Contents tagged with hajózástörténeti
-
Könyvajánló
A HM Zrínyi Kiadó a magyar honvéd folyami hadihajózás megalakulásának 168. évfordulóján megjelenő új ünnepi kiadvánnyal folytatja fegyvernemi sorozatát, s a tűzszerész- és aknakutató, a páncélos-, valamint a tüzérségi alakulatok, a magyar légierő, a katonai ejtőernyőzés, és a katonai légtérellenőrző és radarrendszer történetének feldolgozása után most a magyar (illetve magyar részvételű) tengeri és folyami hadihajózás történetét mutatja be.
Forrás: http://www.hmzrinyi.hu/termek/Hajozni_szukseges
A „Hajózni muszáj” című kötet arra vállalkozik, hogy alaposan adatolva és színvonalasan illusztrálva, szemléletesen mutassa be az egykori cs. (és) kir. Haditengerészet, s a Dunaflottilla gazdag örökségét őrző és folytató, ma elsősorban a Duna zavartalan és biztonságos hajózásának biztosításáért felelős magyar hadihajós alakulatok történetét. A kötet érdekessége, hogy ahhoz kapcsolódóan a kiadó a magyar hadtörténelemben a XVI. századtól napjainkig (elsősorban a folyamon, de 1914-1918 és 1941-1945 között a tengeren is) használt hadihajótípusokat bemutató poszter megjelentetését is tervezi.
Bár – amint azt az egyesületünk által közzétett, Illés András által 2005-ben készített bibliográfiában (http://kriegsmarine.hu/mhb.html) szereplő 721 mű is szemlélteti – a magyar részvételű tengeri és folyami hadihajózás történetének létezik hazai feldolgozása, a hadihajós fegyvernem történetét teljes körűen, önállóan és monografikus jelleggel bemutató munka eddig mégsem született.
Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása alatt a cs. kir. Hadügyminisztérium ugyan 1882-ben elkezdett egy nagyszabású haditengerészet-történeti sorozatot, ám a háború kitörése miatt a sorozat csonkán maradt, egyes kötetei pedig csak az azon dolgozó tengerésztisztek (és örököseik) jóvoltából csak jóval később jelenhettek meg:
Rechberger von Rechkron, Josef: Österreichs Seewesen in dem Zeitraume von 1500-1797. Wien, 1882.;
Lehnert, Josef von: Geschichte der österreichisch-venetianischen Kriegsmarine während der Jahre 1797 bis 1802. Wien, 1891.;
Khuepach, Arthur von: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1802 bis 1814. Wien, 1942.;
Khuepach, Arthur von. Bayer, Heinrich von Bayersburg: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1814-1847. Graz, 1966.;
Benko von Boinik, Jerolim: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während der Jahre 1848 und 1849. Wien, 1884.;
Fleischer, Josef: Geschichte der k. k. Kriegsmarine während des Krieges im Jahre 1866. Wien, 1906.
Ez a sorozat azonban – bár (befejezetlensége ellenére) kivételes adatgazdagsága miatt máig megkerülhetetlen – elsősorban haditengerész tisztek, nem pedig képzett történészek munkája, így a haditengerészet történetét sem minden esetben képes mélyebb történelmi összefüggésekbe helyezni, s az események hátterének megvilágítása mellett olykor egy-egy kellemetlen tény bemutatásával is adós marad, ráadásul elsősorban összbirodalmi, illetve osztrák szempontból értékeli az eseményeket.
A magyar (részvételű) tengeri és folyami hadihajózás egy-egy korszakának alaposabb történeti feldolgozását elődszervezetünk, a Magyar Adria Egyesület az első világháború előtt és alatt megkezdte (https://www.antikvarium.hu/kiado/magyar-adria-egyesulet-9028#konyv611099).
A kutatás a két világháború között is folytatódott, majd a rendszerváltást megelőző és követő évtizedekben is szép számmal születtek hazánkban elsősorban népszerűsítő kiadványok és szakcikkek, ám továbbra is csak egy-egy kisebb-nagyobb témakör bemutatására koncentrálva.
A teljes magyar fegyvernemi feldolgozás így máig váratott magára. Első népszerűsítő feldolgozására a Hadtörténeti Intézet és Múzeum felkérésére 2009-2010 fordulóján, majd a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felkérésére 2013-ban került sor, amikor kiállítást rendező elnökünk, Balogh Tamás igyekezett teljes körű feldolgozását adni a történetnek (http://hajosnep.hu/kiallitasaink/haditengereszetunk-emlekei; https://www.facebook.com/media/set/?set=a.536520779706502.123617.167321909959726&type=3).
A korábbi különálló próbálkozások folytatásaként 2014. novemberében megkezdett munka eredménye a Zrínyi Kiadó által most megjelentetett kötet, amely így lényegében az első szakmunka a teljes történet – honfoglalástól napjainkig tartó – feldolgozására. A 260 oldalas könyvet 238 db kép, térkép és táblázat illusztrálja (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumból, a HM 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Csapattörténeti Gyűjteményéből, valamint egyesületünk és a szerzők archívumából).
Jó szívvel ajánljuk minden érdeklődőnek.
-
Ausztriától Ausztráliáig látogatják a LAJTA monitort
A LAJTA Monitor Múzeumhajó 2010. augusztus 20-i újrakeresztelésének szervezésekor a magyar közönség számára rendezett ünnepségre a nemzetközi hajózástörténeti szakma és a monitorokkal foglalkozó külföldi hajózási gyűjtemények (pl.: a USS MONITOR maradványait őrző Newport News-i hajózási múzeum, a SÖLWE svéd monitor testét őrző göteborgi hajózási múzeum, stb.) képviselőit is meghivtuk. Bár akkor csak kevesen tudtak eljönni, azóta egyre gyakrabban látogatja a nemzetközi szakmai közönség a LAJTA monitort.2011. szeptember 24-én például a Történelmi Hajók Barátainak osztrák társasága (Freunde Historischer Schiffe) képviselői keresték fel. Október 14-én pedig John Rogers (képünkön) a Cerberus nevű ausztrál nyilt tengeri mellvédes monitor félig elsüllyedt roncsai megmentéséért küzdő Friends of the Cerberus (a Cerberus barátai) nevű ausztrál civil szervezet elnöke és fia Robert - akik elnökünk, Dr. Balogh Tamás meghivására érkeztek Budapestre - Hajózástörténeti Tagozatunk vezetője, Dr. Ákos György és Facebook oldalunk szerkesztője, Pásztói Róbert társaságában együtt keresték fel a Neszmélyben horgonyzó 140 éves hajócsodát.
A múzeumhajót látva az európai és az ausztrál vendégek is egyforma elragadtatással nyilatoztak, sőt John Rogers elárulta: az ugyancsak felújitásra váró svéd SÖLWE monitor sorsáért aggodó göteborgi kollégáknak is "eldicsekedett" vele, hogy - velük ellentétben - ő már a saját szemével is látta a magyar monitort.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a LAJTA sok barátot, rajongót szerezzen itthon és külföldön egyaránt, hiszen igy egyrészt a sikeres fennartásához szüséges nyilvánosság is szélesebb körben biztositható, másrészt a LAJTA segitségével nemcsak egy magyar hajózástörténeti ritkaság, de vele az egész ország is egy újabb embercsoport, a hajóimádók számára is "felkerülhet a térképre". Erre is tekintettel igyekszünk elérni a LAJTA Monitor Múzeumhajó felvételét a Historc Naval Ships Association - HNSA (Történelmi Hadihajók Szövetsége) listájára. Már 2010-ben levélben tájékoztattuk a szervezet képviselőit a LAJTA újjászületéséről, meghivtuk őket az újrakeresztelésre és kértük a hajó felvételét a nemzetközi listára, ám a HNSA tagjai csak múzeumok lehetnek (a LAJTA tekintetében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum), magyar múzeumi részről azonban a szervezet - tudomásunk szerint - még nem kapott megkeresést.
A hivatalos szervek eljárását nem tudjuk befolyásolni, ezért a saját lehetőségeink szerint kiséreljük meg elérni a kitűzött célt, s a John Rogers-szel folytatott konzultációt követően a következő hónapokban olyan módon igyekszünk a hazai után a nemzetközi köztudatba is beemelni a LAJTA monitort, amely megfelel a jelen kor feltételeinek, illetve felhasználja a rendelkezésre álló technikai - elsősorban az internet kinálta - kommunikációs lehetőségeket, s ezek segitségével "hozza össze" a világ különböző pontjain élő monitor-rajongókat.