Contents tagged with monitor
-
150 éves a LEITHA monitor
2021. május 17-én 150 esztendős a magyar állam tulajdonában lévő LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum külső kiállítóhelye. Egyesületünk tagjai szeretettel köszöntik a hajót ebből az alkalomból.
Az évfordulón érdemes felidézni röviden a LEITHA monitor jelentőségét:
1) Az egész európai kontinens legelső folyami monitora (amely mindössze csekély 9 évvel épült a világ legelső monitor típusú hadihajója - a U.S.S. MONITOR - után).
2) A világ legelső folyami monitora, amely Coles-rendszerű forgó lövegtoronnyal épült.
Az osztrák-magyar haditengerészetben is rendelkezett néhány elsőséggel:3) az első hadihajó volt, amelyet tisztán gépekkel hajtottak, (vitorlák nélkül),
4) az első páncélos hadihajó volt, amely tisztán fémből épült,
5) az első forgó lövegtoronnyal felszerelt hadihajó,
6) az első két hajócsavarral meghajtott hadihajó,
7) az első páncélos hadihajó, amelyet Bessemer-acélból készült páncélzattal védtek,
8) az első hadihajó, amelyet vízöblítéses WC-vel szereltek fel.
Jelentősége azonban nemcsak történelmi, manapság is egyedi:1) Fegyverzetének és meghajtórendszerének avulásakor nem bontottak le (ahogy a gazdagabb haditengerészeteknél volt szokás), hanem mindig korszerűsítették és felszerelték az éppen legmodernebbnek tartott berendezésekkel. Így kivételesen hosszú szolgálati időt tudhat magáénak, mely alatt öt különböző formában szolgált.
2) A monitor típusban 1862-1965 között világszerte épült mintegy 200 hadihajó közül csupán 7 maradt fenn (az 1938-ban épült és még mindig aktív brazil PARNAÍBA folyami monitoron kívül):
- a chilei HUSACAR nyílt tengeri monitor, amely ma járóképes múzeumhajóként szolgál;
- az ausztrál CERBERUS, két forgó lövegtoronnyal felszerelt nyílt tengeri mellvédes monitor, amely ma elsüllyesztve hullámtörőként szolgál;
- a svéd SÖLVE partmenti monitor, amelynek mára csak a hajóteste maradt meg, múzeumi műtárgyként;
- az osztrák-magyar BODROG monitor, amely jelenleg szerb tulajdonban, SAVA néven helyreállított múzeumhajóként szolgál;
- a brit M-33, két löveggel felszerelt nyílt tengeri monitor, amely helyreállított múzeumhajóként szolgál;
- a szovjet ZSELEZNYAKOV folyami monitor, amely ma ukrán tulajdonban önmaga partra emelt emlékműveként megtekinthető,
- s az osztrák-magyar LEITHA monitor, amely történelmileg hiteles formában helyreállítva, de önálló helyzetváltoztatásra képtelen múzeumhajóként, egyben a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójaként szolgál.
A 150 éves LEITHA monitor a 7, máig fennmaradt monitor közül a harmadik legidősebb, s a második legidősebb, amelyik múzeumhajóként helyreállítva méltó kulturális örökségi feladatot tölt be - szívből reméljük, hogy még hasonlóan hosszú időn keresztül!
Hálás szívvel emlékezünk a megtiszteltetésre, hogy a LEITHA monitor helyreállításában és múzeumhajóként történő berendezésében 2010 folyamán - azóta elhunyt titkárunk, Bicskei János vezetésével - egyesületünk is közreműködhetett. A hajó azóta (2020 februárjában) elfoglalhatta méltó helyét a múzeumhajók nemzetközi közösségében, amennyiben immár a 38 országból 364 múzeumhajót nyilvántartó és bemutató MuseumShips honlap érdeklődő közönsége is találkozhat vele a weboldalon, amely ma szintén megemlékezett a jeles évfordulóról.
A hajóról elérhető további információk:https://hajosnep.hu/hirlevel-archivum/2010-evfolyam-1-szam
https://hajosnep.hu/hirlevel-archivum/2010-evfolyam-2-szam
https://hajosnep.hu/hirlevel-archivum/2010-evfolyam-3-szam
https://hajosnep.hu/hirlevel-archivum/2010-evfolyam-4-szam
Ajánlott irodalom:
Dr. Margitay-Becht András: Preservation of old ships – Reconstruction of sms monitor LEITHA of 1872, IV. međunarodna konferencija o industrijskoj baštini, 2018.
Dr. Margitay-Becht András: Tank a Dunán, Éghajlat könyvkiadó kiadó, 2016.
Dr. Margitay-Becht András: A Leitha monitor - az utolsó osztrák-magyar hadihajó története, 2010.
Dr. Margitay-Becht András: A Leitha monitor ... és a többiek, Hadtörténeti Intézet, 2007.
-
Visszatérnek a monitorok!
Ezúttal ráadásul egy olyan országban, ahol nem is várnánk: Indonéziában, ahol - a többi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan - egyszerre kell gondoskodni a "kék-", a "zöld-" és a "barna-vízi" (vagyis a nyílt tengeri, a partmenti- és belvízi) haditengerészeti feladatok ellátásáról. Az indonéz haditengerészet ezúttal úgy döntött, hogy az "úszó tankokat" rendszeresíti a barna-vízi tengerészeti feladatokra - a 17 508 indonéz szigetet körülölelő mintegy 99 000 kilométer hosszú partvonal védelmére, s az esetlegesen szükséges rajtaütésszerű partraszálló műveletek támogatására.
1. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" látványterve (Forrás: Gauda Militer)
Az ANTASENA "úszó tank" április 28-án indult el próbaútjára a Kelet-Jávai Banyuwangi partjainál, közvetlenül Bali szigetével szemben. A jármű kifutását két évig tartó építés és 2015-től tartó fejlesztés előzte meg, s ha beválik, akkor az indonéz haditengerészet sok hasonló egységet rendel a közeljövőben. A PT Lundin X-18 úszó tank az svéd alapítású indonéz Lundin és Pindad, a belga CMI Defense, és a hajó-észlelő rendszerek fejlesztéséért felelős belga OIP együttműködésében készült ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok számára.Az X18 koncepció Igor Sikorsky néhány ötletére épült, akinek a Sikorsky Aircraft nevű cége a vietnami háború alatt fejlesztette ki a rohamtámogató járőrhajók (Assault Support Patrol Boat - ASPB) Mark II. prototípusát, amelyeket 1 db 105 mm-es ágyúval, valamint 2 db 20 mm-es gépágyúval szereltek fel. Az első ASPB Mark II-t 1969-ben szállították le az Egyesült Államok haditengerészetének – túl későn a vietnámi operatív felhasználáshoz. Ezért végül az amerikai különleges erők folyami hadviselésre használták 1980-ig, amikor kivonták a szolgálatból.
2. ábra: A Sikorsky-féle ASPB. (Forrás: Naval History and Heritage Command)
A Lundin ezt a koncepciót porolta le 2015-ben, felismerve, hogy az egykor Vietnámba telepített amerikai erőkhöz hasonlóan Ázsia sok más országának van szüksége jó hajókra a folyami műveletekhez, ezért az X18 koncepcióval igyekeznek kitölteni a piaci rést.
A legtöbb lakott terület az ország hatalmas folyóhálózata mentén vagy a tengerpartok közelében fekszik. A szárazföldi erők Németországtól vásárolt Leopard 2-es nehéz harckocsijai (Main Battle Tank – MBT) nem képesek megbirkózni az ország területének nagy részén tapasztalható terepviszonyokkal, különösen a rizsföldekkel, de a legtöbb hídon sem tudnak átkelni. A PT Lundin ezért úgy döntött, hogy a harckocsi lövegtornyát beépíti egy kéttörzsű – sekély merülésű – hajóba, amely 20 teljesen felszerelt katona, vagy legfeljebb 60 fő szállítására és bevetésének támogatására alkalmas.
A lövegtorony súlya a hagyományos tornyok súlyának alig a felét teszi ki. A belga CMI Defense vállalat könnyű Cockerill CT-CV 105HP tornya 105 mm-es ágyúval rendelkezik, a kétéltű műveletek közvetlen tűztámogatására. A könnyű torony azonban akár 10 km-ig közvetett tűztámogatást is lehetővé tesz az ágyú magassági irányzása miatt, amely eléri a 42 fokot. Az ágyú ezen kívül felszerelhető az 5 km-es hatótávolságú Cockerill Falarick 105 harckocsi-elhárító lőszerrel is. A 4 fős legénység által irányított X18 másodlagos tüzérségét 1 db Bofors Lemur távirányítású fegyverállás (Remote Controlled Weapon Station – RCWS) alkotja 1 db 7,62 mm-es gépfegyverrel és 1 db 30 mm-es gépágyúval.
3. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" specifikációja és tervei (Forrás: Nautic Expo)
A hajó meghajtását 2 db MJP 450 vízsugárhajtómű biztosítja, amelyet 2 db MAN 1 200 LE-s dízelmotor mozgat. Az úszó tank egyszeri feltöltéssel akár 600 mérföldet (1 100 km-t) is képes megtenni. A sokoldalú úszó tank egy merevaljú felfújható hajót (Rigid Inflatable Boat – RIB) szállíthat, amely elhárításra, vagy a fedélzeten szállított erők bevetésére is felhasználható. Alternatív megoldásként a hajó folyó menti logisztikai támogatásra, vagy orvosi mentésre (medevac) is alkalmas.
A katamarán-törzs merülése mindössze 1 m, a hajótest anyaga – Sikorsky acélvázas egytörzsű hajójával szemben (ami háromszor olyan nehéz volt) – főleg infúziós vinil-észter kompozit, amely egyrészt képes megbirkózni a 105 mm-es ágyú hátrasiklásakor fellépő szakítóerővel, másrészt a ballisztikus fegyverek elleni védelemmel is rendelkezik.
4. ábra: A PT Lundin X-18 "úszó tank" látványterve (Forrás: Gauda Militer)
Az "úszó tank" koncepciója különösen érdekes a második világháborúban tervezett 1 000 tonnás német óriástank, a 'Ratte' (Patkány) terveinek ismeretében, amelyet egyetlen (2 db 280 mm-es ágyút hordozó) nehézcirkáló-lövegtoronnyal terveztek felszerelni, ezért a 'Landkreuzer' (szárazföldi cirkáló) koncepció-nevet kapta. Ha a 'Landkreuzer' képében a hadihajók kiléptek a szárazföldre, akkor egészen olyan, mintha az "úszó tankkal" most a harckocsik szállnának tengerre...
5. ábra: A 'Ratte' szárazföldi cirkáló szemléltető rajza (Forrás)
A PT Lundin X18 típusú hadihajó terve azonban - Magyarországról nézve - ettől függetlenül is több mint érdekes. Hiszen a forgó lövegtoronyba helyezett páncéltörő ágyúval is felszerelhető hadihajóknak a távoli térségekben való megjelenését látva felidézhetjük azt a tényt, hogy a világelső 1862-es USS MONITOR után alig kilenc évvel, 1871-ben első ízben Magyarországon építettek ilyen hadihajót, az SMS LEITHA monitort, ráadásul a világon elsőként mindjárt a folyami hadműveletekre optimalizálva. Ezért aztán az indonéz fejlesztést látva - most amikor a Magyar Honvédség technikai eszközei közt a rendszerben lévő hadihajók korszerűsítése is esedékes - óhatatlanul felötlik a kérdés, hogy a világon először Budapesten kifejlesztett típus esetleg nemcsak a világ távoli országaiban élhet tovább, de a küszöbön álló hazai fejlesztések tervezésekor is megvizsgálják, hogy vajon érdemes-e számolni a visszatérésével. -
Száz éve történt a „monitorlázadás”
100 éve ezekben a napokban történt a Monitorlázadás, az első világháborút követő összeomlás polgárháborús időszakának egyik szomorú epizódja. Június 24-én katonai zendülés tört ki Budapesten: a flottilla hajói a Dunáról lőtték a népbiztosok szálláshelyéül szolgáló Hungária Szállót (akkori nevén a „Szovjetházat”), s a ludovikás tisztnövendékek is fellázadtak. A zendülés sikertelen maradt. A harcok Budapesttől délre, a Duna két partján még három napig, június 27-ig folytatódtak, de a zendülők a túlerővel szemben végül ott is vereséget szenvedtek. A LAJTA monitor és személyzete is csatlakozott a világ egyik első antikommunista felkeléséhez, amit éppen e hajótípusról neveztek el monitorlázadásnak. A lázadás során a hajó fedélzetén vesztette életét csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó olyan császári és királyi haditengerész tiszt, aki egy volt császári és királyi hadihajón szolgálva halt hősi halált. 2019. június 24-én a LAJTA Monitor Múzeumhajó barátai erre emlékeztek a történelmi hajó fedélzetén.
Az első világháború utolsó napjaiban, a cs. és kir, Haditengerészet dunai részlege, a cs. és kir. Dunaflottilla egységei 1918. október 30-án Újvidéken fogták szikratávírón IV. Károly király parancsát, amely elrendelte a flotta felosztását a Monarchia államai között. „A dunai hajóhadat át kell adni a magyar kormánynak; ennek megfelelően lehetővé kell tenni a nem magyar legénység elbocsátását.” A flottilla tisztikara és velük egyetértésben a soknemzetiségű legénység úgy döntött, hogy az együtt harcolt négy év alatt a hajókon kialakult bajtársiasságot nem rúgják fel a szárazföldi történések miatt. Az addigi flottilla parancsnok, a horvát nemzetiségű Marius Ratkovic sorhajókapitány átadta helyét a magyar Wulff Olaf Richárd korvettkapitánynak, és Vukováron a teljes horvát személyzettel együtt kihajózott. A flottilla, a továbbra is soknemzetiségű személyi állományával, november 6-án futott be Óbudára, ahol aztán végleg bevonták az először 1787. január elsején felvont vörös-fehér-vörös hadilobogót. Egy gyönyörű történet örökre véget ért. Az 1872-ben megalakult cs. és kir. Dunaflottilla, mint az 1867-től 1918-ig szolgáló osztrák-magyar haditengerészet szerves része, a szó szoros értelmében végig harcolta az I. világháborút. 1914. július 29-én, éjjel 2 óra 20 perckor a TEMES monitor kezdte meg a rengeteg szenvedést és áldozatot követelő harcot, és 1918. november 6-án, az akkor már széthulló egykori birodalom alakulatai közül utolsóként a flottilla vonta be a hadilobogót. Emlékét könyvtárnyi szakirodalom, múzeumi kiállítások és raktárak, néhány magán gyűjtemény, emléktáblák és sírok őrzik. Ennek a csodálatos, végig győztes elit alakulatnak legfőbb emlékműve pedig a „LAJTA Monitor Múzeumhajó”, melyet a lelkes magyar hagyományőrzés mentett meg az utókor számára.
Az utójáték már kevésbé volt tiszteletre méltó. Az 1918. október 31-én megalakult Károlyi kormány elhibázott külpolitikai és katonai koncepciója nem engedte, hogy az akkor még rendkívül ütőképes dunai alakulat, vagy a néhány, még együtt tartható szárazföldi egység némileg javítson az ország tárgyalási pozícióján. (Döntő változást persze nem lehetett volna elérni.) December 20-án az antant elkobzott öt monitort és két őrnaszádot, az itt maradt hadihajókat pedig 1919 januárjában teljesen leszerelték.
1919. március 20-án Vix francia alezredes átnyújtotta hírhedté vált második jegyzékét, amelyben újabb területek kiürítését és átadását követelte. A kormányfő, Károlyi lemondott. Az ország nagy részének elvesztése az események radikalizálódásához vezetett, március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság. Válaszul májusban a csehek és a románok támadást indítottak Magyarország ellen és a védekező háborúból ezúttal végre a folyami hadihajók is kivették a részüket. Elsőként a POZSONY őrnaszád esett át a tűzkeresztségen, május 10-én, majd attól kezdve folyamatosan harcérintkezésben volt az ellenséggel. A hadihajózás új szervezetét a hadműveletek alatt dolgozták ki. A hadihajós főparancsnokság hadműveleti szempontból a Vörös-hadsereg Parancsnokságának volt alárendelve. A harci egységek a hadihajós parancsnokság alá tartoztak.
1. kép: Toborzóplakát a Tanácsköztársaság idejéből
2. kép: A Tanácsköztársaság honvédő harcai
3. és 4. kép: Vörös matrózok a szárazföldi erők bugyonnovkájára emlékeztető sapkában.
5., 6. és 7. kép: A Vörös Hadsereg jelvényei, köztük a Vörös Hadihajó Raj jelvénye
Bár a tanácshatalom külpolitikai szempontból megtette azt, amit Károlyi nem mert (a háború utáni eseményeket élethalálharcnak fogta fel és minden rendelkezésére álló katonai erőt mozgósított az ország védelmére), belpolitikai szempontból koránt sem aratott osztatlan sikert. Május végén a Duna-menti ellenforradalmi megmozdulásokat különösen véres terrorral verték le. Ehhez a flottilla hajóit is fel akarták használni, ami a tengerészekben erős ellenérzést keltett. Június 24-én kitört a budapesti Ludovika Akadémia vezetésével az ún. „Ludovikás ellenforradalom”, amelyhez a flottilla egyes hajói is csatlakoztak.
A megmozdulás központja az Óbudai Tengerészlaktanya, a Ludovika Akadémia és a Róbert Károly körúti Vilmos Főherceg (akkor Engels) Tüzérlaktanya volt. A terv szerint a lázadás kitörését jelző ágyúlövésekre a pesti munkásság csatlakozik a lázadókhoz, a laktanyákban felfegyverzik őket, majd megszállják a stratégia pontokat (a telefonközpontot, a kommunista párt székházát, az ún. Szovjet-házat és a hidakat), katonai diktatúrát vezetnek be, majd a rend helyreállítása után szociáldemokrata kormányt alakítanak, amely megszervezi az ország védelmét és az általános választásokat. A hadihajók feladta a hidak lezárása, az Országgyűlés és a Szovjet-ház sakkban tartása volt.
Június 24-én 16:00 órakor a MAROS monitor, valamint a POZSONY és a CSUKA őrnaszád bevonta a vörös lobogót és felvonta a nemzeti trikolórt. Óbudáról Budapestre hajóztak és az Erzsébet híd fölött a POZSONY több lövést adott le a Szovjet-házra. A parton álló lakosság egy része örömmel lelkesen üdvözölte a hadihajókat és a nemzeti színű lobogót, ám a karhatalom gyorsan feloszlatta a tömeget. Dr. Berend Miklós orvost – aki a felszólítás ellenére tovább éltette a hadihajókat (a világháború alatt a cs. és kir. Dunaflottillával együttműködő katonai alakulatoknál szolgált) – azonban agyonlőtték.
Miután a partról heves géppuskatüzet kapott, a POZSONY őrnaszád visszavonult a déli összekötő vasúti hídig. Másnap délelőtt a LAJTA monitor és a KOMÁROM őrnaszád hajózott le Budapestig, ugyancsak a nemzetiszínű lobogó alatt, hogy csatlakozzanak fellázadt társaikhoz. A két hajó nem adott le lövéseket, őket azonban erős géppuska- és ágyútűz fogadta.
8. kép: Szentgyörgyi Kornél „Harc a monitorokkal” c. festménye
A lázadók terve arra alapozott, hogy a budapestiek azonnal melléjük állnak, az állítólag szociáldemokrata érzelmű városparancsnok pedig támogatja az akciót. Az előbbi tévedésnek, a második félreértésnek bizonyult, ami megpecsételte az akció sikerét. A puccskísérlet rövid tűzharc után összeomlott. A lázadásban részt vett hajók ekkor ultimátumot kaptak a városparancsnoktól, ám még annak lejárta előtt június 25-én éjjel déli irányban elhagyták a várost. Az volt a tervük, hogy a Baján álló britektől kérnek üzemanyagot és lőszert, s azzal térnek vissza Budapestre, megpróbálva ismét fellázítani a fővárost.
Paks magasságában a „Munka” nevű felfegyverzett gőzös azonban kivált a kötelékből, újra felhúzta a vörös lobogót és tüzet nyitott az őt követő KOMÁROM és CSUKA őrnaszádra. A tűzharcban a MUNKA elsüllyedt, de találat érte a KOMÁROM parancsnoki tornyát is megölve Maár Jenő shhgy-t és halálosan megsebesítve Csicsery László shhgy-t (a török kor óta nem volt rá példa, hogy a dunai hadihajók ágyúval lőjék egymást).
9.kép: A cs. és kir. Dunaflottilla egységei szerb-horvát-szlovén lobogó alatt Orsován 1919-ben (balra egy őrnaszád, középen a BOSNA, jobbra a BODROG monitor).
10. kép: A COMPÓ őrnaszád vöröskatonákkal (Pakson őrizte az aknazárat, nem csatlakozott az ellenforradalmi kísérlethez – a felvétel az események után készült Budapesten.
11. kép: Monitorok a Dunán.
12. kép: A MUNKA (ex-UNA) felfegyverzett gőzös.
A két tisztet átszállították a LAJTÁra, mert ott volt a lázadó erők egyetlen orvosa, egy medikus. Miután átjutottak az uszódi aknazáron, Csicsery is meghalt. A két hősi halottat a hátsó fedélzeten ravatalozták fel.
Bajára érve az angolok előbb tüzet nyitottak rájuk, majd miután kiderült, hogy veszélytelenek, lefoglalták a hajókat, a személyzetet pedig foglyul ejtették (egy ideig a bajai Nemzeti Szállóban tartották őrizet alatt – amelynek falán egyesületünk tervezte és a szálló tulajdonosa állította emléktábla emlékeztet erre – majd Szerbiába szállították őket). Visszatérésről szó sem lehetett.
13. kép: Csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy. A korábban a Monarchiát szolgáló hivatásos magyar tisztikar egy része már 1918. novemberében levetette az egyenruhát, és hazament gazdálkodni vagy csekély vagyonkáját felélve, kivárt. Mások Bécsben vagy a francia megszállás alatt lévő Aradon, majd Szegeden készültek a kommunizmus ellen. Ám azok sem voltak kevesen, akik a behívónak engedelmeskedve, felajánlották szakértelmüket az új hatalomnak. A fiatalabb tisztek közül sokan voltak, akik vagy magukévá tették az új rend ideológiáját, vagy karriervágyból úgy tettek, mintha elfogadnák, de a belépők többsége nem ilyen volt. Az ő helyzetük volt a nehezebb. Származásuk és neveltetésük miatt elfogadhatatlan volt számukra a hivatalos internacionalista, osztályharcos, materialista világnézet. Nehezen tűrték, hogy tilos a nemzeti lobogó használata, a Himnusz éneklése vagy hallgatása, hogy megszűntek a katonai rangok, hogy a legénység által választott politikai biztosok felülbírálhatták a katonai vezetők parancsait. Eleinte meggyőző volt a kitűnően tálalt szociális demagógia és a valóban közhasznú intézkedések bevezetése. De elsősorban hazaszeretetből jelentkeztek. Úgy látták, hogy pillanatnyilag csak a Vörös Hadsereg képes megvédeni Magyarországot a nagy étvágyú szomszédoktól. Eljöttek hát, és legyűrve viszolygásukat, szívvel-lélekkel harcoltak. Így volt ez a flottillánál is.
14. kép: Csicsery László angol haditengerészek által Baján felállított, Mahr Jenővel közös síremléke.
A „paksi csata” két áldozatát június 28-án temették el Baján a szerb városparancsnokság, az angol tiszti küldöttség és hajóink legénységének tíz küldötte jelenlétében. Augusztusban a Baján szolgáló angol haditengerész tisztek saját költségükön angol nyelvű síremléket állítottak a két magyar haditengerész tisztnek. A holttesteket később exhumálták és a SZEGED őrnaszád 1921 novemberében az angol emlékművel együtt Pestre szállította őket. Az emlékmű további sorsa ismeretlen.
A Tanácsköztársaság 1919. július 31-én megbukott. Megmaradt hajóit lefoglalták, majd a románok november 14-i kivonulása után, november 18-án Belgrádba szállították. Később a ’20-as években Ausztria és Magyarország visszakapta a teljesen tönkretett őrnaszádokat, monitoruk azonban soha nem lett többé.
A bajai emlékművet egyesületünk kezdeményezésére és rekonstrukciós tervei alapján a Honvédelmi Minisztérium 2011-ben – a LAJTA emlékév keretében – újraállíttatta.
A polgárháborús helyzetben hazájukért elesettek emléke szolgáljon örök tanulságul arra, amit néhány évvel később a másféle, de éppoly gyilkos igazságtalanság ellen lázadó, s ezért szintén az életével fizető Sophie Scholl így fogalmazott meg: „A törvények megváltoztathatók, a lelkiismeret nem.”
15. kép: Csicsery László és Mahr Jenő bajai síremlékének helyreállított változata és a Duna Szálloda (az egykori Nemzeti Szálló) falán elhelyezett emléktábla (2011).
---
A száz évvel ezelőtti tengerész-helytállásra emlékező - az Egyesületünk tagja, Dr. Margitay-Becht András úr által kezdeményezett - bensőséges hangulatú rendezvényen a hadtörténelem egy hivatásos- és a haditengerészet történetének több amatőr művelője mellett a magyar hadihajózás és polgári hajózás vezetői és jeles képviselői, valamint a katonai és hadihajózási hagyományőrzők, s a száz éve történt katonai akció résztvevőinek leszármazottai jelentek meg az alábbiak szerint:
A hősi halált halt csicseri Csicsery László sorhajóhadnagynak az Egyesült Államokban élő unokaöccse, Csicsery György úr, Benkő Kálmán kormányos alhajómester, a CSUKA őrnaszád fedélzetmestere – a lázadás egyik fő szervezője, és az esemény krónikása – legidősebb gyermeke, Benkő Géza úr, továbbá Vehovszky László tengerész zászlós, a lázadás idején a MAROS monitor első tisztje, unokája, Lőrincze Zsuzsanna úrhölgy. Örülünk, hogy lehetőségük volt eljönni közénk, és velünk emlékezni.
16. kép: Lőrincze Zsuzsanna, Benkő Géza (sötétkék zakóban) és Csicsery György (vörös nyakkendőben) koszorút helyeznek el a LAJTA Monitor Múzeumhajón (fotó: Dr. Ákos György).
Végül, de nem utolsó sorban, jelen volt a monitorlázadás egyetlen ma is látható szereplője és névadója, a LAJTA Monitor Múzeumhajó, mint a megemlékezés helyszíne. Jeles hadihajózás-történészünk, dr. Csonkaréti Károly úr sajnos nem tudott eljönni, de mindannyian tudjuk, hogy nélküle már nem létezne ez a hajó, és hadtörténelmünk e különleges eseményéről sem emlékezhetnénk meg.
Köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel tisztelték meg a hajót, s gazdag és változatos történelmének erre a szomorú epizódjára is együtt emlékezetek!
17. kép: Az emlékező közösség tagjai (balról jobbra): Dr. Balogh Tamás, Székely László, Dr. Margitay-Becht András a TIT HMHE részéről, valamint Csicsery György és hitvese, Lőrincze Zsuzsanna és hitvese, illetve Benkő György úr és hitvese a LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén a századik évfordulón (fotó: Dr. Ákos György).
Az évforduló alkalmából van szerencsénk bemutatni a közönségnek egyesületünk tagja, Barcsy Károly modellező által elkészített, jelenleg az ország legszebb LAJTA Monitor-modelljét, amely 1872-es eredeti konfigurációjában ábrázolja a cs. és kir. hadihajót.
18. kép: A Barcsy Károly által az Esztergomi Duna Múzeum megrendelésére készített, s az emléknapra befejezett alkotása a LAJTA monitorról.
-
145 éves a LEITHA monitor
A mai napon, május 17-én 145 esztendős a magyar állam tulajdonában lévő LAJTA Monitor Múzeumhajó, amely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum külső kiállítóhelye. A hajó születésnapjáról egyesületünk tagjai a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel (melynek a LAJTA tiszteletbeli zászlóshajója) közösen emlékeztek meg az alakulat hadikökötőjében.
A hajó várható elkészültéről szóló korabeli tudósítás a Vasárnapi Újság 1870. évf. 20. számában a 244-245. oldalon: http://epa.oszk.hu/00000/00030/00845/pdf/00845.pdf
Az egyesület elnökségét a megemlékezésen Székely László, a hagyományőrző tagozat vezetője (hö. shgy.) képviselte, aki felolvasta a monitorért kiemelkedően sokat tett Margitay-Becht András, egyesületünk tagja, ebből az alkalomból készített írását, amelyet az alábbiakban adunk közre:
"145 éves a LAJTA Monitor Múzeumhajó
A Pesten, 1871-ben vízre bocsátott öreg hadieszköz építésekor csúcstechnikát képviselt. Mára, mint a világ legöregebb folyami páncélos hadihajója, a magyar főváros páratlan idegenforgalmi szenzációja lett, amikor tavasztól őszig az Országház előtt, a főváros Világörökségi területén állomásozik. Új szerepvállalásával Budapest is beléphetett az „Öreg Hajóval Díszített Régi Városok” elegáns klubjába, többek között Szentpétervár és Boston, London és New York, Stockholm és San Francisco büszke társaként.
A LAJTA fél évszázados katonai szolgálata ideje alatt számos győztes ütközetben vett részt, és sohasem szenvedett vereséget. Bár az I. világháború idején már elavultnak számított, ennek dacára igen hatékony szereplője volt az 1914-ben a Száván, 1915/16-ban pedig a Dunán dúló harcoknak.. Résztvevője és névadója volt az 1919-es antikommunista monitor lázadásnak. Hadászati értékét elvesztve, úszó munkagéppé alakítva, 65 éven át országos jelentőségű építkezések tevékeny résztvevője volt. Ám nem csupán ezen katonai és polgári érdemei, valamint magas kora adja értékét és jelentőségét. A vén monitor számos nemzettel fűz össze bennünket történelmi és érzelmi szálakkal, nagyszerű protokolláris lehetőséget nyújtva a mai magyar diplomácia és a főváros számára.
A „monitor” hadihajó típust egy svéd születésű mérnök tervezte, az Egyesült Államokban. Emlékét mindkét hazája nagy tisztelettel őrzi. A LAJTÁ-ra erősen hasonlító első monitor, a hajótípusnak nevet adó USS MONITOR az amerikai identitás máig kiemelkedően fontos ikonja, tenger mélyéről felhozott maradványai szinte nemzeti kegyhellyé váltak. Egy svéd, vagy egy amerikai már csak ezért is a sajátjaként üdvözölheti a helyreállított LAJTÁ-t, amikor hazájától távol egy klasszikus formájú monitorra bukkan. Ugyanígy érezhetnek az egykori Monarchia népeinek fiai is, hiszen annak idején ük- és dédapáink közös adójából épült, nagyapáik együtt harcoltak rajta, s ha sorsuk úgy hozta, a fedélzetén haltak hősi halált. Rajtuk kívül a vén obsitos megszólíthatja az angolokat is, hiszen máig megmaradt fedélzeti acél-gerendái egy máig üzemelő angliai gyárban készültek. A németek, bolgárok, törökök az egykori szövetséges bajtársat láthatják benne, s egészen biztos, hogy már a hajdani ellenfelekben sem kelt ellenérzéseket. Ez utóbbit segíti a helyreállítók tapintata, mellyel 1887-1993 közötti, hadi cselekményekben sohasem szerepelt formáját rekonstruálták."
Május második felétől a LAJTA Monitor Múzeumhajó ismét az Országház előtt fog állni."
A születésnapi megemlékezés fotói (készítette Dr. Ákos György).
Ezúton köszönjük a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak az ünnepség megtartásához adott hozzájárulását, valamint szeretnénk kifejezni nagyrabecsülésünket az ezred parancsnokságának - külön is Csurgó Attila ezredes úrnak - a megemlékezés lehetőségének rövid idő alatt történő előzékeny biztosításáért.
A hajón a látogatók megtekinthetik a téli időszakban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány költségviselése mellett egyesületünk tagjai (Bechler József, Bicskei János, Hajba László, Hocza István, Juhász Jenő, May Károly, Oli László, Pásztói Róbert, Surman Zsolt) által elvégzett fejlesztések eredményét: a géptérben a kazán tökéletesítését (a kazántesten elhelyezett szegecssor-imitációt, a mérőműszereket, s egy szénrakást), a gőzgép és a kazán fő gőzvezetékkel való összekötését, a gőzgép szerelvényezését, a berendezett tiszti étkezőt és altiszti kabinokat, a lövegtorony alatti lőszerelőkészítő állványzatának fa tárolórekeszeit, valamint a hajó orrában lévő hajómesteri raktár berendezését, a jobb oldali illemhelyet, a konyha és a csikósparhelt átalakítását (kémény-bekötését), végül a legénységi lakótérben elhelyezett kis öntöttvas szenes-kályhát és tartozékait (szenesbödönt, piszkavasat, stb.). A múzeumhajó tökéletesítésének aktuális üteme a lövegirányzékok és a lövegcsövek császári sassal díszített csődugóinak elhelyezésével fejeződik be.
Lesz tehát új látnivaló idén is a hajón. Szeretettel ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.
A 2016. évi munkálatok képei (készítette: Bicskei János és Juhász Jenő).
-
Új könyvben szerepel a LAJTA Monitor Múzeumhajó
Török András művelődéstörténész, közíró és Wachsler Tamás a Kossuth tér felújítására indított Steindl Imre Program vezetője közreadta új könyvét, amely az Országgyűlés Hivatala és az Osiris Kiadó együttműködésében jelent meg a 2015. évi könyvhét alkalmából „A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll” címmel.
A Kossuth tér 2013-2014 közötti nagy átépítéséhez kapcsolódóan a magyar törvényhozás épületét megújult környezetében bemutató kötet a közismert tényeken túl 323 fotó (Wachsler Tamás felvételei), 122 archív kép és 18 magyarázó ábra segítségével igyekszik közelebb hozni az olvasókhoz az Országgyűlést. Eközben izgalmasan érzékelteti az Olvasókkal a tervezés, az építés, a XX. század eleji használatba vétel és a mai működés körülményeit, a XIX. század legvégén épült hatalmas, ahogy a szerzők fogalmaznak "különleges, semmihez sem hasonlítható, szánt szándékkal elképesztésre törekvő, cifra, régi épületet".
Külön öröm és megtiszteltetés a számunkra, s a LAJTA Monitor Múzeumhajón dolgozó valamennyi hajóimádó szervezet és magánszemély számára, hogy az ízléses kivitelű, nagyszabású (már az 1 700 g súlyával is tekintélyes) kötet méltó módon – és az adott terjedelmi korlátok között teljes körűen – emlékezik meg a LAJTA Monitor Múzeumhajóról is, amely tagtársunk, egyben a cs. és kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület vezetője, dr. Margitay-Becht András kezdeményezésére az Országgyűlés épülete előtt nyert elhelyezést, s ennek keretében a felújításában együttműködő szervezetek és személyek, köztük a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és egyesületünk tagjainak a munkájáról is megemlékezik.
A hajóról szóló fejezetben a szerzők felhasználták egyesületünk elnöke, dr. Balogh Tamás LAJTA Monitorról készített hosszmetszeti rajzát (http://lajtamonitor.hu/Media/Lajtamonitor/hu_HU/kepek/illusztraciok/attekinto-rajz.jpg), amely a hajó fedélzetén berendezett kiállításon is látható, s amelyet a National Geographic Magyarország Magazin is közölt a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakereszteléséről szóló cikkében (http://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/aktualis/2013/national-geographic-szuletesnap/sms-leitha-a-monarchia-utolso-hadihajoja.pdf).
Külön köszönjük Török András úrnak, amiért a hajóról írott fejezet szövegét – amelyhez az egyesületünk LAJTA monitornak dedikált honlapján (http://www.lajtamonitor.hu/) fellelt információkat is forrásként használta fel – a megjelenés előtt egyesületünk elnökével is egyeztette.
Köszönjük a körültekintő munkát és gratulálunk a szépen sikerült kötethez!
További információk a szerzőkről:
http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/az.epulo.kossuth.ter.wachsler.tamas.fotoi
http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/w332.htm
További információk a Kossuth tér átépítéséről:
http://nemzetfotere.hu/steindl_imre_program.htm
További információk a kötetről:
-
Május 1-től újra látogatható a LAJTA Monitor Múzeumhajó
A hajó május 1-től hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig látogatható. Megtekintése csak vezetett csoportokban lehetséges, melyek minden egész és fél órában indulnak, az utolsó 17 órakor. A csoportok jelentkezését a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fogadja: Múzeumpedagógiai és Kiállítási Osztály, 06-1/325-1618, [email protected].
(Fotó: Papp Gergő)
-
A LAJTA Monitor Múzeumhajóról már a welovebudapest.com oldalon is!
Bagi László és Balkányi László jóvoltából új híradás jelent meg a hajóról a főváros kulturális életét és nevezetességeit bemutató honlapon.
A múzeumhajók, vagy néha emlékmű-hajók, olyan hajók, amelyeket megőriztek és a közönség számára nyitva álló múzeummá alakítottak, oktatási, képzési és/vagy emlékművi, hagyományőrző céllal. Néhány ezek közül az új hajós nemzedék képzését szolgálja, mint iskolahajó, ám a múzeumhajók közül csak kevés az, amely a mai napig megőrizte a működőképességét és rendszeres szolgálatra alkalmas.
Világszerte néhány száz múzeumhajó létezik csupán. Ezek közül 175 hajót a Történelmi Hadihajók Szövetsége (Historical Naval Ships Association) tömörít. (A LAJTA Monitor Múzeumhajót 2010 augusztusában a TIT – Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület ajánlotta a Szövetségnek, de a hajó nem nyert felvételt, mert kizárólag múzeumok lehetnek tagok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum azonban – tudomásunk szerint – még nem kezdeményezte a tagfelvételt).
Ezen kívül igen sok nem haditengerészeti múzeumhajó létezik, az általános kereskedelmi hajóktól a kikötői vontatókig és a világítóhajókig. Sok, ha nem a legtöbb, múzeumhajó valamely hajózási múzeumhoz tartozik, vagy azzal társult, illetve kapcsolatban áll. Fenntartásuk igen vegyes. Annak ellenére, hogy a legtöbb múzeumhajó az állam egykori hadihajója volt, a hadihajókból kialakított múzeumhajóknak csak egy kis részét tartja fenn maga az állam. A fenntartást többnyire civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, múzeumok végzik.
Más nemzetek hasonló korú és jelentőségű hadihajói nemcsak, hogy múzeumhajók, de ezen belül általában jelképes aktív szolgálatban állnak az adott ország haditengerészetének élén. Például az 1765-ben épült angol H.M.S. VICTORY sorhajó (http://www.hms-victory.com/) a Second Sea Lord (az Admiralitás második lordjának) zászlóshajója, vagy az amerikai flottaparancsnok alárendeltségében működő 1797-es U.S.S. CONSTITUTION fregatt (http://www.ussconstitutionmuseum.org/), amely szintén fontos szerepet tölt be az Egyesült Államok haditengerészetében, amennyiben aktívan részt vesz a közösségi eseményekben, oktatási programokban és a történelmi demonstrációkon.
Hozzájuk hasonlóan a LAJTA Monitor Múzeumhajó a Honvédelmi Miniszter 97/2010 (XI. 16.) utasítása alapján az egykori cs. és kir. Haditengerészet dunai flottilájának mai utóda, a MH. 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója.
Örömünkre szolgál, hogy ezt a nagyszerű hajót most új felületen keresztül is megismerhetik az érdeklődők!
http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/megneztuk.a.felujitott.hadihajot.a.lajta.monitort
-
Friss hírek a LAJTA Monitor Múzeumhajóról
Az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága képviselői információs szolgálata abból az alkalomból, hogy a LAJTA Monitor Múzeumhajó 2014. augusztus 15-én az Országgyűlés északi homlokzata előtti pontonra állt, a Kossuth tér felújításának szentelt honlapján is rövid hírben számolt be vázlatosan a múzeumhajó történetéről és felújításának körülményeiről, amelynek elkészítéséhez egyesületünk is konzultációs segítséget és képanyagot biztosított. Külön köszönet illeti az alkotó Csorba György urat, a szolgálat kutatóját azért, hogy közlésében közreműködésünket nemcsak, hogy megköszönte és a tőlünk kapott képekhez a hivatkozásokat megfelelően feltűntette, de egyúttal az egyesületünk web-oldalra (http://lajtamonitor.hu/) mutató linket is elhelyezte, amely jelenleg a legteljesebb módon és a legrészletesebben mutatja be a hajó és felújítása történetét, valamint a hajóval kapcsolatos események, rendezvények, programok sorát az inerneten!
http://www.nemzetfotere.hu/ter-ido.htm?ido=141
Ezúton ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy beszámoljunk arról is az érdeklődőknek, hogy a LAJTA Monitor Múzeumhajóval kapcsolatos közlések – igaz egyelőre szintén csekély terjedelemben – immár a tulajdonos Hadtörténeti Intézet és Múzeum honlapján is elérhetők:
http://www.militaria.hu/kiallitasok/kulso-kiallitohelyek/lajta-monitor-muzeumhajo
Ez utóbbi honlapon a hajó 2014. november 3-ig érvényes látogatásnak rendje is szabályozásra került. Az érdeklődő csoportok a weboldalról letölthető fogadó nyilatkozat kitöltésével és az ott megadott [email protected] e-mail címre történő elküldésével kezdeményezhetik a hajó meglátogatását.
A hajó információink szerint az év végén visszatér Neszmélyre. A szükségeshez képest folyamatosan végzett felújításban, karbantartásában egyesületünk továbbra is közreműködik. Az elmúlt időszakban ugyanis több – lopásból eredő – kár érte a hajót.
A hajó Budapestre történő megérkezésekor realizáltuk például, hogy 2011 (a hajó 140. születésnapjára országszerte rendezett ünnepségeken történt bemutatása) óta ismeretlen személy(ek) eltulajdonították a hajó 2010. évi ünnepélyes újrakeresztelése alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársai (Nagy András és kiállítás-rendező csapata) által készített cs. és kir. hadilobogót, valamint az egyesületünk által a hajónak adományozott, az egykor a SZENT ISTVÁN csatahajó parancsnoki hídján lengő (ünnepi alkalmakkor használt) díszzászlóval azonos megjelenésű díszlobogót. Bár a HIM az eltűnt hadilobogót azóta pótolta (ám annak kivitele az eredeti kétrétegű, merevítő bélésanyaggal ellátott, autentikus selyem-lobogótól eltérően egy teljesen anakronisztikus, szimpla – és ráadásul a szélek mentén perforált – műanyag), egyesületünk erőforrásait a díszlobogó pótlása meghaladja.
Augusztus 15. óta további lopásból eredő károk is történtek (az Országgyűlés épülete előtt, annak ellenére, hogy – mivel a LAJTA a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajója – fegyveres őrség teljesít szolgálatot a hajón)! A felső fedélzet feletti ún. „repülőhídon” elhelyezett 2 db Nordenfelt típusú gyorstüzelő ágyú bronz szerelvényei közül ismeretlen személyek ellopták a magassági irányzók beállításához szükséges bronz csavarokat és letörték a gyorstüzelő felhúzó és elsütő karjának végén található bronz fogantyút. Ezeket egyesületünk tagjai, Bicskei János és Valentinyi Gyula azóta pótolták.
A tolvajoknak ezúton kívánjuk, hogy – ha olvassák ezt a közlést – mélységesen szégyelljék el magukat!
-
Az Országgyűlés előtt a LAJTA monitor
2014. augusztus 15-én az Országgyűlés épülete előtti Duna-szakaszon került állandónak szánt bemutatóhelyére a magyar állam tulajdonában álló, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe tartozó, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány kezelésében lévő, az alapítvány által elnyert és a részéről biztosított önrésszel kiegészített uniós forrásokkal, valamint egyesületünk önkénteseinek pro bono publico végzett munkájával 2010-ben felújított LAJTA Monitor Múzeumhajó.
Fotó: Beliczai László (MTI)A hajó fedélzetén - eredetileg szintén egyesületünk közreműködésével - berendezett, már 2010. augusztus 20. óta látogatható, s most a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány által továbbfejlesztett múzeum a híradások szerint 2014. novemberéig ingyenesen megtekinthető.
Egyesületünk számára külön öröm, hogy a hajót tagjaink munkái ezúttal is tovább gazdagíthatták, amennyiben azon Margitay-Becht András magányadományai mellett a Bicskei János által készített szegecssor-imitációt is elhelyezték, s végül a hajóharangra is felkerülhetett a Balogh Tamás által a saját kutatásai alapján azonosított eredeti osztrák-magyar hajóharang-feliratokkal egyező módon és méretben már 2010-ben kiszerkesztett hajónév.
Üröm az örömben, hogy a szervezők ehhez képest egyedül egyesületünket nem hívták meg a rendezvényre... Ennek ellenére - bár az alábbi híradásokból kiderül, hogy van még mit fejlődni (többek között az átadott információk pontosságában) - gratulálunk a tulajdonosi jogokat gyakorló és a kezelő szervezetek eddigi eredményeihez, s bízunk a hajó méltó megőrzésére irányuló további erőfeszítéseik sikerében.
Bővebben:
http://www.origo.hu/itthon/20140815-lajta-a-dunan.html
http://iho.hu/hir/atadtak-a-lajta-monitor-muzeumhajot-140815
-
Új LEITHA-festmény készült
Némethy Georgina festőművész - egyesületünk tagja - a hajóportré-festészet hazai mestere újabb nagyméretű festményt készített a LEITHA monitorról, illetve a Múzeumhajó 2010. évi ünnepélyes újrakereszteléséről (http://lajtamonitor.hu/).
A festmény (fent) és az elkészítésének alapjául szolgáló eredeti fotó (lent).
A művésznő a festményt - amelyen egyesületünknek az újrakeresztelés megszervezésében és lebonyolításában közreműködő tagjai is felismerhetők - a "165 éves a magyar honvéd folyami hadihajózás" c. kiállításunkon mutatja be első alkalommal a közönségnek Mosonmagyaróváron, 2013. április 20-án (http://hajosnep.blog.hu/2013/04/14/egyesuletunk_uj_kiallitasa). Gratulálunk az alkotónak, akinek sok sikert és a további, hasonlóan nagyszerű képek alkotásához jó egészséget kívánunk!
Egyesületünk tagjai az eredeti fotón (balra) és a festményen (jobbra): (1) May Károly, (2) Bechler József, (3) Hajba László, (4) Dr. Hüvös Ferenc, (5) Dr. Balogh Tamás, (6) Székely László, (7) Heckenast Péter, (8) Szili Balázs, (9) Margitay-Becht András, (10) Kertész Enikő (az MTV munkatársa) és (11) Pichler Norbert.