Hírlevelünk hasábjain Ákos György, Balogh Tamás és Vajda Györgyi tollából már több hajózási múzeumról, gyűjteményről beszámoltunk látogatóinknak. Egyben kértük az érdeklődőket, hogy – amennyiben itthon vagy külföldön egy-egy hasonló gyűjteményben járnak – készítsenek képeket és leírást élményeikről, hogy megismertethessük a gyűjteményeket azokkal is, akiknek esetleg egyelőre nincs lehetősége személyesen is felkeresni azokat. Ezúttal Balogh Tamás osztja meg hollandiai tapasztalatait az érdeklődőkkel – nemcsak a helyi múzeumokról, de egyúttal a hollandiai hajózás általános helyzetével összefüggésben is.

A frízföldi hajóút beszámolója letölthető holnapunkról, pdf formátumban (36MB): Irány Frízföld! - Frízföldi hajóút

A CARPATHIA makettje (készítette: Dr. Balogh Tamás). Fotó: Júlia Kampfová. Forrás: http://www.trnavskyhlas.sk/)

Szlovák sajtóhír jelent meg a Zebegényi Hajózási Múzeumban 2012. július 12-én, a múzeum alapításának 28. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségről (http://www.trnavskyhlas.sk/c/7731-video-carpathia-zachranila-sedemsto-stroskotancov-z-titanicu.htm).

A rendezvényen került sor egyesületünk, a "TITANIC és CARPATHIA - emlékezés egy magyar orvosra" c. kiállításának (http://hajosnep.hu/#!/lapok/lap/tevekenysegeink/hajozasi-kiallitasok/orszagjaro-hajozastorteneti-kiallitasok-pilismarot) a kiállítóhely sajátosságaihoz igazított, szeptember 12-ig látogatható kamara-változata megnyitójára (http://hajosnep.blog.hu/2012/07/12/dr_lengyel_arpad_hagyateka_zebegenyben). Az érdeklődők lényegében 2008-as pilismaróti kiállításunk csökkentett változatát, Dr. Lengyel Árpád hagyatékát és Dr. Balogh Tamás TITANIC és CARPATHIA-makettjeit láthatják.

 
A megnyitó alkalmából a Múzeum tulajdonosa, Farkas Judit meglepetéssel készült: A túlélők mentésében részt vevő CARPATHIA gőzös magyar orvosa, Dr. Lengyel Árpád hagyatékát is bemutató kamarakiállítás megnyitójára meghívta az egykori magyar hajóorvos unokáját, Völgyi Péterné Dr. Reich Mártát, valamint a hajó éttermében pincérként dolgozó Engel Dezső unokáját, Milan Pavlikot.

Engel Dezső sajátos karriert futott be: 1885-ben született Budapesten, ahol pincérnek tanult. Mivel magyarországi étterme csődbe ment 1912-ben elszegődött a CARPATHIA éttermébe, ahol 27 éves korában lett a kor legnagyobb tengeri katasztrófájának szemtanúja. Mint az étterem egyik pincérének, részben neki kellett gondoskodni arról, hogy a TITANIC túlélői folyamatosan elegendő meleg teát, frissítőt kapjanak. Lengyel Árpádhoz hasonlóan az átélt események számára is megrázó élményt jelentettek, ám a magyar doktorral ellentétben nem hagyta el a tengeri szolgálatot.

Engel Dezső a jobb szélen piros körrel jelölve a CARPATHIA stewardjainak csoportképén (forrás: http://www.cas.sk/)
 

Az évek során angolul, spanyolul és franciául is megtanult, s egészen a főpincérségig vitte. Az első világháború kitörésekor is a hajón dolgozott, ám 1917-ben az Egyesült Államokban kiszállt. Letelepedett és rövidesen úszósikolát nyitott kizárólag nőknek!

Az úszásoktató és tanítványai: Engel Dezső amerikai hölgykoszorúban (forrás: http://www.novinky.cz/).

1936-ban a 51 éves korában települt haza a lányához az akkori Csehszlovákiába (az amerikai hatóságok által 1936 májusában kiállított, jó állapotban megőrzött útlevele ma is a család tulajdona). Lánya eredetileg Budapesten élt és az első világháború végéig Lipót főherceg palotájában dolgozott. Házasságából három gyermek született. A második világháború elején az egész család a férj falujába, a Nyitra megyei Alsó Attrákra (ma: Dolni Otrokovce, a Galgóci - ma Hlohoveci - járásban a Nagyszombati - ma Trnavai - Régióban) költözött a mai Szlovákia területén. 1941-ben itt halt meg Engel Dezső, akit szlovák nyelvű sírkő alatt, Dezider Engel néven temettek el (érdekes, hogy közte és Dr. Lengyel Árpád között pontosan egy év volt a korkülönbség, s Engel Dezső pont egy évvel a doktor után halt meg).
 

Engel Dezső síremléke az alsó attráki temetőben (fotó: Ivan Vilček, forrás: http://www.novinky.cz/) 

Sajnos - betegsége miatt Pavlik úr nem tudott jelen lenni, Alsó Attrák polgármestere, Emília Mičianova asszony azonban személyesen tolmácsolta telefonon továbbított jókívánságait.

Ez azonban még nem minden: csalódnia kell annak, aki azt hiszi, hogy a zebegényi múzeumi születésnap és kiállítás-megnyitó ezzel véget ért! Farkas Judit felkérésére ugyanis a budapesti Kárpátia Étterem elkészítette a CARPATHIA gőzös 1912. április 18-i New Yorkba érkezésekor a hajó fedélzetén felszolgált ebédje egyesületünk által lefordított menűjének több fogását, így a megnyitó résztvevői szó szerint "belekóstolhattak" a 100 évvel ezelőtt történt tragédia túlélőinek ételeibe.

A CARPATHIA 1912. április 18-i menüje az első osztályról és annak fordítása (készítette: Dr. Balogh Tamás)

Az egyedi esemény a megjelentek minden érzékeszervére hatott: Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió főbemondójának utólérhetetlen szónoklata és az elmesélt egyedi emlékek hangulata, a Farkas Judit invitálására érkezett hegedűművészek által előadott Tengerészhimnusz (az "Ethernal Father", amelyet a TITANIC-on is játszottak a tragédia előtti vasárnap délben tartott istentiszteleten) és az episzkopális egyház himnusza (a "Nearer my God to Thee", amelyet Walace Henry Hartley és zenekara utolsóként játszott a süllyedő TITANIC fedélzetén), s a 100 évvel ezelőtti menű révén a résztvevők felidézhették, meghallgathatták és megízlelhették a TITANIC katasztrófájának emlékeit.

A Kárpátia Étterem által készített menü és a Szlovákiából érkezett hagyományőrzők grillázs-ajándéka (forrás: http://www.hajocsavar.hu/). 
 

A rendhagyó eseménynek alighanem folytatása is lesz, amennyiben Tekel Lajos, alsó attráki hagyományőrző felkérte egyesületünket, hogy kamarakiállításunkat náluk is mutassuk be. Köszönjük a felkérést, s Farkas Juditnak és a Zebegényi Hajózási Múzeumnak a lehetőséget és a nagyszerű rendezvényt!

További információk Engel Dezsőről:
http://www.cas.sk/clanok/210925/milan-pavlik-z-trnavy-moj-pradedo-zachranoval-ludi-z-titanicu.html
http://www.novinky.cz/zahranicni/evropa/264821-slovakuv-pradedecek-zachranoval-trosecniky-z-titaniku.html

2012. július 22-én, vasárnap ünnepélyesen megnyílt a balatoni gőzhajózást bemutató kiállítás Balatonbogláron. Az évtizedekig méltatlan sorsú BALATON csavargőzös ezzel talán - sokadszor - révbe ért: kiállítási helyszín lett a boglári kikötő keleti mólószárán (a kiállítást kísérő tablókat egyesületünk tagjai készítették). A megnyitón a mólósétányra látogató érdeklődők egyúttal a balatoni halászattal is ismerkedhettek a BALATONBOGLÁR nevű halászhajó fedélzetén és a mólón kiállított tárgyakon, képeken keresztül.

A megnyitón egyesületünket Ákos György és Balogh Tamás - az elnökség tagjai -  valamint Valentinyi Gyula és nagyszerű modelljei, a KELÉN balatoni csavargőzös és a SYREN gőzkutter, képviselte (utóbbi üzembehelyezésével és szakértő bemutatásával Valentinyi Gyula tagtársunk élénk érdeklődést ébresztett a látogatókban a gőzhajózás, a csavargőzösök és a gőzüzemű hajómodellek iránt).

A szervezők elmondták: a többek között egyesületünk támogatásával elkészült kiállítás továbbfejlesztésében, a hajó körüli kulturális és szabadidős programok (filmvetítések, előadások, időszaki kiállítások, modellversenyek, stb.) szervezésében továbbra is számítanak ránk.

Szívből örülünk a lehetőségnek, hiszen a BALATON - a szintén egyesületünk közreműködésével felújított LAJTA Monitor Múzeumhajó után - a második legöregebb fennmaradt magyarországi géphajó (idén 140 éves), s mindig nagyszerű érzés, amikor munkánkkal egy-egy ilyen hajócsodát újra "élővé" tehetünk, a közösségi élet egyik helyszínévé avathatunk, amelyet programjaink révén körülvesz, "belak", mindennapi életének részévé tesz a hajó iránt érdeklődő közönség. Ezzel ugyanis a hajók fennmaradásához nélkülözhetetlen közismetséget, szeretetet és megbecsülést biztosítják a számára...

Az eddigi teljesítményhez ezúton gratulálunk a helyi szervezőknek, Kopasz Árpád Úrnak és csapatának, valamint kívánunk további sok sikert a számukra a folytatáshoz, amelyhez - természetesen - nagy örömmel állunk a rendelkezésükre!

Az eseményről készült képek és további információk találhatók a csavargőzös facebook-oldalán:

 https://www.facebook.com/pages/TIT-Haj%C3%B3z%C3%A1st%C3%B6rt%C3%A9neti-Modellez%C5%91-%C3%A9s-Hagyom%C3%A1ny%C5%91rz%C5%91-Egyes%C3%BClet/167321909959726#!/csavargozos

forrás: http://duna.atw.hu/duna/nfvcsv/nfv1456.html

Vasárnap lesz 556 éve, hogy 1456. július 22-én a Nándorfehérvárt védő keresztény magyar seregek Hunyadi János vezetésével, több mint kéthetes csatát követően megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira, és ezzel mintegy 70 évre megállították a törökök további európai terjeszkedését.

A magyar és az európai történelem s a kereszténység e jeles napját tavaly az Országgyűlés a Nándorfehérvári Diadal Emléknapjává nyilvánította. Az emléknapon hajókötelék érkezik a Lánchídhoz, lesz díszsortűz, és a kormány nevében Hende Csaba honvédelmi miniszter mond ünnepi beszédet a Halászbástya lábainál álló Hunyadi János szobornál. Július 22-én, vasárnap délelőtt 10 órakor civil és katonai hajókból álló kötelék érkezik a Magyar Tudományos Akadémia épülete elé, fedélzetükön közel 300 általános és középiskolás korú gyermekkel, akik az ország több pontjából jönnek. Érdekesség, hogy a hajók között lesz egy tűzoltó hajó, amely nemzeti színű vízsugárral tiszteleg a diadal évfordulója alkalmából.

A teljes cikk itt olvasható.

A rendezvény részletes programja letölthető az alábbi linkről:
http://nandorfehervaridiadal.kormany.hu/

A csata 3D város-rekonstrukciós rajzokkal kiegészített leírása az alábbi honlapon:
http://duna.atw.hu/duna/nfvcsv/nfv1456.html

 A Szőke Tisza 2012. július 6-án (forrás: dr. Balogh Tamás)

2012. április 29-én tudósítottuk utoljára honlapunk olvasóit a Szegeden, a tápéi jacht-kikötőben elsüllyedt SZŐKE TISZA 1917-es építésű kétkéményes lapátkerekes gőzhajó – típusának legutolsó fennmaradt példánya – sorsáról. Akkor egy kérdőívben igyekeztünk számba venni a hajó felúsztatásával és mentésével kapcsolatos munkafolyamatokat és a hajóval kapcsolatban állást foglaló szakmai, civil és egyéb szervezetek véleményét, álláspontját próbáltuk feltérképezni, s lehetőség szerint közelíteni egymáshoz a hajómentés sikeréhez nélkülözhetetlen széleskörű egyetértés kialakítása érdekében. Kezdeményezésünk azonban eredménytelen maradt: a kérdőívet csupán egyetlen ember töltötte ki. Ennek ellenére önkéntes vállalásunkhoz és Olvasóinknak, látogatóinknak tett ígéretünkhöz híven beszámolunk az azóta eltelt idő eseményeiről és igyekszünk – legalább vázlatos – áttekintést adni a várható jövőbeli eseményekről.

2012. április 26-án a Cégközlönyben megjelent a hajóról az árverési hirdetmény, megindult a hajó felszámolási eljárásban történő árverési értékesítése.

2012. május 16-án a KÖH levélben figyelmezteti a felszámoló biztost, hogy az állam fenntartja magának a jogot arra, hogy az elővásárlási jog kérdésében nyilatkozzon.

2012. május 30-án a felszámoló kihirdeti a felszámolási eljárásban meghirdetett árverés nyertesét, egyben tájékoztatja a KÖH közléséről, melyre tekintettel a birtokba adást felfüggeszti.

2012. június 01. A szakvélemény adására hivatalból kirendelt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum eljuttatja szakvéleményét a KÖH-nek, ahol egy héttel később összeült a Kulturális Javak Döntőbizottsága (amely a szakvéleményre is figyelemmel alakította ki álláspontját a hajóval kapcsolatban).

Jelenleg sem a szakvélemény pontos tartalma, sem a bizottság döntése nem ismert. Az állam pedig még nem nyilatkozott arról, hogy élni kíván-e az elővásárlási jogával.

Ám bármi lesz is a további sorsa (bontás vagy felújítás, esetleg rekonstrukció) a hajót mindenképpen ki kell emelni, fel kell úsztatni elsüllyedt állapotából. Míg a mértékadó (hasonló műveletet már lebonyolított) szakmai körök csak ritkán és visszafogottabban nyilatkoznak ebben a kérdésben, addig mások gyakran megfogalmaznak olyan véleményt, hogy az elsüllyedt hajó kiemelése viszonylag egyszerű (számukra adott felhatalmazás esetén minimális idő-, energia- és költségráfordítással általuk is megvalósítható) feladat.

Tényleg ilyen egyszerű lenne? Vajon a javaslattevők mindig pontosan tisztában vannak a saját javaslataik megvalósíthatóságát érintő alapvető körülményekkel, képesek reálisan számolni a javaslatuk következményeivel? Ennek igyekeztünk utánajárni cikkükben, amellyel összefüggésben Götz Sándor Eötvös Lóránd díjas hajóépítő mérnök, 1962-től a Ganz Hajógyár Tervező Csoportjának vezetője, a 2012. június 21-én alakult magyar Hajótervező, -Gyártó, -Javító és Innovációs Klaszter elnöke és egyik alapítója véleményét is megkérdeztük.

Nos, a hajómentésre műszakilag – elvben – négy lehetőség van:

1) Emelőtaggal (bárkával, uszállyal) egyidejűleg két oldalról történő, szivattyúzással párhuzamos emeléssel. Ezt próbálták meg márciusban sikertelenül. A szivattyúk kapacitásától, elhelyezésük és üzemeltetésük módjától függetlenül komoly problémát jelentett, hogy a minimálisan szükséges 2 db bárka közül csak egy tudott a hajó mellé állni (a part felől nincs és nem is lesz hely).

1. kép: Az emelőtaggal történő roncskiemelés egy példája. A második világháború alatt a Dunát a szövetségesek elaknásították, a Brit Királyi Légierő 1 400 mágneses indukciós aknát telepített. A háború alatt felrobbant hajók roncsait aztán az úgynevezett „kiemelő csoportok” hozták felszínre a folyóból. A kiemelő tagokkal (két megerősített, vas traverzekkel összekötött 700 tonnás uszállyal) kellett a hajó fölé állni úgy, hogy az a két uszály közé essen. A tagokat több horgonnyal „manőverezték be”, majd – miután búvárok rögzítették a daruként is használt traverzekről lebocsátott láncokat az elsüllyedt hajón, megkezdődött a roncs felcsörlőzése, kiemelése. Ha a kiemelendő hajó az uszályok közötti távolsághoz képest túl széles volt, a lapátkerekeket és a kerékdobokat búvár segítségével lerobbantották (tekintve, hogy akkoriban zömmel még lapátkerekes hajókról volt szó). A kiemelést követően a hajókat vagy úszóképessé tették a csoportban dolgozó hajóácsok és úgy vontatták valamelyik hajójavítóba, vagy a tagokban hagyva szétbontották. Ez a megoldás a SZŐKE TISZA esetében nem alkalmazható, mert a roncs partközeli helyzete miatt nem lehet a tagokkal közrefogni. (forrás: Pásztói Róbert)

2) Ballonos emeléssel (a hajóba, illetve mellé/alá levegővel feltölthető ballonok elhelyezése és a feltöltésüket követően a hajótest megemelése). Egyedi méretű 1,5 m átmérőjű, 15,0 m hosszú, legalább 51%-ban természetes gumit tartalmazó anyagból készült 4 légrekeszes gumitömlők biztonságosan képesek 156 tonna felemelésére 0,08 MPa üzemi nyomás alá helyezve. Álló helyzetben az emeléshez használható legnagyobb üzemi nyomás 0,10 MPa, amikor a ballonok emelőképessége 194 tonna. Az ugyancsak 1,5 m átmérőjű, 15,0 m hosszú 6 légrekeszes tömlők hordképessége 234 tonna 0,12 MPa üzemi nyomás mellett. Álló helyzetben az emeléshez használható legnagyobb üzemi nyomás 0,14 MPa, amikor a ballonok emelőképessége 272 tonna. A technikát külföldön – Amerikától Délkelet-Ázsiáig – széles körben alkalmazzák (elsősorban sólyatéri hajómozgatáshoz http://www.blueoceantackle.com/ship_launching_air_bags.htm, de hajómentéshez is), arról azonban nincs információnk, hogy már Magyarországon is használták volna. A tömlőket ezért vagy külföldről kellene beszerezni, vagy magyarországi gyártóval egyedileg kellene legyártatni (amit kockázatossá tehet, ha hiányzik az ilyen eszközök gyártásához szükséges hazai tapasztalat). A hajómentő ballonokat (ship salvage airbags) több cég forgalmazza világszerte. Pl.: a TITAN Salvage (web: www.titansalvage.com) vagy a Blue Ocean Tackle (web: [email protected], tel.: (619) 336-2403 FAX (619) 649-0909). Az emelőballonok elhelyezése kritikus, nagy körültekintést feltételező mérnöki feladat: úgy kell ugyanis elhelyezni őket, hogy a hajótestre egyenletesen – a szerkezet megroppantásának veszélye nélkül – fejtsenek ki erőhatást, a hajótest alatt ott képezzenek alátámasztási pontot, ahol (azután, hogy a hajótest feltámaszkodik rájuk) nem okozhatják a hajótest deformációját, megcsavarodását, törését.

2. kép: A hajómentő ballonok. Elvben a legnagyobb emelő hatást akkor fejtik ki, ha leeresztett állapotban sikerül őket keresztben áthúzni a hajó alatt, majd ezután lassan, egyenletesen kompresszorok segítségével felfújják őket levegővel. A SZŐKE TISZA esetében – a hajó eliszapolódása miatt – erre vélhetően nem nyílna lehetőség, ezért a hajó oldalai mellett, hosszában lehetne csak alkalmazni őket. A szakszerű rögzítésük itt is kiemelkedően fontos feladat annak érdekében, hogy feltöltés közben (miközben tágulnak és az átmérőjük nő) ne távolodjanak el a hajótesttől, de ugyanakkor ne is nyomják be az oldalát, hanem megfelelő emelőhatást fejthessenek ki. (forrás: internet)

Az emelőballonok alkalmazásához tudomásom szerint eddig senki sem kért árajánlatot. Sem külföldi szállítótól/forgalmazótól, sem esetleges belföldi gyártótól (ha van ilyen egyáltalán). A technika alkalmazásának megtervezésére (a hajón a rögzítési pontok kijelölésére, a ballonok feltöltési térfogatának, a befúvott levegő légnyomásának, a ballonok emelési nyomásának, stb. megtervezésére) eddig senki, semmilyen lépést nem tett. Tudomásunk szerint a SZŐKE TISZÁval kapcsolatban mindeddig még csak a lehetőséget sem írta le senki. Talán nem véletlen: a technika vélhetően igen kockázatos (főleg, ha Magyarországon nincs az alkalmazásában jártas szakember). Amennyiben a szükséges mérnöki tudást és a kiemelés lebonyolítását végző szakembereket is a ballonokkal együtt külföldről kell megrendelni, az a költségeket vélhetően nem csekély mértékben tovább növeli.

3) Szádfalas rekesztéssel (a hajó körüli vízfelületnek az öböl többi részéről való elrekesztésével és kiszárításával, kiszivattyúzásával). Ennek a megvalósításához az alábbi kérdésekre kell választ kapni: mennyi szádfal kell (folyóméterben), mennyi földmunka kell (köbméretben, munkaórában), mennyi munkagép kell (munkaórában, emberben, üzemanyagban)? Az elméletileg lehetséges megoldás csak akkor vezethet eredményre a gyakorlatban is, ha ezekre a kérdésekre van válasz és a szükséges anyagok, gépek, ember, üzemanyag rendelkezésre állnak. Jelenlegi ismereteink szerint ugyanis ezek az eszközök, anyagok, stb. senkinek sem állnak a rendelkezésre (vagyis meg kell rendelni azokat, de árajánlatot – tudomásunk szerint – ezek tekintetében sem kért senki, a művelet költségigénye tehát egyelőre nem ismert).

3. kép: A USS MAINE 1898-ban Havannában öngyulladás okozta lőszerraktári robbanás miatt elsüllyedt amerikai hadihajó 1911-es kiemelése szádfalas rekesztéssel kialakított ideiglenes védőgát mögötti, kiszivattyúzott munkaterületen. A folyamat nagy vonalakban a következő: A hajótestnek az iszapba való beágyazódottságától függően a roncsot először acéllemezekből készült ideiglenes védőgáttal kell körülvenni. Az acéllemezeket a vastag iszaprétegen keresztül addig kell lefelé verni, amíg szilárdan meg nem kapaszkodnak az alsó, tömör agyagban. Ezután lehet a körülzárt területet kiszivattyúzni. A költségekre jellemző, hogy az 1909-ben megkezdett munka 1911-ig tartott és már 1910-ben annak az összegnek a kétszeresét költötték rá, amit a Kongresszus erre a célra eredetileg jóváhagyott. (forrás: internet)

A hajó ettől szárazra kerülhet ugyan, de még mindig nem úszik (és mivel már víz sem veszi körül, a stabilizálása – felborulásának megakadályozása – is nagyobb feladat). Ahhoz, hogy a hajó újra úszóképessé váljon, a vízbetörés helyének lokalizálása és vízmentes lezárása, valamint a hajótest iszappal való kapcsolatának megszűntetése szükséges. Az 1945 utáni folyami roncskiemelő csoport egyik tagja, Pásztói József kapitány szerint ez a legnehezebb feladat, s a hajó és a körülmények ismeretében a SZŐKE TISZA-nál szerinte kivitelezhetetlen. Elmondása szerint még a kisebb (vagyis könnyebb) hajók is annyira besüppedtek a folyami iszapágyba, hogy alig tudták elválasztani őket az iszapágytól, s hosszú időt töltöttek el azzal, hogy alacsony vízállásnál magas nyomású vízsugárral veressék a hajók oldalát, remélve, hogy kimossák alóla az iszap egy részét és így elválik a hajó a folyamágytól. (Akit a téma bővebben is érdekel, Pásztói Róbert kiváló cikkében többet is olvashat az alábbi linken: http://hajosnep.hu/static/pdf/hu_HU/hirlevelek/2010/2010-evfolyam-2-szam-melleklet-gorgey-richard.pdf)

4) Daruval szárazföldről történő emelés. Mivel, a fentiek szerint a hajóroncs vízből történő mentése igen korlátozott, a partról történő mentés lehetőségeit is indokolt megvizsgálni. A SZŐKE TISZA súlya kb. 250 tonna. Elvben tehát egy legalább 250 tonna teherbírású daruval daruzható is lenne. A kérdés, hogy van-e ilyen daru Magyarországon és, ha igen, milyen feltételekkel vehető igénybe, valamint, ha igénybe vehető, technikailag kivitelezhető-e az elvben lehetséges daruzási művelet. A hajó kiemelésére (pusztán a teherbírása alapján) elvben képes daru az országban jelenleg rendelkezésre áll. A PRANGL Hungária Kft 2 db, egyenként 500 tonna teherbírású, 5 tengelyes autódaruval rendelkezik (http://prangl.kozuleti.com/).

4. kép: A Prangl Hungária Kft. óriás autódarui eddig több egyedi magyarországi daruzási műveletet hajtottak végre (bevásárló központok építésénél, templomok felújításánál, hírközlési tornyok építésénél, de még filmforgatásoknál is). A daruk rendelkezésre állásának feltételeiről mégsem kért senki adatot a vállalattól, pedig a következő címen ez megtehető lenne (http://www.prangl.hu/prangl/ajanlatkeres). (forrás: internet)

A daruzási művelet kivitelezhetősége azonban nem ezen múlik. Ahhoz az alábbi kérdéseket kell megvizsgálni:

a) Hova álljon a daru ahhoz, hogy biztonságosan felemelje a hajót (annak veszélye nélkül, hogy emelés közben a hajóval együtt a daru is beborul a Tiszába)? A hajó mellett ugyanis nincs akkora egybefüggő sík terület, hogy a daru letalpalhasson mellé. Ekkora terület kialakítása előzetes tereprendezést feltételez. A földmunkák idő- és forrásigényének felmérésére tudomásunk szerint eddig senki nem tett semmit.

b) A daruk emelőkábeleinek a hajótesten való rögzítési pontjait különös körültekintéssel kell kiválasztani. Az erősen elöregedett test ugyanis a fenti képen látható daruzási műveletet biztosan nem bírná ki: a szerkezeten ugyanis helyenként már vastagabb a festék és a rozsda együtt, mint ami az anyagból még megmaradt. Erre tekintettel a képen látható kétpontos felfüggesztés esetén a test a két függesztési pont között vélhetően megroppanna és a tartóhevederek úgy szakítanák szét, mint a tojásszeletelő drótjai a főtt tojást.

c) Ennek elkerülésére a hajóba szakembert kell küldeni, aki képes megítélni, hogy hová kell/lehet az emelőkábeleket rögzíteni. Mivel a hajó eredeti építési terveinek szerkezeti rajzai nincsenek meg, ehhez a munkához a terveket újra el kell készíteni. A tervek alapján elméletileg alkalmasnak tűnő hely/szerkezet teherbírását pedig a hajón ultrahangos rétegvastagság-méréssel a valóságban is ellenőrizni kell. Amennyiben magas vízállás esetén a szakember (mérnök) nem tud bemenni a hajóba, a szerkezeti rajzok elkészítése és az alkalmasnak tűnő emelési pont azonosítása, valamint a kiválasztott ponton a szerkezet anyagvastagságának ultrahangos vizsgálata technikai búvár feladata. Ez – veszélyessége miatt – időigényes és drága.

d) Amennyiben a 2 daru a hajót egyben felemelte, a következő kérdés, amit azonnal meg kell válaszolni, hogy hova tegye. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy a hajó addig a darukon marad felfüggesztve, amíg a hajótesten található vízbetörési ponto(ka)t lokalizálják és a vízbetörés lehetőségét megszűntetik, s a daruk ezután leeresztik a vízre a hajót, amely biztonságos úszó helyzetben a felszínen marad. Abban az esetben azonban, ha az derül ki, hogy az elsüllyedt hajótest szerkezeti károsodást (deformációt: csavarodást, törést, stb.) szenvedett, lehet, hogy már a daruzást sem lehet sikeresen végrehajtani, de a kiemelt hajót biztosan nem lehet hosszú órákig, vagy napokig a darukon lógva hagyni. Különösen nem úgy, hogy közben esetleg a vízszint is emelkedik és esetleg elönti a daruk tartózkodási helyét is. Mivel a daruk igénybevétele esetén napra és órára kell fizetni az igénybevételért, a művelet megtervezése különös körültekintést igényel már jóval a művelet megkezdése és az árajánlat-kérés előtt.

FONTOS: A hajó tartós úszóképességét (ami az öbölből való kivontatás és a javítás helyszínére való eljuttatás elemi feltétele) egyik megoldás sem garantálja. A fenti lehetőségek csupán a hajó felúsztatására jelenthetnek megoldást, az úszóképes állapotban tartására nem. Annak biztosításához további lépésekre – és újabb anyagi eszközök befektetésére – van szükség.

A valóság tehát nem az, hogy nem lehetséges kiemelni a hajót, hanem az, hogy lehetséges, de adott esetben nagyon drága és nem biztos, hogy megéri (egyrészt, mert nagyon kockázatos, hiszen lehet, hogy nem bírja ki a hajó, másrészt, mert a hajó nagy részét minden körülmények között bontani kell, ami szintén költséges). Röviden és tömören: lehet, hogy a kiemelés lehetséges, de az is könnyen meglehet, hogy ez a lehetőség csupán elméleti.

Akárhogy is: konkrét mentési tervek és az azokhoz kért tételes árajánlatok nélkül ez sosem derül ki. S ne feledjük: még a gondosan megtervezett, árajánlatokkal alátámasztott és költségvetéssel rendelkező tervről is kiderülhet menet közben, hogy valamely előre nem látott körülmény miatt esetleg megvalósíthatatlan (pl.: ha az elsüllyedt hajótest eltört, stb.) Most azonban még nem tart itt a folyamat: hiszen – tudomásunk szerint – jelenleg se mentési terv, se árajánlat, se költségvetés nincs egyik elméletileg lehetséges megoldáshoz sem! Ezért az, hogy végül mi és mikor történik majd a hajóval, egyelőre továbbra is bizonytalan.

Götz Sándor fentiekkel kapcsolatos értékelése a következő:

Megjelent folyóiratunk idei első száma. Benne:

Hanny Ákos: Magyar Duna-tengerjáró hajók a II. világháborúban II.

Dr. Balogh Tamás: Összefoglaló a brit flottaparádékról és az azokkal összefüggő magyar katonai tradíció múltjáról, lehetséges jövőjéről

Veperdi András: Az osztrák-magyar hadiflotta az első világháborúban XIV.

http://www.kriegsmarine.hu/hk/aktual.html

Horváth József kapitány úr és a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületnek a NAUTICA, vagyis a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia történetéről szóló kiállítása Balaton körüli következő állomásán, Balatonalmádiban kerül bemutatásra. A kiállítás megnyitójára 2012. június 30-án, szombaton 17:00 órakor kerül sor a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban (Balatonalmádi, H-8220, Városház tér 4.) működő Vízimúzeumban (http://est.hu/cikk/60955/vizimuzeum_balatonalmadiban). Minden érdeklődőt szeretettel várunk!