Kivándorlási konferencia az NKE szervezésében
Balogh Tamás
2026. 10. 17.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) "Kivándorlás az Újvilágba: egyéni utak és közösségi tapasztalatok" címmel rendez konferenciát 2026. október 19-én, hétfőn 15:00 órai kezdettel. A konferencián egyesületünk elnöke "A magyar Fiume és a kivándorlás, 1880–1914" címmel tart előadást. Az aábbiakban közreadjuk az előadás absztraktját.
Fontosabb részletek:
Időpont: 2026. október 19. (hétfő), 15:00–17:00
Helyszín: Orczy Úti Kollégium (Földszint A-B terem), 1083 Budapest, Orczy út
Szervező: NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet (köszöntőt mond Hatos Pál, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének vezetője)
További információk és regisztrációs felület a LudEvent Konferenciaportálon.
Az előadás kivonata
A dualizmus kori Magyarország történetírásában a tengerentúli kivándorlás
kérdését hagyományosan demográfiai kényszerként vagy szociális válságként
kezelik. Ez az előadás radikálisan szakít ezzel a megközelítéssel: a magyar
Fiumét (Rijeka) nem csupán passzív földrajzi kapuként, hanem egy
rendkívül komplex, államilag irányított globális logisztikai, pénzügyi és
hadiipari hálózat centrumaként mutatja be.
Az előadás
első fele az infrastruktúra és a tengeri piacok feletti kontroll kérdését
vizsgálja. A magyar kormány és a brit Cunard Line 1904-es szerződése, valamint
a modern fiumei emigránsszálló zárt rendszere közvetlen törésvonalat hozott
létre a transzatlanti hajózási kartellek (a pool-ok) világában. Ezzel
olyan helyi és globális szereplők és riválisok reakcióját váltotta ki, mint a
trieszti Austro-Americana, valamint a hamburgi HAPAG élén álló Albert Ballin.
Tonelli Sándor 1907-es inkognitóban tett útja az Ultonia gőzhajón
empirikus bizonyítékul szolgál arra, hogy a magyar paraszt racionális gazdasági
szereplőként nem végleges letelepedésre, hanem ideiglenes tőkeszerzésre (s
azzal segített hazai földvásárlásra) törekedett, megalkotva a hivatásforgalmi
ingázás transzatlanti modelljét.
Az előadás
második nagy tartalmi egysége a migráció gazdasági és pénzügyi hátországát
tárja fel. A magyar állam nemcsak az egyének utazását, hanem az általuk megtermelt
profit mozgását is kontrollálni kívánta. Az 1912-ben New Yorkban alapított,
Pirnitzer Gyula által vezetett Trans-Atlantic Trust Company egy olyan állami
tőkeszivattyúként működött, amely a háború alatt hadikötvényekkel és titkos
propaganda-csatornákkal közvetlenül összekötötte a kinti diaszpórát a központi
hatalmak hadigépezetével, míg az amerikai hatóságok 1918-ban fel nem számolták.
Végezetül az
utóhangban bemutatjuk a fiumei örökség továbbélését az 1918–1924/28 közötti
geopolitikai vákuumban. A fiumei magyar jelenlét ugyanis túlmutatott a kivándorlók
szállításán: a Whitehead gyárból induló, majd Széchenyi László gróf és a
Vanderbilt család által patronált Berger–Klupáthy-féle akusztikus
torpedótechnológia olyan high-tech fenyegetést és kihívást jelentett, amely
közvetlenül befolyásolta az amerikai stratégiát. Az előadás szimbolikus ívét az
1928-as Kossuth-zarándoklat zárja: az immár független Magyarország delegációjának
utazása az RMS Olympic luxushajó fedélzetén éles kontrasztot képez a
korábbi évtizedek fedélközi nyomorával, jelezve a magyar-amerikai kapcsolatok
reprezentatív átalakulását.