által tartott tárlatvezetéseknek, s ugyanebben az évben ő alapozta meg a szakmai kapcsolatot egyesületünk elnöke és a Múzeumi Szakma Kocsmája akkori vezetője, néhai KIss Imre között, akinek kölcsönös nagyrabecsülésen alapuló őszinte barátságát így tulajdonképpen neki köszönhetjük. 2012-ben ő állította össze az azóta is a legjobb egyesületi tag- és partner-nyilvántartásunkat, 2013-ban egyesületünk párkányi és füleki, 2015-ben pedig sárospataki kiállításainak megvalósításában segédkezett. 2018-ra már megritkultak kapcsolataink, a COVID 19 pandémiát követően pedig már nem is álltak helyre. Így fordulhatott elő, hogy András halálhíre csak most jutott az egyesület tudomására.
Részben e késedelem miatt, részben pedig azért, mivel Andrásnak nem volt családja, részvétünk kifejezése helyett a közösen átélt szép emlékekkel búcsúzunk. Isten veled, András, mindent köszönünk!
-
Gyászhír
2024. október 2-án, életének 72 évében tragikus hirtelenséggel váratlanul elhunyt Valentínyi Gyula tagtársunk, egyesületünk Hajómodellező tagozatának tagja.Valentínyi Gyula 1952. március 23-án született Budapesten. 1966-1994 között a Szikra Lapkiadó és Nyomda munkatársaként dolgozott, mint nyomdász, kéziszedő. A vállalat megszűnése után tovább képezve magát 1996-ban vállalkozásmenedzseri, 1999-ben kiadványszerkesztői képesítést szerzett. Munkája kiemelkedő pontosságot kívánt, amelynek kiválóan megfelelt: az általa szedett és szerkesztett szövegeket a korrektorok egy idő után már átolvasás nélkül is közlésre alkalmasnak találták.
A modellezést korán megkedvelte. Legelső saját készítésű hajómodelljét még a tizedik születésnapja előtt készítette. A Dunán bocsátotta vízre, ám a hajó süllyedni kezdett, ő azonban utána ugrott és kimentette. Édesapja, aki az eset tanúja volt, később büszkén mesélte, hogy fia akkorra már annyira jól ismerte a hajókat, hogy nála is hamarabb észlelte a modell rendellenes viselkedését, így még időben beavatkozhatott és elérhette.
Későbbi modelljei egyre magabiztosabb technikai tudással készültek, amelynek birtokában Valentínyi Gyula végül a modellező mester címet is elnyerte. Szedői munkájában tanúsított fegyelme és pontossága a modellezésben is nagy hasznára volt, különösen azt követően, hogy figyelme 2006-tól kezdve a működőképes gőzüzemű hajómodellek építése felé fordult, melyek építésének mesterfogásait a legtapasztaltabb hazai gőzhajómodellezőtől, Schmidt Lajostól tanulva sajátíthatta el, akihez szoros munkakapcsolat, őszinte tisztelet és nagyrabecsülés fűzte, olyannyira, hogy a mester 2009-es halálakor ő írta meg a nekrológját egyesületünk Hírlevelében (2009. évf. 3. szám, 4.-5. oldal).
Modelljeinek a legapróbb elemeit is a saját műhelyében, maga készítette a gőzgépek alkatrészeitől kezdve a hajócsavarokig. Múzeumi modlleljei közül a CAROLINA (2010. évf. 4. szám, 16.-17. oldal), asztali modelljei közül a saját építésű HELKA csavargőzös a legfigyelemreméltóbb, míg gőzgéppel hajtott több nagyszerű alkotása közül kiemelkedik lapátkerekes gőzbárkája, a SOPHIE – amelyet édesanyja, Zsófia után nevezett el – továbbá gőzkuttere és a ZSÓFIA FŐHERCZEGNŐ termes gőzös gépházát szemléltető metszetmodellje. Mesterlevelet pazar alkotása, a brit STRONGBOW lapátkerekes vontató rádiótávvezérlésű modellje biztosított a számára. Sokoldalúságára jellemző, hogy 2010-ben a híres német játékgyáros Bing fivérek által 100 éve készített páncélos cirkáló 73 cm hosszú, felhúzható óraművel hajtott hajócsavaros fémlemezmodelljét újította fel (2010. évf. 2. szám, 31. oldal. oldal) és hozta helyre, működőképes állapotban helyreállítva a hajót. Munkába vett utolsó alkotása Nemo kapitány NAUTILUS nevű tengeralattjárójának működő- és merülőképes modellje volt, amelyet azonban már nem tudott befejezni.
Valentínyi Gyulát két gyermeke, Vivien és Richárd gyászolja, akiknek egyesületünk tagjai ezúton fejezik ki együttérzésüket. Gyula kedvessége és nyitottsága, a modellezésben elmélyült hozzáértése és rá jellemző egyedi humorérzéke hiányozni fog. Az egyesületben közösen átélt pillanatokat szép emlékeink közt kegyelettel megőrizzük. Fakadjon áldás emlékéből!
-
Gyászhír
2020. január 9-én, életének 84. évében, méltósággal viselt súlyos betegségben elhunyt Kovács Kálmán tagtársunk, egyesületünk modellező tagozatának tagja.Kovács Kálmán 1936. április 20-án született. Nyugdíjazásáig a budapesti GAMMA Finommechanikai és Optikai Művekben, minőségellenőrként dolgozott. Minden bizonnyal itteni munkavégzése is szerepet játszott abban, hogy hajómodellezőként kiemelkedő teljesítményt nyújtott a nagy önfegyelmet, összpontosítást és türelmet, illetve aprólékos kivitelezést igénylő, precíz munkákban. Hajómodellező pályafutása során előbb a nagy méretarányú, hagyományos építési módú modellek építésében tüntette ki magát.
Kedvelt hajótípusai – az úszó- (és merülő-)képes modellként is kivitelezhető – tengeralattjárók voltak, ám M = 1:10 méretarányban egy „Balaton 30”-as sportvitorlás és egy Loire-menti kastély, valamint a 40 mm-es Bofors gépágyú modelljét is felépítette. Kiemelkedő alkotásai közé tartozik a második világháborús német SCHARNHORST csatahajó M=1:100, és a japán KAGERO romboló M=1:200 méretarányú modellje, valamint a SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú makettje, amelyet Varga János tagtársunkkal közösen készített el, a roncsok feltárását végző Magyar Búvárszövetség megrendelésére 1997-ben. A hajó modelljének egy-egy példányát az eredeti tervek szerint a roncsfeltárásban közreműködő valamennyi búvár megkapta volna, ám a Búvárszövetség elképzelése végül nem valósult meg, így csak a prototípus készült el.
1. kép: A SCHARNHORST csatahajó M=1:100 méretarányú modellje, egyesületünknek a Múzeumok Éjszakája alkalmából rendezett 2009. évi kiállításán.
2. kép: A KAGERO romboló M=1:200 méretarányú modellje, egyesületünk 2008. évi kiállításán.
3. kép: A SZENT ISTVÁN csatahajó M=1:200 méretarányú modellje a csatahajó 2018. évi feltárásán.
Kovács Kálmán ez utóbbi alkotása azonban országosan is ismertté vált, amennyiben a modell hosszú ideig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum SZENT ISTVÁN kamara-kiállításában, majd a múzeum lebontásáig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állandó kiállításában volt látható (jelenleg a roncsok feltárását 1994-1997 között végző Czakó László ipari búvár birtokában van). Mivel évtizedeken keresztül ez a nagy műgonddal tervezett és kivitelezett modell volt az egyetlen nyilvánosan megtekinthető SZENT ISTVÁN csatahajó-modell az országban, generációk sorának fantáziáját mozgatta meg, hiszen a cs. és kir. Haditengerészet és a magyar földön valaha épített legnagyobb hajó története iránt érdeklődők a modellépítő páros munkájának köszönhetően alkothattak maguknak képet az egykor volt hadihajóról, Magyarország egyetlen és balszerencsés dreadnoughtjáról.
Kovács Kálmán több mint egy évtizede, már nyugdíjasként (egy költözés nyomán) döntött úgy, hogy további makett-építési technikákban is jártasságot szerez, s – fiatalabb modellező mesterektől sem szégyellve új tudást elsajátítani – átképezte magát a kisebb méretarányú műanyag kitek és mikro-modellek építésére. Idős kora és látásának romlása ellenére ezen a számára új, általa korábban nem gyakorolt területen is egyedi alkotásokat hozott létre, s a rá jellemző, példamutató precizitással felépítette második világháborús harcjárművek M=1:35-ös méretarányú makettjei mellett az H.M.S. REPULSE csatacirkáló M=1:700, a BISMARCK csatahajó M=1:350 méretarányú műanyag-makettjét, amelyek látványosságát a hozzájuk tartozó foto-maratott alkatrészek alkalmazásával fokozta. Legutolsó alkotása – az H.M.S. QUEEN ELIZABETH csatahajó M=1:350 méretarányú makettje – már befejezetlen maradt.
4. kép: A REPULSE csatacirkáló M=1:700 méretarányú modellje Egyesületünk 2011. évi kiállításán.
5. kép: A BISMARCK csatahajó M=1:350 méretarányú modellje.
6. kép: A QUEEN ELIZABETH csatahajó M=1:350 méretarányú - befejezetlen - modellje.
A makettezésen kívül szerteágazó tehetségét az általa készített gyönyörű olajfestmények is bizonyítják.
Nagy tudása, modellező társai kitartásáért és eredményeiért is őszintén lelkesedni tudó, kedvelt hobbijában új technológiák megismerése és gyakorlati alkalmazása iránt is érdeklődést mutató személyisége, csendes, szerény magatartása hiányozni fog. Tisztelettel emlékezünk rá.
Kovács Kálmán temetéséről később intézkednek.