Friss hírek, bejelentések blogunkból
-
Ritka, mint a fehér bálna?
2014 szeptemberében felröppent a hír, hogy „Policsányi István hajó formatervével elnyerte a design világ Oscar-jának számító Red Dot díjat” (forrás: https://www.facebook.com/muegyetemiallasborze/posts/10152822764369052), ugyanazon év novemberében pedig már arról cikkeztek a hazai lapok, hogy „Nemsokára a Balatonon hasíthat a magyar tervezők szuperhajója” (forrás: http://vs.hu/magazin/osszes/nemsokara-a-balatonon-hasithat-a-magyar-tervezok-szuperhajoja-1123), ám ez mégis várat magára. Dömel Vilmos hajóépítő mérnököt kérdeztük a tervről.
Forrás: http://vs.hu/i/hajo1-jpg.jpg
Egyesületünk aktívan figyelemmel kíséri a hazai hajógyártásnak nemcsak a múltját, de a jelenét is. Részt vettünk (részt veszünk) a LAJTA Monitor Múzeumhajó felújításában, beszámoltunk az Innovatív Hajóipari Klaszter megalakulásáról (amit személyesen is támogattunk), figyelemmel kísértük a Balatonra tervezett KISFALUDY II. építését, stb. Nem véletlen tehát, hogy bennünket is foglalkoztat a tény, hogy – bár 2014 szeptembere óta több jelentős hajóbeszerzés is történt a Balatonon – a „szuperhajónak” nyoma sincs. Vajon miért?
Hiszen – ahogyan arról az alkotó Policsányi István, ipari formatervező és üzlettársa, Köves Gergely informatikus, környezetmérnök és közgazdász nyilatkozott – a diplomamunkának szánt formaterv születését annak idején alapos felkészülés előzte meg:
„A tervezés előtt István fél évet szánt arra, hogy tanulmányban foglalja össze, mi a probléma a balatoni hajózással. Azaz mi hiányzik a szolgáltatásból, miért nincs utaslétszám, melyek a jelenlegi flotta hátrányai és előnyei, milyen igényekkel lépnek fel az üzemeltetők, ezek közül melyik reális. Azt mondja, a művelet teljesen normális, minden formatervezést kutatás előz meg: „Sokan hiszik azt, az ötletek csak úgy kipattannak a dizájner fejéből, valójában azonban minden szikra alátámasztott kutatásokból építkezik, különben elszállnánk.” Hozzáteszi, nagyon nehéz ezt a piacot felmérni, nagyon kevés az üzemeltető, többségük súlyos forráshiánnyal küzd, és az utasok is nehezen megszólíthatók. „Egy ideig együtt kell élni a problémával, akkor látható, hogy mit kell megoldani” – magyarázza. Ez a 25 méter hosszú, nyolcvanszemélyes közforgalmi hajó nem a klasszikus irányból közelít, amelyben az altesthez alakítják a fedélzetet. A hajó egyetlen sima, letisztult fehér tömb. Kiinduló alakzata az ámbrásceté, hajóformájúvá a sikláshoz szükséges fenékkialakítás és a felső kimetszések teszik. A fedélzeti székrendszer mozgatható, az üzemeltető dönti el, sétahajó, vízibusz, vagy rendezvényhajó legyen az útra. Ellentétben a mai balatoni hajókkal teljesen akadálymentesített: segítség nélkül tudják elfoglalni a helyüket a kerekesszékkel, mozgásukban nehezített, vagy bottal közlekedők, akárcsak a babakocsis kismamák – nem is beszélve a harminc kerékpárral kiránduló osztályokról, akik pillanatnyilag a matrózok egyébként hivatalosan el nem várható segítségére szorulnak. Ebből az el nem várható segítségből csak feszültség gerjed, a hajó személyzete úgy érzi, nem egészen alaptalanul, rabszolgamunkában emelget testeket és eszközöket. Mindenki szentségel, mindenkinek elromlik a kedve, nehéz volna ennél eredményesebben és értelmetlenebbül szétmérgezni azt a félórás utat. A Policsányi-féle hajó elsődleges funkciója, hogy puszta helyváltozatásnál többé teszi az utazást – ha már egyszer a Balatont nem leküzdeni, hanem élvezni kell. A tervező külön figyelmet fordított arra, hogy az orrtér minél csábítóbb legyen, az emeletes buszokon sem véletlenül olyan népszerű az első sor. A mai hajókon az utas általában meg sem közelítheti a horgonycsörlőt befogadó orrot, a világ királya kitárt karral Füreden is, Szántódon is Leonardo di Caprio marad. Ebből is kilép a reddotdíjas ámbráscet. Minden balatoni hajóút mindenkori legfontosabb célját hozza vissza: az élményt.” (Forrás: http://www.uzletresz.hu/penzugy/20141028-harom-lepest-hatra-ezret-elore.html)
A képek forrása: http://enmg.hu/images/2014/09/reddot03.jpg; http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2014/10/policsanyi_istvan_hajoja2.jpg; http://vs.hu/i/hajo2-jpg.jpg
Vonzó koncepció, nemde? Ám, mivel a hajótervezés önálló tudomány, a tervben szereplő hajó műszaki jellemzőiről azért megkérdeztük a tudományág egyik hazai művelőjét, Dömel Vilmost is (aki a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységénél végzett munkája során kifejezetten a tóra szánt hajók jellemzőit is alaposan megismerhette). A továbbiakban az ő értékelését közöljük:
***
"Azzal kezdeném, hogy nekem a hajókkal kapcsolatban nincsenek esztétikai dogmáim, hanem azt az elvet vallom - Nathaniel és L. Francis Herreshoff, Olin Stephens, Uffa Fox és még sok más jelentős hajótervező, többek között az egyetemi professzoraim egyöntetű véleményét követve - hogy ami jó, az szép is. Ezzel a hajóval kapcsolatban nem is vitatkoznék a magasröptű és általam többnyire értelmezhetetlen esztétikai ömlengésekkel, csak annyit állapítanék meg, hogy ez a hajó nem jó.
Először is, a formája.
A Balaton rövid, meredek és magas hullámain olyan hajóorr kell, amelynek V-alakú bordaformája és ennek eredményeként jól előrehajló orrtőkéje szétvágja és jobbra-balra irányítja a hullámot, szárazon tartva az orrfedélzetet. Ennek a hajónak a csatahajó-orra pedig éppen ellenkezőleg működik, a bukdácsoló (hosszirányú lengést végző, "fikázó") hajó hullámba merült orrán felvezeti és az orrfedélzetre, valamint a kormányállás homlokfalára vágja a vizet. Az orrfedélzeten levők eláznak, a kormányos pedig nem lát ki a vízzel beterített ablakon, hacsak nem működteti folyamatosan az ablaktörlőt.
Az előredőlő nyitott fartükör ezen a hajón katasztrófa. Ez a fartükör-forma a vitorlás versenyhajókról került át (sajnos) a közhasználatba, amelyeknek egyik felmérési ostobasága a vízvonal mellső és hátsó végén levő bordaív-hossz csökkentését ösztönözte, amit hátul úgy értek el, hogy csökkentették az oldalmagasságot azon a helyen, lefelé nyomva a fedélzetvonalat. Az ilyen hajók far-részét és hátulról nyitott cockpitját [Cockpit: Kormányállás – a szerk.] vízkiszorításos üzemmódban [Vízkiszorításos üzemmód: a sikló üzemmód ellentéte, vagyis, amikor a hajótest nem a vízből kiemelkedve – pl.: hordszárnyakon – hanem a vízbe merülve közlekedik. – a szerk.] a hátulról jövő hullámzás beteríti, de mivel a vitorlás versenyhajók raumban [Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban. – a szerk.] és hátszélben többnyire siklásban működnek, gyorsabbak az utolérő hullámzásnál, ezért ott az előredőlő nyitott fartükör nem probléma. De képzeljék el ezt a hajót erős északi szélben és méteres hullámzásban Siófok előtt, amikor a kikötő száját megközelítve le kell venni a sebességet (ott nem lehet vágtatni, mert ha nagy sebességgel eltalálja valamelyik mólóvéget, a hajónak annyi)! A hátulról a hajófarra vágtató hullámok beterítik a hátsó fedélzetet, kerekes-székekkel, állítható ülésekkel és mindennel együtt.
Szerencsére ezekre a dolgokra nem kerül sor, mert a hajó 3D-képét nézve az a benyomásom, hogy ez a jármű a vízrebocsátását követő percben felborul. A 3D-s videón ugyan van egy mozzanat, amikor a hajóra felszáll egy kerekes-székes utas, és a hajó, csodák-csodája, egy hajszálnyira sem billen meg ettől, a valóságban azonban ilyen nincs, kiváltképp olyan bordaformánál, amelynek vízvonalszélessége jóval kisebb a fedélzet szélességénél. A hajóra állítólag készültek hajóelméleti számítások, én azonban kíváncsi volnék a vonalrajzára, jellemző görbéire, valamint a statikai és dinamikai stabilitási diagramjaira. Ugyanilyen érdekes lenne a hullámra állított hajónak az oldalirányú széllökés, a fordulókörben fellépő centrifugális erő és az egyoldalú utas-tömörülés együttes billentő hatását figyelembe vevő stabilitásszámítása.
Aztán az építési mód.
A hajó nyilván acélból készülne, legalábbis ezt válaszolták a tervezők egy akkor még Siófokon dolgozó, azóta nyugdíjba ment hajómérnök barátom (egykori egyetemi csoporttársam) kérdésére. A második kérdésre, hogy hol és ki fogja megdomborítani a tojásalakú külhéj lemezeit, tanácstalan hallgatás volt a válasz.
Egyszóval az a benyomásom, hogy a hajó nyilván megérdemelten kapott formatervezői Red Dot-díjat, de hogy megépíteni nem szabad, az biztos."
***
Tanulság? Talán annyi: egy hajóra készült formaterv nem az adott vízviszonyok között megfelelő úszási tulajdonságokkal rendelkező hajó kiviteli terve. S e kettő – értékeljék bármilyen nagyra a formatervet – nem is összekeverhető.
-
Bicskei János miniszteri elismerése
2016. március 10-én a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium március 15-i ünnepi megemlékezésén kitüntetések átadására került sor a Stefánia Palotában, ahol a honvédelmi miniszter nevében Vargha Tamás, a HM parlamenti államtitkára a "Honvédelemért megtisztelő cím" III. fokozatát adományozta Bicskei Jánosnak, egyesületünk korábbi titkárásnak hosszú ideje végzett kiemelkedő társadalmi munkájáért (egyebek között a LEITHA Monitor Múzeumhajó és az FN 122 felderítő naszád felújításával összefüggében - jelenleg is - végzett önkéntes munkájáért). Szívből gratulálunk!
Fotó: Tóth László
További információk:
http://www.honvedelem.hu/cikk/56060_tisztelet_a_tegnap_es_ma_batrainak
-
R.M.S. LUSITANIA - ki, miért felelős? Cikk a BBC History Magazin februári számában
Az első világháború centenáriumi eseményei sorában tavaly emlékeztünk a LUSITANIA elsüllyesztésének századik évfordulójára (http://www.ng.hu/Civilizacio/2015/05/07/LUSITANIA-100). Az eseményeknek mára kialakult egy a széles nyilvánosság előtt is ismert egyszerű kánonja, amelyből azonban számos - a szakirodalomban egyébként jól ismert - részlet rendre kimarad, így a tudományosan különben pontos kép a hétköznapi használatban alaposan elkopik, jelentősen torzul. Manapság, amikor az információkkal való manipuláció már nem cenzúra, hanem mennyiségi dezinformáció útján valósul meg, különösen fontos a mechanizmus megismerése, az alapos tájékozottság, annak igénye és képessége. A száz évvel ezelőtt történt események kapcsán ennek erősítéséhez igyekszik hozzájárulni elnökünk, Dr. Balogh Tamás a történtek hírszerzési, hajóműszaki, nemzetközi jogi vonatkozásait összegyűjtő írása, amely most a BBC History magazin februári számában olvasható.
Az elemzés aktualitását az a körülmény is alátámasztja (http://fortune.com/lusitania-gregg-bemis-legal-battle/), hogy Gregg Bemis - 1981 óta a roncsmentési jogok tulajdonosa - sem fogadja el a hajó roncsaihoz vezetett legutóbbi, 2011. évi (a National Geographic Society által is támogatott) expedíció eredményét, miszerint kazánrobbanás végzett volna a hajóval. Ehelyett az a meggyőződése, hogy a hajón szállított hadianyag robbanása okozta a LUSITANIA gyors elsüllyedését, s ennek igazolására további belső kutatást tervez két ponton, egész oldallemezek eltávolításával, hogy az így kialakított nyílásokon keresztül juttasson be a kutatószondát a hajótestbe.
A maradványok pusztulása közepette az eredményes kutatásra fordítható idő rohamosan csökken. Ráadásul a roncsok háborgatása - különböző fekete merülések keretében - szintén rendszeres. Az illegális kincsvadászok célja a brit műgyűjtő, Sir Hugh Lane négy festménye (egy Rubens, egy Monet, egy Rembrandt és egy Tiziano), amelyek összértéke ma mintegy 93 millió dollár. A hajó süllyedésekor a négy festményt egy-egy vízhatlan ólomhengerbe zárták, ezért a kincskeresők kedvelt célpontjának számítanak, akik - jobb híján - még mindig a hajó roncsai között véik megtalálni őket.
-
A holland nagykövetség rendezvényén jártunk
2016. február 12-én Budapesten, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének épületében került sor a 2015-ben forgatott holland történelmi film, a Michiel Adriaenszoon de Ruyter (ejtsd: mɪˈxil ˈaːdrijaːnˌsoːn də ˈrœy̯tər) magyarországi bemutatójára (a 2015. januárjában elkészült film több, mint egy év késéssel 2016. február végén kerülhet a magyar mozik műsorára). A bemutatóra az Európai Unió soros elnökségét betöltő Hollandia budapesti nagykövetsége szervezésében került sor, s a programot színesítette a neves tengernagy leszármazottja, Frits de Ruyter de Wildt – mérnök, korábban egy ideig maga is haditengerész – előadása a korról, amelyben a film játszódik, s a főszereplőről, Michiel de Ruyter tengernagyról.
1. kép: Frits de Ruyter de Widt úr előadása (forrás: Ákos György)
Az előadás több érdekességet tartogatott. Így például kiderült belőle, hogy de Ruyter már 11 éves korában csak azért mászott fel rendszeresen a vlissingeni templom tornyába, hogy láthassa a tengert. Azután, hogy már a sokadik alkalommal csípték fülön, végül hajósinasnak adták. Ezzel kezdődött a később kora egyik legmegbecsültebb tengerészévé vált fiatalember kalandokban bővelkedő pályafutása, amelyből Frits de Ruyter de Wildt több érdekes epizódot is felelevenített. Elmondta például, hogy a hajóján egy ízben vajat szállító de Ruyter úgy védte meg a rakományt a kalózoktól, hogy az egész fedélzetet bekenette vajjal, amin a fedélzetre átszálló támadók mind elcsúsztak, készenlétben álló saját legénysége ezt kihasználva átszállt az üresen maradt kalózhajóra, amelynek ágyúival sakkban tarthatta a csapdába esett martalócokat. Máskor pedig, míg a kalózoktól fenyegetett tengerrészen haladó hajók kapitányai éjjelente inkább elsötétítve hajóztak, ő maga kihívón teljes kivilágítással haladt, azt a benyomást keltve, hogy olyan erős hajó kapitánya, melynek egyáltalán nem kell tartania a kalózok támadásától, így el is kerülte azt. Frits de Ruyter de Wildt emlékeztetett rá, hogy az admirális sikereiben taktikai érzéke mellett jelentős szerepet játszott együttműködési készsége, alárendeltjei iránti bizalma, amiben bizonyosan szerepet játszott polgári származása, s hogy egyáltalán nem jellemezte arisztokratikus tekintélyelvűség.
Az admirális életében velünk, magyarokkal, gályarabságra ítélt református prédikátor honfitársaink kiszabadítása teremtett közvetlen kapcsolatot. Mindez február 12-én történt napra pontosan 340 éve, s az esemény máig a holland-magyar államközi kapcsolatok történetének egyik legfontosabb mozzanata (az erőszakos Habsburg ellenreformáció miatt Európa protestáns államaiban kibontakozó általános felháborodás nyomán a holland államtanács utasította a Földközi-tengeren tartózkodó hajóraja parancsnokát a prédikátorok kiszabadítására). Frits de Ruyter de Wildt elmondta: eddig úgy tudtuk, hogy a 42 gályarabságra ítélt magyar prédikátor közül 26-ot szabadított ki Michiel de Ruyter, ám az újabb kutatások szerint 28-an voltak. Zárszavában pedig emlékeztetett rá, hogy az, amit ma átélünk álláspontja szerint – minden tapasztalható nehézség ellenére – nyogodtan tekinthető egyfajta második aranykornak, mint a XVII. századi holland megfelelője, ezért jó, ha nagyra becsüljük, s nem várunk arra, hogy majd valamikor ezután köszöntsön be.
Az előadást megköszönve a vendéglátók két meglepetéssel készültek. Az előadót az egyik kiszabadított prédikátor leszármazottja köszöntötte, egyesületünk elnöke pedig egy emléklapot adott át Frits de Ruyter de Wildt úrnak.
2. kép: A meglepetések (forrás: Holland Nagykövetség, Ákos György)
Az emléklap a gályarabságra ítélt prédikátorok történetének egyik korabeli magyarországi feldolgozása, a de Ruyter admirális által kiszabadított Simonides János féle „Galeria omnium sanctorum” c. kézirat XVIII. századi másolatának címlapja és jelképes címmagyarázata kópiáját tartalmazta, amelyet nagylelkűen az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója, Dr. Tüske László úr bocsátott rendelkezésünkre, Szilágyi Zsolt képkeretező pedig kivételes gyorsasággal alig néhány óra leforgása alatt kifogástalanul keretezett be (mellettük még köszönet illeti Ákos Györgyöt, Bagdány Juditot, Boka Lászlót, Csikós Mártát és Schöck Gyulát).
Simonides János († 1708) munkája az ún.: „gyászévtized” (1671-1681) során elítélt és gályarabságra hurcolt prédikátorokról szól. Simonides maga is gályarabságot szenvedett, majd szabadulása után, immár ,,exuláns”-ként írta meg a művet, mely a gyászévtized reprezentatív történelmi emléke. A mű eredeti kézirata nem maradt fenn, az OSZK-ban őrzött XVIII. századi másolat azonban nemcsak a szöveg, de az illusztrációk tekintetében is figyelemre méltó. Az egyszínű akvarell-technikával készült illusztrációk végigkísérik a gályarab prédikátorok útját az elítéltetéstől a szabadulásig.
3. kép: Egyesületünk ajándékai (forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
Az allegorikus nyitókép többszörös jelentésréteget hordoz: A tengeren hányódó hajó képe közvetlen történeti utalás a gályarabságra, ehhez és az emberi élet általános folyásához kapcsolhatjuk a jobb felső sarokban olvasható feliratot: non semper pluviae (nem lesz mindig vihar). A hajó maga ugyancsak allegorikus kép, már az antikvitásban megjelenik az állam képeként, majd az ókeresztény kor végétől már az egyház jelentését is hordozza. Ebbe a körbe tartozik a Galeria nyitóképe. A hajó útját egy fáklyás kéz mutatja (me lucente - felirattal), a hajót egy angyal kormányozza. Utasai a hit, szeretet és remény allegorikus alakjai. A kép jelentésének talán központi kulcsa az árboc-zászló felirata: vincenti (a győztesnek), azaz a hit, remény és szeretet hajójában győztesként lehet túljutni a hányattatásokon.
Feltételeztük, hogy a Michiel de Ruyter és Magyarország közötti kapcsolat eme dokumentuma még nem ismert Frits de Ruyter de Wildt úr előtt, ezért azt alkalmasnak tartottuk arra, hogy a budapesti előadás kapcsán méltó köszönet és emlék gyanánt szolgáljon. Örömünkre feltételezésünk helyesnek bizonyult, s akaratlanul egy előre nem tervezett harmadik meglepetéssel is járt. A hallgatóság soraiban ugyanis ott ült Simonides János két leszármazottja is, akik váratlan, de örömteli meglepetéssel konstatálták, hogy az egyesületünk által Frits de Ruyter de Wild úrnak adományozott emlék eredetije az ősüktől származik.
A találkozó arra is alkalmat adott, hogy felidézzük: Magyarországon a gályarabok történetének eddig csupán szépirodalmi feldolgozása (Moldova György: A negyven prédikátor, Magvető Kiadó, Budapest, 1973. http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000001070&secId=0000107322&mainContent=true&mode=html) és történeti forrásközlése jelent meg (Makkai László (szerk.): A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, Magyar Helikon, Budapest, 1976.). Az eredeti dokumentumok azonban – koruk okán érthető okokból (mivel immár különleges védelemre szorulnak) – a szélesebb érdeklődő közönség számára csak nehezebben hozzáférhetők.
Ezek közül kiemelkedik Kocsi Csergő Bálint pápai rektor 1676 őszén Zürichben készített, „Narratio bervis de opressa libertate ecclesiarum Hungaricum” (Rövid elbeszélés a magyarországi egyházak szabadságának elnyomatásáról) c. kézirata, amelyet még abban az évben hollandra, majd abból angolra és németre fordítva Amszterdamban, Londonban és Németországban is kiadtak. A magyar eredetivel lényegében azonos című („Kort en waaragtig verhaal van de laetste vervolginge der evangelische leeraaren in Hungarien”) holland feldolgozást hét művészi rézmetszet is illusztrálta. Az események tíz év múlva esedékes 350. évfordulója akár a Sárospatakon őrzött eredeti, valamint a holland, az angol és a német kiadások teljes és egységes, kritikai jegyzetekkel ellátott fakszimile megjelentetésére is alkalmat kínálhat. Erre vonatkozó felvetésünket mindenesetre mind Frits de Ruyter de Wildt, mind a holland nagykövetség helyettes vezetője, Elzo Molenberg érdeklődéssel fogadta.
Az előadást követően került sor Roel Reine filmjének (https://en.wikipedia.org/wiki/Michiel_de_Ruyter_(film)) bemutatójára, amelynek az élményt fokozó külön érdekessége volt, hogy a jelenlévők az eredeti holland szinkronnal – angol feliratozással – tekinthették meg azt.
A film alkotóinak nehéz dolga volt, hiszen választaniuk kellett, hogy a holland admirális rendkívül változatos életútját teljes egészében feldolgozó, a legapróbb részletekig hiteles történelmi tablót készítenek, vagy más megoldás mellett döntenek. A döntés felelősségét a nemzeti hős neve és emléke iránti általános tisztelet nyomatékosította. Végül az utóbbi lehetőséget választva olyan filmet készítettek, amely a címszereplő életének utolsó húsz évét dolgozta fel (1653-1676 között) de Ruyter admirális neve alatt lényegében a holland aranykor történelmi miliőjét (az angol-holland, s a francia-holland háborúkat, illetve a holland politikai életet megosztó, a kiskorú uralkodó jövőbeni szerepével kapcsolatos köztársasági-orangista ellentéteket) is bemutatva.
Az admirális és családja által átélt élethelyzetek kapcsán a film felidézi a személyes helytállás példáit, s ma is aktuális kérdéseket feszeget. Olyanokat, mint, hogy az egyéni hatalmi ambíciók hogyan befolyásolják a társadalom egészének életét, vagy, hogy ezek az ambíciók – hataloméhséggel és gátlástalansággal párosulva – a leghétköznapibb egyéni félelmeket kihasználva hogyan alakítják át a képzetlen és/vagy tájékozatlan sokaságot lincselő tömeggé, s még sorolhatnánk. Röviden összefoglalva: a film központi kérdése akár az is lehetne, hogy meddig lehet elmenni a hatalomért (illetve, hogy tulajdonképpen mire jó, mire való a hatalom, lehet-e egyáltalán a hatalom birtoklása olyan cél, amiért bármeddig is érdemes elmenni, bármilyen erkölcsi parancsot megszegni). A kérdésekre adott egyéni válaszok közül kiemelkednek a címszereplő, Michiel de Ruyter válaszai, akinek a film így elsősorban a személyiségét mutatja be, látni engedve a katona és a tengerész fegyelmezettségét, stratégiai éleslátását, gyengéd családi kötődését, s a szeretteiért vállalt feltétlen áldozatkészségét.
Mindehhez látványos hátteret teremt a vitorlás hadihajókkal vívott tengeri ütközetek sokasága (a filmben megjelenik a scheweningeni, a lowesofti, a négynapos csata, a Szent Jakab napi csata, a medway-i rajtaütés, az első és a második shooneveldi csata), amelyek szinte teljes egészében a számítástechnikai alkalmazások termékei. A hatalmas hadihajósorokhoz ugyanis mindössze négy valódi hajó – a francia ETOILE du ROY, a holland BATAVIA és UTRECHT, valamint az orosz SHTANDART – állt rendelkezésre.
4. kép: A BATAVIA és a felhasználásával digitálisan megformált De ZEVEN PROVINZIEN (forrás: https://i.ytimg.com/ vi/9XOHCcofjOw/maxresdefault.jpg; http://s18.postimg.org/cyzhqlynd/Michiel_de_Ruyter_2015_1080p_Blu_Ray_ REMUX_AVC_DT.png).
A Lelystadban állomásozó BATAVIA egy 1628-ban épült hajó 1995-ben készült rekonstrukciója, amely 2012 január 4-én egy különösen heves szélviharban megsérült (elő- és főárboca derék- és sudárszára hosszában végigrepedt és le kellett szerelni). A hajóról bővebben: http://hajosnep.blog.hu/2012/09/17/muzeumi_barangolo_bataviawerf_lelystad_hollandia
5. kép: ÉTOILE du ROY és a STATENJACHT UTRECHT, valamint a SHTANDART a film egyik csatajelenetében (forrás: https://www.flickr.com/photos/archeon/14549740904\, http://m.cdn.blog.hu/fi/filmbook/image/Oldfan/de_ruyter_03.png)
Mindez igencsak megnehezítette a számítógépes grafikusok dolgát, hiszen a négy hajó közül csak az UTRECHT állami jacht volt korhű. A többi hajó eredetije a megelőző, illetve a későbbi évtizedekben épült, s ez olykor hitelességi problémákhoz vezetett, amennyiben a filmben például kormánykerék is látható, ami akkoriban még nem is létezett (a hajókat úgynevezett rudas- vagy emeltyűs kormánnyal irányították, ami egyébként – helyesen – szintén feltűnik a filmben, mégpedig a BATAVIA fedélzetén felvett jelenetekben).
6. kép: A digitálisan megformált angol flotta "nyersanyaga" Medway-nél. Középen a PRINCE CHARLES. (forrás: http://www.cgmeetup.net/home/michiel-de-ruyter-vfx-breakdown/)
Több – a korabeli tengeri hadviseléssel kapcsolatos – történelmi tény viszont jelentőségének megfelelő, hű bemutatást nyer a filmben, így például a kódlobogók használatának bevezetése, a sorhajótaktika kialakulása és alkalmazása, a sekély hollandi vizekre kifejlesztett önálló holland hadihajótípus, a holland kétfedélzetes (hollandische zweidecker) jelentősége, stb. Az életrajzi tények bemutatása viszont kifejezetten sematikus, néhol a dramaturgia érdekében pontatlan. Az admirális életét nem ismerők előtt például rejtve marad az a tény, hogy a filmben az admirális oldalán már harmadik feleségét láthatjuk, halálára pedig nem a filmben ábrázolt módon (az ütközet idején), hanem hat nappal azután (seblázban) került sor.
A film készítése egyébként annak idején több vitát is generált, hiszen voltak, akik szerint az admirális támogatta a rabszolgakereskedelmet, míg mások cáfolták ezt (valójában a tengernagy a rabszolgakereskedelmet is folytató Holland-Kelet-Indiai társaság néhány nyugat-afrikai erődjét foglalta vissza az angoloktól, ő maga azonban soha sem vett részt a rabszolgakereskedelemeben). Mások a számítástechnikai trükkök széleskörű alkalmazása miatt fanyalogtak (azt kifogásolva, hogy a tengeri csatajelentenek szinte mind teljesen egyformák és legfeljebb madártávlatból mutatnak jól), illetve nevetségesen valószínűtlennek találták, hogy az elhízott tengernagy egy szál kötélen átlendült volna egy ellenséges hajó fedélzetére.
A 8 millió euró költségvetésű film szerintünk mégis megérte a pénzt. Nemcsak azért, mert olyan hírességek is feltűnnek benne, mint Rutger Hauer (Tromp tengernagy szerepében) vagy a Game of Thrones c. sorozatból ismert Charles Dance (II. Károly szerepében), hanem elsőroban azért, mert nem törekszik arra, hogy a szőnyeg alá söpörje, vagy romantikusan megszépítse a dinamikusan fejlődő kis kereskedőállam belső megosztottságait, vezetőinek és állampolgárainak gyengeségeit. A filmből nyíltan érezhető, hogy az élet gyakran kifejezetten igazságtalan, s ilyenkor az egyetlen, aminek örülhetünk, hogy még van, akkor is, ha elsősorban az ilyen helyzetekben kerül mérlegre, hogy vajon képesek vagyunk-e addig vallott értékeinkhez híven cselekedni.
A helytállás kihívásait jól érzékeltetik a családtagok közötti párbeszédek. Az egyik ilyen jelenetben a nyugdíjas éveire készülő de Ruytert látjuk, aki a megelőző 16 évben összesen 6 hónapot tölthetett a szeretteivel, amikor családjától ismét a tengerre szólítja az állam. Ő azonban – feleségének tett ígéretét betartva – visszautasítja a felkérést, ám a helyére kinevezett új tengernagy, Jacob van Wassenaer vereséget szenved a lovesoft-i csatában. A megvert flotta maradékát elkeseredetten szemlélő de Ruyternek, a férjét saját aggodalma és fájdalma ellenére is valódi társként támogató okos és talpraesett, mégis érzékeny felesége csak annyit mond: „Menj” – majd amikor a tengernagy kijelenti, hogy hű marad az ígéretéhez, úgy folytatja – „hiszen mit ér, ha itthon maradsz, de közben elveszik a haza.”
A filmben bizonyos művészettörténeti utalásokat is felfedezhetünk, amikor néhány jól vagy éppen kevésbé jól ismert festmény és metszet elevenedik meg a jeleneteken. A holland államtanács balsorsú elnökének filmbeli lakásában láthatjuk például Jan Abelijn „Megriadt hattyú” c. festményét, amelyet a kortársak később ténylegesen a felkoncolt Johann de Witt allegóriájaként értelmeztek (https://en.wikipedia.org/wiki/The_Threatened_Swan), míg de Ruyter otthonában a békés hétköznapok összetéveszthetetlen hangulatát egy, Johannes Vermeer „Tejet öntő lány” c. festménye (http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/v_menu/vermeer/04vermeer.htm) ihlette jelenet idézi fel.
7. kép: Vermeer-i hangulat a filmvásznon (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movie_stills/michiel_de_ruyter_58092727_st_1_s_low.jpg)
A tengeri csaták csatasor felbomlása utáni, hajó-hajó elleni küzdelmeinek kaotikus összevisszaságát pedig az idősebb Van de Welde „Lovesoft-i ütközet”-ének (https://gentlemenandtarpaulins.files.wordpress.com/2015/05/pt2436.jpg) a digitális bűvészdobozból elővarázsolt mása rekonstruálja.
8. kép: A lovesoft-i ütközet eredetiben és a moziban (forrás: https://www.utopolis.nl/uploads/movies/header/michiel_de_ruyter_58092727_st_10_s_high_2.jpg)
Ugyancsak korabeli alkotások elevenednek meg a de Witt fivérek holttestéről (https://www.rijksmuseum.nl/en/collection/SK-A-15, http://vanhulzen.com/?cat=36) és de Ruyter admirális temetéséről (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lijkstatie_van_De_Ruyter.jpg), készült jelenetekben, amelyek Jan de Baen és Romeijn de Hooch alkotásait idézik fel.
9. kép: De Ruyter admirális temetése eredetiben és a filmben (forrás: http://grid-vfx.com/media/images/1431967404_MdR_MakingOf_Shot03_After.jpg)
Mindezek alapján örülünk annak, hogy a filmet Magyarországon is bemutatják. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek.
A szervezésért pedig ezúton mondunk köszönetet a nagykövetség munkatársainak, különösen Elzo Molenbergnek és Varga Marinának, akik segítőkészsége révén egyesületünk is részese lehetett az ünnepségnek.
További információk:
A film hivatalos web-oldalán: http://www.admiralthemovie.com/intro
A de Ruyter Alapítvány web-oldalán: http://www.deruyter.org/
A filmhez használt hajóreplikák web-oldalai:
-
A 'Tengernagy' Budapesten
2016. február 12-én 18:00 órai kezdettel kerül sor a 'Tengernagy' c. film (2015) vetítésére az Európai Bizottság magyarországi képviseletén.
A történelmi tárgyú film a legendás holland tengernagyról, Michiel de Ruyterről (1607–1676) szól, aki Magyarországon elsősorban amiatt ismert, hogy 1676-ban Nápolyban 26 gályarabságra ítélt magyar református prédikátort szabadított ki a spanyol fogságból. tengernagy életéről szóló Michiel de Ruyter (Admiral) című, 2015-ben készült filmet 2016. február 12-én mutatja be az Európai Bizottság magyarországi képviselete Budapesten. Az est vendége lesz Frits de Ruyter de Wildt, az admirális leszármazottja, aki előadást tart De Ruyter innovatív szemléletéről és a holland aranykorban betöltött nemzetközi szerepéről.
A filmről: http://datalinkek.com/showthread.php/62605-Az-admir%C3%A1lis-lt-Admiral-gt-(2015)-1080p-DTS
Michiel de Ruyter életéről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Michiel_de_Ruyter
A gályarab prédikátorok kiszabadításáról (44. oldal): http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/tevekenyseg/kiallitasok/2009/muzeumok-ejszakaja/a-hajozas-tortenete.pdf
-
A kalózok szigetén
Kedves Egyesületi Tagok,
Tisztelt Érdeklődők!
Az idei első rendezvényünk a 2016 január 30-án a HIlton Hotelben megrendezett modellkiállítás volt, amely során a Cutty Sark, a Friedrich Wilhelm zu Pferde, a Preussen, a Soleil Royal, és a Wappen von Hamburg szemet gyönyörködtető vitorlás hajó modellek kerültek bemutatásra.
Az alkalom a Bayern konszern egy új mezőgazdasági termékének (Capreno) bevezetése volt. Ehhez kapcsolódott egy kis show műsor "kalózkodással" (itt jöttek a képbe a hajómodellek), mixer-bemutatóval és vetélkedővel. Azért, amint az a mellékelt fényképen is látható, a modellek rövid bemutatására is sor került a prezentáció során. Sok résztvevő volt jelen (főleg mezőgazdászok), és a modellek méltán nagy tetszést keltettek.
Köszönet a nagyszerű és a kétségtelen veszélyeket is bátran vállaló modellkészítőknek: Bechler Józsinak, Susányi Oszkárnak és Tuska Lajosnak, illetve a szervezőknek és segítőknek, mindenek előtt: Balogh Tamásnak, Bicskei Jánosnak, Hocza Pistának, Susányi Tímeának és Valentinyi Gyulának.
Minden tagtársunkat szeretettel üdvözlök, és hasonló sikeres rendezvényeket kívánok az egész évre.
Ákos György
a hajózástörténeti tagozat vezetője
-
Kellemes ünnepeket!
Ezúton kívánunk minden Kedves Tagtársunknak, Barátunknak, s a Tisztelt Érdeklődőknek szeretetteljes, boldog karácsonyt és új esztendőt! Köszönjük, hogy 2015-ben is megtiszteltek figyelmükkel, bíztatásukkal, jelenlétükkel! Viszontlátásra 2016-ban!
-
A hajós hazatérése...
2015. november 24-én életének 87. évében méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Pásztói József kapitány, a magyar folyami hajóstisztek doyenje. Hajós pályafutását 1948-1950 között a dunai roncskiemelő csoport tagjaként édesapja, a Monarchia haditengerészetében gépész altisztként szolgált Pásztói-Psóra József mellett kezdte. 1950-1953 között sorkatonai szolgálatát teljesítette. 1953-tól pedig a BUDA motoros áruszállító hajó fedélzetén szolgált, mint hajókezelő. Ekkor indult hosszú és változatos szolgálatának évei alatt bejárta a Duna felső, középső és alsó szakaszát. Különböző beosztásokban éveket töltött vontató-hajókon az Al-Dunán, ahol részese lehetett a Vaskapu erőmű megépítése előtti élénk és embert próbáló hajóséletnek. 1962-ben a SIRÁLY (I.) hordszárnyas hajó első parancsnoka. Nyugdíjba vonulása előtt még több évig hajózott, végül különféle parti szolgálatot teljesített a MAHART kötelékében. Hajós élményeit fia, Pásztói Róbert tagtársunk segítségével egyesületünk érdeklődő tagjaival is rendszeresen megosztotta. Ajándékot kaptunk: egy mára letűnt kor mindennapjaiba nyerhettünk betekintést általa. Az egyszerű szavakkal és lefegyverző közvetlenséggel előadott történetek páratlan elevensége örökre velünk marad. Emlékét megőrizzük!
Temetésére 2015. december 14-én, 15:00 órakor kerül sor római katolikus szertartás szerint a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában.
-
Gyászhír
2015. október 10-én, életének 68. évében váratlanul elhunyt Heckenast Péter tagtársunk, egyesületünk Hagyományőrző Tagozatának korábbi vezetője, okleveles építőmérnök, okleveles vízépítő szakmérnök. Mivel akkoriban Magyarországon nem (a keleti blokkban csak a Szovjetunióban és az NDK-ban) képeztek hajóépítő mérnököket, az egyetlen rostocki helyre jelentkezett, polgári „háttere” miatt sikertelenül. Kitűnő eredményeire tekintettel azonban felvételt nyert a Műegyetem Vízépítőmérnöki Karára. Első munkahelye a Magyar Hajó- és Darugyár volt. Pályafutása során közreműködött egyebek között a mozambiki Cabora Bassa vízi-erőmű építési munkálataiban, majd a megyei igazgatásban helyezkedett el. A hajómodellek műszaki rajzainak készítésében alapító elnökünk, Marjai Imre segítője, közeli ismerőse és életművének ápolója, egyben egyesületi munkánk tevékeny résztvevője és lelkes tudósítója volt. Fáradhatatlanul, kitartó szorgalommal végzett hajózástörténeti és családtörténeti kutatómunkájára az alábbi cikkekkel emlékezünk:
http://verebics.blogspot.hu/2012/06/100-eve-szuletett-marjai-imre.html
http://vaol.hu/hetvege/a-konyvkiado-sirjanal-1512623
Támogató jelenléte és jó szándékú tanácsai hiányozni fognak. Emlékét megőrizzük!
Az engesztelő szentmisére 2015. november 6-án Szombathelyen a Szalézi templomban (Táncsics Mihály u. 44.) 12:00 órakor, a temetésre pedig a Jáki úti központi temetőben (Ferenczy István u. 1.) 13:30 órakor kerül sor.
-
Történelmi Vitorláshajó Makettezők VII. Országos Találkozója
Tagtársunk, Pálvölgyi József jóvoltából idén ősszel is megrendezésre kerül a Történelmi Vitorláshajó Makettezők Országos Találkozója, immár a hetedik alkalommal. Szeretettel várunk mindenkit a rendezvényen.
