Téma: Amit a LAJTA monitorról rosszul tudunk...
Hol nem volt, mi nem volt, mit nem csinált sohasem
a LEITHA monitor, és más efféle csacska balgaságok.
Réges-régen, hajdanában, a Lajta mentés kezdetén, a mi kis hajónk ismertté tevése és népszerűsítése hajnalán, kezdő médiás korunkban örültünk, hogy ha valahol egy monitoros cikk született, ha riport készült velünk róla újságban, rádióban, vagy tv-ben. Ekkor még az se nagyon számított, ha a közismerten felületes, figyelmetlen és műveletlen újságírók-riporterek valamilyen orbitális baromságot írtak-mondtak, vagy rosszabb esetben velünk „mondattak” róla, hiszen az volt a lényeg, hogy az ebben a témában teljesen járatlan olvasó-hallgató-néző fejében valahogy fennakadjon a Lajta monitor név. Mint a hosszú évek alatt kiderült számunkra, ez bizony óriási feladat.
Aztán azt is valljuk be töredelmesen, hogy a lassan bővülő ismeretanyagunk kínosan nehéz beszerzésének elején mi magunk is irtunk-mondtunk szamárságokat, amelyek érdekes módon mindig jobban megmaradtak a kollektív memóriában, közbeszédben, mint a rengeteg gondosan kikutatott, ellenőrzött, pontosított adatunk. Ez már csak így van, ha valamely kicsiny szakterületet nem a nélkülözhetetlen alapképzésben részesült szakemberek művelik, hanem kényszerűségből, a bennfentesek bűnös közömbösségén jogosan felbőszülve, a tudomány más területén csiszolódott szenvedélyes érdeklődők kezdenek szívük szavára hallgatva tétova, szakszerűtlen, de elszánt módon kutakodni benne.
2010. augusztus 20. után azonban az efféle vadhajtások számára már nincs, már nem lehet bocsánat. Az általunk helyreállított Lajta monitort Szent István ünnepén úgy mutattuk be a világnak, mint a magyar nemzet frissen felfedezett régi kincsét, egy újonnan pajzsra emelt hungaricumot, amely a többi nemzeti ereklyénkkel ellentétben úgy járul hozzá új, korszerű nemzeti identitásunk kialakításához, hogy összeköt bennünket szomszédos és távoli népekkel, fényesen bizonyítva, hogy egyedülálló kultúránkkal és a mások által sokszor kárhoztatott, jellegzetes nemzeti karakterünkkel képesek vagyunk sikeresen együttműködni másokkal, ha erre lehetőséget kapunk, vagy teremtünk.
Ennek a nemzetivé és egyben nemzetközivé kikiáltott csodálatos műszaki, katonai műemléknek, a Közép-Kelet Európában szinte páratlan hadtörténeti relikviának a birtokában, a nemzeti és nemzetközi érdeklődés fókuszában már megfontoltan, méltósággal, felelősségteljesen kell viselkednünk, nyilatkoznunk, szórólapot, cikket, brossurát, könyvet írnunk. Szerepünk, jellegét tekintve, némileg a Szent Korona őrzőihez hasonlít, természetesen pillanatig sem feledve a hatalmas nagyságrendbeli különbséget. Már nem lehet hetet-havat összehordani, felületesen hablatyolni, elképesztő képtelenségeket, vagy akár apró pontatlanságokat összehordani. Most már pontosan kell fogalmaznunk, csak bizonyított tényeket szabad leírnunk és mondanunk, a mégis minduntalan felbukkanó téves adatokat pedig szigorúan ki kell pellengéreznünk, függetlenül azok hirdetőjének személyétől. Ez persze nem jelentheti a téves állítás megfogalmazójának sértegetését. A „szerző” személye ilyenkor érdektelen, nem is kell említeni.
Ezen gondolatok jegyében indítom útjára ezt a pontosító pellengért. Mindenki, aki valamilyen általa szamárságnak vélt Lajtás adatot talál, írja ide, és javítsa ki. Aztán lehet vitatkozni.
Jó mulatást, vitát, tanulást kíván baráti szeretettel kedves Mindnyájatoknak:
Margitay-Becht András