2026, az eseménydús esztendő - avagy a víz fokozódó globális biztonságpolitikai jelentősége
Balogh Tamás
2026. 10. 27.
A 2026-os év víz- és klímapolitikai, illetve technológiai kríziseinek szentelt adásában a Rádió Bézs szerkesztősége és Rékay Gábor, a Mozaik c. műsor szerkesztő-műsorvezetője az idei év végéhez közeledve rendhagyó számadásra hívta a hallgatókat, hogy áttekintést adjon a vízzel összefüggő legégetőbb globális kihívásokról. A műsor vendégeként Egyesületünk elnöke, Dr. Balogh Tamás vállalkozott arra, hogy egy átfogó, év végi visszatekintés keretében világítson rá arra: a víz 2026-ra végérvényesen kilépett a környezetvédelmi diskurzusból és a nemzetközi stabilitást, valamint a csúcstechnológiát leginkább meghatározó nemzetbiztonsági tényezővé vált.
Vízpolitika és globális konfliktusok a forró pontokon
Az elhangzottak szerint a víz 2026-ra a globális geopolitika, a gazdasági stabilitás és a nemzetbiztonság egyik legfontosabb meghatározójává, egyúttal kézzelfogható kincsévé vált. Világszerte komoly feszültségek és úgynevezett forró pontok, hotspotok alakulnak ki a vizek és a vízi utak körül, amelyek közül a Tajvani-szoros (Formosa-szoros), az Adeni-szoros, a Hormuzi-szoros, valamint a Nílus felső folyása a leginkább kulcsfontosságú területek, ahol a felsővízi országok duzzasztási tevékenysége komoly terheket ró az alsóvízi államokra, például Szudánra és Egyiptomra. Ezzel párhuzamosan a klímatrendek hatásai és a hidrológiai szélsőséges események egyszerre jelennek meg a világban, így a skála két végleteként egyes régiókat villámárvizek és folyóáradások, míg másokat súlyos aszályok és talajvízkrízis sújtanak.
Tengeri hajózás és haditechnikai autonómia
A tengeri hajózás és a haditechnika világára rátérve elhangzott, hogy a tengervíz sótalanítása kulcsfontosságú a hadihajók mozgásszabadsága és haditengerészeti szabadsága szempontjából, mivel ezáltal képesek függetlenedni a szárazföldi ivóvízbázisoktól. Bár a közhiedelem ezt modernebb találmánynak tartja, a tengeri hajófedélzeti sótalanítást a spanyol haditengerészet már az 1810-es években kikísérletezte, és a technológia az angol, illetve francia mérnököknek köszönhetően az 1830-as és 1860-as évek között vált igazán hatékonnyá. Ezt a modern alkalmazások során ma is alapvető jelleggel használják a hosszú távú bevetésekre tervezett nukleáris meghajtású tengeralattjárókon és repülőgép-hordozókon a legénység ivóvízellátásának biztosítására.
Gazdasági és technológiai innovációk: a tenger alatti szerverparkoktól a körforgásig
A gazdasági és technológiai innovációk terén kiemelkedik, hogy Kína a világon elsőként komplett szerverparkokat telepít a tengerfenékre, kihasználva a tengervíz alacsony hőmérsékletét a működés során keletkező óriási üzemhő csillapítására, gyakorlatilag hőcserélőként használva magát a közeget. Ennek a módszernek a globális elterjedése azonban komoly ökológiai kockázatot rejt magában, hiszen a lokális hűtőhatás ellenére a tengerbe leadott hatalmas mennyiségű hő miatt a tengervíz hőmérsékletének drasztikus emelkedését idézheti elő. Mindeközben kialakulóban van egy olyan nemzetközi piac és vízalapú kereskedelem, ahol a vízhez való hozzáférés és maga a víz mint erőforrás képezi a kereskedelmi tranzakciók közvetlen tárgyát. A fenntarthatósági jövőképet és a jövő zálogát ezért azok a technológiák jelentik, amelyek képesek a teljes körforgást biztosítani, amelyre jó példaként szolgálnak a vízbontáson és hidrogénfelhasználáson alapuló, úgynevezett vízhajtású járművek, ahol a fő cél az, hogy a kipufogógázként keletkező anyagot a rendszer képes legyen végül újra vízzé alakítani.
A teljes beszélgetés meghallgatható a Rádió Bézs honlapján: itt.