A HM Zrínyi Kiadó a magyar honvéd folyami hadihajózás megalakulásának 168. évfordulóján megjelenő új ünnepi kiadvánnyal folytatja fegyvernemi sorozatát, s a tűzszerész- és aknakutató, a páncélos-, valamint a tüzérségi alakulatok, a magyar légierő, a katonai ejtőernyőzés, és a katonai légtérellenőrző és radarrendszer történetének feldolgozása után most a magyar (illetve magyar részvételű) tengeri és folyami hadihajózás történetét mutatja be.

Forrás: http://www.hmzrinyi.hu/termek/Hajozni_szukseges

A „Hajózni muszáj” című kötet arra vállalkozik, hogy alaposan adatolva és színvonalasan illusztrálva, szemléletesen mutassa be az egykori cs. (és) kir. Haditengerészet, s a Dunaflottilla gazdag örökségét őrző és folytató, ma elsősorban a Duna zavartalan és biztonságos hajózásának biztosításáért felelős magyar hadihajós alakulatok történetét. A kötet érdekessége, hogy ahhoz kapcsolódóan a kiadó a magyar hadtörténelemben a XVI. századtól napjainkig (elsősorban a folyamon, de 1914-1918 és 1941-1945 között a tengeren is) használt hadihajótípusokat bemutató poszter megjelentetését is tervezi.

Bár – amint azt az egyesületünk által közzétett, Illés András által 2005-ben készített bibliográfiában (http://kriegsmarine.hu/mhb.html) szereplő 721 mű is szemlélteti – a magyar részvételű tengeri és folyami hadihajózás történetének létezik hazai feldolgozása, a hadihajós fegyvernem történetét teljes körűen, önállóan és monografikus jelleggel bemutató munka eddig mégsem született.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt a cs. kir. Hadügyminisztérium ugyan 1882-ben elkezdett egy nagyszabású haditengerészet-történeti sorozatot, ám a háború kitörése miatt a sorozat csonkán maradt, egyes kötetei pedig csak az azon dolgozó tengerésztisztek (és örököseik) jóvoltából csak jóval később jelenhettek meg:

Rechberger von Rechkron, Josef: Österreichs Seewesen in dem Zeitraume von 1500-1797. Wien, 1882.;

Lehnert, Josef von: Geschichte der österreichisch-venetianischen Kriegsmarine während der Jahre 1797 bis 1802. Wien, 1891.;

Khuepach, Arthur von: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1802 bis 1814. Wien, 1942.;

Khuepach, Arthur von. Bayer, Heinrich von Bayersburg: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1814-1847. Graz, 1966.;

Benko von Boinik, Jerolim: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1848 und 1849. Wien, 1884.;

Fleischer, Josef: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während des Krieges im Jahre 1866. Wien, 1906.

Ez a sorozat azonban – bár (befejezetlensége ellenére) kivételes adatgazdagsága miatt máig megkerülhetetlen – elsősorban haditengerész tisztek, nem pedig képzett történészek munkája, így a haditengerészet történetét sem minden esetben képes mélyebb történelmi összefüggésekbe helyezni, s az események hátterének megvilágítása mellett olykor egy-egy kellemetlen tény bemutatásával is adós marad, ráadásul elsősorban összbirodalmi, illetve osztrák szempontból értékeli az eseményeket.

A magyar (részvételű) tengeri és folyami hadihajózás egy-egy korszakának alaposabb történeti feldolgozását elődszervezetünk, a Magyar Adria Egyesület az első világháború előtt és alatt megkezdte (https://www.antikvarium.hu/kiado/magyar-adria-egyesulet-9028#konyv611099).

A kutatás a két világháború között is folytatódott, majd a rendszerváltást megelőző és követő évtizedekben is szép számmal születtek hazánkban elsősorban népszerűsítő kiadványok és szakcikkek, ám továbbra is csak egy-egy kisebb-nagyobb témakör bemutatására koncentrálva.

A teljes magyar fegyvernemi feldolgozás így máig váratott magára. Első népszerűsítő feldolgozására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felkérésére 2009-2010 fordulóján, majd a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felkérésére 2013-ban került sor, amikor kiállítást rendező elnökünk, Balogh Tamás igyekezett teljes körű feldolgozását adni a történetnek (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/haditengereszetunk-emlekei; https://www.facebook.com/media/set/?set=a.536520779706502.123617.167321909959726&type=3).

A korábbi különálló próbálkozások folytatásaként 2014. novemberében megkezdett munka eredménye a Zrínyi Kiadó által most megjelentetett kötet, amely így lényegében az első szakmunka a teljes történet – honfoglalástól napjainkig tartó – feldolgozására. A 260 oldalas könyvet 238 db kép, térkép és táblázat illusztrálja (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumból, a HM 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Csapattörténeti Gyűjteményéből, valamint egyesületünk és a szerzők archívumából).

Jó szívvel ajánljuk minden érdeklődőnek.

1866. július 20-án folyt le Ausztria legnagyobb tengeri csatája, a Lissai ütközet. Száz esztendővel ezelőtt elődszervezetünk, a Magyar Adria Egyesület elnöke, Gonda Béla emlékezett az akkor 50 éve történtekre, ma pedig egyesületünk elnöke, Balogh Tamás idézi fel az immár 150 éve történt eseményeket:

http://www.ng.hu/Civilizacio/2016/07/20/Lissa-1866

A mai napon, május 17-én 145 esztendős a magyar állam tulajdonában lévő LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum külső kiállítóhelye. A hajó születésnapjáról egyesületünk tagjai a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel (melynek a LAJTA tiszteletbeli zászlóshajója) közösen emlékeztek meg az alakulat hadikökötőjében.

A hajó várható elkészültéről szóló korabeli tudósítás a Vasárnapi Újság 1870. évf. 20. számában a 244-245. oldalon: http://epa.oszk.hu/00000/00030/00845/pdf/00845.pdf

Az egyesület elnökségét a megemlékezésen Székely László, a hagyományőrző tagozat vezetője (hö. shgy.) képviselte, aki felolvasta a monitorért kiemelkedően sokat tett Margitay-Becht András, egyesületünk tagja, ebből az alkalomból készített írását, amelyet az alábbiakban adunk közre:

"145 éves a LAJTA Monitor Múzeumhajó

A Pesten, 1871-ben vízre bocsátott öreg hadieszköz építésekor csúcstechnikát képviselt. Mára, mint a világ legöregebb folyami páncélos hadihajója, a magyar főváros páratlan idegenforgalmi szenzációja lett, amikor tavasztól őszig az Országház előtt, a főváros Világörökségi területén állomásozik. Új szerepvállalásával Budapest is beléphetett az „Öreg Hajóval Díszített Régi Városok” elegáns klubjába, többek között Szentpétervár és Boston, London és New York, Stockholm és San Francisco büszke társaként.

A LAJTA fél évszázados katonai szolgálata ideje alatt számos győztes ütközetben vett részt, és sohasem szenvedett vereséget. Bár az I. világháború idején már elavultnak számított, ennek dacára igen hatékony szereplője volt az 1914-ben a Száván, 1915/16-ban pedig a Dunán dúló harcoknak.. Résztvevője és névadója volt az 1919-es antikommunista monitor lázadásnak. Hadászati értékét elvesztve, úszó munkagéppé alakítva, 65 éven át országos jelentőségű építkezések tevékeny résztvevője volt. Ám nem csupán ezen katonai és polgári érdemei, valamint magas kora adja értékét és jelentőségét. A vén monitor számos nemzettel fűz össze bennünket történelmi és érzelmi szálakkal, nagyszerű protokolláris lehetőséget nyújtva a mai magyar diplomácia és a főváros számára.

A „monitor” hadihajó típust egy svéd születésű mérnök tervezte, az Egyesült Államokban. Emlékét mindkét hazája nagy tisztelettel őrzi. A LAJTÁ-ra erősen hasonlító első monitor, a hajótípusnak nevet adó USS MONITOR az amerikai identitás máig kiemelkedően fontos ikonja, tenger mélyéről felhozott maradványai szinte nemzeti kegyhellyé váltak. Egy svéd, vagy egy amerikai már csak ezért is a sajátjaként üdvözölheti a helyreállított LAJTÁ-t, amikor hazájától távol egy klasszikus formájú monitorra bukkan. Ugyanígy érezhetnek az egykori Monarchia népeinek fiai is, hiszen annak idején ük- és dédapáink közös adójából épült, nagyapáik együtt harcoltak rajta, s ha sorsuk úgy hozta, a fedélzetén haltak hősi halált. Rajtuk kívül a vén obsitos megszólíthatja az angolokat is, hiszen máig megmaradt fedélzeti acél-gerendái egy máig üzemelő angliai gyárban készültek. A németek, bolgárok, törökök az egykori szövetséges bajtársat láthatják benne, s egészen biztos, hogy már a hajdani ellenfelekben sem kelt ellenérzéseket. Ez utóbbit segíti a helyreállítók tapintata, mellyel 1887-1993 közötti, hadi cselekményekben sohasem szerepelt formáját rekonstruálták."

Május második felétől a LAJTA Monitor Múzeumhajó ismét az Országház előtt fog állni."

A születésnapi megemlékezés fotói (készítette Dr. Ákos György).

Ezúton köszönjük a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak az ünnepség megtartásához adott hozzájárulását, valamint szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket az ezred parancsnokságának - külön is Csurgó Attila ezredes úrnak - a megemlékezés lehetőségének rövid idő alatt történő előzékeny biztosításáért.

A hajón a látogatók megtekinthetik a téli időszakban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány költségviselése mellett egyesületünk tagjai (Bechler József, Bicskei János, Hajba László, Hocza István, Juhász Jenő, May Károly, Oli László, Pásztói Róbert, Surman Zsolt) által elvégzett fejlesztések eredményét: a géptérben a kazán tökéletesítését (a kazántesten elhelyezett szegecssor-imitációt, a mérőműszereket, s egy szénrakást), a gőzgép és a kazán fő gőzvezetékkel való összekötését, a gőzgép szerelvényezését, a berendezett tiszti étkezőt és altiszti kabinokat, a lövegtorony alatti lőszerelőkészítő állványzatának fa tárolórekeszeit, valamint a hajó orrában lévő hajómesteri raktár berendezését, a jobb oldali illemhelyet, a konyha és a csikósparhelt átalakítását (kémény-bekötését), végül a legénységi lakótérben elhelyezett kis öntöttvas szenes-kályhát és tartozékait (szenesbödönt, piszkavasat, stb.). A múzeumhajó tökéletesítésének aktuális üteme a lövegirányzékok és a lövegcsövek császári sassal díszített csődugóinak elhelyezésével fejeződik be.

Lesz tehát új látnivaló idén is a hajón. Szeretettel ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.

A 2016. évi munkálatok képei (készítette: Bicskei János és Juhász Jenő).

2016. május 11-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán (Budapest, Hermina út 9.) látható az április 11-én a Ludovikán megnyitott kiállításunk, amely a cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményét és hajótípusait mutatja be. A maga teljességében először látható tárlat anyaga a második fővárosi helyszínen 2016. június 11-ig látogatható az intézmény vezetése által megállapításra kerülő, s annak idején egyesületünk honlapján is közzéteendő rendben, majd megkezdi országjáró vándorútját. A tárlatot Bicskei János, Hocza István, Hüvös Ferenc és Kovács Péter tagtársunk rendezte. Köszönjük munkájukat!

Fotók: Kovács Péter

Ezúton tájékoztatjuk a Tisztelt Érdeklődőket, hogy Egyesületünknek a Ludovikán 2016. április 11-én megnyílt, a cs. és kir. Haditengerészet első világháborús teljesítményét és hajóállományát bemutató időszaki kiállítása látogatásának rendjét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az alábbiak szerint szabályozta:

A kiállítás látogatása egyéni érdeklődők számára az alábbi időintervallumokban biztosított:
- keddenként 16.30 és 18.00 között
- péntekenként 14.00 és 16.00 között.

Ezen időpontokban a biztonsági szolgálat munkatársai készséggel fogadják az egyéni érdeklődőket.

A 2016. május 11-ig megtekinthető kiállításon a fenti két időponton túl is fogadják - előzetes egyeztetés esetén - az egyesületünk által szervezett csoportokat (minimálisan 8 főtől). Igény esetén egyesületünk csoportos tárlatvezetést tart 2016. április 29-én pénteken 14:30 és május 5-én csütörtökön 16:30 órai kezdettel. A tárlatvezetés iránti igények a [email protected] címen jelezhetők 2016. április 28-ig. A csoportok indítását az egyetem által megállapított minimális létszám (8 fő) rendelkezésre állása esetén vállaljuk. A kiállítás látogatása és a tárlatvezetés ingyenes.

A kész tárlat a megnyitó előtt és a berendező csapat (balról jobbra. Dr. Hüvös Ferenc, Völgyi Lászó, Dr. Balogh Tamás, Hocza István, Dr. Ákos György).

2016. április 11-én hétfőn 16:00 órai kezdettel kerül sor az első világháború centenáriumára emlékező - a cs. és kir. haditengerészet világháborús teljesítményét feldolgozó - országjáró vándorkiállításunk első nyilvános bemutatójára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem "Ludovika" központi épületének kiállító termében.

A kiállítás megrendezésének ötletét még 2014. januárjában, a SZENT ISTVÁN csatahajó vízrebocsátásának 100. évfordulója alkalmából tartott sajtótájékoztatón jelentettük be (http://hajosnep.blog.hu/2014/01/17/sajtotajekoztatonk_a_szent_istvan_csatahajo_vizrebocsatasanak_centenariuman), s elkészült tablóanyagát első ízben 2015. július 24-én mutattuk be a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Hadihajós Ezred csapatmúzeumában, az újpesti hadikikötőben az alakulat fennállásának 167. évfordulója alkalmából rednezett megemlékezésen (https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1027964733895435.1073741889.167321909959726&type=3).

A kiállítást akkor azonban csak a rendezvény meghívottai láthatták, a szélesebb nyilvánosságnak most először kerül bemutatásra a Ludovikán, ahonnan majd országjáró vándorútjára indul. 

A helyszín és az időpont kiválasztását két körülmény indokolja:

a) 2014-2018 között emlékezünk az első világháború centenáriumára (2016-ban épp' a megemlékezés-sorozat félidejében járunk), amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, s abban a személyi állomány mintegy 20%-át adó Magyarország is tevékenyen részt vett.

b) A Magyar Honvédség jelenleg is rendelkezik folyami fegyveres erővel, amely az egykori haditengerészet mai jogutóda, s hagyományainak hazai örököse. Mivel a honvéd tisztképzés hazai csúcsszerve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a kiállítás a centenráriumi emlékezés mellett a honvéd tisztképzéshez igazodva a hadihajós fegyvernem hagyományainak erősítéséhez is hozzájárul. 

Erre tekintettel köszönjük az egyetemnek a helyszín biztosításához nyújtott nyílt és segítőkész támogatását!

A tárlat, mint a május 7-8-i hétvégén megrendezendő Ludovika-fesztivál kísérőrendezvénye, 2016. május 12-ig látogatható, s azon Dr. Balogh Tamás tablói mellett Dr. Hüvös Ferenc nagyméretű hadihajómodelljei is megtekinthetők (köztük számos új darab, amelyeket szintén most először láthat a hazai közönség). 

Szeretettel várunk minden Kedves Érdeklődőt!

A császárvárosban évente megrendezendő nemzetközi modell- és makettverseny, valamint vásár immár hagyományos résztvevői közé tartozik egyesületünk is, amely - Kovács Péter tagtársunk szervezésében - 2008 óta kiállítóként és versenyzőként jelenik meg Bécsben. Tagtársunk, Dr. Hüvös Ferenc a 2016. március 12-13-án tartott idei rendezvényen is szép sikert ért el az osztrák-magyar S.M.S. KAISERIN und KÖNIGIN MARIA THERESIA páncélos cirkáló modelljével, amely a verseny III. díját hozta el. A modell terveit Kovács Péter tagtársunk készítette (http://www.nostalgianavy.hu/), konzultációt biztosított Balogh Tamás.

2014 szeptemberében felröppent a hír, hogy „Policsányi István hajó formatervével elnyerte a design világ Oscar-jának számító Red Dot díjat” (forrás: https://www.facebook.com/muegyetemiallasborze/posts/10152822764369052), ugyanazon év novemberében pedig már arról cikkeztek a hazai lapok, hogy „Nemsokára a Balatonon hasíthat a magyar tervezők szuperhajója” (forrás: http://vs.hu/magazin/osszes/nemsokara-a-balatonon-hasithat-a-magyar-tervezok-szuperhajoja-1123), ám ez mégis várat magára. Dömel Vilmos hajóépítő mérnököt kérdeztük a tervről.

Forrás: http://vs.hu/i/hajo1-jpg.jpg

Egyesületünk aktívan figyelemmel kíséri a hazai hajógyártásnak nemcsak a múltját, de a jelenét is. Részt vettünk (részt veszünk) a LAJTA Monitor Múzeumhajó felújításában, beszámoltunk az Innovatív Hajóipari Klaszter megalakulásáról (amit személyesen is támogattunk), figyelemmel kísértük a Balatonra tervezett KISFALUDY II. építését, stb. Nem véletlen tehát, hogy bennünket is foglalkoztat a tény, hogy – bár 2014 szeptembere óta több jelentős hajóbeszerzés is történt a Balatonon – a „szuperhajónak” nyoma sincs. Vajon miért?

Hiszen – ahogyan arról az alkotó Policsányi István, ipari formatervező és üzlettársa, Köves Gergely informatikus, környezetmérnök és közgazdász nyilatkozott – a diplomamunkának szánt formaterv születését annak idején alapos felkészülés előzte meg:

„A tervezés előtt István fél évet szánt arra, hogy tanulmányban foglalja össze, mi a probléma a balatoni hajózással. Azaz mi hiányzik a szolgáltatásból, miért nincs utaslétszám, melyek a jelenlegi flotta hátrányai és előnyei, milyen igényekkel lépnek fel az üzemeltetők, ezek közül melyik reális. Azt mondja, a művelet teljesen normális, minden formatervezést kutatás előz meg: „Sokan hiszik azt, az ötletek csak úgy kipattannak a dizájner fejéből, valójában azonban minden szikra alátámasztott kutatásokból építkezik, különben elszállnánk.” Hozzáteszi, nagyon nehéz ezt a piacot felmérni, nagyon kevés az üzemeltető, többségük súlyos forráshiánnyal küzd, és az utasok is nehezen megszólíthatók. „Egy ideig együtt kell élni a problémával, akkor látható, hogy mit kell megoldani” – magyarázza. Ez a 25 méter hosszú, nyolcvanszemélyes közforgalmi hajó nem a klasszikus irányból közelít, amelyben az altesthez alakítják a fedélzetet. A hajó egyetlen sima, letisztult fehér tömb. Kiinduló alakzata az ámbrásceté, hajóformájúvá a sikláshoz szükséges fenékkialakítás és a felső kimetszések teszik. A fedélzeti székrendszer mozgatható, az üzemeltető dönti el, sétahajó, vízibusz, vagy rendezvényhajó legyen az útra. Ellentétben a mai balatoni hajókkal teljesen akadálymentesített: segítség nélkül tudják elfoglalni a helyüket a kerekesszékkel, mozgásukban nehezített, vagy bottal közlekedők, akárcsak a babakocsis kismamák – nem is beszélve a harminc kerékpárral kiránduló osztályokról, akik pillanatnyilag a matrózok egyébként hivatalosan el nem várható segítségére szorulnak. Ebből az el nem várható segítségből csak feszültség gerjed, a hajó személyzete úgy érzi, nem egészen alaptalanul, rabszolgamunkában emelget testeket és eszközöket. Mindenki szentségel, mindenkinek elromlik a kedve, nehéz volna ennél eredményesebben és értelmetlenebbül szétmérgezni azt a félórás utat. A Policsányi-féle hajó elsődleges funkciója, hogy puszta helyváltozatásnál többé teszi az utazást – ha már egyszer a Balatont nem leküzdeni, hanem élvezni kell. A tervező külön figyelmet fordított arra, hogy az orrtér minél csábítóbb legyen, az emeletes buszokon sem véletlenül olyan népszerű az első sor. A mai hajókon az utas általában meg sem közelítheti a horgonycsörlőt befogadó orrot, a világ királya kitárt karral Füreden is, Szántódon is Leonardo di Caprio marad. Ebből is kilép a reddotdíjas ámbráscet. Minden balatoni hajóút mindenkori legfontosabb célját hozza vissza: az élményt.” (Forrás: http://www.uzletresz.hu/penzugy/20141028-harom-lepest-hatra-ezret-elore.html)

 A képek forrása: http://enmg.hu/images/2014/09/reddot03.jpg; http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2014/10/policsanyi_istvan_hajoja2.jpg; http://vs.hu/i/hajo2-jpg.jpg

Vonzó koncepció, nemde? Ám, mivel a hajótervezés önálló tudomány, a tervben szereplő hajó műszaki jellemzőiről azért megkérdeztük a tudományág egyik hazai művelőjét, Dömel Vilmost is (aki a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységénél végzett munkája során kifejezetten a tóra szánt hajók jellemzőit is alaposan megismerhette). A továbbiakban az ő értékelését közöljük:

***

"Azzal kezdeném, hogy nekem a hajókkal kapcsolatban nincsenek esztétikai dogmáim, hanem azt az elvet vallom - Nathaniel és L. Francis Herreshoff, Olin Stephens, Uffa Fox és még sok más jelentős hajótervező, többek között az egyetemi professzoraim egyöntetű véleményét követve - hogy ami jó, az szép is. Ezzel a hajóval kapcsolatban nem is vitatkoznék a magasröptű és általam többnyire értelmezhetetlen esztétikai ömlengésekkel, csak annyit állapítanék meg, hogy ez a hajó nem jó.

Először is, a formája.

A Balaton rövid, meredek és magas hullámain olyan hajóorr kell, amelynek V-alakú bordaformája és ennek eredményeként jól előrehajló orrtőkéje szétvágja és jobbra-balra irányítja a hullámot, szárazon tartva az orrfedélzetet. Ennek a hajónak a csatahajó-orra pedig éppen ellenkezőleg működik, a bukdácsoló (hosszirányú lengést végző, "fikázó") hajó hullámba merült orrán felvezeti és az orrfedélzetre, valamint a kormányállás homlokfalára vágja a vizet. Az orrfedélzeten levők eláznak, a kormányos pedig nem lát ki a vízzel beterített ablakon, hacsak nem működteti folyamatosan az ablaktörlőt.

Az előredőlő nyitott fartükör ezen a hajón katasztrófa. Ez a fartükör-forma a vitorlás versenyhajókról került át (sajnos) a közhasználatba, amelyeknek egyik felmérési ostobasága a vízvonal mellső és hátsó végén levő bordaív-hossz csökkentését ösztönözte, amit hátul úgy értek el, hogy csökkentették az oldalmagasságot azon a helyen, lefelé nyomva a fedélzetvonalat. Az ilyen hajók far-részét és hátulról nyitott cockpitját [Cockpit: Kormányállás – a szerk.] vízkiszorításos üzemmódban [Vízkiszorításos üzemmód: a sikló üzemmód ellentéte, vagyis, amikor a hajótest nem a vízből kiemelkedve – pl.: hordszárnyakon – hanem a vízbe merülve közlekedik. – a szerk.] a hátulról jövő hullámzás beteríti, de mivel a vitorlás versenyhajók raumban [Raum: Háromnegyedszél. Bő szeles vitorlázóirány, a félszél és a hátszél közötti tartományban. – a szerk.] és hátszélben többnyire siklásban működnek, gyorsabbak az utolérő hullámzásnál, ezért ott az előredőlő nyitott fartükör nem probléma. De képzeljék el ezt a hajót erős északi szélben és méteres hullámzásban Siófok előtt, amikor a kikötő száját megközelítve le kell venni a sebességet (ott nem lehet vágtatni, mert ha nagy sebességgel eltalálja valamelyik mólóvéget, a hajónak annyi)! A hátulról a hajófarra vágtató hullámok beterítik a hátsó fedélzetet, kerekes-székekkel, állítható ülésekkel és mindennel együtt.

Szerencsére ezekre a dolgokra nem kerül sor, mert a hajó 3D-képét nézve az a benyomásom, hogy ez a jármű a vízrebocsátását követő percben felborul. A 3D-s videón ugyan van egy mozzanat, amikor a hajóra felszáll egy kerekes-székes utas, és a hajó, csodák-csodája, egy hajszálnyira sem billen meg ettől, a valóságban azonban ilyen nincs, kiváltképp olyan bordaformánál, amelynek vízvonalszélessége jóval kisebb a fedélzet szélességénél. A hajóra állítólag készültek hajóelméleti számítások, én azonban kíváncsi volnék a vonalrajzára, jellemző görbéire, valamint a statikai és dinamikai stabilitási diagramjaira. Ugyanilyen érdekes lenne a hullámra állított hajónak az oldalirányú széllökés, a fordulókörben fellépő centrifugális erő és az egyoldalú utas-tömörülés együttes billentő hatását figyelembe vevő stabilitásszámítása.

Aztán az építési mód.

A hajó nyilván acélból készülne, legalábbis ezt válaszolták a tervezők egy akkor még Siófokon dolgozó, azóta nyugdíjba ment hajómérnök barátom (egykori egyetemi csoporttársam) kérdésére. A második kérdésre, hogy hol és ki fogja megdomborítani a tojásalakú külhéj lemezeit, tanácstalan hallgatás volt a válasz.

Egyszóval az a benyomásom, hogy a hajó nyilván megérdemelten kapott formatervezői Red Dot-díjat, de hogy megépíteni nem szabad, az biztos."

***

Tanulság? Talán annyi: egy hajóra készült formaterv nem az adott vízviszonyok között megfelelő úszási tulajdonságokkal rendelkező hajó kiviteli terve. S e kettő – értékeljék bármilyen nagyra a formatervet – nem is összekeverhető.