Hajózástörténet, hajómodellezés és hagyományőrzés

  • Az emlékezés kultúrája

    2016. november 3-án a magyar Országgyűlés 190 igen szavazattal egyhangúlag elfogadta azt a kereszténydemokrata határozati javaslatot (http://www.parlament.hu/irom40/11348/11348-0009.pdf), miszerint a jövőben június 10-e legyen a magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknapja. Az erről rendelkező 28/2016. (XI. 14.) OGY határozat a Magyar Közlöny 2016. november 14-i számában jelent meg (http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK16175.pdf).

    A javaslat nem újkeletű: „magyar emlékművet állítanak a pulai haditengerészeti temetőben az első világháborúban hősi halált halt magyar tengerészek emlékére, valamint a KDNP két parlamenti képviselője kezdeményezte a magyar haditengerészek emléknapjának kijelölését” - közölte a Magyar Idők c. hírportál 2016. július 12-én (Forrás: http://magyaridok.hu/belfold/lomnici-zoltan-emlekmuvet-es-emleknapot-kapnak-magyar-hosi-halott-haditengereszek-829756/)

    A kezdeményezés – a hivatkozott cikk és a végül elfogadott országgyűlési határozat szerint – három tevékenységet tartalmaz:

    1. Magyar emlékmű-állítás Polában (ma: Pula, Horvátország).
    2. A magyar tengerészek emléknapjának kijelölése.
    3. A magyar tengerészekről szóló információk arányának növelése a történelemoktatásban.

     

    Az emlékmű-állítási kezdeményezés indoklása szerint „a temetőben osztrák, magyar, olasz és horvát áldozatok nyugszanak, viszont magyar nyelvű emlékmű vagy emléktábla nem található”, az emléknap és az oktatási program indoklása pedig – „A megemlékezés […] hiánypótló” – idézet a cikkből.

    A fenti kezdeményezésekkel és idézett indoklásukkal összefüggésben a továbbiakban dr. Balogh Tamás, egyesületünk elnöke hívja fel a figyelmet néhány tényre:

     

    A polai cs. és kir. Haditengerész-temető (K.u.K. Marinefriedhof) magyar emlékműve:

    A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége kezdeményezésére 2004-ben került sor az első világháborúban elesett magyar tengerészek tiszteletére állított emlékmű felavatására az egykori tengerésztemetőben. Az avatáson magyar részről Dr. Margitay-Becht András vett részt és mondott avatóbeszédet (minthogy a meghívott zágrábi magyar nagykövetség nem vállalta a részvételt a rendezvényen). A kétnyelvű (magyar-horvát) emléktábla azóta is a tengerésztemető bejárata mellett baloldalon található, a belépőket fogadó első emlékmű a sírkertben. Mi több: időben is ez az első nemzeti jellegű emlékmű (az osztrák és az olasz emlékmű felállítására csak később került sor). A fentiekre tekintettel nem helytálló az a kijelentés, hogy magyar nyelvű emlékmű vagy emléktábla nem található a temetőben. Erre tekintettel további magyar emlékmű szükségessége megkérdőjelezhető.

    001_6.jpg

    1. ábra: Magyar emlékmű a polai volt cs. és kir. Haditengerész-temetőben. A temetőben nyugvó összes magyar nemzetiségű személy sírját piros, fehér és zöld színű művirágok azonosítják.(fotó: Pásztói Róbert, TIT HMHE).

     

    A „magyar tengerészek emléknapja”:

    A haditengerészeknek volt és ma is van emléknapja az országban, amit a haditengerészet, s a haditengerészek tisztelői, nem is mulasztanak el megünnepelni soha:

    a) Ausztria-Magyarországon: 1866-1918 között július 20. (a Lissai győzelem dátuma) volt a haditengerészet ünnepnapja (a megemlékezések helyszíne pedig Lissa – ma Vis – szigetén az 1867-ben emelt oroszlános emlékmű, Polában a Monte Zaro dombon, és Bécsben a Pratersternnél emelt Tegetthoff-emlékmű volt).

    b) A Magyar Királyságban: 1937-1945 között május 15. (az otrantói győzelem dátuma) volt a cs. és kir. haditengerészet magyar hősi halottainak emléknapja (a megemlékezések helyszíne pedig Budapesten a cs. és kir. Haditengerészet és magyar hősi halottai emlékműve volt a Horthy Miklós híd, ma Petőfi híd lábánál, amelynek újjáépítéséhez az építészeti tervek 2011-ben elkészültek).

    c) A Magyar Köztársaságban: 1998-2008 között november 6. a cs. és kir. haditengerészet megszűnésének napja (a központi megemlékezések helyszíne pedig a cs. és kir. Dunaflottila egykori óbudai laktanyája falán elhelyezett nagyméretű emléktábla), 2008-tól pedig – a korábbi tradícióknak megfelelően – május 15., amikor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán a cs. és kir. Haditengerészet és hősi halottai emlékére állított emléktáblánál kerül sor koszorúzásra (az óbudai megemlékezés azóta elsődlegesen a folyami hadihajózásban szolgált tengerészek emléknapja).

    Álláspontom szerint nem lenne helyes feladni létező hagyományainkat, csak azért, mert e hagyományok ismertsége nem eléggé általános.

    002_2.jpg

    2. ábra: A cs. és kir. Haditengerészet és magyar hősi halottai budapesti emlékműve (1937-1945) rekonstrukciós rajzai 2011-ből. A méltó megemlékezést inkább ezen emlékű újraállítása szolgálhatná, amelyre a teljes tervanyag elkészült (az emlékmű kiállítócsarnokában elhelyezendő állandó kiállítás gyűjteményi anyaga is egyesületünk rendelkezésre áll). (forrás: Dr. Balogh Tamás, TIT HMHE).

     

    003_2.jpg

    3. ábra: A cs. és kir. Dunaflottilla (1998-), valamint a cs. és kir. Haditengerészet (2008-) budapesti emléktáblája a haditengerészetről és a haditengerészekről, valamint a folyami hadihajósokról való (a Magyar Honvédség és a civil szervezetek részvételével tartott) évi rendszeres központi megemlékezések helyszíne. (fotó: Pásztói Róbert, TIT HMHE).

     

    004_2.jpg

    4. ábra: A budapesti Duna-korzón álló magyar Tengerészemlékmű (1993-) a kereskedelmi tengerészekről való évi rendszeres központi megemlékezések helyszíne. (Az emlékmű a második világháborúban elsüllyedt UNGVÁR Duna-tengerjáró hajó horgonyának másolata. Az eredeti horgony a katasztrófa után 1941-ben felavatott UNGVÁR-emlékmű része volt). (fotó: Mercs Lajos)

     

    A tengerészeti ismeretanyag terjesztése:

    A magyar hajózásra, tengerészetre és haditengerészetre – annak történetére és jelenére – vonatkozó ismeretek terjesztését egyesületünk alapító okiratában önként vállalt feladatához híven, a hajózásban érintett csaknem valamennyi civil szervezetet felölelő nagyszámú partnerével együtt, pro bono publico rendszeresen teljesíti (beleértve a Magyar Honvédség jelenlegi dunai hadihajós alakulatára vonatkozó ismeretek terjesztését is). E tevékenysége során egyesületünk kiállításokat szervez, előadásokat tart, rádió- és televízió-műsorokat készít, ismeretterjesztő- és szakcikkeket publikál, (szak)könyveket jelentet meg. Jelenleg egyesületünk az egyetlen ilyen szervezet az országban, amely ezzel összefüggő tevékenységét mindenfajta rendszeres állami, önkormányzati anyagi támogatás nélkül végzi. Sikeresen. Eredményeink közül csak a legfontosabbak (tevékenységünk eredményeiről és eredményességéről teljes körű, hű képet ad honlapunk):

    a) Közreműködés a SZENT ISTVÁN csatahajó roncsainak kutatásában és az erre vonatkozó ismertetek közzététele (önálló kötetben, a National Geographic folyóiratban és a „Monarchia Hajóroncsai” c. dokumentumfilm-sorozatban). 

    b) Közreműködés a LAJTA Monitor Múzeumhajó – a cs. és kir. Haditengerészet utolsó fennmaradt és korhű módon helyreállított hadihajójának felszerelésében (a hajórekonstrukcióban és az évi rendszeres karbantartásban, valamint a fedélzeten található kiállítás kép- és szöveganyagának elkészítésében, a hajó Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánításában, az Országgyűlés előtti állandó horgonyzóhelye kijelölésében, stb.)

    c) Közreműködés a „Duna-hajók-mesterségek” c. állandó hajózástörténeti kiállítás létrehozásában a komáromi Monostori erőd dunai bástyájában.

    Egyesületünk tagjainak 2000 óta megjelent haditengerészeti tárgyú ismeretterjesztő kötetei:

    Balogh Tamás:

    • A Szent István csatahajó és a csatahajók rövid története, General Press kiadó, Budapest, 2002.
    • Piros-fehér-piros a Sárga-tengeren – A Kaiserin Elisabeth cirkáló története, Schöck kiadó, Szekszárd, 2008.

    Csonkaréti Károly:

    • Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, Kossuth kiadó, Budapest, 2001.
    • Császári és királyi hadihajók, Hajja és fiai kiadó, Debrecen, 2002.
    • Horthy Miklós hajóhada, Éghajlat kiadó, Budapest, 2012.
    • „Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem”, Kornétás kiadó, 2012.

    Margitay-Becht András:

    • A Lajta monitor és a többiek… Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2007
    • A Lajta monitor – az utolsó osztrák-magyar hadihajó története, Schöck kiadó, Budapest, 2010.
    • Tank a Dunán, Éghajlat kiadó, Budapest, 2016.

     

    Összefoglalás:

    A felsorolt tények általános ismeretének hiánya nem azonos a magyar tengerészekre és a haditengerészetre méltó módon emlékeztető tevékenységek hiányával – amire az Emberi Máltóság Tanácsa kezdeményezésének a hivatkozott cikkben közölt indoklása utal. Sőt! A bemutatott példák alapján látható, hogy támogatásra érdemes, méltó tengerészeti hagyományápoló kezdeményezésekből nincs hiány.

    A támogatás potenciális erkölcsi és anyagi forrásai azonban nagyobb eséllyel szétforgácsolódhatnak akkor, ha a létező hagyományok erősítése helyett azokkal párhuzamos, de a történelmi hagyományokhoz nem vagy nem megfelelően illeszkedő, potenciálisan csak kavarodást okozó – ezért adott esetben könnyen méltatlanná váló – kezdeményezések megvalósítását szolgálják.

    Ebből a szempontból kifejezetten kockázatos lehet a „magyar tengerészek emléknapjának” kijelölése, hiszen a magyar haditengerészekről - mint látható - minden év május 15-én, a folyami hadihajósokról november 6-án, a kereskedelmi tengerészekről pedig a minden év szeptemberének utolsó vasárnapján, az ENSZ Nemzetközi Tengerhajózási Világnapjához kapcsolódva emlékeznek meg Magyarországon.

    Egy újabb tengerészeti emléknap – ráadásul egy veszteség dátuma kapcsán – sem a tengerészet ünneplésének létező hazai tradícióihoz (a győzelmek ünnepléséhez) nem illeszkedik, sem azt a célt nem képes betölteni, hogy a haditengerészet működéséből levonható tanulságokat (egyebek között az innováció, a pontosság, az önfegyelem és a kitartás mintáit, stb.) megismertesse.

    A Mohácshoz és Trianonhoz hasonló nemzeti gyásznapok helyett igazi inspirációt jelentő, a jövőbe vetett hitet nem a múlt traumáiból meríteni igyekvő, hanem előremutató kezdeményezésekre ösztönző ünnepekre van szükség. A hajózásban rejlő értékek tudatosításához is. Főleg, ha van olyan pozitív élmény, amelyre érdemes emlékezni. A magyar hajózás története számos ilyen élményt kínál, s éppen ezek köré szerveződve alakult ki a hajózással kapcsolatos hazai ünnepek tradíciója is.

    Egyesületünk ezért 2016. július 13-án írásban javasolta az Emberi Méltóság Tanácsa, valamint az országgyűlési határozatot kezdeményező Rubovszky György és Vejkey Imre képviselők számára az indítvánnyal előterjesztett kezdeményezésük megfontolását, s a méltó hagyományápolás – melynek alapgondolatával Egyesületünk is teljes mértékben egyetért – alternatív lehetőségeinek átgondolását, amelyhez igény esetén közreműködést ajánlottunk. Eredménytelenül.

    Az országgyűlési határozattal bevezetett újabb emléknap kapcsán mindenesetre érdeklődő figyelemmel kísérjük majd, hogy milyen konkrét eredményekben ölt testet a határozat kezdeményezőinek szándéka, s hogyan alakul mindennapjainkban a (hadi)tengerészettel és hajózással összefüggő magyarországi emlékezés jövőbeni gyakorlata (mire és miért emlékezünk, az emlékezés milyen tettekre, eredményekre ösztönöz, stb.), hiszen mindig van rá alkalom , hogy valami hasznosat tegyünk...

További hírek blogunkból

A TIT HMHE-ről röviden

A TIT Hajózástörténeti és Hajómodellező Klub 1979-ben alakult meg és 1981-ben belépett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba, amelynek karakterét a személyességre építő tudományos ismeretek terjesztése adja.

A Klub teljes mértékben azonosult a TIT azon célkitűzésével, hogy közérdeklődésre számot tartó témakörökben ismeretterjesztő, kulturális, kisközösségi és szabadidős programokat rendezzen. Ennek megfelelően programjai az általános, a szakmai, és a tudományos igényű hajózástörténeti műveltség megalapozását és elmélyítését szolgálják változatos tartalmi és formai eszközök felhasználásával.

Tevékenységünk kezdettől fogva kettős: egyrészt a hazai és a nemzetközi kereskedelmi- és hadihajózással kapcsolatos ismeretek gyűjtése és magas szintű átadása, ismeretterjesztő tevékenység folytatása; másrészt a kapcsolódó hazai modellező tevékenység támogatása, a hajómodellezés iránt érdeklődők ismereteinek, gyakorlati készségének fejlesztése.

1990-ben a TIT Természettudományi Társulat jogutódjaként létrejött a TIT Stúdió Egyesület, amely a hagyományokra építve szélesítette tevékenységi körét. Ezek közé tartozik a tudománybarát hobbi klubok működtetése, amelyek a legszélesebb korosztályi rétegek számára biztosítják a természet és történettudományi ismeretek elmélyítését: előadássorozatok, tudományos és hobbi kiállítások, gyűjtő utak, börzék szaktanácsadások, családi és szabadidős programok keretében és kiadványok megjelentetésével. Programjainak köszönhetően Klubunk az új intézmény struktúrában is életképesnek bizonyult.

2009-ben Klubunk tagsága elhatározta, hogy – a magyar „hajóséletben” elsőként a szétforgácsolt erőforrások egyesítésére – új Egyesületet alapít a Császári és Királyi Haditengerészet Egyesülettel közösen. A TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület, röviden TIT HMHE 2010. januárjában alakult meg.

Az egyesület teljes bemutatkozása