2026. május 24.-26. között tanulmányúton jártunk Fiumében (ma: Rijeka, Horvátország), ahová az RMS TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjaival együtt Völgyi Péterné Dr. Reich Márta útitársául szegődtünk, aki nagyapja emlékei után kutatott a tengerparton.

2025. szeptember 8-án 85 éve halt meg Dr. Lengyel Árpád. A TITANIC története az emberiség közös kulturális örökségének része – amit az a tény is igazol, hogy maradványai 2012. április 15-től az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Víz alatti Kulturális Örökség védelméről szóló 2021-ben elfogadott egyezménye hatálya alá tartoznak, így az egyezmény szerinti védelemben részesítendők. Ezért a TITANIC túlélőinek mentésében közreműködő magyar orvos, Dr. Lengyel Árpád személyes helytállásának és életútjának emléke a magyar és az egyetemes történelem közötti kapcsolódást megjelenítő különleges események körében méltó módon megőrzendő. Erre tekintettel Egyesületünk – az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport partnere – a doktor unokájával együttműködésben 2025. január 31-én emlékévvé nyilvánította a 2025. esztendőt, melynek keretében a magyar doktor emlékének ápolását állította tevékenysége fókuszába. Ennek alapján Egyesületünk az alábbi tevékenységeket végezte:

a)   2025.01.30-án a Kossuth Rádió „Regényes történelem” c. műsorában emlékeztünk a magyar doktorra (forrás: itt).

b)   2025.04.15-én egyesületünk elnöke elkészítette és közzétette a doktor élettörténetének első teljes kronológiáját (forrás: itt).

c) 2025.02.02. és 2025.05.02. között az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjaival közösen összesen több mint 40 órányi filmfelvétel elkészítésében közreműködhettünk Völgyi Péterné Dr. Reich Mártával, Dr. Lengyel Árpád unokájával egy dokumentumfilm elkészítése érdekében, amely bemutatja a magyar hajóorvos személyét, a TITANIC túlélőinek mentésében játszott szerepét, szakmai- és magánéletét, valamint családját, s a doktor hagyatékát kezelő unoka személyét és a nagyapja emlékének ápolására irányuló, hagyományápoló tevékenységét és erőfeszítéseit, s annak eredményeit. A 2027-ben bemutatásra kerülő film lesz az első ilyen riport-, illetve portréműsor/interjú. Elsőségének biztosítása érdekében Völgyi Péterné dr. Reich Márta exkluzív szerződést írt alá az alkotókkal, amely alapján a témában a film bemutatásáig további nyilatkozatot nem tesz, interjút nem ad, felvételek készítésének lehetőségét nem biztosítja. A műsor teasere 2026.03.19-én vált elérhetővé (forrás: itt).

d) 2025.09.08-án közzétettük a New York Herald című napilap tudósítója által 1912. április 20-án szombaton készített interjú magyar fordítását, amely elsőként ebből az alkalomból vált megismerhetővé Magyarországon (forrás: itt).

A filmforgatáshoz kapcsolódóan 2025.08.07-én az R.M.S. TITANIC Magyar Kutatócsoport tagjaival közösen kezdtük szervezni azt az utazást, amelyen Dr. Lengyel Árpád unokája életében először 2026-ban látogathatott el Fiumébe, az RMS CARPATHIA gőzös kifutásának helyszínére, ahol megtekinthette a fiumei Horvát Tengermellék Tengerészeti és Történeti Múzeumban őrzött TITANIC mentőmellényt (a világon fennmaradt 5 eredeti példány egyikét) és találkozhatott az azt azonosító Slobodan Novković horvát TITANIC-kutatóval, egyben átadhatta a múzeumnak szánt – a saját gyűjteményéből (Dr. Lengyel Árpád hagyatékából) származó – a nagyapját a CARPATHIA fedélzetén ábrázoló fotó-reprodukciót. A szervezést az 1102-1918 között 819 éven át fennált magyar-horvát közös államiság ideje alatt a két nép által együttesen megvalósított tengerhajózás közössége előtti tisztelgés és Dr. Lengyel Árpád emléke horvátországi bemutatásának szándéka vezette.

1. ábra: Kilátás a Tersattoról a tengerre. Fent a város látképe, lent pedig egyes részletei: 1) Gál János gyarmatáru-kereskedő villája kerítésének részlete, 2) Az Istenszülő templomának (Crkva Gospa Trsatske) tornya a kerengőből, 3) Egy metanol-hajtású teherhajó rakodása az új konténer-terminálban, Susak előtt (fotók: Dr. Balogh Tamás).

2. ábra: Kilátás a tengerről a városra. Fent a város vízparti látképe, középen pedig a Monarchia-korabeli raktárházak (az inzertben) elbontásával azt radikálisan és véglegesen megváltoztató modern multimodális közlekedési csomópont, lent pedig a vízparti városkép részletei: 1) Egy 1900-as évek elejéről származó kikötő-bója és horgonylánca az egykori Rudolf-mólón, 2) A kikötői világítótorony a tengerparti Mláka városrészben (a torony eredetije 1884-ben épült a hullámtörő mólón, de az süllyedni kezdett a súlya alatt, így áttelepítették a szárazföldre 1894-ben, végül 1930-ban váltották fel a jelenlegi épülettel, amelyet a tornyot kiszolgáló legénység őrházának a tetejére építettek, így biztosítva 38 m-es magasságát, 3) A Zielinski Szilárd által tervezett és 1905-ben megnyitott Kivándorlószálloda párkánya (fotók: Dr. Balogh Tamás).

Az utazás megvalósításához jelentős segítséget jelentett az a hozzájárulás, amit Tamaskó Eszter, a Fiumei Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvi Lektorátusának tanára számunkra önzetlenül és lelkes hozzáértéssel biztosított, s amelynek köszönhetően sikerülhetett belépnünk a közforgalom elől egyébként elzárt kikötői munkaterületként működő egykori Rudolf-mólóra (ma: Orlandov gat), a CARPATHIA hajdani horgonyzóhelyére, valamint a mentőmellényt őrző múzeumba is, mivel az annak helyt adó egykori Kormányzói Palota épp folyamatban lévő kiterjedt felújítása miatt a múzeum jelenleg egy szükségépületben működik, s ezalatt az idő alatt látogatókat sem fogad.

Az utazás emlékezetes pillanatai közé tartozott a találkozás a horvátországi TITANIC 100 Egyesület (Udruga TITANIC 100) tagjaival és vezetőjével, Slobodan Novković úrral a Zágráb melletti Pisarovina közelében található Veliki Žunci (Bratina) faluban, ahol az egyesület emlékházat rendezett be és témaparkot alakított ki a TITANIC elsüllyedésekor elhunyt 38 éves helyi földműves, Stjepan Turčin emlékére (családja ma élő tagjainak felajánlásából). A házban a híres hajótörés egyesületi tagok által összegyűjtött emléktárgyai tekinthetők meg (egyebek között olyan különlegességek, mint például az OLYMPIC, a TITANIC testvérhajója, eredeti berendezési tárgyai, vagy Mara Osman-Bansky – a tragédia egyetlen horvát női túlélője – által később használt kézimunka-asztal, stb.).

Slobodan Novković - Bobo - igazi titancológus: eddig három önálló könyvet és számos szakmai tanulmányt írt a TITANIC-kal és a CARPATHIA-val kapcsolatban: 1) Titanic – Između povijesti i mitologije, 2000 (TITANIC – A történelem és a mitológia határán); 2) Titanic – Hrvati u katastrofi stoljeća, 2005 (TITANIC – Horvátok az évszázad katasztrófájában); 3) Carpathia – Brod heroj u sjeni Titanica, 2022 (CARPATHIA – egy hős hajó a TITANIC árnyékában), továbbá az ő tollából származik a Titanic: Činjenice i zanimljivosti, 2023 (TITANIC – Tények és érdekességek) című ismeretterjesztő kiadvány is. Ezek egy-egy példányával lepte meg a vendégeket, akik 2012-ben megjelent, „A TITANIC árnyékában – egy magyar orvos élete” c. könyvükkel viszonozták a házigazda figyelmességét. (A könyv dr. Lengyel Árpád unokájának családi visszaemlékezéseit és dr. Balogh Tamás tengerészeti-technikai leírásait ötvözi, emléket állítva a TITANIC túlélőit mentő magyar orvosnak, s elérve, hogy a Semmelweis Ignáccal hajdan egy lapon emlegetett, de a későbbi évtizedek alatt szinte teljesen elfeledett humanitárius hős neve visszakerüljön a magyar köztudatba. A könyv máig tartó ismeretterjesztő előadás- és vándorkiállítás-hullámot indított el Magyarországon és megváltoztatta azt, ahogyan ma gondolnak dr. Lengyel Árpádra. A legnagyobb magyarországi online olvasói közösség, a Moly.hu felhasználói 92%-ra értékelték a könyvet, ami hozzájárul ahhoz, hogy az ma már csak ritkán – aukción vagy antikváriumban, 6 500 - 15 000 Ft közötti áron – beszerezhető.)

Egészen különleges alkalom volt látni azt, ahogyan Novković úr és csapata (köztük például Toni Kuran környezetvédelmi aktivista, búvár, a 2026-ban a gyártást megelőző előkészületi szakaszba lépő „CARPATHIA – a TITANIC mentőhajójának felfedezése” c. dokumentumfilm producere) a Mártával és az általa bemutatott eredeti tárgyakkal való találkozás élményét a megrendültséggel határos, őszinte lelkesedéssel, elérzékenyülve fogadta, ami ügyszeretetük magáért beszélő, ékes bizonyítéka volt számunkra azzal a kitüntető figyelemmel együtt, amelyben utunk során folyamatosan részesítettek bennünket. Ennek újabb megnyilvánulása volt, amikor Novković úr értesítette Fabio Juričić urat – Jakov Kranjac (1879-1927), az isztriai Labinból származó tengerész, a CARPATHIA pincére és horvát-tolmácsa dédunokáját –, akivel az egykori kivándorlószálló épülete előtt találkozhattunk, s aki a múzeumba is elkísért bennünket, ahol egyebek között Ágoston Gergely úrral, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége helyi alapszervezetének alelnökével, ismert idegenvezetővel is találkozhattunk.

4. ábra: Fent a GALEB jacht napjainkban, lent pedig az 1960-as években. Az inzertben a hajó eredeti állapotában látható, RAMB III. néven (a genovai Ansaldo Hajógyárban az Olasz-Kelet-Afrika és Itália közötti banánszállításra épített hűtőhajóként). (fotók: Dr. Balogh Tamás).

Az utazás záró napján, a Budapestre történő visszatérés előtt még ellátogattunk a Titanic 100 Egyesület, a Horvát Címer- és Zászlótani Társaság, az Észak-adriai Tengerészkapitányok Egyesülete, a Rijeka, „A Tenger Királynője” Egyesület Pećinai Helyi Bizottsága, a kostrenai Szent Miklós Testvériség, valamint a Kostrenai Kulturális Központ és a Kostrenai Tengerészek Háza szervezésében a Fiume melletti Kostrena településén megnyílt, s Novković úr és Nevenko Žunić, Milan Vićević, Željko Heimer, Ivo Šantić, valamint Željko Ševerdija együttműködésében készült „TITANIC és CARPATHIA” című kiállításra (érdekes, hogy 2008-ban azonos címmel rendeztünk kiállítást Pilismaróton, dr. Lengyel Árpád szülőhelyén, emléktáblája avatásakor). A tárlat megtekintése után - immár távozóban - felkerestük a Tersatto (ma: Trsat), az egykori római Tarsatica, a magyar Tarcsatár magaslat Mária-kegyhelyét, ahol a tengeri vészből menekült hajósok kegytárgyai között az osztrák-magyar SZENT ISTVÁN és VIRIBUS UNITIS csatahajók elsüllyedésekor szerencsésen életben maradt tengerészek ajándékai (egy kegykép és egy hajómodell) mellett Josip Car (1894-1941), Crikvenicából származó hajópincér adományát is felfedezhettük (Josip Car a CARPATHIA fedélzetén szolgált a TITANIC tragédiája idején, s ő vette magához a ma Fiumében látható mentőmellényt, amelyet 1930-ban ajándékozott a susaki helytörténeti múzeumnak). Az áhíatos élmény után a templommal szomszédos erődítménybe vezetett az utunk, hogy annak teraszáról intsünk búcsút a városnak és az Adriának.

Az utazás és a vendéglátóink figyelmessége örökké emlékezetes marad számunkra, hiszen ez a program nemcsak a magyar és a horvát hajózástörténeti szakemberek közötti kapcsolatfelvétel újabb lehetőségét biztosította, de elsősorban lehetővé tette azt, hogy Völgyi Péterné dr. Reich Márta eljusson Fiumébe, ahová már az édesanyja is készült, de akinek ez a lehetőség végül nem adatott meg. Annál fontosabb, hogy Mártát most az ő lánya is elkísérhette az utazásra, aki így első kézből származó tapasztalatokat szerezhetett a TITANIC, a CARPATHIA és a dr. Lengyel Árpád történetét övező hazai és nemzetközi érdeklődésről a dédunoka szemszögéből. Mi több: Fabio Juričić úr személyében egy másik – a saját helyzetéhez hasonlóan a dédunoka pozíciójában lévő – érintett viszonyulását is megismerhette, ami bizonyára hasznos lesz számára annak idején, amikor a családjában majd rá hárul a feladat, hogy tovább gondozza a magyar orvos hagyatékát.

5. ábra: A magyar vendégek vendéglátóikkal fent a Horvát Tengermellék Tengerészeti és Történeti Múzeumban (balról jobbra az első sorban: Tamaskó Eszter, Völgyi Katalin, Völgyi Péterné dr. Reich Márta, Slobodan Novković, Ágoston Gergely, Nikša Mendeš, a hátsó sorban: Veit András, dr. Balogh Tamás, Kaszonyi Sándor Csaba, Páldi Laura, Könczöl Péter, Fabio Juričić), lent pedig a Kostrenai Tengerészek Házában. (fotók: Dr. Balogh Tamás és Ana Križanec).

6. ábra: Kegytárgyak az Istenszülő templomában. Lent balra az osztrák-magyar haditengerészet elsüllyedt egységei, a SZENT ISTVÁN csatahajó (fent) és a VIRIBUS UNITIS csatahajó (lent) emlékére (érdekesség, hogy a modell a BUDAPEST csatahajót ábrázolja, noha a felajánlást a VIRIBUS UNITIS emlékére tették), jobbra lent pedig Josip Car felajánlása a TITANIC-ot ábrázoló - korabeli újságkivágásokból származó - képekkel. Az alsó nagy képen L. A. Shafer grafikája látható, amely a Harper's Weekly c. illusztrált hetilap 1912. április 27-i két részes TITANIC-számában jelent meg. (fotók: Dr. Balogh Tamás).

A magyar-horvát hajózástörténeti kapcsolaok ezen újabb fejezetéről hírt adtak a helyi lapok és múzeumok is:

Tudósítás a Novi List c. fiumei lapban: itt.

Poszt a Horvát Tengermellék Tengerészeti és Történeti Múzeum FB-oldalán: itt.

Poszt a Kostrenai Kulturális Központ és a Kostrenai Tengerészek Háza FB-oldalán: itt.

7. ábra: A Novi List tudósítása a reggeli lapokban Tamaskó Eszter jóvoltából a csapat tagjaihoz is eljutott (fotó: Dr. Balogh Tamás).

8. ábra: Fent a Rudolf-mólónál álló CARPATHIA gőzöst ábrázoló korabeli képeslap (forrás: itt), lent pedig a helyszín mai képe (fotó: Dr. Balogh Tamás).

9. ábra: Az intenzív élmények hatására az egykor történtek könnyen megelevenedtek az utazók lelki szemei előtt. Ennek ellenére, amikor sikerült azonosítani egy-egy korabeli kép készítésének helyszínét, a fotómanipuláció eszközeivel élve a múlt és a jelen közötti határok még könnyebben elmosódtak (fotómanipuláció: Dr. Balogh Tamás).