Contents tagged with tengeri_drónok
-
A Fekete-tengeri Hadszíntér eseményeinek összefoglaló értékelése, 2022-2024
Az Orosz Föderáció Fegyveres Erői által 2022 február 24-én Ukrajna ellen indított agresszív támadó hadműveletekben az orosz Fekete-tengeri Flotta (a továbbiakban FTF) feladata lett volna az ukrán ellenállás megtörése délen, az Odessza, Mikolaiv, Herszon elleni orosz felvonulás megkönnyítése érdekében. Mára egyértelművé vált, hogy ennek a célnak az FTF nem tudott megfelelni. A háború menete fontos tapasztalatokkal szolgál arra nézve, hogy miért és hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, s bizonyos mértékig a tengeri hadviselés egésze szempontjából releváns következtetésekre is alapot ad. Cikkünk ezeket a tapasztalatokat és következtetéseket tekinti át.
1. ábra: Az orosz haditengerészet IVANOVEC korvettje a Fekete-tengeren az ukrán védelmi hírszerzés felvételein (forrás: itt).I. Bevezetés szárazföldieknek:
Az érthető értékeléséhez elengedhetetlen egy rövid történeti kitekintést tenni a Fekete-tengerre, az ottani orosz-ukrán erőviszonyok alakulására, illetve a tengerészeti stratégia és taktika legfontosabb kérdéseire.
I.1. Mare Liberum vs. Mare Clausum
A holland halászok sérelmei miatt (akiket az angol hadihajók a saját halászaik védelmében folyton elkergettek az angol partok közeléből), s hogy az idegen vizeken történő halászati jogot elméletileg is megalapozza, Hugo Grotius holland jogtudós 1609-ben kidolgozta a Mare Liberum, vagyis a „szabad tenger” elméletét, amely szerint minden hajónak joga van bármely vízfelület korlátlan használatára. Érvelésével az angol jogtudós, John Selden szállt szembe, 1631-re kidolgozva a Mare Clausum, vagyis a „zárt tenger” elméletét, amely szerint az ország partvonalával szomszédos vizek kizárólag az adott ország fennhatósága alá tartoznak. Kettejük vitája vezetett végül a felségvizek fogalmának bevezetéséhez, ahol a kizárólagosság, míg a nyílt tengeren (vagyis azokon a tenger-részeken, amelyek egyetlen állam felségvizének sem minősülnek[1]) Grotius szabad hajózásra vonatkozó elgondolása érvényesül azzal, hogy a parti állam joghatósága alá tartozó felségvizekre természetesen más országok hajói is behajózhatnak, de ott csak a parti állam által megengedett magatartásokra jogosultak.
A tengerhajózás szabadságának gondolata erősen – és máig érvényesen – meggyökerezett a XVI. századtól egyre inkább Európa, majd 1918/1945 után az Egyesült Államok által dominált, tengeri áruszállításra épülő világrendben. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy végül az USA is ennek, a németek korlátlan tengeralattjáró-háborúja által fenyegetett, jognak a védelmére hivatkozva lépett be az első világháborúba, s – mint a világ hitelezője – vált végül annak egyértelmű nyertesévé. A szabad hajózás jogával azonban elsősorban azok tudnak élni, akiknek lehetősége van rá, vagyis azok, akik képesek részt venni a tengerhajózásban és ténylegesen részt is vesznek benne. Ám, ahogy az egyjogúság nem ad egyenlő képességeket, készségeket, szépséget, tehetséget, stb. az embereknek, ugyanúgy nem egyforma a tengerhajózásban való részvétel képessége sem az egyes államok között. Mindez államról államra változik különböző objektív (az állam által korlátozottan megváltoztatható, vagy egyenesen megváltoztathatatlan) és szubjektív (az állam akaratától függő) tényezők léte vagy hiánya függvényében.
Az például, hogy egy állam hol fekszik a tengerhez képest (hosszú vagy rövid tengerpartja van-e, könnyen eléri-e a fontos világkereskedelmi útvonalakat, vagy csak nagy nehézségek árán, stb., netán egyenesen tengerektől elzárt, kontinentális fekvésű országról van-e szó) objektív körülmény. Az objektív körülmények által okozott esetleges hátrányok azonban szubjektív körülményekkel mérsékelhetők (pl., ha az állam úgy dönt, hogy erőforrásokat – képzést, tervezést, beruházást, stb., s ezekhez költségvetést – allokál erre a célra). Az összefüggés világos: Nyilvánvalóan nincs értelme arra panaszkodni, hogy egy országnak nincs tengerhajózásból származó bevétele, ha szubjektíve semmit sem tesz azért, hogy az objektíve fennálló hátrányokat a maga számára előnyösen átalakítsa (vagy helytelenül azonosítja a saját tennivalóit és alkalmatlan eszközöket választ), ezért nem tud fenntartható gazdálkodást folytató résztvevője lenni a tengerhajózásnak.
A földrajzi viszonyok alakulása például az orosz, majd a szovjet polgári- és hadihajózás számra is olyan objektíve hátrányos feltételeket támasztott, amelyeket szubjektív döntéseivel sem a cári, sem a szovjet kormányzat nem tudott érdemben a maga számára előnyössé alakítani. Az orosz/szovjet tengeri erő hatékony felhasználását (1) a nyílt óceánokhoz való közvetlen hozzáférés hiánya, (2) az ország fő tengerparti területeit elválasztó hatalmas távolságok, (3) a zord éghajlati viszonyok és (4) a potenciális ellenfelek tengerentúli ellátóbázisok megszerzésében és fejlesztésében elért történelmi előnye döntően befolyásolta, mivel ezeket a tényezőket az oroszok/szovjetek sem a) a doktrínában, sem b) a haderőtervezésben, sem c) a hadihajóépítésben nem vették figyelembe.
A Szovjetunió a fennállása alatt ugyanakkor jogi fronton kitartó erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a nemzetközi jogot a tengerekhez való biztonságos hozzáférésre és azok szabad használatára vonatkozó céljai fényében értelmezze, miközben korlátozta a külföldi haditengerészetek hozzáférését a saját regionális tengereihez, vagyis másoktól mindent megtagadott, amit magának viszont követelt. Ismerős? A Balti-tenger esetében például a „Mare Clausum” elvére hivatkoztak annak érdekében, hogy kizárják onnan a tengerrel nem határos nemzetek haditengerészeteit, s a Fekete-tenger, valamint az Ohotszki- és a Japán-tenger tekintetében is ugyanilyen nyilatkozatokat tettek, miközben keményen igyekeztek hatástalanítani mások területi követeléseit azokra az átjárókra és szorosokra, amelyeken a szovjet flotta hajóinak kellett kijutnia a nyílt tengerre.
I.2. Ukrán vs. orosz fekete-tengeri jelenlét 2022-ig
Maga a Fekete-tenger nem nagy: felszínének kiterjedése 423 000 km2. A szemben lévő partok közötti legnagyobb távolság (a tenger „hossza” és „szélessége”) is csak 1 187 km, illetve 613 km, legnagyobb mélysége 2 km. Ezzel a Föld 3 óceánja és 48 tengere közül csak a 35.[2] Vízrajzi szempontból az Atlanti-óceán melléktengerének a melléktengere: a nyílt óceánhoz a Földközi-tengeren, ahhoz pedig a Boszporuszon, a Márvány-tengeren és a Dardanellákon keresztül kapcsolódik. Melléktengere a 340 km hosszú, 135 km széles, 37 500 km2 területű és a legmélyebb pontján is csak 13 m mély Azovi-tenger, amellyel a Kercsi-szoroson keresztül áll összeköttetésben. Azt, hogy a Fekete-tenger milyen kicsi, jól érzékelteti az a tény, hogy a 2022. április 14-én elsüllyesztett MOSZKVA cirkáló kevesebb, mint egy nap (20 óra) alatt képes volt hosszában, s fele annyi idő (10 óra) alatt keresztben átszelni. Hadműveleti szempontból tehát nincs elegendő tér manőverezni rajta, mivel a harcoló felek órákon belül túlságosan közel kerülhetnek a másik fél bázisaihoz, ahonnan ellenfelük erősítést kaphat, eltávolodva egyúttal a saját bázisaitól, megnehezítve a saját támogatását. Partvédelmi szempontból, s a tengeri közlekedés/áruszállítás zavartalanságának biztosítása és folyamatosságának fenntartása szempontjából viszont mindenképpen fontos (indokolt és indokolható) a katonai jelenlét fenntartása a tengeren.
A tengert 1877-ig kettő, 1878-tól négy, 1990-től pedig hat állam – Törökország, Bulgária, Románia, Ukrajna, Oroszország és Georgia (Grúzia) – határolja, melyek közül öt rendelkezik haditengerészettel (a grúz haditengerészet 2009-ben vesztette el önálló haderőnemi jellegét, amikor beolvasztották a határőrséghez tartozó parti őrségbe). A haditengerészettel rendelkező öt állam közül három a NATO tagja, Ukrajna pedig 1994 óta különböző minőségben résztvevője a NATO programjainak (1994-től NATO Békepartner, 1997-től a NATO-Ukrajna Bizottság tagja, 2005-től a NATO Intenzív Dialógus program tagja, 2016-tól az Ukrajnai Átfogó Segítségnyújtási Csomag részese, 2019-től megnövelt lehetőségeket élvező partner, 2020-tól tagjelölt).
Az ukrán haditengerészet nem előzmények nélküli. A zaporozsjei Kozák Szics – bár nem volt közvetlen tengeri kikötője – a Fekete-tengerbe ömlő folyókon át kijárattal rendelkezett a tengerre, s Petro Konasevics-Szahajdacsnij hetman vezetésével könnyű vitorlás-evezős csajkái a XVII. században rendszeres rajtaütéseket hajtottak végre a tengerpart török erősségei ellen, a kisázsiai partokat is beleértve. Az addig csak kb. „határvidék” értelemben használt szláv kifejezés – „u krajina” (kb.: „a határnál”, „az utolsó krajinán[3] túl”) – hivatalos államnévvé csak a cári Oroszország összeomlása után vált, az első világháborúban. Az 1917. februári polgári forradalom hatására előbb autonómmá, majd az autonóm kormány által el nem ismert októberi bolsevik puccs után, Ukrán Népköztársaságként független országgá vált az addig Kis-Oroszországként ismert 8 kormányzóság. A Szevasztopolban állomásozó volt cári orosz Fekete-tengeri Flotta egységei ekkor átmenetileg – 1917 októberétől 1918 márciusáig, mintegy öt hónapig – a kijevi kormány ellenőrzése alatt álltak, ezután az Ukrajnát megszálló Központi Hatalmak, illetve Szovjet-Oroszország osztoztak rajta (a flotta német felügyelet alá került, a hadihajók egy részét viszont a bolsevik kormányt elfogadó orosz tisztek és legénység Novorosszijszkba menekítette). Az ukrán kormány a németbarát Pavlo Petrovics Szkoropadszkíj hetman irányítása alatt 1918 júliusa és novembere között fokozatosan egyre több hajót vett át a németek által az ország megszállásakor lefoglalt volt cári orosz hadihajók közül. A Nyikolájev-központú ukrán flotta ekkor a korábbi orosz hajóállomány mintegy felével rendelkezett (a Novorosszijszkba menekült egységeket Lenin utasítására a saját legénységük elsüllyesztette, a német megszállás után pedig több egységet az ugyancsak a Központi Hatalmak megszállása alatt álló Romániának adtak, kárpótlásként). 1918 decemberében az ukrán flotta megadta magát a Földközi-tengerre benyomuló antant erőknek, amelyek átadták a hadihajókat a szovjethatalom ellen küzdő fehér tábornokoknak. A kérészéletű első ukrán flotta ekkor megszűnt (a hajók nélküli ukrán haditengerészeti igazgatás azonban 1921-ig fennmaradt). Jelképei – különösen a német haditengerészet mintájára kialakított hadilobogója – azonban ekkor jöttek létre, s az 1992-ben újjáalakult új ukrán haditengerészetnek is a jelképeivé váltak.
1. tábla: Az első ukrán állam tengerészeti erőinek egységei típusonként 1917. október – 1918. december.
2. ábra: Az első ukrán állam tengerészeti erőinek hadilobogója és a korabeli német haditengerészeti lobogó.
Az ukrán flotta kérdése a Szovjetunió felbomlása után került ismét napirendre, akkor, amikor 1991. december 10-én Ukrajna is aláírta a Szovjetunió helyébe a Független Államok Közösségét helyező 1991. december 8-i Belovezsai Megállapodást[4], a december 12-én kiadott 4. számú elnöki rendelettel pedig a független Ukrajna iránti hűségeskü letételére kötelezte a volt Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén állomásozó katonai alakulatok parancsnokait és tagjait 1992. január 20-ig. A szovjet Fekete-tengeri Flotta tiszti gyűlése azonban 1992. január 8-án a FÁK vezetőihez fordult, hogy a flottát közös stratégiai-védelmi egységnek ismerjék el és ne járuljanak hozzá az ukrán fennhatóság alá helyezéséhez. 16-án a FÁK vezetői olyan esküszöveget állapítottak meg a stratégiai alakulatoknál szolgálók számára, amelyben egyszerre kellett esküt tenni a területi állam és a FÁK (mint nemzetközösség) iránti hűségre. Úgy tűnt, hogy ez megoldja a problémát, s 18-án a volt szovjet Fekete-tengeri Flotta első egysége – a búváriskola 3. százada – felesküdött Ukrajnára és a Független Államok Közösségére. Február 22-ig további három alakulat (a haditengerészeti repülők 46 pilótája, a krími hadikikötők területvédelmi járőrhajós alakulatainak 17. dandárja és a 880. Tengerészeti Gyalogzászlóalj) tette le az esküt, mire a Flotta moszkvai főparancsnoksága feloszlatta az érintett egységeket, s ezután kizárólag etnikai oroszokat toborzott, az orosz parlament pedig napirendre tűzte a Krím-félsziget hovatartozásának kérdését. Az április 5-i 209. ukrán elnöki rendelet az ukrán belügyekbe való beavatkozással vádolta Moszkvát, emlékeztetve az Ukrajna határait kijelölő és Oroszország által is elfogadott nemzetközi megállapodásokra, mire másnap az orosz parlament megtagadta a Belovezsai Megállapodás ratifikálását. 7-én a flottaparancsnokság adminisztratív részlegében 1991 szeptemberében megalakított Ukrán Tisztek Társasága hűségesküt tett Ukrajnára, Borisz Kozsin ellentengernagy pedig elfogadta az ukrán védelmi miniszter felkérését a megalakítandó ukrán tengerészeti erők főparancsnokságára. A 8-án kelt védelmi miniszteri rendelet meghatározta az ukrán flotta kialakításának irányelveit, az ukrán haditengerészeti erők törzskarának 13-án történt megalakítása pedig de facto megszűntette a Fekete-tengeri Flotta addig egységes irányítását. 1992. július 20-án az SKR-112 (egy Kalinyingrádban, az 1950-es években épült szovjet őrhajó) ukrán hadihajónak nyilvánította magát. Felvonta az ukrán lobogót és krími támaszpontját elhagyva Odesszába indult. A moszkvai parancsnokság lázadásnak minősítette az esetet és megpróbálta feltartóztatni, majd elsüllyeszteni a hajót – eredménytelenül. 1992. augusztus 1-én Leonyid Kravcsuk ukrán elnök formálisan is megalapította a szervezetileg de facto már létrejött ukrán haditengerészetet. Öt évig tartó tárgyalássorozat eredményeként 1997-re született megállapodás[5] az egykori szovjet Fekete-tengeri Flotta Ukrajna és Oroszország közötti felosztásáról, s a szevasztopoli bázis orosz bérletéről (a megállapodás alapján a volt szovjet Fekete-tengeri Flotta 68 hajójából az 50 harcképes, kevésbé elavult egység került orosz, a 18 avult és/vagy inaktív egység ukrán tulajdonba).
2. tábla: A második ukrán állam Fekete-tengeri Flottája állományának alakulása 1997-2022 között. * forrás: *Az 1997-es megállapodás 4. melléklete, **CIMSEC ***Niall McCarthy: The Military Imbalance In The Black Sea, **** vegyes források
2001-ben a NATO-tag Törökország kezdeményezésére jött létre Fekete-tengeri Tengerészeti Együttműködési Csoport – BLACKSEAFOR[6] – a Fekete-tenger térségében a béke és biztonság garantálására valamennyi parti állam haditengerészetének együttműködésével (az alkalmi közös műveleti erőbe szerveződő nemzeti egységek a hajózási útvonalak biztosítását, kutatás-mentést, aknamentesítést, humanitárius segítségnyújtást végeztek, ezzel kívánva megerősíteni a jószomszédi együttműködést és azon keresztül a térség stabilitását). Az egyezményből a Krím 2014-es annektálása után Ukrajna kezdeményezte Oroszország kizárását, de ez nem történt meg, a 2022-es teljes körű orosz invázió megindulását követően így Ukrajna lépett ki a szervezetből 2023-ban.
A 2014-2022 közötti időszak rendkívül fontos az Ukrán Haditengerészet szempontjából, ugyanis már az ország szuverenitása ellen intézett első jogtalan orosz támadás is egyértelművé tette Ukrajna számára, hogy fel kell készülnie a biztonsági helyzet további romlására, az ország nyugati szövetségesei számára pedig azt, hogy segíteniük kell Ukrajnát önvédelmi képességei fejlesztésében.[7] Ez egyrészt eszközök és technológia átadását jelentette (az ehhez szükséges bizalmat kellően megalapozta az a tény, hogy az Ukrán Haditengerészet alkalmas, elkötelezett és tevékeny résztvevője volt a Szomália partjainál a nemzetközi tengerhajózás biztonságát fenyegető kalózok elleni nemzetközi misszióknak). Másrészt az első konkrét lépések megtételére is sor került az Ukrán Haditengerészet és a NATO interoperabilitásának megteremtése érdekében. Ezt a folyamatot – s annak részeként az ukrán fekete-tengeri flotta, valamint a szárazföldi és a különleges műveleti erők újjáépítését – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Törökország felügyeli. Ekkor (az ukrán flottának a Krím 2014-es annektálásakor az oroszok által elragadott 50 %-a pótlására) hozták létre Ukrajna úgynevezett „szúnyogflottáját” a felségvizek és a partvonal védelmére, illetve a támadó ellenséget folyton zaklató korlátozott partközeli hadműveletekre. Az USA mellett Bulgária, Grúzia, Románia bevonásával javították Ukrajna információküldési és -fogadási képességét (Black Sea Maritime Domain Awareness), elhárító tüzérségi radarokat, műholdfelvételeket és elemzési képességeket, katonai gyógykezelést és harci evakuációs eljárásokat támogató berendezéseket, valamint jelentős gépágyú-kapacitással rendelkező 16 db Mk VI típusú, amerikai gyártmányú nyílt tengeri járőrhajót [8] adtak át, illetve adtak el Ukrajnának (Ukraine Security Assistance Initiative). A csomag részeként drónellenes rendszereket, biztonságos kommunikációs felszereléseket, elektronikus hadviselési rendszereket is biztosítottak a szükséges kiképzéssel együtt. Végül 2020-ban 4 korszerű ADA-osztályú korvett gyártását rendelte meg Ukrajna Törökországtól[9] a nyílt tengeri felszíni képességei megújítására (ezekkel a hajókkal kívánva kiegészíteni az avuló volt szovjet haditechnika felváltására 2008-ban jóváhagyott és 2011-ben megvalósítani kezdett 4 db saját tervezésű és gyártású P58250 – VOLODYMYR VELYKYI – osztályú korvettet tartalmazó építési programját).
Ezek az ukrán szempontok. Orosz szempontból – a történelmi-nosztalgikus, illetve az érzelmi-sérelmi okokon túl – nehéz racionális okot találni arra, hogy miért törekszik Oroszország az indokolt partvédelmi és közlekedésbiztosítási feladatok ellátására képes flotta fenntartásán túl fekete-tengeri dominanciára. Tekintve, hogy már a Szovjetunió felbomlása előtt is a négy rendszerben tartott flotta (Balti-tengeri, Fekete-tengeri, Északi és Csendes-óceáni) közül „az északi és a csendes-óceáni flottában összpontosult a haditengerészet általános célú tengeralattjáró erőinek körülbelül 70 %-a, 6 % kivételével a teljes SSB/SSBN[10] haderő (gyakorlatilag az összes nukleáris egység), és a haditengerészet főbb felszíni harcoló egységeinek mintegy 55 %-a”. Ennek oka, hogy a négy flotta közül szintén csak ez a „kettő számíthat arra, hogy háborús időkben könnyen hozzáférhet a nyílt óceánhoz: a Kola-félszigetre támaszkodó északi flotta, valamint a Vlagyivosztokra és a Kamcsatka-félszigetre támaszkodó csendes-óceáni flotta. […] a Balti- és Fekete-tenger kijáratait viszonylag könnyen le lehet zárni.” Ezért „ésszerű azt feltételezni, hogy egy D-napon a Balti- és a Fekete-tengeren lévő vagy ott visszatartott egységek csak azért maradnak ott, hogy helyi, partközeli védelmet nyújtsanak. A nyugati erők elleni bármilyen nyílt tengeri hadművelet végrehajtása elsősorban az Északi- és a Csendes-óceáni flotta feladata.”[11]
3. tábla: A szovjet, majd az orosz Fekete-tengeri Flotta állományának alakulása 1992-2022 között. * forrás: What is Black Sea Fleet Worth? in.: FORUM NO. 86 • SUMMER. 1992, p. 35., **CIMSEC, ***Niall McCarthy: The Military Imbalance In The Black Sea, **** JANE’S, ONI
A huszonegyedik század első másfél évtizedében az orosz erőfeszítések célja az ország öröklötten rossz (és a Szovjetunió felbomlásával tovább romlott) geostratégiai helyzetének javítása volt a Fekete-tenger térségében.[12] Az orosz hadihajók számának alakulása a Szovjetunió felbomlása utáni 30 évben látszólag megerősítette ezt, hiszen az ország (a típusok közötti némi belső átrendezéssel) a Szovjetunióéval azonos nagyságú flottát épített ki. A Fekete-tengeri NATO-tagállamok azonban reagáltak erre, s az erőviszonyokat összevetve egyértelmű, hogy a főbb típusok mindegyikében jelentős az orosz lemaradás.
4. tábla: A fekete-tengeri NATO-erők 2016-ban (forrás: Stratfor). * Az orosz tengerészeti repülés járműállománya 78 egység, ezzel a tengerészeti repülés az egyetlen, ahol egyértelmű orosz fölény kimutatható.
A fejlesztést azonban orosz részről nem a NATO-val való közvetlen konfrontáció szándéka, inkább az elrettentés korábbival azonos mértékének fenntartása indokolta, annak érdekében, hogy a Szovjetunióból kivált és a NATO-ba törekvő szomszédok – Georgia (Grúzia), de főleg Ukrajna – tengerhez való hozzáférését egy NATO-beavatkozás kockázata nélkül akadályozhassák (a 2008-as grúziai háború, a Krím 2014-es annektálása és a donbaszi polgárháború felszítása mind-mind ezt a célt szolgálta).
I.3. Hozzáférés-gátló és területmegtagadó stratégiák:
A flotta legfőbb célja a háborúban (1) a támadások távoltartása az ország saját tengerpartjától (2) a tengeri kereskedelem szabadságának biztosítására, és (3) az ellenséges flotta megsemmisítése, vagy kikötőibe zárása (blokádja). Az első és a második cél elérését a harmadik sikeres elérésével – vagyis az ellenséges flotta megsemmisítésével vagy megbénításával – lehet biztosítani. Arra a flottára, amely képes a saját vízi közlekedés és kapcsolattartás szabadságának a támadások elleni biztosítására azt mondják, hogy uralja a tengert (’to have command of the sea’). Ez a tengerek feletti uralom (’sea control’) doktrínája.
A tengerészeti stratégia és taktika évszázadokon át a harmadik megoldásban (megsemmisítés/blokád) látta a tengerek feletti uralom megszerzésének a kulcsát. Sir Julian Corbett (1854–1922) brit tengerészet-történész, a Királyi Haditengerészeti Kollégium oktatója azonban 1911-ben kifejlesztette a „relatív tengerek feletti uralom” doktrínáját. A kortárs és megelőző teoretikusokkal szemben ugyanis ő sokkal kisebb jelentőséget tulajdonított a flották csatájának. Corbett a haditengerészeti és a szárazföldi hadviselés egymásrautaltságát hangsúlyozta és a csaták helyett általában a tengeri kapcsolattartás fontosságára koncentrált. Álláspontja szerint a tengeri csata nem öncélú, hiszen a flotta elsődleges célja a saját tengeri kapcsolattartás biztosítása és az ellenség kapcsolattartásának megzavarása, így nem feltétlenül kell keresni az ellenséges flotta megsemmisítésének a lehetőségét. Corbett szerint ezért a tenger feletti uralom nem szükségszerűen abszolút, sokkal inkább relatív és különböző kategóriákba sorolható: (1) általános vagy (2) helyi, (3) állandó vagy (4) ideiglenes. Corbett két alapvető módszert határozott meg a kapcsolattartás útvonalai feletti ellenőrzés megszerzésére: (1) az ellenséges hadi- és kereskedelmi hajók tényleges fizikai elpusztítása vagy elfogása, és (2) a tengeri blokád. (A tengerészeti stratégia és taktika fejlődéséről bővebben: itt.)
Corbett kortársai nem fogadták el a következtetéseit. Ám a tengerészeti stratégia addig általánosan helyesnek tartott elvei a két világháborúban mégis megdőltek: mindent eldöntő ütközetekre egyszerűen nem került sor többé. Ezt az első világháborúban még lehetett egyfajta gondolkodásmódbeli felkészületlenséggel, felesleges óvatoskodással vagy épp gyávasággal magyarázni, de a második világháborúban már nem. Az akkori nemzetek – részben pont az első világháború tengerészeti bénultságából merített tapasztalatok alapján – aktívan használták a csatahajóflottáikat. Európában az olaszok (Matapan, 1942), Ázsiában a japánok (Leyte, 1944) igyekeztek csatahajóikkal elérni a maguk számára kedvező végeredményt, mindhiába. Az azóta lefolyt kisebb háborúk – helyi fegyveres konfliktusok – többségében pedig már nincs is olyan ellenfél, amelyet egyetlen csapással meg lehetne semmisíteni, ettől függetlenül a helyi háborúk is alkalmasak a tengeri kapcsolattartás zavarására (lásd: kalózkodás) vagy a hátországban megszokott életkörülmények tartós és jelentősen hátrányos befolyásolására (lásd: terrorizmus). Az első, de főleg a második világháború tapasztalatai (ahol tömegesen fordultak elő az elmélet helyességét igazoló események), így lényegében Corbett 1911-es álláspontjának helyességét támasztották alá, ezért a haditengerészeti stratégiát mindinkább – ma pedig már kizárólag – az általános stratégia részeként, a szárazföldi és a légi hadviseléssel összevontan, azaz összhaderőnemi kérdésként kezelik, ami az első és a második világháborús stratégák túlnyomó többsége számára még elképzelhetetlen lett volna.
A relatív tengerek feletti uralom így mára általánosan elfogadott és érvényes leírásává vált annak, hogy mire jó, és milyen kihívásokkal szemben hasznos egy tengeri haderő. Corbett eredeti kategóriáit eszerint ma már ún.: „hozzáférés-gátló/területmegtagadó” (anti-access/area denial, vagy A2/AD) stratégiaként írják le. A hozzáférés-gátlás az ellenfél haderejének a műveleti területre való bejutását akadályozó, jellemzően (de nem kizárólagosan) nagy hatótávolságú akciókat és képességeket jelenti. A területmegtagadás pedig azokat az általában rövidebb hatótávolságú akciókat és képességeket, melyek célja az ellenséges haderő cselekvési szabadságának korlátozása a hadműveleti területen.
A Balti-tengeren, a svéd partok előtt a 2010-es évek óta nyilvánosságra hozott – feltehetőleg a különleges erők szabotázsakcióinak előkészítésére és támogatására irányuló – orosz tengeralattjáró-incidensek (2014, 2017) arról győzték meg a svéd haditengerészeti vezetést, hogy valószínűleg egy a Gotland szigete ellen irányuló orosz A2/AD-akcióra kell felkészülniük.[13] Az Ukrajna elleni orosz agresszió után ezért Svédország (1815 óta tartó semlegességét feladva) a felvételét kérte a NATO-ba. Mi több: a világ legerősebb tengeri hatalma, az Egyesült Államok 2012-ben közzétett nemzetvédelmi koncepciója is abból indul ki, hogy az A2/AD-akciók jelenthetik „a legnehezebb hadműveleti kihívást, amellyel az Egyesült Államok erőinek szembe kell nézni az elkövetkező évtizedekben”, ezért egyesített légi-tengeri műveleti koncepciót dolgoztak ki a kezelésére.[14]
II. Mi is történt tehát a tengeren az orosz-ukrán háborúban?
II.1. Invázió vs. védekezés:A háború 2022. február 24-i kitörése a 2014 után megindult intenzív fejlesztés közben érte az Ukrán Haditengerészetet, amely ekkor még jócskán a „szúnyogflotta” állapotában volt (2014-ben – a Krím annektálásakor – Oroszország elvette az ukrán flotta felét, a megmaradt hajók jelentős része dokkban állt, felújítás közben, a 2008-ban megindult korszerűsítés pedig még nem vezetett eredményre, mert a megrendelt 4 új nagy felszíni hadihajó közül csupán az első egység építését kezdték meg, de a háború kitörésekor még az is csak 12 %-os készültségben állt). Az ukrán haditengerészeti erőt így lényegében a nyugati szövetségesektől kapott járműállomány jelentette, amelyből viszont csak folyami (illetve korlátozott képességű partvédelmi) flottillát tudtak szervezni a Déli-Bug mentén Mikolaiv, illetve a tengerparton Odessza védelmére.
Bár az orosz-ukrán háborúból a médián keresztül elsősorban a lebombázott városok és a kiégett harcjárművek látványa juthat elsőként a médiafogyasztó közönség eszébe – az aszimmetrikus hírközlés által előidézett „tengervakság” (a tenger és a tengerészet jelentőségének felismerésére való képtelenség) egyértelmű bizonyítékaként – ennek ellenére kijelenthető, hogy a délnyugat-ukrajnai orosz tervek a hatékony ukrán partvédelemnek köszönhetően hiúsultak meg.
Az orosz invázió 2022. február 24-i megindításáig 42 000 km2-nyi ukrán területet tartottak megszállva (Krím, Donyeck és Luhanszk megyék területén). Február 24.-28. között (a Kijev elleni hadműveletek során), a teljes körű invázió kibontakozásának nyitó szakaszában az északi megyékben – Csernyihiv, Kijev, Szumi és Zsitomir területén – megszálltak további 76 000 km2-t, majd március 22-ig délkeleten, a Krím és a Donbasz közötti szárazföldi összeköttetés megteremtése során (Herszon és Zaporizsja megyék területén) további 39 000 km2-t. Március végéig az orosz megszállás alatt álló ukrán területek nagysága elérte a 163 000 km2-t, vagyis Ukrajna területének 27 %-át. A „Kijevi csata” eredményeként 2022 április 7-én az oroszok kénytelenek voltak kiüríteni a négy északi megyét, a 2022 őszén kibontakozó ukrán ellentámadásban pedig november 11-ig elvesztették az északkeleti Harkiv megyében, s délen, a Dnyipro-folyó nyugati partján elfoglalt területeket. Mindent egybevetve az ukrán hadsereg eddig 74 443 km2-nyi ukrán területet szabadított fel, ezzel az orosz megszállás jelenleg Ukrajna 18 %-ára terjed ki. 2023 folyamán az oroszok mindössze 518 km2-t szereztek (Advijivkánál), hatalmas emberáldozatok árán, amelyeket azóta sem tudtak pótolni. Összességében elmondható, hogy az orosz támadók egyetlen hadicéljukat sem érték el: (1) nem voltak képesek légifölényt biztosítani maguknak az ukrán légtérben, (2) nem bénították meg az ukrán parancsnokságot (a vezetési pontokat és az ellenőrzést), (3) nem törték meg az ukrán ellenállást, (4) nem foglalták el a fővárost (nem döntötték meg a törvényes kormányt és nem alakítottak bábkormányt), s végül – de nem utolsó sorban – (5) nem zárták el Ukrajnát a tengertől.
A 2022. február 24.-2024. augusztus 10. közötti időszakban az ukrán tengeri hadműveleteknek két külön szakasza volt.
1) Az első szakasz 2022 március 1-től július 30-ig tartott. A hadműveleteknek ez a szakasza védekező jellegű volt, és az ukrán partokhoz közelítő orosz célpontok elleni csapásokból, valamint A2/AD-műveletekből állt, amelyek megtagadták Oroszországtól a kétéltű (partraszálló) műveletek lehetőségét a Dnyipro-folyótól nyugatra.
E szakasz jelentős eredménye a SZARATOV partraszálló-hajó elsüllyesztése 2022. március 24-én, a MOSZKVA rakétás cirkáló (az FTF zászlóshajója) elsüllyesztése 2022. április 13-án, s a megszállt Kígyó-sziget visszafoglalása és 2 RAPTOR-osztályú orosz járőrhajó elsüllyesztése 2022. június 30-án. Ez a műveleti szakasz az ENSZ közvetítésével létrehozott Fekete-tengeri Gabonaszállítási útvonal megnyitásával zárult 2022. július 27-én (Grain Initiative), ami alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az orosz agresszor ne legyen képes az ukrán gabona afrikai hiányával előidézett éhínséget, s a Wagner-zsoldosok afrikai erőszaktételeit felhasználva újabb menekültáradatot zúdítani Európára, hogy ezzel akadályozza a Nyugatot a megtámadott Ukrajna támogatásában. Mindez különösen annak a ténynek a fényében óriási eredmény, hogy a nyílt tengeri ukrán flotta a teljes körű invázió első óráiban lényegében megsemmisült: a flotta zászlóshajóját, a KRIVAK-osztályú HETMAN SZAHAJDACSNIJ-t a saját legénysége süllyesztette el, hogy ne kerüljön orosz kézre, a nyílt tengeri flotta többi hajóját pedig az oroszok elfogták, vagy megsemmisítették.
A haditengerészet járműigényét ebben az időszakban lefoglalt polgári vízi járművek sebtében végrehajtott átalakításával elégítették ki. Az ukrán hadsereg 2022. június 4-én jelentette be a 19 egységből álló folyami flottillája megalakítását a Dnyipro-folyón. A járművek közül 8 lefoglalt civil hajó/csónak volt (egyikük korábban sétahajó). Az Egyesült Államok ekkor 3 típusban összesen 18 db, nagy teljesítményű géppuskákkal felszerelt rohamcsónakot, illetve folyami és tengeri járőrhajót adományozott Ukrajnának.
2) Az ukrán tengeri hadműveletek második szakasza 2023. július 27-én – az ENSZ Gabonaszállítási Kezdeményezéséből való orosz kilépés, s az Ukrajna partjaihoz közeledő bármely hajó hadianyagszállító hajóként történő kezelésének orosz bejelentésével – kezdődött és napjainkig tart. Ez a második szakasz már nem védekező, hanem kifejezetten támadó jellegű, s a célja az orosz fekete-tengeri flotta semlegesítése és a Krím-félsziget elszigetelése.
Ebben a szakaszban fontos szerephez jutottak a MAGURA típusú nyílt tengeri drónok, amelyeket az ukrán mérnökök fejlesztettek a 2022. április 23-án az Egyesült Államoktól kapott személyzet nélküli támadó drón műszaki paramétereihez igazodóan 2022 téli hónapjaiban (amikor viharok nehezítik a tengeri hajózást). Ezekkel a drónokkal hajtottak végre sikeres támadást a herszoni front orosz utánpótlásában kulcsfontosságú Kercsi híd ellen 2023. július 17-én. Ugyancsak tengeri drónok bevetésével rongálták meg az OLENEGORSZKIJ GORNJAK, ROPUCSA-osztályú partraszálló hajót Novorosszijszk közelében 2023 augusztus 4-én. A MAGURA drónok elsüllyesztették a Kalibr cirkálórakétákkal felszerelt ASZKOLD rakétás korvettet 2023. november 6-án, majd az ukrán cirkálórakéták felrobbantották a munícióval telerakott NOVOCSERKASSZK partraszálló hajót. Az IVANOVEC rakétás korvettet pedig 2024. február 1-én, a CEZAR KUNIKOV partraszálló hajót február 14-én, a SZERGEJ KOTOV járőrhajót március 5-én, egy MANGUT-osztályú őrhajót május 6-án, végül a SZATURN vontatót június 6-án süllyesztették el.
A különleges erők rajtaütései révén 2023. szeptember 11-én visszafoglalták a Krím-félsziget és a Kígyó-sziget közötti tengerrészen, az ukrán kontinentális talapzaton álló és még 2015-ben orosz megszállás alá került kőolajfúró-tornyokat, amelyeket az orosz megszállók megfigyelőpontként, s az ukrán légierő repüléseit zavaró légelhárító pontként használtak. A hadjárat legjelentősebb hadműveleteként pedig Ukrajna Krím-félsziget ellen intézett nagy hatótávolságú precíziós rakéta- és dróncsapásai megsemmisítették a félsziget légvédelmét, megrongálták a Szevasztopoli Hajógyárat és a javíthatóság határán túl 2, ott lévő hadihajót (a MINSZK partraszálló hajót és a ROSZTOV NA DONU tengeralattjárót), valamint lefejezték az orosz fekete-tengeri flotta teljes vezetését.
Mindezek együttes eredményeként az orosz hadvezetés a szevasztopoli haditengerészeti bázis kiürítéséről és egységeinek Novorosszijszkba történő visszavonásáról döntött.
3. ábra: A tengeri háborúban orosz és ukrán részről használt – ismertté vált – drónok (forrás: itt).Az ukrán konstruktőrök a tengeri drónoknak több fajtáját is kikísérletezték a támadások tapasztalatai alapján: az egyszerű motorcsónakra hasonlító – legfeljebb 6 m hosszú, plasztik-testű prototípustól a felfegyverzett jetski-ken (belső vízsugármeghajtású motoros vízijárműveken) át a vízfelszín alatt kis mélységben közlekedő (a vízfelszín fölé csak a jeladó/jelfogóval emelkedő) járművekig. A fejlesztés eredményeként az irányítást és manőverezést segítő valamennyi berendezést végül a hajótesten belül helyezték el, ami jóval kevésbé sérülékeny, viszont fordulékonyabb kialakítást eredményezett. Ennek kezdetben a robbanótöltet méretének a korlátozása volt az ára, mára azonban ismét 300 kg körüli robbanóanyag-mennyiséggel szerelhetik a járműveket, amelyeket teljes egészében Ukrajnában állítanak elő – olykor a légitámadások elleni védekezésként a föld alá telepített üzemekben. A kumulatív töltetek alkalmazása révén pedig képesek fókuszáltan nagy nyomást kifejteni a céltárgyra, így kevesebb robbanóanyaggal is megoldható az ellenséges hajókban történő kritikus mértékű károkozás.
4. ábra: A drón és tipikus áldozata. A drón előállításának és bevetésének erőforrás-igénye össze sem hasonlítható az általa célba vett hadihajóéval (forrás: itt).
5. ábra: A tengeri drónok szerkezete, bevetése és alkalmazásuk eddigi eredményei (forrás: itt).A tengeri dróntámadások első és közvetlen hatása az volt, hogy az oroszok rájöttek: hadihajóik sem a kikötőikben, sem a nyílt tengeren horgonyozva nincsenek biztonságban, így – jobbhíján és köztes megoldásként – kivezényelték a hajóikat a kikötőkön kívülre, ahol állandó mozgásban tartásukkal igyekeztek elkerülni a sikeres támadásokat. Az ukránok érzékelték az orosz hadihajók kifutását, de mivel semmilyen hadműveletre (sem rakétaindításra, sem a partok elleni másféle támadásra) nem került sor a részükről, hamar rájöttek, hogy az oroszok a dróntámadásokat igyekeznek elkerülni a látszólag céltalan járműmenetekkel.
Ehhez képest – s, ahogyan azt a kritikusai 2024. februári leváltásakor felrótták neki – Viktor Szokolov tengernagy, az orosz Fekete-tengeri Flotta parancsnoka, a hajók már meglévő védelmét nem egészítette ki további eszközökkel: sem termikus éjjellátó berendezésekkel, sem a fedélzetre vett extra géppuskákkal, sem torpedóvédő hálókkal. Ennek tulajdonítják, hogy az orosz tengeri erő lényegében képtelen maradt a nem konvencionális ukrán tengeri hadviselés elleni hatékony védekezésre.[15]
5. tábla: Az igazolt orosz és ukrán tengerészeti járműveszteségek 2024 augusztus 10-ig. * További 16 egység (3 elsüllyedt, 13 elzsákmányolt) az Ukrán Parti Őrség állományából és 1 elsüllyedt egység az Ukrán Határőrség állományából.
Orosz veszteségek:
2022.03.22.: elsüllyedt 5 RAPTOR-osztályú járőrhajó.
2022.05.02.: elsüllyedt 2 RAPTOR-osztályú járőrhajó.
2022.03.24.: elsüllyedt 1 SZARATOV, ALLIGATOR-osztályú partraszálló hajó.
2022.04.13.: elsüllyedt 1 MOSZKVA SLAVA-osztályú rakétás cirkáló.
2022.05.02.: elsüllyedt 1 BK-16 nagy sebességű rohamcsónak.
2022.05.07.: elsüllyedt 1 SZERNA-osztályú partraszálló hajó.
2022.06.17.: megsérült 1 VELIKIJ USZTYUG, BUJÁN-M-osztályú korvett.
2022.06.17.: elsüllyedt 1 VASZILIJ BEKH tengeri mentő-vontató.
2022.10.29.: könnyebben sérült 1 IVÁN GOLUBEC, NATYA-osztályú aknaszedő hajó.
2022.10.29.: könnyebben sérült 1 ADMIRAL MAKAROV, ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú rakétás fregatt (azóta kijavították, újra szolgál).
2023.05.24.: megsérült 1 IVÁN KHURSZ, JURIJ IVANOV-osztályú felderítő hajó.
2023.08.04.: súlyosan sérült 1 OLENEGORSZKIJ GORNYAK, ROPUCSA-osztályú partraszálló hajó.
2023.09.13.: súlyosan sérült (nem javítható) 1 ROSZTOV na DONU, KILO-osztályú tengeralattjáró.
2023.09.13.: súlyosan sérült (nem javítható) 1 MINSZK partraszálló hajó.
2023.09.13.: elsüllyedt 1 KS-701 TUNYEC-osztályú járőrhajó.
2023.11.04.: elsüllyedt 1 ASZKOLD, KARAKURT-osztályú rakétás korvett.
2023.12.26.: súlyosan sérült (74 halott, 27 sebesült) 1 NOVOCSERKASSZK, partraszálló hajó.
2024.02.01.: elsüllyedt 1 IVANOVEC, TARANTUL-osztályú rakétás korvett.
2024.02.14.: elsüllyedt 1 CEZAR KUNIKOV, ROPUCSA-osztályú partraszálló hajó.
2024.03.05.: elsüllyedt 1 SZERGEJ KOTOV rakétás korvett.
2024.05.06.: elsüllyedt 1 MANGUT-osztályú járőrhajó.
2024.06.06.: elsüllyedt 1 SZATURN, vontató hajó.
elsüllyed: 19, sérült: 8, összesen: 27
Ukrán veszteségek:
2022.02.24.: elsüllyedt 1 VINNYICA, GRISA II-osztályú rakétás korvett (2021-ben szolgálatból törölve, azóta múzeumhajó).
2022.02.26.: elsüllyedt 8 azonosítatlan típusú hajó.
2022.03.03.: elsüllyedt 1 HETMAN SAHAJDACSNIJ, Krivak III-osztályú rakétás fregatt (önelsüllyesztés).
2022.03.03.: elsüllyedt 1 SZLOVJANSZK, ISLAND-osztályú (amerikai gyártmányú) járőrhajó.
2022.03.03.: elsüllyedt 1 HENICSESZK, JEVGENYA-osztályú aknaszedő.
2022.03.14.: elzsákmányolva 14 – részben azonosítatlan típusú – hajót Berdjanszkban, köztük
2 GYURZSA M-osztályú ágyúnaszádot,
1 MATKA-osztályú rakétás járőrhajót,
1 GRISA II-osztályú korvettet,
1 ZSUK-osztályú járőrhajót,
1 JEVGENYA-osztályú aknaszedőt,
1 JURIJ OLEFIRENKO, POLNOCSNIJ-osztályú partraszálló hajót,
1 ONDATRA-osztályú partraszálló hajót,
1 KOREC, őrhajóvá átalakított SZORUM-osztályú nyílt tengeri vontatót,
5 GYURZSA M-osztályú ágyúnaszádot.
2022.03.30.: sérült 1 PEREJASZLAV felderítőhajó.
2022.04.06.: elsüllyedt 1 DONBASZ parancsnoki hajó (vezetési pont).
2022.05.07.: elsüllyedt 1 SZTANYISZLAV, KENTAUR LK-osztályú rohamnaszád.
2022.05.20.: elzsákmányolva 1 DMITRIJ CSUBAR, RUBIN-osztályú vízrajzi felmérőhajó.
2022.09.01.: elsüllyedt 24 támadó-felderítő USV (személyzet nélküli felszíni jármű).
2022.10.29.: elsüllyedt 5 USV.
2022.11.04.: sérült 1 GYURZSA M-osztályú ágyúnaszád.
2022.11.17.: elsüllyedt 1 USV.
2023.03.22.: elsüllyedt 3 USV.
2023.04.24.: elsüllyedt 2 USV.
2023.05.24.: elsüllyedt 3 USV.
2023.06.11.: elsüllyedt 6 USV.
2023.04.17.: elsüllyedt 1 PO-2-osztályú kis ágyúnaszád.
2023.06.26. megsérült 1 KENTAUR LK-osztályú rohamnaszád.
elsüllyedt: 15 + 44 USV, elkobozva: 19, sérült: 3 összesen: 81
Ukrán Parti Őrség
4 ZSUK-osztályú járőrhajó (2 elkobozva, 2 elsüllyesztve).
6 KALKAN-osztályú járőr-kutter elkobozva.
4 UMS-1000-osztályú járőr-kutter elkobozva.
1 BG-732 Adamant 315-osztályú motoros jacht elkobozva.
1 BRIG Navigator-típusú merevaljú felfújható gumitestű rohamcsónak.
elsüllyedt: 3, elkobozva: 13
Ukrán Határőrség
1 ONIX halászhajóból 2000-ben átalakított támogató hajó.
elsüllyedt: 1
6. ábra: Az ukrán területek visszahódítása és a tengeri hadműveletek (forrás: itt). A számokkal jelzett tengeri hadműveletek: 1) 2022.05.07. SZERNA (elsüllyedt), 2022.05.12. 5 RAPTOR-osztályú egység, VSZEVOLOD BOBROV logisztikai támogató egység; 2) 2022.03.21. 1 RAPTOR-osztályú egység; 3) 2022.03.24. SZARATOV (elsüllyedt); 4) 2022.04.13. MOSZKVA (elsüllyedt); 5) 2022.06.17. VASZILIJ BEKH (elsüllyedt); 6) 2022.10.29. ADMIRAL MAKAROV, ADMIRAL GRIGOROVICS, IVAN GOLUBEC; 7) 2023.08.05. OLENEGORSZKIJ GORNYAK, SIG tanker; 8) 2023.09.13. ROSTOV na DONU (javíthatatlan), MINSZK (javíthatatlan); 2023.10.11. PAVEL GYERZSAVIN, 1 BUJÁN-M osztályú egység, TARANTUL (elsüllyedt); 10) 2023.11.04. ASZKOLD (elsüllyedt); 11) 2023.11.10. SZERNA és AKULA (mindkettő elsüllyedt); 12) 2023.12.26. NOVOCSERKASSZK (elsüllyedt); 13) 2024.02.01. IVANOVEC (elsüllyedt); 14) 2024.02.14. CEZAR KUNIKOV (elsüllyedt).II.2. A hadműveletek eredményének értékelése:
A háború 30 hónapja alatt az orosz Fekete-tengeri Flotta mintegy 30 egységét rongálták vagy semmisítették meg az ukrán fegyveres erők. Vagyis átlagosan minden harmadik héten áldozatul esett a támadásuknak egy-egy orosz hadihajó. Ha a cca. 30 sikeres támadás végrehajtására csak 1-1 akcióval töltött napot számítunk (természetesen minden művelet több napot vesz igénybe, hiszen magát a bevetést is felderítés és tervezés előzi meg, az egyszerűség kedvéért mégis számoljunk csak 1 napot a végrehajtásra), akkor a háború 2022.02.14. és 2024.08.09. között eltelt 906 napját figyelembe véve az ukrán erők tengeri aktivitása 3,3 % (a tengeren akcióval töltött napok száma az összes háborús naphoz viszonyítva). Azt, hogy ez sok, vagy kevés, könnyen megítélhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy az első világháborúban legaktívabb Nagy-Britannia tengerészeti erőinek a háború első két évére (az 1914.08.04.-1916.12.31. közötti időszakra) vetített aktivitása világszerte 15,45 % volt (880 nap alatt 136 akció). A csak a Fekete-tengeren szembenálló hatalmak aktivitása ugyanekkor a következőképpen alakult: Oroszország esetében 2,72 % (880 nap alatt 24 akció), Törökország esetében 6 % (880 nap alatt 53 akció). Az ukrán tengeri aktivitás tehát viszonylag magas, ami különösen figyelemre méltó egy olyan országtól, amelynek jelenleg egyáltalán nincsenek nagy felszíni hadihajói.
Az az eredmény pedig, amit az ukrán haditengerészet nagy felszíni hajók nélkül is elért, egyáltalán nem előzmények nélküli a tengerészeti stratégia és taktika történetében. A XIX. század hetvenes éveiben – a vízi aknák és a torpedók megjelenésével és az azok használatára optimalizált kisméretű és olcsó hadihajók (torpedónaszádok, rombolók, stb.) kifejlesztésével – ugyanis a francia tengerészek egy csoportja Hyacinthe Laurent Théophile Aube tengernagy vezetésével kidolgozta az „Ifjú Iskola” (Jeune École) stratégiai koncepcióját, amely az óriási költségráfordítással felépített nagy és nehéz hadihajók (csatahajók, páncélos cirkálók) helyett a kisebb, gyorsjáratú hajók sokaságának építését és tömeges bevetését részesítette előnyben azon az alapon, hogy az ilyen – az egy csatahajó árának töredékéért előállítható – kicsi, gyors és mozgékony hajók sokaságából álló flottillák komoly fenyegetést jelentettek a horgonyon álló, vagy blokádláncot alkotó nagyobb hajókra, mivel az éjjel, sűrű rajokban támadó „sok Dávid könnyen legyőzhette Góliátot”. Az ukrán szúnyogflotta robbanóanyaggal tömött, személyzet nélküli öngyilkos dón-rajai a Jeune École XIX. századi elgondolásának modern alkalmazását jelentik.
7. ábra: Robbanóanyaggal megrakott kishajók támadása a nagy felszíni hadihajók ellen a Jeune École koncepciója szerint 1885-ben rúdtorpedóval (fent balra) és önjáró torpedót kivető torpedónaszádokkal (fent jobbra), illetve az ukrán A2/AD stratégia keretében napjainkban (lent - forrás: itt). Míg a XIX. században a robbanóanyag célba juttatása közvetlen emberi közreműködést – ilyen módon nagyobb személyes bátorságot – igényelt, a mai személyzet nélküli járműveket műholdas távvezérléssel irányítják célra.A hadműveletekben – pusztán a darabszámot tekintve – látszólag Ukrajnát érték nagyobb veszteségek (37 hajó + 44 tengeri drón a 27 orosz hajóveszteséggel szemben), mindazonáltal az oroszok veszteségei – Oroszország hadműveleti céljaihoz képest – érzékenyebbek. A jóval erősebb orosz ellenséggel szemben aszimmetrikus hadviselést folytató ukránok csapásai alatt ugyanis az orosz flottának vissza kellett vonulnia a hadműveleti területtől távolabb fekvő (ráadásul légifedezet és utánpótlás szempontjából a fronthoz képest kedvezőtlen fekvésű) bázisaira, ezzel pedig lényegesen csökkent Oroszország képessége az ukrán partvidék ellenőrzésére (a blokádra és a partraszállásra). Az orosz flotta elvesztette a kezdeményezést és kénytelen a további veszteségek megelőzésére koncentrálni. Ez lehetővé tette Ukrajna számára a tengeri gabonaszállítások újraindítását (a szállítások volumene elérte a háború előtti szintet), amire Oroszország a parton felhalmozott, behajózásra váró gabonakészletek bombázásával válaszolt, ezzel igyekezvén ellensúlyozni a tengeri szállítások feltartóztatására való képtelenségét. Az ukrán partvidék tényleges orosz blokádjának megtörése ezzel együtt is kétségtelen, s – az erőviszonyok kiegyenlítetlenségére és a felhasználható ukrán eszközök korlátozott mivoltára tekintettel – kifejezetten jelentős ukrán győzelem és egyértelmű orosz vereség.
8. ábra: Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 2024. február végén úgy értékelte, hogy Ukrajna támadásai miatt a Fekete-tenger nagy része immár nem biztonságos az orosz haditengerészet műveleteihez, különösen nyugaton. A Kercsi-szoros és az Azovi-tenger maradt számukra az egyetlen viszonylag biztonságos terület (bár még ebben a szektorban is történnek ukrán csapások). Szám- és jelmagyarázat: Az orosz haditengerészet számára 1) alacsony kockázatú műveleti terület, 2) megnövelt kockázatú műveleti terület, 3) magas kockázatú műveleti terület, 4) a műveletvégzés lehetősége megtagadva. Szaggatott vonal (Abházia): vitatott határ; Folytonos zöld vonal: Humanitárius (gabonaszállítási) folyosó; Rózsaszínű terület: orosz megszállás, Kék (partmenti) terület: a parti államok kizárólagos joghatósága alatti felségvizek (forrás: itt).Ez azonban csak a konkrét hadműveletek és a hadműveleti terület – a Földközi-tenger – szempontjából ilyen egyértelmű. A globális erőkivetítés szempontjából ugyanis az Orosz Föderáció Haditengerészete a Fekete-tengeren elszenvedett nyilvánvaló vereség ellenére is érintetlen maradt, hiszen Ukrajna jellemzően vagy nagyon régi, vagy csak korlátozott működésre képes orosz hadihajók ellen ért el sikert (hosszú távú, tengerentúli erőkivetítésre csak a MOSZKVA cirkáló volt képes, de jellemzően az is nagyon régi rendszerekkel működött). Ráadásul a Fekete-tengeri Flotta egyes egységei, amelyek a Boszporusz és a Dardanellák török lezárása miatt a Fekete-tengeren kívül rekedtek, csatlakoztak a Balti Flottához. A globális haditengerészeti képesség fenntartása így nemcsak változatlan stratégiai prioritás az orosz vezetés számára (amely az elszenvedett vereség tapasztalatait a bejelentett fegyverzetkorszerűsítés terén is fel kívánja használni, ami akkor is fontos, ha erre nincs is reális lehetősége egy évtizednél rövidebb idő alatt), de egyúttal olyan tény is, ami miatt nem lehet eltekinteni attól, hogy az orosz haditengerészet nem kevésbé veszélyes a NATO számára most, mint az agresszió elkövetése és az ellenségeskedések megkezdése előtt[16].
Sőt. Tulajdonképpen még az orosz fekete-tengeri flotta is erősebb annál, mint azt az elszenvedett veszteségek alapján általában feltételezik. Az orosz felszíni rakétás egységek és a partraszálló hajók száma ugyanis még az e kapacitásokat ért érzékeny veszteségek ellenére is magas (a 20 orosz rakétás korvettből 3, a 19 partraszálló hajóból 4 süllyedt el, vagy vált használhatatlanná). Ráadásul a nagyhajókat ért orosz veszteségek pótlása elvben könnyebb, mint Ukrajna esetében, mivel az ország hajógyáraiban épült új egységeket az országot behálózó folyó- és csatornahálózat kiterjedt víziút-rendszerén könnyen eljuttathatják a Fekete-tengerre, míg Ukrajna gyártóbázisai az orosz rakétaerők hatótávolságán belül működnek.
9. ábra: A KARAKURT-osztályú korvetteket építő hajógyárak. 1) Pella, 2) Zelenodolszk, 3) Zaliv (Kercs), 4) More (Feodoszija). A korvettek merülése teljes terhelés mellett 3,3 m, így a Balti-tengertől az Azovi-tengerig vezető 6 500 km hosszú, egységesen 3 m-es mélységet biztostani képes belvízi úthálózaton részlegesen felszerelve leúsztathatók. Az invázió és a megszállás eredményeként az ukrán hajógyárak ehhez képest sokkal rosszabb helyzetben vannak. A megszállt Feodoszija és Kercs ukrán hajógyárai az agresszornak termelnek, az Azovi-tenger északi partján lévő mariupoli hajógyárat szétlőtték a harcokban, így Ukrajnának egyetlen termelő hajógyára maradt Mikolajivben, amely viszont túlságosan közel van a frontvonalhoz, így a termelés biztonsága nem garantálható (forrás: itt).A könnyebbség mégis csak elvi. Éspedig azért, mert az orosz hajóépítő ipar jelenleg számtalan problémával küzd. A szankciók eredményeként megrendült a finanszírozás (óriási adósságok halmozódtak fel, így a bejelentett fegyverzetkorszerűsítés sokkal inkább adósság-konszolidáció, mint érdemi fejlesztés), rendkívül hosszú a gyártási idő, mivel nincsenek elegendő számban képzett szakmunkások, a hiányzó nyugati alkatrészek miatt pedig kínai szerszámgép- és nyersanyagfelhasználásra kell átállítani a teljes iparági technológiát, miközben a kínai hajódízelmotorok megbízhatatlanul működnek.[17]
Így, bár rendkívül sok fregatt, korvett és kisebb rakétás, illetve egyéb gyors támadóegység megrendelésére került sor az orosz hajógyárakban, ezeknek a megrendeléseknek a teljesíthetősége (pláne gyors teljesíthetősége) kétséges. A NATO-tagállamokra nézve világszerte fennálló elsődleges orosz fenyegetést ezért továbbra is az Északi- és a Csendes-óceáni Flotta nukleáris tengeralattjárói jelentik. E kapacitás bevetésre alkalmas állapotának fenntartása az orosz tengerészeti vezetés első számú prioritása.
II.3. Következtetések:
A Fekete-tengeri jelenlegi ukrán győzelem – a tenger feletti orosz uralom sikeres ukrán megtagadása – részben a 2014-2022 közötti felkészülésnek (a Krím annektálása után megfelelően reagáló nyugati NATO-tagok, elsősorban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, kisebb mértékben Németország és Dánia által az ukrán haderő felkészítéséhez nyújtott hatékony támogatásának), részben a kapott ismereteket és eszközöket megfelelően felhasználni és továbbfejleszteni képes ukrán haderőnek köszönhető. Ennek eredményeként, s az orosz hajók szabad mozgásának jelentős ukrán korlátozása után, a Fekete-tengeren az orosz felszíni hajók rakétaállománya marad az egyetlen eszköz, ami továbbra is fenntartja az Ukrajna elleni orosz fenyegetést.
Az orosz haditengerészeti doktrínának 2017-től része „az ellenség katonai és gazdasági potenciálja létfontosságú létesítményeinek a tengerből történő csapás útján való megsemmisítése”. Az új doktrínát először Szíriában, majd ugyanolyan pusztító hatással Ukrajnában mutatták be.
Noha a szárazföldi célok támadására szolgáló cirkálórakéták nagy tömegben történő kilövésére irányuló orosz kapacitást jelenleg erőteljesen korlátozza az orosz Fekete-tengeri Flotta hajóin található rakétaindító állások viszonylag csekély száma, ennek ellenére továbbra is arra lehet számítani, hogy az oroszok tengerről indított precíziós szárazföldi támadások lebonyolítására való képessége fennmarad és továbbra is kiemelten fontos része lesz az orosz tengeri haderő műveleti tervezői eszköztárának.
Az orosz Fekete-tengeri flottában jelenleg a KARAKURT-osztály (1 hajó) és a BUJÁN M-osztály (4 hajó) korvettjei az elsődleges rakétahordozók, amelyek darabonként 8 db függőleges helyzetű rakétaindítóval rendelkeznek Kalibr cirkálórakéták számára, melyek közül 20 db tartozik egy hajó fegyverzetéhez. Ezeken a hajókon Oroszország jelenleg 40 cirkálórakéta-indítóval rendelkezik a Fekete-tengeren, de az elsüllyedt/megrongált egységek pótlására és a kapacitás bővítésére jelenleg további 5, már vízrebocsátott KARAKURT-osztályú egység felszerelése zajlik 3 különböző orosz hajógyárban, ami újabb 40 rakétaindítóval a kétszeresére növelné a rendelkezésre álló kapacitásokat (az 5 új hajó közül 2 átadása várható 2024-ben, 1-1 átadása pedig 2025-ben, 2028-ban és 2030-ban)[18].
Ebből a szempontból óriási jelentősége van az Ukrajna számára Törökországban épülő 4 korszerű ADA-osztályú rakétás korvettnek, amelyek közül az első két egység gyártása már előrehaladott állapotban van (a teljesen elkészült és felszerelt HETMAN IVAN MAZEPA a tengeri próbautakat végzi, a HETMAN IVAN VIHOVSZKI vízrebocsátására pedig 2024. augusztus 5-én került sor).[19] Mindkét hajót a Márvány-tenger partján – Isztambultól délkeletre fekvő – RMK Hajógyárban építették, vagyis a Fekete-tengeren kívül. Így kérdéses, hogy a szorosokat lezáró Törökország beengedi-e ezeket hajókat a Fekete-tengerre, vállalva ezzel az orosz-ukrán konfliktus orosz-ukrán-török konfliktussá eszkalálásának kockázatát (januárban az Egyesült Királyság által Ukrajnának átadott 2 nyílt tengeri aknaszedő hajó áthaladását megtiltotta Törökország). Ilyen körülmények között az ukrán ellenállóképesség fenntartása jelentős mértékben azon múlik, hogy mire lesznek elegendők Ukrajna saját gyártókapacitásai és a gyártást/felszerelést, s az egyéb katonai és polgári kritikus infrastruktúrát biztosító légvédelme.
Összefoglalás:
Ukrajna orosz inváziója a felszínen szárazföldi háborúnak tűnik, ám ez egy tengeri háború is.
Kijev sikeres ellentámadásai a szárazföldön lehetővé tették, hogy az ország visszafoglalja megszállt területének nagy részét, a tengeren pedig megálljt parancsoljon az inváziónak, meghiúsítva az Odessza-Mikolajiv közötti partvidék megszállását. Ukrajna mindezt annak ellenére volt képes elérni, hogy jelenleg nem rendelkezik saját működő hagyományos haditengerészettel. Ukrajna azonban innovatív taktikát alkalmazott az ellenség megtámadására jelentős sikerrel, melynek eredményeként – Grant Shapps brit védelmi miniszter megfogalmazásában – „funkcionálisan inaktívvá” tette az orosz Fekete-tengeri Flottát. Mindez igazolta a nyugati diplomáciai, gazdasági és katonai segítségnyújtás megalapozottságát. Ám válaszul Oroszország mozgósított és formálisan is annektált négy ukrán megyét. Ezt persze saját magán kívül egyetlen ország sem ismerte el, viszont bejelenthette, hogy immár orosz területeket véd.
Jelenleg nehéz meghatározni, hogyan fog véget érni a háború, az viszont megbecsülhető, hogy az orosz erők hogyan próbálnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. A Fekete- és az Azovi-tengeren az orosz haditengerészet a sikeres ukrán támadások és minden jelenlegi inaktivitása ellenére is megőrizte kritikus támadóképességét, több kulcsfontosságú orosz képesség (elsősorban a kritikus infrastruktúra rombolására alkalmas tengerészeti cirkálórakéta-állomány) továbbra is az agresszor rendelkezésére áll. Ez lehetővé teheti Oroszország számára, hogy haditengerészete a számára viszonylag biztonságosabb part menti területekről (Novorosszijszk) tevékenykedjen és indítson hosszútávú rakétatámadásokat Ukrajna kritikus infrastruktúrája ellen. Ebben az esetben a Fekete-tenger egyfajta stratégiai ütközőzónává válhat, amelyet Oroszország arra használhat, hogy elkerülje a közvetlen katonai vereséget, amennyiben az Ukrajnára a tengerről kifejtett folyamatos katonai nyomás fenntartásával hatást gyakorolhat az orosz politikai vezetésre is, hogy az ne tegyen Ukrajna számára kedvező engedményeket az esetleges béketárgyalások során (az első világháború német nyugati frontján volt hasonló a helyzet 1918-ban, ahol a békekötéshez egy kormányváltásra volt szükség a német hátországban).
Ukrajna ezt a patthelyzettel fenyegető állapotot csak úgy tudja elkerülni, ha képes lesz kiszorítani az orosz megszálló erőket legalább Herszon és Zaporizzsja, célszerűen pedig még Donyeck megye megszállt részéről, így fokozhatja az orosz Fekete-tengeri partvidékre a légiereje és a szárazföldi telepítésű rakétaegységei által kifejthető nyomást. Novorosszijszk orosz haditengerészeti bázisa ugyanis egy a frontra merőleges partvonalon fekszik, így mélységi védelme nem integrálható a front feletti légteret biztosító orosz erők által nyújtott védelembe (ha Novorosszijszkot akarják védeni, akkor nem tudják a front feletti légteret biztosítani és megfordítva). Ukrajna ezzel szemben olyan terepen nyomul előre (a Krímben is), amelyet a saját légtérvédelmi és támadó egységei folyamatosan lefedhetnek.
10. ábra: Az amerikai Tomahawk manőverező robotrepülőgéphez hasonló orosz SS-N-3A (Kalibr) cirkálórakéta működése (forrás: itt).
11. ábra: A fekete-tengeri hajófedélzeti indítású orosz (fent) és a szárazföldi telepítésű ukrán (lent) rakétaképességek hatásterülete. Jól látszik, hogy az ukrán erők képesek elérni a novorosszijszki orosz haditengerészeti bázist (forrás: itt és itt).Források:
Statisztikák:sz.n. (1992): What is Black Sea Fleet Worth? in. Forum No. 86., 1992, https://diasporiana.org.ua/wp-content/uploads/books/12761/file.pdf
sz.n. (2016): More boats on the Black Sea., https://worldview.stratfor.com/article/more-boats-black-sea
Niall McCarthy (2018), The military imbalance in The Black Sea https://www.statista.com/chart/16207/estimated-strength-of-the-russian-black-sea-fleet-and-ukrainian-navy/
sz.n. (2019): A Szovjetunió Fekete-tengeri Flottája hajóinak, katonai felszereléseinek és fegyvereinek elosztása, valamint a haditengerészet hajóinak mozgása - a TSK jelentése, https://www.ukrmilitary.com/2019/06/tsk-dodatok2.html?fbclid=IwY2xjawEkL09leHRuA2FlbQIxMAABHYbdmlXk-srWg0dlF6EkNXTleXASm22FOT_aFwuBbUwhrlsKzerLzRegvw_aem_gHJr5VLsz0lQTxJZGZLyFw
sz.n. (2023): Az orosz-ukrán háború hajóveszteségeinek listája, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ship_losses_during_the_Russo-Ukrainian_War
sz.n. (2024): Az ukrán haditengerészet aktív hajóinak listája, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_active_Ukrainian_Navy_ships
sz.n. (2023): Overview of Russian Navy vessels in the Black Sea (both active and "inactive"), September 2023, https://www.reddit.com/r/WarshipPorn/comments/16vc4n1/overview_of_russian_navy_vessels_in_the_black_sea/
Elemzések, értékelések:
Thomas A. Brooks (1991): The Soviet Navy in 1990: A U.S. View—Still Cautious, in.: Proceedings, Vol. 117/5/1,059 https://www.usni.org/magazines/proceedings/1991/may/soviet-navy-1990-us-view-still-cautious
Michael Petersen (2019): The Naval Power Shift in the Black Sea, in.: Texas National Security Review https://warontherocks.com/2019/01/the-naval-power-shift-in-the-black-sea/
Megan Eckstein (2021): After 2014 decimation, Ukrainian Navy rebuilds to fend off Russia https://www.defensenews.com/naval/2021/08/09/after-2014-decimation-ukrainian-navy-rebuilds-to-fend-off-russia/
Daniel Fiott (2022): Relative Dominance: Russian Naval Power in the Black Sea, in.: Texas National Security Review https://warontherocks.com/2022/11/relative-dominance-russian-naval-power-in-the-black-sea/
Megan Eckstein, Tayfun Ozberk (2022): What makes the Black Sea so strategically important? https://www.defensenews.com/naval/2022/02/25/what-makes-the-black-sea-so-strategically-important/
Natalie Croker, Byron Manley, Tim Lister (2022): The turning points in Russia’s invasion of Ukraine https://edition.cnn.com/interactive/2022/09/europe/russia-territory-control-ukraine-shift-dg/
sz.n. (2022): Ukrajna hadserege megkapta a "SHERP the SHUTTLE" partraszálló hajót, https://mil.in.ua/uk/news/vijskovi-ukrayiny-otrymaly-desantni-katery-sherp-the-shuttle/
Dan White (2023): The Ghost of Hetman Sahaidachny: Evaluating Ukraine’s Maritime Military Operations https://www.wilsoncenter.org/blog-post/ghost-hetman-sahaidachny-evaluating-ukraines-maritime-military-operations-0
Kollakowski, T. (2023). Interpreting Russian aims to control the Black Sea region through naval geostrategy (Part One): ‘The Azov-Black Sea basin as a whole […] This is, in fact, a zone of our strategic interests.’ The Journal of Slavic Military Studies, 36(1), 57–72. https://doi.org/10.1080/13518046.2023.2201112
Peter Dickinson (2024): Russia’s retreat from Crimea makes a mockery of the West’s escalation fears https://www.atlanticcouncil.org/blogs/ukrainealert/russias-retreat-from-crimea-makes-a-mockery-of-the-wests-escalation-fears/
John Grady (2024): Battles in the Black Sea Changing the Character of Naval Warfare, Experts Say https://news.usni.org/2024/06/13/battles-in-the-black-sea-changing-the-character-of-naval-warfare-experts-say
sz.n. (2024): The Black Sea Report (Part 1). Losses of the Russian Navy in the Black Sea in 2022-2024. Updated database, https://www.blackseanews.net/en/read/218885
sz.n. (2024): Russia's Black Sea Fleet is not yet defeated, https://www.emerald.com/insight/content/doi/10.1108/OXAN-DB286617/full/html
sz.n. (2024): UK Intelligence Confirms Removal of Black Sea Fleet's Commander, https://www.maritime-executive.com/article/uk-intelligence-confirms-removal-of-black-sea-fleet-s-commander
Rostyslav Khotin (2024): The Rebuilding Of Kyiv's Navy, Far From Ukraine https://www.rferl.org/a/ukraine-warships-turkey-construction-navy/32863289.html
sz.n. (2024): Tengerészeti hadviselés Ukrajna orosz inváziójában, https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_warfare_in_the_Russian_invasion_of_Ukraine
sz.n. (2024): Az ukrajnai orosz invázió idővonala, https://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_the_Russian_invasion_of_Ukraine
sz.n. (2024): Ukrajna oroszok által megszállt területei, https://en.wikipedia.org/wiki/Russian-occupied_territories_of_Ukraine#cite_note-cnn-7
Tengeri drónok:
Alasdair Murrie (2023): Littoral Warfare Requirements for Future Black Sea Operations, https://centerformaritimestrategy.org/publications/littoral-warfare-requirements-for-future-black-sea-operations/
sz.n. (2023): Naval Experts Suggest the Crimean Bridge was Attacked by Altered Jet-Skis, https://en.defence-ua.com/weapon_and_tech/naval_experts_suggest_the_crimean_bridge_was_attacked_by_altered_jet_skis-7357.html
sz.n. (2023): Media Reveal Magura V5, the Ukrainian Naval Drone: Features and Specifications, https://en.defence-ua.com/weapon_and_tech/media_reveal_magura_v5_the_ukrainian_naval_drone_features_and_specifications-7471.html
sz.n. (2023): Why Kamikaze Drones Still Haven't Destroyed russian Fleet and What is the Real Effect of this Weapon in General, https://en.defence-ua.com/analysis/why_kamikaze_drones_still_havent_destroyed_russian_fleet_and_what_is_the_real_effect_of_this_weapon_in_general-6195.html
Yuri Zoria (2024): Magura V5 naval drones to get anti-air and dive capabilities, https://euromaidanpress.com/2024/03/14/magura-v5-naval-drones-to-get-anti-air-and-dive-capabilities/
Sergio Miller (2024): Navy of Drones, https://wavellroom.com/2024/02/12/navy-of-drones/
Rakéták:
Claire Parker, Aaron Steckelberg, Meg Kelly, Razzan Nakhlawi and Jonathan Baran (2022): What to know about the long-range cruise missile Russia says it fired, https://www.washingtonpost.com/world/2022/03/24/russia-kalibr-cruise-missile-ukraine-weapons/
sz.n. (2023): Storm Shadow, the tactical missiles with which Ukraine can strike Russia, https://www.agenzianova.com/en/news/storm-shadow-the-tactical-missiles-with-which-ukraine-can-strike-russia/
sz.n. (2020): How Much Has Russia Militarised the Crimea? https://euro-sd.com/2020/03/allgemein/16510/how-much-has-russia-militarised-the-crimea/
Jegyzetek:[1] Ha a nyílt tenger egyik országhoz sem tartozik, akkor ott egyik ország jogszabályai sem alkalmazhatók. Ebben az esetben viszont szükséges egy olyan szabályösszesség kidolgozása, amely elhatárolja a jót a rossztól, a megengedhetőt a megengedhetetlentől, különben a nyílt tengeren bármilyen károkozás lehetséges volna, a felelősségre vonás lehetősége nélkül. Ezt a feladatot végzi el – elméletben – a nemzetközi jog (gyakorlatban pedig az, amit betartanak belőle).
[2] Forrás: http://mek.niif.hu/00000/00056/html/106.htm
[3] A „krajina” szláv kifejezés „föld”, „ország”, „területi közigazgatási egység” értelemben használatos kifejezés (mint az osztrák „Kreis”, vagy a magyar „kerület”, „járás”), az „u” elöljáró pedig „-nál”/”-nél”, „közelében” értelemben használatos.
[4] Ez a megállapodás lépett a Mihail Gorbacsov által kezdeményezett – a Szovjetuniót demokratikus elven szervezett államszövetséggé alakító – alkotmánytervezet helyébe, amikor Borisz Jelcin (Gorbacsov krími nyaralását kihasználó puccsot követően) a pártfőtitkár demokratikus átalakulást sürgető politikai programjából a FÁK megalakításával fogta ki a szelet.
[5] https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/643_076#Text, https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/643_075/conv#o36
[6] https://zakon.rada.gov.ua/laws/show/998_151/conv#Text
[7] A felismerés megalapozottságát látványosan megerősítette a „Kercsi incidens”, amikoraz ukrán haditengerészet alapításának 100. évfordulóját Oroszország azzal ünnepelte, hogy ok nélkül feltartóztatott és lefoglalt három ukrán hadihajót, amelyek az ország fekete-tengeri vizeiről az azovi-tengeri vizeire igyekeztek az oroszok által jogellenesen elfoglalt Kercsi-szoroson keresztül, egyértelművé téve azt az orosz szándékot, hogy Ukrajnát teljesen kizárják az Azovi-tengerről, s fokozatosan ássák alá az ország területi szuverenitását.
[8] https://www.dsca.mil/sites/default/files/mas/ukraine_20-39.pdf
[9] https://www.rferl.org/a/ukraine-warships-turkey-construction-navy/32863289.html
[10] SSN = Submersbible Ship Nuclear (Atommeghajtású Tengeralattjáró).
SSBN = Submersbible Ship Ballistic Nuclear (Ballisztikus Rakétákkal felszerelt Atommeghajtású Tengeralattjáró)
[11] J.S. Breemer: The Soviet high seas fleet of the 1990s: design for a "swing strategy"? in.: Naval War College Review, Vol. 34, No. 2 (March-April 1981), pp. 38-47.
[12] Kollakowski, T. (2023). Interpreting Russian aims to control the Black Sea region through naval geostrategy (Part One): ‘The Azov-Black Sea basin as a whole […] This is, in fact, a zone of our strategic interests.’ The Journal of Slavic Military Studies, 36 (1), 57–72. https://doi.org/10.1080/13518046.2023.2201112
[13] Ståle Ulriksen, ‘Russia in the North’, IISS, The Russia Strategic Initiative, Maritime Monday #2: Russia’s New Naval Mission for Defense and Deterrence, 20 July 2020, https://community.apan.org/wg/rsi/project-connect/m/documents/341470.
[14] https://dod.defense.gov/Portals/1/Documents/pubs/JOAC_Jan%202012_Signed.pdf
[15] https://maritime-executive.com/article/uk-intelligence-confirms-removal-of-black-sea-fleet-s-commander
[16] Ezt ugyancsak alátámasztja az a tény, hogy Oroszország Szíria után újabban Líbiában nyit haditengerészeti támaszpontot, ami potenciálisan jelentős mértékben fokozza az afrikai országok – és azzal összefüggésben Európa – destabilizálására irányuló orosz törekvéseket (a menekülthullám előidézésére és felszítására alkalmas tevékenységektől a földközi-tengeri NATO-tagállamok tevékenységének aktívabb nyomon követéséig).
[17] Dr. Michael B. Petersen: Russia’s navy and naval platforms, US Naval War College, 2024.07.09. https://www.chathamhouse.org/2024/07/assessing-russian-plans-military-regeneration/05-russias-navy-and-naval-platforms
[18] https://en.wikipedia.org/wiki/Karakurt-class_corvette
[19] https://maritime-executive.com/article/ukraine-bought-two-warships-from-turkey-but-can-it-take-delivery
Köszönetnyilvánítás:A szerző itt mond köszönetet Kerekes-Nagy Gáspárnak a Szovjetunió Fekete-tengeri Flottája hajóinak, katonai felszereléseinek és fegyvereinek elosztására vonatkozó statisztika felkutatásáért.
