A XVI.-XVII. századi négyárbocos nehézgallionok
Balogh Tamás
2026. 02. 15.
Egyesületünk honlapján rendszeresen foglalkozunk a hajózástörténet nagy korszakaival, jelentős hajótípusai bemutatásával. Így sor került már többek között a galeasszok és egyes XVIII. századi - kései - nehézgallionok bemutatására is. Most a korai és a kifejlett gallion-típusok bemutatásával hidaljuk át a két korszak közötti hiányt, bemutatva a típus kialakulását és fejlődését, különös tekintettel a típus legnagyobb egységei, a négyárbocos nehézgallionok szerkezetére és történetére. A bemutatást a korszakban keletkezett ábrázolások feldolgozása - afféle vizuális útmutatóként - segíti, és a víz alatti régészet vonatkozó eredményeinek, valamint a releváns hajómodelleknek a bemutatása egészíti ki, hiszen ezek hasznos módon támogatják e különleges hajókról megismerhető kép pontosítását.
A gallionok a XVI. század 10-es/30-as éveitől a XVIII.
század 10-es éveiig uralták a transzóceáni hajózást. A velencei és genovai gályák
és galeasszok átalakulása révén kialakult gallionok elterjedtek előbb
Portugáliában – ahol a karavella redonda (négyárbocos, kereszt- és
latinvitorlázatú) típusa, valamint a nau-k/karakkok hatottak rá –, majd
átvették Spanyolországban is, ahol önálló típussá fejlesztették.
A gallion egyszeriben megváltoztatta az addigi
játékszabályokat, mivel a korábbi típusoknál tengerállóbb, egyben jobban
manőverezhető típus jött létre, amely – elsőként kifejlesztett 1-3 zárt
ütegfedélzetével – az akkoriban elterjedő tűzfegyverek használatára is
alkalmasnak bizonyult, és a transzóceáni távolsági hajózásban történő
nagytömegű szállítás alapvető eszközeként elterjedt szerte Európában.
A gallionok alapvető és egyedi módon vettek részt az emberiség történelmének alakításában:
1) A típus elterjedéséhez kötődik a hajóépítési, -gyártási folyamatoktól elkülönült – azokat megelőző – mérnöki hajótervezés, valamint a szabványosított (típustervi) hajógyártási folyamatok bevezetése, ami a hajógyártásban máig alapvető és meghatározó gyakorlat.
2) A gallionok révén vált lehetségessé a világra vonatkozó ismeretek megszerzése, a nagy földrajzi felfedezések megtervezése és végrehajtása, az új világrészek és szárazföldek, tengerek, víziutak és áramlatok megismerése, az európai ember világképének átalakulása, a globális világszemlélet (s abban az egyén és a helyi közösségek szerepéről való összetett gondolkodás).
3) A gallionok építése és alkalmazása a tengeri harcászat elveit és gyakorlatát is befolyásolta, amennyiben hozzájárult a hajó-hajó elleni (a legénység, majd a tengerészgyalogság átszállásán alapuló) kézitusa és közelharc ágyúharccal történő felváltásához, ami a második világháborúig meghatározó maradt (s lényegében a hadihajók által más hadihajók ellen végrehajtott rakéta-hadműveletek formájában eszközei – ágyú helyett rakéta – változása ellenére máig fennmaradt).
4) A típus tette lehetővé Európa meghatározó szerepének kialakítását és fenntartását a világban, hisz a gallionokkal vált megvalósíthatóvá a globalizált kulturális, kereskedelmi és pénzügyi struktúrák kialakulása, működésüknek köszönhetően jött létre az első világpénz (a spanyol ezüst-tallér, a későbbi amerikai dollár őse), az első multinacionális nagyvállalat (a holland keleti-indiai társaság), valamint a részvények alkalmazása.
Nincs még egy hajótípus, amely
ilyen hosszan és mélyrehatóan formálta volna az emberiség történelmét.
A típus legnagyobb példányait azok a 600-1 200-2 100 tonnás, négyárbocos gallionok alkották, amelyek az 1580-as és az 1720-as évek közötti 140 évben működtek, orrárbocukon vak-derékvitorlát, harmadik árbocukon pedig a latinvitorla felett már keresztvitorlát is viseltek, ágyúparkjukat 2-3 ütegfedélzeten hordták, a tatjukon pedig egymás felett 1-2 taterkélyt is kialakítottak. Látványuk olyan egyedi és lenyűgöző volt, hogy különböző korok és országok képzőművész-generációinak ihletőjévé váltak, akik számos vizuális útmutatót hagytak hátra róluk.
Nincs pontos adat arról, hogy összesen hány ilyen hajó épült a hajózás egyetemes történte folyamán. Ez a tanulmány mindenesetre igyekezett összegyűjteni mindazt, ami erről a típusról hitelesen megtudható. A háromárbocos gallionok nem szerepelnek a tanulmányban (sem a XVI., sem a XVII., sem a XVIII. századból, utóbbiakról egyesületünk tagjainak más tanulmányai tájékoztatnak, a svéd VASA hadigallionról itt és a spanyol SAN JOSE gallionról itt). A cél ugyanis a gallionok hőskorának és leginkább egyedi megjelenésű példányainak – a maguk korában és nemében a fa hajóépítés rekordereinek – a bemutatása volt.
A tanulmány elérhető innen.
Fent: A spanyol gallionok fejlődése az 1520-as évektől az 1610-es évekig.