Contents tagged with tit_hajózástörténeti_modellező_és_hagyományőrző_egyesület
-
Új könyvben szerepel a LAJTA Monitor Múzeumhajó
Török András művelődéstörténész, közíró és Wachsler Tamás a Kossuth tér felújítására indított Steindl Imre Program vezetője közreadta új könyvét, amely az Országgyűlés Hivatala és az Osiris Kiadó együttműködésében jelent meg a 2015. évi könyvhét alkalmából „A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll” címmel.
A Kossuth tér 2013-2014 közötti nagy átépítéséhez kapcsolódóan a magyar törvényhozás épületét megújult környezetében bemutató kötet a közismert tényeken túl 323 fotó (Wachsler Tamás felvételei), 122 archív kép és 18 magyarázó ábra segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasókhoz az Országgyűlést. Eközben izgalmasan érzékelteti az Olvasókkal a tervezés, az építés, a XX. század eleji használatba vétel és a mai működés körülményeit, a XIX. század legvégén épült hatalmas, ahogy a szerzők fogalmaznak "különleges, semmihez sem hasonlítható, szánt szándékkal elképesztésre törekvő, cifra, régi épületet".
Külön öröm és megtiszteltetés a számunkra, s a LAJTA Monitor Múzeumhajón dolgozó valamennyi hajóimádó szervezet és magánszemély számára, hogy az ízléses kivitelű, nagyszabású (már az 1 700 g súlyával is tekintélyes) kötet méltó módon – és az adott terjedelmi korlátok között teljes körűen – emlékezik meg a LAJTA Monitor Múzeumhajóról is, amely tagtársunk, egyben a cs. és kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület vezetője, dr. Margitay-Becht András kezdeményezésére az Országgyűlés épülete előtt nyert elhelyezést, s ennek keretében a felújításában együttműködő szervezetek és személyek, köztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és egyesületünk tagjainak a munkájáról is megemlékezik.
A hajóról szóló fejezetben a szerzők felhasználták egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás LAJTA Monitorról készített hosszmetszeti rajzát (http://lajtamonitor.hu/Media/Lajtamonitor/hu_HU/kepek/illusztraciok/attekinto-rajz.jpg), amely a hajó fedélzetén berendezett kiállításon is látható, s amelyet a National Geographic Magyarország Magazin is közölt a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakereszteléséről szóló cikkében (http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/aktualis/2013/national-geographic-szuletesnap/sms-leitha-a-monarchia-utolso-hadihajoja.pdf).
Külön köszönjük Török András úrnak, amiért a hajóról írott fejezet szövegét – amelyhez az egyesületünk LAJTA monitornak dedikált honlapján (http://www.lajtamonitor.hu/) fellelt információkat is forrásként használta fel – a megjelenés előtt egyesületünk elnökével is egyeztette.
Köszönjük a körültekintő munkát és gratulálunk a szépen sikerült kötethez!
További információk a szerzőkről:
http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/az.epulo.kossuth.ter.wachsler.tamas.fotoi
http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/w332.htm
További információk a Kossuth tér átépítéséről:
http://nemzetfotere.hu/steindl_imre_program.htm
További információk a kötetről:
-
Mi történik a SZŐKE TISZA védett alkatrészeivel?
2015. május 28-án cikk jelent meg a Délmagyarország című szegedi helyi lapban arról, hogy a tápéi kikötővel szemben felhalmozott tartozásaira tekintettel felszámolják a 2012-ben elsüllyedt és azóta a fő fedélzet szintjéig lebontott Szőke Tisza gőzös legújabb tulajdonosát, a bontását is végző Ferro Totál Kft-t, de a hajó védetté nyilvánított alkatrészeivel (a még mindig víz alatt lévő értékeket nem számítva) minden rendben.
(forrás: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/felszamoljak_a_szoke_tisza_legujabb_tulajdonosat/2431396/)
A cikk beszámol arról, hogy a hajót 2012-ben ideiglenes védelembe vevő, majd végül csupán egyes alkatrészeit védelemben részesítő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) jogutódja, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ munkatársai 2015. május 4-én helyszíni szemlét tartottak, amelyen meggyőződtek arról, hogy – úgymond – „Az árbocrúd, az árboctalp, a kéménybillentő mechanika, a horgonycsörlő és a szellőzőkürtő biztonságban várja további sorsát. Megállapították, hogy a bontási munkálatok részben befejeződtek, de a víz alatt lévő részek kiemelése még nem történt meg”.
A hajó ideiglenes védelméről szóló adatok az alábbi linkre kattintva láthatók:
http://muemlekek.info/media/dokumentum/szoke-tisza/Szoke-Tisza-Koh-adatlap.pdf
A végleges műtárgyvédelmi határozat az alábbi linkre kattintva megtekinthető:
http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html
A „Délmagyarország” fenti cikkében közölt állítások bíztatók, de mit is jelentenek pontosan?
Emlékeztetőül:
2012.08.17-én az akkori KÖH – a szakvélemény adására kirendelt Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakvéleménye és a Kulturális Javak Döntőbizottsága állásfoglalása alapján – a hajó egészének védelembe vételét elutasította, s csupán egyes műtárgyak részleges védelembe vételéről döntött. Nincs információ arról, hogy a szemrevételezésből levont következtetéseken túl milyen tényeket (mérési adatokat, költségvetést, stb.) vettek figyelembe a döntésnél és, hogy a helyszíni szemléken, valamint a döntés előkészítésében és meghozatalában részt vett-e olyan személy, aki a SZŐKE TISZA szempontjából releváns, a hajóépítésben, -gyártásban és -javításban kellő anyag-, technológia- és típusismerettel, illetve megfelelő referenciákkal és megelőző gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik.
A KÖH Műtárgyvédelmi Irodája által 2012. augusztus 17-én kiadott, 401/148-32/2012 ikt. számú határozata mindenesetre a „védett műtárgyegyüttes” részeként a következő tárgyakat nyilvánította védetté:
1) árbocrúd, árboctalp
2) kéménybillentő mechanika
3) horgonycsörlő
4) szellőző kürtő
5) 3 hengeres expanziós gőzgép (háromhengeres Compaund gőzgép) dugattyú, henger, rúd, hajtórúd
6) kormánymű-kormányrendszer
7) kormánylapát
8) gőz-segédkormány
9) lapátkerék-tengely és tengelycsapágyazás
10) a gép gyártmánytáblája
Ezen túlmenően a határozat szó szerint a következőket tartalmazza: „a menthetetlen értékek teljes körű dokumentálása javasolt (hogy, ha kell, lehetséges legyen újraalkotni őket)”.
A határozat a védetté nyilvánított műtárgy-együttest az örökségvédelmi bírság megállapításának szempontjából a IV. kategóriába sorolta (vagyis a 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 4.§ d) pontja szerint a bírság összege a védett műtárgy forgalmi értéke és az okozott kár függvényében 250 M Ft-ig terjedhet).
Mi a helyzet?
A Délmagyarország idézett cikke szerint „a kibontott, megmentésre szánt részekből több darab a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerül”, míg „a mai napig víz alatt rozsdásodik […] a megmentésre előírt háromhengeres gőzgép […], a kormánylapát, valamint a kormánymű-kormányrendszer”.
Arról, hogy „megmentésre szánt részekből több darab” talányos megfogalmazás pontosan milyen alkatrészeket jelölhet azok közül, amelyek a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokaiba kerültek, közelítő tájékoztatást kaphatunk a szegedi városi televízió 2013. december 24-i adásából, amely a helyszínen készült, s abban 00:57-01:08 között feltűnnek a szerencsétlen sorsú gőzhajó egyes alkatrészei is.
A felvételeken azonban a Mahart Tiszayacht Kft. csarnokában csupán a SZŐKE TISZA egykori díszlépcsőházának míves kovácsoltvas korlátja, valamint a nagyszalon metszettüveg-betétes, fából készült lengőajtói láthatók. Ezek a tárgyak – noha kétségtelenül a SZŐKE TISZA-ról származnak – nem képezik részét a határozatban felsorolt védett műtárgy-együttesnek.
Az a személy ugyanis, aki annak idején szakértőként javaslatot tett a KÖH számára a hajó védelembe vételre érdemes alkatrészeinek körére, a hajóval egykorú, értékes (a korabeli hazai vasművességnek a száz évvel ezelőtti hajókon alkalmazott művészi alkotásait a legmagasabb fokon reprezentáló) kovácsoltvas korlátot például nem javasolta védelembe venni. A semmilyen értéket sem képviselő (a hajóval nem egykorú, hanem az 1960-as évekből származó, sorozatban gyártott, hajlított profilú) árbocrudat és árboctalpat viszont igen…
Arról, hogy a valóban védelembe vett tárgyak hol vannak (ténylegesen és teljes körűen – hiánytalanul és megfelelő állapotban – megvannak-e), a Délmagyarország cikkében szereplő állításon kívül semmilyen információ (pl.: fotó, stb.) nem áll rendelkezésre.
Egyes védetté nyilvánított tárgyakról azonban biztosan tudjuk, hogy már nincsenek meg.
2012.09.26-án ugyanis megkezdődött a hajó bontása. Bár a KÖH határozata kitért rá, mégsem került sor a menthetetlen alkatrészek teljes körű dokumentálása, olyan részletességgel, ami biztosíthatta volna, hogy a megsemmisülő részek szükség esetén újraalkothatók legyenek. A hajótestből kiemelt tárgyak, a hajó építésének egykori technológiája, az egyes alkatrészek illesztése, megmunkálása, a köztük lévő szerkezeti kapcsolatok tervszerű dokumentálása így elmaradt. A hajó bontásának körülményei az épségben kiemelendő részek biztonságának garantálása szempontjából sem voltak ideálisak, így nem lehet kizárni, hogy a KÖH határozatában szereplő tárgyak is helyrehozhatatlanul károsodtak.
A veszélyeztetettséget több körülmény okozta:
1) Tudomásunk szerint nem volt egyértelműen – a bontást végzők számára is félreérthetetlenül (pl. fotókkal) – azonosítva az, hogy mit kell épségben kibontani, illetve az, hogy a védett tárgyakat hogyan kell úgy kibontani, hogy utólag még fel lehessen használni őket. Ilyen információkat a KÖH határozata sem tartalmazott.
2) Tudomásunk szerint nem volt olyan – folyamatosan a helyszínen tartózkodó – művezető, aki a bontásért felelős művezetővel együttműködve a védett kulturális javakért lett volna felelős (képes lett volna azokat felismerni, eltávolításuk, elszállításuk és őrzésük módjára nézve szakszerű intézkedéseket kiadni és a végrehajtásukat érdemben segíteni).
Emiatt több olyan tárgy sérülhetett, megsemmisülhetett, ami a védési határozatban védettként szerepel.
A kéménybillentő mechanikával például biztosan ez a helyzet.
A kéménybillentő mechanika eredetileg 5 részből állt:
1) Billenőkar (kéményenként 2 db)
2) Csapágy (kéményenként 2 db)
3) Ellensúly (kéményenként 2 db)
4) Billentőkábel vagy –lánc (kéményenként 1 db)
5) Kábel- vagy lánccsévélő kézikurbli (kéményenként 1 db)
Információink szerint az 5 részből ma már csak egyetlen egy – a kéménybillentő kábeleket felcsévélő 2 db kézikurbli közül az egyik – van meg. Vajon mit lehet ezzel még kezdeni?
A védési határozatban azonosított kormánymű-kormányrendszer szintén egy több részből álló, összetett mechanikus rendszer. Erről viszont azt írja a Délmagyarország cikke, hogy a víz alatt rozsdásodik. Ehhez képest a Délmagyarország 2013.11.17-i cikkében a kormányrendszer egyik eleme (a kormányoszlop és az azt rögzítő, kékre festett, két emelet magas szegecselt acél-keret) látható levágva és a partra emelve.
(forrás: http://www.delmagyar.hu/tudosito/geza_es_a_partra_vetett_szoke_tisza_reszlet/2358053/).
Mi hát az igazság?
A KÖH védési határozatában nevesített kormányrendszer tartozékai mindenesetre a következők:
1) a kormánykerék, a gőz-segédkormány és áttételrendszere (ezek tényleg a roncson vannak, a vízben állnak),
2) a teljes vonórudas vezérmű-rendszer és közlőművei – rudak, láncok, spannerek és csigák, stb. –, amelyek a kormányos mozdulatát a kormánytól a taton elhelyezett kormányműig továbbították (ezek a roncson már nem láthatók, ismeretlen helyen vannak – ha megvannak egyáltalán).
Amennyiben a bontást végző munkások nem ismerték fel ezeket az alkatrészeket (hiszen senki sem magyarázta el nekik, s a KÖH határozata sem azonosította a kellő egyértelműséggel, hogy mik is ezek), a védett műtárgyak sérülése, megsemmisülése nem kizárható…
Ez a hajókkal kapcsolatos műtárgyvédelem mai magyar valósága, s ezért olyan fontos, hogy a védelmet elrendelő szerv valóban hiánytalanul megtalálta-e az összes védetté nyilvánított műtárgyat.
Mit lehet tenni?
A SZŐKE TISZA gőzössel már semmit: hiszen ami elpusztult, az elpusztult (ezen sem bírság, sem más egyéb nem változtat). Azonban a hajó – mint afféle „állatorvosi ló” – esete egy sor súlyos műtárgyvédelmi problémára rávilágított, amelyek az összes, még fennmaradt hajózási műszaki emlékünket veszélybe sodorhatják:
1. A hajók – mint többszörösen összetett (speciális fizikai tulajdonságokkal rendelkező és rendkívül specializált mérnöki szaktudást feltételező) műszaki alkotások – műtárgyvédelmi szempontú kezelése olyan (elsősorban műszaki, másodsorban hajózástörténeti) szaktudást is feltételez, amelynek a megléte az erre rendelt állami szervektől nem szükségképpen elvárható:
- A hivatalban így nem áll rendelkezésre sem a megfelelő hajóépítő mérnöki, sem a hajózás teljes történetére kiterjedő hajózástörténeti szaktudás.
- A hiányzó szaktudás „kívülről” történő beszerzése (külső szakértő megbízása) sem feltétlenül megnyugtató, hiszen a rutinszerűen szakértőnek felkért Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum is legfeljebb a szükséges történeti tudással rendelkezik, de hajóépítő mérnöki szaktudással és a szükséges gyakorlati (hajóépítési, üzemeltetési, mentési, stb.) ismeretekkel nem.
2) A fentiekre tekintettel célszerű lenne:
- hajóvizsgálat esetén a szakvélemény adására való jogosultság (végzettség, szakismeret ÉS gyakorlat, referenciák, stb.) egyértelmű és egységes szabályozása
- hajóvizsgálat esetén a szakvélemények kötelező minimális tartalmának egyértelmű és egységes szabályozása annak rögzítésével, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre egy szakvéleménynek minimálisan kötelező kiterjedni (pl.: a lemezvastagság-mérési jegyzőkönyv, ultrahangos anyagvastagság-mérési jegyzőkönyv, üzemeltetés esetén üzleti terv és cash-flow analízis, mentési terv és költségbecslés, stb.)
3) A hajóvizsgálat specialitásaira tekintettel szerencsés lenne egy csak hajókra vonatkozó, a védelem mértékét a hajók jelentősége szerint specifikáló önálló műtárgyvédelmi klasszifikációs nómenklatúra és az ahhoz kapcsolódó joghatások rendszerének bevezetése az angol minta alapján (pl.: a kisebb jelentőségűtől a fontosabb felé haladva: „öreghajók”, „muzeális hajók”, „a nemzet számára kiemelt fontosságú hajók”).
A műtárgyvédelmi eljárásokban résztvevők ugyanis pusztán általános művészettörténeti szakismeretek alapján biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy a hajózási-műszaki dokumentációk szakmai tartalmát (helyes vagy helytelen, megalapozott, vagy alaptalan minőségét) megítélhessék. A hatályos jogszabályok keretei között ugyanakkor – ahogyan azt a SZŐKE TISZA esete is bizonyítja – még külső szakértő felkérése esetén is minden további nélkül előfordulhat az, hogy egy felbecsülhetetlen eszmei értékű (típusában a világon a legeslegutolsó, közel 100 éves) hajó lebontását anélkül engedélyezik, hogy a szerkezetének állapotát, az azt alkotó anyagok fizikai jellemzőit tényekkel, adatokkal alátámasztva megismernék. (A szemrevételezés ugyanis csak akkor tekinthető a megismerést garantáló megbízható eljárásnak, ha az anyag szerkezeti jellemzői szabad szemmel is jól láthatók, ám ha nem ilyenek, mérésre van szükség, amit paraméterezni kell és az egyes paraméterek jelentését meg kell adni. Magyarországon a hajók műtárgyvédelme kapcsán jelenleg semmi ilyesmire nincs szükség, a megalapozott állásfoglaláshoz szükséges hajózástörténeti, hajószerkezettani információk, anyagismeret és gyártási technológia, stb. ismerete ma egészen egyszerűen nem elvárás)!
Amíg ez a helyzet fennmarad, addig védelemre szoruló értékeink szakszerű megőrzésére (és az ahhoz fűződő közérdek érvényre juttatására) az egyetlen reális esélyt csak az jelentheti, ha a szakvélemény-adás rendje és a szakvélemények tartalma egyértelműen meghatározásra kerül úgy és olyan mértékben, hogy a műtárgyvédelmi eljárás minden résztvevője számára képes legyen a megalapozott döntés lehetőségét biztosítani.
A terület relatív szabályozatlansága folytán hajózási értékeink rohamos pusztulása megy végbe, s a csekély számban még fennmaradt értékek megőrzése is kétséges.
A hátrányos helyzet előnyös megváltoztatására lehetőséget teremthet, ha a hajókkal összefüggő műtárgyvédelmi eljárások szakmai konzultációs folyamataiba a hajózási értékek megóvásában ténylegesen közreműködő – gyakorlati ismeretekkel rendelkező –, illetve a hajózástörténeti kutatás, ismeretgyűjtés és –terjesztés terén aktív és megfelelő eredményeket elérő (hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikáló, illetve önálló kiadványokkal, kötetekkel jelentkező, kiállításokat, előadásokat, TV- és rádióműsorokat szervező) civil szervezeteket is bevonják. Ez mindenképpen szélesítené a műtárgyvédelem hatósági szereplői számára rendelkezésre álló, a munkájukat segítő adatok és információk körét, s talán ahhoz is hozzájárulhatna, hogy a műtárgyvédelemben megtestesülő közérdek a hajózási műszaki értékek megóvása terén is minél teljesebb mértékben érvényre juthasson.
-
A LAJTA Monitor Múzeumhajóról már a welovebudapest.com oldalon is!
Bagi László és Balkányi László jóvoltából új híradás jelent meg a hajóról a főváros kulturális életét és nevezetességeit bemutató honlapon.
A múzeumhajók, vagy néha emlékmű-hajók, olyan hajók, amelyeket megőriztek és a közönség számára nyitva álló múzeummá alakítottak, oktatási, képzési és/vagy emlékművi, hagyományőrző céllal. Néhány ezek közül az új hajós nemzedék képzését szolgálja, mint iskolahajó, ám a múzeumhajók közül csak kevés az, amely a mai napig megőrizte a működőképességét és rendszeres szolgálatra alkalmas.
Világszerte néhány száz múzeumhajó létezik csupán. Ezek közül 175 hajót a Történelmi Hadihajók Szövetsége (Historical Naval Ships Association) tömörít. (A LAJTA Monitor Múzeumhajót 2010 augusztusában a TIT – Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület ajánlotta a Szövetségnek, de a hajó nem nyert felvételt, mert kizárólag múzeumok lehetnek tagok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum azonban – tudomásunk szerint – még nem kezdeményezte a tagfelvételt).
Ezen kívül igen sok nem haditengerészeti múzeumhajó létezik, az általános kereskedelmi hajóktól a kikötői vontatókig és a világítóhajókig. Sok, ha nem a legtöbb, múzeumhajó valamely hajózási múzeumhoz tartozik, vagy azzal társult, illetve kapcsolatban áll. Fenntartásuk igen vegyes. Annak ellenére, hogy a legtöbb múzeumhajó az állam egykori hadihajója volt, a hadihajókból kialakított múzeumhajóknak csak egy kis részét tartja fenn maga az állam. A fenntartást többnyire civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, múzeumok végzik.
Más nemzetek hasonló korú és jelentőségű hadihajói nemcsak, hogy múzeumhajók, de ezen belül általában jelképes aktív szolgálatban állnak az adott ország haditengerészetének élén. Például az 1765-ben épült angol H.M.S. VICTORY sorhajó (http://www.hms-victory.com/) a Second Sea Lord (az Admiralitás második lordjának) zászlóshajója, vagy az amerikai flottaparancsnok alárendeltségében működő 1797-es U.S.S. CONSTITUTION fregatt (http://www.ussconstitutionmuseum.org/), amely szintén fontos szerepet tölt be az Egyesült Államok haditengerészetében, amennyiben aktívan részt vesz a közösségi eseményekben, oktatási programokban és a történelmi demonstrációkon.
Hozzájuk hasonlóan a LAJTA Monitor Múzeumhajó a Honvédelmi Miniszter 97/2010 (XI. 16.) utasítása alapján az egykori cs. és kir. Haditengerészet dunai flottilájának mai utóda, a MH. 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója.
Örömünkre szolgál, hogy ezt a nagyszerű hajót most új felületen keresztül is megismerhetik az érdeklődők!
http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/megneztuk.a.felujitott.hadihajot.a.lajta.monitort
-
Friss hírek a LAJTA Monitor Múzeumhajóról
Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága képviselői információs szolgálata abból az alkalomból, hogy a LAJTA Monitor Múzeumhajó 2014. augusztus 15-én az Országgyűlés északi homlokzata előtti pontonra állt, a Kossuth tér felújításának szentelt honlapján is rövid hírben számolt be vázlatosan a múzeumhajó történetéről és felújításának körülményeiről, amelynek elkészítéséhez egyesületünk is konzultációs segítséget és képanyagot biztosított. Külön köszönet illeti az alkotó Csorba György urat, a szolgálat kutatóját azért, hogy közlésében közreműködésünket nemcsak, hogy megköszönte és a tőlünk kapott képekhez a hivatkozásokat megfelelően feltűntette, de egyúttal az egyesületünk web-oldalra (http://lajtamonitor.hu/) mutató linket is elhelyezte, amely jelenleg a legteljesebb módon és a legrészletesebben mutatja be a hajó és felújítása történetét, valamint a hajóval kapcsolatos események, rendezvények, programok sorát az inerneten!
http://www.nemzetfotere.hu/ter-ido.htm?ido=141
Ezúton ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy beszámoljunk arról is az érdeklődőknek, hogy a LAJTA Monitor Múzeumhajóval kapcsolatos közlések – igaz egyelőre szintén csekély terjedelemben – immár a tulajdonos Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapján is elérhetők:
http://www.militaria.hu/kiallitasok/kulso-kiallitohelyek/lajta-monitor-muzeumhajo
Ez utóbbi honlapon a hajó 2014. november 3-ig érvényes látogatásnak rendje is szabályozásra került. Az érdeklődő csoportok a weboldalról letölthető fogadó nyilatkozat kitöltésével és az ott megadott [email protected] e-mail címre történő elküldésével kezdeményezhetik a hajó meglátogatását.
A hajó információink szerint az év végén visszatér Neszmélyre. A szükségeshez képest folyamatosan végzett felújításban, karbantartásában egyesületünk továbbra is közreműködik. Az elmúlt időszakban ugyanis több – lopásból eredő – kár érte a hajót.
A hajó Budapestre történő megérkezésekor realizáltuk például, hogy 2011 (a hajó 140. születésnapjára országszerte rendezett ünnepségeken történt bemutatása) óta ismeretlen személy(ek) eltulajdonították a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakeresztelése alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársai (Nagy András és kiállítás-rendező csapata) által készített cs. és kir. hadilobogót, valamint az egyesületünk által a hajónak adományozott, az egykor a SZENT ISTVÁN csatahajó parancsnoki hídján lengő (ünnepi alkalmakkor használt) díszzászlóval azonos megjelenésű díszlobogót. Bár a HIM az eltűnt hadilobogót azóta pótolta (ám annak kivitele az eredeti kétrétegű, merevítő bélésanyaggal ellátott, autentikus selyem-lobogótól eltérően egy teljesen anakronisztikus, szimpla – és ráadásul a szélek mentén perforált – műanyag), egyesületünk erőforrásait a díszlobogó pótlása meghaladja.
Augusztus 15. óta további lopásból eredő károk is történtek (az Országgyűlés épülete előtt, annak ellenére, hogy – mivel a LAJTA a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajója – fegyveres őrség teljesít szolgálatot a hajón)! A felső fedélzet feletti ún. „repülőhídon” elhelyezett 2 db Nordenfelt típusú gyorstüzelő ágyú bronz szerelvényei közül ismeretlen személyek ellopták a magassági irányzók beállításához szükséges bronz csavarokat és letörték a gyorstüzelő felhúzó és elsütő karjának végén található bronz fogantyút. Ezeket egyesületünk tagjai, Bicskei János és Valentinyi Gyula azóta pótolták.
A tolvajoknak ezúton kívánjuk, hogy – ha olvassák ezt a közlést – mélységesen szégyelljék el magukat!
-
Az Országgyűlés előtt a LAJTA monitor
2014. augusztus 15-én az Országgyűlés épülete előtti Duna-szakaszon került állandónak szánt bemutatóhelyére a magyar állam tulajdonában álló, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe tartozó, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány kezelésében lévő, az alapítvány által elnyert és a részéről biztosított önrésszel kiegészített uniós forrásokkal, valamint egyesületünk önkénteseinek pro bono publico végzett munkájával 2010-ben felújított LAJTA Monitor Múzeumhajó.
Fotó: Beliczai László (MTI)A hajó fedélzetén - eredetileg szintén egyesületünk közreműködésével - berendezett, már 2010. augusztus 20. óta látogatható, s most a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány által továbbfejlesztett múzeum a híradások szerint 2014. novemberéig ingyenesen megtekinthető.
Egyesületünk számára külön öröm, hogy a hajót tagjaink munkái ezúttal is tovább gazdagíthatták, amennyiben azon Margitay-Becht András magányadományai mellett a Bicskei János által készített szegecssor-imitációt is elhelyezték, s végül a hajóharangra is felkerülhetett a Balogh Tamás által a saját kutatásai alapján azonosított eredeti osztrák-magyar hajóharang-feliratokkal egyező módon és méretben már 2010-ben kiszerkesztett hajónév.
Üröm az örömben, hogy a szervezők ehhez képest egyedül egyesületünket nem hívták meg a rendezvényre... Ennek ellenére - bár az alábbi híradásokból kiderül, hogy van még mit fejlődni (többek között az átadott információk pontosságában) - gratulálunk a tulajdonosi jogokat gyakorló és a kezelő szervezetek eddigi eredményeihez, s bízunk a hajó méltó megőrzésére irányuló további erőfeszítéseik sikerében.
Bővebben:
http://www.origo.hu/itthon/20140815-lajta-a-dunan.html
http://iho.hu/hir/atadtak-a-lajta-monitor-muzeumhajot-140815
-
Itt a LAJTA, hol a LAJTA?
Mivel folyamatosan számos érdeklődő igyekszik megtudni tőlünk, hogy hol és mikor lesz látható a hajó, igyekeztünk utánajárni az aktuális helyzetnek, ami nem könnyű, mivel a hajó érdekében végzett minden korábbi tevékenységünk (http://hajosnep.hu/hirlevel-archivum/2010-evfolyam-3-szam, http://hajosnep.blog.hu/2011/06/02/veget_ertek_a_leitha_emlekev_rendezvenyei) ellenére a hajó sorsának intézésére jogosult szervezetek (a tulajdonos Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a kezelő Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány), velünk nem közölt okból, a korábbihoz képest jóval csekélyebb mértékben tartanak igényt egyesületünk – mint szervezet – kreativitására a hajóval összefüggő tervek és elképzelések érdemi egyeztetése és megvalósítása során.
Korábbi írásainkban hírt adtunk róla, hogy a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakeresztelését követően a több mint 140 éves hajócsoda állandó bemutatására kerülhet sor a Kossuth téren, az Országgyűlés épülete közelében (http://hajosnep.blog.hu/2012/06/11/vegleg_budapestre_kerulhet_a_lajta_monitor_muzeumhajo). Először 2012. május 21-ét, a magyar honvédelem napját, majd 2014. február 10. és március 15. után végül a 2014. augusztus 20-i időpontot tűzték ki, amelyet feladott újsághirdetés útján nyilvánosan is meghirdetettek. A honvédelem.hu hírportál ma (egyetlen nappal a rendezvény előtt) megjelent alábbi cikkéből (http://www.honvedelem.hu/cikk/45801_uszo_muzeum) azonban már biztos, hogy ez az időpont is kútba esett, mert a rendezvényre (talán az augusztus 20-i állami rendezvénytorlódásra tekintettel) augusztus 15-én kerül sor.
1. kép: A nyilvánosságnak az "Aranysas" c. magazin 2014. augusztusi számában történő közzététel útján eljuttatott meghívó még 2014. augusztus 20-ra szól. Szövegezése szerint a múzeumhajó megnyitására kerül sor, pedig a hajó és a fedélzetén berendezett múzeum már 2010. augusztusa óta látogatható...
Sajnáljuk, hogy mindössze néhány órával a rendezvény előtt tájékoztathatjuk a hajó sorsa iránt érdeklődőket. Hivatalos információt azonban sem az egyesületünknek címzett meghívó, vagy egyesületnek szóló más közlés formájában a jelen pillanatig sem kaptunk a hajó sorsáról rendelkezni jogosult említett szervezetektől a terveiket illetően.
2. kép: A meghívottaknak közvetlenül eljuttatott hivatalos meghívó szerint a rendezvényre mégsem augusztus 20-án, hanem 5 nappal korábban kerül sor.
A honvédelem.hu fent közölt linken elérhető cikke – amelyből végre kétségbevonhatatlanul értesültünk a tervezett eseményekről – az internet böngészése közben, véletlenül jutott a tudomásunkra. Az augusztus 15-re szóló fenti meghívót pedig (szintén a mai napon) szívességből juttatták el nekünk azok, akiket meghívtak.
Sajnálatos, hogy bár a meghívó a további információk keresői számára utal a Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapjára, azon - sem a nyitó oldalon, sem az "Aktualitások" menüpont alatt - mégsem található semmilyen híradás sem a LAJTA Monitor Múzeumhajóról, sem a tervezett rendezvényről:
3. kép: A Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapjának nyitó oldala...
4. kép: ...és "Aktualitások" menüpontja, ahol a kép jobb alsó sarkában látható dátumjelzés szerint augusztus 14-én 22:29-kor - tíz és fél órával a rendezvény előtt - is egy tűzszerész kutyás bemutatóról szóló augusztus 11-i hír az utolsó bejegyzés.Ezt megelőzően csupán a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvánnyal kapcsolatban álló Európa Cégcsoporttól kaptunk egy – elég ellentmondásos tartalmú – meghívást augusztus 12-én a következő szöveggel: „Kedves Partnerünk, Engedje meg, hogy felhívjuk a figyelmét augusztus 20-án az alábbi hajós programra:A LAJTA monitor hajó a Parlamentnél áll díszőrséget az ünnep alatt, mely alkalomból Budapesten is megtekinthető. Az év többi napján a Neszmélyi Hajóskanzenben állomásozó egykori hadihajó unikális módon mutatja be az egykori folyami haditechnikát. Legyen részese az élménynek, és látogassa végig a hajó belsejében vezető bemutató útvonalat! A LAJTÁRÓL itt talál további információt: http://newsletter.icontent.hu/link.php?M=54766&N=166&L=109&F=H A Lajtát a "Zoltán Gőzös" Alapítvány gondozza a HIM közreműködésével.). A híradásból azonban nem derül ki, hogy a hajó véglegesen kerül elhelyezésre a parlament épületénél vagy csak az augusztus 20-i ünnep idejére (mert egyébként „az év többi napján a Neszmélyi Hajóskanzenben” állomásozik).
A szervezés körüli bizonytalankodás, a gyakori időpontváltozások és a tapasztalható említett hiányosságok mindenki számára kellemetlenek, mert megnehezítik az alkalmazkodást, a felkészülést és a részvételt. Emellett egyesületünk számára különösen sérelmes az a tény, hogy szervezetünket – bár egyes tagjaink személyes közreműködésére alkalmanként rendszeresen igényt tartanak – nem hívták meg a rendezvényre, egyesületünknek a hajó érdekében végzett eddigi munkája pedig a nyilvánosság által sem a tulajdonos, sem a kezelő közléseiből nem megismerhető (lényegtelen, hogy szándékosság vagy a kellő körültekintés hiánya miatt).
Hiszen – amint az mind a honvédelem.hu idézett cikkéből, mind a Zoltán Gőzös Alapítvány honlapján elérhető fenti közlésből is látható – egyesületünket nevesítő módon a szervezetünk által a hajó érdekében végzett eddigi munkákról egyetlen szó sem esik (egyébként a tulajdonos honlapján és közléseiben sem). Annak ellenére, hogy mi minden erre szolgáló fórumon – honlapunkon (http://lajtamonitor.hu/az-sms-leitha-ujjaszuletese/az-ujjaepitesben-resztvevo-szervezetek) és összes nyilvános közlésünkben (az írott és elektronikus médiában egyaránt) – bizonyíthatóan mindenkor pontos és korrekt tájékoztatást nyújtottunk és nyújtunk a hajó sorsával kapcsolatos minden szervezet szerepéről és munkájáról.
Egyesületünk tagjai az egyre szűkülő lehetőségek keretei között és a tapasztalható kellemetlenségek ellenére azóta is igyekeznek támogatni a hajón zajló és a hajóval összefüggő munkákat (http://hajosnep.blog.hu/2014/03/29/aktualis_munkak_a_leitha_monitor_muzeumhajon, https://www.facebook.com/media/set/?set=a.761312957227282.1073741867.167321909959726&type=3). Ha sajnálattal is, de természetesen tudomásul vesszük, ha erre a továbbiakban nincs szükség…
A megszerzett tapasztalatokat és a levonható tanulságokat pedig a közösség érdekében puszta lelkesedésből önzetlen, elhivatott és szakszerű segítséget nyújtóknak – egyénenként és szervezetként egyaránt – értékelni, elemezni és hasznosítani kell, hogy a jövőben, hasonló munkák végzése során, a tevékenységük lehetőség szerint mindinkább osztatlan sikerre és maradéktalan örömre vezethessen.
Dr. Balogh Tamás
elnök
TIT Hajózástörténeti, Modellező
és Hagyományőrző Egyesület
-
Zebegényben az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport
Az R.M.S. Titanic Magyar Kutatócsoport és Egyesületünk tagintézménye, a zebegényi Hajózástörténeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt és Kedves Családját 2014. augusztus 9-én szombaton 14 órai kezdettel tartandó "transzatlanti személyhajózás" nagy korszakáról szóló tematikus előadásra.
-
Mi is az a DUNA EXPRESS?
Egyesületünk, mint a Magyar Innovatív Hajóipari Klaszter egyik alapító tagja, a klaszter munkáját különböző történeti kutatásokkal, valamint a kalszter eredményeinek nyilvánossághoz közvetítésében való közreműködéssel, esetenként PR-akciókkal (kiállításokkal, rendezvényekkel, stb.) támogatja.
Ennek keretében már többször beszámoltunk látogatóinknak a klaszter munkájáról, s most a klaszter elnöke, Götz Sándor felhatalmazása alapján ezúton osztjuk meg az érdeklődőkkel azt az előadást, amelyet egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás készített Götz Sándorral együttműködve a Duna Express Konzorcium számára a fővárosi és elővárosi közösségi közlekedés jelenlegi gondjainak mérséklésére megvalósítani tervezett agglomerációs hajózásról.
http://indafoto.hu/tit-hmhe/image/20733081-6687a618/610751
Tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy a hazai hajózás, valamint a fővárosi közösségi közlekedés fejlesztésére, továbbá a Duna-partok hasznosítására vonatkozó tervek (lásd alább) ismeretében talán hasznos megismerni a Duna Express kínálta közlekedési mód részleteit és tágabb összefüggéseit is:
http://www.kormany.hu/download/3/8a/a0000/NHS_20120919.pdf;
http://www.nit.hu/kepfeltolt/busexpo_2013_somodi_laszlo_bkk_zrt_pdf;
http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/bp_fuzet/BKRFT_Koncepcio_2009januar_opt4.pdf
Az előadás főbb megállapításai, valamint az előadás készítéséhez felhasznált dokumentáció részletei a konzorcium, illetve a klaszter munkatársaitól származnak.
-
Két esztendeje történt...
Kilencvenöt esztendős korában két esztendővel ezelőtt ezen a napon – 2012. február 26-án – süllyedt el Szegeden a SZŐKE TISZA (ex-FELSZABADULÁS, ex-SAS, ex-IV. KÁROLY) gőzhajó, az ország utolsó kétkéményes folyami lapátkerekes gőzhajója. Rá emlékezünk Árnyas-Koppány Ákos festőművész alkotásaival. http://issuu.com/arnyaskoppany/docs/hajoval_j__ttem.arnyas.koppany
Egyesületünk utoljára 2013. június 4-én adott hírt a roncsról, Szaniszló Sándor kapitány úr felhívásának közzétételével: http://hajosnep.blog.hu/2013/06/04/szaniszlo_sandor_felhivasa. A hajó teljes története, valamint megsemmisülésének és a mentésére tett erőfeszítéseknek a kronológiája szintén elérhető honlapunkról: http://hajosnep.hu/szoke-tisza-karmentes.
Azóta – tudomásunk szerint – semmilyen néven nevezhető tevékenység nem folyt a hajónál. 2013. november 9-én ugyan a Délmagyarország című helyi lap arról számolt be, hogy két nap múlva darukkal emelik ki a vízbe süllyedt hajótest maradványai közül a hajó háromhengeres dugattyús főgépét (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/centinkent_vagjak_fel_a_szoke_tiszat/2357072/), ennek ellenére a beharangozott műveletre (amelynek a végrehajtása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a hajóra vonatkozó határozata értelmében kötelező lenne) a mai napig nem került sor, az bizony továbbra is ott rozsdásodik a folyóban.
A KÖH – illetve a Kulturális Javak Döntőbizottsága – nem javasolta a páratlan örökségi értékű hajónak a magyar kulturális örökség védett tárgyává nyilvánítását, csupán egyes alkatrészeire terjesztett ki meglehetősen kétes értékű védelmet. Az úgynevezett „védelem” két szempontból is vitatható:
1) Egyrészt a mai napig nem tudjuk, hogy ki és milyen alapon jelölte ki a védendő tárgyak körét (http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html), amelyek közé teljesen jelentéktelen és műszaki értéket nem képviselő alkatrészek is bekerültek, (mint például a hajónak az 1960-as évekből származó, teljesen jellegtelen árboca), alapvetően értékes tárgyak viszont (mint például a hajó lépcsőházának díszes, 95 éves kovácsolt vaskorlátja) kimaradtak belőle. Ez mindenesetre arra enged következtetni, hogy az „értékmeghatározást” a hajó történetében járatlan, annak jelentőségét nem ismerő ember/emberek végezték el, s, hogy a hivatal ezt hagyta nekik.
2) Másrészt nem is érvényesíthető ez az úgynevezett védelem hiszen a KÖH azóta megszűnt, s közel és távol láthatóan nincs olyan állami szerv, amely érvényt akarna szerezni a jogelőd szerv határozatának (beleértve a jogutód Forster Gyula Kulturális Örökségkezelő Központot és az állampolgárok közösségét is, amelynek adóiból nem mellesleg e szervek működését is finanszírozzák), s a KÖH határozatában védelembe vételre kijelölt tárgyakról sem tudni semmit (azt sem, hogy megvannak-e). Helyettük csupán a védelembe vételre eredetileg ki nem jelölt korlát és a folyosói lengőajtók bukkantak fel egy rövid snitt erejéig a szegedi Városi Televízió egyik riportjában a Szeged-tápéi hajójavító telephelyén készült felvételeken (00:57-től 01:08-ig): http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i_szeged_2/i_gozerovel_epul_a_kisfaludy_lapatkerekes_gozos_szeg_11629/t_Gőzerővel%20épül%20a%20Kisfaludy%20lapátkerekes%20gőzös%20Szegeden/index.html.
A félig lebontott roncs pedig – minden, még benne lévő védendő műszaki és egyéb kulturális értékével együtt (s a hajótesttel, amiről hitelt érdemlő módon és kétséget kizáróan tulajdonképpen még ma sem tudjuk, hogy menthetetlen) – ott pusztul, ahová a sorsával kapcsolatos totális közömbösség és gondatlanság juttatta: a Tisza fenekén.
A hajótól Savanya István Kanadában élő költő, zeneszerző, előadóművész a hajóhoz írt balladájával búcsúzunk:
https://soundcloud.com/savanya/a-sz-ke-tisza-ballad-ja; http://szeged.hir24.hu/bulvar/2013/12/24/a-szoke-tisza-balladaja-fotokkal/.
-
A NAUTICA története Füleken
A tavalyi esztendőben Horváth József kapitány úr, és tagtársaink - Ákos György, Balogh Tamás, Bicskei János, Farkas Judit és Simén András - munkájának eredményeként a kapitány úrnak a NAUTICA történetére vonatkozó kutatásai eredményét bemutató kiállítás, egyesületünk története során először Szlovákiában, Párkányban került bemutatásra. A tárlat akkori sikere nyomán a kapitány úr a füleki Vármúzeumtól is felkérést kapott a kiállítás ottani bemutatására. Az időszaki kiállítás 2014. február 7-én nyílik és március 28-ig látogatható. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A kiállítás anyagáról további információkat talál az alábbi linken: http://hajosnep.blog.hu/2013/06/04/a_nautica_tortenete_szlovakiaban.
