A magyar honvéd folyami hadihajózás történetét feldolgozó, a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel közösen létrehozott (a magyar honvéd folymai hadihajózás tavalyi 165 éves évforulójára készített) kiállításunk 2014. március 16-án Solymáron kerül bemutatásra. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Program és meghívó az alábbiakban.

A kiállítást létrehozták:

A tablókat tervezte, írta és képeit válogatta: Dr. Balogh Tamás

A modelleket készítette: Dr. Csák Zsolt, Gáti Vilmos, Dr. Hüvös Ferenc, Kecskeméti József, Hocza István, Varga János, Varga Ferenc, Vreba László.

A kiállítási tárgyakat a helyszínre szállította és a kiállítóteret berendezte: Bicskei János, Hocza István, Szalay Gábor

További információk a vándorkiállítás tavalyi bemutatóiról egyesületünk facebook-oldalán:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.633779636647282.1073741850.167321909959726&type=3

Kilencvenöt esztendős korában két esztendővel ezelőtt ezen a napon – 2012. február 26-án – süllyedt el Szegeden a SZŐKE TISZA (ex-FELSZABADULÁS, ex-SAS, ex-IV. KÁROLY) gőzhajó, az ország utolsó kétkéményes folyami lapátkerekes gőzhajója. Rá emlékezünk Árnyas-Koppány Ákos festőművész alkotásaival. http://issuu.com/arnyaskoppany/docs/hajoval_j__ttem.arnyas.koppany

Egyesületünk utoljára 2013. június 4-én adott hírt a roncsról, Szaniszló Sándor kapitány úr felhívásának közzétételével: http://hajosnep.blog.hu/2013/06/04/szaniszlo_sandor_felhivasa. A hajó teljes története, valamint megsemmisülésének és a mentésére tett erőfeszítéseknek a kronológiája szintén elérhető honlapunkról: http://hajosnep.hu/szoke-tisza-karmentes.

Azóta – tudomásunk szerint – semmilyen néven nevezhető tevékenység nem folyt a hajónál. 2013. november 9-én ugyan a Délmagyarország című helyi lap arról számolt be, hogy két nap múlva darukkal emelik ki a vízbe süllyedt hajótest maradványai közül a hajó háromhengeres dugattyús főgépét (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/centinkent_vagjak_fel_a_szoke_tiszat/2357072/), ennek ellenére a beharangozott műveletre (amelynek a végrehajtása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a hajóra vonatkozó határozata értelmében kötelező lenne) a mai napig nem került sor, az bizony továbbra is ott rozsdásodik a folyóban.

A KÖH – illetve a Kulturális Javak Döntőbizottsága – nem javasolta a páratlan örökségi értékű hajónak a magyar kulturális örökség védett tárgyává nyilvánítását, csupán egyes alkatrészeire terjesztett ki meglehetősen kétes értékű védelmet. Az úgynevezett „védelem” két szempontból is vitatható:

1) Egyrészt a mai napig nem tudjuk, hogy ki és milyen alapon jelölte ki a védendő tárgyak körét (http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html), amelyek közé teljesen jelentéktelen és műszaki értéket nem képviselő alkatrészek is bekerültek, (mint például a hajónak az 1960-as évekből származó, teljesen jellegtelen árboca), alapvetően értékes tárgyak viszont (mint például a hajó lépcsőházának díszes, 95 éves kovácsolt vaskorlátja) kimaradtak belőle. Ez mindenesetre arra enged következtetni, hogy az „értékmeghatározást” a hajó történetében járatlan, annak jelentőségét nem ismerő ember/emberek végezték el, s, hogy a hivatal ezt hagyta nekik.

2) Másrészt nem is érvényesíthető ez az úgynevezett védelem hiszen a KÖH azóta megszűnt, s közel és távol láthatóan nincs olyan állami szerv, amely érvényt akarna szerezni a jogelőd szerv határozatának (beleértve a jogutód Forster Gyula Kulturális Örökségkezelő Központot és az állampolgárok közösségét is, amelynek adóiból nem mellesleg e szervek működését is finanszírozzák), s a KÖH határozatában védelembe vételre kijelölt tárgyakról sem tudni semmit (azt sem, hogy megvannak-e). Helyettük csupán a védelembe vételre eredetileg ki nem jelölt korlát és a folyosói lengőajtók bukkantak fel egy rövid snitt erejéig a szegedi Városi Televízió egyik riportjában a Szeged-tápéi hajójavító telephelyén készült felvételeken (00:57-től 01:08-ig): http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i_szeged_2/i_gozerovel_epul_a_kisfaludy_lapatkerekes_gozos_szeg_11629/t_Gőzerővel%20épül%20a%20Kisfaludy%20lapátkerekes%20gőzös%20Szegeden/index.html.

A félig lebontott roncs pedig – minden, még benne lévő védendő műszaki és egyéb kulturális értékével együtt (s a hajótesttel, amiről hitelt érdemlő módon és kétséget kizáróan tulajdonképpen még ma sem tudjuk, hogy menthetetlen) – ott pusztul, ahová a sorsával kapcsolatos totális közömbösség és gondatlanság juttatta: a Tisza fenekén.

A hajótól Savanya István Kanadában élő költő, zeneszerző, előadóművész a hajóhoz írt balladájával búcsúzunk:

https://soundcloud.com/savanya/a-sz-ke-tisza-ballad-ja; http://szeged.hir24.hu/bulvar/2013/12/24/a-szoke-tisza-balladaja-fotokkal/.

A tavalyi esztendőben Horváth József kapitány úr, és tagtársaink - Ákos György, Balogh Tamás, Bicskei János, Farkas Judit és Simén András - munkájának eredményeként a kapitány úrnak a NAUTICA történetére vonatkozó kutatásai eredményét bemutató kiállítás, egyesületünk története során először Szlovákiában, Párkányban került bemutatásra. A tárlat akkori sikere nyomán a kapitány úr a füleki Vármúzeumtól is felkérést kapott a kiállítás ottani bemutatására. Az időszaki kiállítás 2014. február 7-én nyílik és március 28-ig látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A kiállítás anyagáról további információkat talál az alábbi linken: http://hajosnep.blog.hu/2013/06/04/a_nautica_tortenete_szlovakiaban.

2014. február 13-16 között a Hungexpro területén idén is megrendezésre került a nemzetközi sporthajó-bemutató, amelyen idén bemutatkozik tagszervezetünk, a Zebegényi Hajózási Múzeum. Az expo területén a G pavilon közepén egy valósághű hajóbelsőt csodálhatnak meg a látogatók, mely kidolgozása az egészen apró részletekig terjed, de a Múzeum standjára látogatók különböző játékokon és foglalkozásokon is részt vehetnek, valamint a színpadi bemutatkozásuk során számos előadást és kereskasztal beszélgetést is meghallgathatnak többek között a biztonságos vízi közlekedésről, a vízi sportokról, a haditengerészetről és a roncskutatásról. A bemutatott modellek és kiállítási tárgyak a múzeum anyagából és tagtásaink gyűjteményéből származnak.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

További információk a múzeumról: http://hajosnep.blog.hu/2012/07/12/dr_lengyel_arpad_hagyateka_zebegenyben

Ma kereken száz esztendeje, 1914. január 17-én 11:00 órakor bocsátották vízre a valaha épült legnagyobb magyar gyártmányú hajót, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legutolsó, legnagyobb, legkorszerűbb és legerősebb hadihajóját, a SZENT ISTVÁN csatahajót.

Ma órára pontosan a századik évfordulón a KOSSUTH Múzeumhajó fedélzetén mutatta be a nyilvánosságnak a TIT HMHE az együttműködő partnerekkel közösen azt a programsorozatot, amellyel 2014-2018 között egyesületünk a széleskörű civil összefogás alapjára helyezve emlékezik meg a hajdan volt haditengerészetről az első világháború centenáriumára rendezett programok sorában (http://hajosnep.blog.hu/2014/01/15/osszefogassal_az_emlekezesert).

A 2018-ig tartó (a háború következtében kialakult egyes események tekintetében pedig még 2019-re is áthúzódó) programok sorában a következő rendezvényekkel várjuk a haditengerészet iránt érdeklődő közönséget:

(1) Haditengerészeti témájú országjáró kiállítást mutatunk be a főváros és a vidék érdeklődő lakosságának.

(2) a Magyar Búvár Szakszövetséggel együttműködve folytatjuk az elsüllyedt osztrák-magyar hadihajók roncsainak kutatását, illetve angol, francia és olasz részvétellel nemzetközi együttműködést kezdeményezünk az Adrián elsüllyedt antant hadihajók roncsainak kutatására.

(3) A tulajdonos Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az üzemeltető Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány igényei szerint közreműködünk a LEITHA Monitor Múzeumhajó bemutatásában (korhű egyenruhás hagyományőrző díszelgést és szakszerű tárlatvezetést biztosítunk, valamint megterveztük a hajó Kossuth téri bemutatását biztosító kikötőponton korhű megjelenést biztosító pavilonját).

(4) Az egykori haditengerészet első világháborús teljesítményére a témába vágó könyvsorozattal emlékezünk (hajózástörténeti tagozatunk kutatói az elmúlt években 33 kötet kéziratához gyűjtöttek anyagot, amiből 4 már megjelent, 14 nyomdakész, s további 15 áll előkészítés alatt).

(5) A haditengerészeti tárgyú hajózástörténeti ismeretterjesztés feladatának a szomszédos országokban működő partnereink bevonásával megvalósítandó tematikus szakkonferenciák megszervezésével teszünk eleget a komáromi Monostori Erődben, ahol 2013 folyamán az erődítmény Dunai bástyája és a kapcsolódó kikötői fogadótér fejlesztése keretében készítettük el az erőd felkérésére a „Dunai Hajózás és a Duna menti mesterségek története” c. állandó kiállítás hajózási részének szöveg- és modell-anyagát, amely haditengerészeti vonatkozásai révén a centenáriumi évekre tervezett program-sorozat ideális helyszíne lehet.

(6) Egyesületünk a honlapjáról elérhető, a haditengerészeti emlékeknek dedikált minisite-ot hoz létre, amelyen napról napra nyomon követhetők az 1914-1918 közötti haditengerészeti tárgyú események és azok szereplőinek sorsa. A bemutatást az egyesület által összegyűjtött és feldolgozott gyűjtemények anyaga egészíti ki.

(7) Végül 2014 szeptember 30.-október 6. között a Hontorus utazási iroda szervezésében sor kerül a tengerpart haditengerészeti emlékhelyeit érintő – a vonatkozó haditengerészeti tárgyú információkat is bemutató szakszerű túravezetéssel kiegészített – emléktúra megvalósítására, amely minden érdeklődőnek a flottából máig fennmaradt és megtekinthető emlékek megismerésének lehetőségén keresztül a flottánál telt mindennapokba való betekintés személyes élményét nyújthatja (http://www.hontours.hu/utazasi-ajanlatok/?utid=1154).

Nem véletlen, hogy a négy esztendős programsorozat ünnepélyes indítását szolgáló sajtótájékoztató napjának a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának napját választottuk: hiszen ebből az alkalomból mutattuk be a nyilvánosságnak Gigler László tagtársunknak a hajóról készült M=1:100 méretarányú modelljét, amely 6000 munkaóra után jelenleg 80 százalékos készültségi állapotban van. Az óriási, horganyból és rézből készült modellen a következő két esztendőben elkészül a fedélzet faborítása és a kötélzet, majd a hajó festése. Gigler László munkáját a SZENT ISTVÁN elsüllyedésének 2018-as centenáriumára tervezett kiállítás részeként mutatjuk be az érdeklődőknek, akik addig is fotótárunkban láthatnak képeket az eddigi munkák eredményéről (http://hajosnep.hu/fotogaleria/gigler-laszlo-szent-istvan-csatahajo-modellje).

Programunkról az MTI is beszámolt (http://magyarorszagon.hu/hirek/2014-01/belfold/vilaghaborus-centenarium--programsorozat-az-osztrakmagyar-haditengereszetrol/hir), ami garantálja, hogy a széleskörű civil összefogással – Egyesületünk mellett a HonTours Kft., a Magyar Búvár Szakszövetség, a Monostori Erőd Nonprofit Kft. és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány partnerségében – tervezett programok az általunk megteremthető lehető legszélesebb alapra helyezik a Magyarországon még mindig általánosan csak kevéssé ismert haderőnem, a cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményére emlékező centenáriumi megemlékezéseket, s ezzel járulnak hozzá a vonatkozó ismeretterjesztő munka eredményeinek elterjesztéséhez.

Munkánk eredményes elvégzésében az Első Világháború Centenáriumi Emlékbizottsága által meghirdetett pályázatok is a segítség lehetőségét nyújthatják számunkra, amellyel élni kívánunk (http://www.hirado.hu/2014/01/16/meghirdettek-a-vilaghaborus-centenarium-palyazatait/; http://elsovilaghaboru.com/centenariumiemlekbizottsag/hu/palyazatok).

A centenáriumi programokról Olvasóink rendszeresen frissülő honlapunkon találnak további információkat.

A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesülete, mint az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület jogutódja - s ekként a legrégebbi alapítású és ma is működő hajózástörténeti civil szervezet – a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának századik évfordulója alkalmából 2014. január 17-én mutatja be a nyilvánosságnak az első világháború haditengerészeti eseményeinek közelgő centenáriumára partnereivel közösen 2014-2018 között megvalósítani tervezett programsorozatát.

A négy éves rendezvénysorozatban az országjáró ismeretterjesztő kiállításoktól és szakmai előadás-sorozatoktól az elsüllyedt hadihajók roncsainak kutatásán és bemutatásán át a különböző tengerészeti hagyományőrző tevékenységekig (a szükség szerinti hadszíntér- és hadisír-kutatásig, a tengerészeti emlékhelyek azonosításáig és emléktáblával történő megjelöléséig), sőt a sporteseményekig a legváltozatosabb rendezvényekre kerül sor.

A változatos programok kialakítását a különböző hajózást szerető és hagyományait tisztelő szervezetek összefogása tette lehetővé, amelyek közé tevékenysége és eddigi eredményei révén egyesületünk is tartozik, úgymint a Magyar Búvár Szakszövetség, a Zebegényi Hajózási Múzeum és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány, stb.

A rendezvények megvalósításába való bekapcsolódásra a Magyar Honvédség számára is lehetőséget biztosítunk, hiszen mind a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal, mind az egykori haditengerészet mai jogutódának számító MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredével hosszú, eredményes múltra visszatekintő szakmai kapcsolatokat ápol a katonai – ezen belül – a haditengerészeti hagyományápolás terén.

A program nyilvános bemutatásának helye és ideje:
2014. január 17. péntek, 12:00-13:00 óra. KOSSUTH Múzeumhajó (a Lánchíd pesti hídfőjénél, a 2-es villamos Eötvös téri megállójával szemben)

A rendezvénysorozatról bővebben tájékozódhat a honlapunkról letölthető brosúrából.

A cs. és kir. haditengerészet első világháborús teljesítményének összefoglalása és áttekintő leírása megismerhető az alábbi linkekre kattintva:

• Haditengerészetünk a világháborúban: a Monarchia hajóhada 1914-1918 között
• Haditengerészetünk a világháborúban 2

A tervek szerint 2014 márciusában a Kossuth tér rekonstrukciója keretében az Országgyűlés épülete mellett bemutatni tervezett utolsó fennmaradt és felújított cs. és kir. hadihajó, a LEITHA Monitor Múzeumhajó kezelője, a Zoltán Gőzös közhasznú Alapítvány kérésére, a hajó kikötőpontonján a korhű megjelenésű felvételi épület Egyesületünk elnöke által készített látványtervei pedig letölthetők honlapunkról (külön az épület látványterve itt).

A Holnap Kiadó gondozásában megjelent Holló Szilvia Andrea és tagtársunk, Dr. Zsigmond Gábor PhD: "A fatestű bárkától a tengerjáró óriásig – Hajóépítés Budapesten" c. kötete (http://www.libri.hu/konyv/hollosi_szilvia_andrea.a-fatestu-barkatol-a-tengerjaro-oriasig.html).

A 252 oldalon összesen 106 fotót bemutató, álló A/5 formátumú kötet elkészítésében a szerzőt a feldolgozott 140 forrásmű segítette. A kötet elkészítéséhez Egyesületünk tiszteletbeli elnökei, Phd. Dr. Krámli Mihály, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója (az előszó szerzőjeként), valamint Dr.- Csonkaréti Károly (forrásként) is hozzájárultak, a forrásmunkák között pedig Egyesületünk több tagja – Horváth József, dr. Margitay-Becht András és dr. Vass Ödön – publikációi is megtalálhatók.

A kötet egyik szerzője, Dr. Zsigmond Gábor Ph.D. szintén egyesületünk tagja, a BKV szentendrei Városi Közlekedési Múzeumának vezetője (http://www.museum.hu/museum/info_hu.php?ID=513; http://www.benkovits.hu/2007december17-2008aprilis4.htm), aki számos hajózástörténeti tárgyú publikáció elkészítésével járult hozzá már korábban is a hazai hajózási ismeretterjesztő munka sikeréhez, s egyesületünk több előadójával közösen részt vett a Közlekedési Múzeum szervezésében 2011. november 29-én megtartott, "Az Adria Rt. és a magyar tengerhajózás" c. emlékkonferencián (http://hajosnep.blog.hu/2011/12/13/az_adria_rt_emlekkonferencia_eloadasai).

A kötet számtalan komoly erénnyel bír: 

• A tárgyban korábban született nagyszámú szakmunka korszerű, teljes és tárgyilagos áttekintése és érthető, látványos, rövid szintézise, amelyet a szerzők hibátlanul és nagy körültekintéssel valósítottak meg, esetenként (mint például a magyarországi gőzhajózás őstörténete tekintetében) határozottan hozzájárulva a hazai irodalomban felszínesen kezelt egyes tisztázatlan részletek, vagy ellenőrizetlen átvételek nyomán terjedő félreértések egyértelműsítéséhez (pl.: a CAROLINA építése és üzemeltetése körüli egyes korábban vitatott kérdések, stb.).

• A szakmunka a bőséges korabeli forrásanyagból átemelt idézetek segítségével élvezetes módon ébreszti fel és elégíti ki az olvasókban az elmúlt korok iránti nosztalgia igényét.

• Szintén jelentős előnye a kötetnek a gyártásban résztvevő üzemegységek korszakonként megvalósított telephelyi szintű leírása (az Olvasók tájékozódását azonban jelentősen segítette volna egy-egy telephely-térkép közlése), a fontosabb gyártmányok és azok jelentőségének bemutatása, valamint a gyártásban résztvevő vezető munkatársak, tipikusan az igazgatók felsorolása (ezzel kapcsolatban nagy – vélhetően a terjedelmi okokkal és a kiadást támogató anyagi erőforrások korlátozottságával indokolható – hiány egy kötet végi függelékben szereplő gyártmánylista és névjegyzék, valamint a betűrendes tárgymutató).

A szintetizáló bemutatás – a szűk terjedelemre tekintettel – esetenként mégis korlátozta a szerzők lehetőségeit, s ezzel bizonyos értelemben csökkenti a budapesti hajógyártás történetéről szóló legújabb szakmunka alaposságát (a teljes körűségét nem):

A gyártás- és gyártmánytörténeti, ipar- és hajózástörténeti, kultúr- és helytörténeti anyagrészek egyidejű bemutatása a szűkös terjedelemhez képest a szerzők lehetőségeit meghaladó vállalkozásnak bizonyult. Amennyiben – ebben a kis terjedelemben – elkerülhetetlenül az egyes tartalmi egységek terjedelmi korlátozásával járt együtt. A szerzők munkája így – ebben a tekintetben – a leginkább alapszintű összefoglaló áttekintés, amely kellő ismereteket biztosít a témában teljesen járatlanok számára, s a vonatkozó szakirodalom alapos felsorolásával, lehetőséget biztosít azoknak, akik további információkra vágynak.

A hajóipar gyártási folyamataiban alapvető jelentőségű műszaki fejlesztések bemutatása estenként kivételesen alapos (mint például az Óbudai Hajógyár telephelyi leírása esetén a 33. oldalon), máskor kifejezetten vázlatos (mint például az MHD angyalföldi üzemegysége 1978-ban megkezdett technikai rekonstrukciója esetén, a 190. oldalon). Így – bár általában a kötet helyes hangsúlyokkal mutatja be a tengertől ezer mérföldre megvalósított, „magyar paradoxonnak” számító, nemzetközileg is jó minőségű magyar tengeri hajógyártást, mégis esetenként homályban marad egy-egy fejlesztés, beruházás valódi újdonságának megvilágítása. A kötetből így nem derül ki például az, hogy az 1960-as- 1970-es években a hazai hajóipar – amit érdekes módon (de teljesen tévesen) eléggé konzervatív iparágként tart számon a köztudat – nemzetközi viszonylatban is az elsők között kapcsolódott be a számjegyvezérlésű lángvágás (majd ezek továbbfejlesztése kapcsán létrejött egyéb NC és CNC-technológiák) alkalmazásába, valamint ugyancsak ebben az iparágban került sor először Magyarországon a korszerű informatika különböző mérnöki alkalmazásainak elterjesztésére, s ezt követően azon műszaki tervező rendszerek alkalmazására is, amelyek a CAD/CAM/CIM, vagyis az integrált tervezőgyártó rendszerek eljárásaihoz vezettek. Ugyancsak itt vezették be először a minőségbiztosítási rendszereket mind a konstrukciók, mind a technológiai területek lefedésére, valamint a nemzetközi előírásokat az életvédelem és a gyártási, üzemeltetési és karbantartási tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatban. Sajnálatos, hogy ezen ipari újítások bemutatása a hazai hajóipar történetét bemutató új magyar szakmunkából kimaradt, hiszen az említett újítások bevezetésében közreműködő személyek még élnek, így a munka elkészítéséhez szakismereteikkel, az iparfejlesztésre vonatkozó személyes tapasztalataik átadásával nagyban hozzájárulhattak volna. Így a kötet, bár nagyon sok szempontból alapvető újdonságokkal szolgálhatott volna a hazai laikus olvasóközönségnek, ezt a lehetségeshez képest mégis csak korlátozottabban tehette meg.

A fővárosi hajógyártás mára lényegében megszűnt (abban a volumenben, ahogyan azt a rendszerváltás előtt ismertük). A gyártás felszámolása óta eltelt időben az annak körülményeiről hozzáférhetővé vált információk feldolgozására a kötet szintén igen vázlatosan tér csak ki (192. oldal). Pedig mindez – az érintett személyek saját elbeszélései alapján – tudható és (pl.: egyesületünk tárgybeli kiállításain és kiadványaiban) megfelelő bemutatást is nyert (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/a-magyar-hajoepites-175-eve-avagy-volt-egyszer-72-hajogyar). A magyar tengeri és folyam-tengeri hajógyártás megszűntetése dicstelen körülmények között és egyáltalán nem magától ment végbe. Maga a törzsgyár, az Újpesten lévő Ganz-Danubius Hajógyár története még érdekesebb. Az egyes gyárak önállósítása idején megalakult a régi kereskedelmi szervezetből egy kereskedelmi vállalkozás, a Trading Co. A kereskedelmi vállalkozás 1988-ban komoly kereskedelmi munka eredményeként norvég megrendelésre 3 újépítésű tengeri hajóra kötött szerződést – korábbi norvég referenciákra –, amelyeket kiváló minőségben le is tudott szállítani. Az üzlet eredményeként 1992 második negyedévében hatalmas előkészítő kereskedelmi, banki, és konstrukciós munka ráfordítással 10 hasonló hajóra kapott megrendelést, amelynek biztosítására egy német bank adott bankgaranciát. A 10 hajó hazai finanszírozását a Budapest Bank vállalta egy szerződéssel. A norvég megrendelő a szállítási szerződés aláírására Budapestre érkezett. A kitűzött aláírási ceremóniára – melyet a vállalat telephelyén már leegyeztettek– egyedül a Budapest Bank képviselői nem jelentek meg, illetve telefonon közölték, hogy korábbi megállapodásuk ellenére a hajókat nem kívánják finanszírozni. Emiatt a teljes üzlet kútba esett, és a vállalkozás csődbe ment. A vállalatot a Budapest Bank – amely tevékenységét is hitelezte – 1992 II. félévében felszámoltatta. (Ennek fényében különösen pikáns tény – egyben elkésett tisztesség –, hogy a budapesti hajógyártásról szóló jelen kötet megjelenését a Budapest Bank Budapestért nevet viselő alapítvány támogatta).

A terjedelmi korlátokból következő fenti viszonylagos hiányosságok ellenére azonban nyilvánvaló erényeire tekintettel jó szívvel ajánljuk a most megjelent új kötetet minden hajózást szerető érdeklődő Olvasónk figyelmébe!

Dr. Balogh Tamás, a TIT HMHE elnöke, hajózástörténeti szakíró 

Zsigmond Gábornak az interneten is elérhető hajózási vonatkozású írásai:

Egyesületünk elektronikus szakfolyóiratában, a Hajózástörténeti Közleményekben:

A Monarchia kereskedelmi tengerészetének kialakulása I.

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00501.html

A Monarchia kereskedelmi tengerészetének kialakulása II.

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00601.html

A magyar tengerhajózás útkeresése a két világháború között - fejlődési lehetőségek és irányelvek

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00603.html

Ungarn und der Österreichische Lloyd

http://www.kriegsmarine.hu/hk/zsg00902.html

Egyéb orgánumokban:

Fiume és az Adria reformátussága - gazdasági és kulturális kapcsolatai:

http://archive.is/2jyln

A magyar kereskedelmi tengerészet az első világháborúban:

http://uni-nke.hu/downloads/konyvtar/digitgy/phd/2011/zsigmond_gabor.pdf

A magyar tengeri hajózás helyzete a második világháború előtt:

http://hadtudomanyiszemle.zmne.hu/files/2009/4/Zsigmond%20G%C3%A1bor.pdf

A magyar tengeri hajók a második világháború kezdetén:

http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2010/2010_2/2010_2_hm_zsigmond_gabor_26_33.pdf

Biztonságban a tengeren – a német tengeri mentés 50 éve (1957-2007):

http://www.biztonsagpolitika.hu/documents/1277413772_zsigmond_gabor_biztonsagban_a_tengereken_a_nemet_tengeri_mentes_50_eve_-_biztonsagpolitika.hu.pdf

Talált, süllyedt; Strandpapucsban hajózni:

http://magyarnarancs.hu/szerzo/zsigmond-gabor//14586

A TIT HMHE elnöksége ezúton fejezi ki jókívánságait az egyesület minden kedves tagjának, az érdeklődőknek, barátoknak, akik 2013-ban is személyes közreműködésükkel támogatták, figyelemmel kísérték és érdeklődésükkel, bíztatásukkal bátorították munkánkat!