Egyesületünk partnere, az s.t.s. MAGYAR tengeri nagyvitorlás iskolahajó tervezését és megvalósítását kezdeményező S.A.L.T. Hungary kérdőíves felmérésen alapuló kutatást indított a tengeri örökség magyarországi ismertségének felmérésére. Örömmel osztjuk meg a kezdeményezés hírét, ajánlva a témát, s a jelenleg zajló kutatást, kérve egyben minden érdeklődőt, hogy lehetőségeikhez mérten éljenek a kutatásban való részvétel és a kérdőív kitöltésének lehetőségével, amely a fenti linkre kattintva elérhető. 

Természetszerűen vetődhet fel a kérdés bárkiben, hogy egy olyan, tengertől elzárt országban, mint Magyarország, ugyan mi szükség lehet a tengeri örökség ismeretére. Most nem kívánunk mélyebben belemenni abba, hogy a tengerrel foglalkozás a gondolkodás tágasságát nyújtja, elég, ha csak a nyári 40 ^○C fokos nappali hőmérsékletre utalunk és az Atlanti-óceánról néha-néha a Kárpát-medencéig is eljutó, enyhülést adó nedves és hideg légtömegekre (bár hazánk elég távol fekszik az óceántól, a magyarországi léghőmérsékletet a világtrendekhez igazodóan legalább 10%-ban mégis az óceán befolyásolja, így az emberi életre, a mezőgazdaságra, a kereskedelemre, végső soron a létesítményeink - nem utolsósorban például az egészségügyi létesítmények - üzemeltethetőségére is hatást gyakorol). A lényeg: akarjuk vagy sem, hajlandóak vagyunk-e tudomást venni róla, vagy sem, mindennapi életünk ezer, meg ezer szállal elválaszthatatlanul összefügg a Földnek nevezett élő organizmus egészével, melynek nélkülözhetetlen része minden földi élet forrása, a Tenger. Ha nem ismerjük és nem tiszteljük eléggé, azzal csak magunknak ártunk.

A tengeri örökség ápolása erre tekintettel mindannyiunk számára a tisztelettudó tájékozódás lehetőségét, s amellett - és arra alapozva - a kiérdemelt letéteményessé válás lehetőségét nyújtja, hogy örökségünknek méltó (azzal jól sáfárkodó, azt sértetlen és hiteles formában az utódainknak megőrző és átadó) örökösei lehessünk.

Ehhez kíván hozzájárulni a maga eszközeivel és a számára adott lehetőségek keretei között egyesületünk is a víz alatti kulturális örökséget rendszeresen bemutató blogbejegyzésekkel és partnerünk, a S.A.L.T. Hungary is a most útjára bocsájtott kérdőívvel, amely letölthető innen.

S akkor mégis mi az a tengeri örökség?

Ápolásának számos szervezete létezik világszerte, de a legismertebbek közt minden bizonnyal ott van két amerikai szervezet, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Szolgálat (National Oceanic and Atmospheric Administration - NOAA) és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (Woods Hole Oceanographic Institution - WHOI), melynek Tengerbiológiai Laboratóriumában töltötte pályafutása és élete utolsó évtizedeit a szegedi magyar Nobel-díjas Szent Györgyi Albert, aki rendkívül sokat tett az addig csak időszakosan (nyaranta) működő intézet állandó kutatóhellyé és kiemelkedő jelentőségű kutatóközponttá fejlesztése érdekében.

E két szervezet dokumentumai (NOAA, WHOI) alapján a tengeri örökség magában foglalja a tengerhez kapcsolódó kulturális és történelmi örökséget, beleértve a fizikai erőforrásokat, mint például a hajóroncsokat és a régészeti lelőhelyeket, valamint a megfoghatatlan elemeket, mint például az elbeszélt történelem (oral history), a tengerészeti hagyományok (Magyarország és a magyarság ezeréves tengerészeti hagyományai is e körbe tartoznak, tejesen függetlenül a magyar tengerészek, hajók és kikötők mindenkori számától) és az őshonos kultúrák ismerete. Ez egy széles terület, amely mindent magában foglal a hajóroncsok tanulmányozásától a világítótornyok megőrzésén át a tengerhez és a tengerészethez kötődő kultúra elemeinek feltárásáig és a tengeri ökoszisztémák diverzitásáig.


A tengeri örökség főbb aspektusai mindezek alapján:

Fizikai örökség: Hajóroncsok, elsüllyedt régészeti lelőhelyek (például ősi települések, egyéb létesítmények) és a kulturális örökség más víz alatti, vagy szárazföldi fizikai elemei (pl.: hajógyárak, világítótornyok, stb.).

Szellemi örökség: Szóbeli közlések (elbeszélt történelem), hagyományos tengeri/hajózási ismeretek, kulturális gyakorlatok és az életvitelükben a tengerhez kapcsolódó közösségek történetei.

Tenger(észet)i kultúra: A tengeren élő és dolgozó emberek által használt/kifejlesztett nyelv, munkadalok, készségek, mesterségek (pl.: halászat, hajógyártás, stb.), művészetek és kézművesség (pl.: hajómodellezés, stb.), valamint a parton észlelhető kulturális kifejező-eszközök, mint például a tengerészeti művészet (orrszobrok, gallionfigurák). 

Tenger(észet)i történelem: A hajók történetét, a navigációt, a hajóépítést, a felfedezéseket, a kereskedelmet és a tengerészeti ügyek jogi vonatkozásait felölelő széles terület.

Hagyományőrzés és értelmező bemutatás: A tengeri örökség védelmére és az értelmezésére irányuló erőfeszítések (mint múzeumok, történelmi helyszínek, oktatási programok, tárgyak és építmények kutatása és/vagy megőrzése, tengeri régészet).


A tengeri örökség fontossága:

A múlt megértése: A tengerészeti örökség tanulmányozása betekintést nyújt a múltbeli társadalmakba, azok tengerrel való kölcsönhatásaiba és kulturális fejlődésébe.

Kulturális identitás: A tengeri örökség szerepet játszik a kulturális identitás és a közösségi élmény/büszkeség alakításában különösen a tengerparti régiókban és a tengerrel/tengerészettel foglalkozó közösségeben.

Gazdasági fejlődés: A tengeri örökség értékes eszköz lehet az oktatás és a kulturális iparágak számára (a fenntartható kulturális- és ökoturizmust is beleérve, vagyis a turisztikai túlhasználat káros hatásai mellőzhetősége esetén).

Környezettudatosság: A tengeri örökség tanulmányozása felhívhatja a figyelmet a tengeri ökoszisztémák megőrzésének és a víz alatti kulturális erőforrások védelmének fontosságára is. E körben kiemelkedik az UNESCO 2001-ben elfogadott, a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló egyezménye, amelyhez Magyarország 2014-ben csatlakozott (további információk: itt), továbbá az ENSZ 2023. márciusában aláírt, a nemzeti határokon túli biodiverzitás védelméről szóló, más néven Óceánvédelmi Egyezménye (High Seas Treaty), amelyhez Magyarország 2025-ben csatlakozott (további információk: itt). E két nemzetközi jogforrás megnyitotta az utat az UNESCO által gondozott Tengeri Világörökség Programja előtt is (további információk: itt, itt és itt).

A fentiekre tekintettel könnyű belátni, hogy a tengeri örökség elemeinek magyarországi ismerete - ezen belül a Magyarország tengeri múltjára (a hadihajózásra, a kereskedelmi hajózásra, a hajósképzésre, a hajóépítésre, a tengerkutatásra, az ünnepekre és a veszteségekre, vagy éppen a roncskutatásra, stb.) vonatkozó pontos tudás elsajátítása - a jelen és a jövő számára is iránymutató lehet, ha kellő alázattal és fegyelmezettséggel, részrehajlástól és öncélú torzításoktól mentesen valósul meg és az érdeklődés folyamatossága társul hozzá.

Így például még olyan - komoly nemzetgazdasági hatással bíró - döntések is megalapozhatók, mint a két világháború között, amikor mind több külföldi érdekeltségű hajóstársaság kezdte használni a tengerpartját vesztett Magyarország lobogóját a magyar állam által kínált kedvező lajstromozási és adózási feltételekre tekintettel. Azt, hogy az ilyen tudás mennyire aktuális lehet, Svájc példája bizonyítja, amely - minő érdekesség - éppen ezt a két világháború közötti magyar gyakorlatot vette át a tengerektől szintén elzárt országként. 2016-ban még "csak" 49 hajóból álló tengeri flottát tartottak fenn, több, mint 1 000 000 tonna hordképességgel, ám mára – a svájci államnak a két világháború között Magyarország által is követett mintán nyugvó előrelátó adópolitikája eredményeként – a nagy nemzetközi szállítmányozási és logisztikai társaságok többsége is Svájcba költözött, s ezek együttesen mintegy 900 óriáshajót üzemeltetnek világszerte, amelyek a világ áruszükségletét kielégítik. Az alpesi Svájc így az előzőek miatt új tengerészeti stratégiát (FDFA, 2023) dolgozott ki 2023-ban!

Historia est magistra vitae. A történelem valóban az élet tanítómestere. - Már, ha készek vagyunk tanulni belőle...