A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület nevében ezúton ajánljuk a Tisztelt Érdeklődők figyelmébe az élethű hajómodellek világbajnokságát, amely 14 ország több mint 300 hajójának részvételével Magyarországon, a Nógrád megyei Bánkon kerül megrendezésre 2015. július 6-14. között.

A versenyzők távirányítású, élethű modellekkel küzdenek az eredményekért egyrészt az építés pontosságát vizsgáló műszaki bizottság előtt, másrészt a bójákkal kijelölt versenypályákon. A világbajnokság több kategóriában zajlik, köztük az elektromos-, gőzgép-meghajtású és élethű vitorlázattal működtetett hajómodellek kategóriájában, de megmérkőznek a valódi hajós eseményeket (pl.: történelmi tengeri csatákat) modellező bemutató csoportok is.

Hazánk 2011 után immár második alkalommal rendezheti meg e különleges sportág világversenyét, ahol az Egyesült Államoktól Németországon és Oroszországon át Kínáig a világ legjobb modellépítői vesznek részt. Mindez a sportág hazai művelői és a versenyzésre alkalmas magyarországi környezet iránti megbecsülés jele. A szervezés feladatát a Magyar Modellező Szövetség, Egyesületünk valamint a Csepeli Weiss Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Modellező Klubja látja el.

A kicsiknek, nagyoknak egyaránt látványos szórakozást biztosító verseny programját idén további rendezvények - a Némethy Georgina festőművész (http://www.blouinartinfo.com/artists/george-nemethy-133084) hajóportréiból nyílt kiállítás és a Blue Moon Együttes fellépése - kísérik. A részletes program megtalálható a rendezvény honlapján: http://www.navigawm2015.hu/

A továbbiakban rövid áttekintést adunk a NAVIGA-versenyekkel kapcsolatos főbb tudnivalókról:

A világ hajómodellezői egyetlen világszövetség alá tömörülnek, ez a NAVIGA (http://www.naviga.org/index.php/en/). Legyen az makett hajó, modellhajó rádió távirányítású motorcsónak, vagy vitorlás az itt mind megtalálható, természetesen külön szekciókra szétválasztva. Ezek a szekciók külön-külön rendezik a legnagyobb nemzetközi megmérettetésüket: a világbajnokságot.

Az élethű hajómodellek versenye két részből áll, egy műszaki vizsgából, és egy vezetési gyakorlatból.

A műszaki vizsgán a bizottság ellenőrzi a dokumentációknak megfelelő építést, a festés, kidolgozás minőségét, az alkatrészek részletességet, és ennek alapján 100 pontig terjedően értékeli a hajókat. A műszaki értékelésbe nem számítanak be azok az alkatrészek, amelyeket nem a versenyző épített.

Ezeket az alkatrészeket a műszaki bizottságnak be kell jelentenie, illetve a Modell Felmérőlapon a versenyzőnek szerepeltetnie kell. A vezetési vizsga általában két, ritkábban három időben elhatárolt futamból áll, amelyeken a fenti ábra szerinti pályán, a jelölt módon kell végighaladni, és a kikötődokkba beállni.

A vezetési gyakorlatot a NAVIGA szabályzata szerinti - az NS (Navigation Scale), rádió-távirányítású élethű hajómodellek számára tervezett - bójákkal kitűzött, háromszög alakú pályán bonyolítják le. A háromszög oldalain és szélein 1 m széles kapukat helyeznek el, amelyeken érintés nélkül kell áthaladni a megadott irányban. A starthelyről való indulás után az első kapu akár bal, akár jobb oldalról megközelíthető, azon áthaladva kezdődik az idő mérése.

1. kép: a NAVIGA versenypálya

Noha nem sebességi modellezésről van szó, mégis meghatározott, 7 perces időhatáron belül kell teljesíteni a futamot. Az idő túllépése esetén ugyan érvényes pályát teljesít a versenyző, de csak az addig teljesített kapuk pontszámai kerülnek rögzítésre.

Az utolsó kapun áthaladva a pálya közepére kerül a hajómodell, innen az első kapun át, tolatva kell a pályát elhagynia. Utolsó feladatként a starthely előtti jelképes kikötőbe való beállással kell a maximum 7 perces futamot befejezni. A kikötőbe való beállás csak egyszer végezhető el.

A kikötés befejezését az irányítókészülék felemelésével kell a versenyzőnek jeleznie, ezt követően a modell 3 másodpercig nem érintheti a kikötőt. A kikötő szélességét mindig az éppen pályán haladó hajó szélességéhez igazítják, a modell szélessége + 200 mm adja a kikötő méretét.

Magyarországon évente 8-9 versenyt (ún.: bajnoki futamot) rendeznek. Budapest, Székesfehérvár, Szeged a leglátványosabb helyszínek.

2. kép: műszaki vizsga, vezetési gyakorlat és a bólyák közötti áthaladás

A hajómodellek kategóriái

A Világbajnokságon a NAVIGA F2, F4, F6, F7, DS, és NSS csoportjaiba tartozó hajómodellek fognak versenyezni.

 Az F-NS modellkategória a következő modellcsoportokra és –osztályokra oszlik:

• Az F2 csoport: Az eredetivel minden részletében megegyezo, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyeket a technikai dokumentációban bizonyított módon előre gyártott alkatrészek felhasználása nélkül építettek.
  • Az F2-A osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek maximum 900 mm hosszúak.
  • Az F2-B osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek hossza 900 mm és 1400 mm közé eshet.
  • Az F2-C osztály: Az eredetivel minden részletében megegyező, helyes méretarányú hajómodelleket tartalmaz, amelyek hossza meghaladja az 1400 mm-t.

•  Az F4 csoport olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, valamint olyan modelleket, amelyek egy hajó alaptulajdonságait hordozzák és szemmel láthatóan befejezett állapotban vannak.
  • Az F4-A osztály: Olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, valamint olyan modelleket, amelyek egy hajó alaptulajdonságait hordozzák és már csak a működési vizsgálaton kell átesniük.
  • Az F4-B osztály: Olyan modellhajókat tartalmaz, amelyeket építőkészletbol illetve előregyártott alkatrészekből építettek, és amelyeknek még működési és építési vizsgálaton kell átesniük.
  • Az F4-C osztály: Műanyag fröccsöntött modelleket illetve a kereskedelemben szokásos építokészletekből illetve alkatrészekből összeállított modelleket tartalmaz, amelyeknek még működési és építési vizsgálaton kell átesniük.

• F6/F7 csoport:
  • F6/F7 osztályban vannak az eredetivel megegyező, illetve ahhoz hasonló hajó- és csónakmodellek csapatmanőverekhez (F6 osztály) vagy
  • egyéni manőverekhez (F7 osztály),
  • valamint olyan szerkezetek, amelyek a hajó- és csónaktípussal oksági összefüggésben vannak. Pl. úszódaruk, olajfúró-szigetek, kikötői rakodó-berendezések, szívó- és vödörláncos kotrógépek és hasonlók.

• Ds csoport Az eredetivel megegyező vagy ahhoz hasonló csavar-, oldalkerék vagy farkerék meghajtású gőzhajómodellek. A meghajtásnak kifogástalanul működőképes, egy- vagy többhengeres dugattyús gépnek vagy gőzturbinának kell lennie. Az egyhengeres és expanziós motorok esetén a holtpont leküzdésére megengedett az elektromos indítás-segítő alkalmazása.
  • DS - A (Expert): Az eredetihez hű, helyes méretarányú hajómodellek, amelyek a technikai dokumentáció szerint előre gyártott alkatrészek felhasználása nélkül készültek, és amelyek saját építésű, gőzfejlesztőt is tartalmazó meghajtással vannak felszerelve.
  • DS - B (Standard): Olyan hajómodellek, amelyeket előre gyártott alkatrészekből vagy építőkészletből építettek, és gyári vagy saját készítésű, gőzfejlesztőt is tartalmazó meghajtásuk van.

• F-NSS csoport Az eredetihez hasonló, vagy azzal teljesen megegyező tetszőleges arányú vitorláshajó-másolatok. Az eredetihez való hűséget vizsgálják az építés értékelésekor.
  • F NSS-A osztály: Magas felépítésű vitorlás hajók.
  • F NSS-B osztály: Magas felépítésű vitorlás hajók, luggervitorlázattal.
  • NSSC osztály: Latin vitorlázatú hajók.
  • NSS-D osztály: Több törzsű és különleges meghajtású hajók

Szeretettel várjuk Önt is a 2015. évi világbajnokságra!

Török András művelődéstörténész, közíró és Wachsler Tamás a Kossuth tér felújítására indított Steindl Imre Program vezetője közreadta új könyvét, amely az Országgyűlés Hivatala és az Osiris Kiadó együttműködésében jelent meg a 2015. évi könyvhét alkalmából „A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll” címmel.

A Kossuth tér 2013-2014 közötti nagy átépítéséhez kapcsolódóan a magyar törvényhozás épületét megújult környezetében bemutató kötet a közismert tényeken túl 323 fotó (Wachsler Tamás felvételei), 122 archív kép és 18 magyarázó ábra segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasókhoz az Országgyűlést. Eközben izgalmasan érzékelteti az Olvasókkal a tervezés, az építés, a XX. század eleji használatba vétel és a mai működés körülményeit, a  XIX. század legvégén épült hatalmas, ahogy a szerzők fogalmaznak "különleges, semmihez sem hasonlítható, szánt szándékkal elképesztésre törekvő, cifra, régi épületet".

Külön öröm és megtiszteltetés a számunkra, s a LAJTA Monitor Múzeumhajón dolgozó valamennyi hajóimádó szervezet és magánszemély számára, hogy az ízléses kivitelű, nagyszabású (már az 1 700 g súlyával is tekintélyes) kötet méltó módon – és az adott terjedelmi korlátok között teljes körűen – emlékezik meg a LAJTA Monitor Múzeumhajóról is, amely tagtársunk, egyben a cs. és kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület vezetője, dr. Margitay-Becht András kezdeményezésére az Országgyűlés épülete előtt nyert elhelyezést, s ennek keretében a felújításában együttműködő szervezetek és személyek, köztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és egyesületünk tagjainak a munkájáról is megemlékezik.

A hajóról szóló fejezetben a szerzők felhasználták egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás LAJTA Monitorról készített hosszmetszeti rajzát (http://lajtamonitor.hu/Media/Lajtamonitor/hu_HU/kepek/illusztraciok/attekinto-rajz.jpg), amely a hajó fedélzetén berendezett kiállításon is látható, s amelyet a National Geographic Magyarország Magazin is közölt a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakereszteléséről szóló cikkében (http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/aktualis/2013/national-geographic-szuletesnap/sms-leitha-a-monarchia-utolso-hadihajoja.pdf).

Külön köszönjük Török András úrnak, amiért a hajóról írott fejezet szövegét – amelyhez az egyesületünk LAJTA monitornak dedikált honlapján (http://www.lajtamonitor.hu/) fellelt információkat is forrásként használta fel – a megjelenés előtt egyesületünk elnökével is egyeztette.

Köszönjük a körültekintő munkát és gratulálunk a szépen sikerült kötethez!

További információk a szerzőkről:

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6k_Andr%C3%A1s_(m%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9st%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)

http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/az.epulo.kossuth.ter.wachsler.tamas.fotoi

http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/w332.htm

További információk a Kossuth tér átépítéséről:

http://nemzetfotere.hu/steindl_imre_program.htm

További információk a kötetről:

https://www.facebook.com/events/1393382820992014/

2015. május 28-án cikk jelent meg a Délmagyarország című szegedi helyi lapban arról, hogy a tápéi kikötővel szemben felhalmozott tartozásaira tekintettel felszámolják a 2012-ben elsüllyedt és azóta a fő fedélzet szintjéig lebontott Szőke Tisza gőzös legújabb tulajdonosát, a bontását is végző Ferro Totál Kft-t, de a hajó védetté nyilvánított alkatrészeivel (a még mindig víz alatt lévő értékeket nem számítva) minden rendben.

(forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/felszamoljak_a_szoke_tisza_legujabb_tulajdonosat/2431396/)

A cikk beszámol arról, hogy a hajót 2012-ben ideiglenes védelembe vevő, majd végül csupán egyes alkatrészeit védelemben részesítő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) jogutódja, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ munkatársai 2015. május 4-én helyszíni szemlét tartottak, amelyen meggyőződtek arról, hogy – úgymond – „Az árbocrúd, az árboctalp, a kéménybillentő mechanika, a horgonycsörlő és a szellőzőkürtő biztonságban várja további sorsát. Megállapították, hogy a bontási munkálatok részben befejeződtek, de a víz alatt lévő részek kiemelése még nem történt meg”.

A hajó ideiglenes védelméről szóló adatok az alábbi linkre kattintva láthatók:

http://muemlekek.info/media/dokumentum/szoke-tisza/Szoke-Tisza-Koh-adatlap.pdf

A végleges műtárgyvédelmi határozat az alábbi linkre kattintva megtekinthető:

http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html

 A „Délmagyarország” fenti cikkében közölt állítások bíztatók, de mit is jelentenek pontosan?

Emlékeztetőül:

2012.08.17-én az akkori KÖH – a szakvélemény adására kirendelt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakvéleménye és a Kulturális Javak Döntőbizottsága állásfoglalása alapján – a hajó egészének védelembe vételét elutasította, s csupán egyes műtárgyak részleges védelembe vételéről döntött. Nincs információ arról, hogy a szemrevételezésből levont következtetéseken túl milyen tényeket (mérési adatokat, költségvetést, stb.) vettek figyelembe a döntésnél és, hogy a helyszíni szemléken, valamint a döntés előkészítésében és meghozatalában részt vett-e olyan személy, aki a SZŐKE TISZA szempontjából releváns, a hajóépítésben, -gyártásban és -javításban kellő anyag-, technológia- és típusismerettel, illetve megfelelő referenciákkal és megelőző gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik.

A KÖH Műtárgyvédelmi Irodája által 2012. augusztus 17-én kiadott, 401/148-32/2012 ikt. számú határozata mindenesetre a „védett műtárgyegyüttes” részeként a következő tárgyakat nyilvánította védetté: 

1) árbocrúd, árboctalp

2) kéménybillentő mechanika

3) horgonycsörlő

4) szellőző kürtő

5) 3 hengeres expanziós gőzgép (háromhengeres Compaund gőzgép) dugattyú, henger, rúd, hajtórúd

6) kormánymű-kormányrendszer

7) kormánylapát

8) gőz-segédkormány

9) lapátkerék-tengely és tengelycsapágyazás

10) a gép gyártmánytáblája 

Ezen túlmenően a határozat szó szerint a következőket tartalmazza: „a menthetetlen értékek teljes körű dokumentálása javasolt (hogy, ha kell, lehetséges legyen újraalkotni őket)”.

A határozat a védetté nyilvánított műtárgy-együttest az örökségvédelmi bírság megállapításának szempontjából a IV. kategóriába sorolta (vagyis a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 4.§ d) pontja szerint a bírság összege a védett műtárgy forgalmi értéke és az okozott kár függvényében 250 M Ft-ig terjedhet). 

Mi a helyzet?

A Délmagyarország idézett cikke szerint „a kibontott, megmentésre szánt részekből több darab a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerül”, míg „a mai napig víz alatt rozsdásodik […] a megmentésre előírt háromhengeres gőzgép […], a kormánylapát, valamint a kormánymű-kormányrendszer”.

Arról, hogy „megmentésre szánt részekből több darab” talányos megfogalmazás pontosan milyen alkatrészeket jelölhet azok közül, amelyek a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerültek, közelítő tájékoztatást kaphatunk a szegedi városi televízió 2013. december 24-i adásából, amely a helyszínen készült, s abban 00:57-01:08 között feltűnnek a szerencsétlen sorsú gőzhajó egyes alkatrészei is. 

(forrás: http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i_szeged_2/i_gozerovel_epul_a_kisfaludy_lapatkerekes_gozos_szeg_11629/t_G%C5%91zer%C5%91vel%20%C3%A9p%C3%BCl%20a%20Kisfaludy%20lap%C3%A1tkerekes%20g%C5%91z%C3%B6s%20Szegeden/)

A felvételeken azonban a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokában csupán a SZŐKE TISZA egykori díszlépcsőházának míves kovácsoltvas korlátja, valamint a nagyszalon metszettüveg-betétes, fából készült lengőajtói láthatók. Ezek a tárgyak – noha kétségtelenül a SZŐKE TISZA-ról származnak – nem képezik részét a határozatban felsorolt védett műtárgy-együttesnek. 

Az a személy ugyanis, aki annak idején szakértőként javaslatot tett a KÖH számára a hajó védelembe vételre érdemes alkatrészeinek körére, a hajóval egykorú, értékes (a korabeli hazai vasművességnek a száz évvel ezelőtti hajókon alkalmazott művészi alkotásait a legmagasabb fokon reprezentáló) kovácsoltvas korlátot például nem javasolta védelembe venni. A semmilyen értéket sem képviselő (a hajóval nem egykorú, hanem az 1960-as évekből származó, sorozatban gyártott, hajlított profilú) árbocrudat és árboctalpat viszont igen…

Arról, hogy a valóban védelembe vett tárgyak hol vannak (ténylegesen és teljes körűen – hiánytalanul és megfelelő állapotban – megvannak-e), a Délmagyarország cikkében szereplő állításon kívül semmilyen információ (pl.: fotó, stb.) nem áll rendelkezésre. 

Egyes védetté nyilvánított tárgyakról azonban biztosan tudjuk, hogy már nincsenek meg.

2012.09.26-án ugyanis megkezdődött a hajó bontása. Bár a KÖH határozata kitért rá, mégsem került sor a menthetetlen alkatrészek teljes körű dokumentálása, olyan részletességgel, ami biztosíthatta volna, hogy a megsemmisülő részek szükség esetén újraalkothatók legyenek. A hajótestből kiemelt tárgyak, a hajó építésének egykori technológiája, az egyes alkatrészek illesztése, megmunkálása, a köztük lévő szerkezeti kapcsolatok tervszerű dokumentálása így elmaradt. A hajó bontásának körülményei az épségben kiemelendő részek biztonságának garantálása szempontjából sem voltak ideálisak, így nem lehet kizárni, hogy a KÖH határozatában szereplő tárgyak is helyrehozhatatlanul károsodtak.

A veszélyeztetettséget több körülmény okozta: 

1) Tudomásunk szerint nem volt egyértelműen – a bontást végzők számára is félreérthetetlenül (pl. fotókkal) – azonosítva az, hogy mit kell épségben kibontani, illetve az, hogy a védett tárgyakat hogyan kell úgy kibontani, hogy utólag még fel lehessen használni őket. Ilyen információkat a KÖH határozata sem tartalmazott.

2) Tudomásunk szerint nem volt olyan – folyamatosan a helyszínen tartózkodó – művezető, aki a bontásért felelős művezetővel együttműködve a védett kulturális javakért lett volna felelős (képes lett volna azokat felismerni, eltávolításuk, elszállításuk és őrzésük módjára nézve szakszerű intézkedéseket kiadni és a végrehajtásukat érdemben segíteni). 

Emiatt több olyan tárgy sérülhetett, megsemmisülhetett, ami a védési határozatban védettként szerepel.

A kéménybillentő mechanikával például biztosan ez a helyzet.

A kéménybillentő mechanika eredetileg 5 részből állt: 

1) Billenőkar (kéményenként 2 db)

2) Csapágy (kéményenként 2 db)

3) Ellensúly (kéményenként 2 db)

4) Billentőkábel vagy –lánc (kéményenként 1 db)

5) Kábel- vagy lánccsévélő kézikurbli (kéményenként 1 db) 

Információink szerint az 5 részből ma már csak egyetlen egy – a kéménybillentő kábeleket felcsévélő 2 db kézikurbli közül az egyik – van meg. Vajon mit lehet ezzel még kezdeni? 

A védési határozatban azonosított kormánymű-kormányrendszer szintén egy több részből álló, összetett mechanikus rendszer. Erről viszont azt írja a Délmagyarország cikke, hogy a víz alatt rozsdásodik. Ehhez képest a Délmagyarország 2013.11.17-i cikkében a kormányrendszer egyik eleme (a kormányoszlop és az azt rögzítő, kékre festett, két emelet magas szegecselt acél-keret) látható levágva és a partra emelve.

(forrás: http://www.delmagyar.hu/tudosito/geza_es_a_partra_vetett_szoke_tisza_reszlet/2358053/).

Mi hát az igazság?

A KÖH védési határozatában nevesített kormányrendszer tartozékai mindenesetre a következők: 

1) a kormánykerék, a gőz-segédkormány és áttételrendszere (ezek tényleg a roncson vannak, a vízben állnak),

2) a teljes vonórudas vezérmű-rendszer és közlőművei – rudak, láncok, spannerek és csigák, stb. –, amelyek a kormányos mozdulatát a kormánytól a taton elhelyezett kormányműig továbbították (ezek a roncson már nem láthatók, ismeretlen helyen vannak – ha megvannak egyáltalán).

Amennyiben a bontást végző munkások nem ismerték fel ezeket az alkatrészeket (hiszen senki sem magyarázta el nekik, s a KÖH határozata sem azonosította a kellő egyértelműséggel, hogy mik is ezek), a védett műtárgyak sérülése, megsemmisülése nem kizárható… 

Ez a hajókkal kapcsolatos műtárgyvédelem mai magyar valósága, s ezért olyan fontos, hogy a védelmet elrendelő szerv valóban hiánytalanul megtalálta-e az összes védetté nyilvánított műtárgyat. 

Mit lehet tenni?

A SZŐKE TISZA gőzössel már semmit: hiszen ami elpusztult, az elpusztult (ezen sem bírság, sem más egyéb nem változtat). Azonban a hajó – mint afféle „állatorvosi ló” – esete egy sor súlyos műtárgyvédelmi problémára rávilágított, amelyek az összes, még fennmaradt hajózási műszaki emlékünket veszélybe sodorhatják:

1. A hajók – mint többszörösen összetett (speciális fizikai tulajdonságokkal rendelkező és rendkívül specializált mérnöki szaktudást feltételező) műszaki alkotások – műtárgyvédelmi szempontú kezelése olyan (elsősorban műszaki, másodsorban hajózástörténeti) szaktudást is feltételez, amelynek a megléte az erre rendelt állami szervektől nem szükségképpen elvárható:

- A hivatalban így nem áll rendelkezésre sem a megfelelő hajóépítő mérnöki, sem a hajózás teljes történetére kiterjedő hajózástörténeti szaktudás.

- A hiányzó szaktudás „kívülről” történő beszerzése (külső szakértő megbízása) sem feltétlenül megnyugtató, hiszen a rutinszerűen szakértőnek felkért Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum is legfeljebb a szükséges történeti tudással rendelkezik, de hajóépítő mérnöki szaktudással és a szükséges gyakorlati (hajóépítési, üzemeltetési, mentési, stb.) ismeretekkel nem.

2) A fentiekre tekintettel célszerű lenne:

- hajóvizsgálat esetén a szakvélemény adására való jogosultság (végzettség, szakismeret ÉS gyakorlat, referenciák, stb.) egyértelmű és egységes szabályozása

- hajóvizsgálat esetén a szakvélemények kötelező minimális tartalmának egyértelmű és egységes szabályozása annak rögzítésével, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre egy szakvéleménynek minimálisan kötelező kiterjedni (pl.: a lemezvastagság-mérési jegyzőkönyv, ultrahangos anyagvastagság-mérési jegyzőkönyv, üzemeltetés esetén üzleti terv és cash-flow analízis, mentési terv és költségbecslés, stb.)

3) A hajóvizsgálat specialitásaira tekintettel szerencsés lenne egy csak hajókra vonatkozó, a védelem mértékét a hajók jelentősége szerint specifikáló önálló műtárgyvédelmi klasszifikációs nómenklatúra és az ahhoz kapcsolódó joghatások rendszerének bevezetése az angol minta alapján (pl.: a kisebb jelentőségűtől a fontosabb felé haladva: „öreghajók”, „muzeális hajók”, „a nemzet számára kiemelt fontosságú hajók”). 

A műtárgyvédelmi eljárásokban résztvevők ugyanis pusztán általános művészettörténeti szakismeretek alapján biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy a hajózási-műszaki dokumentációk szakmai tartalmát (helyes vagy helytelen, megalapozott, vagy alaptalan minőségét) megítélhessék. A hatályos jogszabályok keretei között ugyanakkor – ahogyan azt a SZŐKE TISZA esete is bizonyítja – még külső szakértő felkérése esetén is minden további nélkül előfordulhat az, hogy egy felbecsülhetetlen eszmei értékű (típusában a világon a legeslegutolsó, közel 100 éves) hajó lebontását anélkül engedélyezik, hogy a szerkezetének állapotát, az azt alkotó anyagok fizikai jellemzőit tényekkel, adatokkal alátámasztva megismernék. (A szemrevételezés ugyanis csak akkor tekinthető a megismerést garantáló megbízható eljárásnak, ha az anyag szerkezeti jellemzői szabad szemmel is jól láthatók, ám ha nem ilyenek, mérésre van szükség, amit paraméterezni kell és az egyes paraméterek jelentését meg kell adni. Magyarországon a hajók műtárgyvédelme kapcsán jelenleg semmi ilyesmire nincs szükség, a megalapozott állásfoglaláshoz szükséges hajózástörténeti, hajószerkezettani információk, anyagismeret és gyártási technológia, stb. ismerete ma egészen egyszerűen nem elvárás)!

Amíg ez a helyzet fennmarad, addig védelemre szoruló értékeink szakszerű megőrzésére (és az ahhoz fűződő közérdek érvényre juttatására) az egyetlen reális esélyt csak az jelentheti, ha a szakvélemény-adás rendje és a szakvélemények tartalma egyértelműen meghatározásra kerül úgy és olyan mértékben, hogy a műtárgyvédelmi eljárás minden résztvevője számára képes legyen a megalapozott döntés lehetőségét biztosítani.

A terület relatív szabályozatlansága folytán hajózási értékeink rohamos pusztulása megy végbe, s a csekély számban még fennmaradt értékek megőrzése is kétséges.

A hátrányos helyzet előnyös megváltoztatására lehetőséget teremthet, ha a hajókkal összefüggő műtárgyvédelmi eljárások szakmai konzultációs folyamataiba a hajózási értékek megóvásában ténylegesen közreműködő – gyakorlati ismeretekkel rendelkező –, illetve a hajózástörténeti kutatás, ismeretgyűjtés és –terjesztés terén aktív és megfelelő eredményeket elérő (hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikáló, illetve önálló kiadványokkal, kötetekkel jelentkező, kiállításokat, előadásokat, TV- és rádióműsorokat szervező) civil szervezeteket is bevonják. Ez mindenképpen szélesítené a műtárgyvédelem hatósági szereplői számára rendelkezésre álló, a munkájukat segítő adatok és információk körét, s talán ahhoz is hozzájárulhatna, hogy a műtárgyvédelemben megtestesülő közérdek a hajózási műszaki értékek megóvása terén is minél teljesebb mértékben érvényre juthasson.

2015. május 30-án, szombaton 13:00 órai kezdettel kerül sor Sárospatakon Egyesületünk elődszervezete, a Magyar Adria Egyesület alapítója, Gonda Béla emléktáblájának (Csák Attila szobrászművész alkotása) avatására partnerünk, a Magyar Tengerészek Egyesülete és az Észak-Magyarországi Vízügyi Szakaszmérnökség szervezésében (helyszín: Sárospatak, Táncsics M. utca 5.). A  táblaavatás kísérőrendezvénye Horváth József kapitány úr – egyesületünk tagja - A NAUTICA - a fiumei m. kir. tengerészeti akadémia története” c. időszaki kiállításának megnyitója. Az érdeklődők meghallgathatják egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás Gonda Béláról szóló előadását.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

További információk:

A kiállításról: http://hajosnep.hu/kiallitasaink/a-nautica-a-magyar-kiralyi-tengereszeti-akademia-tortenete

Az előadásról: http://hajosnep.blog.hu/2011/12/13/az_adria_rt_emlekkonferencia_eloadasai

A hajó május 1-től hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig látogatható. Megtekintése csak vezetett csoportokban lehetséges, melyek minden egész és fél órában indulnak, az utolsó 17 órakor. A csoportok jelentkezését a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fogadja: Múzeumpedagógiai és Kiállítási Osztály, 06-1/325-1618, [email protected].

(Fotó: Papp Gergő)

Kikötő. Benne a hajó partra vetett, lerágott csontváza... (forrás: GoogleMaps)

Ma három esztendeje – 2012. február 26-án – történt, hogy Szegeden elsüllyedt a SZŐKE TISZA gőzös, az ország műszaki történetének pótolhatatlan darabja. A hajó és elmúlása történetét tematikus oldalunkon idézzük fel: http://hajosnep.hu/szoke-tisza-karmentes. Sármási Zoltán honlapja pedig külön is foglalkozik a szomorú évfordulóval: http://www.sarmasi-zoli.hu/leszejovojuk/harom-eve-sullyedt-el-a-szoke-tisza/.

Honlapunkról kiderül: a hajó elvesztése nemcsak egy pótolhatatlan műszaki érték (Magyarországon, Európában és a Világon típusában a legeslegutolsó folyami gőzhajó) megsemmisülését jelenti, de egyúttal a hazai műszaki értékek megóvásának általános helyzetére is rávilágít, s a kép sajnos meglehetősen lehangoló, hiszen:

1) A SZŐKE TISZA tulajdonosai megtehették, hogy a hajót évtizedeken keresztül súlyosan elhanyagolták.

2) A védelmére indított hatósági- és egyéb államigazgatási eljárásokban lehetséges volt, hogy a hajóra vonatkozó döntéseket a szükséges (s kifejezetten a SZŐKE TISZA által reprezentált) hajóépítési, valamint hajómentési- és felújítási eljárásokra vonatkozó megfelelő és igazolt végzettség, szakismeretek és gyakorlat hiányában hozzák meg.

3) A hatályos víziközlekedési és vizsgálati szabályok ellenére előfordulhat az, hogy a SZŐKE TISZA elsüllyedésének körülményeit (a rendelkezésre álló és megismerhető információk szerint legalábbis) a mai napig nem vizsgálta ki egyetlen közlekedésbiztonsági szervezet sem, noha a 2000. évi XLII. törvény szerint arról, hogy az úszóművek kikötésére szolgáló vízi út kikötésre alkalmas állapotban legyen, a vízi út fenntartójának, a víziközlekedési (és kikötési) szabályoknak az úszólétesítményen történő betartásáról pedig a tulajdonosnak kell gondoskodni. Vagyis az állóhajóként lajtromozott úszóműnek minősülő SZŐKE TISZA esetében a hajó horgonyzására alkalmas helyet a kikötő fenntartójának kellett kijelölni, a vízszint rendszeres változásából adódó balesetek elkerüléséről (a kikötési helyzetet stabilizáló intézkedések napi ellenőrzéséről és az úszólétesítmény kikötési állapotának a vízmozgást követő kompenzálásáról) pedig a tulajdonosnak vagy megbízottjának kellett gondoskodni. A hajó elsüllyedése ebből eredően – az okától függetlenül – víziközlekedési baleset, amelynek körülményeit az erre kijelölt közlekedésbiztonsági szervnek kell kivizsgálnia a 2005. évi CLXXXIV. törvényben írt szabályok szerint, és ha a baleset a szabályok megsértése miatt következett be, meg kell állapítania a felelősséget és az alkalmazandó szankciót. S Magyarországon – tudomásunk szerint – mégis előfordulhat, hogy az erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi kötelezettség ellenére három éve nem történt semmi!

4) A SZŐKE TISZA egyes alkatrészeit védetté nyilvánították és kötelezővé tették a megőrzésüket. Ennek ellenére a mai napig nincs nyilvánosan elérhető információ arról, hogy valamennyi védett tárgyat sikerült-e kiemelni a hajóból és az előírt állapotban megőrizni (a szintén védett hajógép – az összes védett tárgy közül műszaki szempontból a legértékesebb – például a rendelkezésre álló információk szerint még mindig a vízben van).

Mindezek után joggal vetődhet fel a kérdés: ha egy sor egyértelmű jogszabály és egy konkrét, kötelező hatósági határozat tényleg csupán ennyit ér, mi szükség van rájuk – és az elvileg a végrehajtásukra felügyelő szervezetekre – egyáltalán? A végre nem hajtott jogszabályok és a be nem tartott határozatok ugyanis csak a jogkerülő magatartást, a következmények nélküliség tudatát erősítik, végső soron azt a mintát, ami a SZŐKE TISZA elvesztéséhez vezetett.

A SZŐKE TISZA esete arra figyelmeztet: ami azzal a hajóval megtörtént (és azóta is történik), bármelyik hasonló – még meglévő – közlekedési/műszaki emlékünkkel megtörténhet. Ennek az üzenetnek különös hangsúlyt ad a tény: 2015 az ipari és műszaki örökség európai éve (http://www.industrialheritage2015.eu/). A SZŐKE TISZA gőzösre emlékezve ma különösen aktuális a kérdés: Mi vajon hogyan ünnepeljük?

Bagi László és Balkányi László jóvoltából új híradás jelent meg a hajóról a főváros kulturális életét és nevezetességeit bemutató honlapon.

A múzeumhajók, vagy néha emlékmű-hajók, olyan hajók, amelyeket megőriztek és a közönség számára nyitva álló múzeummá alakítottak, oktatási, képzési és/vagy emlékművi, hagyományőrző céllal. Néhány ezek közül az új hajós nemzedék képzését szolgálja, mint iskolahajó, ám a múzeumhajók közül csak kevés az, amely a mai napig megőrizte a működőképességét és rendszeres szolgálatra alkalmas. 

Világszerte néhány száz múzeumhajó létezik csupán. Ezek közül 175 hajót a Történelmi Hadihajók Szövetsége (Historical Naval Ships Association) tömörít. (A LAJTA Monitor Múzeumhajót 2010 augusztusában a TIT – Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület ajánlotta a Szövetségnek, de a hajó nem nyert felvételt, mert kizárólag múzeumok lehetnek tagok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum azonban – tudomásunk szerint – még nem kezdeményezte a tagfelvételt).

Ezen kívül igen sok nem haditengerészeti múzeumhajó létezik, az általános kereskedelmi hajóktól a kikötői vontatókig és a világítóhajókig. Sok, ha nem a legtöbb, múzeumhajó valamely hajózási múzeumhoz tartozik, vagy azzal társult, illetve kapcsolatban áll. Fenntartásuk igen vegyes. Annak ellenére, hogy a legtöbb múzeumhajó az állam egykori hadihajója volt, a hadihajókból kialakított múzeumhajóknak csak egy kis részét tartja fenn maga az állam. A fenntartást többnyire civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, múzeumok végzik.

Más nemzetek hasonló korú és jelentőségű hadihajói nemcsak, hogy múzeumhajók, de ezen belül általában jelképes aktív szolgálatban állnak az adott ország haditengerészetének élén. Például az 1765-ben épült angol H.M.S. VICTORY sorhajó (http://www.hms-victory.com/) a Second Sea Lord (az Admiralitás második lordjának) zászlóshajója, vagy az amerikai flottaparancsnok alárendeltségében működő 1797-es U.S.S. CONSTITUTION fregatt (http://www.ussconstitutionmuseum.org/), amely szintén fontos szerepet tölt be az Egyesült Államok haditengerészetében, amennyiben aktívan részt vesz a közösségi eseményekben, oktatási programokban és a történelmi demonstrációkon. 

Hozzájuk hasonlóan a LAJTA Monitor Múzeumhajó a Honvédelmi Miniszter 97/2010 (XI. 16.) utasítása alapján az egykori cs. és kir. Haditengerészet dunai flottilájának mai utóda, a MH. 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója. 

Örömünkre szolgál, hogy ezt a nagyszerű hajót most új felületen keresztül is megismerhetik az érdeklődők!

http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/megneztuk.a.felujitott.hadihajot.a.lajta.monitort