Két esztendeje történt...
Balogh Tamás
2014. 02. 26.
Kilencvenöt esztendős korában két esztendővel ezelőtt ezen a napon – 2012. február 26-án – süllyedt el Szegeden a SZŐKE TISZA (ex-FELSZABADULÁS, ex-SAS, ex-IV. KÁROLY) gőzhajó, az ország utolsó kétkéményes folyami lapátkerekes gőzhajója. Rá emlékezünk Árnyas-Koppány Ákos festőművész alkotásaival. http://issuu.com/arnyaskoppany/docs/hajoval_j__ttem.arnyas.koppany
Egyesületünk utoljára 2013. június 4-én adott hírt a roncsról, Szaniszló Sándor kapitány úr felhívásának közzétételével: https://hajosnep.hu/blog/szaniszlo-sandor-felhivasa. A hajó teljes története, valamint megsemmisülésének és a mentésére tett erőfeszítéseknek a kronológiája szintén elérhető honlapunkról: http://hajosnep.hu/szoke-tisza-karmentes.
Azóta – tudomásunk szerint – semmilyen néven nevezhető tevékenység nem folyt a hajónál. 2013. november 9-én ugyan a Délmagyarország című helyi lap arról számolt be, hogy két nap múlva darukkal emelik ki a vízbe süllyedt hajótest maradványai közül a hajó háromhengeres dugattyús főgépét (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/centinkent_vagjak_fel_a_szoke_tiszat/2357072/), ennek ellenére a beharangozott műveletre (amelynek a végrehajtása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a hajóra vonatkozó határozata értelmében kötelező lenne) a mai napig nem került sor, az bizony továbbra is ott rozsdásodik a folyóban.
A KÖH – illetve a Kulturális Javak Döntőbizottsága – nem javasolta a páratlan örökségi értékű hajónak a magyar kulturális örökség védett tárgyává nyilvánítását, csupán egyes alkatrészeire terjesztett ki meglehetősen kétes értékű védelmet. Az úgynevezett „védelem” két szempontból is vitatható:
1) Egyrészt a mai napig nem tudjuk, hogy ki és milyen alapon jelölte ki a védendő tárgyak körét (http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/egy-hajo-halala-mi-marad-meg-szoke.html), amelyek közé teljesen jelentéktelen és műszaki értéket nem képviselő alkatrészek is bekerültek, (mint például a hajónak az 1960-as évekből származó, teljesen jellegtelen árboca), alapvetően értékes tárgyak viszont (mint például a hajó lépcsőházának díszes, 95 éves kovácsolt vaskorlátja) kimaradtak belőle. Ez mindenesetre arra enged következtetni, hogy az „értékmeghatározást” a hajó történetében járatlan, annak jelentőségét nem ismerő ember/emberek végezték el, s, hogy a hivatal ezt hagyta nekik.
2) Másrészt nem is érvényesíthető ez az úgynevezett védelem hiszen a KÖH azóta megszűnt, s közel és távol láthatóan nincs olyan állami szerv, amely érvényt akarna szerezni a jogelőd szerv határozatának (beleértve a jogutód Forster Gyula Kulturális Örökségkezelő Központot és az állampolgárok közösségét is, amelynek adóiból nem mellesleg e szervek működését is finanszírozzák), s a KÖH határozatában védelembe vételre kijelölt tárgyakról sem tudni semmit (azt sem, hogy megvannak-e). Helyettük csupán a védelembe vételre eredetileg ki nem jelölt korlát és a folyosói lengőajtók bukkantak fel egy rövid snitt erejéig a szegedi Városi Televízió egyik riportjában a Szeged-tápéi hajójavító telephelyén készült felvételeken (00:57-től 01:08-ig): http://vtvszeged.hu/hun/s_!news/i_szeged_2/i_gozerovel_epul_a_kisfaludy_lapatkerekes_gozos_szeg_11629/t_Gőzerővel%20épül%20a%20Kisfaludy%20lapátkerekes%20gőzös%20Szegeden/index.html.
A félig lebontott roncs pedig – minden, még benne lévő védendő műszaki és egyéb kulturális értékével együtt (s a hajótesttel, amiről hitelt érdemlő módon és kétséget kizáróan tulajdonképpen még ma sem tudjuk, hogy menthetetlen) – ott pusztul, ahová a sorsával kapcsolatos totális közömbösség és gondatlanság juttatta: a Tisza fenekén.
A hajótól Savanya István Kanadában élő költő, zeneszerző, előadóművész a hajóhoz írt balladájával búcsúzunk:
https://soundcloud.com/savanya/a-sz-ke-tisza-ballad-ja; http://szeged.hir24.hu/bulvar/2013/12/24/a-szoke-tisza-balladaja-fotokkal/.