2011. március 27-én capt. Gombos Károly, Dr. Dezsény Zoltán és Bánsági Andor tagtársak ellátogattak a zebegényi Hajózástörténeti Múzeumba, ahol kicsomagolták a múzeumkertben található különféle hajózási eszközöket és összesöpörtök a faleveleket, így készítve fel a múzeumot az április elsejei nyitásra. A múzeum tulajdonosa, Farkas Judit asszony friss palacsintával jutalmazta szorgos tagjainkat.

A cím egyébként senkit se tévesszen meg, a múzeum már 27 éve üzemel, de néhány éve egyesületünk tagjai segédkeznek a tavaszi nyitásban és a szezonvégi zárásban.

A múzeum címe és nyitva tartása:

Hajózási Múzeum
2627 - Zebegény
Szőnyi István út 9.

+36 (27) 373-305
[email protected]

Április 1. - október. 31.:
Kedd - Szombat 9-18, Vasárnap 9-16.30, előzetes bejelentkezéssel hétfőn is.

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Műszaki és Közlekedés Múzeumban megnyílt nagy sikerrel turnézó "A magyar hajógyártás 175 éve" című kiállításunk.

Weblapunkra most pluszinformációk és képek kerültek fel a kiállításról.

Hamarosan a többi idei kiállításunkról szóló beszámoló is felkerül weblapunkra.

Beliczay Péter tollából, aki a Yacht Magazinban már hírt adott a BUDA motoros megmentésére irányuló törekvésekről, most az újonnan indult Yachting.hu portálon megjelent cikkben mutat friss képeket a hajóról.

A lapon egyébként egy fórumtéma is foglalkozik a BUDÁval.

A tavalyi Múzeumok Éjszakája alkalmával bemutatott, a "Magyar Hajógyártás 175 éve - volt egyszer 72 hajógyár" c. kiállításunk idén - a Műszaki és Közlekedési Múzeum meghívására a városligetben lesz látogatható 2011. május 17. és április 15. között. Különös megtiszteltetés, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum után a magyar hajózás történetével foglalkozó másik országos gyűjtemény is bemutatásra érdemesnek és kiállításra alkalmas minőségűnek tartotta munkánkat. A megnyitóra ezúton várjuk valamennyi kedves tagtársunkat és a tisztelt érdeklődőket!

Amint arról hírt adtak a világsajtóban, 2011. március 10-én éjjel 8,9-es erősségű földrengés és a nyomában támadt szökőár döntötte romba Japán keleti parti városait Honshu szigetén. Egyesületünk tevékenysége iránt japán partnereink - Atsushi Otsuru Úr, a kobei egyetem történész professzora és Tsotomu Horai Úr, Ono város polgármestere - többször kifejezték érdeklődésüket és biztosították segítőkész támogatásukat, a Magyar-Japán Gazdasági Klub üzletemberei pedig könyvkiadásunkhoz biztosították nagylelkű segítségüket. A katasztrófa óta egyelőre nincs hirünk róluk. Korábbi önzetlen támogatásuk azonban arra kötelez, hogy most, a szükség idején se feledkezzünk meg róluk és lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk segíteni a rászorulókon! Különösen aktuálissá teszi ezt nemcsak egyesületünk tagjai, de minden magyar számára az a részvét és lelkes segíteni akarás (adománygyűjtés, stb.), amelyet a távol-keleti szigetországban élők a legutóbbi vörösiszap-katasztrófa idején irántunk, magyarok iránt tanúsítottak. Ezért rájuk és azokra a honfitársaikra gondolva, akiket a természeti csapás a legsúlyosabban érintett, ezúton kérem fel egyesületünk tagjait, hogy amennyiben módjuk és lehetőségük van rá, szándékuk szerint egyéni adományaikkal - vagy az elnökségnek adott felhatalmazás útján az egyesület nevében befizetett egyszeri pénzadomány felajánlásával - segítsék a japáni kárenyhítést és helyreállítást a Magyar Vöröskereszt honlapján közzétett segélyszámlára történő befizetéssel.

A Magyar Vöröskereszt a pénzadományokat az alábbi számlaszámára várja:

Belföldi átutalás esetén:

K&H Bank 10405004-00026548-00000009

(A közlemény rovatban mindenképpen kérjük feltüntetni:”JAPÁN”)

Hamarosan itt az adóbevallás leadásának határideje, így aktuális azon is elgondolkozni, hogy kinek ajánljuk fel SZJA-nk 1%-át. Egyesületünk működési formájából adódóan jogosult ilyen támogatás fogadására. Így kérnénk mindenkit, aki egyetért tevékenységünkkel, hogy tiszteljen meg bennünket adója 1%-ának felajánlásával. Ehhez a kitöltendő adat a következő:

Adószám: 18253014-1-43

Köszönjük!

Ismerjen meg bennünket weboldalunkon, a Hajósnép.hu-n!

Veperdi András tagtársunk - aki Egyesületünk jogelőd szervei közül korábban a Cs. és Kir. Haditengerészet Egyesületnek volt a tagja - közlései nyomán a Magyar Nemzet 2011. március 4-i, pénteki számában jelent meg Nagy Áron "Elfelejtett magyar tengeralattjárók" című cikke abból az alkalomból, hogy éppen száz esztendeje állt szolgálatba az Osztrák-Magyar Haditengerészet U1 jelű Lake-típusú tengeralattjárója.

Bár a szerző az U1 jelölésből tévesen azt a következtetést vonja le, hogy az 1-es számmal jelölt hajó volt a Monarchia elsőként szolgálatba állított tengeralattjárója, valójában nem ez a helyzet.

Az igaz, hogy a Lake-tipusú U1 és U2 volt az elsőnek megrendelt két osztrák-magyar tengeralattjáró. A felépítésükről szóló szerződést 1906. július 5-én írták alá, az építést 1907. július 2-án (U1) és 1909. július 18-án (U2) kezdték meg Polában, a haditengerészet saját központi hajógyárában, az Arzenálban. A hajók szolgálatba helyezésére azonban csak hosszú idő után, 1911. április 15-én (U1) és június 22-én (U2) került sor (a polai Arzenál ugyanis még sohasem gyártott tengeralattjárót, vagyis nem volt megfelelő gyakorlata, az építés ezért lassabban haladt).

Ausztria-Magyarország tengerészeti vezetése ezalatt az idő alatt máshol is rendelt tengeralattjárókat (kísérleti jelleggel, hogy a különböző konstrukciók sikerességét tesztelje): 1909. augusztus 29-én és szeptember 12-én szolgálatba is állították a németországi Kielben vízrebocsátott U3 és az U4 jelű partvédő tengeralattjárókat, 1910. április 1-én és július 1-én pedig az U5 és az U6 jelű tengeralattjárókat a magyarországi Fiumében (ma: Rijeka, Horvátország), ahol későbbiekben megalakult a Magyar Tengeralattjáróépitő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG), amely a háború végéig működött. A flotta első tengeralattjárója tehát nem 1911-ben, hanem már 1909-ben szolgálatba állt.

Sebaj! Azért a téma népszerűsítéséért így is hálásak lehetünk! Köszönjük!

A magyar gyártmányú tengeralattjárók közül az első világháború alatt több igazi "ász" lett: Az U5 süllyesztette el a francia LEON GAMBETTA páncélos cirkálót, az U27 pedig egymaga 34 hajót süllyesztett el, többet súlyosan megrongált (pl.: a japán SAKAKI rombolót), 1 hajót pedig elzsákmányolt, s ezzel a háború legeredményesebb osztrák-magyar tengeralattjárója lett. A személyzet tagjai között sok magyar teljesített szolgálatot a legénység és a tisztikar soraiban egyaránt.

Tervezett idei programjaink során megemlékezünk közülük csicseri Csicsery László sorhajóhadnagyról (az U21 parancsnokáról), aki az 1919-es monitorlázadásban vesztette életét a LAJTA monitor fedélzetén a paksi ágyúcsatában 1919. június 26-án. Holttestét - a nemzetek és háborús ellentétek feletti tengerész bajtársiasság szép példájaként - angol tengerésztisztek temették el Baján (akik az antant képviseletében akkor megszállva tartották a várost) a saját költségükre állított (!) síremlék alá. A LAJTA Emlékév rendezvényei keretében ennek - az azóta eltűnt - síremléknek a másolatát (terveit készítette: Dr. Balogh Tamás) szeretnénk felállítani a városban 2011. május 24-én a brit követség és a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatokért és Hadisírgondozásért felelős irodája segítségével.

Akit Ausztria-Magyarország tengeralattjáróinak története bővebben érdekel, honlapunkról tájékozódhat tagtársaink írásaiból:

Dr. Balogh Tamás: "Haditengerészetünk emlékei" c. kötetéből (36. o.), amely elérhető Egyesületünk honlapján a Kiállításaink menüpontból.

Bánsági Andor: "Magányos farkasok" c. digitális gyűjteményéből, amely megvásárolható webáruházunkban.

Veperdi András: "Haditengerészeti Közlemények" c. folyóiratunkban megjelent írásaiból, amelynek évfolyamai elérhetők honlapunk menüsorából.

Honlapunkra felkerült a 2010. február 21-én megtartott egyesületi közgyűlés jegyzőkönyve.

A jegyzőkönyv a napirendi pontok bemutatásán túl az elnökség beszámolóját is tartalmazza.